Népszabadság, 1980. augusztus (38. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
10 ISFPSZABADSAG --------- ~ ~ ^ — REÁLIS LEHETŐSÉGEK, ÚJ FELADATOK Gazdasági kapcsolataink a fejlődő országokkal A fejlődő országokkal fenntartott gazdasági kapcsolataink fontosságának, a kapcsolatok fejlesztésében rejlő lehetőségeknek a megítélésében nem ritkák a szélsőséges nézetek, egyaránt találkozni lehet a kapcsolatok jelentőségének és a továbbfejlesztés perspektíváinak a realitásokat mellőző túlértékelésével, valamint az együttműködés megengedhetetlen lebecsülésével. A fejlődő országok részesedése a teljes magyar kivitelben az utóbbi években átlagosan valamivel 8% fölött volt. A nem rubelelszámolású exportunkból azonban (beleértve ebbe a szocialista országokkal nem rubelben elszámolt kivitelt is) mintegy 17% irányult a fejlődő országok piacára. Néhány fejlődő országba irányuló exportunk értéke vetekszik fontos tőkés piacokra menő kivitelünk értékével. 1979-ben például Irak a nem szocialista országokba irányuló export tekintetében az ötödik helyet foglalta el, megelőzte a többi között Nagy-Britanniát, Franciaországot és az USA-t. Kuvait, Szíria, Algéria és Líbia 1979-ben külön-külön olyan értékű magyar exportárut vásárolt meg, mint például Görögország, Belgium, Törökország vagy Finnország. Nem kevésbé fontos felvevőpiacunk Libanon, Irán, Nigéria, Tunézia, India és Brazília. A fejlődő országok importunkban elfoglalt részaránya valamivel kisebb, mint a kivitelben: teljes behozatalunkat tekintve mintegy 6%, a nem rubelelszámolású behozatalhoz viszonyítva mintegy 11%. Legjelentősebb szállítóink közül Brazília a nem szocialista országok között az 1979. évi adatok alapján a hatodik helyet foglalja el, megelőzve például Franciaországot és Hollandiát. Irakból pedig többet vásároltunk, mint az USA-ból, Svédországból vagy Belgiumból. A fejlődő országok részesedése néhány termékcsoport exportjában és bizonyos, igen fontos áruk behozatalában jóval meghaladja az előbb említett arányokat. A fejlődő országokba irányul például a nem rubelelszámolású gépipari exportunk mintegy 40%-a, és onnan érkezik a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nem szocialista országból származó importjának 55%-a. A tavalyi eredmények Gazdasági kapcsolataink szempontjából kedvezően értékeljük az 1979. évi eredményeket is. A fejlődő országokba irányuló exportunk értéke meghaladta a 700 millió dollárt, ami 26%-kal több az előző évinél. Importunk 655 millió dollárt tett ki, ami 4°/%-kal múlta felül az egy évvel korábbit. Kedvezően alakult a forgalom áruösszetétele. Kivitelünk 35%-át gépek, komplett berendezések, műszerek, járművek, alkatrészek, további 21%-át fémtömegcikkek, fogyasztási iparcikkek alkották. Mintegy 21% volt a kohászati és vegyipari anyagok részesedése, a maradék 23% pedig élelmiszeripari cikkekből, élő állatok és egyéb mezőgazdasági termékek szállításából adódik. Importunk nagyobb része olyan energiahordozó, anyag és mezőgazdasági termék, amely a fejlődő országokból gazdaságosan beszerezhető. Vásárlásaink több mint 10%-a gyáripari termék, fogyasztási iparcikk, alkatrész, szerszám, fémtömegcikk és kisebb részben gép. Az élelmiszeripari félkész- és késztermékek részaránya meghaladta a 30%-ot. Tavaly több mint nyolcszáz magyar szakértő tevékenykedett a fejlődő országokban gazdasági kapcsolataink fejlesztése szempontjából fontos területeken, segítve a fogadó ország nemzetgazdaságának fejlődését. Magyarországi szakképzésben mintegy 60 fejlődő ország állampolgárai vettek részt. 1980 első félévében folytatódott az áruforgalom dinamikus növekedése. Exportunk az idén várhatólag eléri a 850 millió dollárt, az import pedig megközelíti a 707 millió dollárt. A fejlesztés tennivalói A fejlődő országokkal fenntartott gazdasági kapcsolataink alakulására vonatkozó politikai szándékot a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata így fogalmazta meg: „Tovább erősítjük a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országokkal. Lehetőségeink arányában támogatjuk őket abban, hogy megszilárdítsák gazdasági önállóságukat. A fejlődő országokkal a külkereskedelmi forgalom az átlagosnál nagyobb mértékben növekedjék.” A feladatok sokrétűek. Dinamikusan tovább kell növelnünk a fejlődő országokba irányuló export értékét, korszerűbbé, gazdaságosabbá kell tenni a kivitel áruszerkezetét. Ezért figyelmünket elsősorban kivitelünk két ágazatára kell összpontosítani. Növelni kell a gépek, komplett berendezések, járművek, műszerek, általában a szakképzett munkával, korszerű technológiával előállított versenyképes és gazdaságosan értékesíthető termékek kivitelét. A magyar gépipar tervezett fejlesztési irányaival, a fejlődő országok növekvő igényeivel összhangban exportunkban nagyobb súlyt kell adni a különféle termelési és szolgáltatási (mezőgazdasági, oktatási, egészségügyi, vízügyi, közlekedési stb.) rendszerek szállításának. Emellett számos fontos felvevőpiacunkon (Irak, Kuvait, Líbia, Szaúd-Arábia, Irán, Nigéria) és több más fejlődő országban még korántsem használtuk ki mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink kivitelének bővítési lehetőségeit. Ennek elsőrendű feltétele az exportálható árualapok bővítése. Különösen az élő marha és marhahús, a fagyasztott csirke, az élő juh és a birkahús, valamint az élő kecske és az étolaj iránt van jelentős igény. Javuló piaci munkával Ahhoz, hogy exportunk tervezett dinamikus növelését megvalósíthassuk, a gyorsan fokozódó követelményeknek megfelelő, igényesebb munkát kell végeznünk mind a szűken értelmezett kereskedelemben, mind a termelésben. Javítanunk kell a piaci igények feltárását, és jobban kell alkalmazkodnunk a fejlődő országok szokásaihoz, sajátosságaihoz. Vállalatainknak számottevően javítaniuk kell teljesítményüket azért, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek — mindenekelőtt a minőség és a szállítási határidő tekintetében — pontosan eleget tegyenek. Ennek elmulasztásával a vállalatok nem kis összegű közvetlen károk, de még inkább az elvesztett későbbi üzleti lehetőségek árán kénytelenek megtanulni, hogy a fejlődő országok piaca is egyre igényesebb. Alaposabban fel kell tárnunk és az eddigieknél jobban ki kell használnunk a fejlődő országok számunkra előnyös szállítási lehetőségeit. A fejlődő országokban található kínálat más, kedvezőtlenebb külföldi beszerzési forrásokat helyettesíthet. Importunk legnagyobb tételeit a jövőben is az energiahordozók és bizonyos nyersanyagok (nyersfoszfát, vasérc, nyersgumi, gyapot, marhabőr stb.) fogják alkotni. A fejlődő országok szállítóképességének fejlődésével és igényeink növekedésével összhangban azonban emelkedni fog a feldolgozóipari termékek (elsősorban a textil- és bőripari áruk, szerszámok, fémtömegcikkek és egyszerűbb gépek) behozatala is. Valószínűnek látszik ugyanakkor, hogy néhány trópusi termékből (kávé, kakaó) a hazai szükségletek fokozatos telítődése miatt importunk az eddigieknél lassabban fog növekedni. Tartós együttműködést Nagy figyelmet kell fordítanunk a fejlődő országok vállalataival való tartósabb együttműködési kapcsolatok szélesítésére. Piaci pozícióink bővítése, sőt megőrzése sem képzelhető el ugyanis hosszabb távon csupán a hagyományos export-import forgalom alapján . Mindenekelőtt bizonyos közlekedési eszközök együttes gyártásában, a mezőgazdaságigép-gyártó ipar, az élelmiszeripar, valamint a mezőgazdasági termelés területén látszik lehetőség az együttműködés további kibontakozására. A termelési kooperációk sikeres megvalósítása nemritkán azt igényli, hogy a magyar vállalatok a fejlődő országokban közös gazdasági vállalkozásokban vegyenek részt, saját vagy vegyes tulajdonú vállalatokat alapítsanak. Erre már eddig is több kezdeményezés volt, de a fejlődés a kívánatosnál lassúbb. Ezután is ügyelni kell természetesen arra, hogy az ilyen vállalkozások terhe és kockázata lehetőségeink és a gazdasági ésszerűség keretei között maradjon, és nem hagyható figyelmen kívül jó néhány akadályozó tényező sem (például éppen az ilyen vállalkozásokhoz szükséges viszonylag magas eszközigény, esetenként a kedvezőtlen helyi körülmények és előírások stb.). Gazdasági kapcsolataink bővítéséhez azonban ennek az együttműködési formának az eddigieknél jóval dinamikusabb fejlesztése szükséges. Tormási János a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője Móricz gyönyörűséges elbeszélésében anya és fia hét krajcár után kutat: hét fémből vert, valóságos vásárlóértékkel bíró pénzdarabot keresgélnek. Nekem olykor hét fillér hiányzik. Van úgy, hogy csak egy. Például, ha a papírboltban egy L/A 4-es boríték vásárlására támad kedvem, lévén annak ára 51 fillér. Ha hatvan fillért adnék oda, jó esetben ezt a választ kaphatnám (a visszajáró pénz helyett): „Sajnos, uram, momentán nem tudok 9 fillért visszaadni”. Ha pedig ötven fillérrel fizetnék, a kereskedő rövidülne meg. Hasonló dilemma elé kerülnénk mindketten, ha az ügyletkötés tárgya egy ofszetboríték volna: ez 99 filér — se több, se kevesebb. Végleg zavarba jönnék, ha egy T 1/2-es jelű tasak beszerzésére szánnám el magam: ez szálasával 33,50, egy belőle tehát 33 és fél fillér. Félpénz, akár a Kit■rákotty mesében ... De miért vagyok ilyen kicsinyes? Kérek, mondjuk ötöt az ofszetből. Az 4,95. az ám! Csakhogy a visszajáró összeget képviselő „lyukas garas” már rég Filléres gondjaink óta gyermeknyakékként tezaurálódott. A még kisebb pénzegység, a 2 filléres állítólag pikáns módon szívódott fel: a női harisnyakötők letűnt korában lepattant gombok kapualjakban behelyezett, ideiglenes helyettesítőjeként. Gresham híres törvénye — miszerint a rosszabb pénz a jobbikat kiszorítja a forgalomból — tehát módosultan, meglehetősen sajátosan és visszájára fordítva érvényesült: a kisebb értékű pénzdarab — értékből használati értékké válva — vonult ki a gazdasági életből. Az ármegállapítás olykor komputerigényes matematikai feladatok elé is állít. Ha például az említett T 1/2-esből, egye fene, huszonötöt is hajlandó volnék venni, 8,375 ezred forintot kellene leszámolnom ... Persze ha ezekből például tízet vennék, az absztrakt összegből levont konkrét, fizethető summa válnék. Vegyek hát, akár van ennyire szükségem, akár nincs. Vagy pedig: ne várjam vissza a visszajárót. Igaz is, szerintem az eladók, pénztárosok, könyvelők megérdemelnék, hogy a visszaadhatatlan fillérekből összegyűlő csekély pénztártöbbletben részesedjenek, elképzelem ugyanis, hogy ezek kezelése hány munkahelyen okoz jóval több munkát, mint amennyit megér. Az idő pénz ... Tudom persze, a fillér is pénz, melynek értékét, hasznosságát a gyufa, a bélyeg, a levelezőlap, az autóbuszjegy ára és sok más apró, egyenként, létező pénzdarabokkal megvásárolható áru és szolgáltatás jelzi. De hát, úgy látszik, olyan pénz, amely adott esetben akkor segíti a takarékosságot, ha — ott, ahol jelenléte fölösleges — értelmes kalkulációval csökkentjük a szerepét az árakban, a pénztáraknál és az adminisztrációban. Vajha pénzünk értékét, valamint az árak megállapításának tisztességes voltát az árcédulákon nem a tizedesponttól jobbra, hanem inkább az attól balra álló számjegyek tanúsítanák. Fábri Ervin A népesség aránya a városokban és községekben A népszámlálás előzetes adatai szerint 1980. január 1-én az ország lakosainak száma 10 millió 710 ezer volt, közülük 2 millió 60 ezren éltek Budapesten, 3 millió 629 ezren a többi városban, és 5 millió 21 ezren a községekben. A legutóbbi (1970-es) népszámlálás óta Budapest lakosainak száma mérsékelten (3%-kal), a vidéki városokban élőké jelentősen, 17%-kal növekedett. Az utóbbi évtizedben csökkent a városok népességének növekedési üteme. 1980. január 1-én a községekben élők száma 4%-kal kevesebb volt, mint 1970-ben. A grafikon az év elején kialakult százalékos arányokat mutatja. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Új rubelárfolyamok A Szovjetunió állami bankja megváltoztatta a rubel árfolyamát kilenc külföldi valutához képest — jelentették be Moszkvában. Az augusztus 1-től érvénybe lépett intézkedés nyomán többet ér a rubelhez képest az osztrák schilling, az angolfont, a belga frank és a finn márka, alacsonyabb árfolyamon jegyzik viszont az argentin pesót, a kanadai és az új-zélandi dollárt, a török fontot és a japán jent. Az árfolyamváltozáshoz fűzött kommentárjában az Ekonomicseszkaja Gazeta megjegyzi, hogy a legutóbbi hetekben a nemzetközi pénzpiacokon csak lényegtelen változások történtek, és ezek nem érintették a legfontosabb nyugati valuták: az USA- dollár, az NSZK-márka, a svájci frank és a francia frank helyzetét. (MTI) nak: a nemzetközi kereskedelemben várhatóan tovább fog bővülni a protekcionista intézkedések köre. Egyes fontos iparágakban, így a vas-, az acél-, a textil- és a ruházati iparban a protekcionizmus már-már intézményes kereteket öltött, és ez a jelenség valószínűleg tovább rontja a fejlődő országokexportlehetőségeit. A protekcionizmus általános terjedése ellenére néhány fejlődő ázsiai és latin-amerikai állam 1979-ben és 1980 első félévében valamelyest javította kereskedelmi és fizetésimérleg-helyzetét. A fejlődő országok többsége azonban képtelen időben törleszteni külföldi adósságait és a visszafizetések elhúzódása veszélyezteti a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi rendszer egészséges működését — állapítja meg a jelentés. (AP—DJ) IMF-jelentés a protekcionizmus terjedéséről A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) jelentése szerint a fejlett tőkés országokban egyszerre jelentkezik a gyors, ütemű infláció, a magas arányú munkanélküliség és a lassuló gazdasági növekedés, ennélfogva nem valószínű, hogy a közeljövőben számottevően csökkentenék a vámokat. Az IMF szakértői rámutat 1980. augusztus 13., szerda Szovjet földgáz Finnországnak A Szovjetunió a Szojuzgazexport és a finin Neste cég között létrejött szerződés alapján az idén 930 millió köbméter földgázt szállít Finnországnak — jelentette az EKO-TASZSZ. Az üzletkötés értékét eddig még nem hozták nyilvánosságra. A Szovjetunió tavaly 46,50 millió rubel értékben szállított földgázt északi szomszédjának. (Világgazdaság)