Népszabadság, 1980. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
20 ASZTALOS ISTVÁN: Hamvas MÚLHATATLAN GYEREKKOR macskakölyköt is rimánkodtak Mi egy kicsi, magunk tákolta barakkban laktunk. Szoba-konyhából állott, még padlása is volt. Hatan laktunk benne, az egész család. Hetedik volt a macskánk. Szép, cirmos macska volt, háromnégy éves nőstény állat. Szürke színe miatt Hamvasnak hívtuk. Nagyon jó egerészőnek bizonyult. Az igazat megvallva kénytelen volt egerészni, hiszen a macska húsevő állat, s bár közülünk négyen is dolgoztunk, kevés volt a kereset, s így aztán kevés hús került az asztalra. Ő volt, azt hiszem, az egyetlen macska hét határban, amelyik — kivált eső. Időben, amikor az egerek s a gyíkok elbújnak az eső elől — ha fogheggyel is, de megette a főtt aszalt szilvát meg a hajában főtt pityókát. Ette, mert nem volt egyéb, hiszen magunk is azt ettük. A puliszkát azt éppenséggel szerette. Persze, ahogy kiderült az idő, aszalt szilvát és főtt krumplit felejtve rohant egerészni. Így hát kitűnő egerésző macska vált belőle, olyan, hogy három faluig terjedt a híre. Ugyanis, mikor kölyködző lett, a harmadik faluból is átjöttek anyámhoz, előre elkérni a még meg sem született macskakölyköket. Kéthárom kupa te- ■ jet, paszulyt meg málélisztet ígértek érte. Mikor pedig megkölyközött — hetet kölyközött, hét mereven reszkető farkú, vaksi —, már húszan anyámnak: — Jaj, igazán nekem is adjon egyet!. „ — Amíg ki nem nyílik a szeméit, senkinek ... Akkor majd igen, aki hamarább jön... — jelentette ki végül anyám. Így aztán még két egész hétig mamáskodhatott a Hamvas a kölykei között Hű, hogy óvta, féltette őket Örökké nyaldosta, szépítette a kölykeit. Mi pedig (én és bátyám), tizennégy-tizenöt éves kamaszok, különböző kísérleteknek, próbáknak vetettük alá Hamvas anyai szeretetét. Mikor oda volt egerészni, kiszedtük a tűzifakosárból a kölykeit, "kivittük" s szanaszét eldugtuk a bokrok közé. Mikor aztán hazajött, lestük, hogy mit csinál. Sebesen, de gyanútlanul jött be a nyitott ajtón, s ment egyenesen a kályha alá, a kosarához. Feltette a két lábát a kosár szélére, és be akart ugrani, mikor észrevette, hogy kölykei nincsenek a kosárban. Egy darabig állt megrökönyödve, aztán csak rémülten ugrott a kosárba, és mint aki nem akar hinni a szemének, szaglászta össze a rongyokat. Végül is kiugrott a kosárból, végigszaglászta a kályha alját is, majd az égési szobát, aztán teljesen tanácstalanul elnyávogta magát. Nyávogott és nyávogott. Reánk nézett türelmetlenül, és újra csak nyávogott. — Beszéljetek, hol vannak, merre? — mintha csak ezt nyávogta volna. Egyszer aztán valami kívülről jött hang üthette meg a fülét, mert mozdulatlanra merevedve figyelt kifelé, majd kurrogva kiszaladt az ajtón. És nem telt bele két perc, máris jött vissza. Magasratartott fejjel jött, komikusan lépdelt, szájában pedig ott lógott az egyik kölyke. Becipelte a kályha alá, beugrott vele a kosárba, letette a rongyra, egyszer végignyalt rajta, kurrogott valamit neki, talán azt, hogy itt ülj, mindjárt jövök, azzal kiszökött a kosárból, s újra kiszaladt az ajtón. Rövid idő múlva már hozta is a második kölykét, így tovább a harmadikat, negyediket Nem telt bele tíz perc, s mind a hét kölykét viszszahordta a kosárba. Akkor azt csináltuk, hogy kiszedtük a kölykeit, eldugtuk az ágyunkba a pokróc alá. Csakhamar megtalálta s szerre visszacipelte őket a kosárba. Mikor aztán újra elloptuk, s megint betettük a kölykeit a pokróc alá, fogta magát, s melléjük feküdt minket pedig hálásan nézett hogy milyen kényelmes helyet szereztünk nekik. Csalódottan raktuk vissza a kismacskákat a kosárba. De egyszer csak elhűlve láttuk, hogy egyikkel a szájában mászik ám vissza az ágyba. Aztán leszökött, s vitte a másodikat s mind a hetet felvitte az ágyba. S ott annyira megtetszett neki, hogy hiába csináltunk bármit ahogy szerét tehette, cipelte fel őket. Nemegyszer éjszaka is arra ébredtünk bátyámmal, hogy tele van az ágyunk kicsi macskával. De még cifrább bonyodalmak is származtak ebből. Ugyanis alig kezdett nyiladozni a kicsi macskák szeme, Hamvas kötelességének érezte megjavítani a kosztjukat. Mind gyakrabban állított haza élő egérrel, gyíkkal, tücsökkel bogárral. Kurrogva vitte a kosárba, s tette le a kölykei elé. A szerencsétlen egér, gyík vagy egyéb persze rögtön menekülni akart, de ő lecsapott rá, s újra a kölykei elé rakta. Addig csinálta ezt, míg a kismacskák agyonjátszották s megették a megfogott állatot De ha csak a kosárba hordta volna... Egyik este le akarok feküdni, bújok a pokróc alá, hát csak érzem, ráülök valami hideg, gyűrűs lepényre, ami rögtön elkezd mozogni és sziszegni alattam. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha kilöktek volna. Egy lepénnyé tekeredett sárgafülű kígyó volt az ágyamban. Egy ártatlan vízisikló, de én tíz percig még dadogni sem tudtam a rémülettől. (Részlet a szerző azonos című elbeszéléséből.) NÉPSZABADSÁG 1980. április 20., vasárnap Bodnár István: Tavaszi este Lomhoz a május, kúszik az árnyék, rebben a cinker inti a fát. Szárnyait csukva búvik a fecske, jószagú szélnek bókol az ág. Messzi harangszót hordoz az este, csillagot mintáz, rejti a fényt Fürdet a kócos lenge mamácska rózsaolajban kis jövevényt Káldi János: Alföld-dícsérő Alomi táj az Alföld. Se magas hegy, se mély völgy. Fönt a kék ég végtelen. A látás meg féktelen. Óriási, sárga Nap. Játszó, bűvös sugarak. Anya-szóval hív a sík. Barangolhatsz napokig. Itt is, ott is csöpp tanya. Almafa és körtefa. Intő ágú, bús akác. Ága csupa susogdó. Hova hív a rézkolomp? Szava nyomán nyáj tolong. Vonzó vidék, mély varázs. Majd megnézzük, kis Balázs. Restár Sándor: Vers arról, ami lehetetlen Hosszú nyakú villanypózna fellegekben megfogózna, hogyha szállni lenne kedve felrepülne mint a medve. Csikó Sándor: Arcom előtt Arcom előtt pára lebeg hátam mögött por van a kenyerem madárlátta a levesem sótlan Ruházatom megtépázva cipőm talpa válik döngölt föld a derékaljam takaróm a pázsit Patakpart az uszodám zuhanyrózsám felleg keringek a világban mint a múló percek HÍRES BETYÁROK VÍZSZINTES:L Elkülönítő távolság. 3. Dunántúli betyár, emlékét mesék, dalok őrzik. 12. Szenynyeződéstől mentes. 14. Férfinév. 15. Hevíz. 17. Alattomos támadás. 18. Egymás után állók alkotják. 19. Iskolai tisztségviselő. 22. Morzejel. 24. Alföldi betyár, a róla szóló ballada országos hírű. 27. Szovjet repülőgéptípus. 29. A folyó része. 30. Női hangszín. 32. Folyami átkelőhely. 34. Széteső, szétolvadó. 36. Szó szerint ismételte. 39. Az élővilág egyik nagy csoportjával kapcsolatos. 40. Híres betyár, sok dal szól róla és lováról. 41. Téli csapadék. FÜGGŐLEGES: 1. Vers. 2. Gabonanövény. 3. A virág része. 4. Azon a helyen. 5. Bálint András. 6. Irányi Dániel. 7. Iga. 8. Puha fém. 9. A Balaton vizét levezető csatorna. 10. Megművelt, ház körüli terület. 11. A gépkocsi része. 13. Település a magyarcsehszlovák határon. 16. Állatorvos, a mételykór elleni gyógyszer feltalálója (József). 19. Vízparti növény. 20. Szín az arcon. 21. Bécsi eredetű, szórakoztató zene. 23. Tücsök, kabóca hangját utánzó szó. 25. Elkülönített nemzetiségi negyed. 28. Burgonyafajta. 28. Ady Endre múzsája. 31. Gyakori családnév. 33. Hibázik, téved. 34. öreg angolul. SS. Azonos a függőleges S-cel. 31. Szék páros betűi. 38. Kutya. 33. A. N. Beküldendő: a vízszintes 3., 24. és 40., valamint a különálló sor, a leghíresebb alföldi betyár neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: április 26. Cím: Népszabadság Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1360. „Siet" a Föld — „késik" a Föld Dr. Leslie Morrison, a híres greenwichi (Anglia) csillagvizsgáló munkatársa nemrégiben megkísérelte megállapítani, hogy vajon teljesen egyenletes sebességgel forog-e Földünk, vagy ha nem, akkor milyen jellegű és mértékű változások mutatkoznak benne. E célból három évszázadra visszamenően megvizsgálta azokat a feljegyzéseket, amelyek arról számoltak be, hogy egy adott időpontban a Hold, illetőleg a bolygók a Földről nézve éppen melyik csillagot fedték el. Az ilyen csillagfedéseket a régebbi idők csillagászai mindig megfigyelték, és időpontjukat igen nagy pontossággal írták le jegyzőkönyveikben. Morrison azonban nem elégedett meg ezeknek az adatoknak az összegyűjtésével, hanem feldolgozta az 1943-tól 1972-ig terjedő időszak összes, hasonló természetű csillagászati megfigyelésének adatrendszerét is. Ezeket az észleléseket már modern műszerekkel végezték és az egyes csillagfedések időpontját a világ legpontosabb órái segítségével állapították meg. Csupán a Holdra vonatkozóan 40 ezer ilyen megfigyelésről állnak rendelkezésre adatok. Amikor azután ahosszadalmas, elemző munka véget ért, és az említett tudós grafikont készített, a mellékelt ábrán is bemutatott rajzot kapta. A vízszintes tengelyen az időt tüntette fel, a görbét pedig körülbelül 1670-től kezdődően a huszadik század közepéig ábrázolta. A függőleges tengelyen a Föld egyszeri forgásidejének a normális középértéktől való eltéréseit tüntette fel, mégpedig ezred másodpercben. Vagyis tulajdonképpen azt, hogy mikor forgott bolygónk az átlagosnál egy kissé gyorsabban, illetve lassabban. A szabálytalan görbe vonal azt mutatja, hogy néha eléggé jelentős eltérések is előfordultak, például 1870 körül egy minimumot látunk, nem sokkal 1900 után pedig egy maximumot. (Vagyis az előbbi esetben egy kiugróan nagy negatív érték, az utóbbinál pedig egy kiugró pozitív érték mutatkozik.) Ezektől az ingadozásoktól eltekintve azonban másik változást A Föld forgássebességének változásai 1670-től kezdve (szabálytalan görbe vonal). Az átlagértéket vastag, ferdén elhelyezkedő szaggatott vonal szemlélteti. Baloldalt a napok hosszának változását ezredmásodpercekben adtuk meg, is megfigyelhetünk — rajzunkon ezt ferde, vastag, szaggatott vonal szemlélteti. Ez az egyenes arra utal, hogy a napok hossza lassan növekedik. A Föld egyegy tengely körüli forgásának ideje évszázadonként másfél ezredmásodperccel nő, vagyis bolygónk mind lassabban forog. Hogy ilyen jelenség létezik, azt már a századforduló táján is sejtették a csillagászok és a Hold által keltett árapály-fékeződés számlájára írták. Annak azonban lényegesen nagyobbnak kellene lennie, nevezetesen négy ezredmásodpercnek évszázadonként Létezik tehát egy egyelőre még ismeretlen természetű hatás is, amelynek eredményeként a Föld nem fékeződik olyan nagy mértékben az árapály keltette súrlódás miatt, amint az a számításokból következne. Hogy mi is lehet ez a jelenség — egyelőre nem tudjuk. Még az sem bizonyos, hogy a Föld forgássebességének változása évezredeken vagy évtízezredeken át ugyanilyen mértékű lesz. A még három évszázadra sem terjedő, jelenleg rendelkezésünkre álló adatrendszer nem teszi lehetővé, hogy a tünemény egészéről tudományosan megbízható képet alkothassunk magunknak. II. P. ÉRDEKESSÉGEK A tengeri sünök néhány fajtája, hogy a tenger mélyén tartózkodhasson, homokot nyel. Felfedezték, hogy a tengeri sün azzal a különös tulajdonsággal rendelkezik, hogy a homokszemcsék közül el tudja különíteni a nagyobb súlyúakat. Megállapították, hogy a tengeri sün számára nehezékül szolgáló homokszemcsék 78 százaléka vasoxidot képez, amely a homokos talajnak kevesebb, mint egytizedét alkotja. Azt, hogy milyen mechanizmus segítségével tudják a tengeri sünök a homokszemcsék közül a nagyobb vastartalmúakat kiválasztani, még nem tudták kideríteni a tudósok. * Betonhajót építenek egy angliai hajógyárban. A Virgin 60 elnevezésű jacht teknője acélvázra épített vékony beton héjszerkezettel készül. A hajótest építése így olcsóbb. Bár ütődésre érzékeny, könnyen javítható. Nem sokan emlékeznek már arra, hogy az első világháború alatt Győrött a Fluvia hajógyár betonból való folyami uszályokat készített, de a gazdasági válság idején a gyár megszűnt. A tevék púpjában felhalmozódott zsiradék lehetővé teszi, hogy a tevék hetekig éljenek táplálékfelvétel nélkül. De hogyan bírják ki olyan sokáig víz nélkül? Kiderült, hogy a tevék púpjában levő zsiradék bomlásakor hidrogén keletkezik. A lélegzés során a szervezetbe jutó oxigén és a hidrogén egyesül: víz keletkezik, s az így létrejövő vízmennyiség elegendő ahhoz, hogy a teve életben maradjon hosszabb ideig is. Hasonló jelenség figyelhető meg a lámáknál is. A legrégebbi, máig is fennmaradt tükröket bronzból és ezüstből készítették időszámításunk kezdete előtt 3000 évvel. Az ókori, keleti országokban a tükör előlapját rendszerint simára csiszolták, hátsó lapját domborművek díszítették. Az ókori görögök tükrei bronzból készültek, nyelüket, amely általában valamilyen alakot ábrázolt, szobrász készítette, és a tükröt az asztalra lehetett állítani. Európában a nők megelégedtek fémből készült igen apró tükrökkel. Ezeket a tükröcskéket zsinórral vagy lánccal az övükre akasztva hordták. Csak a XIII. században jelentek meg Európában az első velencei üvegből készült tükrök. Ezek is kisméretűek voltak, és a nők díszként, a nyakukba akasztva vagy övükhöz kötve viselték őket. A férfiaknak a kardjuk markolatába vágtak tükröket. MEGFEJTÉS - NYERTESEK Az április 13-i keresztrejtvény megfejtése: „Minden csínyre friss! / Faunbokájú, vad suhanc, / Újra Itt suhansz ! Az április 6-án megjelent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Bacsiszta András, Vilmány; Bujneczki Erika, Miskolc; Blaskovics Mónika, Cegléd;Czinege Lajos, Borsosberény; Csővári Andrea, Vác; Fodor Zita, Fűzfőgyártelep; Gombos Edina, Gödöllő; Gyimóthy Zsuzsa és Orsi, Sopron; Horváth Andrea, Sajóbábony; Kiss Ágnes, Biharkeresztes; Kazinczy Ferenc, Túrkeve; Kendits Ildikó, Debrecen; Kalmár Katalin, Jászladány; Meskó Emőke, Kiskunfélegyháza; Nagy András, Mezőkovácsháza; Novák Erika, Csákberény; Nagy Judit, Esztergom-kertváros; Rácz Edit, Kunszentmárton; Sass István, Vasas; Szabó Csilla, Jászszentlászló; Teleki Ferenc, Szeged; Varga Gabriella, Tiszavasvári; Vida Zoltán, Tatabánya; Wagner Hajnalka, Tarpa; Csökő Zoltán, Nádas Katalin, Kisiván Éva, Rechnitzer Judit, Zsák Gyuri, és Zombori Mónika, Budapest.