Népszabadság, 1980. augusztus (38. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
20 PETROVÁCZ ISTVÁN: A legelső magyar ember Már beharangoztak vecsernyére, s mi, Nagy Jóskával, még mindig a tanítói szobában álltunk, Lindeisz tanító úr és az esperes úr előtt. Az esperes úr sehogyan se tudott belenyugodni abba a gondolatba, hogy a belvárosi népiskolából csak ketten akarunk gimnáziumban tovább tanulni. — Tanító úr, figyelmeztetem, kultúrnemzet vagyunk. Legjobb fegyverünk kultúránk fölénye, a magyar hazának e nehéz időben sok kiművelt, istenfélő, igaz ha«a£íra van szüksége! — mennydörögte az esperes. — E történelmi feladatot tanító úrnak is meg kellene értenie! — Mennének innen többen is gimnáziumba, méltóságom uram, — magyarázkodott a tanító —, de a szülők szegények. — Hát akkor nézzük a tudósokat, — kezdett faggatni bennünket a pap. Először földrajzi tájékozottságunkat firtatta, majd verseket mondatott velünk, végül számolnunk kellett. A legnehezebb számtanpéldákat kellett megoldanunk fejben. Ahogy az esperes úr kigondolta a kérdést, már mondanunk is kellett az eredményt. Ez már nem ment, az esperesek legnagyobb gyönyörűségére s tanítónk nagy szégyenére. Szegény tanító úr nálunk is jobban izgult, akkora verejtékcseppek ültek ki homlokára, mint kétborsószem. De nem szólt közbe, csak amikor a pap gúnyosan megjegyezte: — Mi az, ebben az iskolában senki nem tud számolni? — Dehogyisnem! Ha Nyíri Jancsit hallaná a méltóságos úri — Az kicsoda? — Jancsi! Gyere csak be, Nyíri Jancsi! — lépett a nyitott ablakhoz a tanító úr. Jancsi kint játszott a többiekkel az udvaron, a kellemesen meleg májusi estében. Iskolát játszottak, —■ ablakokat rajzoltak a téldre, s féllében ugráltak egyik alblakkarikából a másikba. Amíg az esperes úr velünk nem végzett, ők se mehettek haza. S valamivel el kellett ütni az időt. — Én-e? fordult felénk Jancsi. — Tehát. Gyere! Jancsinak nem akaródzott abbahagyni a játékot. De csak felrántotta bakancsait, mert bakancsban nem ugrálhatott, mezítláb viszont nem jöhetett be, s már ott is állt az ajtóban. —• Gyere beljebb! Belépett, dicsértessékkel köszönt, s megállt, egyenesen, nadrágjához szorított kézzel. Tudta, mi az illem. Az esperes úr végigmérte, tetőtől talpig, s megcsóválta a fejét. — Te vagy az a nagyokos? Jancsi nem felelt. — Na, mondd csak, mennyi hétszer hét meg egy? — Ahogy a tisztelendő úr mondja, ötvenhat, különben ütvén. A pap egy pillanatig értetlenül nézett maga elé, azután felcsillant a szeme: — Bravó! Hát kilencszerkilenc meg háromszor hat? S Jancsi felelt. Minden kérdésre hibátlanul. Azután az esperes úr földrajzból, természetrajzból is kérdezte. — Te miért nem megy gimnáziumba? — hagyta abba a vizsgáztatást Jancsi bambán nézett fel az életerős, egészséges középkorú papra, azután a tanító úrra meresztette a szemét. A tanító úr válaszolt nagy sietve: — A szülei, méltóság és uram, nagyon szegények. — Az nem akadály —, hallgattatta el egyetlen kézlegyintéssel a pap.— Ösztöndíj is van a világon. Te akarnál-e tanult ember lenni, szépen élni, fiam? — Igen! — Imádkozni tudsz-e? — Igen. — Helyes. És azt meg tudnád-e mondani, ki a legelső magyar ember? Akkor, év vége felé tanultunk Vörösmarty Fóti dalából két sort, így hangzott: A legelső magyar ember a király... Vártuk, Jancsi elfújja a verset. De nem. Lehajtotta a fejét, mintha gondolkozna, sokáig állt így, majd kiegyenesedve, magabiztos hangon mondta: — Az én apám! — A te apád? — hüledezett az esperes. — Azután miért? — Mert az én apám a legelső, ahol minden reggel felkel. — Mi a te apád? — Utcaseprő. — Na, na, — dobolt idegesen a kezével az esperes úr az asztalon. — Jól van na, elmehetsz. Jancsi megfordult, elindult. De az ajtóban megállt, s félig viszszajött. — És tényleg felvennének a gimnáziumba, ha az apám is akarná? — Persze, persze, csak menj. Mi még maradtunk egy ideig. Az esperes úr kérdezgetett, azután bennünket is elküldött Szeptemberben gimnazisták lettünk. Mi ketten. Nagy Jóskával. Nyíri Jancsit nem vették fel. Pedig ösztöndíjat se kért. 1980. augusztus 31., vasárnap NÉPSZABADSÁG Hajnal Anna: A kiscsikó A kiscsikó szól. Anyám alatt aranyalom, tejet iszom, ha szomjazom, s anyám meleg oldalában melengetem gyönge hátam. Zúghat odakinn az eső, zöld lóhere zöldebbre nő, nekem kaszálja a gazda, hadd nőhessek szépre, nagyra. Zúghat odakinn a szél is, szívem nem remeg, ha fél is, tető alatt fekszem bátran, anyám meleg oldalában. A musztáng igaz, csak képről ismerem, de a musztángot szeretem, magasan a hegyekben él, , vagy a prérin fut, mint a szél. Ó, rövid, boldog préri-nyári a musztáng selyemfűben jár, de akié a legfőbb jó, azt hinnéd, a musztángcsikó, mert ő, ha felnő is, szabad, ha akar, pihen vagy szalad, s rejti a magas prérifü, (a prérifü csak nyáron hű) s nem nyomja sem hám, sem nyereg, (bár istállója sincs meleg) üldözik éhes farkasok, ja, félelmes a farkasfog, s jeges a szél, éles a szél, és hosszú, jaj, hosszú a tél. Rab Zsuzsa: Indiai motívumok BIVALYNÓGATÓ Húzzad! Győzzed! Rizs alá szántjuk a földet. Színarany ekével szántunk holnap, színarany igával szántunk holnap. Húzzad! Győzzed! • Fekete bivalyom, testvéri Húzzuk! Győzzük! Aranyat ád a földünk. Színarany ólad lesz majd holnap, bögölyök sűrűje nem lep holnap. Holnap! Holnap! Fekete bivalyom, testvéri ESŐKERŐ Kopogj, dobogj, suhogj, zuhogj, friss eső, örvend, zsendül, hajlik, zöldül, rizsmező. Essél frissen! Teljél, rizsszem! Kopogj, dobogj, suhogj, zuhogj, friss eső! MISKOLCI SZOBROK ALKOTÓI VÍZSZINTES: 1. Félkör alakú szabályos görbe vonal. 3. Szobrászművész, a miskolci Lenin-szobor és a diósgyőri munkásmozgalmi emlékmű alkotója. 12. Sötét szín. 14. ... diák, ingyen tanuló szegény diák volt. 15. Pirul, ikerszava. 16. A germánium vegyjele. 18. Személyesnévmás. 19. Y. G. 20. Káposztaféle. 21. Jól öltözött. 23. Indíték. 25. Szobrászművész, a miskolci Fiatalok című szobor alkotója. 30. A kripton vegyjele. 31. Megelégedettség, jó kedély. 32. Növényi szaporító szerv. 34. Vay Sándor. 36. Időegység. 38. Nagy Gábor. 39. Róbert — becézve. 40. Fogyasztható folyadék (névelővel.) 43. Hivatalok közötti írásbeli üzenet! 45. Szobrászművész, a miskolci Kossuth- és Szemere Bertalan-szobor alkotója. 46. Azonos mássalhangzók. FÜGGŐLEGES: 1. Fiatalok. 2. Földbe ásott tároló. 3. Ébred. 4. I. T. 5. Somogy megyei település. 6. Kötőszó. 7. Vásznat készít. 8. Üveggyáráról ismert település. 9. Varga László. 10. Fekvőhely. 11. Gyakori családnév. 13. Kelet-ázsiai teherhordó napszámosok. 17. Város az NSZK-ban. 21. A szél teszi. 22. Nem egészen sárga. 24. Mogorva, rosszkedvű. 26. Görögországhoz tartozó sziget. 27. Nedű, széles. 28. Marokkó fővárosa. 29. Lehullott száraz lomb. 33. Üvegezésnél használt képlékeny anyag. 35. Írás, beszéd része. 37. Tejtermék. 39. Hegység Afrikában. 41. Az izmokat köti a csonthoz. 42. Sakkfigura. 44. Személyes névmás. Beküldendő: a vízszintes 3., 25., 45. és a különálló sor; a miskolci 1878-i árvízi emlékmű alkotójának neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) Ti D. Beküldési határidő: szeptember 6. Cím: Népszabadság Gyermekrovat. Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. Útra készülődnek a vándormadarak Augusztus első felében, amikor néha hosszú napokon át fullasztó kánikula üli meg a határt, a csalánnal övezett nedves árkok, bokrosok mélyén szinte láthatatlanul jelennek meg az első nagy fülemülék, a délnek tartó madarak előőrsei. Ez a közönséges fülemülével rokon és éppen olyan kitűnően éneklő madár inkább északi és keleti elterjedésű és hazánkban csupán az északkeleti országrész folyóártereiben, a párás ligeterdőkben költ, őszi vonulása, során viszont mindenütt megjelenik, ahol kedvére való nedves sűrűségeket talál. Korán és feltűnés nélkül készülődnek útra a nálunk fészkelő kis őrgébicsek, sarlósfecskék és gyurgyalagok is. Ezek a madarak csak egészen rövid időt töltenek a költőhelyeken. Május első napjaiban érkeznek és alig repítették ki fiókáikat, máris indulnak vissza dél felé. Kereken nyolc hónapig vannak távol, út közben, illetve a telelőhelyeken, mégsem maradnak Afrikában, hanem ezer veszéllyel küzdve is megérkeznek minden tavasszal, hogy fészkeket építsenek, fiókákat neveljenek igazi otthonukban. A közismert villás farkú füstifecskék és a hófehér mellű molnárfecskék csak később indulnak, de azért augusztusban már ők is készülődnek. Hatalmas csapatokban lepik el a villanydrótokat, csicseregnek, tollászkodnak, azután hirtelen fölröppennek, de csak azért, hogy egy nagy kanyar után ismét meglepjék a vékony acélszálakat. A második költéssel megkésett molnárfecskék néha még szeptemberben is az eleséget hordják a fészek ajtajában leskelődő fiókáknak, miközben az első csapatok már megindultak a telelőhelyek felé. Az ilyen kései fiókák sorsa azután teljes mértékben az időjárástól függ. Ha meleg, napsütéses ősz ragyog rájuk, baj nélkül eljutnak a többiek után, de esős, hűvös időben bizony menthetetlenül elpusztulnak. Gazdag madárélet zajlik a vizek mentén is. Hatalmas tőkésrécecsapatok hintáznak az apró hullámok hátán, a parton és a leeresztett halastavakban csillogó iszapon pedig cankók és lilék keresgélnek. Néha egy-egy kóbor halászsas bukkan fel a levegőben, mire egyszeriben a magasba emelkedik a szárnyas sereg. Keringenek egy ideig, azután szépen leereszkednek ismét. Nyugodtan tehetik, a halászsas ügyet sem vet rájuk. Nevéhez méltóan a víz felszínét kémleli, nem bukkan-e elő egy vigyázatlan ponty háta valahol. Ha zsákmányt vesz észre, egy helyben lebeg egy darabig, majd függőlegesen zuhan a vízbe, és erős karmaival ragadja meg áldozatát. A halászsas nem fészkel Magyarországon, de minden ősszel és tavasszal rendszeresen átvonul vizeink felett. Az Alföldön sok helyen költ viszont a nála jóval apróbb kékvércse, amelynek laza csapatai augusztustól a fátlan pusztákon gyülekeznek, ahol elsősorban sáskákra vadásznak. Sokan úgy képzelik, hogy a vonuló madarak útjuk során irdatlan magasságokba, a felhők közé emelkednek. A valóságban a vonulás többnyire alacsonyan, mindössze néhány száz méteren zajlik és a tollas vándorok sebessége sem felel meg az erről terjesztett legendáknak. Pontos mérések szerint például a dolmányos varjú 50, a csíz 51, a csóka 61 és a seregély 74 kilométeres sebességgel röpül vonulás közben. Vannak csapatosan vonuló madarak, ilyenek a fecskék, a seregély és a gólyák, mások, mint a kakukk, a gébicsek vagy a fülemülék, egyedül vágnak neki a nagy útnak. Egyesek nappal, mások inkább éjszaka utaznak. A vonuló énekes rigók jellegzetes „cip-cip” hangja például szeptemberi, októberi estéken a városok felett is gyakran hallható. Az időjárás is erősen befolyásolja a madárvonulást. Szép őszi időben a gólyacsapatok akár hetekig elidőznek az alföldi nagy pusztákon és a kékvércséhez hasonlóan elsősorban szintén a sóskákból élnek. De ha felhők takarják el a napot és nedves, ködös idő borul a tájra, a csapat egykettőre felkerekedik és útnak indul. így vannak ezzel egyébként a többiek, a sárgarigó, a poszáták, a fecskék és még sok más madár is. Maradnak, amíg lehet, de amikor a közelgő tél előhírnöke, a hideg északi szél megérkezik, magával ragadja őket és repíti a csapatokat éppen úgy, mint a magános vándorokat a távoli tengerpartok, Afrika felé. SCHMIDT EGON ÉRDEKESSÉGEK a Márvány-tengerben Imrali szigete közelében török kutatók nagy mágneses mezőre bukkantak, amely a repülőgépek és hajók navigációs műszereit is elmozdítja. Ez több szerencsétlenség okozója is volt már a Márvány-tengeren. Éjszaka a hajók eltértek a helyes iránytól, és zátonyra futottak. A tudósok úgy vélik, hogy a tenger fenekén nagy vasérclelőhely található, és az hozza létre a mágneses mezőt. * Az ehető feketekagyló az ínyencek kedvenc csemegéje, mert íze olyan mint az osztrigáé. Most kiderült, hogy ezek a tengeri kagylócskák nemcsak a hasukat szerető emberek számára fontosak. Mivel igen érzékenyek a rádióaktív anyagok által okozott szenynyeződésekre, finn és svéd tudósok ezeket a kagylókat akarják felhasználni a tengervíz tisztaságának ellenőrzésére, főleg ott, ahol a közelben atomenergiával működő erőművek találhatók. * A víz különleges tulajdonsággal rendelkezik: egy liter édesvíz 0 C°-on 10,2 cm’ oxigént tartalmaz, 30 C°-on feleannyit: 5,5 cm’-t A tengervízben kevesebb az oxigén, de ugyanaz az összefüggés itt is megfigyelhető. 0 C°-on egy liter tengervízben 8 cm’, 30 C°-on 4,5 cm* oxigén található. * Az Afrika középső részén található Kivu-tó fontos energiaforrássá válhat. A tó vizének vizsgálata során kiderült, hogy a tóban oldott állapotban mintegy 60 milliárd köbméter metángáz található. Ez 60 millió tonna kőolajnak felel meg. Feltételezik, hogy a metángázt baktériumok termelik.* A légy több órán keresztül, pihenés nélkül képes 20 kilométeres óránkénti sebességgel repülni. Ez a sebesség, figyelembe véve a légy méreteit, igen nagy. A repülés során néhány perc után az aktív izommunkától a légy testének hőmérséklete 15—20 C°-kal emelkedik. Ez a hőmérsékletemelkedés nagyon meleg idő esetén a légy életébe is kerülhet. Ezért fémes színű a légy potroha: az aranyos, acélos színű potroh visszaveri a napsugarakat, és ezáltal csökken a test hőmérséklete. MEGFEJTÉS - NYERTESEK Az augusztus 24-i keresztrejtvény megfejtése: Tóth Béla, Búza Barna, Makrisz Agamemnon, Kallós Endre. Az augusztus 17-i számunkban megjelent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Rakonczai Erzsébet, Békéscsaba; Monostory Judit, Miskolc; Lőrincz Zsuzsanna, Nagykanizsa; Nőtáros Attila, Gyula; Odor Vilmos, Győrújbarát; Takács Ágnes, Ópályi; Reczetár Csaba, Pápa; Harsány Emőke, Dombóvár; Szőllösd Tibor, Mike páros; Kása Éva, Nyíregyháza; Gonda Annamária, Gyöngyös; Baksay Katalin, Paks; Szűcs Zita és Zsuzsa, Simontornya; Morvai Imre, Rózsaszentmárton; Palóczi Enikő, Sopron; Hugyecz Mihály, Galgaguta; Gál Ilona, Végegyháza; Bodor Frigyes, Békéscsaba; Iglódi Csilla és Csaba, Eger; ifj. Novák József, Rád; Keserű Kinga és Csaba, Szeged; Magyar Magdolna, Bódvaszilas; Horváth Éva, Püspökladány; Varga Erzsébet, Börcs; Menyhért Péter, Vikukel Zsuzsa, Kramer Nóra, Gyorgyevics Károly, Németh László és Jurák Andrea, Budapest.