Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

Pedagógusok Szaporodó megemlékező nap­jaink sorában vannak olyanok, amelyek sohasem kophatnak szür­kévé. Ezek közé tartozik a peda­gógusok napja, mert a folyton változó kisdiákok arcán mindig változatlanul őszinte az a kissé zavart, lelkes, meghatott és hálás mosoly, amellyel a szokásos vi­rágcsokrot évről évre átnyújtják osztályfőnöküknek. Kisiskolás korban még komolyan hiszik, hogy a nevelő az, aki mindent tud, az, aki elvezeti őket a cso­dák világába. Évtizedek múlva aztán már tudják, hogy valóban ő volt ifjúságuk utolsó varázs­lója, akinek minden szavát el kellett volna hinni. Utólag, évti­zedek múltán mindenki emlék­szik kimagasló tanáregyéniségek­re, s ezeket nem az idő jótékony messzeségének varázslata teremti meg, hanem hogy minden tantes­tületben vannak kimagasló, ma­gával ragadó, varázsos oktatók. A tárgyilagosságra, az objektív szemléletmódra törekvő nevelés­­tudomány és tanítási gyakorlat korában talán nem arat egyér­telmű helyeslést, ha pedagógus­napon a tanár személyes emberi tulajdonságait emlegetjük. De hát az utóbbi években annyit :hivat­koztunk a nevelők hivatástudatá­ra, áldozatkészségére, kértük megértésüket, kértünk nagyobb erőfeszítést tőlük, és ezek ugyan­csak személyes emberi tulajdon­ságok. Nem is lehet igazán elvá­lasztani a kettőt: ember és ne­velő egy s ugyanaz a személy, mert vannak ugyan kötelező tan­tervek, tanmenetek, utasítások, kézikönyvek, módszertani segéd­letek, de mindenekfölött van a tanár személyisége. Csak ezen át­szűrve lehet gyermekkörelbe hoz­ni a tudnivalót, a követendő pél­dát. Ha a pedagógus nem képes a saját egyéniségéhez igazítani a módszereket, nem tudja szelek­tálni sem — következésképpen mindent egyformán, azaz sablon­nal tanít és tanító­ automata vá­lik belőle, nem pedig tudatos for­málója nemzedékeknek. Kell lenni valami titkának, hogy vannak nem öregedő, mindig von­zó nevelők; az elszürkülés veszé­lye létezik, de akad, aki elkerüli, akinek mindig friss személyes mondanivalója is van. A pedagó­gus szakmai tudásának egy része elavulhat, időnként fel kell fris­síteni. A jó pedagógus személyes nevelői értékei azonban harminc­negyven év alatt sem kopnak, in­kább gyarapodnak, finomodnak az évek múlásával értékesebbek lesznek, ők az igazi nagyjai a szakmának. Nem tudom, kap­nak-e kellő elismerést. Ha nyug­díjba megy egy pedagógus, több­nyire nem szakítja meg kapcso­latait tanítványaival, vissza-visz­­szajárnak hozzá. Nem ilyen ren­dezett azonban az iskola és nyug­díjasainak kapcsolata: például sokszor szívesen adnának taná­csot, csak kérik-e? Sokan panaszolják az utóbbi időben, hogy megkopott egy ki­csit a pedagóguspálya fénye. Hogy túl sokan sodródnak ide olyanok, akik szükségből jönnek, és nem hivatástudattól vezérelve. Nem tudom, igazuk van-e, azt viszont tudom, nem lehet általában ítéle­tet hirdetni a nevelői munka ér­tékei fölött. Sokat változott az is­kolai munka tartalma, formája, változik ma is, jó gondolatok és félig kiérlelt koncepciók keresik önzőformáikat; ezt jelzik a szen­vedélyes viták, a túlélezett ér­vek és ellenérvek, melyek egyben azt is mutatják, hogy régebben lefojtott indulatok most szaba­don képviselhetik gondolattartal­maikat. Ez pedig önmagában is cáfolata annak az állításnak, hogy devalválódik a nevelői hi­vatás aranyfedezete, a nevelők hivatástudata. Lehet, sokkal töb­ben tanítanak manapság olya­nok, akiknek mást kellene csinál­niuk, de sokan vannak olyanok is, akik szenvedélyesen szeretik és éppoly magas színvonalon mű­velik is hivatásukat, mint a nagy hírű régi nevelők, akiket sokszor nosztalgikusan emlegetünk. A hivatástudat pedig együtt jár az igényességgel, tanítványok­kal és önmagukkal szemben. Az évek munkája lassan, mint a partot építő — s romboló — víz, megnöveli szakmai-emberi kvali­tásukat, hogy ne csak az elvár­ható átlagot nyújtsák, hanem va­lamivel többet. Ez teszi széppé elviselhetővé is az évek fáradt­ságát, s ezt kéri és várja tőlük a társadalom is kimondatlanul, mert megfogalmazni csak az át­lagkövetelményeket lehet. Ma is vannak szép számmal, akik nem kevesebb becsvággyal lépnek a tanítványok elé, mint annak ide­jén Kónya Lajos költő-pedagó­gus: „...tanítani a lét megma­radó / örömeit, a dolog dáridóit, / a töltekező szellem bő vigalmát, a lélek beleélő örömét, / megőriz­ni a gyermeki szabadság / önfe­­ledtségét, az idő sötét / koraiban bátran bolondozó kedv / csörgő fegyvereit, ki nem fogyó / kíván­csisággal merülni a fölvert / vi­zek alá — ilyen útravaló / volt tarsolyomban, míg eléjük álltam." A kezdeti lelkesedést néha bi­zony lelohasztja a mindennapok nyűgös fáradalma vagy a meg nem értés, a fásultság, esetleg a pedagógusok feje fölött hozott olyan intézkedés, amely őket kö­zelről érinti, vagy amelyben ép­pen ők lennének a szakemberek A szenvedélyeket felkorbácsolta néhányszor az utóbbi időben né­hány ilyen eset. A növekvő­­köz­oktatási demokrácia csalhatatlan jele az, hogy minden értelmes ilyen vélemény nyilvánosságot kaphat, és az is, hogy míg régeb­ben az igazgatói megbízás életre szóló járadék volt, ma már hal­lani meg nem hosszabbított meg­bízásokról is. Mozgalmas tanév zárul ebben a hónapban, de nemigen lesz egy­hangú a következő sem. Újabb tantervek és tankönyvek jelennek meg és lépnek érvénybe, növek­szik a fakultatív tantárgyak szá­ma a gimnáziumokban, több szak­­­középiskola kezdi meg a szak­munkás-oklevéllel egybekötött érettségit adó új képzési for­mát, folytatódik a középisko­lák eddigi kiképzési rendszeré­nek átalakítása és az egye­temek és a főiskolák átrendezé­se is elkezdődik lassan. Még felolvasni is sok az előttünk álló változások listáját, pedig — és ugyanakkor — az iskolaszerkezet és oktatási-nevelési tartalom re­formját sürgeti a társadalmi fej­lődés a türelmetlen szak- és köz­vélemény. Ebből pedig megint csak a pedagógusokra háruló ter­hek növekedése következik, mint már annyi új tanévben. A peda­gógusok tudják ezt, s ha panasz­kodnak is néha, nem erre, nem a növekvő követelményekre, hanem a valóban elmarasztalható körül­ményekre, az itt-ott látható felté­telek hiányára, és jól is teszik, ha ezek ellen felemelik szavukat. Pénteken a Parlamentben ti­zenhat legjobb nevelőnek adott át magas kitüntetést az oktatási­ mi­niszter. Ezzel a jelképpel fejezte ki oktatási kormányzatunk kö­szönetét a többi tízezreknek, s mikor gratulálunk a kitüntetet­teknek, mi is köszöntjük a ne­velők egész széles társadalmát. Sarkadi László g] A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V ■ a/ NÉPSZABADSÁG 1980. június 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA M­UNKÁSPÁrtt KÖZPONTI LAPJA XXXVIII. évfolyam 127. szám Vajda Péter jelentése a repülésirányító központból Az űrnégyes szombati munkanapja Magyar műsor a Szaljut-6-on — Bőséges a választék a kozmikus étlapon Az űrhajón nincs szabad szom­bat — de ébresztőre ezen a na­pon a szokottnál 50 perccel ké­sőbb, moszkvai idő szerint 8 óra 50 perckor került sor. Ők: az­­elő­ző napi kétrészes televíziós saj­tóértekezlet miatt később tértek nyugovóra az űrhajósok. A két személyzet mindegyike külön sa­ját tudományos programja alap­ján dolgozott. Leonyid Popov és Valerij Rjumin néhány óráig lég­körkutatási kísérleteket végzett, majd vért vettek maguktól a so­ron levő laboratóriumi vizsgálat­hoz. Farkas Bertalan és Valerij Kubászov filmezéssel kezdte a na­pot, majd azt a korábban meg­kezdett kísérletet folytatta, amely­nek célja tanulmányozni és opti­málisan szabályozni a vérkerin­gést a súlytalanság időszakában A négy űrhajós együtt ebédelt. Az ebéd fogásai között a vendég, csomagban felküldött rakott ká­poszta különösen ízlett a szovjet űrhajósoknak. Farkas és Kubá­szov ezután a Polarizáció nevű kí­sérletsorozat egy részét hajtotta végre. A különböző navigációs feladatok végrehajtása során az űrhajósoknak követniük kell a „földi horizontot”. A Föld megvi­lágításának különböző körülmé­nyei között a „földi horizor­t” megfigyelésének feltételei is vál­toznak, s egyes esetekben a meg­figyelés erősen megnehezül. A „Polarizáció—2” kísérlet célja a „földi horizont” megfigyelési fel­tételeinek javítása speciális fény­szűrők segítségével. A kísérlet során az űrhajósok az illumináto­­rokon át és a műszerek segítsé­gével tanulmányozzák a kontrasz­tot, s összehasonlítják a kapott adatokat. Ezután a Bioszféra nevű kísér­letsorozat részeként kézi kamerá­val fényképezték a földfelszínt, viharokat, ciklonokat, vulkánokat. Vacsora előtt Farkas és Kubászov — a Bolgár Népköztársaságban kifejlesztett Szpektr—15 műszer segítségével — a földi atmoszféra által napnyugtakor visszatükrö­zött napfényt figyelte meg és mér­te. Vacsora után a magyar—szov­jet űrpáros televízióriportban szá­molt be kísérleteiről, majd a szov­jet kutatók által kidolgozott és a magyar szakértők által kiegé­szített pszichológiai kérdőívet vá­laszolták meg. A kérdések étvá­gyukra, étkezésükre, alvásukra vonatkoznak, és a többi között arra is lehetőséget nyújtanak, hogy megállapítsák: változik-e, és ha igen, miképpen az űrhajós föl­­di körülmények között már meg­ismert személyisége. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményére egy ideig még várni kell. Azt azonban már szombat délután közölték a kísérletsoroza­­tok orvosi irányítói — Anatolij Jegorov vezető főorvos és Olga Kozarenko vezető pszichológus —, hogy Farkas és Kubaszov egész­ségi állapota változatlanul kitű­nő: ugyanígy minősítették szelle­mi munkavégző képességüket, amelyet a hibátlanul működő ma­gyar Balaton készülék segítségé­vel mértek. Kubászov és Farkas jól alszanak, és jó étvágyuk van — mondották. Jegorov és Koza­renko közölte, hogy a Szaljut—6 alapszemélyzete egy-másfél kilo­grammot hízott. (Különleges ké­szülék segítségével a súlytalan­ság állapotában is lehet mérni a súlygyarapodást,­ így elsősorban nekik, Popovnak és Rjuminnak kell vigyázni vonalaikra. A Szaljut-6-on a négy űrha­jós hetven orosz és magyar nem­zeti étel között válogathat, a na­pi kalóriaérték nem lehet több 3100 egységnél. A vezető pszicho­lógus elmondotta azt is, hogy a Szaljut—6 fedélzetére tervezett „magyar napokra” — a képmag­nóra vett számok megtekintésé­re, amelyet Farkas Bertalan vitt magával — a következő napok valamelyikén kerül sor. A felvé­telek között van a Gusztáv-soro­­zat több darabja a Regőczy—Sal­­lai kettős jégtánca Kovács Kati és Koncz Zsuzsa több táncdala. Újabb katonai puccs fenyeget Bolíviában Teljes készültségben van a bo­líviai hadsereg, és vezetői kinyil­vánították, hogy „készek beavat­kozni az ország politikai életébe”. Hírügynökségi jelentések sze­rint az országban újabb katonai puccs veszélye fenyeget, főként azért, mert a hadsereg irányítói mindenáron meg akarják védeni Hugó Banzer tábornokot, Bolívia volt diktátorát, aki ellen állam­fői tevékenysége során elkövetett visszaélések vádjával képviselők egy csoportja pert akar indíttat­ni. A jobboldali tábornokok ezt „a hadsereg lejáratásának és a katonai intézmények elleni táma­dásnak” próbálják beállítani, és azzal fenyegetőznek, hogy bíróság elé állítják a­ képviselőket. A hadseregnek az ország bel­politikájába való beavatkozása el­leni tiltakozásul Hernan Siles Zuazo, Bolívia volt köztársasági elnöke éhségsztrájkba kezdett. A volt államfő egyébként maga is indul a június 29-i választásokon, amelyeknek közeledtével mindin­kább fokozódik a politikai feszült­ség az országban. (AFP) Kuba az el nem kötelezett országok újabb tanácskozását készíti elő Júliusra külügyminiszteri értekezletet terveznek Kuba, mint az el nem kötele­zett mozgalomhoz tartozó orszá­gok elnöke, konzultációsorozatot kezd, hogy ez év júliusára Ha­vannába összehívják a mozgalom rendkívüli külügyminiszteri érte­kezletét. A kubai külügyminisz­térium szóvivőjének péntek esti nyilatkozata szerint az értekezlet megvitatná a nemzetközi helyzet, valamint a gazdasági élet külön­böző kérdéseit. — A tervezett tanácskozás el­sőrendű célja — jelentette ki a szóvivő —, hogy hozzájáruljon a béke és az enyhülés ügyéhez, amelyre az utóbbi időszakban különböző nemzetközi konfliktu­sok kedvezőtlen hatást gyakorol­tak. A megbeszélések során en­nek, valamint az új feszültséggó­cok keletkezésének fényében meg­vizsgálnák: milyen gyakorlati le­hetőségek kínálkoznak ezek bé­kés és tárgyalásos úton való­ meg­­oldására. A kubai fővárosban emlékez­tetnek arra, hogy a kubai diplo­mácia az utóbbi hónapokban mind Afrikában, mind a Perzsa-öböl térségében és az arab államok többi körzetében igen jelentős ak­tivitást fejtett ki. Isidoro Malmi­­erca Peoli kubai külügyminiszter maga is kétszer járt a Perzsa­öböl államaiban: Iránba, Afga­nisztánba és egy ízben Pakisz­tánba látogatott. A kubai diplo­mácia vezetője a Tito elnök te­metésére érkezett el nem kötele­zett vezetőkkel is tárgyalt Belg­­rádban. (MTI) Í­AI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL OLDAL OLDAL TÁRSADALMUNK! GAZDÁLKODÁS: Tovább erősítjük A porszívósztori 4. a szocialista A „negyedik” termék demokratizmusta Nagyegyházán 6. Mindannyian felelősek Egy foglalkozás legendái vagyunk értük 5 és a valóság 15. KULTÚRA, MŰVÉSZET, ŰRREPÜLÉS: A Koffán-kiállítás 11. A Hét krónikája: Időzavar: Galabárdi A kozmonauták Zoltán elbeszélése 12. földi segítői 9. Színház télen, nyáron 13. Élettani kutatások Periklész előtt, a Szaljuton 15. Székely András sorozata 14.

Next