Népszabadság, 1980. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

4 A SZOCIALIZMUS ORSZÁGAIBÓL4 1 ■ -----------------------—— .—..................■ A csehszlovák elektronikai ipar (Prágai tudósítónktól.) Az év elejétől új minisztérium kezdte meg működését Csehszlovákiában, a szövetségi elektrotechnikai minisztérium. Miközben országosan csökkentik az igazgatási apparátust, a szövetségi nehézipari és általános gépipari minisztérium mellett létesített harmadik ilyen, technikai ügyekkel foglalkozó államigazgatási szerv nyilvánvalóvá teszi, hogy Csehszlovákiában gyorsabban kívánnak előrehaladni a műszaki fejlesztésben. Az elektronikát és különösen a mikroelektronikát a csehszlovák technika elmaradt ágazataként tartják számon. Az iparág mai helyzete nagy szerepet játszik abban, hogy sok gépipari termékfajta alacsonyabb műszaki színvonalával elmarad az élvonaltól, Csehszlovákia nem tud elegendő automatikusan működő termelőberendezést, beruházási egységet gyártani a belső igények kielégítésére és exportra. Az elektronikus műszaki megoldások gyakori mellőzése gátolja a műszeripar fejlődését, kihat a híradástechnikai termékek, a rádió- és televíziókészülékek műszaki színvonalára is. Emellett az elemzések arra is rámutatnak, hogy az elektronika összetett alkalmazásával Csehszlovákia 1990-ig mintegy 300 ezer ember munkáját, a fogyasztott elektromos energia 10—20 százalékát is megtakaríthatná. E meggondolások alapján mondották ki a felelős párt- és állami fórumokon, hogy a következő ötéves terv során döntő fordulatot kell elérni az elektronikai ipar fejlesztésében. A létrejött minisztériumnak a kutató- és fejlesztőbázisok egységesítéséről, valamint bővítéséről kell gondoskodnia, elérve azt, hogy az egész népgazdaságban nagyobb mértékben használják fel az elektronikát. Eközben figyelmeztetnek arra, hogy az iparág fejlesztését össze kell kapcsolni az üzemek intenzívebb bekapcsolódásával a nemzetközi munkamegosztásba. Csehszlovákiának ezentúl nagyobb részt kell vállalnia az ilyen jellegű és a szocialista országokkal megvalósuló együttműködésből, felhasználva a tőkés országok cégeivel való szabadalmi együttműködés, a különböző licencvásárlások előnyeit is — húzták alá a kérdésről nyilatkozó szakemberek. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi állásfoglalása a népgazdaság fejlesztéséről a termelés műszaki színvonalának emelését, a gyártmányok exportképességének fokozását tűzte ki az üzemek egyik feladatául. Az elektronikai ipar fejlesztése minden bizonnyal meghatározó szerepet fog játszani ennek a feladatnak a teljesítésében. Komornik Ferenc r Élelmiszertermelés Jugoszláviában (Belgrádi tudósítónktól.) Jugoszláviában a gazdasági stabilizációs politika gyakorlati megvalósítása, s az ország új (1981—1985. évi) ötéves tervének előkészítése során napjainkban a legkisebb társadalmi közösségektől kezdve a magas párt- és állami fórumokig, az egyik központi tanácskozási és vitatéma lett a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzete és fejlesztése. A legfontosabb mezőgazdasági vidékeken, a Vajdaságban, Szerbiában, továbbá Horvátország és Macedónia több körzetében a közeli és a távolabbi jövőt illetően mind határozottabban megfogalmazódik a jelszó: „Az élelmiszer a mi kőolajunk." A közelmúltban gyors egymásutánban a szövetségi kormány mezőgazdasági bizottsága, a Szövetségi Gazdasági Kamara, a Szerb Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága, a vajdasági tartományi kormány, a Szövetségi Társadalmi Tervezési Intézet közgazdászainak értekezlete foglalt állást az élelmiszer-termelés kiemelt fejlesztése mellett a következő ötéves tervben. A Szerb Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága például azt javasolta, hogy 1981—1985 között évi átlagban az előzetes előterjesztésben szerepelt három százalék helyett nyolc százalékkal növeljék a köztársaság mezőgazdasági termelését. A nemrég közzétett állattenésztés-fejlesztési akcióprogram jól érzékelteti a jugoszláv élelmiszer-termelésben kulcsszerepet játszó Vajdaság elgondolásait. Eszerint a tartomány 1985-ben 250 ezer tonna sertés-, 46 ezer 200 tonna marha- és 80 ezer tonna baromfihúst, ötmillió liter tejet termel. E mutatók mindegyike kétszerese az ideinek. A Vajdaság az idén 500 millió dollár értékű élelmiszer kivitelére képes — jelentette ki Nikola Kmezics, a tartományi kormány elnöke. — Ez stratégiai jelentőségű tény, mert ily módon fedezni lehet a kőolaj-behozatal költségeit. Nagy lehetőségünk van arra is, hogy néhány ország- Irán kőolaj ellenében közremű- ködjünk az élelmiszer-termelés megszervezésében, illetve fejlesztésében. Ilyen ország jelenleg Irak, Irán, sőt a Szovjetunió is. Megállapodhatunk, hogy egy tonna kőolajért mennyi búzát, kukoricát, étolajat vagy cukrot termelünk közös vállalkozásban. Milovan Zidar, a jugoszláv kormány mezőgazdasági bizottságának elnöke a szövetségi gazdasági tanács ülésén tartott beszámolójában aláhúzta az élelmiszer-termelés gyorsított ütemű fejlesztésének szükségességét, rámutatott: „A mezőgazdaság jelenleg a jugoszláv társadalmi össztermék 40 százalékát biztosítja, és komoly kihasználatlan lehetőségei vannak. Az új ötéves tervnek egyik legfontosabb céljaként rögzítenie kellene a tartós élelmiszer-kivitelt.” Márkus Gyula NÉPSZABADSÁG 1980. ápn. Átadták az idei Rózsa Ferenc-, Ybl Miklós- és Eötvös Loránd-díjakat Hétfőn a Parlamentben a közelgő felszabadulási évforduló alkalmából újságírókat tüntettek ki. Rózsa Ferenc-díjat kapott Dobsa János, az MTI szerkesztőségvezetője, Dolecskó Kornélia, a Népszabadság munkatársa, Gombó Pál, a Magyar Sajtó főszerkesztője, Matolcsy Károly, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja, Mészáros Ottó, a Pestmegyei Hírlap főmunkatársa és Vértes Éva, a Magyar Rádió főmunkatársa. Harminchárman részesültek állami kitüntetésben, és 22-en vették át a kiváló munkáért kitüntető jelvényt. A kitüntetéseket Bajnok Zsolt, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese adta át. Az ünnepi eseményen jelen volt: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagja, valamint Győri Imre, a KB osztályvezetője. * Hétfőn a Magyar Építőművészek Szövetségének székházában kiosztották a kimagasló építészeti alkotásokat elismerő 1980. évi Ybl Miklós-díjakat. Ybl-díjat kapott: Bajnay Zsolt, a KERTI építésze, a siófoki vásárcsarnok; Demény Tamás, az Iparterv építésze az Ózdi Kohászati Üzemek oxigéngyárának tervezéséért; Gettó József, a Déldunántúli Tervező Vállalat építésze az oktatási és nevelési épületek összefüggő tervezési folyamatában kifejtett munkásságáért; Gere Mihály és Mohácsi Péter, a Keletterv építésze a házgyári panelekből épülő lakó- és középületek, valamint a Hotel Zakarpatje tervezéséért és a házgyári fejlesztésben kifejtett tevékenységéért; Hulyák Anna, a VÁTI építésze a győri Martinovics tér 1—2. számú műemlék épületek helyreállításának tervezéséért; Pál Balázs, az Iparterv építésze több évtizedes építéstervezési és építészetelméleti munkásságáért; K. Ráduly Piroska építész több évtizedes városépítészeti munkásságáért és Eger településcsoportja általános rendezési tervének városépítészeti koncepciójáért; Roth János, a Lakóterv építésze a pozsonyi diákszálló, a csopaki vállalati üdülő és más szállás jellegű paneles épület tervezéséért; Tarnai István, a Délterv építésze a Szegedi Orvostudományi Egyetem Dóm téri oktatási épületének tervezéséért. A díjakat Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter adta át. Hétfőn Soltész István kohó- és gépipari miniszter kiemelkedő tevékenységük elismeréseként Eötvös Loránd-díjat adott át Bozsó Zoltánnak, a Láng Gépgyár gyártmányfejlesztési főosztályvezetőjének, Heltai Kornélnak, a Magyar Optikai Művek szerkesztési osztálya vezetőjének, Kertay Zoltánnak, a Ganz Villamossági Művek vasútfőosztálya vezetőjének, Vizelyi Györgynek, a Ganz-Mávag osztályvezető főkonjruktőrének, Vodnyánszky Rezsőnek, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár célgépüzeme vezetőjének és Vörös Árpádnak, a Csepel Művek vas- és acélöntödék műszaki igazgatójának. Minisztériumi nívódíjasok Ugyancsak Soltész István — az idén először — nívódíjakat adott át a legjobb ipari formatervezőknek. Egyéni díjat kapott: Mezei László, a Magyar Optikai Művek és Simon Károly, a Ganz Villamossági Művek formatervezője. Kollektív díjban részesült a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárának kollektívája: Dudás János vezető tervező, Bajnok László tervezőmérnök, Görbicz Ottó tervezőmérnök, Pálosi József tervezőmérnök, valamint a Budapesti Elektroakusztikai Gyár kollektívája: Lelkes Péter ipari formatervező, Bukovics Ferenc fejlesztési mérnök, Fejes János fejlesztési mérnök és Márton Géza fejlesztési mérnök. A Magyar Építőművészek Szövetségének székházában hétfőn Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár kiosztotta az 1980. évi üveg- és finomkerámia-ipari formatervezési nívódíjakat. Díjat kapott Németh Magda, az Ajkai Üveggyár iparművésze, Semsey Gabriella és Minya Mária, a Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár, J. Seregély Márta, a Hollóházi Porcelángyár, Szekeres Károly, a Városlődi Majolikagyár és Török János, a Zsolnay Porcelángyár iparművésze. Róma születése - kiállítás a Szépművészeti Múzeumban (Tudósítónktól.) Olasz közgyűjtemények anyagából kiállítás nyílik meg ma a Szépművészeti Múzeumban. Róma születése címmel bemutatják azokat a régészeti leleteket, amelyeket az olasz főváros területén és környékén tártak fel a legutóbbi évtizedben. A kétezernyi tárgyi emlék, amint azt a hétfői sajtótájékoztatón elmondták, az i. e. X. századtól a VI. századig, a királyság bukásáig reprezentálja a városállam kialakulását és fejlődését. A városok keletkezésének Közép-Itáliában jellemző útja, az etruszkok, a görögök, a föníciaiak hatása, Róma első virágkora bontakozik ki a látogató előtt. A két hónapig nyitva tartó kiállításra elhozták Herkules és Minerva életnagyságú agyagszobrát, s a nemrég meglelt etruszk feliratú, elefántcsont oroszlándomborművet is. Az afgán forradalom jellegéről, a külső beavatkozásról, Amin szeredéről, a szovjet segítségről Babrak Karmainak, az Afganisztáni Forradalmi Tanács elnökének nyilatkozata Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, a forradalmi tanács elnöke interjút adott a Béke és Szocializmus című folyóiratnak. Az interjút, amelyet a folyóirat áprilisi száma közöl, alább ismertetjük. Demokratikus forradalom Az 1978. áprilisi forradalom demokratikus jellegű, célja a nagybirtok fokozatos felszámolása és a föld nélküli parasztok s béresek földhöz juttatása, az analfabétizmus elleni küzdelem, a nemzeti gazdaság építése az állami szektor megteremtése és a tervezés kialakítása révén, a lakosság életszínvonalának emelése, a politikai demokrácia fokozatos bevezetése stb. Mindez megfelel a legkülönbözőbb néprétegek érdekeinek, beleértve a nemzeti burzsoáziát és a középbirtokosokat. Forradalmunk továbbá nemzeti jellegű, mert figyelembe veszi az ország nemzeti sajátosságait, paraszti jellegét, a lakosság mély vallásos érzületét, az etnikai csoportok és a törzsek hagyományai közti különbségeket, és ezzel elősegíti ezek összefogását. Legfontosabb vonása az antiimperialista irányzat. Úgy gondoltuk, hogy Afganisztán körülményei között a legközelebbi feladatot nem határozhatja meg a szocializmus felépítésének programja. Ilyen feladat kitűzése a szakaszok átugrását jelentette volna. De rögtön a forradalom után nagy nehézségeket okoztak a hatalmuktól megfosztott kizsákmányolók és árulók, akik az imperializmus, a pekingi hegemonisták és külföldi reakciós körök kiterjedt segítségével hozzáfogtak a diverzáns terroristacsoportok szervezéséhez, szabotázscselekményeket, gyilkosságokat követtek el, megfélemlítették a lakosokat. Rágalomhadjáratot indítottak — elsősorban külföldről — pártunk, a forradalom ellen. E félrevezetésnek sok, a politikában járatlan ember esett áldozatul. És ellenségeink elkezdték kihasználni — és nem eredménytelenül — a mi hibáinkat is. A pártnak, amely hosszú évekig az illegalitás körülményei közt dolgozott, még nem volt meg a szükséges tapasztalata az államügyek intézésében, a gazdaság és a kultúra irányításában. Pártunkban nem éltek eléggé a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés szilárd hagyományai. Mit tett Amin? Pártunk 1965-ben alakult. Akkor országszerte széles körű ideológiai és szervező munkát indított, felsorakoztatta maga mögött a társadalom haladó és demokratikus rétegeit. A reakció és az imperializmus persze nem nézte tétlenül az országban kibontakozó forradalmi mozgalom fejlődését. Kezdettől arra törekedett, hogy bejuttassa ügynökeit pártunkba. Miután Amin az Egyesült Államokból visszatért Afganisztánba, a pártban súlyosbodni kezdtek a nézeteltérések, amelyek — a párt vezetőségében eluralkodott szubjektív tendenciákkal párosulva — 1967-ben szakadáshoz vezettek. Mégis, a szakadás ellenére, a párt mindkét része folytatta a politikai és a társadalmi harcot. Ideológiai platformjukban gyakorlatilag nem volt különbség. Tíz év múltán, 1977-ben, a vezető elvtársak és az egyszerű párttagok erőfeszítéseinek eredményeképpen, külföldi barátaink és testvéreink segítségével, a párt helyre tudta állítani egységét. Így vált lehetővé, hogy a párt elvezesse az országot az 1978. április 27-i forradalom győzelméhez. Az újraegyesülés után azonnal határozat született arról, hogy ki kell vizsgálni Amin egységbontó, frakciós tevékenységét. A vizsgálat nyomán — egy hónappal az áprilisi forradalom előtt — az egyesült párt központi bizottsága, a szervezeti szabályzattal összhangban határozatot hozott Amin megbüntetéséről, a központi bizottságból való kizárásáról. De bizonyos láthatatlan kezek segítsége és a lassúság a központi bizottság munkájában késleltette e határozat végrehajtását. Közben, április 27-én, végbement dicsőséges forradalmunk. Eleinte, amikor az ország a forradalmi lelkesedés lázában égett, Amin nem merte újrakezdeni provokációs tevékenységét. De hamarosan — Tarakit saját céljaira felhasználva — hamisított adatokat tálalt az elnök elé. Ennek következtében sok becsületes párttagot elmozdítottak vezető párt-, állami és katonai tisztségekből, sőt, megvádoltak a forradalom ügyének elárulásával. Amin, a CIA ügynöke és machiavellista típusú cselszövődéket akart verni a lakosság és öntudatos, becsületes forradalmi képviselői közé. Kivégeztette, megkínoztatta, bebörtönöztette vagy száműzte az országból az ártatlan forradalmárok ezreit, szította a nemzeti, a vallási és a törzsi viszályt. Aminnak és cinkosainak bűnös üzelmei óriási kárt okoztak a forradalom ügyének. A társadalmi és gazdasági átalakítások végrehajtása során figyelmen kívül hagyták népünk hagyományait, vallási meggyőződését, életmódját. A szubjektivizmus és a balos túlzások veszélybe sodortak olyan fontos intézkedéseket, mint az agrárreform, az analfabétizmus megszüntetése a felnőtt lakosság, különösen a nők körében. A nép tiltakozni kezdett a barbár módszerek ellen, ahogyan Amin bandája „végrehajtotta” ezeket a reformokat. A válasz kegyetlen terror az ország lakossága ellen. E tragikus események végül is arra késztették a párt sok vezetőjét, a párt és a forradalmi tanács becsületes tagjait, hogy elgondolkozzanak a haza sorsáért viselt történelmi felelősségükön. Ennek eredményeképpen — a forradalmi tanács és a párt központi bizottsága tagjai túlnyomó többségének határozata alapján, amelyet támogattak a párt és a hadsereg egészséges erői , elkezdődött a harc az imperializmus és a reakció aljas ügynöke ellen. Az Amin-rezsim felszámolása után, 1979. december 27-én elkezdődött az áprilisi forradalom második szakasza, amelyben minden feltételét megteremtettük annak, hogy a párt tagjai egyesüljenek, és felsorakozzanak a központi bizottság mögött a nemes forradalmi eszmények győzelméért. A katonai segítségkérés Pakisztánnak a határunk közvetlen közelében levő körzeteiben már 1978-ban nagyszámú katonai kiképzőtábort hoztak létre, s ezekben amerikai, kínai (az utóbbi időben pedig pakisztáni és egyiptomi) kiképzők segítségével rengeteg diverzáns terroristacsoportot készítettek föl, s dobtak át Afganisztánba. 1979 utolsó hónapjaiban a diverzáns, terrorista cselekmények különösen gyakorivá váltak, ami nem kis mértékben Amin bűnös tevékenységével függött öszsze. Amin ugyanis egyebek közt a tiszti állomány elleni tömeges,