Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1980. június 3., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXVIII. évfolyam 128. szám Ára: 1,20 Ft Üzemtörténészek Néhány esztendeje még szépen is hangzott volna a mondat, amely szerint az üzemtörténeti kutatást ügybuzgó amatőrök lelkes gárdá­ja segíti. Ma már azonban sze­rencsére többről van, de többről is kell hogy legyen szó. Az üzem­történeti kutatás és írás ugyanis nem egyéb, mint a honismereti gyűjtőmunka méltán egyenrangú és mind fontosabb ágazata. Már­pedig — ahogy Ortutay Gyula hangsúlyozta a Hazafias Népfront VI. kongresszusán — „a honisme­ret valósággal a szocialista nem­zet történetírása önmagáról”. Az üzemtörténetírás mind fon­tosabb szerepet kap a históriai kutatások tárházában is. Világ­szerte így van, s kivált igaz ez a szocializmust építő társadalom­ban , a munka társadalmában. Hiszen annak történelme jelentős részben munkahelyek, üzemek története is. Idehaza a két esztendővel ez­előtti, veszprémi I. országos üzem­történeti konferencia adott na­gyobb lendületet az ügynek. Itt fogalmazódott meg, hogy az üzem­történet minden valószínűség sze­rint a honismereti mozgalom egyik legdinamikusabban fejlődő területe. A munka összefogásában, mi­nél szélesebb körű mozgalommá fejlesztésében megkülönböztetett szerepet vállalt magára a Haza­fias Népfront. Bács-Kiskun me­gyében például immár esztendők óta gyakorlat, hogy a népfront­bizottság a megyei tanács műve­lődési osztályával együtt időről időre egy asztal köré ülteti a té­makör azon művelőit, akik hiva­tásuk szerint, és azokat, akik kedvtelésből kutatják a vállalat, a tsz, az állami gazdaság törté­netét. Régészek és levéltárosok, muzeológusok és könyvtárosok, il­letve pedagógusok és üzemi mun­kások, dolgozó parasztok és egy­házi emberek együtt gondolkodá­sa és cselekvése teremt ily módon biztos társadalmi alapot a kuta­tómunkához. A népfrontmozgalom abban is segíthet, hogy valóra váljon a sa­ját munkahelyük történetét valla­tó embereknek az a tiszteletre méltó szándéka, hogy munkájuk eredménye gyarapítsa minél több ember ismereteit. Az eredmények elterjesztésének ezernyi hatékony útja­ módja van. A Fémmunkás kecskeméti gyáregységében pél­dául fotókiállításon örökítették meg egy idős munkás egész nap­ját a szállóbeli ébredéstől a mű­szakon át az esti brigád-összejö­vetelig, számos felvételen bemu­tatván ily módon napjaink mun­káslétének jellemző mozzanatait is. Baja gyárai és gyáregységei a legjobb naplót vezető szocialista brigádok közreműködésével írat­ják a tegnap és a ma­­üzemtör­ténetét. Csávolyban iskolamúzeu­mot rendeztek be a környékbeli mezőgazdasági üzemek dolgozói­nak életútjáról. De lehetőségeihez mérten segít a munkás, és pa­raszt-visszaemlékezések, az üze­mi történelem anyagainak publi­kálásában a megyei lap, a Petőfi Népe, illetve a népfront, a ta­nács, a múzeum és más szervek, intézmények számos kiadványa is. Ilyen hétköznapi kezdeménye­zések nyomán válhat az üzem­történetírás és -kutatás a szocia­lista közművelődés egyenrangú részévé, a munkásmozgalom, a technika és a társadalmi méretű életformaváltás történetének a holnap számára is fogalmazódó hiteles dokumentumává. Mindez abban is, aki csinálja, de abban is, aki tanulmányozza: szocialista hazafiságot, kötődést erősít. Rác T. János Medvenky László jelentése a repülésirányító központból A magyar—szovjet űrpáros visszatérésre készül­ ­tfelőrizték a Szojuz—3S-et — Befejeződött a kísértet sorozat Miután sikeresen teljesítette az előírt tudományos programot, a szovjet—magyar űrpáros, Valéri­ Kubászov és Farkas Bertalan már hazafelé készülődik a Szaljut—6- on eltöltött egyhetes „vendéges­kedésből”. A repülésirányító köz­pontban erről kiadott hivatalos jelentésen kívül ennek legnyil­vánvalóbb jele, hogy hétfőn fel­nyitották a Szojuz—35 űrhajót (ezzel mentek fel Popovék, és ez­zel tér vissza Farkas és Kubá­szov), ellenőrizték fedélzeti rend­szereit és berendezéseit, kipróbál­ták hajtóműveit, és jelentették a Földnek: minden rendben van. A szokásos esti Kozmosz—Föld tévékapcsolat alkalmával a Szal­jut—6 nemzetközi legénysége: Leonyid Popov, Valerij Rjumin, Valerij Kubászov és Farkas Ber­talan bejelentette a közös prog­ram sikeres befejezését. Ezt megelőzően a vasárnapot és a hétfőt fontos és fárasztó mun­kával töltötte az első szovjet— magyar űrpáros. A magyar űrhajós egyébként továbbra is kitűnő hangulatban adja jelentéseit. Egy ilyen kap­csolat alkalmával ugyan elpana­szolta: Magyarország felett min­dig csak késő este vagy éjjel re­pülnek el, és így nem tudja­ meg­mutatni Kubászovnak a Kárpát­medencét. Mielőtt a földi irányí­tás válaszolhatott volna, megszó­lalt Kubászov: „Hagyjuk itt Ber­cit még egy hónapig.’’ Farkas Bertalan alighanem azonnal beleegyeznék ebbe a megoldásba. Legalábbis erre le­het következtetni abból az őszin­te és emberi elszólásából, ame­lyet Magyari Bélának mondott legutóbbi tévébeszélgetésük al­kalmával. Mint már beszámol­tunk róla, a második számú ma­gyar űrhajós, parancsnokával, Vlagyimir Dzsanibekovval mind­eddig szinte reggeltől estig az irá­nyítóközpontban tartózkodott, testvéri-bajtársi szeretettel kísér­te az odafent történteket. Magya­ri Bélának vasárnap este el kel­lett búcsúznia Farkas Bertalan­tól, mert hétfőn Kazahsztánba utazott, hogy társát Földre érése­kor a helyszínen fogadja. Mikor ezt elmondta neki, az addig vi­dám magyar űrhajós hirtelen el­­komorodott, és ezt mondotta: „Te jó ég, hát máris vége?! Eddig azt hittem, csak a Földön rohannak a napok, de hogy idefenn is így teljék az idő!.. Dr. Hideg János orvos ezredes, a magyar néphadsereg repülő fő­szakorvosa, aki miután részt vett a Szaljut-6 fedélzetén tartózkodó négy űrhajós utolsó közös orvosi vizsgálatán, a Népszabadság tu­dósítójának kijelentette: „Min­den kétséget kizáróan bebizonyo­sodott, hogy a magyar űrhajós szervezete a megszokottnál is könnyebben viselte el a súlyta­lansághoz való alkalmazkodás ko­rai szakaszát. Mi, az első közös űrrepülés előkészítésében részt ve­vő magyar egészségügyi szakem­berek, azt tartjuk most a legfon­tosabbnak, hogy nem tévedtünk a kiválasztáskor, valóban jó űr­hajósra találtunk Farkas Berta­lan személyében.” Hétfő este Viktor Blagov he­lyettes repülésveztő bejelentette: a magyar—szovjet űrpáros tudo­mányos programja befejeződött. Kubászov és Farkas Bertalan ed­digi feladatát jól teljesítette, s most már a visszatérésre készül­het. Tegnap, magyar idő szerint hét óra után húsz perccel zsúfo­lásig megtelt az irányítóterem karzata. A szovjet, a magyar és a nemzetközi sajtó képviselői, va­lamint az Interkozmosz prog­ramban közreműködő szakembe­rek nagy figyelemmel hallgatták meg Leonyid Popov, Valerij Rju­min, Valerij Kubászov és Farkas Bertalan televízión közvetített be­számolóját a Szaljut-6 fedélze­tén végzett közös munkáról. Popov és Rjumin már az adás első perceiben a vendégekre bízta az értékelést. A tapasztalt fedél­zeti mérnök, aki már összesen több mint 200 napot töltött a Szaljut —6-on, csupán annyit jegyzett meg, hogy öröm volt együtt dol­gozni a szovjet—magyar űrpáros­sal. Ezután Kubaszov jelentette a Földnek, hogy az Interkozmosz­­prog­ramban részt vevő országok, elsősorban a szovjet és magyar szakemberek által kidolgozott va­lamennyi kísérletet sikeresen vég­rehajtották. Elmondta azt is, hogy a most első ízben használt magyar műszereket — így például a Bala­tont és a Pillét — az űrlaborató­rium fedélzetén hagyják. Végül Farkas Bertalannak adta a szót a földi irányító központ. A magyar űrhajós először ugyancsak a hiány­talanul teljesített feladatokról szá­molt be, majd örömmel közölte, hogy hétfőn végre sikerült lefény­képeznie Magyarországot, bár az űrlaboratórium pályájának síkja olyan volt, hogy onnan nem a leg­jobban lehetett látni a Kárpát­medencét. A nemzetközi személyzet hét­főn, magyar idő szerint 22 órakor térhetett nyugovóra. Reggel 7 órára tervezik a keddi ébresztőt, mert a négy űrhajósnak, különö­sen Kubászovnak és Farkasnak már a kora délelőtti órákban igen fontos teendői lesznek. Az utazás még a Földön is sok előzetes el­intéznivalóval jár. Hát még ha valaki a Kozmoszból készül ha­zatérni !* A KISZ Központi Bizottsága táviratban köszöntötte az űr­komplexum nemzetközi személy­zetét. Az üdvözlet kiemeli, hogy a szocialista országok Interkozmosz­­programjának keretében megvaló­sult közös szovjet—magyar űrre­pülés méltó módon szemlélteti a Szovjetunió és a Magyar Népköz­­társaság népének és ifjúságának szoros barátságát. Az űrállomás makettjét mutatja Farkas Bertalan a hétfő esti kozmovíziós adásban. A közös piaci országok kormányai elégedetlenek Carter közel-keleti politikájával . Bármiféle nyugat-európai kezdeményezés, amely megpró­bálná megkerülni, vagy valami módon helyettesíteni a Camp Da­­vid-i egyezményt, hibás lépés len­ne — figyelmeztette nyugat-euró­pai szövetségeseit Carter ameri­kai elnök szombaton a CBS tele­víziónak adott nyilatkozatában. Az elnök hozzátette: az Egyesült Államok élni fog vétójogával, ha a közel-keleti „békefolyamatot veszélyeztető”, a BT 242. számú határozatával ellentétes döntést akarnának keresztülvinni a Biz­tonsági Tanácsban. (E határozat, mint ismeretes, csupán menekült­problémaként kezeli a palesztin kérdést.) A tv-interjúra azután került sor, hogy Jean Francois­ Poncet francia külügyminiszter a közel­múltban értésére adta Washing­tonnak, hogy a nyugat-európai államok önálló kezdeményezéssel kísérlik meg mozgásba hozni a zsákutcába jutott „autonómia­tárgyalásokat”. Francois­ Poncet hétfőn a The Wall Street Journalban hangoz­tatta: a nyugat-európaiak kitar­tanak tervük mellett, mert véle­ményük szerint a Nyugat az Egye­sült Államok legfőbb érdekeit szolgálja, „még ha a választási kampányban az amerikai elnök­nek másként is kell beszélnie”. Francois­ Poncet Connecticut ál­lamban nyilatkozott, ahol egy te­kintélyes egyetem díszdoktorává avatták. Míg az amerikai elnök továbbra is kibírt amellett, hogy csakis a Camp David-i alkun ala­puló tárgyalások hozhatnak meg­oldást, Francois­ Poncet kijelen­tette: az amerikai—izraeli—egyip­tomi egyezkedéstől aligha vár­ható eredmény, még ha felújíta­nák is a tárgyalásokat. „Izrael felmondja a Camp Da­vid-i megállapodásokat, ha az ENSZ 242-es számú határozatát megváltoztatják” — jelentette ki Begin izraeli kormányfő a par­lament hétfői ülésén. (MTI) Nemzetközi konferencia Teheránban, Washington Irán-ellenes bűneiről Teheránban hétfőn Baniszadr elnök és más iráni politikusok jelenlétében megkezdődött az Egyesült Államok Iránnal kap­csolatos tevékenységének feltárá­sára hivatott négynapos nemzet­közi konferencia. Összehívását az Irán ellen végrehajtott amerikai kommandóakció után határozta el Khomeini ajatollah. Kiküldött tudósítónk, Fábián Ferenc jelenti: A konferenciára 60 országból és tucatnyi nemzet­közi szervezettől több mint 200 küldött érkezett. A washingtoni kormányzat uta­zási tilalma és fenyegetései elle­nére Ramsey Clark volt igazság­ügyminiszter vezetésével hétfőn tíztagú amerikai küldöttség érke­zett Teheránba, hogy részt ve­gyen az Egyesült Államok iráni beavatkozásait leleplező nemzet­közi konferencián. A delegáció tagjai azért fogadták el a tehe­­ráni meghívást, mert remélik, hogy részvételük elősegítheti a fe­szült amerikai—iráni kapcsolatok enyhítését. A washingtoni kor­mányzat tízévi börtönbüntetést és tetemes pénzbírságot helyezett ki­látásba az utazási tilalmat meg­szegő személyekkel szemben. A volt Hilton szállóban folyó tanácskozás megkezdése előtt a részvevők egyperces néma felál­lással adóztak a császári önkény 60 ezer mártírja emlékének, majd Ghatbzadeh külügyminiszter fel­olvasta Khomeini üzenetét. „Irán népe eddig csak azt tapasztalhat­ta, hogy a legtöbb ország támo­gatta az elnyomót, és elítélte a fő elnyomottat. Igazságot és pártat­lanságot várunk önöktől... Re­méljük, hogy a vizsgálat az el­nyomót bélyegzi meg ...” — han­goztatta az iráni vezető üzeneté­ben, emlékeztetve arra, hogy Carter amerikai elnök fegyveres akciót rendelt el a független Irán ellen, és újabb katonai lépéseket helyezett kilátásba. A konferencia ma folytatja munkáját.

Next