Népszabadság, 1980. május (38. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MüM»Kl^aOlOBlgl^ NÉPSZABADSÁG 1980. május 25., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA ül . A KÁSPÁ­N­T KO/l'OMI LAPJA XXXVIII. évfolyam 121.szám Gyermeknapon Május utolsó vasárnapja gyer­­mekeinké. Kellemes kötelességet teljesítenek ezekben a napokban a felnőttek, amikor megkülön­böztetett figyelemmel fordulnak kisgyermekeik felé, kedvüket ke­resik szép szavakkal, apróbb fi­gyelmességekkel, egy-egy mo­sollyal, simogatással — a szere­tet és a megbecsülés ezernyi je­lének valamelyikével. Gyerme­keink érzik is, tudják is, hogy szüleik az ő lehetőségeik telje­sebbé tételéért vállalnak nap mint nap újabb áldozatokat, mon­danak le többről-kevesebbről, csakhogy nekik jobb és szebb jusson. Szülő és gyermek felhőt­len ünnepe a gyermeknap. Nem hiszem azonban, hogy ne volna akár ma is szükség arra, hogy a felnőttek — amúgy egy­más közt — szót ne váltsanak gyermekeikkel kapcsolatos közös dolgaikról. Különösen indokolttá teszi a felelősségteljes vélemény­cserét az a tény, hogy társadal­munk — miközben igen sokat tesz a gyermekes családokért —, legjobb szándékai ellenére sem képes belátható időn belül a ko­rábbiaknál lényegesen nagyobb terheket átvállalni a családok gyermeknevelési gondjaiból. Miért fontos erről az ünnep napján beszélni? Azért is, mert a most munkaviselő korosztály kezében van a lehetőség és a fe­lelősség gyermekei sorsának ala­kulásáért. Az oktatás és nevelés sok irá­nyú feladataiból természetesen jelentős részt vállal magára az állam. Intézményeinek soka­sága igyekszik könnyíteni a gyer­mekes szülők gondjain, s csak példaként említem, hogy a most záruló tervidőszakban is több bölcsődei-óvodai-iskolai hely lé­tesül, mint ami a tervekben elő­zetesen szerepelt. Eiz a több pe­dig a felnőttek — gyakorta köz­vetlenül nem is érdekelt szülők — összefogásának, segítőkészsé­gének és áldozatvállalásának kö­szönhető: a sok-sok társadalmi munkaóra ellenértéke, a kommu­nista műszakok teljesítménye nél­kül talán a megtervezett létesít­mények mindegyikét sem sike­rült volna tető alá hozni. Ismertek gondjaink, nehézsé­geink. Népgazdaságunk teherbíró képessége véges, ezért sem ígé­rik a társadalmi-politikai szer­vek és szervezetek felelőtlenül, — mint már említettük —, hogy minden gyermekneveléssel kap­csolatos terhet átvállalnak a csa­ládtól. Igaz, ezt nem várja, nem is várhatja el egyetlen szülő sem. Államunk lehetőségeihez képest a soron következő tervidőszak­ban is enyhíteni igyekszik majd a gondokon, ám a szülőknek az utódaik iránti felelősségét nem tudja, s nem is vállalhatja át. Társadalmunk legkisebb alap­egysége, a család, megkülönböz­tetett szerepet játszik a gyermek­­nevelésben. Ezért is fontos, hogy ha csak egy mód van rá, a fel­növekvő nemzedéknek olyan bé­kés, kiegyensúlyozott otthont kell biztosítani, amely egyben szemé­lyiségük kiteljesülésének feltéte­leit is tartalmazza. Fontos erről szólni; különösen napjainkban nem hallgathatjuk el a teljes és harmonikus családi közösség fon­tosságát, amikor hazánkban oly sok a válás. Félreértés ne essék: nem magyar sajátosság, hogy a házasságok egy része rövidebb­­hosszabb együttélés után felbom­lik. Európában, sőt világszerte emelkedő tendenciát mutatnak a válási statisztikák, ám éppen tár­sadalmunk elkötelezett és tuda­tosan vállalt gyermekpártisága kötelez valamennyiünket, hogy megkülönböztetett figyelmet for­dítsunk a csonka, megbomlott családokban nevelkedő fiatalokra. Nem lehet vitás, hogy egy még­oly kulturált különválás is — a családi élet felbomlását igen rit­kán követik tapintatos „szétköl­tözések” —, alaposan próbára te­szi a felnőttek és a gyermekek egész személyiségét. Mit sem vál­toztat ezen az esetleges látha­tás, a kétfelől érkező édességhul­lám, hiszen éppen a legkedvesebb egyikét kénytelen nélkülözni a gyerek, az édesapa vagy az édes­anya személyes és mindennapi jelenlétét, a világ dolgaiban el­igazodni segítő szavát, okos és­­szeretetteljes tanácsait. Termé­szetesen a veszélyeztetettség nem jelenti eleve azt, hogy az elvált szülők gyermekeinek tör­vényszerűen nehezebb az útja. Sokasodnak a példák, amelyek arra utalnak, hogy a szétváló szülők fel tudják oldani gyerme­kük konfliktusait, ám tény, hogy a csonka családban élő gyermek esélyei számottevően kedvezőtle­nebbek már csak érzelmi szem­pontokból is, és ez ugye aligha kíván bővebb magyarázatot A család azonban egyedül, ön­magára utalva a legjobb szándé­ka szerint sem képes arra, hogy minden, a gyermekkel kapcsola­tos gondot megoldjon. Intézmé­nyek rendszere siet a segítségé­re. Már az óvodákban-bölcsődék­­ben sem egyszerűen „megőrizni” kívánják a csöppségeket, hanem kibontakoztatni személyiségük kö­zösségi jegyeit felkelteni érdek­lődésüket a tudás felé, s beléjük plántálni a megbecsülést a mun­ka és a munkával teremtett érté­kek iránt/így és ilyen előkészítés után lépik át fiaink-lányaink az első osztály küszöbét, hogy attól kezdve legalább nyolc esztendő folyamán szerezzék meg azokat az alapvető ismereteket, amelyek boldogulni segítik őket majdan választott pályájukon, életükben. A kötelező és ingyenes alapkép­zés, majd az ugyancsak térítés­­mentes középfokú ismeretek, illet­ve szaktudás elsajátítására lehe­tőséget biztosító oktatási rendünk a záloga annak, hogy gyerme­keink álmai valóra válhassanak. Mégsem mondhatjuk el, hogy ma már valamennyi gyermeknek egyformák az esélyei. Az egyenlő lehetőség — minden eddigi ered­ményünk ellenére — még válto­zatlanul óhaj, amelynek megva­lósításán szülőknek-nevelőknek továbbra is együtt kell munkál­kodniuk. Nemcsak az iskolai ok­tatás szorgoskodik a különbségek eltüntetésén — többek között úgy is, hogy a városoktól távolabb eső településeken élő gyermekek­nek is olyan oktatási feltételeket teremt, mint amilyeneket másutt élveznek a tanulók —, hanem az egyik legnépesebb tömegszerve­zet, a Magyar Úttörők Szövetsége is. A piros nyakkendősök szabad idejükben gyakorolják és mélyí­tik el azokat a társadalmi isme­reteket, amelyeket majd felnőtt­ként is hasznosíthatnak: megízle­lik a szocialista demokrácia lehe­tőségeit, elsajátítják az önként vállalt fegyelem szabályait. Mindennek megvalósulásához azonban nem nélkülözhető a szü­lők hathatós támogatása. Nem arról van szó, hogy nap nap után kérdezzük ki a leckét (bár ahol erre van szükség, ott azt is meg kell tennie a papáknak-mamák­­nak), hanem hathatósan elősegí­teni, hogy az otthoni és az isko­lai törekvések fedjék egymást, hogy gyermekeink ifjúvá serdül­ve se feledjék, mivel tartoznak szüleiknek, a felnőttek társadal­mának, önmaguk jövőjének. Sáf­rán István Az eddigi időjárás sok helyütt visszavetette a mezőgazdasági tavaszi munkákat, ezért a nagy­üzemek minden percet kihasz­nálnak a tervezett legfontosabb tennivalók mielőbbi befejezésére. Bár a vetéssel már végeztek, a hét végén sem szünetelt a munka a borsodi földeken. Me­­gyeszerte sok helyen, elsősorban a taktaközi termőtáj cukorrépa­tábláin és a lejtős abaúji részek nagyüzemi kukoricásaiban véde­keztek a gyomosodás ellen. Tel­jes erővel folytatták a szabad­földi palántázást. A putnoki ter­melőszövetkezetben a káposztát, a mezőkövesdi, a bodrogközi ré­szeken a paradicsomot, a Hejő mentén, Igrici határában a pap­rikát ültették. Tolna megye állami gazdasá­gaiban­ és termelőszövetkezetei­ben már földben van a kukori­ca és a napraforgó; csaknem százezer hektáron vetették el. Bár a korai vetések szépen so­rolnak, a csapadékos idő követ­keztében a mélyebben fekvő te­rületeken — különösen a Sár­közben — több száz hektáron újravetésre van szükség. A me­gyében szépen fejlődnek a kalá­szosok, s már kaszálják a lucer­nát. Győr-Sopron megyében ugyan­csak nagy erőket vetettek be a mezőgazdasági üzemek, s 200 holdon már a cukorrépa pótve­tését is befejezték. A későn — május elején — elvetett kukori­catáblákon megkezdték az ese­dékes növényápolási munkákat is Jól halad a lucerna betaka­rítása és szárítása, valamint az intenzíven kezelt gyepterületek kaszálása és a termés behordása. Szolnok megye termelőszövet­kezetei egymás kölcsönös támo­gatásával, az erők koncentrálá­sával eddig leküzdötték az idő­járás okozta nehézségeket, s egy­két heti késedelemmel végeztek a vetéssel. A fontos takarmánynö­vények közül a kukoricát az ere­deti előirányzatnál 4—5 ezer hek­tárral nagyobb területen tették a földbe. Csongrád megye Duna—Tisza közi homokvidékén kalászba szök­kent a rozs, amelynek vetésterü­lete meghaladja a négyezer hek­tárt. A dél-alföldi megyében a tízezer hektáron vetett őszi árpa kalászai is megjelentek. Zalában a hét végi határszem­léken megállapították, hogy a legutóbbi napokban legalább húsz centimétert nőttek az őszi veté­sek, megkezdődött a gabonafélék szárképződése, közülük az árpa már a legtöbb helyen kalászt is vetett. A gabonanövényekkel kapcso­latos időszerű munkákon kívül szombaton szinte mindenütt dol­goztak a zöldségtermelők is. Tol­na megye nagyüzemi kertészetei­nek fűtött fóliasátrai alól ubor­kát, hegyespaprikát szállítottak a piacokra és a boltokba, s meg­kezdődött a primőr paradicsom szedése is.­ ­* Szervezett munka a földeken Pótolják az időjárás okozta lemaradást . Már több helyen kalászt vetett az árpa­ ­vr , ,­­... " M&M A vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Tsz-ben százhatvan hek­táron termesztenek paradicsomot az idén. A palánták kiü­ltetése nagy erővel folyik. (Király Krisztina felvétele — MTI Fotó.) A hadsereg kísérlete Dél-Koreában a felkelő tartomány ellenőrzésének visszaszerzésére A dél-koreai hadsereg szombat reggel bevonult Kvangzsuba, hogy megkísérelje a felkelők ke­zén levő várost ismét a hatósá­gok ellenőrzése alá vonni. A harc­kocsik és a páncélozott járművek egy kilométerre közelítették meg a város központját. A katonák azt remélik, hogy a felkelés, amely egész Dél-Csöl­­la tartományra kiterjedt, rövid idő alatt összeomlik, ha Kvang­­zsu megadja magát. Szombaton a reggeli órákban egy szöuli börtön udvarán kivé­gezték Kim Dze Kjut, a hírszer­ző hivatal (KOIA) volt vezetőjét és négy társát, akiket Pak Csong Hi diktátor meggyilkolásáért ítél­tek halálra. Az ítéletet kedden erősítette meg az ország legfel­sőbb bírósága. Harold Brotort amerikai had­ügyminiszter pénteken egy inter­júban megfenyegette a Koreai Népi Demokratikus Köztársasá­got, hogy ne merészeljen — úgy­mond — konfliktust provokálni Dél-Koreával. A Pentagon pénteken a dél­koreai partok felé irányította az ötvenezer tonnás Coral Sea re­­pülőgép-anyahajót. A több mint ötven bombázót és vadászgépet hordozó Coral Sea csütörtökön hagyta el a Fülöp-szigeteki Subic Bay amerikai támaszpontot.­­ A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hírügynöksége Phen­­janban közzétett nyilatkozatában emlékeztet rá, hogy Dél-Koreában immár több mint 2 hónapja tar­tanak a társadalom demokratizá­lásáért folyó tömegmegmozdulá­sok. A dél-koreai katonai kor­mányzat, megpróbálva igazolni elnyomó akcióit, azt állítja, hogy a rendkívüli állapotot a kommu­nisták felbujtására felkelt dél­koreai nép tömegmegmozdulásai, az Északról fenyegető veszély miatt vezették be. Ezzel össze­függésben a nyilatkozat rámutat: a Dél-Koreában folyó jelenlegi események teljes mértékben Szöul belügyét képezik, és semmifajta összefüggésben sem állnak a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság tevékenységével. A KNDK- nak — amint azt már több íz­ben hangsúlyozta — nem áll szándékában beavatkozni Dél-Ko­­rea belügyeibe, függetlenül attól, hogy azok milyen fordulatot vesznek. MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL TÁRSADALMUNK: OLDAL KULTÚRA, MŰVELŐDÉS:OLPAI Demokrácia, Illés Endre magasabb fokon 3. Justh Zsigmondról 11. A házi szociális Mihail Solohov gondozásról 16 köszöntése 13. NEMZETKÖZI KÉRDÉSEK: _ . _ Sztrayinszkij-remekmű ............................ , _ az Operaházban 13. Sivatagi közérzet 7. A szovjet—francia A művészetek csúcstalálkozó 9. történetéből. ŰRKUTATÁS- Székely András sorozata 14. ISMERETTERJESZTÉS: Beszélgetés Feoktyisztov professzorral és Jeliszejev A nagy amerikai űrrepülés-vezetővel 3. vulkánrobbanás II.

Next