Népszabadság, 1980. május (38. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

2 A párizsi találkozó nemzetközi visszhangja | MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL | A szovjet sajtó szerdán Védjük meg az enyhülést!, A béke meg­őrzéséért vívott harcban az egy­ség a siker záloga címek alatt vezető helyen számol be a pári­zsi találkozó lefolyásáról, kivona­tosan ismerteti a testvérpártok képviselőinek — köztük Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának — felszóla­lásait. A központi lapok teljes ter­jedelemben közlik a tanácskozáson jóváhagyott felhívás szövegét. A Pravda a találkozóról szólva megállapítja, hogy ez a kimagas­ló esemény hozzájárul a béke megszilárdításáért, a fegyverke­zési verseny megfékezéséért ví­vott harc fokozásához. A lap ki­emeli a párbeszéd gyümölcsöző voltát, s hangsúlyozza, hogy a tanácskozás munkáját az emberi­ség sorsáért érzett felelősség ha­totta át. Mint a Szovjetszkaja Rosszija hangsúlyozza, e találkozó meg­tartása a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen időszerű volt; valamennyi békeszerető és demokratikus erő közös erőfeszí­téseire van szükség azoknak a veszélyeknek az elhárításához, amelyek a békét és az enyhülést fenyegetik. ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az olasz lapok többsége bő ter­jedelemben foglalkozik a konfe­renciával, és részletesen ismerte­ti a felhívás tartalmát. Az Il Mo­ni festő tudósítása így kezdődik: „Azoknak a pártoknak, amelyek távol maradtak a konferenciáról, sem lehet nem szívesen fogadni a találkozó felhívásának hangne­mét és javaslatait.” A lap indok­lásként rögtön utal a felhívás ama megállapítására, amely min­den békét óhajtó erő egyetérté­sét, összefogását javasolja, füg­getlenül a nemzeti hovatartozás­tól, politikai és vallási meggyő­ződéstől. Az OKP lapja, a L’Unitá kis küldött tudósítójának terjedelmes beszámolója kiemeli a felhívás fentebb idézett részét, kiegészít­ve azt Ponomarjov felszólalásá­val, amely — a L’Unitá szavai­val — azt bizonyítja, hogy a Szov­jetunió érdeklődést tanúsít a szo­ciáldemokrata pártoknak és a Szocialista Internacionálénak a béke és a leszerelés ügyében ta­núsított­­magatartása iránt. Hiá­nyolja viszont a tudósító, hogy a konferencián nem tárgyaltak a világbéke megmentésének kulcs­­fontosságú kérdéséről, új utak és új kapcsolatok kereséséről az ipa­rilag fejlett és a fejlődő orszá­gok között. Jó munkát végzett az európai kommunista és munkáspártok pá­rizsi találkozója — ezzel az ér­zéssel váltak el egymástól ked­den délután a részvevők. Ezt tükrözte a maga módján a szer­dai francia sajtó is, amely nagy terjedelemben, vezető helyen fog­lalkozik a kommunisták felhívá­sával, bár a polgári lapok igye­keznek kétségbe vonni a találko­zó jelentőségét, eltorzítani értel­mét. A francia sajtóban különö­sen nagy visszhangra talált az az állásfoglalás, hogy hamarosan újabb találkozót kell szervezni a béke és a leszerelés ügyéért, to­vábbá, hogy e találkozóra meg kell hívni mindenkit, aki kész síkraszállni a béke megőrzéséért. Hazaérkezett a magyar pártküldöttség Szerdán hazaérkezett Budapest­re az MSZMP küldöttsége, amely részt vett Párizsban az európai kommunista és munkáspártoknak a béke és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó találkozóján. A delegációt Gyenes András, a Központi Bizottság titkára vezet­te. Tagjai voltak: Bere­cz János, a KB tagja, a külügyi osztály ve­zetője és Horn Gyula osztály­vezető-helyettes. Kedvezően fejlődnek Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai A JSZSZK államelnökségének állásfoglalása BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ A jugoszláv államelnökség Lá­zár Kolisevszki alelnök elnökle­tével kibővített ülésén megtár­gyalta az országnak a Szovjet­unióhoz és a közvetlenül szom­szédos államokhoz fűződő kap­csolatainak időszerű kérdéseit. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény szerint az elnökség megállapította, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai ked­vezően fejlődnek, s a belgrádi és moszkvai közös nyilatkozatok el­vei tartós alapot biztosítanak a két ország baráti együttműködé­sének további erősítéséhez. Az államelnökség aláhúzta, hogy Jugoszlávia rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a közvet­len szomszédaihoz fűződő jó vi­szonyának. Ezt Tito elnök 1978-as skopjei, majd 1979-es pristinai beszédében külön hang­súlyozta. Ezért az elnökség szük­ségesnek tartja, hogy a tel­jes egyenjogúság és kölcsönös megbecsülés elvei alapján foko­zott tevékenységet fejtsenek ki az ország közvetlen szomszédaival folytatott sokoldalú együttműkö­désének bővítésére és erősítésére. Rámutatott: a társadalmi rend­szerben vagy egyes nemzetközi kérdések és események értékelé­sében levő különbségeknek nem szabad akadályozniuk a kölcsö­nösen hasznos és egyenrangú együttműködés további fejleszté­sét. Az Afrikai Egységszervezet akcióprogramja a térség gazdasági fejlesztésére A lagosi akcióterv elfogadásá­val kedden befejeződött az Afri­kai Egységszervezet első gazdasá­gi csúcsértekezlete. A záróok­mányban 50 afrikai állam kö­telezettséget vállal arra, hogy 2000-ig létrehozza az afrikai gaz­dasági közösséget. Az afrikai kö­zös piac révén próbálják majd megvalósítani a földrész orszá­gainak szoros gazdasági, kulturá­lis és társadalmi együttműködé­sét. A dokumentum értelmében a nyolcvanas években tovább kell fejleszteni a kontinensen a regio­nális együttműködést. A regioná­lis szervezeteket a századfordu­lóig kívánják közös piaccá alakí­tani. A kontinens ipari termelése je­lenleg a világtermelésnek csu­pán egy százaléka. Ezt az arányt a századfordulóig két százalékra kívánják növelni. Az átfogó ak­cióprogram javaslatokat tartal­maz továbbá az élelmiszer-önel­látás és az energiaszükségletek biztosításának lehetséges módo­zataira is. Az­ afrikai országok megerősí­tették, hogy a fejlesztési terveket nem képesek végrehajtani a fej­lett ipari országok támogatása nélkül. A részt vevő országok ezt a támogatást jogos követelésnek tekintik. Rámutattak, hogy Afri­ka elmaradottságának növekedése fenyegeti az iparilag fejlett or­szágokat és a békét is. A kétnapos csúcsértekezlet be­fejeztével Léopold­ Sédar Senghor szenegáli elnök mondott záróbe­szédet, aki az Afrikai Egység­szervezet közelmúltban meggyil­kolt libériai államfő, William Richard Tolbert helyett ideigle­nesen tölti be a szervezet elnöki tisztjét. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1980. május 1., csütörtök Nemzetközi Lenin-békedíjasok öt kimagasló személyiséget tüntettek ki nemzetközi Lenin­­békedíjjal — tették közzé Moszk­vában a nemzetközi munkásmoz­galom ünnepének előestéjén. A népek közötti béke megszi­lárdításáért adományozott magas kitüntetést a bizottság Irrho Kek­­konen finn köztársasági elnök­nek, Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bi­zottsága főtitkárának, Miguel Otero Silva venezuelai írónak, Hervé Bazin francia és Abdur­­rahman ál Hamszi egyiptomi író­nak ítélte oda, azért a kimagasló tevékenységükért, amelyet a béke megőrzése és megszilárdítása ér­dekében fejtettek ki. (MTI) Ünnepi megemlékezés Ho Si Minh-városban Szerdán Vietnamban ünnepé­lyesen emlékeztek meg Saigon felszabadításának 5. évfordulójá­ról, és a megemlékezéseket min­denütt összekapcsolták május el­seje megünneplésével. Hanoiban a Ba Dinh-palotában rendezett központi díszünnepségen megje­lent Le Duan, a VKP KB főtit­kára, Nguyen Huu Tho ügyvezető köztársasági elnök, valamint a vi­etnami párt- és állami vezetés sok más tagja. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néh­ány Jozdan Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke táviratban üdvözölte Ali Nasszer Mohammedet, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkárát, miniszterelnököt, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Leg­felsőbb Népi Tanácsa Elnöksége elnökévé való megválasztása al­kalmából. (TASZSZ) Varsóban szerdán befejeződött a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetségek föderációjának 2. országos kongresszusa, amely ér­tékelte az eltelt négy év munká­ját és meghatározta a következő négy év fő feladatait a három­­milliós tagság számára. (MTI) Munkabeszüntetések, diáktün­tetések és merényletek voltak kedden és szerdán Törökország­ban, miután a hatóságok a rend­kívüli állapotra hivatkozva az ország nagy részében megtiltot­tak mindenfajta május 1-i meg­mozdulást. A Török Forradalmi Munkásszervezetek konföderáció­ja (DISK) a második legnagyobb török szakszervezet felhívására Isztambulban a munkások egy­perces munkabeszüntetéssel em­lékeztek meg arról, hogy 1977. május elsején 34 társuk lelte ha­lálát egy isztambuli nagygyűlé­sen. (MTI) New Yorkban összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvi­tassa a Palesztinai népnek az ön­­rendelkezéshez és önálló állam­hoz való jogát kimondó határo­zattervezetét. (MTI) A BANGLADESI KOMMUNISTÁKÉRT Április elején — indoklás nél­kül — letartóztatták Daccában Mohammed Farhadot, a Bangla­desi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát s a párt huszonöt más vezetőjét. Egyidejű­leg az ország különböző városai­ban kommunista vezetők és párt­tagok tucatjait vették őrizetbe. A durva önkény annál meg­­hökkentőbb, mivel napokkal ko­rábban Ziaur Rahman államfő utasítására egy sor hosszabb ide­je börtönben sínylődő ellenzéki politikust bocsátottak szabadon, köztük a korábbi elnököt, Khon­­dakar Mustak Ahmedet. A sza­badságukat visszanyertek között a politikai színskála szinte min­den képviselője megtalálható. Nehéz nem észrevenni az ösz­­szefüggést e két esemény között. Egyik oldalon „liberális” gesztus­ként szabadon engedik ellenzéki­ek egy csoportját, ugyanakkor be­­börtönzik a másikat. Az ok alig­hanem nem más, mint hogy a dac­­cai vezetés Banglades kétségkívül súlyos társadalmi, gazdasági gond­jainak ódiumát annak a pártnak a nyakába akarja varrni, amely az állam létrejötte óta a legkö­vetkezetesebben küzd a szociális igazságtalanságok felszámolásá­ért, egy mindenkinek gyümölcsö­ző gazdasági fellendülés kibon­takoztatásáért. Hetek óta tart a sztrájkhullám, közalkalmazottak, banktisztvise­lők, a jutaipar dolgozói tüntet­nek fizetésemelést, emberibb élet­­körülményeket követelve. A ható­ságok a kommunista pártot vá­dolják a sztrájkok megszervezé­sével. A daccai vezetés nyugtalan,­­ erre megvan az oka. Az ország az elmúlt években nem lépett előre égető társadalmi gondjainak eny­hítésében, s aki felemeli ez ellen a szavát, börtönre ítéltetik. Józan ésszel belátható, hogy ez minden, csak nem megoldás. A magyar dolgozók a világ más haladó erőivel együtt azt köve­telik, hogy adják vissza szabadsá­gát a bebörtönzött kommunisták­nak, vessenek véget a törvényte­lenségnek. A kudarcot vallott amerikai akció megvitatására Iráni javaslat az el nem kötelezettek miniszteri értekezletének összehívására Baniszadr iráni államfő üzenet­ben kérte fel Fidel Castro kubai állam- és kormányfőt, az el nem kötelezett országok soros elnökét, hogy tegyen lépéseket a mozga­lomban tömörült államok minisz­teri szintű értekezletének össze­hívására. Teherán szorgalmazza, hogy vitassák meg az amerikai túszok kiszabadítására tett siker­telen kísérlet kérdését és azt, hogy a hasonló agresszív próbálkozá­sok milyen veszéllyel fenyeget­nek. A teheráni rádió bejelentette, hogy május 10—12-re az iráni fő­városba meghívták az ENSZ kép­viselőjét, az el nem kötelezett, va­lamint az iszlám országok kül­ügyminisztereit, az európai par­lament küldöttségét és a nem­zeti felszabadító mozgalmakat, hogy eléjük tárják az amerikai katonai beavatkozás bizonyítékait. Khomeini ajatollah elrendelte, hogy az iráni felelős szervek tart­sanak alapos vizsgálatot a hét elején Teheránban történt rob­bantások körülményeinek feltá­rására. A forradalom vezetője rá­mutatott: jóllehet az amerikaiak fegyveres támadása kudarccal végződött, a feszültség tovább fo­kozódott. Khomeini kijelentette, hogy a több halálos áldozattal já­ró teheráni robbantásokat az Egyesült Államok bérencei követ­ték el. Irán moszkvai nagykövete szerdán konzultációra hazautazott — jelentette a PARS hivatalos hírügynökség. A sajtó képvise­lőinek Mokri annyit mondott, hogy nem pihenésre tért haza, és cáfolta azokat a feltevéseket, mi­szerint írásos üzenetet hozott a szovjet vezetőktől. Az Iránban fogva tartott ara­bok szabadon bocsátását követe­lik azok a fegyveresek, akik szerdán behatoltak Irán londoni nagykövetségére. Értesülések sze­rint három fegyveres tartja meg­szállva az épületet, és túszként fogva tartja a rendőrt, valamint húsz más személyt. Kora délután egy férfi, aki libanoni újságíró­nak mondta magát, telefonon kö­zölte a BBC-vel, hogy az akció­ban többen vesznek részt, és nem irakiak, de arabok. Azt követelik, hogy csütörtök délig engedjenek szabadon meghatározott számú arab foglyot az iráni börtönök­ből, és adjanak repülőgépet is külföldre távozásukhoz. A Scotland Yard hosszú ost­romra rendezkedik be, és elővi­gyázatosságból kiürítette a kör­nyező épületeket, köztük a thai­földi és az afganisztáni nagy­kö­vetséget is. (MTI) Carter sajtóértekezletén nem zárta ki az Irán elleni újabb katonai lépéseket WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Mint jelentettük, Carter elnök Edmund Muskie szenátort kérte fel a megüresedett külügyminisz­teri állás betöltésére, és megbíz­ta Warren Christopher ideigle­nes külügyminisztert, maradjon a State Departmentben Muskie el­ső helyetteseként. A bejelentés ceremóniáján Car­ter mellett az emelvényen állt az elvetélt iráni katonai akció többi főszereplője, Brzezinski nemzet­­biztonsági főtanácsadó és Brown hadügyminiszter, valamint az ak­ciót ellenző Cyrus Vance is. A A látvány nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy a megfon­tolt, mérsékelt politikai személyi­ség hírében álló Muskie előtér­be helyezése a katasztrofális ku­darc után tulajdonképpen kíséri­let a kormányzat lejáratott te­kintélyének helyreállítására. Feltevések szerint Carter azért is Muskie-t választotta, mert a szenátusban nagy tekintélyt él­vez — huszonkét éve tagja a tör­vényhozásnak —, és sokat tehet azért, hogy kinevezése jóváha­gyásának eljárása ne váljon Car­ter iráni katonai kalandjának lát­ványos kivizsgálásává. Muskie kijelentette: az elnök­től biztosítékot kapott arra, hogy ő lesz a kormány külpolitikájá­nak a „hivatott szószólója”. Ezt azzal magyarázzák, hogy a sze­nátor a kinevezés elfogadása elé feltételt állított: nem Brzezinski, hanem ő lesz a domináns figura az Egyesült Államok külpolitiká­jában. Az első kommentárok sze­rint azonban nagyon nehéz lesz Brzezinski megnövekedett befo­lyását ellensúlyozni. A Muskie bemutatását követő sajtókonferencián Carter védel­mezte a kudarcba fulladt akciót, és nyitva hagyta az újabb Irán­­ellenes katonai akció lehetősé­gét. AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Edmund Muskie, az USA új külügyminisztere Az új amerikai külügy­miniszter 66 éves, lengyel bevándorló család gyer­meke. Jogot végzett, majd a második világháborús haditengerészeti szolgá­lat letelte után, 1947-ben indult el a politikusi pá­lyán, Maine állam egyik parlamenti képviselője­ként. 1954-ben az állam kormányzójává választ­ják, öt évvel később pe­dig a washingtoni szená­tus tagja. Nemzetközileg is ismert politikussá az 1968-as és az 1972-es elnökválasztási kampány során vált. 1968- ban az alelnöki, négy év­re rá pedig az elnöki posztot pályáz­ta meg. „Amerikának ma — mondot­ta még az 1972-es elnök­­választási kampány során Muskie — olyan hidegfe­­jű politikusra van szük­sége, aki nem fújja föl magát, és nem tüzel rög­tön csípőből.” A vietna­mi háború kérdésében a katonai kaland mielőb­bi befejezését szorgalmaz­ta. Külpolitikai tapaszta­latra elsősorban az el­múlt 10—12 esztendőben, a szenátus külügyi bi­zottságának tagjaként tett szert. Külpolitikusként számos fővárosban meg­fordult, így Moszkvában is. Muskie amerikai polgári megfigyelők szerint a demokrata párt liberális középutasaihoz tartozik.

Next