Népszabadság, 1980. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-16 / 165. szám
10 MP SZABAD SVO KÖZGAZDASÁG Hulladékból is sok pénzt TEXTILIPARI TERVEK ÉS TAPASZTALATOK Textiliparunk évente mintegy 180 ezer tonna szálas anyagot használ fel, aminek kb. 75%-a import. A gyártás és a konfekcionálás során keletkező 5—10%, esetenként 20—25% gyapjú-, pamut-, ■ szintetikusfonal-hulladék és szövetmaradék mennyisége pedig több ezer, sőt több tízezer tonnára rúg, s ennek célszerű hasznosítása a gazdaságosság egyik nagyon lényeges kérdése. Azokban az országokban, ahol kifejlesztették a hulladékok hasznosításához szükséges modern eljárásokat, és feldolgozó kapacitásokat, ott a hazai másodlagos nyersanyagforrások hulladékimporttal való kiegészítése is nagyon kifizetődő. A hulladékok újrafeldolgozásával ugyanis jó áron eladható, kelendő termékeket állítanak elő a textil- és ruházati ipar, a bútor- és az építőipar számára, amivel egyszersmind számottevő nyersanyag- és készáruimportot takarítanak meg. Kicsire nem nézünk? Mi ezen a téren a saját lehetőségeinkhez képest még csak igen szerény eredményeket értünk el. Vállalatunk évente hat-nyolcezer tonna tovább feldolgozható textilipari hulladékot exportál (az idén 2—2,5 millió dollár értékben), és hozzávetőlegesen egymillió dollárért importálunk olyan textilhulladékot, amelyet valamilyen formában jól, célszerűen tudunk hasznosítani. A Temaforg tevékenységét talán még markánsabban jellemzi az, hogy a vállalatnál évente harmincezer tonna anyagot mozgatunk meg, ennek körülbelül a felét — jelentős részben a Temaforg saját üzemeiben — iparilag újból feldolgozzuk, s a hulladékból készült fonalat és más terméket a hazai és a külföldi piacon értékesítjük, előnyben részesítve textiliparunk nyersanyagigényeinek kielégítését. A Temaforg egyértelműen érdekelt a textilhulladékok minél jobb hasznosításában, hiszen a vállalat ebből él, s ennek megfelelően készítjük elő jövő fejlesztési terveinket is. A gazdasági i. szabályozók azonban eddig általában nem kedveztek a Magyarországon keletkező hulladékok gazdaságosabb felhasználásának. Erre sem munkaerő, sem pénz, sem kapacitás nem volt elég. Az anyagköltségek alárendelt szerepet játszottak a textilipari vállalatok gazdálkodásában, sőt, érdekeltek voltak a drágább nyersanyagok felhasználásában, hiszen az automatikusan növelte a termelés értékét és a nyereséget, s ezért természetszerűen a kelleténél jóval kisebb figyelmet fordítottak a takarékosságra is. A gondokat tetézi, hogy bizonyos új textilipari gyártástechnológiák bevezetése és a nyersanyag minőségi összetételének változása következtében nagyon megnőtt a nehezen feldolgozható, kevésbé értékes hulladékok aránya. Döntően az iménti okokkal, a mennyiségi szemlélettel és az ehhez fűződő anyagi érdekeltséggel, továbbá a textilipari létszám csökkenésével magyarázható, hogy a hazai hagyományos textilhulladék-feldolgozó ágazatok az utóbbi tíz évben visszafejlődtek. A kifejezetten másodlagos textilipari nyersanyagra alapozott úgynevezett vigogne-fonás például a korábbinak a harmadára, a gyapjúhulladékot feldolgozó kártolt fonás pedig kevesebb, mint a felére csökkent. Új fejlesztés ezekben az években alig történt. Kicsi a raktározási kapacitás, a vállalatoknál nincs megszervezve a hulladékok gondos kezelése, ezért sok értékes anyag veszendőbe megy, a szemétbe kerül. . Ami a jövőt illeti, számunkra a hulladékok gazdaságosabb hasznosítását előíró, 1979 augusztusában hozott minisztertanácsi határozat az irányadó. A Könnyűipari Minisztérium előterjesztésére készült OMFB-tanulmánnyal is megalapozott kormányhatározat a következő években, központi és vállalati forrásokból 450 millió forintot irányoz elő a főként tőkés nyersanyagimportját pótló textilhulladék-hasznosító kapacitások fejlesztésére. Ez a voltaképpen csak minimálisnak tekinthető program már számol azzal, hogy a K 1980. évi ár- és szabályozó rendszer érdekeltté teszi a vállalatokat a takarékos anyaggazdálkodásban, a hulladékok gazdaságosabb hasznosításában. Az első és a legfontosabb feladat az, hogy a textilipari vállalatoknál mindenütt megszervezzék az elszámoltatás szigorú rendszerét, a hulladékanyagok szín és minőség szerinti szétválogatását és tárolását. Ennek megvalósításával a textilipari vállalatok az előzetes felmérések szerint évi 80—100 millió forinttal növelhetik termelési értéküket. A Temaforgnál ilyen célú raktárépítésre az említett fejlesztési terv 50 millió forintot irányzott elő. Időközben azonban lehetőséget találtunk arra, hogy az egyik, jövőre megszűnő kendergyár épületét megvegyük, és azt rendezzük be raktárnak, ami csak feleannyiba kerül, mintha újat kellene építeni. A raktár üzembe helyezésére előreláthatólag 1982- ben kerül sor, s a szakszerű kezelés és tárolás révén a Temaforg évi 3—400 ezer dollárral növelheti majd az eddig válogatatlanul alacsonyabb áron értékesített hulladék exportárbevételét, illetve hazai felhasználás esetén hasonló összegű textilipari nyersanyag importját takaríthatjuk meg. (A színek szerinti összegyűjtéssel és raktározással például megtakarítható a fonalak nagyon költséges újbóli festése.) Takaró, bútorszövet, szigetelőanyag Amennyiben a hulladékok szakszerű kezelésére és előkészítésére mindenütt nagyobb gondot fordítanak, ha tehát a szemlélet is megváltozik, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a textilipar másodlagos nyersanyagaiból korszerű gépekkel és technológiával az eddiginél jobb és értékesebb termékeket készítsünk. Jelenleg például 500 tonna olyan pamutipari hulladék keletkezik minden évben, amelyet textilipari nyersanyagként, kilónként 0,4 dollárért exportálunk. Ha ezt a hulladékot korszerű fonógépek beszerzésével és üzembe helyezésével mi magunk dolgozzuk fel, akkor ezzel az eddigi exportárnál majdnem négyszer nagyobb értékű — kilogrammonként 1,4 dollárba kerülő — importpamutot takaríthatunk meg. A terv megvalósításához 80—100 millió forintos gépi beruházás szükséges, saját erőből és MNB-hitelből. Ezt a vállalkozást valamelyik pamutipari vállalattal közösen szeretnénk tető alá hozni. A Pamutfonóipari Vállalattal már tárgyalunk az együttműködés lehetőségeiről és feltételeiről. A gyapjú-, a kötő- és a konfekcióipari hulladékokból eddig évente mintegy ezertonnányit exportáltunk ugyancsak textilipari nyersanyagként. Ennek értékesítési ára jelenleg tonnánként kb. 200 dollár. A piaci igények alaposabb ismeretében úgy döntöttünk, hogy ebből a hulladékból a jövőben takarók készítésére kiválóan alkalmas fonalat fogunk gyártani, amit tonnánként kb. ezer dollárért lehet eladni külföldön. A Temaforg VI. ötéves tervében már előirányoztuk az ehhez szükséges kapacitás kiépítését. A beruházás megtérülése számításaink szerint kevesebb, mint két év. A piac biztosítása végett megbízást adtunk az Intercooperation Rt.-nek külföldi kooperációs partner keresésére. Az előbbinél is értékesebbek a Magyar Viscosa Gyárban keletkező szintetikusszál-gyártási hulladékok, amelyekből belföldön eddig nagyon keveset használtak fel. A lehetőségeket számba véve a múlt év végén tíz évre szóló együttműködési szerződést kötöttünk a Magyar Viscosával, évi 600—800 tonna takaró, bútorszövet és más lakástextíliák, valamint kézimunkafonalak gyártását szolgáló közös beruházásra 50 —50%-os részvétellel. A devizaegyenleget javító beruházás első gépegységét már megrendeltük. A textilipari hulladékok újbóli ipari feldolgozásának legjelentősebb területe az ún. nem szőtt (kötve hurkolt) textíliák termelésének bővítése kárpitosipari, mezőgazdasági és építőipari célokra, tömítő- és szigetelőanyagok, tapéta stb. készítésére. Itt említem meg, hogy a Lőrinci Textilipari Vállalatnál és a Temaforg üzemeiben már három-négy éve működik néhány, nagyrészt hulladékanyagot feldolgozó, nem szőtt textíliát előállító kísérleti gépi berendezés. A hazai teljes gyártókapacitás jelenleg évi ezer tonna, amit a kereslet alapján gazdaságosan 2—3-szorosára szeretnénk növelni. Fantázia, találékonyság . ..minimális program” megvalósításán túl is erőfeszítéseket teszünk a textilhulladékok jobb hasznosítására, hiszen ezt a nyersanyagot nem kell sem bányászni, sem importálni, csak meg kell találni, hogy mit milyen célra, hogyan lehet a legcélszerűbben felhasználni. Ezért például az építőiparral, a bútoriparral és más ágazatokkal, valamint az ágazati kutatóintézetekkel szorosan együttműködve, a külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve sok közös gyártmányfejlesztési kísérletet folytatunk, és igyekszünk feltárni a hulladékfelhasználás rendkívül szerteágazó új területeit, a hazai és a külföldi értékesítés növelésének lehetőségeit. A Budapesti Harisnyagyárral társulást hozunk létre a náluk keletkező számottevő mennyiségű gyapjúmaradék hasznosítására. A Graboplasttal közösen már kifejlesztettük a nagyrészt hulladékból előállítható, importpótló, ún. műbőrhordozó nem szőtt textíliákat. Ma már a vállalat termékeinek kb. a felét ilyen anyagok felhasználásával készíti. A másodlagos nyersanyagok gazdaságos hasznosításának feltételei most kedvezőbbek, mint eddig voltak. S hogy milyen gyorsan tudunk előrelépni ezen a területen, az jelentős részben a gyártmány- és gyártásfejlesztő műszakiak alkotókészségétől, fantáziájától, találékonyságától függ. Meggyőződésem, hogy a textilipar gazdaságosságának kulcsa a nyersanyagot, a modern technológiát a divatot, a piacot s a kalkulációt is jól ismerő tervezők és technológusok, vagy ne szégyelljük hagyományos szakmai kifejezéssel megnevezni őket: a manipulánsok és az értékelemzők kezében van. Olyan műszaki-gazdasági szakemberekre van tehát most szükségünk, akik a nyersanyagban — még ha az sokak szemében csupán értéktelen szemétnek tekintett hulladék is — meglátják a belőle gazdaságosan gyártható és jó pénzért eladható készterméket. És fordítva: akik az elképzelt és a felhasználónak szükséges késztermék gyártásához ki tudják választani az optimálisan legolcsóbb és a legmegfelelőbb hulladék nyersanyagot s a gazdaságos feldolgozáshoz szükséges legegyszerűbb, legjobb technológiát. Lukács Béla a Temaforg Textilhasznosító Vállalat igazgatója 1980. július 18., szerda A szocialista ipar tíz éve Az elmúlt évtizedben a szocialista ipar bruttó termelése 64,2%kal emelkedett, ezen belül az átlagosnál lényegesen gyorsabban nőtt a vegyipar (2,2-szeresre), a villamosenergia-ipar (1,9-szeresre) és a gépipar (1,8-szeresre) termelése. Ennek következtében az ipari termelésen belül ezen ágazatok aránya megnövekedett, a többié csökkent. A növekedést a grafikon jobb oldalán látható vízszintes oszlopok adatai mutatják (1970 , 1000), a bal oldali két függőleges oszlop a termelés ágazati szerkezetének arányváltozását illusztrálja. (összehasonlító árak alapján) 1970-100 Bányászat Villamosenergia ipar Kohásza) 117,8 H Egyéb ipar—— Élelmiszeripar 198,3 Szocialista ipar) összesen 1970 1979 1979 A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet—NDK szakosítás a fotóvegyészetben Széles körű gyártásszakosítást és termelési kooperációt tervez a fotóvegyészeti cikkek előállításában a Szovjetunió és az NDK. A szovjet Szojuzhimfoto egyesülés és az NDK-beli Filmfabrik Wolfen kombinát közös nemzetközi gazdálkodó szervezete, az Assofoto ajánlásai alapján a két ország illetékes minisztériumai megállapodtak a következő ötéves tervidőszakban megvalósítandó szakosítás, kooperáció és a kölcsönös szállítások kérdéseiben. Ernnek megfelelően a Szovjetunió a többi között fekete-fehér kazettás filmet, szuper V 8-as filmfelvevőkben használható feketefehér és színes kazettás filmet, videoszalagot, műszaki fotópapírokat szállít az NDK-ba. Az NDK színes mozifilmanyagot, színes diafilmet, röntgenfilmet, mágnesszalagot (számítógéphez) magzetofonszalagot exportál a Szovjetunióba. (Világgazdaság)hetőségeivel, 2 dollárral drágítani fog. A japán olajimportőrök jóváhagyták a Kína által kért barrelenként 1,50 dolláros áremelést. A május 16-ra visszamenő hatályú drágítás a Japánnak szállított kínai olaj árát barrelenként 34,63 dollárra viszi fel. (Reuter) Meghosszabbítják a csehszlovákiai tranzitgázvezetéket Csehszlovákia az idén 8,8 milliárd köbméter földgázt importál a Szovjetunióból, ez a mennyiség kalóriaértékben 30 millió tonna barnaszénnel egyenlő. (A csehszlovák tervek szerint az idén 96 millió tonna barnaszenet és lignitet bányásznak.) Nagy jelentősége van Csehszlovákiában az országon áthaladó nemzetközi gázvezetéknek. A tranzitgázvezetéket újabb 500 kilométerrel meghosszabbítják, így az NSZK-ba, az NDK-ba és Ausztriába szállított szovjet gáz menynyisége az idén elérheti a 37 milliárd köbmétert, 1986-ra pedig már az 53 milliárd köbmétert. A gáztranzitért Csehszlovákia az idén 2,3 milliárd köbméter földgázt kap fizetségként, amely mennyiségbenne foglaltatik a Szovjetuniótól importált 8,8 milliárd köbméterben. (Világgazdaság) Drágult az iraki és a kínai olaj Irak barrelenként 2 dollárral 32 dollárra emelte fel július 1-i hatállyal árait. Mint ismeretes, Irak napi 3,7 millió barreles termelésével az iráni bányászat visszaesése óta az OPEC második legnagyobb termelője. Irak, hasonlóan Kuvaithoz, már korábban jelezte, hogy élve az algíri árkonferencia határozatának le Tovább mélyül az autóipar válsága öt éven belül alapvetően megváltozik a világ autóiparának ahelyzete. Az üzemanyagok drágulása következtében bizonytalanná vált a tőkés gazdaságok egyik kulcsiparágának a jövője — vélik vezető autószakértők. Évente mintegy 35 millió autót gyártanak a világon, ennek csaknem egyharmadát az Egyesült Államokban. Japán és Nyugat-Európa autótermelése nagyjából azonos az Egyesült Államokéval. Az amerikai autóipar immár két évtizede nem szabadul gondjaitól, az európai autógyárak stagnálnak, a japánok pedig gyors ütemben fokozzák kibocsátásukat. Az amerikai autóipar elérte a második világháború utáni legmélyebb válságot. Az amerikai autógyárak termelési szerkezete rendkívül elavult, elmaradtak a kevés üzemanyagot fogyasztó, kis kocsik gyártásában. 200 ezer autóipari munkást bocsátottak el, és legalább ennyi dolgozó vesztette el állását az autógyáraknak bedolgozó iparágakban. A nyugat-európai autógyárak közül a legkedvezőbb helyzetben a nyugatnémet és a francia gyártók vannak. Ennek egyik oka, hogy Nyugat-Európában mindig is viszonylag magasabbak voltak az üzemanyagárak. Szakértők szerint a Fiat nem tud megfelelően versenyképes gépkocsikat kínálni. (APA) Svédország tovább kereskedik Iránnal Svédország nem hagyja magát befolyásolni az EGK tagállamai által életbe léptetett Irán-ellenes szankcióktól, és továbbra is a korábbi kereskedelempolitikát folytatja. Erről Dinkelspiel kereskedelmi államtitkár nyilatkozott, aki továbbra is fontosnak tartja a közép-keleti országgal fennálló normális kereskedelmi kapcsolatokat A svédek arra az álláspontra helyezkednek, hogy a gazdasági szankciók kérdésében kizárólag az ENSZ lehet illetékes. Gazdasági körökben eléggé elterjedt a nézet, hogy a bojkott javíthatja a svéd vállalatok pozícióit ezen a piacon. (Világgazdaság)