Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

Pedagógusok Szaporodó megemlékező napjaink sorában vannak olyanok, amelyek sohasem kophatnak szürkévé. Ezek közé tartozik a pedagógusok napja, mert a folyton változó kisdiákok arcán mindig változatlanul őszinte az a kissé zavart, lelkes, meghatott és hálás mosoly, amellyel a szokásos virágcsokrot évről évre átnyújtják osztályfőnöküknek. Kisiskolás korban még komolyan hiszik, hogy a nevelő az, aki mindent tud, az, aki elvezeti őket a csodák világába. Évtizedek múlva aztán már tudják, hogy valóban ő volt ifjúságuk utolsó varázslója, akinek minden szavát el kellett volna hinni. Utólag, évtizedek múltán mindenki emlékszik kimagasló tanáregyéniségekre, s ezeket nem az idő jótékony messzeségének varázslata teremti meg, hanem hogy minden tantestületben vannak kimagasló, magával ragadó, varázsos oktatók. A tárgyilagosságra, az objektív szemléletmódra törekvő neveléstudomány és tanítási gyakorlat korában talán nem arat egyértelmű helyeslést, ha pedagógusnapon a tanár személyes emberi tulajdonságait emlegetjük. De hát az utóbbi években annyit :hivatkoztunk a nevelők hivatástudatára, áldozatkészségére, kértük megértésüket, kértünk nagyobb erőfeszítést tőlük, és ezek ugyancsak személyes emberi tulajdonságok. Nem is lehet igazán elválasztani a kettőt: ember és nevelő egy s ugyanaz a személy, mert vannak ugyan kötelező tantervek, tanmenetek, utasítások, kézikönyvek, módszertani segédletek, de mindenekfölött van a tanár személyisége. Csak ezen átszűrve lehet gyermekkörelbe hozni a tudnivalót, a követendő példát. Ha a pedagógus nem képes a saját egyéniségéhez igazítani a módszereket, nem tudja szelektálni sem — következésképpen mindent egyformán, azaz sablonnal tanít és tanító automata válik belőle, nem pedig tudatos formálója nemzedékeknek. Kell lenni valami titkának, hogy vannak nem öregedő, mindig vonzó nevelők; az elszürkülés veszélye létezik, de akad, aki elkerüli, akinek mindig friss személyes mondanivalója is van. A pedagógus szakmai tudásának egy része elavulhat, időnként fel kell frissíteni. A jó pedagógus személyes nevelői értékei azonban harmincnegyven év alatt sem kopnak, inkább gyarapodnak, finomodnak az évek múlásával értékesebbek lesznek, ők az igazi nagyjai a szakmának. Nem tudom, kapnak-e kellő elismerést. Ha nyugdíjba megy egy pedagógus, többnyire nem szakítja meg kapcsolatait tanítványaival, vissza-viszszajárnak hozzá. Nem ilyen rendezett azonban az iskola és nyugdíjasainak kapcsolata: például sokszor szívesen adnának tanácsot, csak kérik-e? Sokan panaszolják az utóbbi időben, hogy megkopott egy kicsit a pedagóguspálya fénye. Hogy túl sokan sodródnak ide olyanok, akik szükségből jönnek, és nem hivatástudattól vezérelve. Nem tudom, igazuk van-e, azt viszont tudom, nem lehet általában ítéletet hirdetni a nevelői munka értékei fölött. Sokat változott az iskolai munka tartalma, formája, változik ma is, jó gondolatok és félig kiérlelt koncepciók keresik önzőformáikat; ezt jelzik a szenvedélyes viták, a túlélezett érvek és ellenérvek, melyek egyben azt is mutatják, hogy régebben lefojtott indulatok most szabadon képviselhetik gondolattartalmaikat. Ez pedig önmagában is cáfolata annak az állításnak, hogy devalválódik a nevelői hivatás aranyfedezete, a nevelők hivatástudata. Lehet, sokkal többen tanítanak manapság olyanok, akiknek mást kellene csinálniuk, de sokan vannak olyanok is, akik szenvedélyesen szeretik és éppoly magas színvonalon művelik is hivatásukat, mint a nagy hírű régi nevelők, akiket sokszor nosztalgikusan emlegetünk. A hivatástudat pedig együtt jár az igényességgel, tanítványokkal és önmagukkal szemben. Az évek munkája lassan, mint a partot építő — s romboló — víz, megnöveli szakmai-emberi kvalitásukat, hogy ne csak az elvárható átlagot nyújtsák, hanem valamivel többet. Ez teszi széppé elviselhetővé is az évek fáradtságát, s ezt kéri és várja tőlük a társadalom is kimondatlanul, mert megfogalmazni csak az átlagkövetelményeket lehet. Ma is vannak szép számmal, akik nem kevesebb becsvággyal lépnek a tanítványok elé, mint annak idején Kónya Lajos költő-pedagógus: „...tanítani a lét megmaradó / örömeit, a dolog dáridóit, / a töltekező szellem bő vigalmát, a lélek beleélő örömét, / megőrizni a gyermeki szabadság / önfeledtségét, az idő sötét / koraiban bátran bolondozó kedv / csörgő fegyvereit, ki nem fogyó / kíváncsisággal merülni a fölvert / vizek alá — ilyen útravaló / volt tarsolyomban, míg eléjük álltam." A kezdeti lelkesedést néha bizony lelohasztja a mindennapok nyűgös fáradalma vagy a meg nem értés, a fásultság, esetleg a pedagógusok feje fölött hozott olyan intézkedés, amely őket közelről érinti, vagy amelyben éppen ők lennének a szakemberek A szenvedélyeket felkorbácsolta néhányszor az utóbbi időben néhány ilyen eset. A növekvőközoktatási demokrácia csalhatatlan jele az, hogy minden értelmes ilyen vélemény nyilvánosságot kaphat, és az is, hogy míg régebben az igazgatói megbízás életre szóló járadék volt, ma már hallani meg nem hosszabbított megbízásokról is. Mozgalmas tanév zárul ebben a hónapban, de nemigen lesz egyhangú a következő sem. Újabb tantervek és tankönyvek jelennek meg és lépnek érvénybe, növekszik a fakultatív tantárgyak száma a gimnáziumokban, több szakközépiskola kezdi meg a szakmunkás-oklevéllel egybekötött érettségit adó új képzési formát, folytatódik a középiskolák eddigi kiképzési rendszerének átalakítása és az egyetemek és a főiskolák átrendezése is elkezdődik lassan. Még felolvasni is sok az előttünk álló változások listáját, pedig — és ugyanakkor — az iskolaszerkezet és oktatási-nevelési tartalom reformját sürgeti a társadalmi fejlődés a türelmetlen szak- és közvélemény. Ebből pedig megint csak a pedagógusokra háruló terhek növekedése következik, mint már annyi új tanévben. A pedagógusok tudják ezt, s ha panaszkodnak is néha, nem erre, nem a növekvő követelményekre, hanem a valóban elmarasztalható körülményekre, az itt-ott látható feltételek hiányára, és jól is teszik, ha ezek ellen felemelik szavukat. Pénteken a Parlamentben tizenhat legjobb nevelőnek adott át magas kitüntetést az oktatási miniszter. Ezzel a jelképpel fejezte ki oktatási kormányzatunk köszönetét a többi tízezreknek, s mikor gratulálunk a kitüntetetteknek, mi is köszöntjük a nevelők egész széles társadalmát. Sarkadi László g] A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V ■ a/ NÉPSZABADSÁG 1980. június 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁrtt KÖZPONTI LAPJA XXXVIII. évfolyam 127. szám Vajda Péter jelentése a repülésirányító központból Az űrnégyes szombati munkanapja Magyar műsor a Szaljut-6-on — Bőséges a választék a kozmikus étlapon Az űrhajón nincs szabad szombat — de ébresztőre ezen a napon a szokottnál 50 perccel később, moszkvai idő szerint 8 óra 50 perckor került sor. Ők: azelőző napi kétrészes televíziós sajtóértekezlet miatt később tértek nyugovóra az űrhajósok. A két személyzet mindegyike külön saját tudományos programja alapján dolgozott. Leonyid Popov és Valerij Rjumin néhány óráig légkörkutatási kísérleteket végzett, majd vért vettek maguktól a soron levő laboratóriumi vizsgálathoz. Farkas Bertalan és Valerij Kubászov filmezéssel kezdte a napot, majd azt a korábban megkezdett kísérletet folytatta, amelynek célja tanulmányozni és optimálisan szabályozni a vérkeringést a súlytalanság időszakában A négy űrhajós együtt ebédelt. Az ebéd fogásai között a vendég, csomagban felküldött rakott káposzta különösen ízlett a szovjet űrhajósoknak. Farkas és Kubászov ezután a Polarizáció nevű kísérletsorozat egy részét hajtotta végre. A különböző navigációs feladatok végrehajtása során az űrhajósoknak követniük kell a „földi horizontot”. A Föld megvilágításának különböző körülményei között a „földi horizort” megfigyelésének feltételei is változnak, s egyes esetekben a megfigyelés erősen megnehezül. A „Polarizáció—2” kísérlet célja a „földi horizont” megfigyelési feltételeinek javítása speciális fényszűrők segítségével. A kísérlet során az űrhajósok az illuminátorokon át és a műszerek segítségével tanulmányozzák a kontrasztot, s összehasonlítják a kapott adatokat. Ezután a Bioszféra nevű kísérletsorozat részeként kézi kamerával fényképezték a földfelszínt, viharokat, ciklonokat, vulkánokat. Vacsora előtt Farkas és Kubászov — a Bolgár Népköztársaságban kifejlesztett Szpektr—15 műszer segítségével — a földi atmoszféra által napnyugtakor visszatükrözött napfényt figyelte meg és mérte. Vacsora után a magyar—szovjet űrpáros televízióriportban számolt be kísérleteiről, majd a szovjet kutatók által kidolgozott és a magyar szakértők által kiegészített pszichológiai kérdőívet válaszolták meg. A kérdések étvágyukra, étkezésükre, alvásukra vonatkoznak, és a többi között arra is lehetőséget nyújtanak, hogy megállapítsák: változik-e, és ha igen, miképpen az űrhajós földi körülmények között már megismert személyisége. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményére egy ideig még várni kell. Azt azonban már szombat délután közölték a kísérletsorozatok orvosi irányítói — Anatolij Jegorov vezető főorvos és Olga Kozarenko vezető pszichológus —, hogy Farkas és Kubaszov egészségi állapota változatlanul kitűnő: ugyanígy minősítették szellemi munkavégző képességüket, amelyet a hibátlanul működő magyar Balaton készülék segítségével mértek. Kubászov és Farkas jól alszanak, és jó étvágyuk van — mondották. Jegorov és Kozarenko közölte, hogy a Szaljut—6 alapszemélyzete egy-másfél kilogrammot hízott. (Különleges készülék segítségével a súlytalanság állapotában is lehet mérni a súlygyarapodást, így elsősorban nekik, Popovnak és Rjuminnak kell vigyázni vonalaikra. A Szaljut-6-on a négy űrhajós hetven orosz és magyar nemzeti étel között válogathat, a napi kalóriaérték nem lehet több 3100 egységnél. A vezető pszichológus elmondotta azt is, hogy a Szaljut—6 fedélzetére tervezett „magyar napokra” — a képmagnóra vett számok megtekintésére, amelyet Farkas Bertalan vitt magával — a következő napok valamelyikén kerül sor. A felvételek között van a Gusztáv-sorozat több darabja a Regőczy—Sallai kettős jégtánca Kovács Kati és Koncz Zsuzsa több táncdala. Újabb katonai puccs fenyeget Bolíviában Teljes készültségben van a bolíviai hadsereg, és vezetői kinyilvánították, hogy „készek beavatkozni az ország politikai életébe”. Hírügynökségi jelentések szerint az országban újabb katonai puccs veszélye fenyeget, főként azért, mert a hadsereg irányítói mindenáron meg akarják védeni Hugó Banzer tábornokot, Bolívia volt diktátorát, aki ellen államfői tevékenysége során elkövetett visszaélések vádjával képviselők egy csoportja pert akar indíttatni. A jobboldali tábornokok ezt „a hadsereg lejáratásának és a katonai intézmények elleni támadásnak” próbálják beállítani, és azzal fenyegetőznek, hogy bíróság elé állítják a képviselőket. A hadseregnek az ország belpolitikájába való beavatkozása elleni tiltakozásul Hernan Siles Zuazo, Bolívia volt köztársasági elnöke éhségsztrájkba kezdett. A volt államfő egyébként maga is indul a június 29-i választásokon, amelyeknek közeledtével mindinkább fokozódik a politikai feszültség az országban. (AFP) Kuba az el nem kötelezett országok újabb tanácskozását készíti elő Júliusra külügyminiszteri értekezletet terveznek Kuba, mint az el nem kötelezett mozgalomhoz tartozó országok elnöke, konzultációsorozatot kezd, hogy ez év júliusára Havannába összehívják a mozgalom rendkívüli külügyminiszteri értekezletét. A kubai külügyminisztérium szóvivőjének péntek esti nyilatkozata szerint az értekezlet megvitatná a nemzetközi helyzet, valamint a gazdasági élet különböző kérdéseit. — A tervezett tanácskozás elsőrendű célja — jelentette ki a szóvivő —, hogy hozzájáruljon a béke és az enyhülés ügyéhez, amelyre az utóbbi időszakban különböző nemzetközi konfliktusok kedvezőtlen hatást gyakoroltak. A megbeszélések során ennek, valamint az új feszültséggócok keletkezésének fényében megvizsgálnák: milyen gyakorlati lehetőségek kínálkoznak ezek békés és tárgyalásos úton való megoldására. A kubai fővárosban emlékeztetnek arra, hogy a kubai diplomácia az utóbbi hónapokban mind Afrikában, mind a Perzsa-öböl térségében és az arab államok többi körzetében igen jelentős aktivitást fejtett ki. Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter maga is kétszer járt a Perzsaöböl államaiban: Iránba, Afganisztánba és egy ízben Pakisztánba látogatott. A kubai diplomácia vezetője a Tito elnök temetésére érkezett el nem kötelezett vezetőkkel is tárgyalt Belgrádban. (MTI) ÍAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL OLDAL OLDAL TÁRSADALMUNK! GAZDÁLKODÁS: Tovább erősítjük A porszívósztori 4. a szocialista A „negyedik” termék demokratizmusta Nagyegyházán 6. Mindannyian felelősek Egy foglalkozás legendái vagyunk értük 5 és a valóság 15. KULTÚRA, MŰVÉSZET, ŰRREPÜLÉS: A Koffán-kiállítás 11. A Hét krónikája: Időzavar: Galabárdi A kozmonauták Zoltán elbeszélése 12. földi segítői 9. Színház télen, nyáron 13. Élettani kutatások Periklész előtt, a Szaljuton 15. Székely András sorozata 14.