Népszabadság, 1980. szeptember (38. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

10 NÉPSZABADSÁG 1980. szeptember 10., szerda Szibéria távlatai Szibéria a népgazdasági komplé­­x­umban címmel cikket írt az EKO nevű szovjet lapban A. G. Granberg professzor, a közgazdasági tudomá­nyok doktora, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlege gazda­ság- és termelésszervezési intézeté­nek igazgatóhelyettese. A cikket az alábbiakban rövidítve ismertetjük: Szibéria az elmúlt évtizedben az össz-szövetségi területi munka­­megosztásban jól kirajzolódó spe­­cializációval a gazdaságilag leg­­fejletteb körzetek egyikévé vált. Szibéria ma 2,5-szer több bruttó társadalmi terméket és nemzeti jövedelmet állít elő, mint Ka­zahsztán, kétszer többet, mint Közép-Ázsia valamennyi köztársa­sága, többet, mint a Balti, a Kau­kázuson túli köztársaságok és Moldávia együttvéve. Gazdag természeti források Szibéria gyors ütemű, az orszá­gos átlagot tartósan meghaladó gazdasági fejlődésének fő ténye­zője a leggazdagabb természeti források, az ásványi, vízi, fa- és talajerőforrások jelenléte ebben a körzetben. Az itteni ipari fejlődés legfontosabb eredménye, hogy lét­rejött a nehézipar szilárd bázisa a kuznyecki medencében, az ipari övezet a transzszibériai vasútvo­nal mentén, a legnagyobb kőolaj- és gázipari komplexum Nyugat- Szibériában, kialakultak a hidro­­energetikai központok az Angara- Jenyiszej vidékén, az össz-szövet­ségi színesfém-, fa- és fafeldolgo­zó ipari, valamint az energiaigé­nyes vegyi termékeket gyártó bá­zisok. A kilencedik ötéves terv­időszak végén Szibéria a Szovjet­unió kitermelőipara teljes terme­lésének több mint 20%-át, a tü­zelőanyag, a szelfa és a fűrész­áru 25%-át, a vas és acél körül­belül 10%-át, és sok vegyi termék­nek is jelentős hányadát adta. A tizedik ötéves tervidőszak kezdetétől Szibéria határozottan befolyásolja az ország tüzelő­anyag-energetikai komplexumá­nak fejlődését, hiszen a tüzelő­anyag-termelés növekedésének több mint 90%-át biztosítja. A kő­olajtermelésben Szibéria nemcsak a teljes növekedést adja, hanem kompenzálja a többi körzet majd­nem 52 millió tonnás termelés­visszaesését is. Az SZKP XXV. kongresszusának határozatai ér­telmében gyors ütemben fejlődik a színesfémkohászat, a vegyipar, a cellulóz- és papíripar. Szibéria a Szovjetunió bruttó mezőgazdasági termelésének csak­nem 8%-át adja, ami megfelel a népességben elfoglalt hányadának. A kilencedik ötéves tervidőszak­ban itt termelték meg a szemes termények körülbelül 12%-át, a burgonya 8,2%-át, a hús 8,6%-át, a tej 9,5%-át, a gyapjú 11,5°/o-át. Szibéria a gyorsan fejlődő és a gazdaságilag gyorsan kiaknázott új területek közé tartozik. Ebből adódik, hogy a beruházások há­nyada a bruttó társadalmi termék­ben itt 50%-kal meghaladja a szovjet átlagot. 1975-ben itt való­sították meg az összes beruházások 12%-át. Mindazonáltal az építési bázis a szibériai gazdasági komp­lexum gyenge pontja, ami különö­sen kedvezőtlenül hat a termelési és a szociális infrastruktúra fejlő­désére. A közlekedési hálózatnak, a terület műszaki berendezéseinek, a lakásépítésnek és az infrastruk­túra más elemeinek elmaradása visszatartja a körzet gazdasági fejlődését, lassítja az új területek gazdasági felfuttatási ütemét és rontja hatékonyságát. Szibéria és az ország többi ré­sze gazdasági kapcsolatait elemez­ve megállapították, hogy Szibéria bekapcsolódása az össz-szövetségi területi munkamegosztásba 25—30 %-kal növeli a népgazdaság vég­ső hatékonyságát (a nemzeti jöve­delem volumenében vagy a la­kosság nem termelő-fogyasztási alapjában kifejezve), tehát Szibé­ria hozzájárulása a végső népgaz­dasági teljesítményhez 2,5—3-szor meghaladja közvetlen hányadát a bruttó hazai termékben, a nemzeti jövedelemben, az ország fogyasz­tási alapjában. A gazdag szibériai tüzelőanyag-, energia-, ásványi és nyersanyag-, fa-, vízi és talajerőforrások lehe­tővé teszik a különböző nyers­anyagok nagyméretű termelését és feldolgozását ebben a körzetben, az energia- és vízigényes terme­lési ágak telepítését, amelyek mű­szaki-gazdasági mutatóikat te­kintve túlszárnyalják a Szovjet­unió európai részének ugyanilyen termelési ágait. A különböző ter­mészeti források nagyfokú kon­centráltsága és kombinálódása megkönnyíti a különösen nagy vo­lumenű termelési ágak kiépítését és a területi gazdaságszervezés leghatékonyabb formáinak alkal­mazását (területi­ termelési komp­lexumok és ipari gócok létrehozá­sát). Akadnak azonban negatív té­nyezők is, amelyek nehezítik Szi­béria gazdasági fejlődését, és csökkentik a fejlődés potenciális hatékonyságát. Ezek­­ elsősorban az alábbiak­: 1. munkaerőhiány van az ország többi körzetéhez viszonyítva, 2. drágább a mun­kaerő újratermelése, és nehezeb­bek az életfeltételek az északi területeken, 3. nagy beruházáso­kat igényel a terület kezdeti ki­aknázása (a körzeti termelési és szociális infrastruktúra kiépíté­se), 4. a terület túlnyomó részé­nek nehéz természeti-éghajlati adottságai miatt nagyobbak a ter­melési költségek (különösen az építőiparban és a mezőgazdaság­ban), 5. a nagy távolság az or­szág legfejlettebb gazdasági és kulturális központjaitól növeli a termelési eszközök és a készter­mékek szállításának költségét, valamint egyebek között szüksé­gessé teszi sok ember átköltözteté­sét és a szolgáltatóipar kiépítését. Szibéria fejlődésének fentebb felsorolt pozitív és negatív felté­telei nem azonos mértékben hat­nak a különböző ágazatok és ter­melési ágak fejlődésére. A gazdasági hatékonyság alakulása A kőolaj-, földgáz-, szén-, szí­­nesfémérc-termelés, több ener­giaigényes vas- és színesfémko­hászati, vegyipari tennék, a szer­fa és a fűrészáru termelése Szi­bériában rendszerint versenytárs nélkül marad egyrészt a közvet­len­­termelési költségeket tekint­ve, másrészt amiatt, hogy Szi­bérián kívül sehol sincs lehető­ség a szükséges nagyságú terme­lés megszervezésére. Itt meg kell jegyezni, hogy a gazdasági tevé­kenység kedvezőtlen tényezői fő­képp Szibéria északi zónájára jellemzőek, ahol elsősorban egye­di és nagy hatékonyságú erőfor­rások kiaknázása folyik (például kőolaj-, gáz- és színesfémterme­lés). A rendkívül nagy gazdasági hatékonyság példája a nyugat­szibériai kőolaj- és gázipari komplexum. A. G. Aganbegjan akadémikus becslése szerint itt a tizedik ötéves tervidőszak so­rán 1,7 milliárd egyezményes ton­na szénhidrogént (kőolajra át­számítva) fognak felhozni a föld mélyéből. A világpiaci árak, va­lamint a hazai szénhidrogén­hasznosítás hatékonyságának fi­gyelembevételével a termelés tel­jes haszna az ötéves tervidőszak­ban nem kevesebb, mint 150 mil­liárd rubel lehet. Ezért, bár a nyugat-szibériai kőolaj- és gáz­ipari komplexum fejlesztésének beruházási költségei rendkívül nagyok (a tizedik ötéves terv­időszakban mintegy 25 milliárd rubelt tesznek ki), ezek gazdasá­gi hatékonysága többszörösen meghaladja az országos átlagot. Ha a szintetikus gazdasági mu­tatókat nézzük, látjuk, hogy a szibériai termelési komplexum hatékonysága egészében véve már most sem alacsonyabb az össz-szövetségi átlagnál, az élő­munka-ráfordítás hatékonysága pedig lényegesen magasabb. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlege mellett műkö­dő gazdasági és termelésszerve­zési intézet számításai szerint a munkatermelékenység (a meg­termelt nemzeti jövedelem alap­ján számítva) 1975-ben közel 1,2- szer meghaladta az országos át­lagot. A termelési állóeszközök alaphozama Szibéria egészét vé­ve alacsonyabb volt az országos átlagnál, de ez elsősorban abból adódik, hogy a szibériai termelé­­­si komplexum ágazati szerkeze­tében viszonylag nagy hányadot foglalnak el a különösen eszköz­­igényes ágazatok (a bányászat, a villamosenergia-ipar, a közleke­dés), részben pedig abból, hogy az eszközök viszonylag nagyobb értékűek, és a munkaerő-taka­rékosság fokozott alapellátottsá­got igényel. Az elmúlt 10—15 évben a­ szi­bériai gazdaság átlagosan gyor­sabb ütemű fejlődését teljes egé­szében az erőforrásoknak az át­lagosnál hatékonyabb hasznosítá­sa biztosította. Számottevő mér­tékben javult a gazdaság több minőségi jellemzője. Míg 1965- ben az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem (tiszta termék) Szibé­riában közel 10%-kal elmaradt az össz-szövetségi átlagtól, addig 1977-ben Szibéria e mutatót te­kintve 16%-kal meghaladta az országos szintet. A fejlődés új feltételei Ha Szibéria és a Szovjetunió alapvető termékeinek árát világ­piaci árakra számítjuk át (többek között azokét is, amelyeknek a hazai ára viszonylag magasabb a világpiacinál), akkor húsz-har­minc százalékkal emelkednek a Szibériára vonatkozó munkater­melékenységi és alaphozam-mu­­tatók, nagyobb a társadalmi ter­mék, a nemzeti jövedelem, a brut­tó ipari termelés növekedése. A Szovjetunió társadalmi-gaz­dasági fejlődésének soron követ­kező szakaszát jellemző több té­nyező lényegesen befolyásolja Szibéria gazdaságfejlesztési stra­tégiáját. Ide tartozik a népesség és a munkaerőforrás növekedési ütemének­ várható lassulása, a be­ruházások növekedési ütemének csökkenése, az ország európai ré­sze erőforrásai ellátásának bo­nyolultabbá válása, a külgazda­sági kapcsolatok gyors ütemű fej­lődése. . Szibéria gazdaságában a mun­kaerő-ellátási probléma megoldá­sának fő iránya nyilván­valóan a munkatermelékenységnek az or­szág többi körzetéhez viszonyí­tott gyors ütemű fokozása, a kö­vetkezetes munkaerő-takarékos politika megvalósítása a gazda­ság minden területén. A helyi ká­derek megtartásához és újabbak Szibériába vonzásához legkeve­sebb két feltételt kell biztosíta­ni: Szibéria lakosságának elsőbb­séget kell élveznie az életszínvo­nal-emelésben, szigorúbban kell szabályozni a szabad munkahe­lyeket, gazdaságosabban kell hasz­nosítani a munkaerőforrásokat a Szovjetunió nyugati és déli vi­­dékein. A kilencedik ötéves tervidőszak végétől észlelhető a szovjet gaz­daságban a beruházások növeke­dési ütemének lelassulására mu­tató tendencia. A beruházások 1966—1975 között 7,3%-át kitevő évi átlagos növekedési üteme a 10. ötéves tervidőszakban 4,4%-ra esik vissza. Ha ez a folyamat to­vább tart, akkor a szibériai ter­melőerők gyors ütemű fejleszté­sének feladata rendkívül bonyo­lulttá válik. A szibériai gazdaság beruházási szükségletei objektíve bővülnek, ami összefügg a beru­házásigényes specializációs ága­zatok (tüzelőanyag-, vegy-, faipar, kohászat) gyors ütemű fejleszté­sének, a termelési és szociális infrastruktúra elmaradottsága fel­számolásának a szükségességével. De ha az ország egészét tekintve csökken a beruházások növeke­dési üteme, a Szibériába irányított beruházások hányadának számát­ A Vinnyica—Albertirsa között felépített 750 kilovoltos nagyfe­­szültségi távvezeték üzemeltetésé­nek tapasztalatai alapján újabb hasonló vezetékrendszerrel­­bővül a KGST energiaszolgáltató háló­zata. A Szovjetunió egységes ener­getikai rendszerét a KGST rend­szerével összekötő szupervezeté­kek nemzetközi összefogással ké­szülnek, s rendkívül nagy ener­­giamegtakarítást tesznek lehető­vé. Mint ismeretes, megkezdőd­tek egy újabb szupervezeték épí­tésének előkészületi munkái: ez a vezeték a szovjetunióbeli emel­tevő növelése más körzetekben, elsősorban az európai övezetben, a beruházások abszolút csökke­néséhez vezethet. A kialakuló helyzet azonnali intézkedéseket követel: intenzifikálni kell a gaz­daságilag fejlett körzetekben a beruházások hasznosítását, taka­rékoskodni kell a beruházásokkal az újonnan kiaknázott területe­ken, mégpedig a termelésszerve­zés hatékony formáinak alkalma­zása révén (területi termelési komplexumok és ipari gócok ki­építésével). A távlatokban több körzet, kü­lönösen az európai rész számára a helyi tüzelőanyag-, energia- és nyersanyagforrások bővítésének lehetőségei kimerülnek. Sok ás­ványkincs termelési költsége a szegényebb lelőhelyekre való át­téréssel és a termelési feltételek romlásával összefüggésben emel­kedni fog. Ebben a helyzetben Szibéria gazdasági szerepe a mű­szaki-gazdasági mutatók terén meglevő előnyökkel összefüggés­ben más alternatívák hiányában megnövekszik. Várható, hogy a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának üteme meg fogja haladni a ter­melés bővülési ütemét A Szov­jetunió aktívabban be fog kap­csolódni a nemzetközi munka­­megosztásba, elsősorban a szocia­lista gazdasági integráció elmé­lyítése révén. Ennek során a va­lutabevétel számottevő hányadát a kőolaj és a kőolajtermékek, a gáz, a szén, a színesfémek, a fa­anyagok adják, tehát ugyanazon termékek, amelyek termelésében Szibéria hányada megnövekszik. A világpiaci árak dinamikája elő­segíti a szibériai export gazdasági hatékonyságának növekedését. Az optimális növekedés A szibériai gazdaság lehetséges fejlődési ütemének és arányainak kutatását az optimalizált körzet­közi modellel végeztük. Ez a mo­dell lehetővé teszi, hogy kiszámít­suk és egymással szembeállítsuk a népgazdasági fejlődés területre bontott és hosszú távra szóló ki­egyensúlyozott variációit. A szovjet népgazdaság fejlődé­sét változó feltételek között imi­tálva az alábbi dinamikai tör­vényszerűség mutatható ki: Szi­béria nemzetijövedelem-termelé­­se évi átlagos növekedési ütemé­nek 1,2—1,4-szer meg kell halad­nia az országos átlagot (közel ugyanilyen aránynak kell lennie a bruttótermék-növekedésnél is). Az átlagnak ilyen arányú túl­szárnyalása optimális, tehát meg­felel az országos szükségletek ki­elégítése maximálisan elérhető szintjének. A vizsgálatok során még egy körülmény tisztázódott: a szibériai gazdaság optimális növekedési ütemétől valamilyen irányú eltérés nem egyforma kö­vetkezményekkel­ jár. Ha a szibé­riai növekedési ütem az optimá­lisnál magasabbra emelkedik, az országos ütem jelentéktelen mér­tékben lassul, ha viszont Szibéria gazdaságfejlődési üteme az opti­málisnál alacsonyabb, az össz­­szövetségi ütem görbéje merede­kebben zuhan lefelé. Szibéria hányada az össz-szö­vetségi termelésben (a bruttó tár­sadalmi terméket, a nemzeti jö­vedelmet és a bruttó ipari terme­lést tekintve) 1990-ig közel két­­három százalékponttal növekedi­két, tehát elérheti a 11—13°/o-ot. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy Szibéria hányada az össz­­szövetségi beruházásokban 15—­ 16%-ra növekedjen. A számítások arra engednek következtetni, hogy Szibéria el­sőbbséget élvező fejlesztése a szovjet népgazdaság optimális fej­lődésének törvényszerűsége a be­látható jövőben. Nem remény­kedhetünk azonban abban, hogy ez a törvényszerűség automatiku­san érvényesülni fog. Ki kell dol­gozni és meg kell valósítani a szibériai termelőerők fejlesztésé­nek, a legfontosabb gazdasági, szociális, tudományos és műszaki problémák megoldásának komp­­­lex programját. - Az állatállomány a hazai gazdaságokban ( 1000 db) Szarvasmarha A Központi Statisztikai Hivatal márciusi állatszámlálási adatai szerint a mezőgazdasági nagyüzemekben a szarvasmarha- és ser­tésállomány 1970 óta emelkedett, a kisüzemi gazdaságokban azon­ban csak a sertésállomány nőtt, a szarvasmarhatartás visszaesett. (A nagyüzemi gazdaságok túlnyomó részét az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti közös gazdaságok alkotják, kisüzemi gazdasá­gokon a tsz-tagok háztáji gazdaságai, az egyéni gazdaságok és a munkás­ alkalmazottak kisegítő gazdaságai értendők.) Mint az ábra mutatja, szarvasmarha-tenyésztésben a nagyüzemek szerepe jelen­tős, míg a sertések több mint felét a kisüzemek adják. Újabb nagy teljesítményű távvezetékek a KGST energiarendszerében nyickij atomerőműből juttat majd áramot Lengyelországba. A veze­tékek építésében Magyarország is részt vesz a Szovjetunióval, Len­gyelországgal, Csehszlovákiával és az NDK-val együtt. Az APN hírügynökség jelentése szerint folyik a harmadik hasonló távvezeték tervezése is. Ezen ke­resztül Romániába és Bulgáriába vezetnek majd szovjet áramot. A szakértők vizsgálják a negyedik 750 kV-os távvezeték építésének lehetőségeit, amelyi­k Szovjet­uniót Lengyelországon keresztül az NDK-val kapcsolná össze. (MTI)

Next