Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

20 Nagy Franciska: Mikor kezdődik a szüret? Késő őszi reggel volt, Zsófiák kertje ködben didergett. Az erdő­ből kósza szél libbent elő, nyar­­galászott, meg-megállt, majd új­ból nekilódult a hegyoldalban, s megszaggatta a köd fehér bun­dáját. A köd gomolyogva húzó­dott a kert egyik végéből a má­sikba, végül felemelkedett, s a cserfák és feketefenyőik közt szét­­rongyolódva eltűnt az öreg­ hegy mögött. Kisütött a Nap. A Balaton ví­zén éjszakázó vadlábáik szárnyra kaptak, s V ala­kú csapatokba rendeződve, gá­­gogva vonultak a kopaszodó sző­lőskertek fölött. A kiáltozó vad­­ludak előcsalo­gatták a prés­házból Zsófit. Hunyorogva, nya­kát tekergetve állt a kert köze­pén, s a botra tá­maszkodó, haj­lott hátú öreg­embert csak ak­kor vette észre, amikor az bekö­szönt a házba: — Adjistem, jó napot ! Zsófi összerezzent, s a vadli­bákról az öregemberre nézett. Ki­kiáltotta magát: — Itt az András bácsi! Gyere apu! A présház mögött abbamaradt a fejszecsattogás. Zsófi apja nagy kosár fahasábbal bukkant elő. A vesszőkosarat letette a teraszon és kezet fogott az öregemberrel. Zsófi a kosár mellé kuporodott, és rakosgatta a fahasábokat. Kis halomba gyűjtötte a vékony gyúj­tásnak valót, a többit a fal mellé tornyozta, közben kíváncsian fü­lelt a beszélgetésre. András bácsi különös ember volt. Ismerte a vadállatok szoká­sait, a titokzatos erdőt, és ha egyedül volt a hegyen, beszélge­tett a fákkal, szőlőtőkékkel, még a haszontalan giz-gazokkal is. Háza a Balaton partján állt, a nádas közelében, szőlője, pincéje pedig a dombhajlaton túl, messze fenn az erdők között. A hosszú utat, a meredek kaptatót naponta megjárta, s hogy felfelé egy kis pihenőt tartson, gyakran benézett Zsófiékhoz. Leült, kortyolgatva,­ ízlelgetve megivott egy pohár bort, és régi dolgokról mesélt. Zsófi ilyenkor mindig előkerült a kert távoli sarkából is. Most csalódottan látta, hogy András bácsi éppen csak lehajtotta a po­hárka bort, szusszant egyet, s máris menni készül. — Nem időzök tovább. Fel­szállt a köd, sietek a hegyre. Be­lekapok a szüretbe! Zsófi már sok csalafinta böl­csességet hallott András bácsitól. Tudta, hogy a szőlő a görbe hátú em­bert szereti, a barack pedig az egyenes hátút, de hogy késő ősz­­szel, a fagyok előtt szüreteljen valaki, ilyesmiről még nem hal­lott. A kert aljában sorakozó sző­lőtőkékre nézett. A karók mellett csupaszon meredeztek a vesszők, elsárgult, lehullott leveleiket rég szanaszét hordta, barázdába sö­pörte a szél. — Miféle szőlője van az And­rás bácsinak? — kérdezte Zsó-belevágtak az őzek, de attól még idejében megélik a szőlő, nem pe­dig ilyenkor! Az öregember napcserzett ar­cán ravaszkás mosoly bujkált: — Nem az idei szüretre készü­lök én, az megvolt október ele­jén. A must leforrt, föl is töltö­gettem a hordókat. Most már a jövő évis szüretet kell elkezdeni. Zsófi megbotránkozva mutatott a kopasz szőlőkre: — Az lehetetlenség! — Pedig úgy van, ahogy mon­dom. Engem még soha nem csíp­tek rajt hazugságon. Zsófi felemelt egy fahasábot, és töprengő arccal a helyére tette. — Akkor sem hiszem — düny­­nyögte. — Hol van most szőlő, amit szüretelni lehet? — Még a rügyek alatt, benne a vesszőben — felelte András bá­csi, aztán felemelte a mutatóuj­ját, és magyarázott tovább: — Ezért a jó szőlősgazda késő ősz­szel a sümegi kapával kezdi a szüretet. Ha nem takarná be földdel a tőkéket, télen lefagyná­nak a rügyek és jövőre nem fürt, levél se nőne a szőlőn! Nem vol­na mit szüretelni. — Mi már bekapáltuk a mién­ket — mondta Zsófi. — Én csak most kezdem. Söté­tedésig tán egy vágót bekapálok. Nem is jövök le, fönn alszom a hegyen, és úgy számítom, négy­öt nap alatt végzek az egésszel. Aztán tavasszal, amikor az erdő­szélen elhangzik a madárkiáltás, hogy nyitni kék, akkor én szót fogadok nekik, kézbe fogom a sü­megi kapát, kinyitom a szőlőt és a metszőollóval folytatom a szü­reti munkát. — Aztán meg a permetezőgép­pel! — kiáltotta Zsófi. — Látom, érted már ... Egész nyáron permetezek, kötözöm a szőlőt, kapálok még négyszer, és ha a jégeső nem teszi pocsékká a termést, október elején kimo­som a prést, a kádat, előveszem a puttonyt, és befejezem a szü­retet. A szőlőt leszedegetni, put­tonnyal felhordani a pincéhez, kipréselni a levét, ez is nehéz munka, de ez már a szüret befe­jezése — mondta András bácsi és nehézkesen felállt. Az öreg szőlősgazdát a kertka­puig kísérték Zsófiék. Lábuk alatt zörgött a száraz diófalevél. Elké­sett vadlibák vonultak az égen, de Zsófi most nem törődött ve­lük, András bácsit nézte, ahogy botra támaszkodva, lassan eltű­nik a kocsiút kanyarulatában. NÉGYZET A hét megszámozott fehér áb­rából rakjatok össze egy szabá­lyos négyzetet! A megfejtést rajz­ban küldjétek be. N­­­­PSZABADSÁG 1980. november 2., vasárnap Galambosi László: Dobhang Ringass rojtos őszelő. Vándor vállán tekenő. Tekenőben vadnyulak nyaldossák a talpukat. Hogy kucsmáján lucfenyő. Lohol az ősz, szügye nő. Kong a dérrel pántolt kő. A szél szorgos dobverő. Dobverő! Dobverő! Cserjén csörtet az ü­nő. Jön a vadász, bakot lő. Füstölög a puskacső. Pákozdy Ferenc: Mit álmodott Gabika Mit álmodott délelőtt? Hogy a kertben egy nagy fa nőtt. Mit álmodott délután? Hogy sok-sok alma nőtt a fán. És mit álmodott éjjel? Mind elgurult szanaszéjjel. Bars Sári: az Őszi szél Az ősz nótáját fújja, Hárfákat zenget ujja, Rőt lombokban zenél, — Vad táncot jár a szél, Hull-hull a falevél. Szél jár a fák alatt, Vizek, borzonganak, Bújnak le a halak, — Költöző madarak Csapatban szállanak­. Országhegyi Károly: Cseles veder Volt egy vedrem — üresen. Elmentem a kútra. Leengedtem, feltekertem, kút káváján átemeltem. Ekkor láttam hogy megjártam! Hisz a vedrem feneketlen. Tarbay Ede: // Ősz anyó Kontyos-kendős Ősz anyó söpröget a kertben, vörös-arany falevél kipeg-kopog, zörren. Reggel­ este ruhát mos, csupa gőz az erdő, mosókonyha a világ, a völgy mosóteknő. DIÓ DANI Őszi délutánokon, téli estéken összeül a család, hogy a kerti dió­­termést vagy a vásárolt néhány kiló héjas diót feltörögesse. E cél­ra egy kő vagy kalapács is meg­felel, de a technika mai állása mellett inkább válaszd a „gépesí­tést”, vagyis használj diótörőt. Ha szeretsz barkácsolni, vagy ajándé­kot akarsz valakinek adni, ké­szítsd el az itt leírt „Dio Dani”-t. Rajzainkról rögtön láthatod, hogy a laposfogóhoz hasonlóan működő szerszám három réteg vé­konyabb falécből, pontosabban 15 mm vastag, 45 mm széles és 280 mm hosszú, lehetőleg keményfa deszkácskából áll. A két külső ré­tegre rajzold rá a milliméterek­ben megadott méret szerint az 1. ábrán látható körvonalat és fo­nalfűrésszel vágd ki. A közbülső réteg (K) formáját inkább a 2. áb­rán látod jól, ez két darabból áll, s a két külső közé kell szegezned, ragasztanod. A diótörést a közé­pen levő résbe szerelt törőkar (TK) végzi, ennek okvetlenül konyhá­fából kell lennie, hiszen a dió héja néha igen kemény. A törőkar méreteit a 3. ábra mutatja. Tengelye erős drótdarab, szeg vagy csavar, pontos helyét a végleges összeillesztés előtt ke­resd ki próbálgatással. A kész diótörőt­­A. ábrán látod, arcrészét faragással alakíthatod ki, szögletes éleit reszelővel, csi­szolópapírral gömbölyítsd le, hogy jó fogása legyen, s ne törje fel a kezedet, csak a diót. Színtelen lak­kozással vagy festéssel díszíthe­ted ízlésed szerint. A szájnyílást faragással kissé bővítheted, hogy nagyobb diók is beférjenek. A törőkar végét berovátkolha­tod, vagy homorúra faraghatod (5.), így a dió nem csúszhat ki a nyílásból. Ha nincs pontosan 15 mm vastag deszkád, a közbülső, réteg lehet 20 mm-es is, de ez esetben a külsőket vedd 10 mm vastagra. F. L. ÉRDEKESSÉGEK Kanada északi partjain jégtörő­hajókkal tartják fenn a tengeri forgalmat. Ezek feladata lesz majd az alaszkai olajszállító tankhajók számára utat készíteni. Az új jég­törőhajókon két, egyenként 8700 lóerős dízelmotor adja az egyetlen csavar forgatásához az energiát. A hajó orrán, a hajótestnél széle­sebb, kanálforma törőlemez van. A hajó felfut a jégpáncélra és sa­ját súlyával benyomja azt.­­ Föld alatti, vasból készült üzem­anyagtartályok (benzinkutak tar­tályai stb.) idővel korrodálódnak, fémanyaguk elhasználódik. Újjá­építésük költséges és hosszadal­mas. Egy nyugat-németországi mű­anyaggyár érdekes újítást próbált ki. Az elhasználódott föld alatti tartály belsejét letisztították és műanyag fóliát ragasztottak több rétegben a fémre. A csövek csat­­­­lakozásait, a búvólyuk peremét stb. műanyag alkatrészekkel cse­rélték ki. A műanyag fóliát üveg­szállal erősítették. Így a több hó­napig tartó munka helyett öt-húsz nap alatt, a hagyományos módon történő újjáépítés költségeinek tö­redékéért felújították a tartályt.­­ Az uránércek iránti kereslet ál­landóan fokozódik, s érdeklődés mutatkozik az uránban szegény ércek iránt is. Egyes foszfortar­talmú ásványokból ugyanis uránt lehet kinyerni. Gyakorlati tapasz­talatok mutatják, hogy fél kilo­gramm uránoxid kinyerése fosz­­foritból kb. 40­ dollárba került. Egy nagy hírű erdélyi fejedelemről VÍZSZINTES: 1. Római súlyegység volt. 3. Város, 1620-ban az itt tar­tott országgyűlésen választották király­­lyá a különálló sor­ban szereplő feje­delmet. 11. Népi hangszeren játszó. 13. Teljesen. 14. Az americinium vegy­­jele. 16. Kettős mássalhangzó. 17. A mozgás kezdése. 22. Járom. 23. Er­délyi város, a kü­lönálló sorban sze­replő személy fe­jedelmi székhelye. 27. Szomorú, bá­natos. 28. A babo­na szerint szeren­csét hozó tárgy. 29. Betű, kimond­va. 32. Kishegyi Árpád. 33. Elszige­telt. 37. Minden kettővel osztható szám ilyen. 39. Költő, a különálló sorban szereplő fejedelem híve és konstan­tinápolyi követe. 40. Kicsinyítő képző. FÜGGŐLEGES: 1. A megjelölt távo­labbi helyig. 2. A Szovjetunió autói­nak nemzetközi jelzése. 3. Meglepőd­ve, értetlenül néz. 4. Betű, kimondva. 5. Személyes névmás. 6. Határozatlan névelő. 7. Szolmizációs hang. 8. Gáz, folyadék vezetésére is használt esz­köz. 9. Mutatónévmás. 10. Az egyik európai néphez tartozók. 12. Bölcső­dei alkalmazott. 15. Vasabroncs fa­kerékre. 18. Háziállat, becézve. 19. Újság. 20. Vissza­­vadászi megfigyelő­­hely. 21. Üzemi berendezés. 22. Töl­ténytár. 24. Prémjéért tenyésztett ál­lat. 25. Kupac. 26. Illatos virágú nö­vény. 27. Bejegyez. 30. Ilona. 31. Szoknya. 34. O. M. 35. Páty páros be­tűi. 36. Morzejel. 37. Folyó Olaszor­szágban. 38. Indíték. Beküldendő: a vízszintes 3., 23., 39. és a különálló sor, egy legendás hírű erdélyi fejedelem neve. (A különálló sorba a rejtvény azo­nos számú kockáinak betűit kell be­írni.) T. D. Beküldési határidő: november 6. Cím: Népszabadság Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. MEGFEJTÉS Az október 26-i rejtvények megfej­tése: Keresztrejtvény: Szabó István, Tar István, Varga Imre, Mak­sa István. Számoljunk: 4+ 3— 1 = 6 : 4- + 2 + 1 -1- 3=6 •+* 5 ' + 1+ 2 X 1=3 3 2 5 Az október 19-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: NYERTESEK Rauf Andrea, Dunaújváros; Nardal Gabriella, Nagykanizsa; Novák József, Várpalota; Petrovics Erika, Salgótar­ján; Pető László, Miskolc; Molnár Ka­talin, Mohács; Révész Zoltán, Záhony; Magyar Mária, Pápa; Rigó Béla, Szé­­csény; Kovacsovszky Magdolna, Aszód; Sándor Gergely, Tar; Szabó Edit, Balatonfüred ;­ ifj. Takács János, Törökbálint; Liszkai Judit, Békéscsa­ba; Balog Zsolt, Békés; Bokor Anita, Pécs; Borsos Magdolna, Püspökla­dány; Kapitány Orsolya, Kaposszer­­dahely; Hajdú Csilla, Mezőkövesd; Hámori Katalin, Mezőkovácsháza; Bó­­ta Ibolya, Eger­far­mos; Both Éva, Győr; Csanálosi Dóra, Szeged; For­gács Zoltán, Jászberény; Balta Edina, Dankó András, Jánosik Erika, Laki Tibor, Major Zsuzsanna, Mezőtey Anikó, Budapest.

Next