Népszabadság, 1980. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-22 / 93. szám

1980. április 22., kedd NÉPSZABADSÁG Az Ecuadori Kommunista P­árt főtitkárának magyarországi látogatása Pedro Saad elutazott Budapestről A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására április 13. és 21. között látogatást tett Magyarországon Pedro Saad, az Ecuadori Kommu­nista Párt főtitkára. A testvér­párt főtitkárát fogadta Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára. A vendéggel megbeszélést folytatott Gyenes András, a Központi Bizottság tit­kára. Pedro Saad látogatást tett a SZOT-ban, a Hazafias Népfront titkárságán, a TOT-ban a SZÖ­­VOSZ-ban és a Zala megyei párt­­bizottságon. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken a két párt kép­viselői tájékoztatták egymást or­szágunk helyzetéről, pártjaik te­vékenységéről és feladatairól. Vé­leményt cseréltek a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdé­seiről, különös tekintettel a la­tin-amerikai haladó mozgalmkak helyzetére. Áttekintették a ma­gyar—ecuadori kapcsolatokat, és megvizsgálták a pártközi együtt­működés fejlesztésének lehetősé­geit. . Az MSZMP képviselői a ma­gyar nép szolidaritásáról biztosí­tották az ecuadori kommunistá­kat, a dolgozók érdekeiért, a de­mokratikus jogok megvédelmezé­­séért, a monopóliumok hatalmá­nak korlátozásáért, a munkásosz­tály, valamennyi haladó erő egy­ségéért folytatott harcukban. Az Ecuadori Kommunista Párt ve­zetője méltatta az MSZMP XII. kongresszusának jelentőségét, a magyar népnek a fejlett szocia­lista társadalom építésében elért eredményeit. A két párt képviselői elítélték az imperializmus szélsőséges kö­reinek mind fokozódó támadásait a szocialista országok, a forradal­mi és a haladó erők ellen. Meg­különböztetett jelentőséget tulaj­donítanak a társadalmi haladás erői közös fellépésének a világ­béke megőrzésében, az enyhülés eredményeinek megszilárdításá­ban, a fegyverkezési verseny meg­állításában. Megerősítették szo­lidaritásukat a tényleges függet­lenség kivívásáért és megszilár­dításáért, szabadságuk visszaszer­zéséért, az önálló, szabad, demok­ratikus fejlődésért küzdő latin­amerikai népekkel, kormányok­kal, testvérpártokkal, a fasizmus és támogatóik ellen fellépő va­lamennyi haladó erővel. Támoga­tásukról biztosították Salvador hazafias erőit a reakció és szö­vetségesei elleni küzdelmükben A két testvérpárt azon munkál­kodik, hogy fejlessze proletár in­ternacionalista együttműködését, s ezen keresztül is hozzájáruljon a kommunista és munkáspártok ösz­­szefogásának erősítéséhez. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és az Ecuadori Kommunista Párt arra törekszik, hogy a jövőben erősöd­jön a Magyar Népköztársaság és az Ecuadori Köztársaság kapcso­lata a békés egymás mellett élés elvei alapján.­­ Pedro Saad hétfőn elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülő­téren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának h­elyettes ve­zetője búcsúztatta. Nyugat-európai sportemberek küzdelme az olimpián való részvételért Megkezdődött Lausanne-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kilenc tagú végrehajtó bizottsá­gának háromnapos tanácskozása, amelyen megvitatják a moszkvai nyári olimpiai játékok végső elő­készületeit, és számba veszik, hány ország versenyzői lesznek végül jelen Moszkvában. A NOB VB Lord Killanin el­nök vezetésével megbeszéléseket folytatott a nyugat-európai nem­zeti olimpiai bizottságok képvi­seletében Lausanne-ban tartózko­dó Raoul Mollet belga, Francoa Carraro olasz és Sir Denis Fol­­lows brit olimpiai bizottsági el­nökkel. A találkozón a nyugat­európaiak azt indítványozták, hogy módosítsák az olimpiai sza­bályzatot olyan értelemben, hogy a­­sportolók ne­ csak nemzeti szí­nekben, hanem egyéni indulók­ként is részt vehessenek a moszk­vai olimpián. Ez — mutattak rá — csökkentené a különböző kor­mányoknak a nemzeti olimpiai bizottságokra gyakorolt nyomá­sát. A politikai vezetés nyomása éles ellentétekhez vezetett a nyu­gatnémet sportvezetésben a moszkvai nyári olimpiai játéko­kon való részvételt illetően. Az NSZK olimpikonjai és a nemze­ti olimpiai bizottság vezetői a hét végén Warendorfban tartott ta­nácskozásukon elsöprő többséggel a részvétel mellett szavaztak. A nyugatnémet sportszövetségek ve­zetője, Wilíi Weyer viszont a boj­kott mellett foglalt állást.­­ Gerhard Rudolf Baum, a sport­ügyekért felelős nyugatnémet bel­ügyminiszter vasárnap megerősí­tette, hogy a kormány hivatalo­san a bojkottot ajánlja majd a nemzeti olimpiai bizottságnak. Baum egyúttal bejelentette, hogy a nemzeti olimpiai bizottságnak önálló, független döntést kell hoznia, és az állami vezetés nem léptet szankciókat életbe a spor­tolók ellen akkor sem, ha a kor­mány ajánlása ellen döntenek. A miniszter ezzel elhatárolta magát az amerikai kormány magatartá­sától, amely a sportolók útlevelé­nek bevonásával, a sportszövetsé­gek anyagi támogatásának be­szüntetésével fenyegetőzött, ha az amerikai nemzeti olimpiai bi­zottság a moszkvai részvétel mel­lett döntene. Bonni politikai megfigyelők szerint nem kizárt, hogy a nyu­gatnémet olimpiai vezetők az utolsó pillanatig­ kompromisszu­mos megoldást keresnek. Norvégia távolmaradása nem befolyásolja a többi skandináv ország elhatározását. A dán és a svéd olimpiai bizottság szóvivője közölte: a két ország ott lesz a moszkvai olimpián. Hasonlóképp döntött már a finn olimpiai bi­zottság is. Kacsui Sibata, a japán olim­piai bizottság elnöke viszont azt mondta, hogy a japán kormány részéről olyan nyomás nehezedik a szervezetre, ami lehetetlenné teszi a japán csapatnak a játé­kokon való részvételét. A bizott­ság végleges döntése a közeljö­vőben várható. . Az egyiptomi olimpiai bizottság hivatalosan bejelentette, hogy az egyiptomi sportolók távolmarad­nak a moszkvai játékoktól. Erről az elhatározásról a bizottság el­nöke szombaton táviratban érte­sítette a NOB-ot is. (MTI) A képviselőházban is bizalmat kapott az új hárompárti olasz koalíció (Római tudósítónktól.) Vasárnap 335 igen szavazattal 271 ellenében a szenátus után a képviselőházban is bizalmat ka­­pott az új hárompárti Cossiga­­kormány. Bizalmat szavaztak a kormányban részt vevő keresz­ténydemokrata, szocialista, repub­likánus párt, valamint a Dél-tiroli Néppárt képviselői. A kormány ellen foglalt állást valamennyi többi párt Az OKP szónoka, Fernando Di Giulio szerint a kormány alkal­matlan mind a nemzetközi hely­zetből, mind az ország súlyos bel­ső helyzetéből fakadó gondok megoldására, összetételében a párton belüli csoportok közötti osztozkodás gyakorlatát követi, céljai pedig általánosak, holott az országnak világos, határozott programra volna szüksége. A szocializmus békét hoz a népeknek Ponomarjov kiemelte azt az em­beriség sorsára nézve rendkí­vüli fontosságú gondolatot, hogy az imperializmus világhábo­rúkat szül, a szocializmus vi­szont békét hoz a népeknek — hangoztatta Borisz Ponomarjov. — A szocializmus sikere, ereje teremti meg azokat a feltételeket, amelyek — valamennyi háborúellenes erő összefogása esetén — lehetővé te­szik, hogy a társadalom életéből kiküszöböljék a világháborút. Ahogy azt Lenin előre látta, a szo­cialista közösség ma hatalmas ará­nyú befolyást gyakorol a világpo­litikára. Ahol megtartják a leni­nizmus alapelveit, ott nagyok a sikerek, megszilárdul a szocializ­mus pozíciója, állandóan növek­szik a nép jóléte, életének kultu­rális színvonala. Ott viszont, ahol megsértik ezeket az elveket, ahol — mint például Kínában — eltér­nek a leninizmustól, ott egyhely­ben topognak, elmarad a haladás és az a veszély fenyeget, hogy el­vesztik a korábban kivívott ered­ményeket is. A világ megváltoztatásának egyik döntő tényezője, hogy a szo­cializmus képes kiállni önma­gáért, képes megvédeni vívmá­nyait az imperialista merényletek ellen. Ponomarjov ezzel kapcso­latban emlékeztetett rá, hogy alig néhány nap múlva emlékezik meg az emberiség a fasizmus felett ara­tott győzelem 35. évfordulójáról, s megállapította: a Szovjetunió és dicső fegyveres erői nemcsak meg­védték a történelem legvéresebb háborújában a haza szabadságát és függetlenségét, hanem más né­peknek is meghozták a szabadsá­got. Ponomarjov megállapította, hogy a hetvenes években a világ sok részében jelentősen előre lé­pett az imperialistaellenes moz­galom. Nem „Moszkva keze”, ha­ A népek alapvető érdekeinek kifejezője Teljes joggal mondhatjuk el, hogy az emberiségnek, az embe­riség jövőjének megmentését azoknak a szociális erőknek a megerősítése és fejlesztése jelenti, amelyek a leninizmusra támasz­kodnak, amelyeket a leninizmus vezet. Az SZKP, a Szovjetunió történelmi jelentőségű harcot vív a világ békéjéért, minden nép tartós és igazságos békéjéért. Az SZKP Központi Bizottsága élén Leonyid Brezsnyevvel, Lenin ha­gyatékát megvalósítva ennek a nagy ügynek szenteli erejét, ta­pasztalatát és képességeit. . Lenin követői új civilizációt hoznak létre a földön, olyat, amely minden nép érdekeinek megfelel — hangoztatta befejezésül Borisz Ponomarjov. — A leninizmusra minden népnek, az egész emberi­ségnek szüksége van. Mindinkább elterjed az egész világon az a felismerés, hogy a leninizmus és az emberi társadalom alapvető érdekei elválaszthatatlanok egy­mástól. (TASZSZ) 3 BORISZ PONOMARJOV: A leninizmus kornak meghatározó ideológiája Mint lapunk első oldalán kö­zöljük, Moszkvában ünnepi ülésen emlékeztek meg Lenin születésének 110. évfordulójá­ról. Az alábbiakban ismertetjük Borisz Ponomarjov ott elhang­zott beszédét. Borisz Ponomarjov ünnepi be­szédében megállapította: senki sem tett annyit az emberekért, a dolgozókért, mint Lenin. A Lenin által létrehozott kommunista párt hatalmas forradalmi-átalakító erővé vált, vezetője lett a nagy szocialista forradalomnak, amely megnyitotta Oroszország népei, majd az egész emberiség előtt a szabadsághoz, a békéhez, a szo­cializmushoz vezető utat. A leni­­nizmus olyan hatással van a tör­ténelem menetére, hogy vereség­re van ítélve minden olyan kísér­let, amely számításon kívül akar­ja azt hagyni, lokalizálni akarja azt, vagy korlátozni akarja a le­­ninizmust az eddig lezajlott tör­ténelmi korszakra. Ezek a kísér­letek elméletileg sajnálatra mél­tóak, politikailag pedig reakció­sak — hangoztatta Ponomarjov, idézve Leonyid Brezsnyev meg­állapítását: az emberiség jelene és jövője elképzelhetetlen Lenin és a leninizmus nélkül; a lenini eszmék fénye az egész emberiség­nek megvilágítja a kizsákmányo­lás és az elnyomás teljes felszá­molásához vezető utat. Ponomarjov a továbbiakban megállapította: a tőkés rendszer­rel a gazdaság területén folyta­tott békés versenyben a szocia­lista társadalom már azzal is meg­mutatta fölényét, hogy mentesült azoktól a fekélyektől, hibáktól, amelyek elkerülhetetlen útitársai a magántulajdonon és az embe­rek kizsákmányolásán alapuló burzsoá társadalmi rendnek, el­tüntette a társadalom életéből a válságokat és a munkanélkülisé­get, amelyek szerves részei a tő­kés rendszernek. Országunk régen maga mögött hagyta a kapitalizmust az alap­vető jogok és a szabadságjogok valódi megteremtésében, az olyan jogok érvényesítésében, mint a munkára, az oktatásra, a pihe­nésre, az egészségvédelemre, az anyákról és a gyermekekről való gondoskodás, a biztos öregség megteremtésére való jog. nem a társadalom fejlődésének megváltoztathatatlan, objektív törvényei viszik előre a világban a forradalmi folyama­tok Növekszik a kommunista mozgalom befolyása Szólt az SZKP titkára a kom­munista mozgalom befolyásának növekedéséről, s megállapította: a mozgalom legerősebb, legnépesebb csapatát a szocialista közösség or­szágainak hatalmon levő pártjai jelentik. Növekszik a kommunis­ta pártok befolyása a világ nem szocialista övezetében is. Az ott dolgozó pártok tagságának létszá­ma a legutóbbi évtizedben csak­nem egy és negyed millióval gya­rapodott, s most mintegy 4,5 mil­lió párttagot számlál. Ma kilenc­ven kommunista és munkáspárt létezik, harcol a világ országaiban. A legutóbbi időszakban az im­perialista körök tömegméretű kommunistaellenes hadjáratot in­dítottak, de ez a hadjárat éppúgy, mint a múltban, most is kudarcra van ítélve. A kommunisták a leg­következetesebb és a leghatáro­zottabb békeharcosok, azért küz­denek, hogy az egész emberiséget megszabadítsák a rakéta-nukleá­ris katasztrófa veszélyétől. A kommunisták figyelmeztették annak idején előre az emberisé­get a második világháború veszé­lyére, ők hívták fel a népeket ar­ra, hogy lépjenek fel egységfront­ban a háborús veszélyt hordozó fasiszták ellen. S pontosan a szov­­jetellenesség vakította el azokat, akik figyelmen kívül hagyták ezt az intést és ezt a felhívást. Nap­jainkban a kommunisták ismét felemelik hangjukat az imperia­lizmus tervei és tettei ellen, ame­lyek megnövelik a háborús ve­szélyt. Egy hét múlva Párizsban gyűlnek össze az európai kommu­nista pártok képviselői, hogy harc­ra hívják a népeket a háborús ve­szély ellen,­­az enyhülés megvé­déséért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért. A kommunisták hangját mindenkinek meg kell hallania, aki valóban békét akar. Ponomarjov rámutatott arra, hogy a világ forradalmi erőinek különböző formákban megvaló­suló fellendülése az imperialista rendszer mindinkább növekvő válsága közepette megy végbe. A burzsoá rend elnyomó jellege minden korábbinál jobban meg­erősödött, megnőtt a nagytőke el­nyomása, önkénye, a monopolista rablás és a korrupció. A kapitalizmus degradálódásá­nak egyik legkirívóbb megnyil­vánulása a pusztító fegyverkezési verseny, a társadalom javainak gigantikus méretű elrablása a katonai-ipari komplexum által. Különösen baljós szerepet tölt be a militarizmus az Egyesült Álla­mokban. Ponomarjov hangoztatta: az im­perializmus külpolitikájában most bekövetkezett meredek és veszé­lyes fordulat alapvető oka a szo­cializmus pozíciójának megerő­södése, a népek felszabadító har­cának fellendülése, a kapitalista társadalmi rend általános válsá­gának elmélyülése. Ez magyaráz­za az enyhülés ellen indított had­járatát, ez az igazi kiindulópontja annak a Nyugaton megindított szovjetel­lenes hisztériának, ame­lyet Lenin annak idején hasonló körülmények között „a burzsoázia veszett hánykolódásának” neve­zett. Mindez jóval korábban kez­dődött, mint amikor az afganisz­táni események bekövetkeztek. Ezek az események csak ürügyül szolgáltak az enyhülés ellen már korábban megindított támadásra, a hidegháború felélesztésére. — Afganisztán példája világo­san megmutatja az amerikai im­perializmus stratégiáját — mon­dotta Ponomarjov. Ez a politika előirányozza a beavatkozást, be­leértve a fegyveres beavatkozást is, mindenütt, ahol a népiek saját kezükbe veszik sorsuk intézését, ahol felszámolják a külföldi erő­szakot és diktátumot. Az inter­venció, az ellenforradalom ex­portjának „jogát” most nyíltan „Amerika létérdekeivel” próbál­ják igazolni, vagyis azzal a gyar­matosító szándékkal, hogy mind­azt megszerezzék, ami nem az amerikaiaké. S amikor a népek visszaverik az ilyen támadásokat, az imperialisták „globális konf­rontációval”, atomfegyverekkel fe­­nyegetőznek. Senki sem vitathat­ja el, hogy az emberiség elleni fenyegetés az imperializmustól, mindenekelőtt az Egyesült Álla­mok imperializmusától indul ki, amely ismét előállt a „vezetés” vagyis a világuralom igényével. A Kongresszusi Palota ünnepségének elnöksége. Megemlékezés a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Leninre emlékeztek születésé­nek 110. évfordulóján a Magyar —Szovjet Baráti Társaság, vala­mint a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának ünnepségén is. Garai Gábor Kossuth-díjas köl­tő, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára mondott beszédet, majd színvonalas kulturális műsor kö­vetkezett. A hallgatóság soraiban jelen volt Marjai József miniszterel­nök-helyettes, Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára, Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke és közéletünk több más személyisé­ge.

Next