Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

8 NEPSZABADSÁ­G A külföldi sajtó az MSZMP kongresszusáról A nemzetközi sajtó továbbra is nagy teret szentel az MSZMP XII. kongresszusának: a lapok, a rá­dió- és tévéállomások kiemelik az MSZMP politikájának megalapo­zottságát, a párt és a tömegek kö­zötti bizalmat, s azt, hogy a párt nagy figyelmet fordít a gazdasági építőmunka új típusú feladatainak a megoldására. Hangoztatják azt is, hogy az MSZMP fellép az eny­hülési politika védelmében, s e politika továbbfejlesztésén mun­kálkodik. A kommunista pártok sajtója kiemeli: az MSZMP kö­vetkezetes politikájával, elvi szi­lárdságával megalapozott tekin­télyt vívott ki a szocialista Ma­gyarországnak. MOSZKVA Mint tudósítónk jelenti, a kong­resszus munkáját értékelő szovjet sajtóvisszhangok a tanácskozás al­kotó légkörét, nagyfokú felelős­ségtudatát emelik ki, és hangsú­lyozzák, hogy az MSZMP követ­kezetes elvi politikája a néptöme­gek teljes bizalmát és támogatását élvezi. Megbonthatatlan egység címmel ír a kongresszusról a Pravda tu­dósítása. A lap különtudósítói, B. Avercsenko és P. Bogomolov, el­sősorban azt emelik ki, hogy a kongresszus behatóan foglalkozik a gazdasági kérdésekkel, a fejlett szocialista társadalom építésének időszerű feladataival. Ezzel össze­függésben részletesen ismertetik Lázár Györgynek, a Miniszterta­nács elnökének felszólalását, ki­térnek Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára beszédének ismertetésé­re, kivonatot adnak Sarlós István­nak, a Hazafias Népfront főtitká­rának és több más felszólalónak a beszédéből. Külön kiemeli a tudó­sítás azokat az állásfoglalásokat, amelyek a kongresszuson a ma­gyar—szovjet együttműködésről, a szocialista országok egységéről, a szocialista gazdasági integráció továbbfejlesztéséről hangzottak el. Ismerteti például Laár György megállapítását a nemrég Budapes­ten aláírt gyártásszakosítási és kooperációs szerződésekről, ame­lyek 1990-ig jelölik meg Magyar­­ország és a Szovjetunió együttmű­ködését ezen a területen. „A magyar kommunisták az or­szág termelőerői továbbfejlesztése útjainak megvitatása során ki­emelik a szocialista nemzetközi munkamegosztás jelentőségét, a KGST keretei között megvalósuló hatékony szakosítás és kooperáció kölcsönös előnyeit — írják a tudó­sítók. — A szoros együttműködés a testvérországokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval, a delegátu­sok megállapítása szerint megbíz­hatóan biztosítja a magyar gazda­ság további fejlődését, az MSZMP programjában meghatározott cé­lok elérését.” A moszkvai televízió csütörtök esti kommentárműsora a kong­resszusi felszólalásokat ismertet­ve, a többi között megállapította, hogy Magyarország a beszámolási időszakban fontos lépést tett előre a fejlett szocializmus építésében, erősödött a népgazdaság anyagi­­műszaki bázisa, fejlődtek a ter­melőerők, tovább javultak az élet­­körülmények. Az Izvesztyija csütörtök esti ki­adása a lap kiküldött tudósítói­nak Magabiztosság, derűlátás cí­mű írásában hangsúlyozta, hogy a kongresszus teljes egészében iga­zolta a várakozásokat, akcióprog­ramot adott a pártnak és az egész népnek, kijelölte az időszerű prob­lémák, mindenekelőtt a gazdasági feladatok megoldásának konkrét útjait és módjait. A KB beszámo­lója, a kongresszusi vita, a test­vérpártok képviselőinek meleg fogadtatása ismételten bizonyí­totta a magyar kommunistáknak a proletár internacionalizmus elvé­hez való hűségét — hangoztatja az Izvesztyija, hozzáfűzve, hogy a magyar kommunisták más test­vérpártokkal egyeztetett elvi poli­tikát követnek, védelmezik az enyhülés vívmányait, harcolnak az imperializmus és a hegemoniz­­mus erői ellen, és szolidaritást vállalnak a világ összes haladó erőivel. VARSÓ A lengyel hírközlő szervek vál­tozatlanul vezető helyen tudósí­tanak a magyar pártkongresszus tanácskozásáról — jelenti tudó­sítónk. A csütörtöki lapok ki­emelten ismertetik Puja Frigyes külügyminiszternek, Czinege La­jos honvédelmi miniszternek és Sarlós Istvánnak, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa főtitká­rának felszólalását. A Trybuna Ludu első oldalon indított két­­hasábos tudósításának alcíme: A leszerelési konferencia Varsóba való összehívására vonatkozó len­gyel kezdeményezés támogatása. A tudósítások beszámolnak róla, hogy a kongresszus szerdai vitá­jában a párt és az ország szá­mára a legfontosabb kérdésekre, a nemzetközi politikára, vala­mint a párt belső életének prob­lémáira koncentrálták figyelmü­ket a felszólalók. Sokan szóltak a kommunisták különleges fele­lősségéről, a magatartási követel­ményekről és az elkötelezettség­ről. A gazdasági és a társadalmi élet különböző területein dolgozó párttagok többsége ma nem elég­­­­szik meg a helyzet egyszerű fel­ismerésével, és képes a "megfele­lő következtetéseket levonni, kez­deményezni és ösztönözni a kö­zösséget a nehézségek leküzdé­sére — írja többek között kom­­­­mentárjában a párt központi lap­­­­ja. BERLIN A Neues Deutschland folytatja részletes tudósításait a kongres­­­szus munkájáról: csütörtöki szá­mában ismerteti Maróthy László, Czinege Lajos és Pója Frigyes felszólalását, ezenkívül háromha­­­­sábos riportban számol be arról a barátsági nagygyűlésről a Cse­pel Autógyárban, amelyen részt­­ vett az NSZEP kongresszusi kül­­­­döttsége. A nagygyűlésen elhang­­­­zott beszédekből az NDK sajtója [ a fővárosban és vidéken egyaránt­­ közölt tudósításokat — jelenti berlini tudósítónk. PRÁGA A csehszlovák tömegtájékozta­tási eszközök — írja tudósítónk —, az eseménydús belpolitikai élet ellenére a hét közepén is változatlanul nagy érdeklődést ta­núsítottak a kongresszus munká­ja iránt. A Rudé Právo, a po­zsonyi Pravda és az Új Szó csü­törtökön kezdeményezőnek és te­vőlegesnek nevezte a Központi Bizottság beszámolója feletti vi­tát, kiemelte, hogy a tanácsko­zást a párt politikájával való tel­jes egyetértés jellemzi. A Cseh­szlovákia és Magyarország előtt álló azonos jellegű gazdasági fel­adatok, valamint sokoldalú kap­csolataink miatt érthető, hogy az MSZMP-kongresszusról írt tudó­sítások kiemelt figyelmet szen­telnek annak, miként foglalt ál­lást a Központi Bizottság beszá­molója, és hogyan vélekednek a küldöttek a magyar népgazdaság továbbfejlesztéséről a jelenlegi feltételek között. Ezzel kapcso­latban a csehszlovák lapok figye­lemre méltónak tartják a kong­resszuson a tervezés, az irányí­tás, a munkaminőség és a telje­sítmény szerinti bérezés fejlesz­téséről elmondottakat, hangsú­lyozzák a felszólalások építő jel­legű kritikai és önkritikus hang­vételét. SZÓFIA A Rabotnicseszko Delo csü­törtöki száma elsősorban a kong­resszusi vita politikai és szerve­zeti kérdésekkel foglalkozó ré­szeit ismerteti. Megállapítja, hogy a szerdai ülés felszólalói egyet­értésüket fejezték ki a KB beszá­moló jelentésével, jóváhagyták a párt politikáját, a javasolt meg­oldásokat, és hangsúlyozták, hogy mindent megtesznek megvalósí­tásukra. A BUKAREST A Scinteia és a Románia Li­bera kiemeli: a kongresszusi ok­mányok hangsúlyozzák, hogy az MSZMP sorai gyarapodtak és erő­södtek, a tagság nagy része a termelőmunkában dolgozik, a kommunisták a szocialista építés első soraiban haladnak. Mindkét lap kiemeli annak jelentőségét, hogy az MSZMP változatlanul erősíti kapcsolatait a párton kí­vüli dolgozókkal, és nagy gondot fordít a politikai nevelő munká­ra. LONDON Az angol sajtó változatlanul fi­gyelemmel kíséri az MSZMP kongresszusának munkáját. A Fi­nancial Times és a Guardian — Lázár György beszédét ismertet­ve — aláhúzta a beszámoló ön­kritikus és mélyenszántó elemzé­sét, azt, hogy az ország gazda­sági élete lassan reagált a kül­gazdasági körülmények kedvezőt­len változására, elsősorban az energiahordozók árának gyors emelkedésére. A Financial Times azt is idézte Lázár György be­szédéből, hogy a vállalatokat az állam nem védheti meg a világ­piac változásaitól, és hogy a ma­gyar gazdaságnak ezentúl az ed­diginél rugalmasabban kell alkal­mazkodnia az árváltozásokhoz. BRÜSSZEL A Belga Kommunista Párt fla­­mand nyelvű lapja, a De Rode Vaan az MSZMP kongresszusá­nak munkájáról írva az őszinte és gyakorlatias hangvételt emeli ki. A tudósítás áttekinti a ma­gyarországi gazdasági helyzetet, ismerteti a kongresszuson elhatá­rozott intézkedéseket, majd rész­letesen elemzi a magyar külgaz­dasági politikát. RÓMA Az Olasz EP lapja, a L’­Unitá az MSZMP kongresszusával fog­lalkozó cikkében megállapítja: a kongresszus lényegében arról ta­núskodik, hogy Magyarországon messzemenően figyelembe veszik a nemzetközi helyzet bonyolult­ságát. A lap Kirilenkónak, az SZKP küldöttsége vezetőjének be­szédét ismertetve azt a részt emeli ki, hogy a Szovjetunió — miközben a szocialista közösség gazdasági együttműködésének el­mélyítésére törekszik — fejlesz­teni kívánja a kölcsönösen elő­nyös alapokon nyugvó kereske­delmi kapcsolatokat a tőkés álla­mokkal is. PÁRIZS A L’Humanité Budapestre kül­dött tudósítója hírt ad a külföldi delegációk szerdai, vidéki üzemi és tsz-látogatási programjáról, és részletesen beszámol Gaston Plis­­sonnier-nek, az FKP delegációja vezetőjének a Bábolnai Állami Gazdaságban tartott gyűlésen el­mondott beszédéről — jelenti tu­dósítónk a francia fővárosból. BONN A nyugatnémet hírközlő szer­vek változatlanul napirenden tartják az MSZMP kongresszusát. A tanácskozásról szóló jelentések belekerülnek a rádióállomások híradásaiba, a szerdai országos napilapok tudósításokat, kom­mentárokat közölnek — jelenti tudósítónk. A Frankfurter Allgemeine Zei­tung részletes tudósításában And­­rej Kirilenkónak, az SZKP kül­döttsége vezetőjének felszólalását ismerteti. A nemzetközi gazda­sági helyzet kedvezőtlen fejlődése ellenére a Szovjetunió nagy fon­tosságot tulajdonít annak — írja a lap —, hogy szövetségeseit el­lássa nyersolajjal és földgázzal. Idézi a lap Méhes Lajosnak, a budapesti pártbizottság első tit­kárának a felszólalását, amelyben a teljesítményekhez igazodó mun­kabérek és a produktív beruhá­zások mellett állt ki. Ugyancsak a gazdaság megjavítására vonat­kozó részeket emeli ki Lázár György miniszterelnök felszólalá­sából. A Frankfurter Rundschau megállapítja: a józan, tárgyila­gos légkörben zajló budapesti pártkongresszuson a gazdasági problémák állnak előtérben, s ezek a nyersanyagokban és ener­giahordozókban szegény Magyar­­országon elég bonyolultak. 1980. március 28., péntek A KONGRESSZUSRA FIGYELT AZ ORSZÁG Az ország lakossága változatlan figyelemmel kísérte a lapok, a televízió, a rádió tudósításaiból a pártkongresszus munkáját, kül­földi vendégeinknek a barátsági gyűléseken elmondott beszédeit. A kongresszusi irányelvek, a Központi Bizottság előzetes jelentése, a beszámolók és a tartalmas vita alapján ipari és mezőgazdasági üzemekben, vállalatoknál és intézményeknél egyaránt máris meg­kezdték a különböző munkaterületekre vonatkozó tanulságok levo­nását, a következő időkre szóló tennivalók kidolgozását. Erről szól­nak tudósítóink alábbi írásai. MOSONMAGYARÓVÁRI TIMFÖLDGYÁR: A hatékonyságot sokoldalúan kell vizsgálni A Központi Bizottság beszámo­lójában elhangzott: „...jó látni és tudni, hogy vannak már olyan ipari vállalatok — s számuk nö­vekszik —, amelyek munkája és termékei megfelelnek a kor kö­vetelményeinek, kiállják a nem­zetközi összehasonlítást is.” Ezek közé tartozik a tavaly egymilliárd­­ forint termelési értéket előállító Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár. Keresztes János, a gyár igazgatója mondja: — Egy vállalat munkájának megismerésekor az egyetlen reá­lis mérce valóban csak a nem­zetközi összehasonlítás lehet. Vé­leményem szerint ezt is komplex módon kell értelmezni. Mert az kevés, hogy mondjuk, az élőmunka hatékonyságában vagy az állóesz­közök kihasználásában elértük a nemzetközi színvonalat, ha vi­szont a karbantartásban, az ener­giagazdálkodásban s másutt már előttünk járnak. Sokoldalúan kell vizsgálni a hatékonyságot. Arra kell törekedni, hogy a termelés minden fontos mutatója kiállja az összehasonlítást.­­ A beszámolóban fontosságának megfelelő hangsúlyt kapott a termékszerkezet átalakítása, a korszerűsítés. Nálunk ez annyit jelentett, hogy az alumíniumoxid­­termékek gyártására fordítottunk nagyobb figyelmet. Jelenleg Mo­­sonmagyaróvárott a timföld 60 százalékát nagyobb értékű ter­mékké dolgozzuk fel. Tapasztala­tom szerint azonban nem min­denki értelmezi pontosan a ter­mékszerkezet korszerűsítésének a fogalmát: sokan úgy vélik, hogy ez csak új termék előállításában valósítható meg. Mi azt az elvet követjük — úgy érzem, összhang­ban a Központi Bizottság beszá­molójában és a vitában elhang­zottakkal —, hogy ha egy meglevő termék a nemzetközi piacon is életképessé tehető, akkor ezt kell elérni, arra kell törekedni, hogy jobb minőségben, gazdaságosab­ban gyártsuk. Igen fontosnak tartom a jól át­gondolt, kellően megalapozott mű­szaki fejlesztést, és úgy vélem, ebben a kérdésben szemléletbeli változtatásra van szükség, mert az üzemek általában elégedettek a reprodukált műszaki fejlesztés­sel. Ehhez kapcsolódva kell szól­ni az újítások hasznosításának a fontosságáról is, mert a jó ötle­tek felkarolásával eredményesebb munkát végezhetünk. A MOTIM- ban például a legutóbbi két esz­tendőben­ háromszáz újítást adtak be, s több mint a felét megvaló­sítottuk. K. J. szükség, aki minden tekintetben — és elsődlegesen szakmailag — széles látókörű, az újra való haj­landóság, mondhatnám, a vérében van, továbbá az országok érdeke­ket szem előtt tartva, felül tud emelkedni a szinte minden ipari területen dolgozó vezetőben meg­levő beruházáscentrikus szemlé­leten. A mi fülünkben nyomatékkal csengett mindaz, amit Kádár elv­társ az ipari minőségi tényezők javításáról mondott. Vitathatat­lan, hogy ez hatalmas szellemi erőfeszítéseket kíván meg. A jö­vő ipari feladatainak megfelelő megoldásához elengedhetetlen, hogy a legjobb fiatal műszaki ér­telmiségieket még inkább a ku­tatói és fejlesztési pályák felé irányítsuk. Ehhez ezeket a pá­lyákat anyagi és erkölcsi elis­meréssel még vonzóbbá kell ten­ni, viszont az is az előrelépés feltétele, hogy csak azok marad­hassanak meg e pályákon, akik megfelelő elhivatottsággal, a fo­galmak kristálytiszta ismeretével és problémamegoldási gyakorlat­tal rendelkeznek. Meggyőződésem — fejezte be a VKI igazgatója —, hogy a fiatal műszaki értelmiségiek elé ipari vonalon is nagyobb célokat kell állítani, és ez leginkább egy tu­datos és egységes iparpolitika ke­retében történhet meg. Ehhez kell csatlakozniuk a termelőegy­ségek döntéseinek, akár részvétel­lel, akár valamely programról való távolmaradásukkal. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kérdés­föltevést: vajon egy feladatot li­­cenc-vásárlással vagy saját ipari kutatás útján oldjunk-e meg, el­sődlegesen a gyártani kívánt ipa­ri termék műszaki adatai, a meg­valósulási idő reális számbavéte­le és a technológiai lehetőségek alapján döntsük el. „ „ r. Le. VILI­­AMOSIP­ARI KUTATÓ INTÉZET: Nagyobb­ szellemi erőfeszítésre van szükség Természetesnek vehető, hogy a Villamosipari Kutató Intézetben a kongresszusi beszámolónak és a vitának azokat a részeit kísér­ték a legnagyobb figyelemmel, amelyekben az ipari termelés erőteljesebb növelésének követel­ményeiről, a termelési szerkezet korszerűsítéséről és a kutatási eredmények gyorsabb, szélesebb körű gyakorlati alkalmazásáról,­­fontosságáról szólt. Lukács József, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, a VKI igazgatója mondta: — A termelés értékének növe­léséért nagyon sokat tehetünk a vezetés színvonalának javításával. Ahhoz azonban, hogy valóban ki­aknázhassuk ezeket a tartaléko­­­­kat, még több olyan vezetőre van BALÁSTYA: A világos réluk lelkesítenek Rácz Ferenc, Balástya nagyköz­ség tanácselnöke mondja: • — Elsősorban a kongresszus őszinte légköre fogott meg. Párt­os állami vezetőink, a hozzászó­lók eredményeinkről és fogyaté­kosságainkról egyaránt nyíltan beszélnek ország-világ előtt. He­lyesléssel hallgattam pártunk első titkárának szavait arról is, hogy az életkörülményeket helyi kez­deményezéssel is lehet javítani. Tanácsunk 1979 decemberében a helyi pártbizottsággal és a Haza­fias Népfronttal közösen kérte a balástyai intézményeket, szövet­kezeteket és a lakosságot: társa­dalmi munkával ápoljuk, szépít­sük környezetünket. Magunk is meglepődtünk, milyen hamar és mennyire konkrét felajánlások ér­keztek válaszul. A társadalmi ös­­­szefogás eredményeként megújult a művelődési házunk, szilárd bur­kolatú kézilabdapálya és egy te­lefonközpont épül. Úgy érzem, községünk lakói fel­ismerték azt, amit a Központi Bizottság beszámolója így fogal­mazott meg: „A személyes boldo­gulásnak, az egyéni óhajok, ter­vek megvalósításának is egyetlen biztos módja van: a közérdek fel­ismerése, tudomásulvétele és ér­vényesülésének elősegítése". Ha ezt a gondolatot a társadalmi munkára bontom le, akkor önkri­tikát kell gyakorolnom. Mi, a ta­nács vezetői hosszú ideig nem mertünk eléggé építeni a lakos­ság öntudatára. Nem mozgósítot­tuk őket, az egyéni kezdeménye­zéseket sem mindig karoltuk fel. Csak most, a településfejlesztési felhívásunkat fogadó lelkesedés­kor vettük észre: jó szóval, a cé­lok világos meghatározásával az egyéni érdeket az eddiginél sok­kal jobban lehet a közösség, a közösségiét pedig az egyén szol­gálatába állítani. Ezt a leckét aligha fogjuk elfeledni. H. K.

Next