Népszabadság, 1980. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

10 NÉPSZABADSÁG 19980. július 2., szerda Az új ármechanizmus a gyakorlatban 1979 és 1980 a magyar árrend­szer fejlődése szempontjából meg­határozó jelentőségű év. Ebben az időszakban határozott lépése­ket tettünk, teszünk abba az irányba, hogy az ipari árakat a nemzetközi versenyárak (a szá­munkra irányadó külkereskedel­mi árak­ közvetlen ellenőrzése alá helyezzük; a fogyasztói árakat — mindenekelőtt az iparcikkek és az élelmiszerek árait — a terme­lői árakkal összhangba hozzuk. A­­ végrehajtott változtatások nyomán javult az árrendszer egy­sége. Az iparban és az iparon kí­vüli területeken az árak össze­hangolt rendezésével az egész ár­rendszer a korábbinál jobban köz­vetíti a termelő szervezetekhez a gazdaságunkat érő hatásokat. Az új ár- és pénzügyi rendszer hatásai a vállalati gazdálkodásra már 1979-ben kezdtek megmutat­kozni. A vállalatok a versenyár­rendszerre való felkészülés jegyé­ben megkezdték export-árpoliti­kájuk felülvizsgálatát, és — a normatív nyereségek csökkentése miatt — óvatosabbá váltak beru­házási döntéseikben. Az ipari vál­lalatok érzékenyebbé váltak a vi­lágpiaci folyamatokra; vásárlá­saiknál jobban ügyelnek arra, hogy a termeléshez csak a való­ban szükséges mennyiségű és mi­nőségű nyers- és alapanyagokat, alkatrészeket stb.­­ igényeljék. Az idei év eddig eltelt idősza­kában kedvező változások tapasz­talhatók az ipar és a külkeres­kedelem kapcsolatában: meggyor­sult a közös érdekeltségi, társa­sági formák kiépítése, és javult az ipari és a külkereskedelmi vál­lalatok információs kapcsolata is. Az ár- és pénzügyi szabályozók együttes hatására vannak kezde­ményezések az import gazdaságos kiváltására és az anyagmegtaka­rító akciók megvalósítására; nő a költségérzékenység, erősödik az áralku. A korábbihoz képest ja­vult a vállalatok exportárpoliti­kája, mert az érinti a belföldi árakat és a belföldi értékesítés jövedelmezőségét is. A termelői árak Az ipari termelői árak 1980. január 1-én 14%-kal emelkedtek úgy, hogy a késztermékek árai ál­talában valamelyest mérséklődtek, az energia- és anyagárak nőttek. A késztermékárak szinten tartá­sát emelkedő anyagárak mellett a termelésben elszámolt adók csökkentése és a kalkulálható nye­reség korlátozása tette lehetővé. A vállalatok — eddigi tapaszta­lataink szerint — túlnyomórészt az árrendezési irányelveknek megfelelő árakon számlázták ter­mékeiket, csupán néhány esetben kellett azokat korrigálni. A ren­delkezések lehetővé tették, hogy április végéig a vállalatok önkor­rekciót hajtsanak végre, ha utó­lag úgy találták, hogy áraik nin­csenek összhangban a rendezés irányelveivel. A vállalatoknak ilyen esetekben módosítaniuk kel­lett áraikat, és kártalanítani ve­vőiket. A hatósági felülvizsgálat az első félévi mérlegbeszámolók értékelésével a harmadik negyed­évben ér véget; ekkor fejeződik be az új árrendszer összehango­lása a VI. ötéves terv céljaival. Az ipari termelői árakra 1980 első negyedében gyakorlatilag ár­stop volt érvényben. A külkeres­kedelmi árakhoz folyamatosan igazodó ármechanizmus ennek kö­vetkeztében az árstop feloldása után, április 1-től lépett életbe. Ezzel egyidejűleg újból változtak a termelői árak, mivel a világ­piacon a múlt év végétől újra szá­mottevő változások mentek vég­be az árakban (t. i. a januárban életbe lépett hazai árak a múlt év harmadik-negyedik negyedé­ben kialakult vagy várhatónak ítélt külpiaci árakon alapultak). A világpiaci árak inflációs hatá­sát a tőkés devizák árfolyamának 5%-os csökkentése jelentősen mérsékelte ugyan, de a termelői árszínvonal a márciusihoz képest még így is kb. 3,5%-kal nőtt (ezen belül az anyag- és energia­árak átlagos drágulása nagy szó­ródással átlagosan 10°/o, a feldol­gozóipari termékeké kb. 2% volt). A külkereskedelmi árakhoz iga­zodó ipari árképzés mechanizmu­sának beindulásakor történt ár­változások az iparon kívüli ága­zatokban csak viszonylag kis ár­mozgást okoztak (például az áru­­szállítási díjak emelkedtek). Az élelmiszeriparban és a mezőgaz­daságban, valamint az alapvető építőanyagoknál az anyagárak ár­emelkedése nem volt továbbhá­rítható. Emiatt átmenetileg pénz­ügyi támogatásokra volt szükség. A nyereség alakulása A termelői árak nyereségtar­talma minden ágazatban általá­ban a tervezettnek megfelelő. Az ipar első negyedévi adatai szerint ugyan a nyereség a lekötött esz­közök és a bérek összegéhez vi­szonyítva csak kb. 6% volt, de a tapasztalatok szerint az első negyedévi nyereségek — több át­meneti tényező következtében — az évi átlagnál máskor is ala­csonyabbak. Ezért, és mert a gaz­dálkodás hatékonysága várhatóan az év folyamán nő, valószínű, hogy az iparban és a többi gaz­dasági ágazatban is a népgazda­sági tervnek megfelelő 9—10%-os nyereségráta lesz jellemző. Ez a hányad általában kisebb az 1979-ig realizáltnál. A nyereség­­szint-csökkenésben kifejeződik az, hogy a termelés bővítésére csak korlátozottabban — a leggazda­ságosabb területeken — van mód. Az új árrendszerben több olyan vállalat van, amelynek tőkésex­­port-eredménye igen alacsony, sőt veszteséges. Ha ez tartós lesz, az érintett vállalatnak belföldi árait is megfelelően csökkentenie kell. Mivel a szabályok egy, kivétele­sen két év kifutási időt enged­nek az exportárszinthez való al­kalmazkodásra, az érintett vál­lalatoknál megkezdték a szüksé­ges intézkedések kidolgozását. Más vállalatoknál — ahol az első negyedévi nyereség alacsony — a költségek csökkentésével vagy az exportárak emelésével a belföldi és az exportárak előírt összhangja megteremthető. Több vállalatnál az első negyedévi alacsony nye­reség vagy éppen veszteség át­meneti jellegű, és az az érdekeltek saját számításai szerint sem lesz jellemző az egész évi tevékeny­ségre. Az eddigi információk alapján még nem rajzolódik ki elég ha­tározott kép arról, hogy a válla­latok jövedelmezőségi szintje össz­hangban van-e a szabályozás kon­cepciójával, tehát, hogy tenden­ciájában a gazdálkodás hatékony­ságát (az iparban a nemzetközi mércével mért hatékonyságot) fe­jezi-e ki. Ehhez negyedévnél mindenképpen több tapasztalat kell. A nem megfelelő árakat a korrekciós szakasz lezárásával egy időben, a második félévben kell kijavítani. A fogyasztói árak Az új árrendszer megvalósítá­sával kapcsolatos — a fogyasztói árszínvonal jelentős emelésével járó — fogyasztói árváltozásokra 1979 júliusában került sor. A ter­melői árrendezéshez kapcsolódóan 1980. januárban csak viszonylag kisebb jelentőségű fogyasztói ár­emelkedés — néhány esetben ár­­csökkentés — következett be. Ezt is figyelembe véve az 1980. évi intézkedések, illetve az évközi piaci változások nyomán a fo­gyasztói árszínvonal az idén 3,7%-kal emelkedhet. A fogyasztói árszínvonal 1980 első negyedévében 1,1%-kal volt magasabb az 1979. decemberinél. A mezőgazdasági idénycikkek vi­szonylag magasabb árától elte­kintve ez megfelel a tervezett­nek. A termelő ágazatokban bekö­vetkezett anyag- és energiaár­emelés az anyagköltségek növe­kedésénél kisebb hatást gyakorolt a készáruk fogyasztói árszínvona­lára, egyebek közt azért, mert ez időben egybeesett az év eleji in­duló árak korrekciójával (csökken­tésével), továbbá, mert az állami költségvetés a tüzelőanyagok, az élelmiszerek, építőanyagok és a lakossági szállítás költségnöveke­dését pénzügyi támogatással el­lentételezte. A fogyasztói árszín­vonal-emelkedés mérséklését szol­gálta a ruházati termékek forgal­mi adójának csökkentése és a bútorok forgalmi adójának a nor­matív, 11%-os mértékre való le­szállítása. Mindezek figyelembe­vételével április végéig a fogyasz­tói árszint 1,6%-kal nőtt. Az új ármechanizmus szabá­lyainak megfelelően árleszállítá­sokra is sor került azoknál a fo­gyasztási cikkeknél, amelyek tar­tós külpiaci ára ezt indokolta. Így április 28-tól csökkent néhány kávéfajta fogyasztói ára. Átlago­san 20%-kal mérséklődött a tea fogyasztói ára is. A harisnya, a zokni, a harisnyanadrág árszín­vonala a terv előirányzataival összhangban mérséklődött. Ugyan­csak a világpiaci árváltozásokkal összefüggésben vizsgálatok foly­nak más fogyasztói árak csök­kentésére is. Ellenőrzés, tájékoztatás Az új ármechanizmus beveze­tésének időszakában szorosabb hatósági árellenőrzés is szüksé­ges, hiszen az új árképzési sza­bályok alkalmazásában a ható­ságoknak és a vállalatoknak nincs gyakorlatuk. Különös gon­dot okoz annak a megítélése, hogy a külpiaci árváltozások mikor fe­jeznek ki tartós gazdasági válto­zásokat, olyanokat, amelyek kö­vetése a belföldi árakban is in­dokolt. Az árhatóságoknak és a gazda­ságirányítás más szerveinek az év második felében legfőképpen azt kell vizsgálniuk, hogy a külke­reskedelmi árakhoz igazodó ár­képzés megfelelően segíti-e a ver­senyképes termelési és export­struktúra kialakítását, a gazda­ságos export növelését és az ész­szerű importgazdálkodást. Az árrendszer fejlesztése kap­csán hosszú távon is vizsgálnunk kell, hogy miként lehet szélesíte­ni a külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzés érvényesülési te­rületét. Illetve azt, hogy miként lehet a jelenleg még önköltség­­típusú árképzéssel dolgozó ágaza­tokban, elsősorban az élelmiszer­­gazdaságban és az építőiparban az energia- és anyagtakarékos­ságra, valamint a termelési szer­kezet korszerűsítésére a mainál jobban ösztönző árrendszert és ármechanizmust megvalósítani. Fokozott erőfeszítéseket kell tennünk az árbürokrácia csök­kentésére, tekintettel arra, hogy az új ármechanizmus bevezetésé­vel alig változtak a kalkuláció, a készletátértékelés és más techni­kai feladatok végzésének nehéz­kes és bonyolult módszerei. Ezek korszerűsítésével elérhető, hogy a változó árakhoz ne fűződjék na­gyobb adminisztrációs igény, mint az eddigi árképzéshez. Az árpo­litikai céljainak megfelelően ja­vítanunk kell a lakosság tájékoz­tatását, a fogyasztók széles körét érintő árváltozások meghirdeté­sével, a megváltozott áraknak az árukon való feltüntetésével, és az árellenőrzési tapasztalatok nyil­vánosságra hozatalával. A tapasztalatokat összegezve azt mondhatjuk: a gazdaság és a társadalom felkészülten fogad­ta az új árrendszert, s ez az ered­ményekben is megmutatkozik. A továbbiakban arra van szükség, hogy az ár- és szabályozó rend­szer működési elveit következete­sen alkalmazzuk, a hibákat ide­jében korrigáljuk, s a munka minden területén érvényesüljenek a népgazdasági tervben meghatá­rozott követelmények. Rácz László az Országos Anyag- és Árhivatal főosztály­vezetője A kommunális beruházások megoszlása 1976-1979 Az 1976—1979-es években a szocialista szektorban a kommuná­lis beruházások felét a lakásberuházások, több mint egynegyedét a kulturális, és hozzávetőleg egy-egy tizedét az egészségügyi és szo­ciális beruházások tették ki. (A külső kör az 1976—1979. évi, a belső kör az 1971—1975. évi, nagyjából azonos százalékarányokat mu­tatja.­ Jelentősebb arányváltozást az előző ötéves tervidőszakhoz ké­pest az egészségügyi beruházásoknál láthatunk. A népgazdaság egé­szében a lakásberuházások aránya a kommunális beruházásokon belül az ábrázoltnál nagyobb, mivel a lakosság saját erőforrásból valósítja meg az országos lakásépítkezések több mint felét. lakás beruházá­sok El . .. Szociális beruházások Egészségügyi beruházások Kulturális beruházások A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Jugoszláv berendezések szovjet atomerőművekhez A jugoszláviai Energoinvest megállapodást írt alá a szovjet Atomenergoexport vállalattal: 1981 második felétől kezdődően 20 darab gőzszeparátort szállít 1000 megawattos atomerőművek­be. A szerződés értéke 170 millió dollár. A Szarajevó közelében levő Termoaparati gyár pedig ha­sonló nagyságú szállításra vállalt későbbi kötelezettséget. (AP—DJ) Bajban az amerikai kisvállalatok Az USA-ban körülbelül 11 mil­lió olyan vállalat van, amelyet kisvállalatnak tekintenek. Ezekből 3,4 millió 5 milliós, vagy ennél ki­sebb forgalmat bonyolít le és 100 munkásnál kevesebbet foglalkoz­tat. Ennek ellenére ezek a kis-, de mozgékony vállalatok a nemzeti össztermék meglepően nagy há­nyadát, 43%-át állítják elő, és sok mammutvállalat „bedolgozói”. A General Motorsnak például 55 ezer kis szállítója van. A mostani hitelkorlátozások a kisvállalatokat érintik a legerő­sebben. Ezek rendszerint krónikus tőkehiányban szenvednek, és nagy szükségük van kölcsönpénzre, hogy a béreket fizetni tudják és készleteiket a szükséges szinten tartsák. A kisvállalatoknak nyújtott hi­telek kamatai rendszerint 2—3%­­kal magasabbak a nagyvállalatok­nak nyújtott hitelek kamatánál. Ha a hitel eltűnik, a kisvállalat csődbe kerül és leáll. Bár sok kis­vállalat elkerüli a csődöt, arról panaszkodnak, hogy a hitelkama­tok felemésztik a nyereség fejlesz­tésre szánt részét. A kormány intézkedéseket tett a vállalkozó kedv élénkítésére. Az adórendelkezések revíziójával a társulati nyereségek első 100 ezer dollárjának adókulcsát csökken­tették. A tőzsde is megkönnyítette a kisvállalatok részére, hogy rész­vényeiket az értéktőzsdén kínálva tegyenek szert működő tőkére. Az egészséges kisvállalatok lé­tezése döntő jelentőségű a gazda­ságban. A National Science Foun­dation egy 1977-ben közzétett ta­nulmánya szerint az innováció az USA gazdasági növekedésének mindig a legfontosabb tényezője volt, és 1953 és 1973 között négy­szer annyi innováció származott az ezer főnél kevesebbet foglal­koztató vállalatoktól, mint a kö­zépnagyságú cégektől. Ha az infláció visszatartja a vállalkozókat attól, hogy pénzüket kisvállalatokban kockára tegyék — írja az amerikai lap —, akkor az USA hamarosan olyan ország­gá válik, amelynek elöregedett, behemót társaságaiban sem a ké­pesség, sem a kezdeményezőkész­ség nem lesz meg új termékek ki­­fejlesztésére. (Time, Világgazda­ság) Az infláció az EGK-ban közelít a 15 százalékhoz Gyorsul a pénzhígulás üteme az EGK-ban, és megközelíti a 15%-ot — jelenti a Közös Piac statiszti­kai hivatala.­­ Májusban a fo­gyasztói árak a 9 tagországban 0,8%-kal mentek feljebb, ami az egész évre kivetítve 14,8%-os inf­lációnak felel meg. A legnagyobb drágulást Íror­szágból jelentették, ahol május közepén — (február közepéhez viszonyítva) — az árszínvonal 7,4%-kal volt magasabb. Az NSZK-ban a múlt hónap­ban évi rátára vetítve a 6%-os, Belgiumban 6,5, Hollandiában 7,4, Franciaországban és Dániában 13,9—13,9%-os volt a pénzhígu­lás. Nagy-Britanniában 21,9%-os, Olaszországban 20,7 és Írország­ban 20,3%-os volt az infláció. (WWD) Élelmiszergondok a fejlődő országokban „A legszegényebb országok idei gabonaszükségleteinek csak­nem egyharmadát még nem si­került fedezni — jelentette ki Saouma, az ENSZ világélelmezési szervezetének (FAO) vezetője. Az elhangzottak szerint a fejlődő or­szágok élelmiszer-ellátása rosz­­szabbra fordult, miután tavaly a világ gabonatermelése 60 millió tonnával csökkent.­­ Az idén sem alakult kedvezően az időjárás, ezért hárommillió tonnával emel­kedett a legszegényebb országok gabonasegély-igénye, amely így elérte a 21 millió tonnát. Ezek­nek az igényeknek 30%-át még sem kereskedelmi beszerzéssel, sem élelmiszersegélyek formájá­ban nem sikerült fedezni. (AP— DJ)

Next