Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
10 NÉPSZABADSÁG 1980. október 8., szerda Nagyvállalat, kisvállalat AZ IPAR SZERVEZETI ÖSSZETÉTELÉRŐL Az intenzív gazdálkodásra való áttérés, a külgazdasági egyensúly javításának, a hatékonyság fokozásának igénye különösen időszerűvé teszi a vállalati szervezetek működésének, kapcsolataik rendszerének vizsgálatát A szervezeti struktúra eddigi változásának tapasztalatait s a nemzetközi gyakorlatból levonható következtetéseket mérlegelve arra keresünk választ, hogy a termelő szervezetek milyen összetétele, milyen méretarányai teremthetik meg az ipar különböző területein az optimális fejlődést. Centralizációs intézkedések Tervgazdálkodásunk több mint három, évtizedének egyik alapvető iparpolitikai célja volt a korszerű, s az iparilag fejlettebb országokéval is versenyképes hazai nagyipar kifejlesztése. Ennek igen lényeges kerületi lépését jelentette az ipar államosítását követően a szétaprózott, alacsony termelékenységgel dolgozó üzemek széles körének felszámolása. Gépeik, termelő berendezéseik átcsoportosítása egyúttal az életképesebb gazdasági egységek gyorsított ütemű fejlődését is elősegítette. Jellegzetes vonása volt az ötvenes évek kezdetén végrehajtott szervezeti módosításoknak a régebben vegyes profillal működő vállalatoknak homogénebb gazdasági egységekre való szétválasztása is. A nagyüzemi gyártás szervezeti feltételeinek viszonylag gyors megteremtése céljából a hatvanas évek első felében az ipar vállalati szervezetének igen lényeges módosítására került sor. A több szakaszban végrehajtott összevonások következtében az állami iparvállalatok száma megközelítőleg 40%-kal csökkent (1960-ban még 1368, 1965-ben pedig összesen 840 iparvállalat tevékenykedett önálló gazdasági egységként). Hasonló arányú összeolvadási folyamat játszódott le egyébként a szövetkezeti iparban is, ahol az ipari szövetkezetek száma az 1960. évi 1251-ről 1965 végéig 811-re csökkent. A centralizációs intézkedések azon — az elméletileg jól alátámasztott —felfogáson alapultak, hogy a nagyobb szellemi és anyagi bázissal rendelkező szervezetek jobban át tudják tekinteni az adott ipari tevékenység fejlesztési feladatait; a műszaki problémák szélesebb körű ismeretében világosabban érzékelik a műszaki fejlesztés követelményeit, s koncentráltabb eszközeik birtokában az ezekhez kapcsolódó kutatási-fejlesztési feladatokat is hatékonyabban tudják megoldani. Az adott gyártási ág gazdáiként pontosabban képesek felmérni a termelői, illetve fogyasztói igényeket, s ezek kielégítésében egyenrangú félként léphetnek fel mind a külföldi megrendelőkkel, mind a belföldi — szintén centralizált — kereskedelmi partnerekkel szemben. Emellett a közvetlen tervutasításokon alapuló irányítást is megkönnyítette a gazdálkodó egységek viszonylag kis száma. Külföldi tapasztalatok Az ipar valamennyi területét érintő centralizálódás következtében iparunk szervezete sajátos — a nemzetközileg általánostól eltérő — összetételűvé vált. Jó néhány ágazatban egy vállalatnál összpontosult az iparág teljes tevékenysége. Az ágazatok túlnyomó többségénél úgy csökkent a vállalatok száma, hogy a kis- és középvállalatok rétege erősen leszűkült vagy nem egy esetben teljesen megszűnt. Így 1965-ben az állami ipar munkásainak már csak alig 10%-a dolgozott 500-nál kisebb létszámú iparvállalatoknál, s csaknem 35%-uka az 5000-nél több munkást foglalkoztató vállalatok keretébe tartozott. (Tájékoztató összevetésül: ugyanakkor a Szovjetunió ipari munkásainak csaknem egynegyede, az NDK- ban több mint 40%-a dolgozott olyan kis- és középüzemekben, ahol a munkások száma 500-nál kevesebb volt. Az 5000-nél nagyobb létszámú vállalatok részaránya még a Szovjetunióban is alatta maradt a 30%-nak, az NDK-ban pedig alig haladta meg az összes munkáslétszám 10%-át.) A tőkés országok iparának szervezeti összetétele is lényegesen különbözik a nálunk kialakult arányoktól. Az összehasonlítások eredményei azt mutatják hogy a fejlett iparú országokban sem tapasztalható a kis- és középvállalati réteg elsorvadása. Ezek összességükben számottevő hányadát képviselik a vizsgált országok ipari szervezeteinek. Nyilvánvaló, hogy a tőkés kisvállalatok köre, tevékenységi területe az átlagosnál változékonyabb, hiszen kisebb tőkeerejük folytán a recessziós hatásokat egyedileg kevésbé tudják kivédeni. Az iparon belüli viszonylag stabil arányuk azonban azt jelzi, hogy a gazdasági élet igényli tevékenységüket s a megszűnők helyébe folyamatosan új kisvállalkozások lépnek. Soktelepes vállalatok A gazdaságirányítási rendszer 1968. évi reformját közvetlenül követő években az állami iparvállalatok számának csökkenése nálunk sem folytatódott, a szövetkezeti ipar köre pedig még bővült is (jórészt a mezőgazdasági szervezeteik által alapított közös ipari vállalkozások száma gyarapodott.) A hetvenes években viszont megélénkült az iparban a szervezeti változások folyamata. Az újabb átszervezések már döntően vállalati kezdeményezésen alapultak: túlnyomórészt nagyvállalatok olvasztották be saját szervezetükbe a velük addig kooperációs kapcsolatban álló kisebb (az esetek nagy részében tanácsi irányítás alá tartozó) vállalatokat. E változások folytán 1979- ben az állami iparba 702 vállalat tartozott, a szövetkezeti iparban pedig 670 gazdálkodó szervezet működött. Az említett állami vállalatok közül mintegy 230 tröszti irányítás keretében végezte gazdasági tevékenységét. Sok ipari nagyvállalatunk jól megfelel a működése iránt támasztott követelményeknek. Sikeresen valósították meg a termelési szerkezet átalakítását szolgáló kiemelt fejlesztési programokat, tevékenyen vesznek részt a KGST- országok közötti specializációs és kooperációs együttműködésben, a külkereskedelmi tevékenységbe való közvetlen bekapcsolódásuk révén gyorsabban tudnak reagálni a külpiac igényeire, s így — exportjuk fokozása, illetve importanyag-megtakarításaik eredményeként — hathatósan járulnak hozzá a külkereskedelmi egyenleg javításához. Más vonatkozásban azonban iparunk jelenlegi szervezeti öszszetételéből negatív gazdasági hatások is származnak. Ezek főként a termelővállalatok közötti együttműködési, termékszállítási, illetve kooperációs lehetőségek (vagy készség) szűkülésében, a specializált tevékenységű háttéripar fejletlenségében, az időlegesen vagy tartósan hiánycikknek bizonyuló alkatrészek, fogyasztási cikkek számának szaporodásában jutnak kifejezésre. E problémák nagy része — véleményem szerint — arra vezethető vissza, hogy a centralizációs folyamat az ipar olyan területeire is kiterjedt, ahol a felhasználói vagy fogyasztói kereslethez való igazodás, a széles körű kínálati struktúra rugalmas biztosítása inkább a kis- és középüzemi szervezeti formák létjogosultságát indokolja. Azáltal, hogy az új nagyipari szervezetek általában a kisüzemek beolvasztása útján keletkeztek, iparunkban a „soktelepes” vállalati forma vált uralkodóvá. (Az állami ipar egészét tekintve 1979-ben egy vállalatra átlagban 7 ipartelep jutott. A területi tagoltság legnagyobb arányban a gépiparban növekedett, ahol 1960-hoz képest több mint háromszorosra nőtt az egy vállalatra jutó ipartelepek száma, s jelenlegi arányuk már magasabb az ipari átlagnál.) A területileg olykor eléggé távol fekvő, nagyszámú termelőrészleg irányítása óhatatlanul lassítja a vállalati reagálást, s csökkentheti a helyi kezdeményezőkészséget. Milyen változásokra van szükség? Gazdasági fejlődésünk alapját — összhangban az ipar világviszonylatú fejlődésével — a jövőben is a nagyvállalati formának kell alkotnia. Tevékenységük kiegészítőiként azonban a mostaninál lényegesen nagyobb teret kell adni a rugalmasabb gazdálkodásra képes kis- és középvállalatoknak. A nagyvállalati szervezeti formát leginkább azokon a területeken, olyan ipari tevékenységeknél célszerű fenntartani, illetve továbbra is fejlesztési célnak tekinteni, ahol — a termelésre a nagy állóeszköz-igényesség a jellemző, — a gyártás gazdaságosságának feltétele a nagy tömegszerűség, — világviszonylatban gyors a technikai fejlődés, s emiatt a kutatási-fejlesztési eszközök nagyarányú koncentrálására van szükség. E kritériumok alapján a kitermelő (bányászati) és az alapanyaggyártó tevékenységek esetében egyértelműen csak a nagyvállalati forma jöhet továbbra is számításba. Ezeken a területeken a jelentős beruházások igénye nélkülözhetetlenné, a hosszabb távon is csak kevéssé módosuló gyártási eljárások és a viszonylag stabil termékstruktúra pedig lehetővé teszi egyrészt a centralizált vállalatirányítás előnyeinek hasznosítását, másrészt a felhasználói igények koordináltabb felmérését és kielégítését. A feldolgozó ipari ágazatokban viszont az tekinthető kívánatosnak, ha a vállalati szervezetek különböző formái, a nagyvállalatok, valamint a kis- és középvállalatok együttműködve, s egyúttal egészséges versenyszellemben végzik tevékenységüket. A tömegigények kielégítése (a nagy sorozatban végzett gyártás) általában itt is a nagyvállalatok feladatkörébe kell, hogy tartozzék. A speciális követelményekhez, a fogyasztói (például divat) igényekhez való gyors alkalmazkodást kívánó területeken viszont a termékválaszték rugalmasabb változtatására, a kis sorozatú gyártásra gazdaságosan vállalkozni tudó kisebb szervezeteknek kell nagyobb szerephez jutniuk. A kis- és középvállalati réteg megerősítésének csak egyik forrása lehet a jelenleg nem kielégítő hatékonysággal működő, sok, telepes vállalatok területileg és tevékenységi kör szempontjából is elkülönülő részlegeinek gazdasági önállósulása. Emellett — amint az országgyűlés legutóbbi ülésén is szó esett róla — a kormányzat ösztönözni kívánja az olyan szervezeti formák elterjedését is, amelyek lehetőséget nyújtanának új ipari termelő egységek alakulására, mindenekelőtt a szövetkezeti társulások keretében. Az ezzel kapcsolatos finanszírozási problémák áthidalása, illetve a rugalmasabb munkavállalási feltételek megteremtése így lényegesen segíthetné mind a mostani termelési hiányok pótlását, mind az ipar arányosabb vállalati szervezeti összetételének kialakítását. Tüll Lászlóné dr. a Központi statisztikai Hivatal osztályvezetője GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1980 január—augusztusában a szocialista ipar termelése 2,4%-kal kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. Az ipar fő ágazatai közül az építőanyag-ipar termelése 3,5%-kal, a villamosenergia-iparé 1,2%-kal emelkedett, a vegyiparé és az élelmiszeriparé a tavalyi szint körül alakult, a többi ágazaté csökkent. Az ipar külkereskedelmi célú eladása 4,3%-kal nőtt. A belföldi eladáson belül a nagy- és a kiskereskedelem részére értékesített ipari termékvolumen 1,4%-kal, emelkedett. A beruházási célú értékesítés 14%-kal, a termelő ágazatok és termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok részére történő értékesítés 6,1%-kal csökkent a múlt év hasonló időszakához képest. Az iparban foglalkoztatottak száma 47 900-zal, 2,9%-kal kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. A létszám a könnyűiparban és a gépiparban csökkent a legnagyobb mértékben. Az egy foglalkoztatottra jutó ipari termelés 0,5%-kal haladta csak meg az egy évvel korábbi szintet. A kivitelező építőipar termelése nyolc hónap alatt 3%-kal csökkent. Ezen belül az állami építőipari vállalatok termelése 3,3%kal alacsonyabb volt az egy évvel azelőttinél; a szövetkezeti kivitelezők lényegében ugyanannyit termeltek, mint egy évvel korábban. A létszám a termelésnél nagyobb mértékben — 4,2%-kal — csökkent, így az egy foglalkoztatottra jutó termelés a kivitelező építőiparban 1,3%-kal meghaladta az egy évvel azelőttit. Növényi termékekből nyolc hónap alatt — főleg a kalászos gabonafélék és a gyümölcsfélék értékesítésének fokozódása következtében — 23,3%-kal nőtt a felvásárlás. Zöldségekből 14,6%-kal értékesítettek kevesebbet a termelők, mint egy évvel korábban. Az élőállat-felvásárlás (a sertés- és a baromfi-értékesítés növekedése és a vágómarha-felvásárlás csökkenése mellett) 0,5%-kal, az állati termékek felvásárlása 1%kal emelkedett. A lakosság központi forrásból származó pénzbevétele 9,8%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A növekedésben szerepe volt a tavaly júliusi árintézkedésekkel öszszefüggő jövedelemkiegészítéseknek is. A kiskereskedelmi forgalom volumene valamelyest (1,3%-kal) elmaradt a múlt év január—augusztusitól. Ezen belül az élelmiszerek és élvezeti cikkek bolti forgalma 0,6%-kal több, a vendéglátás forgalma 4,4%-kal, a vegyes iparcikkeké 1,8%-kal, a ruházati termékeké 1,1%-kal kevesebb volt, mint egy évvel korábban. A szocialista szervek beruházásaira nyolc hónap alatt 93,8 milliárd forintot fordítottak, folyó áron 8,4%-kal kevesebbet, mint egy évvel azelőtt. Állami beruházásokra 3,2%-kal, vállalati beruházásokra 12,3%-kal fizettek ki kevesebbet az előző évinél. 1980. január—augusztus (az előző év azonos időszakának %-ában) Szocialista ipar A bruttó termelési érték volumene 97,6 Foglalkoztatottak száma 97,1 Egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés 100,5 Foglalkoztatottak havi átlagbére bérkiegészítéssel együtt 108,0 Kivitelező építőipar Építőipari termelés 97,0 Foglalkoztatottak száma 95,8 Foglalkoztatottak havi átlagbére bérkiegészítéssel együtt 105,4 Külkereskedelem (folyó áron) Behozatal 101,1 Kivitel 107,6 Kiskereskedelmi forgalom (folyó áron) 110,4 Ezen belül: élelmiszerek és élvezeti cikkek 110,9 ruházati cikkek 105,2 vegyes iparcikkek 111,5 Felvásárlás 107,4 Ezen belül: növényi termékek 123,3 élő állatok 100,5 állati termékek 101,0 Közlekedési vállalatok teljesítményei Áruszállítás (árutonnákra alapján) 101,1 Távolsági utasszállítás (utaskm alapján) 101,2 A lakosság központi forrásból származó pénzbevétele 109,8 Fogyasztói árindex 111,7 Ebből: az 1980. évi árváltozás 102,2 A VILÁGGAZDASÁG HÍREI A Szovjetunió óriás hűtőházakat épít A Szovjetunió 1981-ben két mammut hűtőház építését kezdi meg; befogadóképességük 20—20 ezer tonna lesz. A hűtőkamrákban külön részlegeket alakítanak ki a vaj, a sajttermékek, valamint a hús- és halfeldolgozás számára. A hűtőházak terveit az egyik legnagyobb szovjet tervezőintézet, a Giproholod vállalat készíti, amely számos nehézipari beruházáshoz dolgozta ki a terveket, így például a BAM-hoz, a Volga gépjárműgyárhoz és a Kamaz teherautógyárhoz. (Nachrichten für Aussenhandel) Olaszország a legnagyobb bortermelő Olaszország 1979-ben — a FAO adatai szerint — az első helyen állt a világ bortermelésében, megelőzve Franciaországot. Olaszországban tavaly 84 millió 337 ezer hektoliter bor termett, ez az 1978. évi 72 millió 439 ezer hektoliterrel szemben több mint 14%os növekedés. Olaszország minden bortermő vidékén nőtt a termés, Emilia Romagnát kivéve, ahol több mint 20%-kal, 11 millió 750 ezer hektoliterről 9 millió 395 ezerre csökkent. A jó terméseredmények nyomán Olaszország növelni tudta exportját: az 1978. évi 12 millió 512 ezer hektoliterről (513,5 milliárd líra) 18 millió 661 ezer hektoliterre (805 milliárd líra). (Rynki Zagraniczne.) A napenergia hasznosítása Jugoszláviában Az energiamérleg struktúrájának javítása érdekében Jugoszlávia mind nagyobb gondot fordít a napenergia hasznosítására. Tavaly decemberben helyezték üzembe Szlovéniában az első, napenergiát hasznosító áramfejlesztő generátort. Ljubljanában 60 házból álló lakótelepet fűt egy napenergiával működő hőközpont. Montenegróban, az Adria partján napenergia-telep épül, amely ellátja árammal a körzet szállodáit, és segítségével háromszorosára növelhető a tengervízből sót kivonó és szárító üzem termelése. Jelenleg húsz vállalat foglalkozik a napenergiát hasznosító berendezések gyártásával. A Skopjéban levő Tito gyár az amerikai Solarco céggel kötött megállapodást elektromos művek „napkazánjainak” gyártására. Szakemberek számításai szerint a napenergia hatékony kihasználásával idővel a népgazdaság energiaszükségletének akár a fele is fedezhető lenne. (Revista Economica) Terjed a munkanélküliség Nagy-Britanniában Tovább nőtt a munkanélküliség Nagy-Britanniában, ahol szeptemberre már 2 millió 39 ezer fő — az aktív lakosság 8,4%-a — maradt állás nélkül. „A munkanélküliek táborának ily mértékű felduzzadása a kormány elhibázott gazdaságpolitikájának következménye” — hangoztatta az ellenzéki Munkáspárt egyik szóvivője. A konzervatív kormányt mind hevesebb támadások érik, elsősorban amiatt, hogy nem hajlandó az irányadó kamatlábak mérséklésével lendületet adni a pangó gazdaságnak. Az utóbbi 12 hónapban az állás nélküliek száma 621 ezerrel nőtt — ez 35 év óta a legnagyobb mérvű növekedés egy esztendő alatt. (Reuter.)