Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

20 ifi i/Sr z- j **lf i yr ti i ír T ti r tT *rr r 9 CSUKÁS ISTVÁN: Emlékezés egy zeneiskolára Hajnalban indultunk el a tanévnyitóra, szekérrel, a saroglyában párna, dunyha dagadt összekötözve, tetejében ültünk ketten, akik megfeleltünk a nyári felvételi vizsgán, s mutattuk az irányt a döcögős dűlőutakon szüleinknek az iskola, Békés-Tarhos felé. A grófi park ezüstfenyői között fogtunk ki, a szekértábor szélén, az ünnepély után szalmazsákot tömtünk s beköltöztünk új otthonunkba. Sosem felejtem el ezt a szeptembert! Kastélyban, gazdasági épületekben laktunk, tanultunk; almát, szilvát, mogyorót szüreteltünk; hegedűt választottunk s egész nap a hónunk alatt cipeltük, elő-elővettük, s fának dőlve próbálgattuk a hangját. Időnket, eszméletünket a zene töltötte ki öt éven keresztül. Minden dolgunkat a zenén át néztük, érte tanultunk hihetetlen buzgalommal, fegyelmeződtünk s dolgoztunk, romot takarítottunk, építettünk, istálló hídlását ástuk ki másfél méter mélyen, kubikoltunk, télen rőzsét gyűjtöttünk, lepedőt mostunk (akinek csak egy volt), és énekeltünk párba verődve, két szólamban, kapásból a Bicíniákat és a Bertalottit. Ma sem tudok nagyobb, szebb és hathatósabb nevelő erőt elképzelni, mint a zene. Ott tanultam meg, mi a közösségi élet. Mit jelent egy hangnak lenni a kórusban. Ott tanultam meg a belső fegyelmet, ritmusérzéket — már nemcsak zenei jelentésében. Ott tanultuk meg a póztalanságot és a kiállás bátorságát. Külföldi látogatók (akadtak bőven) kétkedően mosolyogtak, mikor bokor mögött hegedülő, éneklő gyerekeket láttak, pedig csak nem volt elég hely, ezért szorultunk a szabad ég alá. Ezt írtam egy versben erről az iskoláról: „a paraszti nehéz hallás Bartókon s Kodályon könynyebbült”. Mi a zenével a legmagasabb és a legkorszerűbb fokon ismerkedtünk meg. Előbb énekeltünk, játszottunk Bartókot és Kodályt, mint például Bachot vagy Beethovent. Addig érintetlenek voltunk a zenei műveltségtől, hiszen az iskola parasztok közül toborzott bennünket országjáró körútjain. Csak népdalokat ismertünk. Zökkenő és belső ellenkezés nélkül szívtuk magunkba Bartók és Kodály muzsikáját. A pentatónia anyanyelvünk volt és „biflázni” a dur-moll hangsort kellett. A népdaléneklési és szolmizáló versenyek (amelyeket Kodály Zoltán személyesen zsűrizett és jutalmazott) nekünk játéknak tetszettek. S őszinte megdöbbenéssel fogadtuk akkoriban azokat a valószínűleg álhíreket, hogy nem szabad Kodály-műveket énekelni. Hát akkor mit? — kérdeztük. Kodálytól nemcsak magyarul énekelni, hanem magyarul beszélni is tanultunk. A nyelv ízét, mélységét-magasságát, rugalmasságát, tömörségét és hajlékonyságát éreztük a természetesnek ható és tökéletesen ráillő és beszélő dallamban; a zenei felhangokat a közönséges beszédben is hallani kezdtük, a hangutánzó szavak zenei élményt nyújtottak. S menynyi régi, elfelejtett szó támadt fel éneklés közben fogantatásig érzékeny hallásunkban! Dallam és szöveg valamikori egységét sejtettük, éreztük, tanultuk meg. S a ritmusét. Kedvelt találós játékunk volt egy-egy dallam ritmusát kikopogni, vagy más ritmusban elénekelni; versenyben gyűjtöttük a színkópás szavakat. S mennyi minden iránt ébresztett fel bennünk ,őszinte kíváncsiságot a szöveg: például történelem („János úr készül udvari Bécsbe”), földrajz: („Bátya, bátya, mely az út Becskerekére?”), s irodalom. A Kalevalát például énekelve ismertük meg. A zene életem részévé vált Természetesen és ösztökélően él bennem. Már nincs rá mód, hogy szívem szerint, kölyökként újra beálljak a kórusba és énekelve köszöntsem Kodály Zoltánt: „ingó-bingó zöld fűszál szépen felöltözik”. Hálás vagyok neki a felejthetetlen élményért, a muzsikáért Hadd mondjam még el: egyszer, régebben, az a kitüntető megbízatás ért, hogy szöveget írtam Kodály Zoltán zenéjére, s mikor kész volt, felhívtuk Weöres Sándorral telefonon, s kért, hogy énekeljem el. S mindjárt szöveggel, hiszen „maga, hallottam, Békés- Tarhosra járt!” Nagy lámpalázzal, de büszkén énekeltem. S dicséret még nem esett olyan jól, mint az övé. NÉPSZABADSÁG 1980. június 15., vasárnap fBárdosi Németh János: Zápor Zápor esik, úgy szakad, mosdatja az ágakat. Eresnek és levelek könnye a földre pereg. Kotló fut a fa alá, mintha menyét hajtaná. Söpri csibéit, úgy vet ijedt szárnyával szelet. Kutya, macska is megfér, amíg zeng a házfedél. A vetemény levele drága gyönggyel van tele. Erdőt, mezőt így fürdet ez a hirtelen ünnep. Én is engedem hamar, mosdasson meg a vihar. S nőjek kétszer akkorát, mint a bokrok meg a fák. Csanády János: Piros Futórózsa a lugason virágzik, mint a háztető, piros cserepek a napon, fülledt a padlás alattuk, padláson piros kukoricacső, piros szemű egér matat közötte, a kút mellett érik már a cseresznye, piros kakas kiáll a szemétdombon, a kövesúton pirosló fogat kocog, istrángon két piros ló és egy cirkáló, piros kiscsikó. Kalász Márton: Kert Egy üvegalma, két üvegalma kék-árnyú fűre hull. Három üvegalma, négy üvegalma bongőrig elgurul öt üvegalma, s hat üvegalma csöng-csöng példátlanul. S lipátom-lapátom, kisasszonybarátom hintáról - leborul ÁLLATOK, ÁLLATCSOPORTOK VÍZSZINTES: 1. Képesítéssel rendelkező önálló iparos. 6. A különálló sorban szereplő állatok csoportja. 12. Világtáj. 13. A III. században élt kelta költő. 14. A függőleges 18-ban szereplő állatok csoportja. 15. Mutatószó a figyelem fölkeltésére. 16. Gázlómadár. 17. Hiba, betegség. 19. Honfoglaló vezér. 21. Azonos mássalhangzók. 22. Sem. 24. A magyarságba beolvadt török népcsoport. 26. Penészes tárgy kellemetlen szaga. 28. Tarka páros betűi. 30. Háziállat. 32. Seben keletkező var. 34. Visszalétezik. 36. A méhcsalád nem dolgozó tagja. 38. Belötyögős. 39. Világhírű német író volt (Thomas). 41. Rajongásig szeretett. 43. Előbbre jut. 44. Háziállat. 45. A vízszintes 30. szép mozgású, nemes fajtája. FÜGGŐLEGES: 1. A vízszintes 30-ban szereplő állatok csoportja. 2. Páratlan szám. 3. Vezérkar. 4. Vidékek. 5. Indulatszó. 6. Zajmentes állapot. 7. Azonos mássalhangzók. 8. Borsod megyei nehézipari központ. 9. Hirtelen, ijedten ébred. 10. Hosszú nyelű hajító- és szúrófegyver. 11. Tanul, közepe. 13 Folyó Afrikában. 18. Háziállat. 20. Folyó a Szovjetunióban. 23. Alapvető. 25. Tiszta súly. 27. Nemsokára, rövid idő múlva. 29. A vízszintes 44-ben szereplő állatok csoportja. 31. Időmérő szerkezetet javító szakember. 33. Árvízvédelmi építmény. 35. Valéria. 36. Folyón átívelő építmény. 37. Tréningezik. 40. Időegység. 42. Könnyen formálható fém. 43. Kötőszó. Beküldendő: a vízszintes 6., 14., 30., 44., 45., és a függőleges 1., 18., 29., valamint a különálló sor, egy igen fontos és hasznos háziállat neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: június 21. Cím: Népszabadság. Gyermekrovat, Budapest, Blaha L. tér 3. 1960. MEGFEJTÉS - NYERTESEK A június 8-i keresztrejtvény megfejtése: Vácrátót, Szarvas, Tengelic, Szigliget, Tiszakürt , Alcsútdoboz. A május 1-i számunkban megjelenő rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Búzás Imre, Pécs, Bodnár Lívia, Túristvándi, Bíró Ilona, Gesztely, Bátai Gyöngyi, Dunaújváros, Borbély Péter, Vámosoroszi, Dajkó Erzsébet, Gyoma, Dányi Béla, Veszprém, Dobos Judit és Peri, Ózd, Erkl Zoltán, Jászberény, Fülöp Rozália, Pusztaföldvár, Forrás Margit, Nagybánhegyes, Heipter Lilla, Győr, Ikladi Gábor, Szolnok, Kun Éva, Mátranovák, Luzár Gábor, Komló, Lévai Katalin, Mezőtúr, Magvasi Sándor, Pápa, Miklós Zoltán, Szilvásvárad, Mikola Gyula, Balatongyörök, Pribula Ágnes, Gyöngyös, Peregi György, Vác, Simon Gyöngyi, Pátka, Szabó Zsuzsa, Miskolc, Tóth Katalin, Poroszló, Tundó Klára, Sárbogárd, Winter Katalin, Körmend, Zelei József, Jászkisér, Kováts Éva, Lénárt István, Nyíri Mária, Budapest. Ormányos apróságok Ha egy cickány szalad keresztül előttünk az erdei úton vagy a réten kanyargó ösvényen, a legtöbb ember így kiált fel: — Nini, egérke! Pedig a cickányok, bár külsejükben, főleg távolabbról, valóban emlékeztetnek az egerekre, nem a rágcsálókhoz, hanem egy egészen más állatcsoporthoz, a rovarevő emlősökhöz tartoznak. A hazai állatfajok közül az egerek helyett inkább a sünnel és a vakonddal állnak rokonságban. Magyarországról hat fajukat ismerjük, valamennyien legkisebb emlősállataink közé tartoznak, de a cickányok közül, kerül ki a világ legkisebb emlőse is, a csupán 1,5—2 gramm súlyú kisdedcickány, amely Európa déli tengerpartjai mentén honos. Külsejüket illetően a cickányok meglehetősen egyformák, elsősorban ormányszerűen megnyúlt orruk jellemzi őket. A mezei és a keleti cickány fogazata hófehér, a másik négy hazai faj fogainak hegyi része szép rozsdavörös színű. Fogazatuk egyébként nagyságukhoz viszonyítva rendkívül fejlett, és mint ilyen, félelmesebb a tigrisénél vagy az oroszlánénál is. Különösen a mikroszkóp lencséje alatt rémlenek hatalmasnak a valóságban apró cickányfogak. De használják is ám fogaikat, amint erre csak lehetőségük nyílik. Nincs olyan állat, amelyet meg ne támadnának, ha csak a legkisebb esélyük is van a győzelemre. Táplálékuk mindenféle rovar, elsősorban tücskök, sáskák, cserebogarak, ezenkívül férgek és pókok, de ha arra módjuk nyílik, kifosztják az egér- és pocokfészkeket, felfalják a fiókákat, sőt nemegyszer az öregeket is megtámadják. A vízi cickányok táplálékukat gyakran a gyors folyású hegyi patakok vizében keresik. Ügyesen szaladgálnak a fenéken és csak néha bukkannak fel, hogy levegőt szippantsanak. Egy pillanatnyi nyugtuk sincs sem a vízben, sem a szárazon. Hosszú orruk mindenhová beszimatolnak, ne bukkannak-e valami harapnivalóra. Cickányokkal erdőkben, bokosokban, parkokban, réteken, kertekben, sőt különösen őszi időben épületek belsejében is talákozhatunk. Elsősorban éjjeli állatok, de szüntelenül korgó gyónruk nógatására nappal is zsákmány után járnak. Ilyenkor több nyíre magas, cincogó hangja árulja el őket, megpillantani csa ritkán sikerül ezeket a fű közé rejtve mozgó apró állatokat. A cickányok anyagcseréje rendkívül gyors, az éhezést csak néhány óráig bírják. Erdőszéleket utak mentén ásott, meredek falgödrökben a reggeli órákban gyakran találhatunk néhány, az éj folyamán belehullott és ott éhez pusztult cickányt. Téli álmot nem alszanak, ilyenkor gyakran a h alatt készített járatokban közlekednek. A nőstények évente többször kölykeznek, egy-egy alkalomra öt-nyolc fiókájuk van. Fészkük a földi lyukban, régi pocokvárban szénakupac alatt készítik. A kicsinyek gyorsan nőnek, és csak hamar kilátogatnak a szabadba . A mezei cickányok ilyenkor gyakran valóságos karavánt alkotnak az anyaállat megy elöl, a legközelebbi fióka szájával a farka tövébe kapaszkodik, az ő farka tövét egy testvérkéje fogja és ég tovább. A különös karaván ide oda kanyarog a fészek környékén és közben illatos jeleket hagy hátra. Ezek segítik később a fiati cickányokat, hogy maguk is eligazodjanak felderítő sétáik során Ezek az állatok egyébként csak igen kis területen mozognak, nagyon rövid életűek. Egy éve túl már igen öregnek számítana! A cickányok hazánkban még erdőn és mezőn egyaránt gyakoriak. Rengeteg férget, rovat pusztítanak el, éppen ezért telje védelem alatt állnak. SCHMIDT EGON ÉRDEKESSÉGEK A kalap minden időben a ruházat elengedhetetlen tartozéka volt. Az ókorban a görögök utazásaik során alacsony, kerek, karimás kalapot hordtak. A XI—XII. században a keletről érkezett újdonságokkal együtt a turbán divatja is eljutott Európába. A turbánt férfiak és nők egyaránt viselték. A reneszánsz korban a finom posztóból és bársonyból készült, madártollal, éremmel, hímzéssel díszített sapkák jöttek divatba. A XIX. század végén és a XX. század elején a fényűző, széles karimájú kalapok divatja hódított. Ezeket a kalapokat művirágokkal, műmadarakkal és tollakkal díszítették. Hatalmas méretük miatt csak különleges hajtű segítségével lehetett viselni őket. Ilyen hatalmas méretű kalappal ■ tilos volt villamosra szállni. * Egy jakutföldi tavon télen különös jelenség figyelhető meg: a jég felszínén különböző helyeken festőien szép jégoszlopok emelkednek ki a tó jégpáncéljából. Ezek az oszlopok belül üresek, és két-három méter magas megdermedt gejzírre emlékeztetnek. A tavaszi napsütés melegétől a furcsa jégoszlopok összeomlanak, és helyükön lyukacsos, sárgás színű, kénhidrogén szagú jégdarabok maradnak. Hogyan jönnek létre ezek a csodálatosan szép jégoszlopok? A tó fenekén vastag iszapréteg rakódott le, amelyben a szerves anyagok bomlásakor gáz keletkezik. A gáz nagy erővel tör felfelé, áthatol a jégtakarón és a levegőbe lövell. A gáz magával ragadja a vízcseppeket is. A dermesztően hideg levegőbe kerülve a víz megfagy, így keletkeznek a pompás látványt nyújtó üreges jégoszlopok.* A régi görögöknek és rómaiaknak nem volt szükségük gombokra: a ruhaként szolgáló szövetet szabadon testük köré tekerték, és különleges csatokkal, fibulákkal erősítették össze a válluknál A gomb időszámításunk kezdetén, a varrott ruhákkal együt jött divatba. A középkorban a gombok mind fényűzőbbé váltak gyakran aranyból készítették drágakövekkel díszítették két és domborműveket véstek rájuk A reneszánsz korban a gombot az ötvösművészek igen na® becsben tartott alkotásainak számítottak. Gombkészítő manufaktúrák csak a XIX. században jöttek létre Ezek a műhelyek nagy mennyiségben kezdték gyártani a különböző anyagokból — gyümölcsmagból, szövetből, vasból, rézből — készült gombokat. A XX században már a műanyag vál a gombkészítés alapanyagává. ÁTRENDEZÉS Vágjátok szét az ábrát a vastai vonalak mentén hat részre. A szétvágott darabokból rakjatok össze olyan nyolcszor nyolc mezőből álló ábrát, melyben a fekete korongok úgy helyezkednek el, hogy vízszintes, függőleges , átlós irányban csak egy van belőlük. A szétvágott részek nem csak más helyre kerülnek, de tetszés szerint bármilyen irányban forgathatók is. Megfejtésül megoldást összeragasztva, vagy lerajzolva küldhetitek be.