Népszabadság, 1980. augusztus (38. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-27 / 200. szám

10 Ki mit tud a külkereskedelemben? Az esetleges félreértések eloszlatására szögezzük le elöljáróban: az alábbiak nem az ismert televíziós vetélkedő egy sajátos külkereskedelmi változatáról szólnak, hanem arról az információáramlási rendszerről, amelyet a termelő és külkereskedelmi vállalatok alakítottak ki az eredményes kereskedelmi munka érdekében. Rendszerről persze csupán jobb szó híján beszélünk, hiszen a termelők és a külkereskedők egymás közti, tájékozódásul szolgáló párbeszédében egyelőre sokkal több az esetlegesség, mint a szervezett információszolgáltatás. Jól működő rendszerben A kérdés az, hogy milyen is a jól szervezett, a célnak megfelelő információs rendszer. Dergács Ferenc, a Monimpex vezérigazgatója nemrégiben a Külkereskedelmi Minisztérium illetékeseivel, valamint a másik három mezőgazdasági szakkülkereskedelmi vállalat vezérigazgatójával vitatta meg ezt, s véleményét beszélgetésünk alkalmával így összegezte: " Az iparvállalati és a külkereskedelmi szakemberek között állandó viták tárgya a kölcsönös tájékoztatás. A termelőknek információk kellenek a piacról, a külkereskedőnek pedig információ kell arról, hogy mit kell eladnia, illetve megvennie. A lánc kezdetén és végpontján a vevő és az eladó van, közben pedig a külpiaci szervezet, a külkereskedelmi vállalat és főhatóságok, kutatóintézetek állnak. A jól működő rendszer általános követelménye, hogy az adott helyen és időben elegendő információ álljon rendelkezésre a döntéshez. Tartalmazzon a hosszabb távra szóló felkészüléshez és az azonnali, operatív beavatkozáshoz szükséges elemeket is. A rendszerben a legfontosabbnak a lehetőségekhez képest jól megalapozott piaci keresleti, kínálati és árprognózis tetszik. Sajnos, ez a legnehezebb feladat, s így ezek az előrejelzések a legkevésbé megbízhatóak, leginkább itt szükséges a rendszer tökéletesítése. Ezenkívül kellene információkat adnunk a konkurrensek tevékenységéről, a legfontosabb vagy a kínálkozó új piacok sajátosságairól, termékeink külföldi fogadtatásáiól, üzletpolitikai elveinkről, illetve azok hátteréről. Ami a Monimpexet illeti, igazán kielégítőnek csak az■ operatív beavatkozásokhoz szükséges információszolgáltatást tekinthetjük, egyébként közöttünk és a termelők között jelentős tájékoztatási hézagok vannak. Igaz, rendszeresen kiadunk piaci jelentéseket a fontosabb termékekről, forgalmuk, áraik várható alakulásáról, továbbítjuk a tőzsdék, a nemzetközi szervezetek — például a BAO vagy a kávé- és kakakóegyezmények — jelentéseit. A Monimpex és a termelő partnerek között tehát állandó, élő információs kapcsolat van, ami persze nem választható el a közvetlenül végzett üzleti munkától. Ezért egymás ügyeiben korántsem vagyunk járatlanok, de azt nem mondhatom, hogy az információs rendszer jól, szervezetten, olajozottan működik. Másfelől: a termelők selm adnak nekünk kellő mennyiségű információt, pedig az üzletek jó előkészítéséhez a termelési lehetőségekről, az áru minőségéről, a szállítóképességről rendszeresen és idejében kellene tájékoztatást kapnunk. Ami idegesítő Dergács Ferenc vázlatos értékelése is jól érzékelteti: az üzleti munkának célszerűen alárendelt információáramlás az eredményes kereskedelem egyik igen fontos feltétele. Persze lényeges különbség van ágazatok és termékek között. Például a nem tőzsdei áruk alkalmasint másfajta információkat követelnek, mint a tőzsdén jegyzett kakaó vagy kávé. Hódmezővásárhelyen, a Metripond Mérleggyárban arra kerestem választ: vajon elégedettek-e a külkereskedelmi " partnertől kapott információkkal. Fótos József vezérigazgató mindjárt beszélgetésünk elején kiemelte, hogy általában nincsenek nagy zökkenők az együttműködésben, de vannak baljós dolgok is. " Ami leginkább idegesít bennünket, az az ügyintézés lassúsága és bonyolultsága. A Metrimpexhez vagy a Nikexhez érkezik egy kérés: adjanak ajánlatot mérleg szállítására. A külkereskedelmi vállalat ezt lefordíttatja, elküldi hozzánk. Mi megfogalmazzuk az árajánlatot, és viszszaküldjük. Ők ezt ismét lefordíttatják idegen nyelvre, s elküldik a megrendelőnek. Csakhogy ez olykor három-négy hónapig tart. Jószerint már szállítani kellene, mire az ajánlat kiérkezik. S ha a külkereskedelem gyorsabban bonyolítaná le az adminisztratív teendőket, akkor tudnának hamarabb szállítani? Képesek volnának rövidebb idő alatt teljesíteni a megrendelést ? Dorotovics Gusztáv kereskedelmi igazgató válasza a vevőt sem igen elégítené ki: — Gyakran igen, de az esetek többségében nem. Egyelőre nem tudnánk megszervezni az anyagellátást. — Miért hiányolják tehát azokat az információkat, amelyek gyors reakciókat követelnének meg önöktől? — Azért — mondja Dorotovics Gusztáv —, mert ha az új követelmények között nemcsak meg akarunk élni, hanem továbbra is a korábbihoz hasonló, jó nyereséget akarunk produkálni, akkor gyorsabban kell mozognunk. Jó kezdeményezések csak információk alapján születhetnek. Tudnunk kell, mi van a világban, mit tudnak a konkurrensek, mivel érdemes nekünk foglalatoskodni. Nemrégiben alig egy lépés választott el bennünket attól, hogy egy külföldi cégtől megvásároljuk a korszerű elektronikus mérőcella licencét. Nem lett volna drága, és ha meghonosítjuk a gyártást, akkor ma már jó áron exportálhatnánk is az ezzel ellátott mérlegeket. De az üzlet nem jött létre, mert a KGM-ből úgy értesültünk, hogy már készen van a hazai tervezésű mérőcella, amely sorozatgyártásra alkalmas. Ennek immár két esztendeje, s a hazai cellánakmég nyoma sincsen. Ez is információ volt. Hozzá kell tennem, hogy egyetlen ilyen mérőcella ára 40 ezer forint — a legkisebb típusból. Három év alatt — S egyébként a kiviteli kilátásokról, műszaki fejlesztési tendenciákról kapnak rendszeres tájékoztatást partnereiktől? — Jobbára magunk tájékozódunk. Igaz, ehhez nem kis segítséget kapunk a külkereskedelemtől, például úgy, hogy sokat utaztatnak minket. Több vállalattal állunk kapcsolatban. A legnagyobb partnerünk a Metrimpex, amely nem mechanikus mérlegeket exportál, majd a Nikex, a mechanikus mérlegek profilgazdája. A külkereskedelmi vállalattal jók a kapcsolataink. Szerintem az előírásokban van a hiba. Hogy az élet korántsem olyan egyszerű, mint lehetne, arra álljon itt egy kis történet — mondja Dorotovics Gusztáv. — Kooperációs kapcsolatra van kilátás egy NSZK-beli céggel. Ennek a megszervezése a következőképpen megy: a vevő megköti az alapszerződést az Intercooperationnal vagy a Hunicooppal, amelyek csak összehozzák a feleket, megszervezik a találkozást. A vevő szeretne tőlünk venni kötszámlapos mérleget, ami a Nikex profilja, és árszorzós mérleget eladni, ez viszont a Metrimpex profilja. Szó van arról, hogy mi licencet veszünk a gyártáshoz, ennek lebonyolítására célszerű bekapcsolni az üzletbe a Danuna vagy a Licencia Külkereskedelmi Vállalatot. Ha mindezen tárgyalások után a vevő nem kap a fejéhez és nem megy el rémülten az országból, akkor megszületik az előterjesztés, amit a kooperációs tárcaközi bizottság jóváhagy. Mindezek után már csak a bank áldása kell, és hipp-hopp, három év alatt megköttetett a kooperációs szerződés. Ilyen körülmények között valóban nem vagyunk képesek mit kezdeni a mégoly gyors információval sem, amit a külkereskedelem esetleg továbbítana nekünk a kínálkozó lehetőségekről. A Metrimpexnél is afelől kérdezősködtem, mennyi és milyen tájékoztatást kapnak a műszeripari vállalatok a Metrimpextől, s mennyit kap tőlük viszonzásképpen a külkereskedő? — Minden üzletkötésünknél jelen vannak az ipar képviselői — mondja Kovács Aladár vezérigazgató. — Tudják, hogy milyen feltételekkel, milyen induló pozícióból bonyolítjuk le az üzleteket. Ez egyébként — lévén mi csupán bizományosok — természetes alapállás. Az ajánlatok odavissza továbbítása nálunk legfeljebb két hetet vesz igénybe, a Metripondnál mondott háromnégy hónap erős túlzás. Az sem szükségszerű, hogy az említett kooperációs üzlete ilyen bonyolult legyen, a külkereskedelmi vállalat „egy kézből" is megszervezheti, ha erre kap megbízást. Adott esetben nem ez történt. (Mint látható, a Metripond és a Metrimpex képviselői között éppenséggel nincs egyetértés a dolgok megítélésében.) Ami a hosszabb távú információkat illeti, a műszeripar nagyobbrészt a szocialista országokba exportál. Itt tervegyeztetési tárgyalásokon dől el, hogy a következő évben milyen lehetőségek kínálkoznak. Egyébként az ipari szakemberek — szerelők és vezetők — sokat utaznak, tájékozódnak. Valamennyi vásáron és kiállításon ott, vannak a magyar műszeresek is. Nézetem szerint nem az információk megszerzésének a lehetőségével van baj. Az a hiba, hogy az in-yformációkat az ipar nem képes hatékonyan hasznosítani. Csak a termeléssel együtt . Az egyik legnagyobb és kutatóbázissal is rendelkező műszeripari vállalatnak, az MMC Automatika Műveknek is két és fél esztendejébe tellett a vétel után, amíg egy amerikai áramlásmérő licencet végre honosítani tudott. S a példákat sorolhatnám. Szerintünk a műszeripar nem él vagy nem tud élni a kínálkozó lehetőségekkel. Talán azért, mert a lassúbb fejlődéssel is kielégítő eredményeket ér el. Én sem tartok attól, hogy nem sikerül teljesíteni kiviteli terveinket. A lényeg mégis az, hogy alacsony a termelékenység. S ha minőségben, a műszer teljesítményében állnánk is a versenyt, nem álljuk árban és szállítási határidőben. A negyedévenként sorra kerülő igazgatói értekezleteken rendszeresen tájékoztatjuk partnervállalatainkat az új és új piaci fejleményekről, egyeztetjük a terveket és a távolabbi kilátásokat. A feltételek mindenütt mind keményebbek, mégsem látom jelét annak, hogy a műszeriparban a műszaki-technikai fejlődés üteme gyorsulna, az alkalmazkodóképesség javulna. Igaz, ez nemcsak tőlünk függ, de a lényeg az, hogy az információs rendszer valóban hatékony megszervezése, tökéletesítése csak a termelésben bekövetkezett gyökeres fordulattal egyidejűleg képzelhető el. Lovász Péter IN J: P SZ ANA 1) S A G 1980. augusztus 27., szerda A világ legnagyobb kőolajtermelői A grafikon az évi 100 millió tonnánál több kőolajat termelő országok adatát mutatja. Ezen országok közül 1978-ról 1979-re valamelyest csökkent az USA, és nagymértékben (csaknem felére) Irán kőolajtermelése, a többi országé emelkedett. Az ábrában nem szereplő, de még számottevőnek számító kőolajtermelő országok közül valamelyest csökkent az Egyesült Arab Emirátusok, Indonézia, Algéria, nőtt viszont Libia, valamint az Egyesült Királyság termelése. Mindezek hatására a világ 1979. évi kőolajtermelése (Kína nélkül) 2999 millió tonna lett, 79 millió tonnával, 2,7%-kal több, mint 1978-ban. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet licenckereskedelem A szovjet találmányok és technológia iránti érdeklődés egyre nő. A licencek eladása évente átlag 30%-kal emelkedik — állapítja meg a Szocialiszticseszkoja Indusztrija cikke. Az érdekes összeállítás a szovjet technológiai eljárások világméretű terjedéséről egyszersmind cáfolta azt a nyugati állítást, amely szerint a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem egyoldalú előnyökhöz juttatja a Szovjetuniót. A Licenciatorg tevékenységéhez a szovjet tudományos-műszaki fejlődés szolgáltatja az alapot. A cikk az alaptudományok különböző területein mintegy 230 szovjet tudományos felfedezésről ad számot, 750 ezer eredeti műszaki megoldást találmányként jegyeztek be. A Szovjetunió 1980 eleje óta 20 ezer szabadalmat adott el külföldre. A Licenciatorg 50 országba exportál licenceket, amelyek között olyan ipari „nagyhatalmak” találhatók, mint Japán, az NSZK, az USA, Franciaország, Anglia és Olaszország. A cikkíró felsorol néhányat a technológiai eljárások közül, amelyek méltán vívták ki a legigényesebb szakemberek elismerését is. Szovjet licenc alapján sikerült például megoldani a nagykohók párologtatásos hűtését, az elveszett hőenergia hasznosítását. Amerikai cégek szovjet eljárást alkalmaznak a szén föld alatti gázosításában, vagy a tenger alatti gázvezetékek hegesztésénél. (MTI) Meddig nő a föld lakossága? A fejlődő országokban csökken ugyan a születések száma, de a világ népességének növekedése előreláthatólag csak akkor áll meg, ha elérte a jelenlegi szint csaknem háromszorosát — jelentette ki Tabah, az ENSZ demográfiai részlegének vezetője. A londoni demográfiai konferencián elhangzott megnyitó beszéd szerint a föld népessége a következő század harmadik negyedében eléri a 11 milliárdot, és ezen a szinten fog stabilizálódni. . Az ENSZ-szakértő kifejtette, hogy a fejlődő országokban megkezdődött születéscsökkenési folyamat „tartósnak ígérkezik, és további elmélyülése várható”, ami egyaránt tulajdonítható az állami népesedési politikának, a korszerű fogamzásgátló eljárásoknak és a családtervezés iránti igény fokozódásának. Tabah prognózisa szerint az ezredfordulóra hatmilliárdnyian leszünk a földön. A lakosság növekedésével mind zsúfoltabbak lesznek a városok. Jelenleg 16 nagyvárosban emelkedett négymillió fölé a lélekszám, az ezredfordulóra azonban már 61 lesz az ilyen metropolisok száma. (Reuter) A Ford jelentősen csökkenti belföldi beruházásait Az egyre nagyobb pénzügyi veszteségeket szenvedő Ford autógyár bejelentette, hogy a következő öt év során 2,5 milliárd dollárral csökkenti észak-amerikai beruházásait. A részvényesek értekezletén a cég elnöke elmondotta, hogy a beruházások viszszafogása része a rekonstrukciós programnak, amelyre többek között az év első negyedében elszenvedett 473 millió dolláros rekordveszteség is rákényszeríti a második legnagyobb amerikai autógyárat. Mint Caldwell közölte, a Ford az utóbbi kilenc hónapot az amerikai piacon 1 milliárd 045 millió dolláros veszteséggel zárta, és 29%-kal visszaesett a forgalma az év első négy hónapjában. A cég dolgozóinak 40%-a jelenleg bizonytalan ideig kényszerszabadságon van, ez 74 500 alkalmazottat érint. (Reuter) Nagy olajkészletek Írországban Írország a közeljövőben jelentős olajtermelővé léphet elő — jósolja az egyik olajipari szaklap. Az állítást a nyugati partvidék kontinentális talapzatán végzett próbafúrások eredményeire alapozzák. Ezen a területen a szakértők 200—300 millió barreles olajkincset sejtenek. Általános a vélemény, hogy egy 100 millió barreles olajmező is nagyot lendítene Írország jelenlegi gazdasági helyzetén. A jelentés azonban rámutat, hogy valószínűleg gondot okozna a 400—500 méteres mélységben megbúvó olaj felszínre hozatala. Az Északi-tengeren eddig csak legfeljebb 200 méteres vízmélységben fúrtak. Írország partjait 1970-ben kezdték kutatni, azóta 56 kutat fúrtak, kísérleti jelleggel. Az egyik telepen már sikerült napi 1500 barrel olajat felszínre hozni. (AP—DJ)