Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
1980. október 1., szerda NÉPSZABADSÁG Brezsnyev és Reddi beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány ebédet adott a magas rangú indiai vendég tiszteletére. Az ebéden Leonyid Brezsnyev és Szandzsiva Reddi pohár köszöntőt mondott. — A nemzetközi helyzet, így az ázsiai földrész helyzete napjainkban korántsem egyszerű — jelentette ki beszédében Brezsnyev. — Nem nehéz megérteni, mi váltotta ki ezt, elegendő csupán néhány kérdést feltenni. Ki támadott Vietnamra, ki semmisítette meg békés városait és falvait? Ki nyújtott ösztönzést ehhez az agresszióhoz? Ki az, aki mindmáig nem hagyja békében Kambodzsát, amelynek népe csupán egyet akar, békében építeni új életét? Ki szervezi és irányítja az afgán ellenforradalmat, ki bujtogatja Pakisztánt szomszédai ellen? Kinek a repülőgép-anyahajói és különleges egységei fenyegetik Damoklész kardjaként a Perzsaöböl és a Vörös-tenger térségének független államait? Ki hoz létre új katonai támaszpontokat az Indiai-óceán térségében, a Közel- és Közép-Keleten, Afrikában ? Az említett kérdésekre adott válasz világosan megmutatja, honnan származik világunkban ma a veszélyes feszültség. A világ ezekben a napokban lett tanúja Irán és Irak, két szomszédos, a Szovjetunióval baráti viszonyban levő ország fegyveres konfliktusának. Aligha vélhetjük, hogy csupán a tragikus meg nem értés taszította szembe egymással a két népet ezekben a számukra nehéz időkben. Nyilvánvaló, hogy a konfliktus füzében valaki saját pecsenyéjét akarja sütögetni. Ha azt kérdezik, hogy kicsoda, a válasz az, hogy azok, akiknek nem tetszik az imperialistaellenes erője összefogása a Közel- és Közép-Keleten. Azok, akik saját ellenőrzésük alá akarják helyezni a közel- és közép-keleti olajat, akik arról álmodoznak, hogy Iránt ismét katonai támaszponttá, az imperializmus csendőrposztjává változtathatják. Sem Irán, sem pedig Irak nem nyer a kölcsönös pusztításból, a vérontásból, egymás gazdaságának szétrombolásából. Csak az a harmadik fél nyer ezáltal, amelyiktől távol állnak a térség népeinek érdekei. A Szovjetunió azt kívánja, hogy Irán és Irak a tárgyalóasztal mellett rendezze vitás kérdéseit. Jó volna, ha mindazt, amit már most rendezhetnének, az egyetértés szellemében oldanák meg, s amit nem tudnak ma rendezni, halasszák holnapra, amikor a megoldás talán könnyebb lesz. Általánosságban az a véleményünk, hogy a háború napjainkban nem válhat az államok közötti vitás kérdések rendezésének eszközévé, és nem is kell, hogy ez így történjék. S még inkább érvényes ez az olyan feszültséggel terhes térségre vonatkozóan, mint amilyen a Közel- és a Közép-Kelet. A békeszerető szovjet külpolitika arra irányul, hogy az emberiséget megszabadítsa a háború fenyegetésétől. Ez a politika gyakorlati tetteinkben, építő kezdeményezéseinkben jut kifejezésre. Alig néhány napja a Szovjetunió az ENSZ szószékéről ismét egész átfogó intézkedési programot terjesztett elő a béke megszilárdítására, a nemzetközi légkör megjavítására. Ez az irányvonal számításba veszi a világ mai realitásait, érthető a népek számára, megfelel óhajuknak. Leonyid Brezsnyev beszédében méltatta a szovjet—indiai kapcsolatokat, és rámutatott: keddi elnök látogatása ismét tanúbizonyságot ad arról, hogy a két ország a baráti szovjet—indiai kapcsolatok továbbfejlesztésére és megszilárdítására törekszik. Hangsúlyozta: a két ország kapcsolata évről évre bővül, mind sokoldalúbbá válik, és egyre jelentősebb tényező a háborús fenyegetés elleni küzdelemben, Ázsia és az egész világ békéje megszilárdításában. A szovjet államfő méltatta India külpolitikáját, amely a békés egymás mellett élés és az el nem kötelezettség elvein alapul, és megérdemelt tekintélyt vívott ki magának. Indira Gandhi, e kiemelkedő ázsiai politikai személyiség kormányának politikáját a békeszerető törekvések, a józan ész és a realizmus jellemzi. — Az erőpolitika, a diktátumok, a fenyegetések, a fegyverkezési verseny politikájának hívei elégedetlenek ezzel az irányvonallal. Ezen azonban nem kell csodálkoznunk. Volt idő, amikor egyesek „erkölcstelennek” nevezték az el nem kötelezettség Dzsavaharlal Nehru által meghirdetett politikáját. Napjainkban nem lehet a szó szoros értelmében erkölcsösebb, tisztességesebb politika, a népek szívéhez és józan eszéhez közelebb álló politika, mint a béke, az enyhülés, a fegyverkezési verseny megszüntetésének politikája. Örömünkre szolgál, hogy e célok felé törekedve együtt haladunk Indiával — mondatta Leonyid Brezsnyev. Válaszbeszédében Szandzsiva Reddi indiai elnök rámutatott: — Az indiai—szovjet barátság és együttműködés nem csupán kétoldalú kapcsolatainkat gazdagította, hanem hozzájárul Ázsia és az egész világ békéjéhez és stabilitásához. Kapcsolatainkat az jellemzi, hogy mélységesen megértjük egymás létfontosságú gondjait. E baráti szálak napjainkban még jelentősebbekké válnak egy olyan világban, ahol a feszültség újabb gócpontjai jönnek létre, az enyhülés folyamatát pedig szemmel látható károk érték. Reddi méltatta Leonyid Brezsnyev személyes hozzájárulását az európai enyhülés folyamatához, s hangoztatta: az Indiai közvélemény tudja, hogy a szovjet államfő meg akarja őrizni az enyhülés szellemét és folyamatát A brit Munkáspárt bírálja a kormányt James Callaghan, a brit Munkáspárt vezére keddi beszámolójában egységfelhívást intézett a blackpooli kongresszushoz. Beszédének bevallott fő célja az volt hogy a reformokat elhalasztva, változatlan szervezeti formában adja át a pártot utódjának. Callaghan kormányzásra alkalmatlannak minősítette a torykabinetek amely — mint mondta — másfél év alatt 600 ezerrel növelte a munkanélküliek számát szabadjára engedte az inflációt és megroppantotta a brit szociális rendszert. Ami a kongresszus fő témáját, a baloldal által követelt szerkezeti reformokat illeti, Callaghan atyai modorban kioktatta a pártot, az nem írhatja elő még saját kormányának sem a programját. A Munkáspárt végrehajtó bizottságának újjáválasztása során a jobboldal vereséget szenvedett azokban a manővereiben, hogy lemorzsolja a baloldal többségét a párt vezető szervében. A balszárny néhány szekcióban még meg is erősítette a pozícióit. A 79. kongresszuson a párt több társadalmi és gazdasági kérdésben baloldali határozatokat hozott állást foglalt például a drága magániskolák teljes felszámolása, a magánfuvarozás államosítása és egységes állami szállítási és közleke-s dési rendszer létrehozása mellett. (MTI) Kabuli cáfolat pakisztáni koholmányokra Az afganisztáni Bakhtar hírügynökség nyilatkozatban ítélte el pakisztáni katonai köröknek azt a koholmányát amely szerint afganisztáni helikopterek megsértették volna Pakisztán légterét A nyilatkozat ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy pakisztáni fegyveres erők többször behatoltak Afganisztán területére, s Pakisztán fegyverzi fel és képezi ki azokat a bandákat, amelyek provokatív akciókat hajtanak végre Afganisztán törvényes kormánya ellen, békés polgárokat gyilkolnak meg és fosztogatnak. (MTI) Mint azárás idején Békés megye mezőgazdasági termelése az ország élelmiszerellátásában jelentős tényező, éppen ezért nyomaszt bennünket, hogy páratlanul nehéz esztendő zúdult ránk. Úgy tűnt pedig, hogy nyugodtan nézhetünk az idei év elé: ami emberileg megtehető,azt becsülettel megtették a mezőgazdaságban dolgozók, gondos munkával, idejében felkészültek a korábbiaknál is jobb eredmények előteremtéséhez. Az időjárás azonban közbeszólt. Mint másutt, úgy nálunk is a kései tavaszodás késleltette a növénykultúrák fejlődését. Péter- Pál napján még alig szűkültek a búzák, pedig máskor már a kombájnok arattak ilyenkor. Később a szüntelen eső miatt akadozott az aratás. Július harmadik hetében harmincezer hektárnyi területen pusztított nálunk a vihar és a jégzuhatag. Még fel sem mérhettük e kárt, amikor hírt kaptunk: áradnak a Körösök. Megtettük az ilyenkor szükséges rendszabályokat, és viszonylag nyugodtan néztünk az elemek újabb támadása elé. Hozzáedződtünk már, mert az utóbbi húsz esztendőben szinte menetrendszerűen, 4—5 évenként tört ránk az árvíz. Ezért az elmúlt évtizedben, ahol csak tudtuk, megerősítettük a Körösök gátjait, vésztározókat alakítottunk ki, és gyakorlatot is szereztünk az árvízelhárításban. Nem is tett jelentősebb pusztítást az árvíz nálunk, az előző években inkább az árhullám hatására megjelenő belvizek okoztak gondokat. Ezt a veszélyt is évről évre szűkebb határok közé szorítottuk anyagi lehetőségeink szerint. Tizenháromezerr-ese . Az ideihez hasonló áradásra azonban még példa sem volt vidékünk történelmében. Igaz ugyan, hogy a Kettős-Körösön az 1974-es nagy árvíz idején a békési mércék közel azonos magasságú árhullámot mértek, de most szinte egyik óráról a másikra duzzadt 963 centiméterre a vízszint. A Fekete-Körösön 44 centiméterrel haladta meg az eddig mért legmagasabb szintet a vízállás, és hasonló helyzetbe került a Sebes-Körös is. Békés alatt a vízoszlop minden figyelmeztető jel nélkül szinte kirobbant közvetlenül a szivárgást ellenőrző gátőr szeme előtt, és egyik percről a másikra egész falvak kerültek vészhelyzetbe. Az ugyanígy kitörő Sebes-Körös elárasztotta Halaspusztát. Tizenháromezer ember élete került közvetlen veszélybe, és anyagi értékekben milliárdokban mérhető kár támadt jóformán pillanatok alatt. Mezőgazdasági kultúráink csaknem tíz százaléka pusztult el. Tizenhárom, veszélyhelyzetbe jutott településünket a védekezésben helytállók jóvoltából sikerült megmenteni attól, hogy ezeket is egyetlen rohammal elseperje az ár. A külterületeken viszont másfél ezer lakást öntött el a víz, s közülük 1100 összedőlt. Közutaink egy része — köztük fő közlekedési utunk is — a víz alá került. A békési Egyetértés Tsz hat és fél ezer hektáros területén a betakarításra váró teljes termést maga alá gyűrte az árhullám. És ki tudná számba venni a károk között mindazt a kegyetlen megpróbáltatást, amely az itt élő embereket érte?! Keni iVi(‘j!lu‘iün!! Soha nem felejthetjük el mindazt, ami e helyzetben történt velünk, körülöttünk, értünk. Mielőtt az első szó elhangzott volna, pártszervezeteink tagjai — a tanácsokban, a tömegszervezetekben dolgozó társaikkal együtt — már a védelmi munkák első vonalában küzdöttek. Nem igaz az, hogy csupán az anyagi előnyök irányítják az emberek tetteit A baj hírére előbb százak, aztán ezrek jelentkeztek segíteni, és a gátakon küzdő emberrajok közül egyetlenegy sem kérdezte: mikor jön a váltás? Nem a saját sorsukat latolgatták, amikor mások életének megmentéséért szálltak szembe az árhullámmal. Félcipőben, maguk hozta szerszámmal, a sármasszává vált gátakon egyetlenegy sem hátrált meg, a legkegyetlenebb pillanatokban sem e sok névtelen, de nagyszerű ember közül. . Ezreket kellett kitelepíteni, és bizony nem könnyű feladat ilyen sok ember gyors elhelyezése, élelmezése, egészségügyi gondozása. Senki sem maradt közülük hajléktalan, egyikük sem éjszakázott szabad ég alatt. A távolabbi településeinken ismeretlenek invitálták szíves szóval az ismeretlen kitelepítetteket, megosztották velük otthonukat, asztalukat.. Épületek, lakások, tanyák maradtak üresen. Az embert és a lábasjószágot kellett menteni elsősorban. Az ingóságokra és az aprójószágokra a legtöbb helyütt nem jutott, mert nem juthatott idő és figyelem. Idegenek szállták meg e veszélyeztetett környékeket: az árvízi közerők. Aki közülük a riasztásra az utolsó pillanatokban érkezett, és egy szelet kenyeret sem hozott magával, még az sem nyúlt a zárva hagyott otthonokban árválkodó kamrákba. Egyetlen jószág sem tűnt el, és sehol nem akadt dolga a karhatalmi erőiknek. Ünnepnapokon, számvetések idején, a megtett út eredményeit mérlegelve, jogos büszkeséggel szoktuk emlegetni a közös munka révén elért anyagi sikereket. Most azonban bennem is felötlik mindaz, amire sokszor nem is gondolunk ... Az a változás a legdrágább kincsünk, ami az emberek tudatában az elmúlt évtizedek folyamán végbement! Gondolom, érthető, hogy a pártmunkásban a történtek után így összegeződnek a ránk zúdult megpróbáltatások: nincs semmilyen anyagi érték, amely felérne azzal, amit pártunk az ország nagy emberi közösségéért tett; minden siker eltörpül amellett, hogy a párt ilyen összefogásra, önzetlen segítésre, igaz emberség kifejezésére képes társadalmat nevelt. Holnap miért ne? Talán nem alaptalanul mondjuk olykor, hogy a hétköznapok lefokozzák a hősiességet. Az emberi helytállás és hősiesség szembeszökően látványos példáival a megszokott munkanapokon valóban ritkábban találkozhatunk. Mégis meggyőződésem, hogy okulnunk kell mindabból, ami az árvíz idején történt nálunk. Nem sikkadhat el, nem merülhet a feledés homályába mindaz az igaz emberi érték, amelyet a hirtelen veszélyhelyzet a felszínre hozott. A csendes munkanapok sem gondtalanok. Miért ne nyújthatna segítő kezet egy-egy gazdaság emberi közössége a szomszédjukban nehezen boldogulóknak máskor is? Miért ne figyelhetnénk olyan emberséggel oda azokra, akiknek sorsa nehéz, mint ahogy azt tettük vész idején? Miért ne foghatnánk össze hasonló elszántsággal és akarattal a köz javát szolgáló célok megvalósításáért a békés időszakokban is? Nyilvánvaló, hogy lehetetlen ugyanolyan hőfokon táplálni az egymásért küzdés érzéseit, a felelősségérzetet, a minden résszel szembeszálló, önfeláldozó akaratot, a most ránk köszönő, remélhetőleg nyugodtabb hónapok és évek során. Ám ügyelhetünk arra, hogy ez a szép láng ne hamvadjon el, tetteinket hevítse holnap is. Például úgy, hogy okos szóval, valóban meggyőzően magyarázzuk: céljaink milyen fokon közösek, milyen mélységesen szolgálják az egész társadalom és az egyes ember boldogulásának személyes ügyét egyaránt Tíz éve a szamosi árvíz pusztított, és akkor a szomszédaink, Fehérgyarmat megsegítésére fogott hasonlóképp össze a mi megyénk is. Most kamatostul kaptuk és kapjuk vissza, amit akkor mi tettünk másokért. Szocialista államunk magára vállalta a károk helyreállításának fő terheit és már itt van az újjáépítéshez szükséges valamennyi tégla, cement, cserép, üveg. Nem kértünk és nem kérünk most sem semmit senkitől, mégis ezrek jelentkeznek segíteni: pártszervezetek, szocialista brigádok, iskolák, egész vállalatok és szövetkezetek. Itt vagyunk — mondják —, segíteni akarunk. Nem maradtunk tehát magunkra most sem. Ilyen tények késztetnek bennünket arra, hogy a magunk politikai, nevelő munkájának kötelezettségeire is kissé másként figyeljünk, mint ezelőtt. Gondolok például a védekezésben részt vett ezernyi katona bátor helytállására — többségeit az ideérkezésük másnapján szerelt volna le. Fiatal életük legsúlyosabb megpróbáltatásait élték át nálunk. Gondolok az ország szinte valamennyi vízügyi igazgatóságáról idesereglett vezetőkre, szakemberekre, dolgozókra, akiknek erőfeszítései eredményeként sikerült megmenteni valamennyi veszélybe került ember életét. E sor elejére tartoznak karhatalmi erőink, a rendőrség, a munkásőrség, a határőrség tagjai és a tanácsi szervezetek dolgozói is. Mindazok, akiknek helytállása nyomán megmenekült a lakosság vagyona, és most visszatelepülhetnek otthonaikba a családok. Köszönet A helyreállítás nagy feladat mert a károk is nagyok. Sürgősen lakásokat kell biztosítanunk a hajléktalanokká váltaknak, rendbe kell hoznunk megrongálódott ár- és belvízvédelmi műveinket, közutainkat és közintézményeinket. A társadalom összefogása, a közös erőfeszítés azonban napjainkban is legyűri a legnehezebb akadályokat is. Így született ez a tegnap még elképzelhetetlen tény: az árvíz pusztította vidékeken sem maradt el sehol a tanévkezdés. Mezőgazdasági nagyüzemeink is szembeszállnak a pusztulással; megtesznek mindent erejükön felül is, hogy az ország megkapja mindazokat az élelmiszereket, amelyeket tőlük várt. Akad olyan ipari üzemünk is, amely teljesen víz alá került, ám a károk ellenére a vezetők és munkások minden leleményüket latba vetve már dolgoznak azért, hogy a lakosság megkapja tőlük azokat az árukat, amelyekre most is szüksége van. Nemcsak a károkat, hanem az ilyen értékeket is kötelességünk összegezni: ez az együvé tartozás, együttes gondolkodás és cselekvés akadályozta meg, hogy veszteségünk az elszenvedettnél háromnégyszerte nagyobb legyen, és most ez teszi lehetővé, hogy az elpusztult vidékeken újra gyökeret verjen az élet, ismét teremthessen az emberi tudás, értelem és akarat. Köszönet mindazoknak, akiket ezért az elismerés megillet Azoknak, akik emberhez méltón viselték el a megpróbáltatásokat akik segítettek és segítenek ma is nekik. Éljünk és dolgozzunk holnap is ugyanígy, vállt vállhoz vetve! Frank Ferenc az MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára 3 Bethlen Gábor-emlékünnepségek A napokban ünnepeljük Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, választott magyar király születésének 400. évfordulóját A jubileumi eseménysorozat október 7-én, kedd délelőtt Bethlen Gábor budapesti szobrának megkoszorúzásával kezdődik, a Kodály köröndön az emlékbizottság, valamint az országos rendezvények házigazdáinak képviselői — Debrecen és Hódmezővásárhely küldöttei helyezik el koszorúikat Ugyanezen a napon nyílik meg a Bethlen korát és életművét bemutató kiállítás a Hadtörténeti Intézet, és Múzeum várbeli épületében. Október 8-án és 9-én nemzetközi tudományos konferenciát rendeznek Debreceniben. Napirendjén két fő referátum szerepel; az egyik előadás Bethlen Gábor és állama, a másik Bethlen és az európai művelődés címmel hangzik el.