Népszabadság, 1980. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-02 / 153. szám
10 NÉPSZABADSÁG 19980. július 2., szerda Az új ármechanizmus a gyakorlatban 1979 és 1980 a magyar árrendszer fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű év. Ebben az időszakban határozott lépéseket tettünk, teszünk abba az irányba, hogy az ipari árakat a nemzetközi versenyárak (a számunkra irányadó külkereskedelmi árak közvetlen ellenőrzése alá helyezzük; a fogyasztói árakat — mindenekelőtt az iparcikkek és az élelmiszerek árait — a termelői árakkal összhangba hozzuk. A végrehajtott változtatások nyomán javult az árrendszer egysége. Az iparban és az iparon kívüli területeken az árak összehangolt rendezésével az egész árrendszer a korábbinál jobban közvetíti a termelő szervezetekhez a gazdaságunkat érő hatásokat. Az új ár- és pénzügyi rendszer hatásai a vállalati gazdálkodásra már 1979-ben kezdtek megmutatkozni. A vállalatok a versenyárrendszerre való felkészülés jegyében megkezdték export-árpolitikájuk felülvizsgálatát, és — a normatív nyereségek csökkentése miatt — óvatosabbá váltak beruházási döntéseikben. Az ipari vállalatok érzékenyebbé váltak a világpiaci folyamatokra; vásárlásaiknál jobban ügyelnek arra, hogy a termeléshez csak a valóban szükséges mennyiségű és minőségű nyers- és alapanyagokat, alkatrészeket stb. igényeljék. Az idei év eddig eltelt időszakában kedvező változások tapasztalhatók az ipar és a külkereskedelem kapcsolatában: meggyorsult a közös érdekeltségi, társasági formák kiépítése, és javult az ipari és a külkereskedelmi vállalatok információs kapcsolata is. Az ár- és pénzügyi szabályozók együttes hatására vannak kezdeményezések az import gazdaságos kiváltására és az anyagmegtakarító akciók megvalósítására; nő a költségérzékenység, erősödik az áralku. A korábbihoz képest javult a vállalatok exportárpolitikája, mert az érinti a belföldi árakat és a belföldi értékesítés jövedelmezőségét is. A termelői árak Az ipari termelői árak 1980. január 1-én 14%-kal emelkedtek úgy, hogy a késztermékek árai általában valamelyest mérséklődtek, az energia- és anyagárak nőttek. A késztermékárak szinten tartását emelkedő anyagárak mellett a termelésben elszámolt adók csökkentése és a kalkulálható nyereség korlátozása tette lehetővé. A vállalatok — eddigi tapasztalataink szerint — túlnyomórészt az árrendezési irányelveknek megfelelő árakon számlázták termékeiket, csupán néhány esetben kellett azokat korrigálni. A rendelkezések lehetővé tették, hogy április végéig a vállalatok önkorrekciót hajtsanak végre, ha utólag úgy találták, hogy áraik nincsenek összhangban a rendezés irányelveivel. A vállalatoknak ilyen esetekben módosítaniuk kellett áraikat, és kártalanítani vevőiket. A hatósági felülvizsgálat az első félévi mérlegbeszámolók értékelésével a harmadik negyedévben ér véget; ekkor fejeződik be az új árrendszer összehangolása a VI. ötéves terv céljaival. Az ipari termelői árakra 1980 első negyedében gyakorlatilag árstop volt érvényben. A külkereskedelmi árakhoz folyamatosan igazodó ármechanizmus ennek következtében az árstop feloldása után, április 1-től lépett életbe. Ezzel egyidejűleg újból változtak a termelői árak, mivel a világpiacon a múlt év végétől újra számottevő változások mentek végbe az árakban (t. i. a januárban életbe lépett hazai árak a múlt év harmadik-negyedik negyedében kialakult vagy várhatónak ítélt külpiaci árakon alapultak). A világpiaci árak inflációs hatását a tőkés devizák árfolyamának 5%-os csökkentése jelentősen mérsékelte ugyan, de a termelői árszínvonal a márciusihoz képest még így is kb. 3,5%-kal nőtt (ezen belül az anyag- és energiaárak átlagos drágulása nagy szóródással átlagosan 10°/o, a feldolgozóipari termékeké kb. 2% volt). A külkereskedelmi árakhoz igazodó ipari árképzés mechanizmusának beindulásakor történt árváltozások az iparon kívüli ágazatokban csak viszonylag kis ármozgást okoztak (például az áruszállítási díjak emelkedtek). Az élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban, valamint az alapvető építőanyagoknál az anyagárak áremelkedése nem volt továbbhárítható. Emiatt átmenetileg pénzügyi támogatásokra volt szükség. A nyereség alakulása A termelői árak nyereségtartalma minden ágazatban általában a tervezettnek megfelelő. Az ipar első negyedévi adatai szerint ugyan a nyereség a lekötött eszközök és a bérek összegéhez viszonyítva csak kb. 6% volt, de a tapasztalatok szerint az első negyedévi nyereségek — több átmeneti tényező következtében — az évi átlagnál máskor is alacsonyabbak. Ezért, és mert a gazdálkodás hatékonysága várhatóan az év folyamán nő, valószínű, hogy az iparban és a többi gazdasági ágazatban is a népgazdasági tervnek megfelelő 9—10%-os nyereségráta lesz jellemző. Ez a hányad általában kisebb az 1979-ig realizáltnál. A nyereségszint-csökkenésben kifejeződik az, hogy a termelés bővítésére csak korlátozottabban — a leggazdaságosabb területeken — van mód. Az új árrendszerben több olyan vállalat van, amelynek tőkésexport-eredménye igen alacsony, sőt veszteséges. Ha ez tartós lesz, az érintett vállalatnak belföldi árait is megfelelően csökkentenie kell. Mivel a szabályok egy, kivételesen két év kifutási időt engednek az exportárszinthez való alkalmazkodásra, az érintett vállalatoknál megkezdték a szükséges intézkedések kidolgozását. Más vállalatoknál — ahol az első negyedévi nyereség alacsony — a költségek csökkentésével vagy az exportárak emelésével a belföldi és az exportárak előírt összhangja megteremthető. Több vállalatnál az első negyedévi alacsony nyereség vagy éppen veszteség átmeneti jellegű, és az az érdekeltek saját számításai szerint sem lesz jellemző az egész évi tevékenységre. Az eddigi információk alapján még nem rajzolódik ki elég határozott kép arról, hogy a vállalatok jövedelmezőségi szintje összhangban van-e a szabályozás koncepciójával, tehát, hogy tendenciájában a gazdálkodás hatékonyságát (az iparban a nemzetközi mércével mért hatékonyságot) fejezi-e ki. Ehhez negyedévnél mindenképpen több tapasztalat kell. A nem megfelelő árakat a korrekciós szakasz lezárásával egy időben, a második félévben kell kijavítani. A fogyasztói árak Az új árrendszer megvalósításával kapcsolatos — a fogyasztói árszínvonal jelentős emelésével járó — fogyasztói árváltozásokra 1979 júliusában került sor. A termelői árrendezéshez kapcsolódóan 1980. januárban csak viszonylag kisebb jelentőségű fogyasztói áremelkedés — néhány esetben árcsökkentés — következett be. Ezt is figyelembe véve az 1980. évi intézkedések, illetve az évközi piaci változások nyomán a fogyasztói árszínvonal az idén 3,7%-kal emelkedhet. A fogyasztói árszínvonal 1980 első negyedévében 1,1%-kal volt magasabb az 1979. decemberinél. A mezőgazdasági idénycikkek viszonylag magasabb árától eltekintve ez megfelel a tervezettnek. A termelő ágazatokban bekövetkezett anyag- és energiaáremelés az anyagköltségek növekedésénél kisebb hatást gyakorolt a készáruk fogyasztói árszínvonalára, egyebek közt azért, mert ez időben egybeesett az év eleji induló árak korrekciójával (csökkentésével), továbbá, mert az állami költségvetés a tüzelőanyagok, az élelmiszerek, építőanyagok és a lakossági szállítás költségnövekedését pénzügyi támogatással ellentételezte. A fogyasztói árszínvonal-emelkedés mérséklését szolgálta a ruházati termékek forgalmi adójának csökkentése és a bútorok forgalmi adójának a normatív, 11%-os mértékre való leszállítása. Mindezek figyelembevételével április végéig a fogyasztói árszint 1,6%-kal nőtt. Az új ármechanizmus szabályainak megfelelően árleszállításokra is sor került azoknál a fogyasztási cikkeknél, amelyek tartós külpiaci ára ezt indokolta. Így április 28-tól csökkent néhány kávéfajta fogyasztói ára. Átlagosan 20%-kal mérséklődött a tea fogyasztói ára is. A harisnya, a zokni, a harisnyanadrág árszínvonala a terv előirányzataival összhangban mérséklődött. Ugyancsak a világpiaci árváltozásokkal összefüggésben vizsgálatok folynak más fogyasztói árak csökkentésére is. Ellenőrzés, tájékoztatás Az új ármechanizmus bevezetésének időszakában szorosabb hatósági árellenőrzés is szükséges, hiszen az új árképzési szabályok alkalmazásában a hatóságoknak és a vállalatoknak nincs gyakorlatuk. Különös gondot okoz annak a megítélése, hogy a külpiaci árváltozások mikor fejeznek ki tartós gazdasági változásokat, olyanokat, amelyek követése a belföldi árakban is indokolt. Az árhatóságoknak és a gazdaságirányítás más szerveinek az év második felében legfőképpen azt kell vizsgálniuk, hogy a külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzés megfelelően segíti-e a versenyképes termelési és exportstruktúra kialakítását, a gazdaságos export növelését és az észszerű importgazdálkodást. Az árrendszer fejlesztése kapcsán hosszú távon is vizsgálnunk kell, hogy miként lehet szélesíteni a külkereskedelmi árakhoz igazodó árképzés érvényesülési területét. Illetve azt, hogy miként lehet a jelenleg még önköltségtípusú árképzéssel dolgozó ágazatokban, elsősorban az élelmiszergazdaságban és az építőiparban az energia- és anyagtakarékosságra, valamint a termelési szerkezet korszerűsítésére a mainál jobban ösztönző árrendszert és ármechanizmust megvalósítani. Fokozott erőfeszítéseket kell tennünk az árbürokrácia csökkentésére, tekintettel arra, hogy az új ármechanizmus bevezetésével alig változtak a kalkuláció, a készletátértékelés és más technikai feladatok végzésének nehézkes és bonyolult módszerei. Ezek korszerűsítésével elérhető, hogy a változó árakhoz ne fűződjék nagyobb adminisztrációs igény, mint az eddigi árképzéshez. Az árpolitikai céljainak megfelelően javítanunk kell a lakosság tájékoztatását, a fogyasztók széles körét érintő árváltozások meghirdetésével, a megváltozott áraknak az árukon való feltüntetésével, és az árellenőrzési tapasztalatok nyilvánosságra hozatalával. A tapasztalatokat összegezve azt mondhatjuk: a gazdaság és a társadalom felkészülten fogadta az új árrendszert, s ez az eredményekben is megmutatkozik. A továbbiakban arra van szükség, hogy az ár- és szabályozó rendszer működési elveit következetesen alkalmazzuk, a hibákat idejében korrigáljuk, s a munka minden területén érvényesüljenek a népgazdasági tervben meghatározott követelmények. Rácz László az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezetője A kommunális beruházások megoszlása 1976-1979 Az 1976—1979-es években a szocialista szektorban a kommunális beruházások felét a lakásberuházások, több mint egynegyedét a kulturális, és hozzávetőleg egy-egy tizedét az egészségügyi és szociális beruházások tették ki. (A külső kör az 1976—1979. évi, a belső kör az 1971—1975. évi, nagyjából azonos százalékarányokat mutatja. Jelentősebb arányváltozást az előző ötéves tervidőszakhoz képest az egészségügyi beruházásoknál láthatunk. A népgazdaság egészében a lakásberuházások aránya a kommunális beruházásokon belül az ábrázoltnál nagyobb, mivel a lakosság saját erőforrásból valósítja meg az országos lakásépítkezések több mint felét. lakás beruházások El . .. Szociális beruházások Egészségügyi beruházások Kulturális beruházások A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Jugoszláv berendezések szovjet atomerőművekhez A jugoszláviai Energoinvest megállapodást írt alá a szovjet Atomenergoexport vállalattal: 1981 második felétől kezdődően 20 darab gőzszeparátort szállít 1000 megawattos atomerőművekbe. A szerződés értéke 170 millió dollár. A Szarajevó közelében levő Termoaparati gyár pedig hasonló nagyságú szállításra vállalt későbbi kötelezettséget. (AP—DJ) Bajban az amerikai kisvállalatok Az USA-ban körülbelül 11 millió olyan vállalat van, amelyet kisvállalatnak tekintenek. Ezekből 3,4 millió 5 milliós, vagy ennél kisebb forgalmat bonyolít le és 100 munkásnál kevesebbet foglalkoztat. Ennek ellenére ezek a kis-, de mozgékony vállalatok a nemzeti össztermék meglepően nagy hányadát, 43%-át állítják elő, és sok mammutvállalat „bedolgozói”. A General Motorsnak például 55 ezer kis szállítója van. A mostani hitelkorlátozások a kisvállalatokat érintik a legerősebben. Ezek rendszerint krónikus tőkehiányban szenvednek, és nagy szükségük van kölcsönpénzre, hogy a béreket fizetni tudják és készleteiket a szükséges szinten tartsák. A kisvállalatoknak nyújtott hitelek kamatai rendszerint 2—3%kal magasabbak a nagyvállalatoknak nyújtott hitelek kamatánál. Ha a hitel eltűnik, a kisvállalat csődbe kerül és leáll. Bár sok kisvállalat elkerüli a csődöt, arról panaszkodnak, hogy a hitelkamatok felemésztik a nyereség fejlesztésre szánt részét. A kormány intézkedéseket tett a vállalkozó kedv élénkítésére. Az adórendelkezések revíziójával a társulati nyereségek első 100 ezer dollárjának adókulcsát csökkentették. A tőzsde is megkönnyítette a kisvállalatok részére, hogy részvényeiket az értéktőzsdén kínálva tegyenek szert működő tőkére. Az egészséges kisvállalatok létezése döntő jelentőségű a gazdaságban. A National Science Foundation egy 1977-ben közzétett tanulmánya szerint az innováció az USA gazdasági növekedésének mindig a legfontosabb tényezője volt, és 1953 és 1973 között négyszer annyi innováció származott az ezer főnél kevesebbet foglalkoztató vállalatoktól, mint a középnagyságú cégektől. Ha az infláció visszatartja a vállalkozókat attól, hogy pénzüket kisvállalatokban kockára tegyék — írja az amerikai lap —, akkor az USA hamarosan olyan országgá válik, amelynek elöregedett, behemót társaságaiban sem a képesség, sem a kezdeményezőkészség nem lesz meg új termékek kifejlesztésére. (Time, Világgazdaság) Az infláció az EGK-ban közelít a 15 százalékhoz Gyorsul a pénzhígulás üteme az EGK-ban, és megközelíti a 15%-ot — jelenti a Közös Piac statisztikai hivatala. Májusban a fogyasztói árak a 9 tagországban 0,8%-kal mentek feljebb, ami az egész évre kivetítve 14,8%-os inflációnak felel meg. A legnagyobb drágulást Írországból jelentették, ahol május közepén — (február közepéhez viszonyítva) — az árszínvonal 7,4%-kal volt magasabb. Az NSZK-ban a múlt hónapban évi rátára vetítve a 6%-os, Belgiumban 6,5, Hollandiában 7,4, Franciaországban és Dániában 13,9—13,9%-os volt a pénzhígulás. Nagy-Britanniában 21,9%-os, Olaszországban 20,7 és Írországban 20,3%-os volt az infláció. (WWD) Élelmiszergondok a fejlődő országokban „A legszegényebb országok idei gabonaszükségleteinek csaknem egyharmadát még nem sikerült fedezni — jelentette ki Saouma, az ENSZ világélelmezési szervezetének (FAO) vezetője. Az elhangzottak szerint a fejlődő országok élelmiszer-ellátása roszszabbra fordult, miután tavaly a világ gabonatermelése 60 millió tonnával csökkent. Az idén sem alakult kedvezően az időjárás, ezért hárommillió tonnával emelkedett a legszegényebb országok gabonasegély-igénye, amely így elérte a 21 millió tonnát. Ezeknek az igényeknek 30%-át még sem kereskedelmi beszerzéssel, sem élelmiszersegélyek formájában nem sikerült fedezni. (AP— DJ)