Népszabadság, 1980. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

20 ASZTALOS ISTVÁN: Hamvas MÚLHATATLAN GYEREKKOR macskakölyköt is rimánkodtak Mi egy kicsi, magunk tákolta ba­rakkban laktunk. Szoba-konyhá­ból állott, még padlása is volt. Hatan laktunk benne, az egész család. Hetedik volt a macskánk. Szép, cirmos macska volt, három­négy éves nőstény állat. Szürke színe miatt Hamvasnak hívtuk. Nagyon jó egerészőnek bizonyult. Az igazat megvallva kénytelen volt egerészni, hiszen a macska húsevő állat, s bár közülünk né­gyen is dolgoztunk, kevés volt a kereset, s így aztán kevés hús ke­rült az asztalra. Ő volt, azt hi­szem, az egyetlen macska hét ha­tárban, amelyik — kivált eső. Időben, amikor az egerek s a gyí­kok elbújnak az eső elől — ha fogheggyel is, de megette a főtt aszalt szilvát meg a hajában főtt pityókát. Ette, mert­ nem volt egyéb, hiszen magunk is azt et­tük. A puliszkát­ azt éppenséggel szerette. Persze, ahogy kiderült az idő, aszalt szilvát és főtt krump­lit felejtve rohant egerészni. Így hát kitűnő egerésző macska vált belőle, olyan, hogy három fa­luig terjedt a hí­re. Ugyanis, mi­kor kölyködző lett, a harmadik faluból is átjöt­tek anyámhoz, előre elkérni a még meg sem született macska­­kölyköket. Két­­három kupa te- ■ jet, paszulyt meg málélisztet ígér­tek érte. Mikor pedig megkölyközött — hetet kölyközött, hét mereven resz­kető farkú, vaksi —, már húszan anyámnak: — Jaj, igazán nekem is adjon egyet!. „ — Amíg ki nem nyílik a sze­méit, senkinek ... Akkor majd igen, aki hamarább jön... — je­lentette ki végül anyám. Így az­tán még két egész hétig mamás­­kodhatott a Hamvas a kölykei között Hű, hogy óvta, féltette őket Örökké nyaldosta, szépítette a kölykeit. Mi pedig (én és bátyám), tizennégy-tizenöt éves kamaszok, különböző kísérleteknek, próbák­nak vetettük alá Hamvas anyai szeretetét. Mikor oda volt ege­részni, kiszedtük a tűzifakosárból a kölykeit, "kivittük" s szanaszét eldugtuk a bokrok közé. Mikor aztán hazajött, lestük, hogy mit csinál. Sebesen, de gyanútlanul jött be a nyitott ajtón, s ment egyene­sen a kályha alá, a kosarához. Feltette a két lábát a kosár szé­lére, és be akart ugrani, mikor észrevette, hogy kölykei nincse­nek a kosárban. Egy darabig állt megrökönyödve, aztán csak ré­mülten ugrott a kosárba, és mint aki nem akar hinni a szemének, szaglászta össze a rongyokat. Vé­gül is kiugrott a kosárból, végig­­szaglászta a kályha alját is, majd az égési szobát, aztán teljesen ta­nácstalanul elnyávogta magát. Nyávogott és nyávogott. Reánk nézett türelmetlenül, és újra csak nyávogott. — Beszéljetek, hol vannak, merre? — mintha csak ezt nyávogta volna. Egyszer az­tán valami kívülről jött hang üt­hette meg a fülét, mert mozdu­latlanra merevedve figyelt kifelé, majd kurrogva kiszaladt az aj­tón. És nem telt bele két perc, már­­is jött vissza. Magasra­­tartott fej­jel jött, komikusan lépdelt, szá­jában pedig ott lógott az egyik kölyke. Becipelte a kályha alá, beugrott vele a kosárba, letette a rongyra, egyszer végignyalt raj­ta, kurrogott valamit neki, talán azt, hogy itt ülj, mindjárt jövök, azzal kiszökött a kosárból, s új­ra kiszaladt az ajtón. Rövid idő múlva már hozta is a második kölykét, így tovább a harmadi­kat, negyediket Nem telt bele tíz perc, s mind a hét kölykét visz­­szahordta a kosárba. Akkor azt csináltuk, hogy ki­szedtük a kölykeit, eldugtuk az ágyunkba a pokróc alá. Csakha­mar megtalálta s szerre vissza­cipelte őket a kosárba. Mikor az­tán újra elloptuk, s megint be­tettük a kölykeit a pokróc alá, fogta magát, s melléjük feküdt minket pedig hálásan nézett hogy milyen kényelmes helyet szerez­tünk nekik. Csalódottan raktuk vissza a kismacskákat a kosárba. De egyszer csak elhűlve láttuk, hogy egyikkel a szájában mászik ám vissza az ágyba. Aztán leszö­kött, s vitte a másodikat s mind a hetet felvitte az ágyba. S ott annyira megtetszett neki, hogy hiába csináltunk bármit ahogy szerét tehette, cipelte fel őket. Nemegyszer éjszaka is arra éb­redtünk bátyámmal, hogy tele van az ágyunk kicsi macskával. De még cifrább bonyodalmak is származtak ebből. Ugyanis alig kezdett nyiladozni a ki­csi macskák szeme, Ham­vas kötelességének érez­te megjavítani a koszt­jukat. Mind gyakrabban állított haza élő egérrel, gyíkkal, tücsökkel bo­gárral. Kurrogva vitte a kosárba, s tette le a kölykei elé. A szeren­csétlen egér, gyík vagy egyéb per­sze rögtön menekülni akart, de ő lecsapott rá, s újra a kölykei elé rakta. Addig csinálta ezt, míg a kismacskák agyonjátszották s megették a megfogott állatot De ha csak a kosárba hordta volna... Egyik este le akarok feküdni, bújok a pokróc alá, hát csak ér­zem, ráülök valami hideg, gyű­rűs lepényre, ami rögtön elkezd mozogni és sziszegni alattam. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha kilöktek volna. Egy lepénnyé te­­keredett sárgafülű kígyó volt az ágyamban. Egy ártatlan vízisikló, de én tíz percig még dadogni sem tudtam a rémülettől. (Részlet a szerző azonos című elbe­széléséből.) NÉPSZABADSÁG 1980. április 20., vasárnap Bodnár István: Tavaszi este Lomhoz a május, kúszik az árnyék, rebben a cinker inti a fát. Szárnyait csukva búvik a fecske, jószagú szélnek bókol az ág. Messzi harangszót hordoz az este, csillagot mintáz, rejti a fényt Fürdet a kócos lenge mamácska rózsaolajban kis jövevényt Káldi János: Alföld-dícsérő Alomi táj az Alföld. Se magas hegy, se mély völgy. Fönt a kék ég végtelen. A látás meg féktelen. Óriási, sárga Nap. Játszó, bűvös sugarak. Anya-szóval hív a sík. Barangolhatsz napokig. Itt is, ott is csöpp tanya. Almafa és körtefa. Intő ágú, bús akác. Ága csupa susogdó. Hova hív a rézkolomp? Szava nyomán nyáj tolong. Vonzó vidék, mély varázs. Majd megnézzük, kis Balázs. Restár Sándor: Vers arról, ami lehetetlen Hosszú nyakú villanypózna fellegekben megfogózna, hogyha szállni lenne kedve felrepülne mint a medve. Csikó Sándor: Arcom előtt Arcom előtt pára lebeg hátam mögött por van a kenyerem madárlátta a levesem sótlan Ruházatom megtépázva cipőm talpa válik döngölt föld a derékaljam takaróm a pázsit Patakpart az uszodám zuhanyrózsám felleg keringek a világban mint a múló percek HÍRES BETYÁROK VÍZSZINTES:­L Elkülönítő távolság. 3. Dunántúli betyár, emlékét mesék, da­lok őrzik. 12. Szeny­­nyeződéstől men­tes. 14. Férfinév. 15. Hevíz. 17. Alat­tomos támadás. 18. Egymás után állók alkotják. 19. Isko­lai tisztségviselő. 22. Morzejel. 24. Al­földi betyár, a ró­la szóló ballada or­szágos hírű. 27. Szovjet repülőgép­­típus. 29. A folyó része. 30. Női hang­szín. 32. Folyami átkelőhely. 34. Szét­eső, szétolvadó. 36. Szó szerint ismétel­te. 39. Az élővilág egyik nagy csoport­jával kapcsolatos. 40. Híres betyár, sok dal szól róla és lováról. 41. Téli csapadék. FÜGGŐLEGES: 1. Vers. 2. Gabona­­növény. 3. A virág része. 4. Azon a helyen. 5. Bálint András. 6. Irányi Dá­niel. 7. Iga. 8. Puha fém. 9. A Balaton vizét levezető csatorna. 10. Megmű­velt, ház körüli terület. 11. A gépko­csi része. 13. Település a magyar­­csehszlovák határon. 16. Állatorvos, a mételykór elleni gyógyszer feltaláló­ja (József). 19. Vízparti növény. 20. Szín az arcon. 21. Bécsi eredetű, szó­rakoztató zene. 23. Tücsök, kabóca hangját utánzó szó. 25. Elkülönített nemzetiségi negyed. 28. Burgonyafaj­­ta. 28. Ady Endre múzsája. 31. Gya­kori családnév. 33. Hibázik, téved. 34. öreg angolul. SS. Azonos a függőleges S-cel. 31. Szék páros betűi. 38. Kutya. 33. A. N. Beküldendő: a vízszintes 3., 24. és 40., valamint a különálló sor, a leghíre­sebb alföldi betyár neve. (A különálló sorba a rejtvény azo­nos számú kockáinak betűit kell be­írni.) T. D. Beküldési határidő: április 26. Cím: Népszabadság Gyermekrovat, Buda­pest, Blaha Lujza tér 3. 1360. „Siet" a Föld — „késik" a Föld Dr. Leslie Morrison, a híres greenwichi (Anglia) csillagvizs­­gáló munkatársa nemrégiben megkísérelte megállapítani, hogy vajon teljesen egyenletes sebes­séggel forog-e Földünk, vagy ha nem, akkor milyen jellegű és mértékű változások mutatkoznak benne. E célból három évszázad­ra visszamenő­en megvizsgálta azokat a feljegy­zéseket, amelyek arról számoltak be, hogy egy adott időpontban a Hold, illetőleg a bolygók a Föld­ről nézve éppen melyik­­ csillagot fedték el. Az ilyen csillagfedé­seket a régebbi idők csillagászai mindig megfi­gyelték, és idő­pontjukat igen nagy pontossággal írták le jegyzőkönyveikben. Morrison azonban nem elége­dett meg ezeknek az adatoknak az összegyűjtésével, hanem fel­dolgozta az 1943-tól 1972-ig ter­jedő időszak összes, hasonló ter­mészetű csillagászati megfigye­lésének adatrendszerét is. Ezeket az észleléseket már modern mű­szerekkel végezték és az egyes csillagfedések időpontját a világ legpontosabb órái segítségével ál­lapították meg. Csupán a Hold­ra vonatkozóan 40 ezer ilyen megfigyelésről állnak rendelke­zésre adatok. Amikor azután a­­hosszadal­mas, elemző munka véget ért, és az említett tudós grafikont készí­tett, a mellékelt ábrán is bemu­tatott rajzot kapta. A vízszintes tengelyen az időt tüntette fel, a görbét pedig körülbelül 1670-től kezdődően a huszadik század kö­zepéig ábrázolta. A függőleges tengelyen a Föld egyszeri forgás­­idejének a normális középérték­től való eltéréseit tüntette fel, mégpedig ezred másod­perc­ben. Vagyis tulajdonképpen azt, hogy mikor forgott bolygónk az átlagosnál egy kissé gyorsabban, illetve lassabban. A szabálytalan görbe vonal azt mutatja, hogy néha eléggé jelentős eltérések is előfordultak, például 1870 körül egy minimumot látunk, nem sok­kal 1900 után pedig egy maxi­mumot. (Vagyis az előbbi eset­ben egy kiugróan nagy negatív érték, az utóbbinál pedig egy ki­ugró pozitív érték mutatkozik.) Ezektől az ingadozásoktól elte­kintve azonban másik változást A Föld forgássebességének változásai 1670-től kezdve (szabálytalan görbe vonal). Az átlagértéket vastag, ferdén elhelyezkedő szaggatott vonal szem­lélteti. Baloldalt a napok hosszának változását ez­­redmásodpercekben adtuk meg, is megfigyelhetünk — rajzunkon ezt ferde, vastag, szaggatott vo­nal szemlélteti. Ez az egyenes arra utal, hogy a napok hossza lassan növekedik. A Föld egy­­egy tengely körüli forgásának ideje évszázadonként másfél ez­­redmásodperccel nő, vagyis boly­gónk mind lassabban forog. Hogy ilyen jelenség létezik, azt már a századforduló táján is sej­tették a csillagászok és a Hold által keltett árapály-fékeződés számlájára írták. Annak azonban lényegesen nagyobbnak kellene lennie, nevezetesen négy ezred­­másodpercnek évszázadonként Létezik tehát egy egyelőre még ismeretlen természetű hatás is, amelynek eredményeként a Föld n­em fékeződik olyan nagy mér­tékben az árapály keltette súrló­dás miatt, amint az a számítá­sokból következne. Hogy mi is lehet ez a jelenség — egyelőre nem tudjuk. Még az sem bizo­nyos, hogy a Föld forgássebessé­gének változása évezredeken vagy évtízezredeken át ugyan­ilyen mértékű lesz. A még három évszázadra sem terjedő, jelenleg rendelkezésünkre álló adatrend­szer nem teszi lehetővé, hogy a tünemény egészéről tudományo­san megbízható képet alkothas­sunk magunknak. II. P. ÉRDEKESSÉGEK A tengeri sünök néhány fajtája, hogy a tenger mélyén tartózkod­hasson, homokot nyel. Felfedez­ték, hogy a tengeri sün azzal a kü­lönös tulajdonsággal rendelkezik, hogy a homokszemcsék közül el tudja különíteni a nagyobb sú­­lyúakat. Megállapították, hogy a tengeri sün számára nehezékül szolgáló homokszemcsék 78 száza­léka vasoxidot képez, amely a ho­mokos talajnak kevesebb, mint egytizedét alkotja. Azt, hogy mi­lyen mechanizmus segítségével tudják a tengeri sünök a homok­­szemcsék közül a nagyobb vastar­­talmúakat kiválasztani, még nem tudták kideríteni a tudósok. * Betonhajót építenek egy ang­liai hajógyárban. A Virgin 60 elnevezésű jacht teknője acél­vázra épített vékony beton héj­szerkezettel készül. A hajótest építése így olcsóbb. Bár ütődésre érzékeny, könnyen javítható. Nem sokan emlékeznek már arra, hogy az első világháború alatt Győrött a Fluvia hajógyár betonból való folyami uszályokat készí­tett, de a gazdasági válság idején a gyár megszűnt.­­ A tevék púpjában felhalmozó­dott zsiradék lehetővé teszi, hogy a tevék hetekig éljenek táplálék­felvétel nélkül. De hogyan bírják ki olyan sokáig víz nélkül? Kide­rült, hogy a tevék púpjában levő zsiradék bomlásakor hidrogén ke­letkezik. A lélegzés során a szer­vezetbe jutó oxigén és a hidrogén egyesül: víz keletkezik, s az így létrejövő vízmennyiség elegendő ahhoz, hogy a teve életben marad­jon hosszabb ideig is. Hasonló je­lenség figyelhető meg a lámák­nál is.­­ A legrégebbi, máig is fennma­radt tükröket bronzból és ezüst­ből készítették időszámításunk kezdete előtt 3000 évvel. Az ókori, keleti országokban a tükör előlap­ját rendszerint simára csiszolták, hátsó lapját domborművek díszí­tették. Az ókori görögök tükrei bronzból készültek, nyelüket, amely általában valamilyen ala­kot ábrázolt, szobrász készítette, és a tükröt az asztalra lehetett ál­lítani. Európában a nők megelé­gedtek fémből készült igen apró tükrökkel. Ezeket a tükröcskéket zsinórral vagy lánccal az övükre akasztva hordták. Csak a XIII. században jelentek meg Európá­ban az első velencei üvegből ké­szült tükrök. Ezek is kisméretűek voltak, és a nők díszként, a nya­kukba akasztva vagy övükhöz köt­ve viselték őket. A férfiaknak a kardjuk markolatába vágtak tük­röket. MEGFEJTÉS - NYERTESEK Az április 13-i keresztrejtvény meg­fejtése: „Minden csínyre friss! / Faun­­bokájú, vad suhanc, / Újra Itt su­hansz ! Az április 6-án megjelent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Bacsiszta András, Vilmány; Buj­­neczki Erika, Miskolc; Blaskovics Mónika, Cegléd;­­Czinege Lajos, Bor­­sosberény; Csővári Andrea, Vác; Fo­dor Zita, Fűzfőgyártelep; Gombos Edina, Gödöllő; Gyimóthy Zsuzsa és Orsi, Sopron; Horváth Andrea, Sajó­­bábony; Kiss Ágnes, Biharkeresztes; Kazinczy Ferenc, Túrkeve; Kendits Ildikó, Debrecen; Kalmár Katalin, Jászladány; Meskó Emőke, Kiskun­félegyháza; Nagy András, Mezőko­­vácsháza; Novák Erika, Csákberény; Nagy Judit, Esztergom-kertváros; Rácz Edit, Kunszentmárton; Sass Ist­ván, Vasas; Szabó Csilla, Jászszent­­lászló; Teleki Ferenc, Szeged; Varga Gabriella, Tiszavasvári; Vida Zoltán, Tatabánya; Wagner Hajnalka, Tarpa; Csökő Zoltán, Nádas Katalin, Kisiván Éva, Rechnitzer Judit, Zsák Gyuri, és Zombori Mónika, Budapest.

Next