Népszabadság, 1980. augusztus (38. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

10 ISF­PSZ­ABADSAG --------- ~ ~ ^ — REÁLIS LEHETŐSÉGEK, ÚJ FELADATOK Gazdasági kapcsolataink a fejlődő országokkal A fejlődő országokkal fenntar­tott gazdasági kapcsolataink fon­tosságának, a kapcsolatok fejlesz­tésében rejlő lehetőségeknek a megítélésében nem ritkák a szél­sőséges nézetek, egyaránt talál­kozni lehet a kapcsolatok jelen­tőségének és a továbbfejlesztés perspektíváinak a realitásokat mellőző túlértékelésével, valamint az együttműködés megengedhe­tetlen lebecsülésével. A fejlődő országok részesedése a teljes magyar kivitelben az utóbbi években átlagosan vala­mivel 8% fölött volt. A nem rubelelszámolású exportunkból azonban (beleértve ebbe a szo­cialista országokkal nem rubel­ben elszámolt kivitelt is) mint­egy 17% irányult a fejlődő orszá­gok piacára. Néhány fejlődő or­szágba irányuló exportunk érté­ke vetekszik fontos tőkés piacok­ra menő kivitelünk értékével. 1979-ben például Irak a nem szo­cialista országokba irányuló ex­port tekintetében az ötödik he­lyet foglalta el, megelőzte a töb­bi között Nagy-Britanniát, Fran­ciaországot és az USA-t. Kuvait, Szíria, Algéria és Líbia 1979-ben külön-külön olyan értékű ma­gyar exportárut vásárolt meg, mint például Görögország, Bel­gium, Törökország vagy Finnor­szág. Nem kevésbé­ fontos felve­vőpiacunk Libanon, Irán, Nigé­ria, Tunézia, India és Brazília. A fejlődő országok importunk­ban elfoglalt részaránya valami­vel kisebb, mint a kivitel­ben: teljes behozatalunkat tekint­ve mintegy 6%, a nem rubelel­számolású behozatalhoz viszo­nyítva mintegy 11%. Legjelentő­sebb szállítóink közül Brazília a nem szocialista országok között az 1979. évi adatok alapján a ha­todik helyet foglalja el, megelőz­ve például Franciaországot és Hollandiát­. Irakból pedig többet vásároltunk, mint az USA-ból, Svédországból vagy Belgiumból. A fejlődő országok részesedése néhány termékcsoport exportjá­ban és bizonyos, igen fontos áruk behozatalában jóval meghaladja az előbb említett arányokat. A fejlődő országokba irányul pél­dául a nem rubelelszámolású gép­ipari exportunk mintegy 40%-a, és onnan érkezik a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termé­kek nem szocialista országból származó importjának 55%-a. A tavalyi eredmények Gazdasági kapcsolataink szem­pontjából kedvezően értékeljük az 1979. évi eredményeket is. A fej­lődő országokba irányuló expor­tunk értéke meghaladta a 700 millió dollárt, ami 26%-kal több az előző évinél. Importunk 655 millió dollárt tett ki, ami 4°/%-kal múlta felül az egy évvel korábbit. Kedvezően alakult a forgalom áruösszetétele. Kivitelünk 35%-át gépek, komplett berendezések, műszerek, járművek, alkatrészek, további 21%-át fémtömegcikkek, fogyasztási iparcikkek alkották. Mintegy 21% volt a kohászati és vegyipari anyagok részesedése, a maradék 23% pedig élelmiszer­­ipari cikkekből, élő állatok és egyéb mezőgazdasági termékek szállításából adódik. Importunk nagyobb része olyan energiahordozó, anyag és mező­­gazdasági termék, amely a fejlő­dő országokból gazdaságosan be­szerezhető. Vásárlásaink több mint 10%-a gyáripari termék, fo­gyasztási iparcikk, alkatrész, szer­szám, fémtömegcikk és kisebb részben gép. Az élelmiszeripari félkész- és késztermékek részará­nya meghaladta a 30%-ot. Tavaly több mint nyolcszáz ma­gyar szakértő tevékenykedett a fejlődő országokban gazdasági kapcsolataink fejlesztése szem­pontjából fontos területeken, se­gítve a fogadó ország nemzetgaz­daságának fejlődését. Magyaror­szági szakképzésben mintegy 60 fejlődő ország állampolgárai vet­tek részt. 1980 első félévében folytatódott az áruforgalom dinamikus növe­kedése. Exportunk az idén vár­hatólag eléri a 850 millió dollárt, az import pedig megközelíti a 707 millió dollárt. A fejlesztés tennivalói A fejlődő országokkal fenntar­tott gazdasági kapcsolataink ala­kulására vonatkozó politikai szán­dékot a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusának ha­tározata így fogalmazta meg: „Tovább erősítjük a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országokkal. Lehetősé­geink arányában támogatjuk őket abban, hogy megszilárdítsák gaz­dasági önállóságukat. A fejlődő országokkal a külkereskedelmi forgalom az átlagosnál nagyobb mértékben növekedjék.” A feladatok sokrétűek. Dina­mikusan tovább kell növelnünk a fejlődő országokba irányuló ex­port értékét, korszerűbbé, gazda­ságosabbá kell tenni a kivitel áruszerkezetét. Ezért figyelmün­ket elsősorban kivitelünk két ága­zatára kell összpontosítani. Növelni kell a gépek, komplett berendezések, járművek, műsze­rek, általában a szakképzett munkával, korszerű technológiá­val előállított versenyképes és gazdaságosan értékesíthető ter­mékek kivitelét. A magyar gép­ipar tervezett fejlesztési irányai­val, a fejlődő országok növekvő igényeivel összhangban expor­tunkban nagyobb súlyt kell ad­ni a különféle termelési és szol­gáltatási (mezőgazdasági, oktatá­si, egészségügyi, vízügyi, közleke­dési stb.) rendszerek szállításá­nak. Emellett számos fontos felve­vőpiacunkon (Irak, Kuvait, Líbia, Szaúd-Arábia, Irán, Nigéria) és több más fejlődő országban m­ég korántsem használtuk ki mező­gazdasági és élelmiszeripari ter­mékeink kivitelének bővítési le­hetőségeit. Ennek elsőrendű fel­tétele az exportálható árualapok bővítése. Különösen az élő marha és marhahús, a fagyasztott csir­ke, az élő juh és a birkahús, va­lamint az élő kecske és az étolaj iránt van jelentős igény. Javuló piaci munkával Ahhoz, hogy exportunk terve­zett dinamikus növelését megva­lósíthassuk, a gyorsan fokozódó követelményeknek megfelelő, igé­nyesebb munkát kell végeznünk mind a szűken értelmezett ke­reskedelemben, mind a termelés­ben. Javítanunk kell a piaci igé­nyek feltárását, és jobban kell alkalmazkodnunk a fejlődő or­szágok szokásaihoz, sajátosságai­hoz. Vállalatainknak számotte­vően javítaniuk kell teljesítmé­nyüket azért, hogy a szerződés­ben vállalt kötelezettségeiknek — minde­nekelőtt a minőség és a szállítási határidő tekintetében — pontosan eleget tegyenek. En­nek elmulasztásával a vállalatok nem kis összegű közvetlen károk, de még inkább az elvesztett ké­sőbbi üzleti lehetőségek árán kénytelenek megtanulni, hogy a fejlődő országok piaca is egyre igényesebb. Alaposabban fel kell tárnunk és az eddigieknél jobban ki kell használnunk a fejlődő országok számunkra előnyös szállítási le­hetőségeit. A fejlődő országokban található kínálat más, kedvezőt­lenebb külföldi beszerzési forrá­sokat helyettesíthet. Importunk legnagyobb tételeit a jövőben is az energiahordozók és bizo­nyos nyersanyagok (nyersfoszfát, vasérc, nyersgumi, gyapot, mar­habőr stb.) fogják alkotni. A fej­lődő országok szállítóképességé­nek fejlődésével és igényeink növekedésével összhangban azon­ban emelkedni fog a feldolgozó­­ipari termékek (elsősorban a textil- és bőripari áruk, szerszá­mok, fémtömegcikkek és egysze­rűbb gépek) behozatala is. Való­színűnek látszik ugyanakkor, hogy néhány trópusi termékből (kávé, kakaó) a hazai szükségle­tek fokozatos telítődése miatt im­portunk az eddigieknél lassabban fog növekedni. Tartós együttműködést Nagy figyelmet kell fordíta­nunk a fejlődő országok válla­lataival való tartósabb együttmű­ködési kapcsolatok szélesítésére. Piaci pozícióink bővítése, sőt megőrzése sem képzelhető el ugyanis hosszabb távon csupán a hagyományos export-import for­galom alapján . Mindenekelőtt bizonyos közlekedési eszközök együttes gyártásában, a mező­gazdaságigép-gyártó ipar, az élel­miszeripar, valamint a mezőgaz­dasági termelés területén látszik lehetőség az együttműködés to­vábbi kibontakozására. A termelési kooperációk sikeres megvalósítása nemritkán azt igényli, hogy a magyar vállala­tok a fejlődő országokban közös gazdasági vállalkozásokban ve­gyenek részt, saját vagy vegyes tulajdonú vállalatokat alapítsa­nak. Erre már eddig is több kez­deményezés volt, de a fejlődés a kívánatosnál lassúbb. Ezután is ügyelni kell természetesen arra, hogy az ilyen vállalkozások terhe és kockázata lehetőségeink és a gazdasági ésszerűség keretei kö­zött maradjon, és nem hagyható figyelmen kívül jó néhány aka­dályozó tényező sem (például ép­pen az ilyen vállalkozásokhoz szükséges viszonylag magas esz­közigény, esetenként a kedvezőt­len helyi körülmények és előírá­sok stb.). Gazdasági kapcsolataink bővítéséhez azonban ennek az együttműködési formának az­ ed­digieknél jóval dinamikusabb fej­lesztése szükséges. Tormási János a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője Móricz gyönyörűséges elbeszé­lésében anya és fia hét krajcár után kutat: hét fémből vert, va­lóságos vásárlóértékkel bíró pénzdarabot keresgélnek. Nekem olykor hét fillér hiányzik. Van úgy, hogy csak egy. Például, ha a papírboltban egy L/A 4-es bo­ríték vásárlására támad kedvem, lévén annak ára 51 fillér. Ha hatvan fillért adnék oda, jó eset­ben ezt a választ kaphatnám (a visszajáró pénz helyett): „Sajnos, uram, momentán nem tudok 9 fillért visszaadni”. Ha pedig öt­ven fillérrel fizetnék, a kereske­dő rövidülne meg. Hasonló di­lemma elé kerülnénk mindket­ten, ha az ügyletkötés tárgya egy ofszetboríték volna: ez 99 filér — se több, se kevesebb. Végleg zavarba jönnék, ha egy T 1/2-es jelű tasak beszerzésére szánnám el magam: ez szálasá­val 33,50, egy belőle tehát 33 és fél fillér. Félpénz, akár a Kit­­■rákotty mesében ... De miért vagyok ilyen kicsi­nyes? Kérek, mondjuk ötöt az ofszetből. Az 4,95. az ám! Csak­hogy a visszajáró összeget kép­viselő „lyukas garas” már rég­ Filléres gondjaink óta gyerm­­eknyakékként tezaurá­­lódott. A még kisebb pénzegy­ség, a 2 filléres állítólag pikáns módon szívódott fel: a női ha­­risnyakötők letűnt korában le­pattant gombok kapualjakban behelyezett, ideiglenes helyette­­sítőjeként. Gresham híres törvé­nye — miszerint a rosszabb pénz a jobbikat kiszorítja a forgalom­ból — tehát módosultan, megle­hetősen sajátosan és visszájára fordítva érvényesült: a kisebb értékű pénzdarab — értékből használati értékké válva — vo­nult ki a gazdasági életből. Az ármegállapítás olykor komputer­igényes matematikai feladatok elé is állít. Ha például az emlí­tett T 1/2-esből, egye fene, hu­szonötöt is hajlandó volnék ven­ni, 8,375 ezred forintot kellene le­számolnom ... Persze ha ezekből például tí­zet vennék, az absztrakt összeg­ből levont konkrét, fizethető summa válnék. Vegyek hát, akár van ennyire szükségem, akár nincs. Vagy pedig: ne várjam vissza a visszajárót. Igaz is, sze­rintem az eladók, pénztárosok, könyvelők megérdemelnék, hogy a visszaadhat­atlan fillérekből összegyűlő csekély pénztártöbb­letben részesedjenek, elképzelem ugyanis, hogy ezek kezelése hány munkahelyen okoz jóval több munkát, mint amennyit megér. Az idő pénz ... Tudom persze, a fillér is pénz, melynek értékét, hasznosságát a gyufa, a bélyeg, a levelezőlap, az autóbuszjegy ára és sok más apró, egyenként, létező pénzdarabokkal megvásá­rolható áru és szolgáltatás jelzi. De hát, úgy látszik, olyan pénz, amely adott esetben akkor segí­ti a takarékosságot, ha — ott, ahol jelenléte fölösleges — ér­telmes kalkulációval csökkentjük a szerepét az árakban, a pénztá­raknál és az adminisztrációban. Vajha pénzünk értékét, valamint az árak megállapításának tisztes­séges voltát az árcédulákon nem a tizedesponttól jobbra, hanem inkább az attól balra álló szám­jegyek tanúsítanák. Fábri Ervin A népesség aránya a városokban és községekben A népszámlálás előzetes adatai szerint 1980. január 1-én az or­szág lakosainak száma 10 millió 710 ezer volt, közülük 2 millió 60 ezren éltek Budapesten, 3 millió 629 ezren a többi városban, és 5 millió 21 ezren a községekben. A legutóbbi (1970-es) népszámlálás óta Budapest lakosainak száma mérsékelten (3%-kal), a vidéki vá­rosokban élőké jelentősen, 17%-kal növekedett. Az utóbbi évtized­ben csökkent a városok népességének növekedési üteme. 1980. ja­nuár 1-én a községekben élők száma 4%-kal kevesebb volt, mint 1970-ben. A grafikon az év elején kialakult százalékos arányokat mutatja. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Új rubelárfolyamok A Szovjetunió állami bankja megváltoztatta a rubel árfolya­mát kilenc külföldi valutához képest — jelentették be Moszk­vában. Az augusztus 1-től ér­vénybe lépett intézkedés nyo­mán többet ér a rubelhez képest az osztrák schilling, az angol­­font, a belga frank és a finn márka, alacsonyabb árfolyamon jegyzik viszont az argentin pe­­sót, a kanadai és az új-zélandi dollárt, a török fontot és a japán jent. Az árfolyamváltozáshoz fűzött kommentárjában az Ekonomi­­cseszkaja Gazeta megjegyzi, hogy a legutóbbi hetekben a nemzet­közi pénzpiacokon csak lényeg­telen változások történtek, és ezek nem érintették a legfonto­sabb nyugati valuták: az USA- dollár, az NSZK-márka, a sváj­ci frank és a francia frank hely­zetét. (MTI) nak: a nemzetközi kereskedelem­ben várhatóan tovább fog bővül­ni a protekcionista intézkedések köre. Egyes fontos iparágakban, így a vas-, az acél-, a textil- és a ruházati iparban a protekcioniz­mus már-már intézményes ke­reteket öltött, és ez a jelenség valószínűleg tovább rontja a fej­lődő országok­­­exportlehetősé­geit. A protekcionizmus általá­nos terjedése ellenére néhány fejlődő ázsiai és latin-amerikai állam 1979-ben és 1980 első fél­évében valamelyest javította ke­reskedelmi és fizetésimérleg-hely­­zetét. A fejlődő országok több­sége azonban képtelen időben törleszteni külföldi adósságait és a visszafizetések elhúzódása ve­szélyezteti a nemzetközi keres­kedelmi és pénzügyi rendszer egészséges működését — állapít­ja meg a jelentés. (AP—DJ) IMF-jelentés a protekcionizmus terjedéséről A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) jelentése szerint a fejlett tőkés országokban egyszerre je­lentkezik a gyors, ütemű inflá­ció, a magas arányú munkanél­küliség és a lassuló gazdasági növekedés, ennélfogva nem való­színű, hogy a közeljövőben szá­mottevően csökkentenék a vámo­kat. Az IMF szakértői rámutat­ 1980. augusztus 13., szerda Szovjet földgáz Finnországnak A Szovjetunió a Szojuzgazex­­port és a finin Neste cég között létrejött szerződés alapján az idén 930 millió köbméter föld­gázt szállít Finnországnak — je­lentette az EKO-TASZSZ. Az üz­letkötés értékét eddig még nem hozták nyilvánosságra. A Szov­jetunió tavaly­ 46,50 millió rubel értékben szállított földgázt észa­ki szomszédjának. (Világgazda­ság)

Next