Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
20 fpnCTi?fKJppYMVfJffM^ DÉKÁNY KÁLMÁN: Duda és parittya Ezt csak az tudja megmondani, aki maga is fabrikált már ilyen hangszert. Amit gyárban nem készítenek, boltban nem árulnak, sehol a kerek világon nem kapható. Az ember a saját kezével csinálja magának... Pénzt nem ad ki érte. A hozzávalót megtermi a nagylelkű természet Nem csoda, ha Palkót a méreg emészti miatta. Amiatt, hogy nem csinálhatott új tökdudát a régi helyett, ami már megrokkant, a eldobta. Éppen tegnap. Az eperfa alatt, a dinnnyekupac tetején kuporogva ezen kesereg, s a parittya gumiját kíméletlenül csattogtatja a kiszemelt dinnyén. Palkó dúl-fúl, mert Édes becsapta. Elvitte tököt szedni a részes földre iskolai szünnapon. Azzal az ígérettel csinált neki kedvet a munkához, hogy kifaraghatja magának az új dudát. Amikor aztán odakint kérincsélte tőle a kést, Édes hirtelenében a fejéhez kapott, és így szólt: — No, nézd csak! Hát nem otthon felejtettem a másik kést? Az övét, amivel dolgozott, egy percre sem adta volna ki a kezéből. Nem akarta, hogy a dudafaragással elfecsérelje a dologidőt De amikor játékra úgysem telik Édesnek! Csak olyan játéka van, amit maga csinál magának, így van neki ez a parittyája. Tökduda is így volt... A tök szára belül üres, csak arra kell vigyázni, hogy hibátlan szár legyen. Első tellát a válogatás. Második a metszés, a szár bemetszése sorban, így keletkeznek rajta a résnyinyílások kis távolságra egymástól, mint a furulyán a lyukak. Különös, mély hangot ad az ilyen duda. Búsan zeng akkor is, amikor vidám dal szól belőle. A tárogatóéhoz lehetne hasonlítani ezt a hangszínt de tulajdonképpen nincs igazi hasonlítási alap. A tökszárból való duda annyira egyedüli ... Ezért nem lehet mihez mérni a veszteséget sem, amely hiányával, fájó érzésben, Palkóban keletkezett. De nyomban ha, raggá változott át. S ahogy roncsolja a parittya kemény gumicsapásaival a dinnye héját egyszer a saját kezét találja el. Csíp, éget a helye, s ez fölszítja a dühét Oktalan haragjában faágon, háztetőn tanyázó verebeket vesz célba. Azok még kellő időben, rendre elröppennek. A kudarc, ha lehet még inkább föltüzeli. Egy vadgalamb turbékolása üti meg a fülét. Az esély kecsegtető. Nemcsak a nagysága miatt kedvezőbb célpont, mint egy veréb, hanem mert lomhább is. Lassú, nehézkes az észjárása. Óvatos macskaléptekkel szegődik a hang nyomába. Akácfától akácfáig nyomul előre. A galamb folyton elszáll, helyet változtat Az ötödik ház az utcában Vinisek portája. Az udvarukban, közvetlenül a kerítés mögött egy különlegesen magasra nyurgult akácfa áll, szép gömbölyded lombbóbitával. Ennek a fajtának nincs tövise. A vadgalamb ott fönn hoszszabban elidőzik. Palkó a kerítéspalánk fedezékében tüstént megcélozza. Egy levélfürt csüng keresztben a galamb hegye előtt, egyébként jól látszik a parittya két ága közti nyílásban, amelyen át majd kilő a kavics. Még kifeszítve tartja egy kicsit a gumit, fél szeme behunyva, a lélegzete visszafojtva. A vezényszó is hangtalan: Most! Gallyropogás. Hulló levelek. Tollpihe kering a levegőben. Az utca fölött, verdeső szárnyon a vadgalamb. Aztán a szárny összecsukódik, a madár zuhan, a homokba puffan. Palkó nyomban ott terem, ráborítja a tenyerét, nehogy elmenekülhessen. A homokot vércsöppek pettyezik. A galamb tekintetében rémület és esdeklés. Palkóban hirtelen elárad a sajnálat. Úgy megduzzad, hogy pityergésre áll tőle a szája. — Gerlice, gerlice — motyogja. — Nem téged... én nem is tudom, hidd el... A galamb szeme megrebben, a begye szaporán lüktet. Eleven benne az élet. Palkó szinte beleremeg a reménykedésbe. Lehuppan mellé a homokba, az ölébe veszi, megvizsgálja. A bal szárnya tövét érte a parittyakő, ott vérzik a seb. Ettől egy madár nem pusztul el, ha különben enni kap. A seb begyógyul. Talán még a sérült szárnycsont is összeforr. Palkó máris talpra szökken, sebesült madarát a melléhez szorítva nyargal haza, föl egyenesen a padlásra. A ház mögött eléget egy kukoricacsutkát, s hamuját a sebre szórja. Íység fészket is csinál a sebesültnek rongyból Búzaszemmel étetgeti, friss vízzel itatja. El nem mozdul mellőle a padlásról, amíg a mezőről hazatérő anyja hívogatása elő nem parancsolja. De már fél lábon ugrál örömében. Most kellene az a duda, a tökszárból való duda! Mert ezt a zengést, ami benne van, semmilyen más hangszer meg nem szólaltatja, csak egyedül az! ! A BUVARPÓK Ha a poharat szájával lefelé fordítva vízbe nyomjuk, láthatjuk, hogy nem telik meg vízzel. Levegő maradt benne, s ez a láthatatlan, rugalmas anyag visszaszorítja a benyomuló vizet. Igen, de honnan tudja ezt a fizikai törvényt az a kicsinyke pók, amelyik a mocsarak vizében él? Úgy is nevezik, hogy „búvárpók”, mert nemcsak a víz tükre fölött tornázik a fűszálak közt, hanem gyakran lemerül a mélybe, s ott is megél. Nem fullad meg? Nem bizony, mert harang, vagy gyűszű formájú, „mini” lakást épít magának, amelynek selymes pókhálószövedék a fala, s erős tartószál biztosítja, hogy nem sodródik ide stova, amikor mozdul a víz. Kis halak, rákok, bogárkák csodálják meg a föléjük boruló, különös otthont. Ám nemegyszer villámgyorsan kiugrik onnan a búvárpók és elkapja a bámészkodókat Zsákmányát becipeli a búvárharang alá. Csakhogy aki lélegzik, elhasználja a levegőt. A kis, vízalatti pókpalota lakói azért nem fulladnak meg, mert friss levegőről is gondoskodnak. Mégpedig nagyon érdekes módon. A búvárpók testét szőr fedi. Olyan bolyhos, mint némelyik őszibarack. Ha fentről lemerül, levegő szorul a parányi szőrök közé. Beúszik a búvárharang alá, s lábaival lesimogatja magáról az aprócska légbuborékokat, így pótolja az oxigént H. F. L NÉPSZABADSÁG 1930. november 16., vasárnap Csanádi János: Télforduló Télbe fordul a nehéz év, dongók utolsót köröznek, az eltévedt dongók dongnak, keresik az eresz mézét. A zsuppfedél szeleké rég. Nehéz cserépre hull nehéz, őszi eső. Néhány kévét kertek alján még kötöznek. Száraz kóró, gaz hulladék kunkorodik őszi tűzben, savanyú füstben maradék bogaracskák zúgnak-zöngnek. Immár minden fedél alatt. Az ég fölfordított tányér, szélén piros zsírcsepp a Nap, gurultában míg alá ér. Öreg kutya — nagy sietve lohol el a messzi parton; szimatorrú, nedves alkony — s fölnyalintja sötét nyelvvel. Verbőczy Antal: Ősi harc Megvívta csatáját a nyár s az enyészet, eljő learatni a győztes készet. Itt van az ősz már, széllova vágtat út szélen hagyva bókoló fákat. Megveti lábát, morcosán vár a zöld levelek mély hódolatára. ■ Zsarnokfőt ám e büszke sereg nem díszít, — inkább mind lepereg. Szepesi Attila: Áfonya Ízes áfonya tűzpirosan fénylik az erdőn illatosan. Várja a cinke, ha tél hova száll, csipdesi éhesen és tovaszál. Schmidt Egon: Etessük a madarakat! Lassanként itt az ideje a gyakorlati madárvédelem egyik fontos teendőjének, a téli etetés előkészületeinek. Fontos szabály, hogy az etetést csak a nagyobb hidegek beállta után, tehát akkor kezdjük meg, amikor arra madarainknak már valóban szükségük van. Az első adag napraforgót az időjárástól függően, általában november végén, december elején helyezhetjük ki, de ettől kezdve viszont már folyamatosnak kell lennie az etetésnek. A korai etetés elvonja a cinegéket hasznos rovarpusztító munkájuktól, hiszen természetes körülmények között ebben az időszakban szinte kizárólag a kéreg repedéseibe és más rejtekhelyekre húzódott áttelelő rovarokkal, lárvákkal, petékkel, bábokkal táplálkoznak. Az etető köré viszont a madarak nagyobb távolságokról is összegyűlnek, és ha az éppen a legkritikusabb időszakban hagyja cserben őket, igen nehéz helyzetbe kerülhetnek. A környék ugyanis télen már nem tudja elegendő rovartáplálékkal ellátni az összegyűlt madarakat, és azok az üres etető mellett akár éhen is pusztulhatnak. Nagyon fontos, hogy az etetőben az eleséghez könnyen hozzá tudjanak férni még nagy hófúvások idején is, mindig találjanak benne táplálékot, és olyan helyen álljon vagy függjön, ahol a macska nem tud hozzáférni. Bár a veréb is madár, és ő is szenved a tél szigorától, mégis sokkal inkább „önellátó”, mint a cinegék, és hizlaldák, malmok, magtárak, falusi udvarok környékén mindig bőségesen talál táplálékot. Részben ezért részben, mert a napraforgó meglehetősen drága, a téli etetéssel elsősorban a cinegéknek, a csúszkának, télire itt maradt fekete rigónak, vörösbegynek igyekszünk segíteni. Az alul nyíló etetőbe a verebek eleinte nem tudnak berepülni, de hihetetlen szívóssággal addig ügyeskednek, amíg elsajátítják ezt a számukra ugyancsak nehéz műveletet. A berepülőnyíláson keresztbe feszített drótszál egy ideig ismét távol tartja őket, a sokkal ügyesebb cinegék viszont könnyedén suhannak el mellette. Teljesen verébmentes etető nincs, de a kevéske maradékot azért már nem szabad sajnálnunk a csiripelő vendégektől sem. Mellékelten bemutatjuk néhány, az ablakra vagy eléje szerelhető etető vázlatos rajzát, ezek egyikét-másikát kis kézügyességgel házilag is elkészíthetjük. A cinegék részére a legmegfelelőbb téli táplálék a napraforgómag. Etethetjük tisztán is, de ha takarékoskodni kívánunk, olvasztott faggyúval keverjük, és a kihűlés után nyert, úgynevezett madárkalácsot lógatjuk ki az ablak elé vagy valamelyik faágra. A tisztán etetett napraforgóval viszont a mindenkori időjáráshoz igazodva etessünk. Ólmos esők, hófúvások, kemény fagyok, idején duplázzuk meg az adagot, hiszen a madaraknak ilyenkor több belső „fűtőanyagra” van szükségük, ha viszont enyhébb napok járnak, tegyünk kevesebb napraforgót az etetőbe. Fagyos időben darabka nyers húst is lógathatunk valamelyik faágra, cinegék szívesen csipegetnek belőle. Bár télen a feketerigó is felcsipegeti a napraforgót, számára és az esetleg az etetőre járó vörösbegy részére más eleségről kell gondoskodnunk. A rigók szívesen fogyasztják az apróra vágott almát, de készíthetünk úgynevezett keverékeleséget is, amely reszelt sárgarépából, főtt húsból, friss túróból, főtt rizsből és zsemlemorzsából áll. Az egészet laza tömeggé gyúrjuk, és úgy helyezzük ki az ablakba. A pintyfélékre, elsősorban a zöldikére, a meggyvágóra és a fenyőpintyekre főként nagyobb kertekben számíthatunk, részükre napraforgón kívül egyéb apró magokat, ocsút is adhatunk. Városi bérlakásokban vigyázzunk arra, hogy az etetés következtében a szomszédok vagy az alattunk lakók párkányai, erkélyei stb. ne szennyeződjenek. Az érvényben levő rendelkezések szerint ugyanis a balkáni gerlék, házi galambok és más madarak etetése csakis az említett tisztasági szempontok messzemenő figyelembevétele mellett végezhető. A Magyar Madártani Egyesület központi irodája (Budapest, Keleti Károly u. 48. 1024) készséggel ad szaktanácsot minden madárvédelmi kérdésben. Fogadónap: kedd. VÍZI KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK VÍZSZINTES: 1. Háromárbocos vitorlás hadihajó. 7. Árboc nélküli evezős teherhajó. 12. Női név becézve. 13. Radioaktív fémes elem. 14. Korszerűsítő. 15. Dél-afrikai Köztársaságban élő holland telepesektől származó. 16. Óvoda. 17. Tart mássalhangzós. 18. Disznócsorda. 19. I. C. 20. Régi súlymérték. 22. Sok evezővel és vitorlával felszerelt nagy hajó. 23. Földművelő eszköz. 24. Az alumínium vegyjele. 25. Szegényes felsőruha. 26. Keres mássalhangzói. 28. Szolgáltatásért fizetett összeg. 30. Nem mérges óriáskígyó. 31. Közismert, népszerű személy. 33. őszinte szívvel, tettetés nélkül. 35. Iskolai oktató. 36. Az eszkimók (bálnagerincből készült) fedett csónakja. 37. Két- vagy háromárbocos vitorlás hajó. FÜGGŐLEGES: 1. A szél is teszi (keverve). 2. Szálakból álló szegélydísz. 3. Tévesen írt. 4. Ablaküvegek rögzítésére használt gyurma. 5. Régi űrmérték. 6. A tantál vegyjele. 7. A mellkast alkotó ívelt páros csontok egyike. 8. Cipészszerszám. 9. ... Negro, folyó Brazíliában. 10. A baglyok rendjébe tartozó madár. 11. Barátom, latinul. 13. Lusta, lomha, tétlen. 15. Bolyai Farkas szülőhelye. 18. Több szólamú zenemű. 20. Lapos fenekű csónak. 21. Balatoni nyaralóhely. 22. Durva posztóból készült felsőkabátok. 23. Férfinév. 26. Fatörzsből vájt könnyű indián csónak. 27. Félszeg, ügyetlen. 29. Fájdalmat, ijedtséget kifejező indulatszó. 31. Viszsza: disznóapaállat. 32. Személyek egymás mögötti elhelyezkedése. 34. A Dél-afrikai Köztársaság autóinak nemzetközi jelzése. 35. Tűzszélet Beküldendő: a vízszintes 1., 7., 22., 36., 37. és a függőleges 20., 26., valamint a különálló sor: kelet-ázsiai egy-három árbocos vitorlás és egy lapos vízijármű neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) Beküldési határidő: november 22. Cím: Népszabadság Gyermekrovat. Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. T. D. MEGFEJTÉSEK- NYERTESEK A november 7-i rejtvények megfejtése : Keresztrejtvény: Varga Gyula, Zalka Máté, Gavró Lajos, Omszk, Liget Károly. Nevekből művész: Michelangelo. A november 2-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Agócs Imre, Jászapáti; Béres Erzsébet, Esztergom; Bokor Tibor, Sárkeresztes; Birinyi Éva, Eger; Csiszár Miklós, Kunhegyes; Gyenese Borbána, Székesfehérvár; Csordás Zoltán, Jászárokszállás; Fekete István, Okány; Láng Sándor, Verpelét; Orbán Gyöngyi, Kaposfő; Pataky Katalin, Besnyő; Pluhár Mihály, Tatabánya; Rosenacker Ferenc, Baja; Schiller Éva, Dorog; Sebők László, Baktalórántháza; Smányi Margit, Tiszaroff; Szemler Aranka, Alap; Szőke Katalin, Kertészsziget; Tóth László, Bashalom; Tóth- Máté Marianna, Túra; Végh Ferenc, Rózsaszentmárton; Vékes Éva, Szolnok; Zsíros Zsuzsa, Csanádpalota; Krajnik Tünde, Újfehértó; Bodonyi Andrea, Brenner Erika, Dedinszky Ferenc, Kiss Andrea, Palid Tamás, Szigeti Sándor, Budapest.