Népszabadság, 1980. május (38. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
2 A párizsi találkozó nemzetközi visszhangja | MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL | A szovjet sajtó szerdán Védjük meg az enyhülést!, A béke megőrzéséért vívott harcban az egység a siker záloga címek alatt vezető helyen számol be a párizsi találkozó lefolyásáról, kivonatosan ismerteti a testvérpártok képviselőinek — köztük Gyenes Andrásnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának — felszólalásait. A központi lapok teljes terjedelemben közlik a tanácskozáson jóváhagyott felhívás szövegét. A Pravda a találkozóról szólva megállapítja, hogy ez a kimagasló esemény hozzájárul a béke megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért vívott harc fokozásához. A lap kiemeli a párbeszéd gyümölcsöző voltát, s hangsúlyozza, hogy a tanácskozás munkáját az emberiség sorsáért érzett felelősség hatotta át. Mint a Szovjetszkaja Rosszija hangsúlyozza, e találkozó megtartása a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen időszerű volt; valamennyi békeszerető és demokratikus erő közös erőfeszítéseire van szükség azoknak a veszélyeknek az elhárításához, amelyek a békét és az enyhülést fenyegetik. ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az olasz lapok többsége bő terjedelemben foglalkozik a konferenciával, és részletesen ismerteti a felhívás tartalmát. Az Il Moni festő tudósítása így kezdődik: „Azoknak a pártoknak, amelyek távol maradtak a konferenciáról, sem lehet nem szívesen fogadni a találkozó felhívásának hangnemét és javaslatait.” A lap indoklásként rögtön utal a felhívás ama megállapítására, amely minden békét óhajtó erő egyetértését, összefogását javasolja, függetlenül a nemzeti hovatartozástól, politikai és vallási meggyőződéstől. Az OKP lapja, a L’Unitá kis küldött tudósítójának terjedelmes beszámolója kiemeli a felhívás fentebb idézett részét, kiegészítve azt Ponomarjov felszólalásával, amely — a L’Unitá szavaival — azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió érdeklődést tanúsít a szociáldemokrata pártoknak és a Szocialista Internacionálénak a béke és a leszerelés ügyében tanúsítottmagatartása iránt. Hiányolja viszont a tudósító, hogy a konferencián nem tárgyaltak a világbéke megmentésének kulcsfontosságú kérdéséről, új utak és új kapcsolatok kereséséről az iparilag fejlett és a fejlődő országok között. Jó munkát végzett az európai kommunista és munkáspártok párizsi találkozója — ezzel az érzéssel váltak el egymástól kedden délután a részvevők. Ezt tükrözte a maga módján a szerdai francia sajtó is, amely nagy terjedelemben, vezető helyen foglalkozik a kommunisták felhívásával, bár a polgári lapok igyekeznek kétségbe vonni a találkozó jelentőségét, eltorzítani értelmét. A francia sajtóban különösen nagy visszhangra talált az az állásfoglalás, hogy hamarosan újabb találkozót kell szervezni a béke és a leszerelés ügyéért, továbbá, hogy e találkozóra meg kell hívni mindenkit, aki kész síkraszállni a béke megőrzéséért. Hazaérkezett a magyar pártküldöttség Szerdán hazaérkezett Budapestre az MSZMP küldöttsége, amely részt vett Párizsban az európai kommunista és munkáspártoknak a béke és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó találkozóján. A delegációt Gyenes András, a Központi Bizottság titkára vezette. Tagjai voltak: Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője és Horn Gyula osztályvezető-helyettes. Kedvezően fejlődnek Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai A JSZSZK államelnökségének állásfoglalása BELGRÁDI TUDÓSÍTÓNKTÓL A jugoszláv államelnökség Lázár Kolisevszki alelnök elnökletével kibővített ülésén megtárgyalta az országnak a Szovjetunióhoz és a közvetlenül szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatainak időszerű kérdéseit. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény szerint az elnökség megállapította, hogy Jugoszlávia és a Szovjetunió kapcsolatai kedvezően fejlődnek, s a belgrádi és moszkvai közös nyilatkozatok elvei tartós alapot biztosítanak a két ország baráti együttműködésének további erősítéséhez. Az államelnökség aláhúzta, hogy Jugoszlávia rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a közvetlen szomszédaihoz fűződő jó viszonyának. Ezt Tito elnök 1978-as skopjei, majd 1979-es pristinai beszédében külön hangsúlyozta. Ezért az elnökség szükségesnek tartja, hogy a teljes egyenjogúság és kölcsönös megbecsülés elvei alapján fokozott tevékenységet fejtsenek ki az ország közvetlen szomszédaival folytatott sokoldalú együttműködésének bővítésére és erősítésére. Rámutatott: a társadalmi rendszerben vagy egyes nemzetközi kérdések és események értékelésében levő különbségeknek nem szabad akadályozniuk a kölcsönösen hasznos és egyenrangú együttműködés további fejlesztését. Az Afrikai Egységszervezet akcióprogramja a térség gazdasági fejlesztésére A lagosi akcióterv elfogadásával kedden befejeződött az Afrikai Egységszervezet első gazdasági csúcsértekezlete. A záróokmányban 50 afrikai állam kötelezettséget vállal arra, hogy 2000-ig létrehozza az afrikai gazdasági közösséget. Az afrikai közös piac révén próbálják majd megvalósítani a földrész országainak szoros gazdasági, kulturális és társadalmi együttműködését. A dokumentum értelmében a nyolcvanas években tovább kell fejleszteni a kontinensen a regionális együttműködést. A regionális szervezeteket a századfordulóig kívánják közös piaccá alakítani. A kontinens ipari termelése jelenleg a világtermelésnek csupán egy százaléka. Ezt az arányt a századfordulóig két százalékra kívánják növelni. Az átfogó akcióprogram javaslatokat tartalmaz továbbá az élelmiszer-önellátás és az energiaszükségletek biztosításának lehetséges módozataira is. Az afrikai országok megerősítették, hogy a fejlesztési terveket nem képesek végrehajtani a fejlett ipari országok támogatása nélkül. A részt vevő országok ezt a támogatást jogos követelésnek tekintik. Rámutattak, hogy Afrika elmaradottságának növekedése fenyegeti az iparilag fejlett országokat és a békét is. A kétnapos csúcsértekezlet befejeztével Léopold Sédar Senghor szenegáli elnök mondott záróbeszédet, aki az Afrikai Egységszervezet közelmúltban meggyilkolt libériai államfő, William Richard Tolbert helyett ideiglenesen tölti be a szervezet elnöki tisztjét. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1980. május 1., csütörtök Nemzetközi Lenin-békedíjasok öt kimagasló személyiséget tüntettek ki nemzetközi Leninbékedíjjal — tették közzé Moszkvában a nemzetközi munkásmozgalom ünnepének előestéjén. A népek közötti béke megszilárdításáért adományozott magas kitüntetést a bizottság Irrho Kekkonen finn köztársasági elnöknek, Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Miguel Otero Silva venezuelai írónak, Hervé Bazin francia és Abdurrahman ál Hamszi egyiptomi írónak ítélte oda, azért a kimagasló tevékenységükért, amelyet a béke megőrzése és megszilárdítása érdekében fejtettek ki. (MTI) Ünnepi megemlékezés Ho Si Minh-városban Szerdán Vietnamban ünnepélyesen emlékeztek meg Saigon felszabadításának 5. évfordulójáról, és a megemlékezéseket mindenütt összekapcsolták május elseje megünneplésével. Hanoiban a Ba Dinh-palotában rendezett központi díszünnepségen megjelent Le Duan, a VKP KB főtitkára, Nguyen Huu Tho ügyvezető köztársasági elnök, valamint a vietnami párt- és állami vezetés sok más tagja. (MTI) KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány Jozdan Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Ali Nasszer Mohammedet, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkárát, miniszterelnököt, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Tanácsa Elnöksége elnökévé való megválasztása alkalmából. (TASZSZ) Varsóban szerdán befejeződött a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetségek föderációjának 2. országos kongresszusa, amely értékelte az eltelt négy év munkáját és meghatározta a következő négy év fő feladatait a hárommilliós tagság számára. (MTI) Munkabeszüntetések, diáktüntetések és merényletek voltak kedden és szerdán Törökországban, miután a hatóságok a rendkívüli állapotra hivatkozva az ország nagy részében megtiltottak mindenfajta május 1-i megmozdulást. A Török Forradalmi Munkásszervezetek konföderációja (DISK) a második legnagyobb török szakszervezet felhívására Isztambulban a munkások egyperces munkabeszüntetéssel emlékeztek meg arról, hogy 1977. május elsején 34 társuk lelte halálát egy isztambuli nagygyűlésen. (MTI) New Yorkban összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a Palesztinai népnek az önrendelkezéshez és önálló államhoz való jogát kimondó határozattervezetét. (MTI) A BANGLADESI KOMMUNISTÁKÉRT Április elején — indoklás nélkül — letartóztatták Daccában Mohammed Farhadot, a Bangladesi Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát s a párt huszonöt más vezetőjét. Egyidejűleg az ország különböző városaiban kommunista vezetők és párttagok tucatjait vették őrizetbe. A durva önkény annál meghökkentőbb, mivel napokkal korábban Ziaur Rahman államfő utasítására egy sor hosszabb ideje börtönben sínylődő ellenzéki politikust bocsátottak szabadon, köztük a korábbi elnököt, Khondakar Mustak Ahmedet. A szabadságukat visszanyertek között a politikai színskála szinte minden képviselője megtalálható. Nehéz nem észrevenni az öszszefüggést e két esemény között. Egyik oldalon „liberális” gesztusként szabadon engedik ellenzékiek egy csoportját, ugyanakkor bebörtönzik a másikat. Az ok alighanem nem más, mint hogy a daccai vezetés Banglades kétségkívül súlyos társadalmi, gazdasági gondjainak ódiumát annak a pártnak a nyakába akarja varrni, amely az állam létrejötte óta a legkövetkezetesebben küzd a szociális igazságtalanságok felszámolásáért, egy mindenkinek gyümölcsöző gazdasági fellendülés kibontakoztatásáért. Hetek óta tart a sztrájkhullám, közalkalmazottak, banktisztviselők, a jutaipar dolgozói tüntetnek fizetésemelést, emberibb életkörülményeket követelve. A hatóságok a kommunista pártot vádolják a sztrájkok megszervezésével. A daccai vezetés nyugtalan, erre megvan az oka. Az ország az elmúlt években nem lépett előre égető társadalmi gondjainak enyhítésében, s aki felemeli ez ellen a szavát, börtönre ítéltetik. Józan ésszel belátható, hogy ez minden, csak nem megoldás. A magyar dolgozók a világ más haladó erőivel együtt azt követelik, hogy adják vissza szabadságát a bebörtönzött kommunistáknak, vessenek véget a törvénytelenségnek. A kudarcot vallott amerikai akció megvitatására Iráni javaslat az el nem kötelezettek miniszteri értekezletének összehívására Baniszadr iráni államfő üzenetben kérte fel Fidel Castro kubai állam- és kormányfőt, az el nem kötelezett országok soros elnökét, hogy tegyen lépéseket a mozgalomban tömörült államok miniszteri szintű értekezletének összehívására. Teherán szorgalmazza, hogy vitassák meg az amerikai túszok kiszabadítására tett sikertelen kísérlet kérdését és azt, hogy a hasonló agresszív próbálkozások milyen veszéllyel fenyegetnek. A teheráni rádió bejelentette, hogy május 10—12-re az iráni fővárosba meghívták az ENSZ képviselőjét, az el nem kötelezett, valamint az iszlám országok külügyminisztereit, az európai parlament küldöttségét és a nemzeti felszabadító mozgalmakat, hogy eléjük tárják az amerikai katonai beavatkozás bizonyítékait. Khomeini ajatollah elrendelte, hogy az iráni felelős szervek tartsanak alapos vizsgálatot a hét elején Teheránban történt robbantások körülményeinek feltárására. A forradalom vezetője rámutatott: jóllehet az amerikaiak fegyveres támadása kudarccal végződött, a feszültség tovább fokozódott. Khomeini kijelentette, hogy a több halálos áldozattal járó teheráni robbantásokat az Egyesült Államok bérencei követték el. Irán moszkvai nagykövete szerdán konzultációra hazautazott — jelentette a PARS hivatalos hírügynökség. A sajtó képviselőinek Mokri annyit mondott, hogy nem pihenésre tért haza, és cáfolta azokat a feltevéseket, miszerint írásos üzenetet hozott a szovjet vezetőktől. Az Iránban fogva tartott arabok szabadon bocsátását követelik azok a fegyveresek, akik szerdán behatoltak Irán londoni nagykövetségére. Értesülések szerint három fegyveres tartja megszállva az épületet, és túszként fogva tartja a rendőrt, valamint húsz más személyt. Kora délután egy férfi, aki libanoni újságírónak mondta magát, telefonon közölte a BBC-vel, hogy az akcióban többen vesznek részt, és nem irakiak, de arabok. Azt követelik, hogy csütörtök délig engedjenek szabadon meghatározott számú arab foglyot az iráni börtönökből, és adjanak repülőgépet is külföldre távozásukhoz. A Scotland Yard hosszú ostromra rendezkedik be, és elővigyázatosságból kiürítette a környező épületeket, köztük a thaiföldi és az afganisztáni nagykövetséget is. (MTI) Carter sajtóértekezletén nem zárta ki az Irán elleni újabb katonai lépéseket WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Mint jelentettük, Carter elnök Edmund Muskie szenátort kérte fel a megüresedett külügyminiszteri állás betöltésére, és megbízta Warren Christopher ideiglenes külügyminisztert, maradjon a State Departmentben Muskie első helyetteseként. A bejelentés ceremóniáján Carter mellett az emelvényen állt az elvetélt iráni katonai akció többi főszereplője, Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó és Brown hadügyminiszter, valamint az akciót ellenző Cyrus Vance is. A A látvány nem hagyott semmi kétséget afelől, hogy a megfontolt, mérsékelt politikai személyiség hírében álló Muskie előtérbe helyezése a katasztrofális kudarc után tulajdonképpen kísérilet a kormányzat lejáratott tekintélyének helyreállítására. Feltevések szerint Carter azért is Muskie-t választotta, mert a szenátusban nagy tekintélyt élvez — huszonkét éve tagja a törvényhozásnak —, és sokat tehet azért, hogy kinevezése jóváhagyásának eljárása ne váljon Carter iráni katonai kalandjának látványos kivizsgálásává. Muskie kijelentette: az elnöktől biztosítékot kapott arra, hogy ő lesz a kormány külpolitikájának a „hivatott szószólója”. Ezt azzal magyarázzák, hogy a szenátor a kinevezés elfogadása elé feltételt állított: nem Brzezinski, hanem ő lesz a domináns figura az Egyesült Államok külpolitikájában. Az első kommentárok szerint azonban nagyon nehéz lesz Brzezinski megnövekedett befolyását ellensúlyozni. A Muskie bemutatását követő sajtókonferencián Carter védelmezte a kudarcba fulladt akciót, és nyitva hagyta az újabb Iránellenes katonai akció lehetőségét. AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Edmund Muskie, az USA új külügyminisztere Az új amerikai külügyminiszter 66 éves, lengyel bevándorló család gyermeke. Jogot végzett, majd a második világháborús haditengerészeti szolgálat letelte után, 1947-ben indult el a politikusi pályán, Maine állam egyik parlamenti képviselőjeként. 1954-ben az állam kormányzójává választják, öt évvel később pedig a washingtoni szenátus tagja. Nemzetközileg is ismert politikussá az 1968-as és az 1972-es elnökválasztási kampány során vált. 1968- ban az alelnöki, négy évre rá pedig az elnöki posztot pályázta meg. „Amerikának ma — mondotta még az 1972-es elnökválasztási kampány során Muskie — olyan hidegfejű politikusra van szüksége, aki nem fújja föl magát, és nem tüzel rögtön csípőből.” A vietnami háború kérdésében a katonai kaland mielőbbi befejezését szorgalmazta. Külpolitikai tapasztalatra elsősorban az elmúlt 10—12 esztendőben, a szenátus külügyi bizottságának tagjaként tett szert. Külpolitikusként számos fővárosban megfordult, így Moszkvában is. Muskie amerikai polgári megfigyelők szerint a demokrata párt liberális középutasaihoz tartozik.