Népszabadság, 1980. június (38. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
8 C. TÓTH BÉLA RIPORTSOROZATA Ruhr-vidéki kommunisták 4. Susanne „tönkretett" élete Dr. Susanne Grum-Heller biológus, gimnáziumi tanárnő a köznapi értelemben munkanélkülinek számítana, ha valaha is lett volna állása. De soha nem volt, mert kommunista meggyőződése, párttagsága és a pártérdekében végzett aktív tevékenysége miatt eltiltották a foglalkozásától. Dr. Susanne Grum-Heller egyike a „Berufsverbot”, a foglalkozási tilalom áldozatainak. A Berufsverbot annyira jellegzetesen nyugatnémet fogalom, hogy a nyugat-európai országok sajtója meg sem kísérli franciára, angolra vagy más nyelvre lefordítani, hanem az illető nyelv névelőjével ellátva német eredeti formájában írja le és ítéli el olyan keményen, ahogyan a mai nyugatnémet élet egyetlen más negatívumával nem teszik. A Berufsverbotot a hollandok például egy szinten emlegetik a nácik törvényeivel. Harc a hatóságokkal Susanne politikailag igen vegyes családból származik. A bajorországi Erlangenből jött Dortmundba, közvetlen rokonai között szociáldemokrata éppen úgy megtalálható, mint megcsontosodott öreg náci. Csoda-e, hogy a családban a heves politikai viták és összecsapások a hétköznaphoz tartoztak. Susanne maga sem tud teljes választ adni arra, hogyan lett ebben a környezetben kommunista. Csak ennyit mond: „Bizonyos, hogy annak idején nem elméleti vagy ideológiai felkészültség vitt rá. Talán inkább gyakorlati meggondolások.” Kommunistákkal először 1968- ban, az erlangeni diákmozgalomban találkozott. Két évre rá belépett az NKP-ba. — Apám kétségbe volt esve. Tönkreteszed magadat és a jövődet, mondta, de nem tudott viszszatartani. Susanne tudta, hogy hazájában de különösen Bajorországban foglalkozási tilalom vár a kommunista pedagógusokra, de úgy gondolta, hogy ha nem az állami iskolákban, hanem az egyetemen pályázik állásra, akkor elkerüli a Berufsverbotot. Közben 1972-ben a nürnbergi tanácsválasztáson, 1973—74-ben pedig az egyetemen jelöltette magát a kommunista listán és ezzel bekerült az úgynevezett Alkotmányvédő Hivatal, vagyis a politikai rendőrség komputerébe. Azóta bárhol pályázna állásra, a politikai rendőrség komputere mindenütt kimutatná, hogy dr. Susanne Grum-Heller megbélyegzett kommunista, aki az NSZK egész területén el van tiltva foglalkozásától. Úgy tűnik, apjának igaza lett, tönkretette magát és az életét. De vajon valóban tönkretette-e magát? A karrierjét, ami biológus tanárnőként várt volna rá, bizonyosan igen. Az élet azonban nemcsak a karrierből áll. Susanne harcba kezdett a hatóságokkal. Időközben férjhez ment, de Bajorországban a férje sem kapott állást. Úgy hírlett akkoriban, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában, ahol szociál-liberális kormány volt, liberálisabban kezelik a Berufsverbot-rendeletet, ezért az ifjú pár átköltözött, így került Susanne Dortmundba, és lett a dortmundi pártszervezet tagja. Csakhamar kiderült azonban, hogy a szociál-liberális kormány sem viselkedik másként, mint a bajor keresztényszociálisok. Susanne Bajorországban visszavonta az álláspályázatát és beadta Észak-Rajna-Vesztfáliában. A bajor alkotmányvédők keze azonban ott is elérte. Behívták úgynevezett „meghallgatásra”. Susanne állta a keresztkérdéseket. Az alkotmány iránti hűségéről biztosította a kérdezőket, ahhoz az alkotmányhoz, amely garantálja az állampolgárok jogait azok nemére, fajára, színére, vallására, politikai meggyőződésére, pártokhoz való tartozására való tekintet nélkül. Garantálja, de csak szavakban. Ha pártatlan bizottság vizsgálná meg a nyugatnémet alkotmányvédők és más hatóságok antikommunista diszkriminációs gyakorlatát, pillanatig sem lenne kétséges, hogy a hatóságok tevékenységét alkotmányellenesebbnek minősítené, mint a kommunista tanítókét, jogászokét, orvosokét és gyakran a kétkezi fizikai munkásokét, akiket elbocsátanak az állami és közületi alkalmazásból, ha nem szakítanak a párttal, vagy fel sem veszik őket. Elhibázott rendelet A Berufsverbot-rendelet idején Willy Brandt volt a kancellár, aki azóta nyilvánosan elismerte, hogy hibáztak, amikor a rendeletet kiadták. A bürokrácia kerekei azonban azóta is forognak, és a rendeletet nem vonták viszsza. A CDU—CSU által kormányzott tartományokban kijelentették, hogy a rendelet visszavonását a maguk részéről nem ismernék el, az SPD—FDP tartományi kormányok pedig úgy tesznek, mintha az SPD elnöke magánjellegű kijelentésként határolta volna el magát a Berufsverbot-rendelettől. Tehát minden maradt a régiben és Susanne felkészült a hoszszú harcra. Ügyvédhez és közigazgatási bírósághoz fordult, de ügyét két év eltelte óta sem tűzték tárgyalásra. Férje közben, aki egyébként nem tagja az NKP-nak, állást kapott, de a fiatal családnak jól jönne még az a pénz is, amit Susanne munkanélküliként kapna. Jelentkezett a munkaügyi hivatalban, ott azonban kioktatták, hogy munkanélküli az, aki elvesztette a munkáját. Aki még nem volt állásban, az nem lehet munkanélküli és nem kaphat támogatást. — Hogy alakul most a hivatásbeli jövője? — kérdezem. — A közigazgatási bíróság után fordulhatok a munkaügyi bírósághoz, és ha kifogok egy fiatal, haladó szellemű bírót, kötelezheti az államot az alkalmazásomra. Az állam azonban akkor sem fog engedni, ha az összes bírósági fórumokat sikerrel járom meg. Inkább kifizeti az 50 ezer márka pénzbüntetést, de alkalmazásba nem vesz. — Ennyire kilátástalan a hivatásbeli helyzete? — Az én egyéni ügyemnek el kell buknia az állammal szemben. Ha a politikai helyzet úgy alakul, ha a politika megváltozik, ha tényleges belső és külső enyhülés következik be, akkor remélhetem én és a többi hasonló sorsú elvtársam, hogy megváltozik az általános gyakorlat, eltűnik a Berufsverbot. Sokat segíthet a nemzetközi szolidaritás, a külföldről jövő nyomás. Áldozat és lemondás Dr. Susanne Grum-Heller nem egyedül áll a Bérufsverbot alatt, számos társát tiltották el a tanult foglalkozásától. A legtöbbjük szakmát változtat, más hivatást tanul, és megpróbál elhelyezkedni nem állami intézménynél. A politikai rendőrség keze azonban a magánvállalatok személyzeti osztályáig is elér. Kommunistának lenni az NSZK-ban áldozatokkal és lemondással jár. Ruhr-vidéki beszélgetéseim érzékeltették, milyen nehéz körülmények között él és dolgozik a Német Kommunista Párt. Szembe kell néznie valamennyi polgári párt támadásaival, rágalomhadjárataival, tagjainak, aktivistáinak foglalkozásbeli hátrányokkal, társadalmi és családi konfliktusokkal kell megküzdeniük. Kommunistának lenni az NSZK- ban nemcsak szilárd politikai meggyőződést követel, hanem áldozatokat, lemondást, kiszolgáltatottságot a hatóság önkényének, és sokszor üldözést is. Nem találkoztam azonban egyetlen esettel sem, amikor a párt valamely tagja személyes boldogulása vagy anyagi előnyök miatt elhagyta volna az NKP-t. Ezek az emberek , hogy félreértés ne essék, nem mártírtípusok. Nem azért csatlakoznak a kommunistákhoz, mert a hátrány, a meghurcolás vagy az üldöztetés örömet, lelki kielégülést okoz nekik. Ellenkezőleg: azért vállalnak minden társadalmi és hatósági hátrányos megkülönböztetést, mert meggyőződésüket nem adják oda anyagi előnyökért. A kommunisták befolyása az NSZK-ban messze túlhaladja azokat az arányszámokat, amiket egy-egy választáson elérnek. Szavukra különösen a nagyüzemekben hallgatnak a munkások, mivel a nagytőkével szemben valóban egyedül ők képviselik következetesen a dolgozók érdekeit. (Vége) NÉPSZABADSÁG 1980. június 22., vásárnál Országos mimkásdalos-találkozó Szombathelyen Országos munkásdalos találkozó kezdődött tegnap Szombathelyen. A háromnapos seregszemlére hatvanöt kórus, háromezer-háromszáz dalos érkezett a megyeszékhelyre különvonattal s autóbuszokkal. Az idén első alkalommal vesz részt a már hagyományos találkozón az öt legjobb hazai üzemi ifjúmunkáskórus, s Bulgáriából a szófiai Kaval kórus is. Este a kórusok a kitűnő akusztikájú művelődési és sportházban adtak ünnepi hangversenyt. Valamennyi együttes fellépett: 10— 15 kórus adott elő közös számokat, zömében munkásmozgalmi dalokat, népdalfeldolgozásokat. Ma szakmai bemutatókkal folytatódik a találkozó. EZT LÁTNI KELL! Iskolatörténeti kiállítás Vásárosnaménybt A vásárosnaményi Beregi Múzeum előcsarnokában megkapó kép fogadja a belépőt: mintha a múlt század iskolájába került volna. Holott a múzeumot mint a beregi Tiszahát emlékeit híven őrző kiállítást tartják nyilván ismerői, ahol a régészeti emlékek mellett nevezetes ipartörténeti tárgyak, különösen a munkácsi vasöntészet remekei meg a több ezer mintát felsorakoztató népi textilgyűjtemény vonzotta a látogatókat. Most a múlt még fellelhető darabjaival rekonstruált iskolatörténeti szemlélődés egészítheti ki a látnivalókat. Jóllehet Vásárosnaménynak már 1666-ban működött iskolája, a bemutató az 1850-es évekig tekint vissza. A szálkásra kopott hosszú fapadokban palatábla előtt ültek a hajdani nebulók, s füzeteik fedelén efféle felírások olvashatók: Csengery-irka, Horthy füzet — eligazítván a kor felől, melyben használták őket. Számtalanszor egymás alá körmölve a büntetésírás sorai: Tanulj szorgalmasan, okos leszel. A tanítói asztalon ott a másik fenyítőeszköz, a nádpálca is, valamint a fa tinta- és tolltartó, a fagolyós számológép meg a földgömb mellett egy osztálykönyv, a panyolai református népiskoláé. Ez is, mint minden dokumentum, az egyház egyeduralmáról tanúskodik az elemi oktatásban. Állásért, fizetésemelésért folyamodó tanítók kérvényeinek címzett, a tankönyvek kiadói és lekto mind egyházi személyek, hazógok. Kivétel csak a közokta reformere, báró Eötvös Józ személye, akit mint az általát és kötelező népoktatást törvény iktató minisztert örökítenek a tablók. Az egykori osztálytermet túlvevő vitrinekben tankönyi sorakoznak, csaknem egy évszadon át okultak belőlük az el mást követő nemzedékek. Közlük is a legnevezetesebb slübi Bibliai históriák című, 1700- használatban volt meseszerű biamagyarázata. Látható itt 17ből való kézírásos tankönyv 1780-ban e címmel adták közn jogi tudnivalókat. A nemes ihletésű személyekre tartozó Polirí rendtartásnak igaz erkölcsidománya. Az 1865. évi számú tanmenet tanúsítja, hogy márkor is oktatták a halmazelméjét, s a kamatszámítás gyalyi példái is megtalálhatók. Téri pék, a „Métermértékek szemlelő táblája”, korabeli iskolaironyítványok egészítik ki a pet a múlt század iskolájáról. Még valamit elárul ez a kilítás: milyen kevés holmit hízak-vittek naponta a gyerek Apró szütyőkben, bakákban éll minden taneszközük. Talán ez egyetlen ok, amiért e tovatűnt kóla láttán sóhajtani érdemes Kékesi Katalin Osztályterem a XIX. században. Kettős útgyűrű a városmag korai, üzletközpont, park Újjászületik Nyíregyháza belvárosa (Tudósítónktól.) Nyíregyháza városközpontja gondokkal küzd. Ezen a kis városmagon halad át szinte minden útvonal, a helyi közlekedés éppúgy, mint az országúti átmenőforgalom. A túlzsúfoltság sietteti az amúgy is elöregedett közművek elhasználódását is. E gondok nem új keletűek, ezért is készült már 1965-ben részletes rendezési terv az újjáalakításra. A meggyorsult fejlődés azonban túlhaladta az akkori elképzeléseket. A város lakossága megkétszereződött: ma száztízezer ember él Szabolcs-Szatmár székhelyén. Indokolttá vált tehát a belváros áttervezése. A városi tanács a múlt év tavaszán az ÉVM-mel közösen országos pályázatot hirdetett. A pályázóknak azt a feladatot adta, hogy oldják meg a közlekedési problémákat, s a meglevő kevés régi épületet szervesen illesszék az újonnan létesítendő intézmények, üzletek sorába. Esztétikus, magas színvonalú pályaművek készültek, amelyek legjobb ötleteit hasznosítva a Nyírterv kidolgozza a belváros új arculatát. A rekonstrukció és az építkezések azonban addig sem szünetelnek. A mindössze 350— 400 méter átmérőjű városmag így már az V. ötéves tervben is tetemesen gyarapszik. Elkészült egy sávház 70 lakással, földszintjén üzletekkel; a Kálvin téri sávház építése is megkezdődött, ebben 72 lakás lesz, s szintén helyet kap benne egy üzletsor, a másik oldalán pedig az MTESZ székháza. Hosszú vajúdás után megkezdött a város rég jellegzetese épületének, az egykori Köre Szállónak a renoválása, bérvendéglátóipari egységek egyesének a kialakítása. Javát tart az impozáns megyei műklődési központ építése, amely az Erzsébet-hídéhoz hasonló fitőszerkezete máris látványoss számba megy. A VI. ötéves tervben kb. 1 millió forintot szeretnének a városra költeni, ebből főként északi oldal lakásépítéseit finszírozzák, összesen ezerkétső lakást s a hozzájuk kapcsoló létesítmények építését tervezik egykori földszintes lakónegy helyén. Kétszáz otthon már ell szült, az új ötéves tervben úja hatszázat kívánnak átadni. Nyírfa áruház környékén kérskedelmi központ létesül ma többek között egy Domuszi házzal. Az anyagi lehetőségek szer igyekeznek fejleszteni az útházatot és a közművesítést is. belváros útjainak ugyanis mindössze a harmada van kiépve. Ezért nagy gondot fordítana belső és külső körút továbbélésére — amivel a belváros terletét is megkétszerezik —, csőn pontok kialakítására, hogy ez is csökkentsék, sőt a rendezés fejeztével teljesen megszüntesi itt a gépjárműforgalmat. Nyíregyháza tanácsa per: nemcsak a városközpont fejletésére fordít gondot: a város esezét is megfelelően kívánják kiszerűsíteni, szépíteni.