Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

10 K­ÖZGAZDASÁG Olaj: búcsú a túlkínálattól Akasztott ember házában még­sem illenék kötélről beszélni — mondhatná joggal bárki, miköz­ben Ulf Lantzke úr sajtónyilat­kozatát olvassa az iráni—iraki háború várható piaci hatásairól. Lantzke úr a Nemzetközi Ener­giaügynökség (IEA) elnöke, a 21 legnagyobb olajfogyasztó kapita­lista ország (Franciaország fon­tos kivételével) érdekvédelmi kar­­telljéé, amelyet Henry Kissinger hozott létre még amerikai kül­ügyminiszter korában, az Olajex­portáló Országok Szervezete (OPEC) ellenfeleként. Azt mond­ja ugyanis Lantzke úr, hogy ne­kik, mármint a nagyfogyasztó ka­pitalista államoknak, az iráni— iraki háború „semmilyen közvet­len ellátási problémát nem okoz ... még akkor sem, ha a háború el­húzódik, és a két ország a tél be­álltáig egy csepp olajat sem szál­lít”. Állítása megtámasztására azután elsorolja a kapitalista olaj­propaganda összes ügyeletes ér­veit és számait. Az olajpiacok te­lítettségéről szólókat éppúgy, mint a 100—120 napos olajtartalékokét, az IEA „rend­kívüli ellátási rend­szerét”, amely automatikusan élet­be lép, ha valamely tagország fo­lyamatos ellátásában 7%-nyi el­maradás mutatkoznék stb. Rámu­tat, hogy a válságbarométer sze­repét betöltő készpénzvásárlási piacon, Rotterdamban, csend van, és megjósolja, hogy ezúttal olaj­árrobbanás nem lesz. Ilyen jól állna a kapitalista vi­lággazdaság energiaszénája? Eny­­nyire elvonultak már az energia­­válság viharfelhői? Aligha. Olajpropaganda Nem mi állítjuk, hanem a félhi­vatalosnak számító észak-ameri­kai szakfolyóirat, a Petroleum In­­telligence Weekly szeptemberi száma írta, hogy az 5 milliárd barrelnyi (1 barrel , 158,98 liter) olajtartalék létezése (ez lenne az a mennyiség, ami „100—120 nap­ra elegendő”) — egyszerűen fik­ció. Mindenekelőtt azért, mert an­nak senki nem tudja mekkora (de jelentős) hányada eleve tabu a polgári kereskedelem részére, stratégiai célokat szolgál. Másod­szor, mert mobilizálásuk rendkí­vül nehézkes: mintegy 800 000 barrel mennyiség tartályhajók­ban úszik a tengeren, másik része finomítókhoz vezető csővezeté­kekben vagy éppen már feldolgo­zás alatt van. Harmadszor, mert elhelyezésük a nagy olajtársasá­gok, illetve a katonaság távoleső földalatti tárolóiban történt. „Ezen az őszön valójában igénybe vehe­tő olajtartalékunk mennyisége legjobb esetben az 1,1 milliárd barrelt érheti el” — összegezi vé­gül is a szaklap. Nehezen érthető optimizmussal beszél Lantzke úr az iráni—iraki háború „legrosszabb kimenetelé­ről”, ami szerinte napi 3,9 millió barrel ellátási kieséssel, és az év végéig számítva, tartalékkészle­teik 12%-os csökkenésével járhat. Az alapadatok sem pontosak, a viszonyítások sem. Irak éppen 1979-ben, az iráni forradalom kap­csán keletkezett piaci konjunktú­rában bizonyította, hogy akár na­pi 3,5 millió hordó olaj exportjá­ra is képes. Irán pedig (amelyik azelőtt napi 5,4 millió barrel ex­portjára volt hitelesítve), még a forradalom legnehezebb napjai­ban is képesnek bizonyult napi 0,5—1,5 millió barrel eladására. Ha tehát ez a háború elhúzódik, és a két fél olajexportja tartósan a nullával marad egyenlő, úgy Lantzke úrnak ugyancsak át kell dolgoznia számításait. És itt érkeztünk meg a készpénz­vásárlási (népszerűbben „spot”) piacokhoz, ahol Lantzke úr sze­rint idilli nyugalom honol. Mond­juk meg első tapasztalatként, hogy már ma sem teljes a nyu­galom, megkezdődtek kisebb fel­vásárlások, sőt voltak áremelke­dések is, igaz, egyelőre módjával. A pillanatnyi csend oka, hogy az előző három hónap rendelései még rendben úsznak a tengereken fel­használóik felé. Az 1979-es pá­nikvásárlások sem az iráni forra­dalom kirobbanásakor kezdődtek, hanem a folyamatos ellátás fenn­akadásakor. Egyébként az iráni— iraki olaj kiesésében érintett fo­gyasztó országok, mint Francia­­ország, Olaszország, Nyugat-Né­­metország, Japán, Brazília, Svéd­ország, valamint az ugyancsak kiemelten érintett Royal Shell, British Petrol és Exxon olajtár­saságok, megfeszített figyelemmel kísérik az eseményeket, és kezük már a rotterdami telexgépeken van, hogy bármelyik pillanatban indítsák kerül-amibe­ kerül vásár­lásaikat. A rotterdami csend meg­törése várhatóan csak idő kérdé­se, mint ahogy az újabb árrobba­násoké is az. Megoldás: az OPEC A szög végül is akkor kezd előbújni a Lantzke-féle nyilatko­zat zsákjából, amikor azokat a feltételeket veszi számba, ame­lyekkel az OPEC tagországai „se­gíthetnének a súlyosabb zavarok megelőzésében”. Említi ezek kö­zött Szaúd-Arábia újabb napi egymillió barreles exportnövek­ményének elvárását, Kuvait és az'­ Arab Emirátusok szabad ka­pacitásainak teljes kihasználását és egy feltételezést, amely sze­rint „a jelenlegi helyzet eredmé­nyeként bizonyára hatályát veszti az OPEC legutóbbi bécsi konfe­renciáján a tagállamok egy cso­portja által kötött "­gentiement’s agreement", amelyben termelésük 10%-kal történő csökkentésében állapodtak meg.” „Most megszű­nik a túlkínálat a piacokon, s ami olajfeleslegük van, azt elad­hatják” — mondja. Ez bizony meglepő hang­váltás. Eddig a problémák lekezelése, ér­dektelen közönyösség volt az alaphang, most viszont a kérés, a majdhogynem felajánlkozás. És mindezzel annak elismerése, hogy a problémákból való kilábalásuk csak az OPEC segítségével tör­ténhet meg. A kijelentésben ki­sz olajkínálat szűkülésének szubjektív tényezői is erősödtek. Az olajtermelők felmérték adott­ságaikat, felismerték, hogy hasz­nosabb a föld alatt hagyni olajuk azon részét, amely nem szolgál azonnali devizaszerzési szükség­letet. A termelés csökkentésének politikája (az ún. „olajkonzervá­­ciós politika”) tehát nemcsak és nem is elsősorban az ármanipu­lációs meggondolások eredménye. Az elmondott tendenciák érvé­nyesek az összes közel-keleti olajtermelő országra, noha nem egyforma mértékben és nem egy­forma súlyossággal. Irán olajki­termelése például már a forrada­lom előtt hanyatló ágba fordult Kuvait 1980 tavaszán csökkentet­te termelését 25%-kal, egyértel­műen konzervációs meggondolá­sokból. Még a „kimeríthetetlen” Szaúd-Arábia kapacitásának ala­kulása sem problémamentes. Op­timális kitermelése napi 8,5 mil­lió barrel. 1979 óta azonban napi egymillióval­ többet termel, és most — az Egyesült Államok kor­mányának nyomására — ezt to­vább kényszerülne emelni. Az igényelt egymillió barrel/nap többlettermelést azonban nem mondhatatlanul is benne az ígé­ret, hogy az új olajáraikat látat­lanban elfogadják, és hogy újra fejet hajtanak Jamani szaúdi olajminiszter oktatása előtt: „Uraim, az olaj nem drága, az a drága Önöknek, ha nincs!” A geológiai készletek Mindez egyben annak beisme­rése is, hogy a kapitalista világ­­gazdaság energiaproblémáit az 1980-as esztendőben sem sikerült enyhíteni. Minden erőfeszítés el­lenére sem. Az 1980 kora tava­sza óta mutatkozott időleges és viszonylagos túlkínálatot még ar­ra sem sikerült hasznosítaniuk, hogy kivédjék az OPEC nyárvégi újabb áremelését. Az, hogy az OPEC kínálati felesleggel a há­tán is árat tudott emelni, csak az első pillanatban tűnhet­­ közgaz­dasági képtelenségnek. Arra mu­tat, hogy a pillanatnyi piaci vi­szonylatok mögött érdemben el­térő keresleti-kínálati erőviszo­nyok hatnak, és a piac tartós ala­kítása szempontjából ezek a mérvadók. A hosszabb kitekinté­sű prognózisok, az olajtermelés potenciális kapacitásának távlati felmérése egyértelműen az olaj­piaci kínálat tartós és jelentős szűkülését jelzik. Legalábbis a századfordulóig, a nem hagyo­mányos energiahordozók kereske­delmi mennyiségű piaci jelentke­zéséig.­­ Mindez a még földben levő olajkészletek, mindenekelőtt a közel-keleti olajmezők készletei csökkenésének és vele a poten­ciális olajkitermelési kapacitások gyorsuló szűkülésének a követ­kezménye. Az 1972-ben még 353 milliárd barrelre becsültt közel­­keleti geológiai olajtartalék az erőltetett kitermelés következté­ben 1979 végére már 298,5 mil­liárd barrelre csökkent, miközben érdemleges újabb tartalékokat nem tártak fel. A geológiai készletek csökkenése helyenként a minőség romlásával és a nehezebb, drá­gább kitermelés következményé­vel járt együtt. vállalták, legfeljebb 600 000— 700 000 barrelnyi pluszra tartják képesnek magukat. A háború hatása Az iráni—iraki háború várha­tóan újabb és jelentős szűkítő hatást gyakorol az olajpiaci kí­nálatra. Első lépcsőben az olaj­­szállítások bizonytalan időre tör­tént felfüggesztése, utóbb és tar­­tósabban pedig a kitermelő-, szállító- és feldolgozó berendezé­sek kölcsönös lerombolása miatt. Ez a szűkülés minden bizonnyal felszámolja az 1980-as év első felére jellemző kínálati felesle­get, majd a folyamatos ellátás új­raszervezése, illetve a tartalék­­készletek újrafeltöltése kapcsán várhatóan viharos kereslet ki­váltója lehet Mindezzel újabb kedvezőtlen hatást fog gyakorol­ni az 1973 óta tartó tőkés ener­giaválság elmélyülésére. Minden jel szerint 1980 volt az utolsó esztendő, amikor az olaj­piacokon kínálati többlet mutatko­zott. Ez a többlet valószínűleg so­ha nem tér vissza a világgazda­ság részére. Szolnok Péter A KÖZEL-KELETI OLAJMEZŐK KÉSZLETEI (milliárd barrel) 1970 1973 1974 1978 1979 Világ összesen 543,8 539,7 560,2 513,2 542,1 . Közel-Kelet összesen 342,0 316,6 315,8 303,1 298,5 Szaúd-Arábia 145,0 102,0 108,5 99,7 96,4 Irán 60,0 68,0 68,0 44,2 44,0 Irak 29,0 35,0 35,1 37,1 39,0 Kuvait 81,9 78,1 75,9 87,3 85,1 Arab Emirátusok 0,8 18,7 23,8 23,7 23,4 Forrás: „World Oil” amerikai folyóirat 1989. augusztus A venezuelai energia- és bányaügyi minisztérium „Petroleos y otros datos” — 1880. című kiadványa. NÉPSZABADSÁG 1980. október 22., szerda Gépesítés a mezőgazdaságban (1/6) A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a mezőgazdaság gépesítési színvonala állandóan nő. Mint az ábra mutatja, 1979-ben a kalászosgabona-betakarítást és a cukorrépa-kiszedést majdnem tel­jes egészében géppel végezték. A kukoricacső-betakarítás háromne­gyed részben géppel történt. Viszonylag szerény még a burgonya­­kiszedés gépesítési aránya. A gépesítés az idén az eddigi irányban folytatódott, de összesített adatok még nincsenek. 1970 1975 1979 Kalóttosgabona betakarítás Kukorica­, betakarítás Cukorrépa, kiszedés Burgonya­kiszedés A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Fellendült Brazília és a KGST-országok kereskedelme Az idei első félévben Brazília 35,6%-kal növelte kivitelét az európai szocialista országokba az egy évvel korábbihoz képest, mi­közben az onnan származó bevi­tele 15,5%-kal bővült. Az európai KGST-országok az idei első félévben 618 millió dol­lár értékben vásároltak Brazí­liától, és 455 millió dollár értékű árut szállítottak a dél-amerikai országnak. (APA) A VÖEST-Alpine a szovjet piacon A VÖEST-Alpine osztrák álla­mi vállalat évi 6 millió szem­üvegkeret gyártására alkalmas komplett gyártósort adott el a Szovjetuniónak, és több új vál­lalkozás megvalósítására tett ja­vaslatot szovjet partnereinek — közölte Herbert Apfalter, a vál­lalat igazgató tanácsának elnöke. A szemüvegkeret-készítő beren­dezéseket a jolecki (OSZSZSZK) gyógyászatikészülék-gyárban sze­relik fel. A vas- és a színesfém-kohászat­ban, a vegyiparban, a hajógyár­tásban és ércdúsítók építésében javasolt több együttműködési programot a Szovjetuniónak a VÖEST-Alpine, mely az előzetes számítások szerint az idén 3,2 milliárd schilling értékű árucse­re-forgalmat bonyolít le a Szov­jetunióval. Emellett Apfalter sze­rint a VÖEST-Alpine és a szov­jet illetékesek tanulmányozzák a’ licenccsere, a kohászati berende­zések közös fejlesztése és a har­madik piacokon való együttes fellépés lehetőségét is. A VÖEST-Alpine jól beveze­tett cég a szovjet piacon: évek óta szállít, komplett kohászati be­rendezéseket, hajókat, acéllemezt és öntvényeket, cserébe nyers­anyagokat és szerszámgépeket vá­sárol szovjet partnereitől. (Vi­lággazdaság.) Csehszlovákia cipőexportja A prágai Exico külkereskedel­mi vállalat 90 országba szállítja a csehszlovákiai bőripar termé­keit. Értékesítenek természetes bőrből készült Cebo cipőket, Ba­­rex szintetikus bőrből gyártott cipőket és ezen kívül gumi- és­ műanyag cipőket is. Az Exico évente 130 millió pár cipőt érté­kesít külföldön, a belföldi gyár­tás felét. A csehszlovákiai cipők legnagyobb vásárlója a Szovjet­unió (tavaly 36 millió párat vett meg), de keresettek ezek a ter­mékek Lengyelországban, az NDK-ban, Magyarországon és a nyugati­ országokban is — az NSZK-ban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, a skandináv országokban, az Egyesült Álla­mokban, Kanadában­­ és Afri­kátok területén. A csehszlovákiai cipőgyártás nagyipari üzemekben koncentrá­lódik, amelyek az utóbbi években egyre szélesebb körűen működ­nek együtt a többi szocialista or­szág hasonló üzemeivel, többek között szovjet és mongol cipő­gyárakkal. (Rynki Zagraniczne.) Acélipari fejlesztés Jugoszláviában Jugoszlávia csökkenteni akarja az acélcsőimportot, amely pilla­natnyilag a belföldi szükséglet mintegy 30%-át fedezi. Nemrég jelentették be, hogy a sisaki acél­kombinátban egy, évi 200 ezer tonna varratmentes acélcsövet gyártó üzemet építenek, a BBC hírszolgálatának értesülése sze­rint pedig Szarajevó közelében, Viszokóban egy, évenkénti 23 ezer tonna kapacitású üzem létesül. Befejeződött a spliti miniacél­mű bővítése. Az új öntödei ré­szek átadásával a gyár teljesítő­­képessége évi 125 ezer tonnára nőtt. A beruházás 500 millió di­nárba került. (Metál Bulletin.) Kuba első cukorüzlete Mexikóval Kuba az idei évben először adott el összesen 555 ezer tonna finomított cukrot Mexikónak, és előreláthatólag jövőre is tud annyit szállítani, amennyit észa­ki szomszédja rendelni fog — ad­ja hírül a kubai Prensa Latina hírügynökség. Havannai források szerint a legutóbbi közös megbe­szélésén, júniusban Mexikó a jö­vő évre legalább 400 ezer tonna finomított kubai cukor vásárlá­sát jelezte. (Reuter.) A világ műtrágya-felhasználása A FAO legújabb adatai szerint az 1979—1980. gazdasági évben a világ műtrágya-felhasználása re­kord nagyságot, 110,7 millió ton­nát ért el (hatóanyagban számít­va), vagyis körülbelül 4%-kal nőtt az előző évi fogyasztáshoz képest. Az 1978—1979-es évben a világfo­gyasztás 7,7%-kal fokozódott. A felhasználás növekedési üte­me csökkent mind az ipari tőkés­országokban, mind a szocialista országokban. Az 1979—1980. évben világvi­szonylatban a nitrogénműtrágyák­ felhasználása növekedett a leg­erősebben, 4,4%-kal, a foszfátmű­­trágyáké 3, a káli műtrágyáké 2,9%-kal nőtt. (Rynki Zagranicz­ne)

Next