Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-28 / 74. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XII. KONGRESSZUSÁNAK TANÁCSKOZÁSA A kongresszus A kongresszus délután zárt ülést tartott, majd az ezt követő szünet után Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár elvtárs a következőket mondotta: “ A kongresszus délután megtartotta zárt ülését, meghallgatta és elfogadta a fellebbviteli bizottság jelentését, megválasztotta a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Ezt követően a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülését. . . A Központi Bizottság megválasztotta a Politikai Bizottságot és a Központi Bizottság titkárait. Megválasztotta továbbá a KB mellett működő munkabizottságok vezetőit és tagjait, valamint a munkaközösségek vezetőit. Kinevezte a KB osztályvezetőit, a központi pártsajtó, valamint a pártintézmények vezetőit. A Központi Ellenőrző Bizottság megválasztotta elnökét, titkárát, valamint titkárságának tagjait Felkérem Korom Mihály elvtársat hogy ismertesse a döntéseket (Folytatás a 4. oldalról.) Az életszínvonallal kapcsolatban fenntartom, amit a Központi Bizottság beszámolójában mondtunk: a fő erőnket az elért eredmények megszilárdítására kell fordítani. Bizonyos szerény fejlődés lesz, de a további fejlődés megfelelő feltételeit az előttünk álló években kell megteremteni. Valószínűleg nem lesz „össznépi” egység a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében sem. Ezt is oda sorolom, elvtársak, ahová jó szó kell, amiért agitálni kell, politikai munkát kell végezni. Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mögött nincs teljesítmény. Ha ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előrehalad, úgy emelkedik rendszeresen a dolgozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg a munkahelyét is, a munkáját is, a keresetét is becsülni. Az okos gazdálkodás szocialista kötelesség Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban, és legyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az csak legyen nyugtalan. Ennek a törekvésünknek a része az is, hogy — amint a beszámoló is említette — határozottabban és keményebben kell fellépni a közvagyon károsítói és az élősdiek ellen. Mi a beszámolóban azt mondtuk: a munkabér vagy a munkadíj nem jelenléti díj. Erre odafigyeltek az emberek, s őszinte rokonszenvvel fogadták. Ennek szabálynak kell lennie. A tőkés sajtó most a kongresszussal kapcsolatban is felemlegette — s ennek korábban egész irodalma volt —, hogy a Magyar Népköztársaságnak ilyenolyan gazdaságpolitikája, irányítási rendszere van, és bátran alkalmazza a kapitalista módszereket. Ők így „dicsérnek” minket. Belekötöttek, hogy nyereséget számolunk, aztán belekötöttek a győri vagongyárba, mert megvált feleslegessé vált dolgozóitól. Én erre a világnézetem alapján tudok válaszolni: ezek nem kapitalista módszerek, ezek szocialista módszerek. Először is alapvető kérdés az, hogy a burzsuj javára takarékoskodnak-e vagy a nép javára. Ha a munkás a burzsuj javára kénytelen takarékoskodni, az burzsoá módszer, ha a munkás a nép javára takarékoskodik, az szocialista módszer. Ha kiszámítjuk, hogy hatékony-e a termelés — ez szerintem szocialista módszer. Az, hogy jó minőségű munkát kell végezni — szerintem ez a szocializmus követelménye, mert nem mindegy, hogy a kapitalistának termelem-e a jót, a jobbat, vagy a szocialista rendszernek. A szocialista rendszerben okosan kell gazdálkodni a nép javaival, ezekkel takarékoskodni — forradalmi, szocialista kötelesség, a szocialista állam normája! Ez nincs összefüggésben a fizetési mérleg helyzetével, amivel most nem dicsekedhetünk, legfeljebb azzal — s ez nem csekélység —, hogy tavaly, sok év után először, javítottunk rajta egy kicsit, és már ezt is becsülni kell. Szerintem ezek a szocialista normák akkor is megmaradnak, amikor a nemzetközi fizetési mérleg tovább fog javulni. Örvendetes módon — és nemcsak a szakemberek részéről — szóba került a közoktatás, a képzés, a kultúra, az emberi tényezők szerepe. Gazdasági céljaink eléréséhez nagyobb tudású szakemberekre, szinte folyamatos továbbképzésre van szükség. Erre gondolva is üdvözlöm a közoktatás, a tudomány dolgozóit, a kultúra képviselőit. A tegnapi szünetben volt velük egy kis találkozónk. Kongresszusunkon a magyar szellemi élet színe-java vesz részt, részben vendégként. Itt vannak párton kívüli szövetségeseink, barátaink, összetartozunk! Ugyanannak a népnek a fiai vagyunk, egy a hazánk, együtt élünk, együtt boldogulunk, gondjaink is egyek. Elvtársak! A feladatok nagyok, de aki a kongresszus munkáját figyelemmel követte, és a határozati javaslatot ismeri vagy tanulmányozni fogja, az látja, hogy nemcsak nagyok, nehezek, hanem világosak is. Már ez is jó indítás a munkához. Egységes a végrehajtásban is Mind a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság, mind a magam és Brutyó János elvtárs nevében őszinte köszönetet mondok a támogatásért, azért, hogy a felszólalók elfogadták a jelentésünket, és nagyon sokféle formában kifejezték, hogy készek tettekkel támogatni azt a politikát, azokat a célokat, amelyeket itt a Központi Bizottság, illetve a Központi Ellenőrző Bizottság megfogalmazott. Megítélésem szerint a beszámolókat és a határozati javaslatokat nagyszerűen és magas színvonalon egészítették ki a vitában. Ez is egységes gondolkodásunkat, pártunk erejét, alkotóképességét, a rendelkezésre álló erőt, és a már felsorakozott és idáig jutott utántpótlás tettrekészségét mutatja. A pártban egység van, a nép egyetért velünk és kész támogatni ennek a kongresszusnak a vonalát Most csak annyit kérek a jelenlevőktől, hogy ugyanez az egység nyilvánuljon meg a végrehajtásban is! Mutassanak példát, mert az önök szavának különleges súlya lesz az emberek szemében, hiszen a határozatot is önök hozzák. A pártban és a népben egyaránt bizakodás és tettrekészség él. Ez logikus kapcsolat: népünk azért bízik, mert kész a cselekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fogják támasztani optimizmusunkat Mi, kommunisták, , eleve optimisták vagyunk, mert a világnézetünk is optimista. Ezt a világnézetet választottuk. Tiszteletre méltó korelnökünk, Ilonya elvtárs mindnyájunkat megelőzött, ő hatvanhárom éve tagja a pártnak, a legfiatalabb küldött meg alig több mint egy éve. Az 1929-es világgazdasági válságra — szerencsére — itt már kevesen emlékeznek. Nagyon nehéz és komisz idő volt. Sokféle nézet felütötte a fejét, még a munkásosztály, a parasztság körében is. Kapósak voltak a nyomor szülte filozófiák, a szekták. A bajban élő ember a reményt kereste, és ki miben tudta, abban találta meg. Senkit sem akarok ezért leszólni. Hiszen aki hisz valamiben, még mindig jobb, mint a cinikus ember. Bizonyos szektákban a századok folyamán időről időre meghatározzák, hogy mikor lesz a világ vége és készülnek rá. Mi, kommunisták nem a világ végére, hanem az életre készülünk. Hízzunk és cselekedjünk! A kommunista mindig bízik. Ez is megkülönbözteti a más politikai nézetet vallóktól. Persze születésekor senki nem hozza a kezében a párttagsági könyvet. A pártonkívüli csak később lesz kommunistává, párttaggá. Másik különbség is van. A kommunista azt mondja: szeretnék boldog lenni, szeretném, ha a családom boldog lenne, de nem a másik dolgozó letaposása, kizsákmányolása árán, nem a kizsákmányolónak való hízelgéssel és nem talpnyalással szeretnék boldog lenni, hanem a saját munkámmal, a saját jogomon és a saját rendszeremben, osztályos társaimmal együtt! A kommunista akarja, ami az élettől jár neki, de azt munkával, osztályos társaival együtt akarja. Úgy nem tud boldog lenni, hogy mások nyomorúságban és elnyomásban élnek. Ez kommunista sajátosság, ezt kell megőriznünk. A kommunista az eszmében hisz, sohasem adja fel a reményt, s mindig kész cselekedni. Azt kérem, bízzunk és cselekedjünk. És ha önök úgy döntenek, hogy elfogadják a beszámolókat és a határozati javaslatot, akkor ugyanilyen egységet tanúsítsunk a végrehajtásban is! (Nagy taps.) A Központi Bizottság tagjai: Aczél György a Minisztertanács elnökhelyettese; Antas Miklós az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nyugalmazott elnöke; Apáti Nagy Gábor a nagyszénási Október 6. Tsz főállattenyésztője; Apró Antal az országgyűlés elnöke; Balogh Mihályné a Debreceni Ruhagyár pártbizottságának titkára; Benke Valéria a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke; Benkei András belügyminiszter; Berecz Frigyes a Beloiannisz Híradástechnikai Vállalat vezérigazgató-helyettese; Berecz János az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osztályának vezetője; Biszku Béla az MSZMP Központi Bizottságának nyugalmazott titkára; Borbándi János a Minisztertanács elnökhelyettese; Borbély Sándor pártalkalmazott; Burgert Róbert a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója; Cservenka Ferencné az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára; Csémi Károly honvédelmi minisztériumi államtitkár; Czinege Lajos honvédelmi miniszter; Dabrónaki Gyula a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nyugalmazott elnöke; Deák Gábor a KISZ Központi Bizottságának titkára; Deák László a Mecseki Ércbánya Vállalat vájára; Deák Lívia az MSZMP Budapest VII. kerületi Bizottságának nyugalmazott első titkára; Dienes Béla az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezérigazgatója; Dobozy Imre a Magyar Írók Szövetségének elnöke; Duschek Lajosné a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára; Erdei Lászlóné a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke; Ernszt Antal az MSZMP Csepel Vas- és Fémművek Bizottságának első titkára; Faluvégi Lajos pénzügyminiszter; Fehér Lajos nyugalmazott miniszterelnök-helyettes ; Fock Jenő nyugalmazott miniszterelnök ; Frank Ferenc az MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára; Gáspár Sándor a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára; Gergely István az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, államtitkár; Géczi János az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára; Glanz Lászlóné a felsőszölnöki általános iskola igazgatója; Grósz Károly az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára; Gulyás Sándor a hevesi Rákóczi Tsz elnöke; Gyebreszky Andrásné a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója; Gyenes András az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Gyöngyösi István az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Győri Imre az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propagandaosztályának vezetője; Hart Jánosné az MSZMP Budapest III. kerületi Bizottságának első titkára; Havasi Ferenc az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Hárs István a Magyar Rádió elnöke; Hegymegi István a Mátészalkai Állami Tangazdaság igazgatója; Herczeg Károly a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Hollán Zsuzsa az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet igazgatója; Hoós János az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője; Horváth Ede a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója; Horváth István az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára; Horváth József a Csepel Autógyár szerelő szakmunkása; Horváth József a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa; Horváth László az Országos Tervhivatal elnökhelyettese; Honig Ferenc a Jánoshalmai községi Pártbizottság titkára; Huszár István a Minisztertanács elnökhelyettese; Jakab Sándor a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkár-helyettese; Kamara János belügyminisztériumi államtitkár; Karakas László az MSZMP Központi Bizottsága Pártgazdasági és Ügykezelési Osztályának vezetője; Katona Imre a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára; Katona István az MSZMP Központi Bizottsága Irodájának vezetője; Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára; Kállai Gyula a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke; Keserű Jánosné könnyűipari miniszter; Kiss István szobrászművész; Kiss Károly a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke; Kiss Sándor a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője; Komócsin Mihály az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára; Kornidesz Mihály az MSZMP Központi Bizottsága Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának vezetője; Korom Mihály az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Kovács Antal az MSZMP KB Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési Osztályának vezetője; Lakos Sándor az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének igazgatója; Lázár György a Minisztertanács elnöke; Losonczi Pál a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Marjai József a Minisztertanács elnökhelyettese; Maróthy László a KISZ Központi Bizottságának első titkára; Márta Ferenc a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára; Méhes Lajos az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára; Mód Péter a Magyar Népköztársaság UNESCO melletti állandó képviseletének vezetője; Nagy Richárd a Magyar Televízió elnöke; Nemes Dezső az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója; Németh Károly az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Nyers Rezső a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatója; Oláh István honvédelmi miniszterhelyettes ; Óvári Miklós az MSZMP Központi Bizottságának titkára; Pap János az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első titkára; Papp Árpád a Munkásőrség országos parancsnoka; Pataki József a Dunai Vasmű Kohászati Gyárrészlege Pártbizottságának titkára; Pál Lénárd az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke; Párdi Imre az MSZMP Központi Bizottságának nyugalmazott osztályvezetője; Péter János nyugalmazott külügyminiszter; Pothornik József a Nógrádi Szénbányák Vállalat nyugalmazott igazgatója; Pozsgay Imre kulturális miniszter; Prieszol Olga a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára; Pója Frigyes külügyminiszter; Pallai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter; Rácz Sándor az MSZMP Központi Bizottsága Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának vezetője; Rényi Péter a Népszabadság főszerkesztő-helyettese ; Rév Lajos az OKISZ elnöke; Révész Ferenc a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyugalmazott igazgatója; Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. (Folytatás a 6. oldalon.)