Népszabadság, 1980. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

2 A nevelő, tájékoztató munka, a propaganda alkotó, élő legyen Brezsnyev beszéde az irodalmi Lenin-díj átvételekor Ünnepélyes keretek között nyúj­tották át hétfőn a Kremlben az irodalmi Lenin-díjat Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtit­kárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a három kötetben — Kis­föld, Újjá­­születés, Szűzföld — megjelent visszaemlékezéseiért. A kitüntetés át­nyújtása alkal­mából rendezett ünnepi gyűlésen jelen voltak az SZKP és a szov­jet állam vezetői, a Lenin-díj-bi­zottság tagjai, ismert irodalmi és művészeti személyiségek, a moszk­vai dolgozók képviselői. A díjat Georgij Markov, a Lenin-díj-bi­­zottság elnöke nyújtotta át Leo­nyid Brezsnyevnek, s rövid be­szédben méltatta a trilógiát. Leonyid Brezsnyev meleg sza­vakkal mondott köszönetet a Le­nin-díjat odaítélő bizottságnak. Hangoztatta, hogy könyveit nem emlékiratoknak tekinti, hanem — lévén nem irodalmár, hanem po­litikus, pártmunkás — ezúton is segíteni próbálta a ma embereit abban, hogy felhasználhassák a múlt tapasztalatait. Köszönetet mondott mindazoknak — olvasók­nak, alkotói és társadalmi szerve­zeteknek, irodalmároknak, régi harcostársainak és munkatársai­nak —, akik művei elolvasása után megírták véleményüket, s ez­zel is segítik abban, hogy ha ide­je és egyéb elfoglaltságai enge­­dik, folytathassa visszaemlékezé­sei leírását.­­ Az SZKP KB főtitkára különö­sen jelentősnek minősítette, hogy az ifjúság, amely ma legjobb tu­dása szerint vesz részt a kommu­nizmus építése feladatainak meg­oldásában, megismerkedjék azzal, hogyan jöttek létre a szocialista társadalmi viszonyok, hogyan ala­kult ki a szovjet állam gazdasági és szellemi potenciálja. Méltatta a pártsajtó, a tömegpropaganda, a párt eszmei nevelőmunkája fon­tosságát, hangoztatta: a pártsajtó­nak Lenin útmutatása szerint úgy kell szólnia korunkról, hogy ezzel erőteljes segítséget nyújtson a párt gyakorlati feladatainak meg­oldásához. Tágabb értelemben ez a szépirodalom és a művészet fel­adata is — mondotta Brezsnyev. — Minél inkább előrehaladunk a kommunista építés útján, minél erősebb lesz gazdaságunk, minél inkább biztosítjuk a szovjet em­berek jólétét, annál nagyobb fel­adatok hárulnak a társadalmi-po­litikai, a kulturális, az erkölcsi, az esztétikai nevelésre — hangoz­tatta a többi között. — Nem sza­bad megengedni, hogy az anyagi és a szellemi fejlődés elszakadjon egymástól, mert ez sok bajjal fe­nyeget, és minél képzettebbek lesznek a szovjet emberek, minél inkább kiszélesedik ismereteik köre, annál inkább megnő az ide­ológiai munka színvonalának és minőségének jelentősége.­­ Véleményem szerint a leg­veszélyesebb ellenség a lélektelen, ötlettelen formalizmus, a ragasz­kodás a sablonokhoz, a pufogó szólamokhoz. A legfontosabb te­hát az, hogy a nevelő, a tájékoz­tató munka, a propaganda min­den szinten, minden irányzatban alkotó, élő jellegű legyen. Brezsnyev utalt arra, hogy a központi bizottság nemrég hatá­rozatot hozott az ideológiai és po­litikai nevelőmunkáról. Már so­kat tettek a határozat megvalósí­tásáért, de még nagy és követ­kezetes munkára van szükség ah­hoz, hogy az eszmei munka való­ban új magasságokba emelkedjék, megfeleljen az idő követelményei­nek, a szovjet emberek igényei­nek. (MTI) Raul Castro beszéde kü­l- és belpolitikai kérdésekről HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Raul Castro visszautasította az Egyesült Államoknak azt a ma­nőverét, hogy a nemzetközi lég­kör megromlását, kardcsörtető politikájukat az afganisztáni fej­leményekkel hozzák párhuzamba. A kubai újságíró-kongresszus zá­róülésén mondott beszédében pél­dákkal bizonyította, hogy a wa­shingtoni reakciós körök már hosszabb ideje hozzákezdtek a katonai erőpolitika fokozatos fel­újításához, válaszként a haladó erők nemzetközi sikereire. Szükségesnek ítélte Raul Cast­ro a kubai sajtó munkájának ja­vítását a gazdasági és ideológiai feladatok elmélyültebb megvilá­gításával. Így a gazdasági hely­zet reális értékelése szempontjá­ból említette meg, hogy a szük­ségleteket fedező 11 millió tonna kőolaj behozataláért Kubának a tőkés piacon mintegy 2,5—3 mil­liárd dollárt kellene fizetnie, s ezt nem fedezi a 7 millió­ tonnás cukortermés a jelenlegi árak mellett. Márpedig ezenfelül Ku­ba 1,5 millió tonna gabona és gépek behozatalára is szorul. A Szovjetunió segítségét, hogy ész­szerű áron biztosítja a kőolajat és egyben a kubai cukortermés lényeges részét stabil és igazsá­gos áron veszi át, Raul Castro az internacionalista magatartás pél­dájának nevezte. NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK : néhány Sorban Gromiko szovjet külügyminisz­ter hétfőn fogadta Ricardo Ro­mánt, a Nicaraguai Köztársaság első szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, és meleg, baráti légkörű beszélgetést folytatott vele. (TASZSZ) A venezuelai nép és kormány szolidaritásáról biztosította a ni­­caraguai népet Luis Herrera Campins venezuelai elnök egy managuai nagygyűlésen. A vene­zuelai államfő hivatalos látoga­táson tartózkodik Nicaraguában. (TASZSZ) Új-Delhiben hétfőn hivatalosan közölték, hogy az elmúlt héten pakisztáni katonai alakulatok Pundi-Mendhar határállomás körzetében tüzet nyitottak indiai határőrökre. A határőrség viszo­nozta a tüzet. (Reuter) A Földközi-tenger térségének biztonságával és a földközi-tenge­ri országok együttműködésével foglalkozó nemzetközi értekezlet hétfőn befejezte munkáját. A máltai fővárosban tartott tanács­kozáson 25 európai, ázsiai és af­rikai ország képviselői vettek részt. A zárónyilatkozatban a kül­döttek aggodalmuknak adtak han­got amiatt, hogy az imperialista erők növelik katonai jelenlétüket a Földközi-tenger térségében. (TASZSZ) A török parlament hétfőn újabb két szavazási menetben sem tud­ta megválasztani az ország köz­­társasági elnökét. Eddig összesen tíz parlamenti szavazást tartot­tak. (UPI) Romániában az RKP KB Poli­tikai Végrehajtó Bizottsága ele­mezte az árak és a díjak múlt évi alakulásáról előterjesztett je­lentést. Ezzel kapcsolatban intéz­kedéseket hozott, illetve utasítot­ta a minisztériumokat, a központi állami szerveket, hogy a terme­lési költségek és az árak kölcsö­­­­nös összhangját jobban alakítsák­­ ki. (MTI) Henry Kissinger készségét nyil­vánította, hogy Ronald Reagan elnökké választása esetén részt vegyen a kormányban. A volt amerikai külügyminiszter a bal­­timore-i Loyola-egyetemen tartott előadásában kijelentette: bizonyos időre vállalná a külügyek irá­nyítását Reagan elnöksége alatt. (AP) A Kínai Nemzeti Bank keddtől új fizetőeszközt vezet be az or­szágban tartózkodó külföldiek ré­szére. Az úgynevezett valutaát­váltási igazolással, megfigyelők szerint, azt a célt kívánják elér­ni, hogy ellenőrizzék a külföldiek pénzfelhasználását, s felszámol­ják a legutóbbi időben különö­sen elterjedt és mind nagyobb méreteket öltött feketepiaci áru­csere- és valutaüzérkedési tevé­kenységet. (MTI) Gyakorlati teitekkel a fejlett szocialista társadalom építéséért A PRAVDA AZ MSZMP XII. KONGRESSZUSÁRÓL MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Pravda hétfőn vezércikkben tér vissza az MSZMP XII. kong­resszusán végzett munka méltatá­sára. A lap megállapítása szerint a tanácskozást rendkívüli aktivi­tás jellemezte; alkotó, bátor, ugyanakkor önkritikus módon elemezte az elért eredményeket, határozta meg a soron következő feladatokat. Jellemző vonása volt az optimizmus és az a szilárd meggyőződés, hogy elérik a meg­határozott célokat. Pontosan ilyen megközelítési módra tanított V. I. Lenin, aki nem­egyszer hangsúlyozta: amikor a szocializmus a népek tényleges életformájává válik, nem lesz va­lamiféle „megmerevedett társada­lom”, hanem ellenkezőleg, dinami­kusan fejlődik majd, mind bonyo­lultabb feladatokat old meg, le­küzdve azokat a hiányosságokat és nehézségeket, amelyek olyan hatalmas méretű jelentős vállal­kozásnál előfordulhatnak, mint a kommunizmus építése. A fejlett szocialista társadalom építésének programja gyakorlati tettekké válik — hangoztatja a kongresszus határozatáról szólva a Pravda. A magyar gazdaságpoliti­ka alapvető törekvése, hogy a VI. ötéves terv során a reális helyzet­ből kiindulva, a távlati célokat és a változó feltételeket figyelem­be véve megoldja a népgazdaság tervszerű fejlődését. A munkás­osztály, a parasztság és az értel­miség a párt politikájában saját gondolatait, reményeit, törekvé­seit látja megtestesülni — állapít­ja meg a továbbiakban az SZKP KB központi lapja. — A nép szi­lárd bizalmát az MSZMP elvi marxista—leninista irányvonalá­val vívta ki, azzal a képességével, hogy figyelmesen meghallgatja a tömegek véleményét, s a szocia­lizmus érdekeinek megfelelően a dolgozók javára irányítja a bo­nyolult társadalmi folyamatokat. A szocialista közösséghez tarto­zó többi államhoz hasonlóan Ma­gyarország fejlődésének is biztos garanciája az egymás közti együtt­működés további bővítése és gaz­dagítása az élet minden területén — hangoztatja a Pr­avda, s kiemeli, hogy hazánk egyenjogú és aktív tagja a Varsói Szerződésnek, a KGST-nek. Ezután a vezércikk a szovjet—magyar kapcsolatokra kitérve kiemeli: a két ország együttműködése dinamikusan fej­lődik, s kifejezi meggyőződését, hogy a közelmúltban aláírt hosszú távú gyártásszakosítási és koope­rációs program végrehajtása új minőségi szintre emeli együttmű­ködésünket. Végezetül a Pravda egyebek kö­zött hangoztatja: az MSZMP a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom tapasztalt, edzett osztaga, amely következetesen hű­séges a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus esz­méihez. A szocialista Magyaror­szág az MSZMP vezetésével a bé­ke és a népek közötti barátság po­litikáját céltudatosan követi, aktí­van hozzájárul az európai bizton­ság megszilárdításához, a nemzet­közi légkör enyhítéséhez. ­ IRÁN NEMZETI ÜNNEPÉN Ma egy esztendeje jelentette be Khomeini ajatollah, hogy a nép akaratából eltörlik a mo­narchiát. Az Iráni Iszlám Köz­társaság kikiáltását népszava­zás előzte meg, s annak ered­ményében a sah gyűlölt rend­szerét megdöntő munkások, pa­rasztok, értelmiségiek és diákok egyöntetű akarata jutott kifeje­zésre: az országot az igazi nem­zeti függetlenség, a haladó tár­sadalmi és gazdasági változások útjára kell vezetni. Noha ez az akarat elemi erő­vel nyilvánult meg, a társada­lom leghaladóbb erői és a dol­gozó tömegek további állhata­tos küzdelmére volt szükség ah­hoz, hogy állandósítsák a leg­fontosabb ipari üzemeket és a bankokat, előkészítsék a földre­formot, és szociális intézkedése­ket hozzanak a sah idején nyo­morgó milliók sorsának enyhí­tésére. A belső átalakulás pozitív vo­násai, valamint az antiimperia­­lista külpolitikai vonal dühödt támadást váltott ki az Egyesült Államok vezető köreiből. Politi­kai, katonai és gazdasági nyo­mással próbálták letéríteni Iránt a maga választotta útról, nem­zetiségi ellentéteket szítottak, hogy megtörjék az antiimperia­­lista harcban létrejött nemzeti egységet. E válságos időszakban a Szovjetunió, a külpolitikáju­kat egybehangoló szocialista or­szágok, így hazánk is, határozot­tan kiálltak az iráni nép igaz ügye mellett. A nemzetközi fó­rumokon támogatták és ma is támogatják jogos követeléseit. Az iráni nép a nehéz időszak­ban szerezhetett tapasztalatot, kik az igazi barátai. Az utóbbi három évtizeden belül immár ez a második kí­sérlet arra, hogy az iráni nép a maga kezébe vegye sorsának irányítását. Az első próbálko­zást az ötvenes években a füg­getlen nemzeti politikát megva­lósító és az amerikaiak által megdöntött Moszadik-kormány fémjelezte. Annak a rövid kor­szaknak a tapasztalatai is arról tanúskodnak, hogy a szuvereni­tást és a nemzeti függetlenséget megvédeni, a pozitív változáso­kat megvalósítani csakis az or­szág haladó erőire és­ Irán ha­ladó szellemű barátaira támasz­kodva, az imperializmus elleni következetes harcban lehetsé­ges. Kívánjuk, hogy az iráni nép, belső nehézségeit legyőzve, érjen el újabb sikereket a haladó tár­sadalmi és gazdasági változáso­kért, a nemzeti egységért és a demokratikus kormányzási for­ma megteremtéséért vívott küz­delmében. * Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözöl­te Ruhollah Moszavi Khomeini ajatollahot, valamint Abol Hasz­­szan Baniszadr köztársasági el­nököt az Iráni Iszlám Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából. 1980. április 1., kedd Szovjet üdvözlő távirat Leonyid Brezsnyev hétfőn táv­iratban üdvözölte az iszlám köz­társaság vezetőjét, Khomeini aja­tollahot az Iráni Iszlám Köztár­saság kikiáltásának első évfordu­lója alkalmából. Brezsnyev az üzenetben kifejezte meggyőződé­sét, hogy „a szovjet—iráni kap­csolatok a jövőben is a jószom­szédság és az egyenjogúság alap­ján fognak fejlődni országaink és népeink üdvére”. — Boldogu­lást és sikert kívánok az Iráni Iszlám Köztársaság függetlensé­gének és szuverenitásának meg­szilárdítása útján az iráni népnek és személy szerint önnek — írta Leonyid Brezsnyev Khomeini ajatollahnak. Amerika új manőverekkel próbál kijutni az iráni politikája zsákutcájából WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL . Minél inkább választási témá­vá válik az Egyesült Államokban a Carter-kormány elhibázott irá­ni politikája, annál nagyobb erő­feszítéseket tesz a Fehér Ház, hogy a túszok érdekeit szem előtt tartó „kényes és bonyolult diplo­máciai tevékenység” titokzatos látszatát keltse. A hét végi és a hétfői események azonban lelep­lezték, hogy Carter és tanácsadói megint csak a régi nagyhatalmi receptet, a korbács és a mézes­madzag módszerét vették elő. Teheránban nyilvánosságra hoz­ták azt a Khomeinihez intézett le­velet, amelyben Carter megértést tanúsít az imám és az iráni nép érzései iránt, valamint felajánlja a két ország kapcsolatainak ren­­­dezését „realisztikus alapon”. A levél félreérthetetlen célzásaiból kiderül, hogy ez a „realisztikus alap” a Szovjetunióval való kö­zös szembenállás lenne. Az aján­lat lényege: amennyiben a kor­mány az amerikai túszokat kive­szi jelenlegi fogvatartóik kezé­ből, és saját ellenőrzése alá he­lyezi, akkor létrejöhet egy iráni— amerikai vegyes bizottság, amely a további lépésekről javaslatokat dolgoz ki a két kormány számára. Hétfői sajtóértekezletén Hod­­ding Carter külügyi szóvivő elis­merte, hogy két amerikai „kor­­mányüzenet” ment Teheránba, azoktól azonban igyekezett az el­nök személyét elválasztani. Ta­gadta, hogy az üzenetek egyike ultimátumot tartalmazott volna. A szóvivő szerint a Fehér Ház iráni lépései és a keddi, mai wis­­consini előválasztás között „nincs közvetlen összefüggés”. Nem cá­folta azonban, hogy Hamilton Jor­dan, a Fehér Ház egyik legfonto­sabb embere a legutóbbi időben Európában közvetítőkkel tárgyalt az iráni problémáról. Megfigye­lők véleménye szerint az esetle­ges újabb kudarc lehetősége miatt igyekeznek az elnök sze­mélyét elválasztani az amerikai diplomácia Iránnal kapcsolatos mostani manővereitől. Szabó L. István Ezer halottja van a csádi harcoknak N’Djamenából, a csádi főváros­ból Párizsba érkező hírek szerint már ezer halálos áldozata van az afrikai országban dúló harcok­nak — jelenti párizsi tudósítónk. Csád, amely a világ legszegényebb országai közé tartozik, 1960, a függetlenség kikiáltása óta gya­korlatilag polgárháború színhelye, amelyet Franciaország Afrika-po­­litikájának érdekei szerint időn­ként felszítanak, kihasználva az etnikai, illetve a politikai és a val­lási ellentéteket. Csád fővárosában megszűnt a víz- és az áramszolgáltatás, és a lakosság igyekszik a szomszédos Kamerun felé menekülni. A N’dja­­mena-i francia diplomáciai képvi­seletet a város melletti nagy fran­cia katonai támaszpontra telepí­tették át. Ezen a támaszponton 1100 francia ejtőernyős és tenge­részgyalogos állomásozik. A fran­cia csapatok alkotják jelenleg a gyéren lakott afrikai állam legje­lentősebb katonai kontingensét, tekintettel arra, hogy kivonták az országból azt a kongói csapatkon­tingenst, amelyet január közepe óta semleges ellenőrzőként a kö­zép-afrikai országban állomásoz­­tattak. Megfigyelők szerint a fran­cia egységek szerepe nem tisztá­zott a harcok kirobbantásában, s a csádi elnök és a hadügyminisz­ter csapatai között az összetűzé­sek felújításában.

Next