Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-22 / 274. szám
10 A■ fűi vös^ToT\ast'A \ Megjelent a Társadalmi Szemle novemberi száma Megváltozott és továbbra is folytonosan változó gazdasági feladatainkról szólva, az utóbbi időkben talán egyetlen termelési tényezőnek sem hangsúlyozzuk annyira a szerepét, mint a változtatni tudó és akaró emberét. Egyebek között erről is szólt Aczél György a Magyar Közgazdasági Társaság XIX. vándorgyűlésén. Előadását Politika és közgazdaság címmel a Gazdaság (2. sz.) közli. A változó világhoz való lassú alkalmazkodásunk egyik oka — írja a szerző —, hogy nálunk sokszor nagyon hosszú az útja az új gondolatok megvalósításának. Mire egy találmányt vagy újítást hasznosítunk, az már el is avul, s a remélt előny semmivé foszlik. Sokszor hiányzik a kellő kitartás is, pedig számolni kell a kudarccal is. Nem azzal van baj — olvashatjuk a cikkben —, akit merész erőfeszítések közepette kudarcok is érnek, hanem azzal, aki feladja a küzdelmet. Senki nem vigasztalhatja magát azzal, az új csak nehezen tör utat — még ha igaz is ez —, hogy az emberi természetben erős a hajlam a konzervativizmusra, a ragaszkodásra a megszokotthoz. Elfogadhatatlan s természetellenes — írja Aczél György —, hogy a magyar gazdaság legdinamikusabb szervezői, legtehetségesebb vezetői irigy gyanúsítgatások kereszttüzébe kerüljenek, mert van bátorságuk újra és újra kezdeményezni, változtatni. Az eredmények igazolják, hogy amit ők csinálnak, az nem kalandorság, hanem olyan szükséges bátorság, amelyre terveink megvalósításához elengedhetetlenül szükség van. Ha nem tudjuk meggyorsítani az innovációs folyamatokat, megrövidíteni az utat a gondolat megszületésétől a piaci termék megjelenéséig, lehetnek gyönyörű elképzeléseink, de mindig hátul fogunk kullogni. A mai helyzetben különösen szembeötlő, hogy a gazdálkodás feladatai nem oldhatók meg politizálás nélkül; politikai mérlegelés és előkészítés nélkül súlyos következményekkel járhatnak intézkedéseink. A közgazdasági munkában is indokolt a szélsőségek elleni kétfrontos harc — írja Aczél György. Az innovációs folyamat meggyorsítását, az egységes, az egész társadalomra kiterjedő tudomány- és műszaki fejlesztési politika hatékony érvényesítését rangsorolta az első helyre Kakulits László is a szocializmus anyagi-műszaki bázisának erősítéséről szóló tanulmányában. (A Politikai Főiskola Közleményei, 1980. 2—3. szám.) Nagyigényű írásában sorra veszi az anyagi-műszaki bázis fejlődésének legfőbb eredményeit, a továbbfejlesztés elemeit; mai jellemzőiből pedig fontos következtetéseket vonle a jövő teendőire nézve. Pártunknegyedszázados politikája folytatódik abban, ahogyan a VI. ötéves terv most, a nehezebb körülmények között is demokratikus vitákban formálódik, ahogyan a párt- és a gazdaságvezetés a közösség véleményét e program kimunkálásához kikérte. A Minisztertanács 11 társadalmi, szakmai, tudományos szervezet irányító testületének adta át a tervezetet véleményezésre, állásfoglalásra, s megtárgyalták a terv irányelveit a budapesti és a megyei párt-végrehajtó bizottságok is. Az ezeken a vitákon megfogalmazott főbb társadalmi-politikai és szakmai álláspontokat tekinti át Tábori Andrásnak a Társadalmi Szemlében (11. sz.) megjelent cikkedése, az egység ismételt helyreállítása után a párt — 1890-től Magyarországi Szociáldemokrata Párt néven — felzárkózhassék a nemzetközi munkásmozgalom élvonalához. Rendkívül érdekes eszmetörténeti kérdéshez nyúlt hozzá S. Horváth Jenő. A Politikai Főiskola Közleményeiben (1980. 2— 3. szám) megjelent tanulmányában. Az „igazi demokrácia” mint a kommunizmus gondolati előzménye című írás Marxnak az 1842—43-ban született, úgynevezett kreutznachi kéziratait elemzi és helyezi el az életműben. Ez az időszak kivált izgalmas kutatási téma, hiszen az ekkor született Marx-írások közvetlenül előzik meg azokat a műveket, amelyekben Marx a proletariátus álláspontjáról már elutasítja a tőkés társadalmat. Mit tartanak a dolgozók és képviselőik az emberek életét érintő legfontosabb kérdéseknek, hogyan látják a szakszervezetek hozzájárulását munkánk és körülményeink javításához? A szakszervezeti mozgalom decemberi kongresszusa előtt e kérdésekről beszélgetett a szerkesztőség két szakszervezet főtitkárával, Dajka Ferenccel és Dobi Ferenccel. A madridi találkozó tétje — ez a címe Nagy János cikkének. Írásában megvilágítja azokat a nemzetközi összefüggéseket, amelyek befolyásolhatják az értekezlet munkáját. E folyóiratszámban — különböző megközelítésből — három írás is foglalkozik a kiegészítő, kisegítő gazdasággal. Markó István — részleteiben lapunk keddi számában már ismertetett — cikke mellett Székely Magda a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységéről írt, Héthy Lajos pedig a sokat emlegetett „második gazdaság” témaköréhez szólt hozzá. Mennyiben felelős a társadalmi környezet cselekedeteinkért, és milyen mértékben saját alkatunktól függenek cselekedeteink? — erről szól H. Varró Rózsa írása. Bethlen Gáborról születésének 400. évfordulója alkalmából Fach Zsigmond Pál emlékezett meg, Réti Ervin pedig a Közel- és Közép-Keleten kirobbant újabb válságról írt cikket. Politika és gazdaság GAZDASÁG A POLITIKAI FŐISKOLA KÖZLEMÉNYEI TÁRSADALMI SZEMLE TÁRSADALMI SZEMLE Munkásmozgalom-történet Ebben az évben emlékeztünk meg a hazai szociáldemokrata mozgalom egyik jeles fordulópontjáról, az egységes szociáldemokrata párt, a Magyarországi Általános Munkáspárt száz évvel ezelőtti megalakulásáról. A közelmúltban elhunyt kiváló történész, S. Vincze Edit a Párttörténeti Közleményekben (3. szám) megjelent posztumusz tanulmányában felvázolta a pártalakítás előzményeit, az egységes párt egyik elődjének, a Magyarországi Munkáspártnak a társadalmi bázisát, főbb irányzatait, s azokat a tényezőket, amelyek meghatározták az új párt jellemvonásait. PÁRTTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK A POLITIKAI FŐISKOLA KÖZLEMÉNYEI A történelmi előzmények felkutatása azt is megvilágítja, hogy az egységes párt megalakulását követő évtizedben miért nem következhetett be a munkásmozgalomnak az a fejlődése, amelyre a kongresszus küldöttei számítottak. A magyarországi szervezett munkásság egysége a hazai munkásmozgalom fejlődésének abban a szakaszában jött létre, amikor a munkásság soraiban jelentkező különféle irányzatok között fennálló elvi, politikai,“taktikai különbségek körvonalai még nem rajzolódtak ki elég élesen ahhoz, hogy azokat eszmei síkon tisztázzák. Hosszabb idő kellett ahhoz, hogy újabb pártviszályok lehez ISEPSZABADSAG 1980. november 22., szombat Gondolatok a lakáshelyzetről VALÓSÁG Nyilvánvaló, hogy a lakást mint alapvető létfeltételt a szocializmus sem változtathatja át társadalmi juttatássá, ám az is tagadhatatlan, hogy a saját erőből történő lakásépítés állami támogatásának és ösztönzésének lehetőségeit még korántsem merítettük ki. Kitűnik ez a Valóság 1980. évi 10. számából is, amelyben két terjedelmesebb tanulmány gondolatok sorát veti fel e kérdéskörben. Molnárné Venyige Júlia elsősorban a lakásépítés társadalmigazdasági összefüggéseire koncentrálva egyebek között arra is felhívja a figyelmet, hogy nálunk a családok számára a lakáskérdés megoldásának lehetősége nem a társadalmilag szervezett munkában kifejtett teljesítményhez kapcsolódik, hanem a munkahely meglétéhez és a gyermekek számához. Igaz ugyan, hogy a munkahelyek általában az olyan dolgozónak nyújtanak nagyobb öszszegű kölcsönt — és ehhez kapcsolódik az OTP-kölcsön nagysága is —, akikről előzőleg jó tapasztalataik voltak, és akiktől a megfelelő teljesítmény reálisan elvárható. De ez a tényező csak a kölcsönig ösztönöz több és jobb munkára, később az indokolt mobilitást is akadályozhatja és érdektelenséghez vezethet. Hasonló problémát okoz az is, hogy a lakásépítésnél kifejtett saját, kétkezi munka ugyan értékalkotó, növeli a nemzeti jövedelmet és a nemzeti vagyont, de nagyon sokszor a társadalmilag szervezett munka rovására megy. Dávid János cikke a magánlakás-építés forrásait és feltételeit elemzi. Mindenekelőtt a családiház-építéssel és a társasház-építkezéssel összefüggő, merőben eltérő lehetőségekre hívja fel a figyelmet. A családiház-építés egyre inkább falusi, a társasházépítés pedig városi építési formává lesz. 1977-ben a családi házaknak már több mint háromnegyed része a községekben, alig egyötöde a vidéki városokban, és csupán 5 százaléka épült fel Budapesten. A családi házak építésének összehasonlíthatatlant nagy előnye volt, hogy a legutóbbi időkig — az OTP-szabályok megváltoztatásáig — viszonylag kis indulótőkével megkezdhették a jobbára házilagos kivitelezésben készülő házak építését. Igaz, hogy az anyagi eszközök híján egy-egy családi ház viszonylag hosszú ideig épült, ám sokan hozzáláthattak az új otthon teremtéséhez. Ezzel szemben a társasház-építési forma alig ad lehetőséget a családi munkára, s ebből adódóan az építkezés megkezdéséhez szükséges készpénzigény sokszorosa annak, amely a családiház-építéshez szükséges. Súlyos gondokat okozhat a magánerős lakásépítésben az is — írja a szerző —, hogy az OTP jelenlegi kölcsönrendszere nem képes serkenteni a nagyobb volumenű, sűrűbb beépítésre törekvő magánépítkezéseket. Papp Gábor jjam mMimmsíi A közös szerzemény és a különvagyon A házasság megszűnése esetén a vagyon elosztásánál mit kell különvagyonnak, s mit közös szerzeménynek tekinteni — kérdezi T. Istvánná Kaposvárról. — Van-e ebből a szempontból jelentősége annak, ki milyen berendezési tárgyat hozott a házasságba, illetve mennyit keresett az együttélés ideje alatt? A házasság megkötésével a házastársak között vagyonközösség keletkezik. Ez azt jelenti, hogy mindaz, amit a házastársak a házassági életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, osztatlan közös tulajdonukká válik, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyek valamelyik házastárs különvagyonához tartoznak. Annak tehát, hogy ki mennyit keres, mennyivel járul hozzá a közös vagyon gyarapításához, a vagyon megosztásánál nincs jelentősége. A házasság alatt szerzett közös vagyon fele része akkor is megilleti a feleséget, ha keresete a férj kereseténél kevesebb volt, sőt akkor is, ha nem dolgozott, s így keresete egyáltalán nem volt. De fordítva is így van, egyenlő arányban oszlik meg a vagyon akkor is, ha betegség, vagy egyéb ok miatt a férj bizonyos ideig nem keresett, vagy kevesebbet keresett, mint a feleség. A házastárs különvagyonához azok a vagyontárgyak tartoznak, amelyek a házasságkötés előtt a tulajdonát képezték, továbbá azok, amelyeket a házasság tartama alatt örökölt vagy ajándékba kapott, a személyes használatra szóló és szokásos mértékű, illetve mennyiségű vagyontárgy, valamint a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy. Azok a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyak, amelyek a különvagyonhoz tartoznak, tizenöt évi házassági együttélés után közös vagyonná válnak. Másodállás, mellékállás Mi különbség van a másodállás, illetve mellékállás között — kérdezi Czibolya Ferenc ceglédi olvasónk. Tájékoztatást kér arról is, ki vállalhat másodállást, illetve mellékállást, s ebben a második állásban havonta hány órát lehet dolgozni? Ha a dolgozó munkaideje az egyes munkaviszonyokban azonos időtartamra esik, a második munkaviszony másodállás, ha pedig a munkaidők nem esnek azonos időtartamra, a második és további munkaviszony, mellékfoglalkozás. Másodállást — ha jogszabály másként nem rendelkezik — csak az egészségügyi, a tudományos, az oktatói, a művészeti, a tömegkommunikációs, valamint a sportedzői munkák végzésére olyan munkakörben foglalkoztatott dolgozó olyan munkakör ellátására létesíthet, amelyben a munkahelyen való állandó jelenlét jogszabály alapján nem kötelező, illetőleg a dolgozó maga határozza meg a munkaideje beosztását vagy felhasználását. Ez utóbbi munkaköröket a kollektív szerződés határozza meg. A másodállásban megállapítható munkaidő a dolgozó törvényes munkaidejének legfeljebb negyede lehet. A mellékállásban történő foglalkoztatás fizikai munkakörben a munkahely törvényes munkaidejének feléig, nem fizikai munkakörben pedig harmadáig terjedhet. A dolgozó második, vagy további munkaviszonyt csak a főállás szerinti munkáltatója előzetes írásbeli engedélyével létesíthet. Az engedély nélkül megkötött szerződés érvénytelen. Az engedély megadásánál figyelembe kell venni az eset öszszes körülményeit, így különösen azt, hogy a dolgozó mindenekelőtt a főállásból eredő kötelezettségeknek köteles eleget tenni. Képességeit máshol csak akkor hasznosíthatja, ha munkáját főállásában kifogástalanul végzi. Milyen képesítés szükséges az építésvezetői munkakörhöz? Dobos István kiskunfélegyházi olvasónk arról érdeklődik, változott-e az utóbbi időben az a rendelkezés, amely előírja, milyen végzettséggel kell az építőipari munkahelyek vezetőinek rendelkeznie. Ha igen, kéri, írjuk meg: mit tartalmaz, mikor és hol jelent meg az erről szóló rendelkezés? Az építőipari munkahelyek vezetőiről szóló rendelkezést néhány hónappal ezelőtt módosították. Az új rendelkezés a 18/1980. (VII. 25.) ÉVM számú rendelet, amely a Magyar Közlöny ez évi 53. számában jelent meg. A módosítás szerint 1981. január 1-től a műszakilag igényes építési módok és technológiák alkalmazásával végzett építési-szerelési munka vezetésével csak olyan építésvezetőt lehet megbízni, akinek megvan a szakágának megfelelő mérnöki, üzemmérnöki vagy felsőfokú technikumi végzettsége, és mérnöki, üzemmérnöki képesítés esetén kétévi, felsőfokú technikumi képesítés esetén pedig háromévi szakmai gyakorlattal rendelkezik. Akit jelenleg ilyen helyen alkalmaznak építésvezetőként, és nincs meg az előírt képesítése, munkakörét 1986. január 1. után csak akkor tarthatja meg, ha a foglalkoztatási feltételként előírt képesítés megszerzésére irányuló tanulmányokat megkezdte, vagy 40 évesnél idősebb, és van legalább technikumi, felsőipariskolai végzettsége (technikusi oklevele), továbbá tízéves olyan szakmai gyakorlata, amelynek a felét építési munkahelyen töltötte el. Néhány sorban válaszolunk Mezőgazdasági őrként csak nagykorú, lehetőleg katonai szolgálatot teljesített, büntetlen előéletű, olyan magyar állampolgárt lehet alkalmazni, aki megfelel a fegyvertartási engedély kiadására vonatkozó feltételeknek, nem szenved feladatának ellátását akadályozó fogyatékosságban, és ismeri működési területét. (Király István martonvásári olvasónk kérdésére.) A munkaviszony megszűnése után a vállalat nem hozhat fegyelmi határozatot a volt dolgozójával szemben, kérésére azonban a dolgozót az új munkáltatója felelősségre vonhatja. (Cseh László levelére, Battonya.) Az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár, ha az árva jogosultságának megszűnése előtt megrokkan. Rokkantnak azt kell tekinteni, aki egészségromlás, illetőleg testi, vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható. (Garai Erzsébet kérdésére, Budapest.) Budapesten lakást vagy házingatlant csak az vásárolhat, aki ötévi helyben lakást vagy ötévi munkaviszonyt (szövetkezeti tagsági viszonyt) igazol. E szabály alól olyan dolgozó esetében, akit népgazdasági érdekből helyeznek Budapestre, a fővárosi tanács elnöke — az illetékes miniszter (országos szerv vezetője) javaslatára — kivételt engedélyezhet. (Nagy Pál komáromi olvasónk kérdésére.) Magánszemély legfeljebb 500 kg hasznos teherbírású pótkocsit tarthat üzemben. Kerti traktorvontatás esetén a pótkocsi teherbírása 1000 kg-ig terjedhet. (Berecz Jánosnak, Lakitelek.) A Legfelsőbb Bíróság határozata szerint a szövetkezeti lakás tulajdonosa nemcsak a szövetkezeten keresztül, hanem közvetlenül is perelheti a lakás hibáiért felelős vállalatot vagy szervet. (Bencsik György kérdésére, Budapest.)