Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
20 Nagy Franciska: Mikor kezdődik a szüret? Késő őszi reggel volt, Zsófiák kertje ködben didergett. Az erdőből kósza szél libbent elő, nyargalászott, meg-megállt, majd újból nekilódult a hegyoldalban, s megszaggatta a köd fehér bundáját. A köd gomolyogva húzódott a kert egyik végéből a másikba, végül felemelkedett, s a cserfák és feketefenyőik közt szétrongyolódva eltűnt az öreg hegy mögött. Kisütött a Nap. A Balaton vízén éjszakázó vadlábáik szárnyra kaptak, s V alakú csapatokba rendeződve, gágogva vonultak a kopaszodó szőlőskertek fölött. A kiáltozó vadludak előcsalogatták a présházból Zsófit. Hunyorogva, nyakát tekergetve állt a kert közepén, s a botra támaszkodó, hajlott hátú öregembert csak akkor vette észre, amikor az beköszönt a házba: — Adjistem, jó napot ! Zsófi összerezzent, s a vadlibákról az öregemberre nézett. Kikiáltotta magát: — Itt az András bácsi! Gyere apu! A présház mögött abbamaradt a fejszecsattogás. Zsófi apja nagy kosár fahasábbal bukkant elő. A vesszőkosarat letette a teraszon és kezet fogott az öregemberrel. Zsófi a kosár mellé kuporodott, és rakosgatta a fahasábokat. Kis halomba gyűjtötte a vékony gyújtásnak valót, a többit a fal mellé tornyozta, közben kíváncsian fülelt a beszélgetésre. András bácsi különös ember volt. Ismerte a vadállatok szokásait, a titokzatos erdőt, és ha egyedül volt a hegyen, beszélgetett a fákkal, szőlőtőkékkel, még a haszontalan giz-gazokkal is. Háza a Balaton partján állt, a nádas közelében, szőlője, pincéje pedig a dombhajlaton túl, messze fenn az erdők között. A hosszú utat, a meredek kaptatót naponta megjárta, s hogy felfelé egy kis pihenőt tartson, gyakran benézett Zsófiékhoz. Leült, kortyolgatva, ízlelgetve megivott egy pohár bort, és régi dolgokról mesélt. Zsófi ilyenkor mindig előkerült a kert távoli sarkából is. Most csalódottan látta, hogy András bácsi éppen csak lehajtotta a pohárka bort, szusszant egyet, s máris menni készül. — Nem időzök tovább. Felszállt a köd, sietek a hegyre. Belekapok a szüretbe! Zsófi már sok csalafinta bölcsességet hallott András bácsitól. Tudta, hogy a szőlő a görbe hátú embert szereti, a barack pedig az egyenes hátút, de hogy késő őszszel, a fagyok előtt szüreteljen valaki, ilyesmiről még nem hallott. A kert aljában sorakozó szőlőtőkékre nézett. A karók mellett csupaszon meredeztek a vesszők, elsárgult, lehullott leveleiket rég szanaszét hordta, barázdába söpörte a szél. — Miféle szőlője van az András bácsinak? — kérdezte Zsó-belevágtak az őzek, de attól még idejében megélik a szőlő, nem pedig ilyenkor! Az öregember napcserzett arcán ravaszkás mosoly bujkált: — Nem az idei szüretre készülök én, az megvolt október elején. A must leforrt, föl is töltögettem a hordókat. Most már a jövő évis szüretet kell elkezdeni. Zsófi megbotránkozva mutatott a kopasz szőlőkre: — Az lehetetlenség! — Pedig úgy van, ahogy mondom. Engem még soha nem csíptek rajt hazugságon. Zsófi felemelt egy fahasábot, és töprengő arccal a helyére tette. — Akkor sem hiszem — dünynyögte. — Hol van most szőlő, amit szüretelni lehet? — Még a rügyek alatt, benne a vesszőben — felelte András bácsi, aztán felemelte a mutatóujját, és magyarázott tovább: — Ezért a jó szőlősgazda késő őszszel a sümegi kapával kezdi a szüretet. Ha nem takarná be földdel a tőkéket, télen lefagynának a rügyek és jövőre nem fürt, levél se nőne a szőlőn! Nem volna mit szüretelni. — Mi már bekapáltuk a miénket — mondta Zsófi. — Én csak most kezdem. Sötétedésig tán egy vágót bekapálok. Nem is jövök le, fönn alszom a hegyen, és úgy számítom, négyöt nap alatt végzek az egésszel. Aztán tavasszal, amikor az erdőszélen elhangzik a madárkiáltás, hogy nyitni kék, akkor én szót fogadok nekik, kézbe fogom a sümegi kapát, kinyitom a szőlőt és a metszőollóval folytatom a szüreti munkát. — Aztán meg a permetezőgéppel! — kiáltotta Zsófi. — Látom, érted már ... Egész nyáron permetezek, kötözöm a szőlőt, kapálok még négyszer, és ha a jégeső nem teszi pocsékká a termést, október elején kimosom a prést, a kádat, előveszem a puttonyt, és befejezem a szüretet. A szőlőt leszedegetni, puttonnyal felhordani a pincéhez, kipréselni a levét, ez is nehéz munka, de ez már a szüret befejezése — mondta András bácsi és nehézkesen felállt. Az öreg szőlősgazdát a kertkapuig kísérték Zsófiék. Lábuk alatt zörgött a száraz diófalevél. Elkésett vadlibák vonultak az égen, de Zsófi most nem törődött velük, András bácsit nézte, ahogy botra támaszkodva, lassan eltűnik a kocsiút kanyarulatában. NÉGYZET A hét megszámozott fehér ábrából rakjatok össze egy szabályos négyzetet! A megfejtést rajzban küldjétek be. NPSZABADSÁG 1980. november 2., vasárnap Galambosi László: Dobhang Ringass rojtos őszelő. Vándor vállán tekenő. Tekenőben vadnyulak nyaldossák a talpukat. Hogy kucsmáján lucfenyő. Lohol az ősz, szügye nő. Kong a dérrel pántolt kő. A szél szorgos dobverő. Dobverő! Dobverő! Cserjén csörtet az ünő. Jön a vadász, bakot lő. Füstölög a puskacső. Pákozdy Ferenc: Mit álmodott Gabika Mit álmodott délelőtt? Hogy a kertben egy nagy fa nőtt. Mit álmodott délután? Hogy sok-sok alma nőtt a fán. És mit álmodott éjjel? Mind elgurult szanaszéjjel. Bars Sári: az Őszi szél Az ősz nótáját fújja, Hárfákat zenget ujja, Rőt lombokban zenél, — Vad táncot jár a szél, Hull-hull a falevél. Szél jár a fák alatt, Vizek, borzonganak, Bújnak le a halak, — Költöző madarak Csapatban szállanak. Országhegyi Károly: Cseles veder Volt egy vedrem — üresen. Elmentem a kútra. Leengedtem, feltekertem, kút káváján átemeltem. Ekkor láttam hogy megjártam! Hisz a vedrem feneketlen. Tarbay Ede: // Ősz anyó Kontyos-kendős Ősz anyó söpröget a kertben, vörös-arany falevél kipeg-kopog, zörren. Reggel este ruhát mos, csupa gőz az erdő, mosókonyha a világ, a völgy mosóteknő. DIÓ DANI Őszi délutánokon, téli estéken összeül a család, hogy a kerti diótermést vagy a vásárolt néhány kiló héjas diót feltörögesse. E célra egy kő vagy kalapács is megfelel, de a technika mai állása mellett inkább válaszd a „gépesítést”, vagyis használj diótörőt. Ha szeretsz barkácsolni, vagy ajándékot akarsz valakinek adni, készítsd el az itt leírt „Dio Dani”-t. Rajzainkról rögtön láthatod, hogy a laposfogóhoz hasonlóan működő szerszám három réteg vékonyabb falécből, pontosabban 15 mm vastag, 45 mm széles és 280 mm hosszú, lehetőleg keményfa deszkácskából áll. A két külső rétegre rajzold rá a milliméterekben megadott méret szerint az 1. ábrán látható körvonalat és fonalfűrésszel vágd ki. A közbülső réteg (K) formáját inkább a 2. ábrán látod jól, ez két darabból áll, s a két külső közé kell szegezned, ragasztanod. A diótörést a középen levő résbe szerelt törőkar (TK) végzi, ennek okvetlenül konyháfából kell lennie, hiszen a dió héja néha igen kemény. A törőkar méreteit a 3. ábra mutatja. Tengelye erős drótdarab, szeg vagy csavar, pontos helyét a végleges összeillesztés előtt keresd ki próbálgatással. A kész diótörőtA. ábrán látod, arcrészét faragással alakíthatod ki, szögletes éleit reszelővel, csiszolópapírral gömbölyítsd le, hogy jó fogása legyen, s ne törje fel a kezedet, csak a diót. Színtelen lakkozással vagy festéssel díszítheted ízlésed szerint. A szájnyílást faragással kissé bővítheted, hogy nagyobb diók is beférjenek. A törőkar végét berovátkolhatod, vagy homorúra faraghatod (5.), így a dió nem csúszhat ki a nyílásból. Ha nincs pontosan 15 mm vastag deszkád, a közbülső, réteg lehet 20 mm-es is, de ez esetben a külsőket vedd 10 mm vastagra. F. L. ÉRDEKESSÉGEK Kanada északi partjain jégtörőhajókkal tartják fenn a tengeri forgalmat. Ezek feladata lesz majd az alaszkai olajszállító tankhajók számára utat készíteni. Az új jégtörőhajókon két, egyenként 8700 lóerős dízelmotor adja az egyetlen csavar forgatásához az energiát. A hajó orrán, a hajótestnél szélesebb, kanálforma törőlemez van. A hajó felfut a jégpáncélra és saját súlyával benyomja azt. Föld alatti, vasból készült üzemanyagtartályok (benzinkutak tartályai stb.) idővel korrodálódnak, fémanyaguk elhasználódik. Újjáépítésük költséges és hosszadalmas. Egy nyugat-németországi műanyaggyár érdekes újítást próbált ki. Az elhasználódott föld alatti tartály belsejét letisztították és műanyag fóliát ragasztottak több rétegben a fémre. A csövek csatlakozásait, a búvólyuk peremét stb. műanyag alkatrészekkel cserélték ki. A műanyag fóliát üvegszállal erősítették. Így a több hónapig tartó munka helyett öt-húsz nap alatt, a hagyományos módon történő újjáépítés költségeinek töredékéért felújították a tartályt. Az uránércek iránti kereslet állandóan fokozódik, s érdeklődés mutatkozik az uránban szegény ércek iránt is. Egyes foszfortartalmú ásványokból ugyanis uránt lehet kinyerni. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy fél kilogramm uránoxid kinyerése foszforitból kb. 40 dollárba került. Egy nagy hírű erdélyi fejedelemről VÍZSZINTES: 1. Római súlyegység volt. 3. Város, 1620-ban az itt tartott országgyűlésen választották királylyá a különálló sorban szereplő fejedelmet. 11. Népi hangszeren játszó. 13. Teljesen. 14. Az americinium vegyjele. 16. Kettős mássalhangzó. 17. A mozgás kezdése. 22. Járom. 23. Erdélyi város, a különálló sorban szereplő személy fejedelmi székhelye. 27. Szomorú, bánatos. 28. A babona szerint szerencsét hozó tárgy. 29. Betű, kimondva. 32. Kishegyi Árpád. 33. Elszigetelt. 37. Minden kettővel osztható szám ilyen. 39. Költő, a különálló sorban szereplő fejedelem híve és konstantinápolyi követe. 40. Kicsinyítő képző. FÜGGŐLEGES: 1. A megjelölt távolabbi helyig. 2. A Szovjetunió autóinak nemzetközi jelzése. 3. Meglepődve, értetlenül néz. 4. Betű, kimondva. 5. Személyes névmás. 6. Határozatlan névelő. 7. Szolmizációs hang. 8. Gáz, folyadék vezetésére is használt eszköz. 9. Mutatónévmás. 10. Az egyik európai néphez tartozók. 12. Bölcsődei alkalmazott. 15. Vasabroncs fakerékre. 18. Háziállat, becézve. 19. Újság. 20. Visszavadászi megfigyelőhely. 21. Üzemi berendezés. 22. Tölténytár. 24. Prémjéért tenyésztett állat. 25. Kupac. 26. Illatos virágú növény. 27. Bejegyez. 30. Ilona. 31. Szoknya. 34. O. M. 35. Páty páros betűi. 36. Morzejel. 37. Folyó Olaszországban. 38. Indíték. Beküldendő: a vízszintes 3., 23., 39. és a különálló sor, egy legendás hírű erdélyi fejedelem neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: november 6. Cím: Népszabadság Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. MEGFEJTÉS Az október 26-i rejtvények megfejtése: Keresztrejtvény: Szabó István, Tar István, Varga Imre, Maksa István. Számoljunk: 4+ 3— 1 = 6 : 4- + 2 + 1 -1- 3=6 •+* 5 ' + 1+ 2 X 1=3 3 2 5 Az október 19-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: NYERTESEK Rauf Andrea, Dunaújváros; Nardal Gabriella, Nagykanizsa; Novák József, Várpalota; Petrovics Erika, Salgótarján; Pető László, Miskolc; Molnár Katalin, Mohács; Révész Zoltán, Záhony; Magyar Mária, Pápa; Rigó Béla, Szécsény; Kovacsovszky Magdolna, Aszód; Sándor Gergely, Tar; Szabó Edit, Balatonfüred ; ifj. Takács János, Törökbálint; Liszkai Judit, Békéscsaba; Balog Zsolt, Békés; Bokor Anita, Pécs; Borsos Magdolna, Püspökladány; Kapitány Orsolya, Kaposszerdahely; Hajdú Csilla, Mezőkövesd; Hámori Katalin, Mezőkovácsháza; Bóta Ibolya, Egerfarmos; Both Éva, Győr; Csanálosi Dóra, Szeged; Forgács Zoltán, Jászberény; Balta Edina, Dankó András, Jánosik Erika, Laki Tibor, Major Zsuzsanna, Mezőtey Anikó, Budapest.