Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

20 LIDA VORONKOVA: Az élő lámpa Egyik este Ványa és az apja a nyírfaerdőn keresztül mentek ha­zafelé. Már egészen besötétedett, a fák árnyéka összeolvadt a föl­dön. Az út menti tisztásokon be­csukódott a virágok szirma, nem lehetett megkülönböztetni a szí­nüket: kékek-e avagy pirosak. Csak a nyírfák törzse derengett fehéren, gyertyaszálként nyúltak a magasba. Ványa szaporán lépkedett, hogy te ne maradjon az apjától. Igye­keznie kellett, mert míg az apja egyet lépett, ő hármat — De sötét van itt — mondta — az utat se lehet látni... El ne tévedjünk ... — Attól ne félj! — nyugtatta meg az apja. Ványa azt akarta mondani: „Papa, menj egy kicsit lassab­ban ... Így lemaradok tőled, s egyedül félek...” — de nem szólt semmit Később meg azt gondol­ta : „Bárcsak megállnánk egy perc­re!” Az apja, mintha kitalálta volna a gondolatát ebben a pillanatban megállt — Azt mondod, sötét van? Fog­jál magadnak egy lámpát s mindjárt megvilágítja az utat Ványa nem értette. — Hol van itt lámpa? — Hol? Hát nem látod? Ott világít a fűben! Ványa odanézett s rögtön ész­revette a „lámpát”. A sötét fü­­vön parányi szikraként, zöldes fény világított. — Óvatosan fogd meg, nehogy kialudjon — mondta az apja Ványa néhány fűszállal együtt a tenyerébe vette a zöld sziklács­kát A fű már csupa harmat volt, a kis tüzet mégsem oltotta el. A fiú vigyázva tartotta a tenyerén. — Nos, most már világosabb van? — kérdezte az apja. — Világosabb! — örvendezett Ványa. A zöld fényecske még a tenye­rét sem világította be jóformán, de neki úgy tetszett, hogy csak­ugyan világosabb lett minden. Amikor hazaértek, Ványa már a lépcsőről bekiabált a házba: — Mama! Nagymama! Nézzetek ide, milyen lámpát találtam! Bent a szobában szétnyitotta a tenyerét: — Itt van! — Úgy látszik, az én szemem már nagyon gyenge, mert nem látok semmiféle lámpát — mond­ta a nagymama. — Én sem — szólt az anyja. —­ Csak füvet, mást semmit. — Elvesztettem volna? — sut­togta kétségbeesetten Ványa. Kis híján megeredtek a köny­­nyei. — Nem veszett az el — mond­ta az apja. — Mindjárt megke­ressük. A harmattól lucskos füvet szét­terítették az asztalon. Ványa döb­benten felkiáltott: — Nézzétek, egy bogár! Hát ez meg hogy került ide!? — és már félre akarta dobni a fűben lapuló, sötét színű kis bogarat, mikor az apja közbeszólt. — Megállj, megállj! Hiszen ez a bogár a te lámpád! Kapcsold csak le a villanyt, hamarosan vi­lágítani kezd a sötétben. Ványa a kapcsolóhoz szaladt. A szoba elsötétült Mindnyájan kíváncsian lesték, mikor villan fel a zöld fényecske. De semmi sem történt. — Nem­ látom — mondta a nagymama. — Én sem — szólt az anyja. — Csak füvet látok, semmi egyebet. — Ne beszéljetek! — intette le őket Ványa apja. — Biztosan megijedt azért nem világít Ha megnyugszik, újra „bekapcsolja” a fényét. Csendben ültek az asztal körül. Ültek és vártak. Három, vagy négy perc telhetett el, mikor hir­telen a nedves erdei fű között kigyulladt a zöld fényecske. Su­gárzóan világított a sötétben. — Ég, ég a lámpám! — kiál­tott boldogan Ványa. Most már az anyja és a nagy­mamája is látta. — Hiszen ti szentjánosbogarat találtatok! — mondta az anyja. — Vagy ahogy mifelénk mondják: fénybogarat! Ványa nagyon büszke volt a bogárra. Dobozban tartotta friss füvek meg levelek között. Eszém­ként gyakran elővette, kitette az asztalra és a sötét szobában so­káig gyönyörködött zölden sugár­zó fényében. Kovács Sándor fordítása. MEGFEJTÉS - NYERTESEK A május 25-i keresztrejtvény meg­fejtése: Kelemen Kristóf, Búza Bar­na, Varga Imre — Szabó István. A május 18—i számunkban megje­lent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak részesültek könyvutal­ványban : Bakos Marianna, Dorogháza; Balázs Olga, Salgótarján; Bene Károly, Bé­­késszentandrás; Bayer Anikó, Komó­di; Cseh Tamás, Damózseli; Csizma­dia Ibolya, Győr; Dinnyési János, Bé­késcsaba; Elek Judit, Nagydobos; Fürjes József, Borsodnádasd; Hor­váth Andrea, Hegyfalu; Irinyi Beat­rix, Debrecen; Mikó Gabriella, Mély­kút ; Moln­r Lajos, Gyula; Molnár Péter, Sajóbábony; Ilanák Róbert, Dunaújváros; Nagy Erika, Szarvas­kő; Novák Erika, Csákberény; Pászti Edit, Szentes; Szarvas Enikő, Hajdú­szoboszló; Szerényi Károly, Szent­­gotthárd; Sziki Tamás, Bihartorda; Újhegyi Katalin, Szombathely; Za­­vankó Ágnes, Abasár, Bodor Elvira, Csömöri Annamária, Győri Klára, Iván Krisztina, Lázár Róbert, Márkus Ju­dit, Sarlós Ágnes, Budapest. NÉPSZABADSÁG Káldi János: A szünidő jöttére Tavaszvég, június, a fák tündökölnek. Szünet jön, játék jön, letesszük a könyvet. Sok fürdés, labdázás, órákon át vágta. Erdőkben, réteken a szél muzsikája. Kedves Nap, tündér nyár, viríts még sokáig. Add nekünk, tárd elénk a világ csodáit. Kányádi Sándor: Rigók Tegnap egy rigó fönn a fán, füttyentett egyet, s azután tovaröppent a szomszéd fára. Ott várta a párja. És a párja is füttyentett egyet. És együtt a harmadik fára röppentek. Egy fa — egy fütty. Így szálltak fáról fára - s reggelre kizöldült a környék minden fája. Sitkei Béla: Piacon Egyedem meg begyedem. Rugkapál a deresem. Zöldségfélém, egyedem alatt nyög a szekerem. Egy után jön a kettő. A portékám kelendő. Répa, retek — mi a kői — két forintér vehető. Háromért kel a spárga. Négy forint a tök ára. Ötöt ér a saláta. Uccu, szaladj utána! Hatért, hétért, jó szóét kapható a kolompér. Nadragulya, pipitér nyolc nyakasnál többet ér. Tessék, tessék, csak rajta. Kilenc forint az alma. Tízért megy az uborka. Ingyen van az utolja. , Egyedem meg kegyedem. A deresem nyergelem. És ha nincs már egyedem, eladom a szekerem! NEVES MATEMATIKUSOK VÍZSZINTES: 1. Kutyah­áz. 3. A szá­zad egyik legjelen­tősebb matemati­kusa (1880—1959). 12. Matematikus (1862— 1946) tiszteletére 1951-ben emlékdíjat alapítottak. 14. Ok­talan, meggondolat­lan. 15. Indítékok. 16. Zalaegerszegi labdarúgócsapat. 18. Szovjet repülő­­géptípus. 19. A kommunista moz­galom kiemelkedő harcosa volt (Jó­zsef). 22. Település Heves megyében. 23. Neves matema­tikus, korának je­­lentős polihisztora (1775—1836). 26. Ta­gadószó. 27. A kar­nak a könyök és a kézfej közötti ré­sze. 29. Y. N. 30. Úttörőegység. 32. Tel­jesen egyenletes felületű. 34. Műsor­­sugárzás. 36. A rádió közlekedéssel foglalkozó műsora. 39. Matematikus (1849—1913). 40. Sír. FÜGGŐLEGES: 1. Nemes ital. 2. Folyó Hollandiában. 3. Gyomorbeteg­ség is. 4. Betű kimondva. 5. Vagyonát képező tárgyainak összessége. 6. Sze­mélyes névmás. 7. Róza, Rozália. 8. Erre a helyre. 9. Pőre, egyik fele. 10. Hatalmas termetű mesebeli alak. 11. Svájci szabadságharcos volt. 13. Tö­kéletlen égéskor keletkező finom, por­szerű szén. 17. A VI—VII. században az Altáj vidékén élt török nyelvű nép. 20. Tűvel, cérnával teszi. 21. NDK- autómárka. 22. Tenger Kuba közelé­ben. 23. A kérődző állatok gyomrá­nak egyik része. 24. Megnevezett for­mával bíró. 25. Mezőgazdasági mun­kaeszköz. 26. A fejet köti össze a törzssel. 28. János. 30. Nagyon régi. 31. Halkan mond. 33. Van bátorsága cse­lekedni. 35. A. N. 37. Kettős mással­hangzó. 38. Gyilkos. Beküldendő: a vízszintes 3., 12., 23., 39. és a különálló sor. Kossuth-díjas matematikus neve (1871—1959). (A különálló sorba a rejtvény azo­nos számú kockáinak betűit kell be­­írni.) A. D. Beküldési határidő: Június 7. Cím: Népszabadság, Gyermekrovat, Buda­pest, Blaha Lujza tér 3. 1990. 1980. június 1., vasárnap r Óriás teodolít Földméréskor, térképezéskor, a terepen levő távoli, jellegzetes pontok-tornyok, háromszögelési gúlák stb. — közötti szögtávol­ság mérésére a mérnökök a teo­­dolit nevű műszert használják. A teodolit távcsövének látómeze­jében levő „fonalkereszt”-et fi­nom csavarok segítségével úgy állítják be, hogy a fonalak ke­reszteződése a tárgy képén le­gyen. A képünkön látható teodolitot egy angol műszerkészítő —­ az 1735—1800 között élt — Jesse Ramsden készítette. A műszert a Párizs és Greenwich között ki­fejlesztett háromszöghálózat mé­résekor használták, segítségével mérték meg az angol és a fran­cia fővárosok közti távolságot. Minthogy nagy távolságon át — a La Manche csatornáin keresz­tül — akartak mérni, pontos, erős távcsővel felszerelt teodolitot ren­deltek Ramsdennél, aki azt meg­tervezte és műhelyében el is ké­szítette. Ramsden Dániában tanulta az optikus és műszerészmesterséget, kora egyik leghíresebb műhelye az övé volt. Műszereit szögek le­olvasására mikroszkóppal szerel­te fel. (Tudjuk, a kört hatvan részre osztjuk, egy osztás a fok, ennek hatvanad része a perc, ezé pedig a másodperc.) Ramsden mikroszkópos műszerével 0,5 má­sodpercet is tudott mérni, ami nagy szó volt, hiszen a három percnél kisebb szögeket ak­kori­ban leginkább becsléssel határoz­ták meg. A pontosság növelésé­re műszereit nagyra készítette, mert így a mérés és becslés job­ban megközelíti a valóságot. Az egy méter átmérőjű beosz­tott körökkel felszerelt teodoli­tot tehát kivitték a terepre és a Párizs—Greenwich közti méré­seknél sikeresen felhasználták. Ramsden érdekes egyéniség volt, amilyen pontosnak találták műszereit, olyan pontatlannak is­merték el magát. Ha egy bizo­nyos határidőt megígért, a ren­delő biztosra vehette, hogy ak­korra hozzá sem fog a munká­hoz. Piazzi olasz csillagász jól is­merte angol barátját, és azért, amikor a palermói csillagvizsgáló számára kétméteres körökkel fel­szerelt műszert rendelt, állan­dóan a nyakán ült, a munkát sürgetve. Ramsden el is készült, pontosan a megígért napra, csak éppen egy esztendővel később. Ugyanígy járt, amikor a londo­ni királyi udvarba meghívták. Megjelent nap, óra, perc pontos­sággal — egy évvel később. Híre oly nagy volt, hogy a Sel­mecbányai bányászati akadémia részére is nála rendelték meg az oktatáshoz való műszereket Vay báró személyesen utazott a mű­szerek átvételére és saját úti­poggyászában hozta azokat haza. Göttingenben időzve, az ottani professzoroknak megmutatta a gyönyörű műszereket, akik nem győzték bámulni s meg akarták venni Vaytól, azonban ő termé­szetesen hazahozta a magyar szakemberek oktatására. Ramsden műszereit roppant drágán adta. Érthető, hiszen renkívül finom, megbízható mun­kát követelt; az eszközök kipró­bálásával sok időt töltött, mű­szerei hallatlanul finomak és megbízhatóak, ma is használha­tók. A nevezetes nagy teodolitot a munka elvégzése után a Tower­­ben helyezték el — hogy bizton­ságban legyen — ahol azután egy tűzvész alkalmával megsem­misült. DR. HORVÁTH ÁRPÁD Óriás teodolit ÉRDEKESSÉGEK A Földünket védő ózonpajzs ve­szélyben van, állapították meg, eddig is már 16,5 százaléka fel­bomlott. A háromatomos oxigén (az ózon) védi Földünket a káros ultraibolya sugárzástól. A külön­féle gázokkal szennyezett légkör felső részében — 12 000—60 000 méter magasban — az ózon pél­dául a sugárhajtóművek által ki­bocsátott gázok hatására kétato­mos oxigénné alakul, aminek su­gárvédő hatása kisebb. Nem lehe­tetlen, hogy a távolabbi jövőben az erősödő ultraibolya sugárzás élettani változásokat is előidézhet. * A vitorlás fehérhajók reneszán­sza. Amíg az olajárak régi szin­ten voltak, a vitorláshajók számí­tásba sem jöhettek teherszállítás­ra Most azonban áramlástani, ha­jóépítési satöbbi­ szakemberek ku­tatásai eredményeként a vitorlá­zás fellendülése várható. A vitor­lákat automatikusan mozgatják a kormány mellől. Szélcsend idején segédmotor viszi előre a hajót. * A legutolsó jégkorszakban, amely tízezer évvel ezelőtt ért vé­get, Skandináviát vastag belföldi jégtakaró terhelte meg, olyannyi­ra, hogy annak súlya alatt a szá­razföld mélyen besüllyedt. Ami­kor azután a jégkéreg elolvadt és a földkéreg felszabadult a jég ál­tal keltett terheléstől, Skandiná­via lassan emelkedni kezdett. Ez a mozgás még jelenleg is tart Az eddigi emelkedés már több száz méterre terjedt de a teljes egyen­súlyi állapot eléréséig Skandiná­viának még hozzávetőlegesen 200 métert kell emelkednie.­­ A Plútó-bolygót ötven évvel ez­előtt 1930 február 18-án fedezték fel. A csillagászok régóta keres­ték. Az égboltozat azon részéről, ahol létezését feltételezték, hosz­­szabb időközökben fényképeket készítettek. A képeket készülékbe téve gyorsan váltogatták, és így a szemlélőben a Plútó képe ide­­oda ugrálva jelent meg, jelezve, hogy az égitest a két fénykép el­készítése közti időben elmozdult A csillagászok szerint „kell még egy” transplútó” vagyis Plútón túli bolygónak is lenni. DOMINÓREJTVÉNY A rejtvényben szereplő domi­nók bal oldalán a pontok tízes számot, a jobb oldalán levő pon­tok egyes számot jelentenek. Pél­dául a legfelső dominó bal oldali öt pontja 50, jobb oldali egy pont­ja az egyes, azaz együtt 51-es számnak felel meg. A dominót meg lehet fordítani, akkor az egy pont van balra, és az öt pont jobb­ra, és így a dominó értéke 15. E szerint értelmezve a rejtvényt, a következő összeadást láthatjátok: 51-­-14-26. Ez természetesen rossz. Cserélgessétek, forgassátok a három dominót úgy, hogy olyan felállításba kerüljenek, melyben az összeadási művelet jó.

Next