Népszabadság, 1980. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

10 M­P SZABAD SVO KÖZGAZDASÁG Hulladékból is sok pénzt TEXTILIPARI TERVEK ÉS TAPASZTALATOK Textiliparunk évente mintegy 180 ezer tonna szálas anyagot használ fel, aminek k­b. 75%-a import. A gyártás és a konfekcio­nálás során keletkező 5—10%, esetenként 20—25% gyapjú-, pa­mut-, ■ szintetikusfonal-hulladék és szövetmaradék mennyisége pe­dig több ezer, sőt több tízezer tonnára rúg, s ennek célszerű hasznosítása a gazdaságosság egyik nagyon lényeges kérdése. Azokban az országokban, ahol kifejlesztették a hulladékok hasz­nosításához szükséges modern el­­járásokat, és feldolgozó kapaci­tásokat, ott a hazai másodlagos nyersanyagforrások hulladékim­porttal való kiegészítése is na­gyon kifizetődő. A hulladékok új­rafeldolgozásával ugyanis jó áron eladható, kelendő termékeket ál­lítanak elő a textil- és ruházati ipar, a bútor- és az építőipar számára, amivel egyszersmind számottevő nyersanyag- és kész­áruimportot takarítanak meg. Kicsire nem nézünk? Mi ezen a téren a saját lehe­tőségeinkhez képest még csak igen szerény eredményeket értünk el. Vállalatunk évente hat-nyolcezer tonna tovább feldolgozható tex­tilipari hulladékot exportál (az idén 2—2,5 millió dollár érték­ben), és hozzávetőlegesen egy­millió dollárért importálunk olyan textilhulladékot, amelyet valami­lyen formában jól, célszerűen tu­dunk hasznosítani. A Temaforg­­ tevékenységét talán még markán­sabban jellemzi az, hogy a vál­lalatnál évente harmincezer tonna anyagot mozgatunk meg, ennek körülbelül a felét — jelentős rész­ben a Temaforg saját üzemeiben — iparilag újból feldolgozzuk, s a hulladékból készült fonalat és más terméket a hazai és a kül­földi piacon értékesítjük, előny­ben részesítve textiliparunk nyers­­­­anyagigényeinek kielégítését. A Temaforg egyértelműen ér­dekelt a textilhulladékok minél jobb hasznosításában, hiszen a vállalat ebből él, s ennek megfe­lelően készítjük elő jövő fejlesz­tési terveinket is. A gazdasági i. szabályozók azonban eddig álta­l­­­ában nem kedveztek a Magyar­­­­­országon keletkező hulladékok gazdaságosabb felhasználásának. Erre sem munkaerő, sem pénz, sem kapacitás nem volt elég. Az anyagköltségek alárendelt szerepet játszottak a textil­ipari vállalatok gazdálkodásában, sőt, érdekeltek voltak a drágább nyersanyagok felhasználásában, hiszen az automatikusan növelte a termelés értékét és a nyeresé­get, s ezért természetszerűen a kelleténél jóval kisebb figyelmet fordítottak a takarékosságra is. A gondokat tetézi, hogy bizo­nyos új textilipari gyártástechno­lógiák bevezetése és a nyersanyag minőségi összetételének változása következtében nagyon megnőtt a nehezen feldolgozható, kevésbé értékes hulladékok aránya. Dön­tően az iménti okokkal, a mennyi­ségi szemlélettel és az ehhez fű­ződő anyagi érdekeltséggel, to­vábbá a textilipari létszám csök­kenésével magyarázható, hogy a hazai hagyományos textilhulla­­dék-feldolgozó ágazatok az utób­bi tíz évben visszafejlődtek. A ki­fejezetten másodlagos textilipari nyersanyagra alapozott úgyneve­zett vigogne-fonás például a ko­rábbinak a harmadára, a gyapjú­hulladékot feldolgozó kártolt fo­nás pedig kevesebb, mint a felé­re csökkent. Új fejlesztés ezek­ben az években alig történt. Ki­csi a raktározási kapacitás, a vál­lalatoknál nincs megszervezve a hulladékok gondos kezelése, ezért sok értékes anyag veszendőbe megy, a szemétbe kerül. . Ami a jövőt illeti, számunkra a hulladékok gazdaságosabb hasz­nosítását előíró, 1979 augusztusá­ban hozott minisztertanácsi hatá­rozat az irányadó. A Könnyűipari Minisztérium előterjesztésére ké­szült OMFB-tanulmánnyal is megalapozott kormányhatározat a következő években, központi és vállalati forrásokból 450 millió forintot irányoz elő a főként tő­kés nyersanyagimportját pótló textilhulladék-hasznosító kapaci­tások fejlesztésére. Ez a volta­képpen csak minimálisnak te­kinthető program már számol az­zal, hogy a­ K 1980. évi ár- és sza­bályozó rendszer érdekeltté teszi a vállalatokat a takarékos anyag­­gazdálkodásban, a hulladékok gazdaságosabb hasznosításában. Az első és a legfontosabb fel­adat az, hogy a textilipari vál­lalatoknál mindenütt megszervez­zék az elszámoltatás szigorú rend­szerét, a hulladékanyagok szín és minőség szerinti szétválogatását és tárolását. Ennek megvalósítá­sával a textilipari vállalatok az előzetes felmérések szerint évi 80—100 millió forinttal növelhetik termelési értéküket. A Temaforgnál ilyen célú rak­tárépítésre az említett­ fejlesztési terv 50 millió forintot irányzott elő. Időközben azonban lehetősé­get találtunk arra, hogy az egyik, jövőre megszűnő kendergyár épü­letét megvegyük, és azt rendez­zük be raktárnak, ami csak feleannyiba kerül, mintha újat kellene építeni. A raktár üzembe helyezésére előreláthatólag 1982- ben kerül sor, s a szakszerű ke­zelés és tárolás révén a Temaforg évi 3—400 ezer dollárral növel­heti majd az eddig válogatatla­­nul­ alacsonyabb áron értékesített hulladék exportárbevételét, illet­ve hazai felhasználás esetén ha­sonló összegű textilipari nyers­anyag importját takaríthatjuk meg. (A színek szerinti össze­gyűjtéssel és raktározással példá­ul megtakarítható a fonalak na­gyon költséges újbóli festése.) Takaró, bútorszövet, szigetelőanyag Amennyiben a hulladékok szak­szerű kezelésére és előkészítésére mindenütt nagyobb gondot for­dítanak, ha tehát a szemlélet is megváltozik, akkor lehetőség nyí­lik arra, hogy a textilipar másod­lagos nyersanyagaiból korszerű gépekkel és technológiával az ed­di­ginél jobb és értékesebb termé­keket készítsünk. Jelenleg pél­dául 500 tonna olyan pamutipa­ri hulladék keletkezik minden év­ben, amelyet textilipari nyers­anyagként, kilónként 0,4 dollá­rért exportálunk. Ha ezt a hul­ladékot korszerű fonógépek be­szerzésével és üzembe helyezésé­vel mi magunk dolgozzuk fel, ak­kor ezzel az eddigi exportárnál majdnem négyszer nagyobb ér­tékű — kilogrammonként 1,4 dol­lárba kerülő — importpamutot takaríthatunk meg. A terv meg­valósításához 80—100 millió fo­rintos gépi beruházás szükséges, saját erőből és MNB-hitelből. Ezt a vállalkozást valamelyik pamut­ipari vállalattal közösen szeret­nénk tető alá hozni. A Pamutfo­nóipari Vállalattal már tárgya­lunk az együttműködés lehetősé­geiről és feltételeiről. A gyapjú-, a kötő- és a kon­fekcióipari hulladékokból eddig évente mintegy ezertonnányit exportáltunk ugyancsak textil­ipari nyersanyagként. Ennek ér­tékesítési ára jelenleg tonnánként kb. 200 dollár. A piaci igények alaposabb ismeretében úgy dön­töttünk, hogy ebből a hulladék­ból a jövőben tak­arók készítésé­re kiválóan alkalmas fonalat fo­gunk gyártani, amit tonnánként kb. ezer dollárért lehet eladni külföldön. A Temaforg VI. öt­éves tervében már előirányoztuk az ehhez szükséges kapacitás ki­építését. A beruházás megtérü­lése számításaink szerint keve­sebb, mint két év. A piac biz­tosítása végett megbízást adtunk az Intercooperation Rt.-nek kül­földi kooperációs partner kere­sésére. Az előbbinél is értékesebbek a Magyar Viscosa Gyárban kelet­kező szintetikusszál-gyártási hul­ladékok, amelyekből belföldön eddig nagyon keveset használtak fel. A lehetőségeket számba vé­ve a múlt év végén tíz évre szó­ló együttműködési szerződést kö­töttünk a Magyar Viscosával, évi 600—800 tonna takaró, bútorszö­vet és más lakástextíliák, vala­mint kézimunkafonalak gyártá­sát szolgáló közös beruházásra 50 —50%-os részvétellel. A deviza­­egyenleget javító beruházás első gépegységét már megrendeltük. A textilipari hulladékok újbóli ipari feldolgozásának legjelentő­sebb területe az ún. nem szőtt (kötve hurkolt­) textíliák termelé­sének bővítése kárpitosipari, me­zőgazdasági és építőipari célok­ra, tömítő- és szigetelőanyagok, tapéta stb. készítésére. Itt emlí­tem meg, hogy a Lőrinci Textil­ipari Vállalatnál és a Temaforg üzemeiben már három-négy éve működik néhány, nagyrészt hul­ladékanyagot feldolgozó, nem szőtt textíliát előállító kísérleti gépi berendezés. A hazai teljes gyártókapacitás jelenleg évi ezer tonna, amit a kereslet alapján gaz­daságosan 2—3-szorosára szeret­nénk növelni. Fantázia, találékonyság . ..minimális program” meg­valósításán túl is erőfeszítéseket teszünk a textilhulladékok jobb hasznosítására, hiszen ezt a nyers­anyagot nem kell sem bányász­ni, sem importálni, csak meg kell találni, hogy mit milyen célra, hogyan lehet a legcélsze­rűbben felhasználni. Ezért pél­dául az építőiparral, a bútoripar­ral és más ágazatokkal, valamint az ágazati kutatóintézetekkel szo­rosan együttműködve, a külföldi tapasztalatokat is figyelembe vé­ve sok közös gyártmányfejlesz­­tési kísérletet folytatunk, és igyekszünk feltárni a hu­lladék­­felhasználás rendkívül szerteága­zó új területeit, a hazai és a kül­földi értékesítés növelésének le­hetőségeit. A Budapesti Haris­nyagyárral társulást hozunk lét­re a náluk keletkező számottevő mennyiségű gyapjúmaradék hasz­nosítására. A Graboplasttal kö­zösen már kifejlesztettük a nagy­részt hulladékból előállítható, importpótló, ún. műbőrhordozó nem szőtt textíliákat. Ma már a vállalat termékeinek kb. a felét ilyen anyagok felhasználásával készíti. A másodlagos nyersanyagok gazdaságos hasznosításának fel­tételei most kedvezőbbek, mint eddig voltak. S hogy milyen gyor­san tudunk előrelépni ezen a te­rületen, az jelentős részben a gyártmány- és gyártásfejlesztő műszakiak alkotókészségétől, fan­táziájától, találékonyságától függ. Meggyőződésem, hogy a textil­ipar gazdaságosságának kulcsa a nyersanyagot, a modern techno­lógiát a divatot, a piacot s a kal­kulációt is jól ismerő tervezők és technológusok, vagy ne szégyell­jük hagyományos szakmai kife­jezéssel megnevezni őket: a m­a­­nipulánsok és az értékelemzők kezében van. Olyan műszaki-gazdasági szak­emberekre van tehát most szük­ségünk, akik a nyersanyagban — még ha az sokak szemében csu­pán értéktelen szemétnek tekin­tett hulladék is — meglátják a belőle gazdaságosan gyártható és jó pénzért eladható készterméket. És fordítva: akik az elképzelt és a felhasználónak szükséges kész­termék gyártásához ki tudják vá­lasztani az optimálisan legol­csóbb és a legmegfelelőbb hul­ladék nyersanyagot s a gazdasá­gos feldolgozáshoz szükséges leg­egyszerűbb, legjobb technológiát. Lukács Béla a Temaforg Textilhasznosító Vállalat igazgatója 1980. július 18., szerda A szocialista ipar tíz éve Az elmúlt évtizedben a szocialista ipar bruttó termelése 64,2%­­kal emelkedett, ezen belül az átlagosnál lényegesen gyorsabban nőtt a vegyipar (2,2-szeresre), a villamosenergia-ipar (1,9-szeresre) és a­­ gépipar (1,8-szeresre) termelése. Ennek következtében az ipari ter­melésen belül ezen ágazatok aránya megnövekedett, a többié csök­­­­kent. A növekedést a grafikon jobb oldalán látható vízszintes oszlo­pok adatai mutatják (1970 ,­ 100­­0), a bal oldali két függőleges osz­­­­lop a termelés ágazati szerkezetének arányváltozását illusztrálja. (összehasonlító árak alapján) 1970-100 Bányászat Villamosenergia ipar Kohásza) 117,8 H­ Egyéb ipar—­— Élelmiszeripar 198,3 Szocialista ipar) összesen 1970 1979 1979 A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet—NDK szakosítás a fotóvegyészetben Széles körű gyártásszakosítást és termelési kooperációt tervez a fotóvegyészeti cikkek előállításá­ban a Szovjetunió és az NDK. A szovjet Szojuzhimfoto egyesülés és az NDK-beli Filmfabrik Wol­­fen kombinát közös nemzetközi gazdálkodó szervezete, az Asso­­foto ajánlásai alapján a két or­szág illetékes minisztériumai megállapodtak a következő ötéves tervidőszakban megvalósítandó szakosítás, kooperáció és a köl­csönös szállítások kérdéseiben. Ernnek megfelelően a Szovjetunió a többi között fekete-fehér ka­zettás filmet, szuper V 8-as film­felvevőkben használható fekete­fehér és színes kazettás filmet, videoszalagot, műszaki fotópapí­rokat szállít az NDK-ba. Az NDK színes mozifilmanyagot, színes diafilmet, röntgenfilmet, mágnes­­szalagot (számítógéphez) magz­e­­tofonszalagot exportál a Szovjet­unióba. (Világgazdaság)­hetőségeivel, 2 dollárral drágíta­ni fog. A japán olajimportőrök jóvá­hagyták a Kína által kért barre­lenként 1,50 dolláros áremelést. A május 16-ra visszamenő hatályú drágítás a Japánnak szállított kí­nai olaj árát barrelenként 34,63 dollárra viszi fel. (Reuter) Meghosszabbítják a csehszlovákiai tranzitgázvezetéket Csehszlovákia az idén 8,8 mil­liárd köbméter földgázt importál a Szovjetunióból, ez a mennyiség kalóriaértékben 30 millió tonna barnaszénnel egyenlő. (A cseh­szlovák tervek szerint az idén 96 millió tonna barnaszenet és lig­nitet bányásznak.) Nagy jelentősége van Csehszlo­vákiában az országon áthaladó nemzetközi gázvezetéknek. A tranzitgázvezetéket újabb 500 ki­lométerrel meghosszabbítják, így az NSZK-ba, az NDK-ba és Auszt­riába szállított szovjet gáz meny­­nyisége az idén elérheti a 37 mil­liárd köbmétert, 1986-ra pedig már az 53 milliárd köbmétert. A gáztranzitért Csehszlovákia az idén 2,3 milliárd köbméter föld­gázt kap fizetségként, amely mennyiség­benne foglaltatik a Szovjetuniótól importált 8,8 mil­liárd köbméterben. (Világgazda­ság) Drágult az iraki és a kínai olaj Irak barrelenként 2 dollárral 32 dollárra emelte fel július 1-i ha­tállyal árait. Mint ismeretes, Irak napi 3,7 millió barreles termelésével az iráni bányászat visszaesése óta az OPEC má­sodik legnagyobb termelője. Irak, hasonlóan Kuvaithoz, már koráb­ban jelezte, hogy élve az algíri árkonferencia határozatának le­ Tovább mélyül az autóipar válsága öt éven belül alapvetően meg­változik a világ autóiparának a­­helyzete. Az üzemanyagok drágu­lása következtében bizonytalanná vált a tőkés gazdaságok egyik kulcsiparágának a jövője — vélik vezető autószakértők. Évente mintegy 35 millió autót gyártanak a világon, ennek csak­nem egyharmadát az Egyesült Ál­lamokban. Japán és Nyugat-Eu­­rópa autótermelése nagyjából azo­nos az Egyesült Államokéval. Az amerikai autóipar immár két év­tizede nem szabadul gondjaitól, az európai autógyárak stagnálnak, a japánok pedig gyors ütemben fo­kozzák kibocsátásukat. Az amerikai autóipar elérte a második világháború utáni leg­mélyebb válságot. Az amerikai autógyárak termelési szerkezete rendkívül elavult, elmaradtak a kevés üzemanyagot fogyasztó, kis kocsik gyártásában. 200 ezer autó­ipari munkást bocsátottak el, és legalább ennyi dolgozó vesztette el állását az autógyáraknak be­dolgozó iparágakban. A nyugat-európai autógyárak közül a legkedvezőbb helyzetben a nyugatnémet és a francia gyár­tók vannak. Ennek egyik oka, hogy Nyugat-Európában mindig is viszonylag magasabbak voltak az üzemanyagárak. Szakértők sze­rint a Fiat nem tud megfelelően versenyképes gépkocsikat kínálni. (APA) Svédország tovább kereskedik Iránnal Svédország nem hagyja magát befolyásolni az EGK tagállamai által életbe léptetett Irán-ellenes szankcióktól, és továbbra is a ko­rábbi kereskedelempolitikát foly­tatja. Erről Dinkelspiel kereske­delmi államtitkár nyilatkozott, aki továbbra is fontosnak tartja a közép-keleti országgal fennálló normális kereskedelmi kapcsola­tokat A svédek arra az álláspont­ra helyezkednek, hogy a gazda­sági szankciók kérdésében kizá­rólag az ENSZ lehet illetékes. Gazdasági körökben eléggé elter­jedt a nézet, hogy a bojkott javít­hatja a svéd vállalatok pozícióit ezen a piacon. (Világgazdaság)

Next