Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-30 / 281. szám
20 ^ ^ ^ v «•~ ^ ^ | - ‘ ' 9 " SZPIRIDON VANGELI: Guguce padja Gugucét már jó néhány napja alig lehetett látni az udvaron. Állandóan a nagyobb fiúkkal üzletelt. A faluban mindenkitől iskoláskönyvek után érdeklődött. Végül is négy ábécéskönyvet gyűjtött össze, s elkunyerálta az unokatestvére iskolás tarisznyáját. Szeptember elseje előestéjén Gugace elbúcsúzott kispajtásaitól, meghagyva nekik, keressenek más játszótársat, s a kishúgának ajándékozta minden játékát, még az autóját is, amelyik kormányánál sofőrül. Hamar lefeküdt, de az álom messzi elkerülte. Hallotta, amint kint ugatott a kutya. Biztosan Éne apót ugatja, aki éjjel álmot hoz a kisgyerek szemére, s aki most tőle el akarja lopni a tarisznyát Ki kellett mennie az udvarra, hogy elengedje Tarzant. Reggel a kutyát mély álomban találta, a dombon fekve. Biztosan egész éjjel Éne apóra acsargott. A tarisznya a helyén volt. Megmosta a fülét, felvette új ruháját, átvetette a vállán a tarisznyát, tépett egy csokor virágot a kertjükben, s elindult az iskolába. Az első osztályosok egy könyvet visznek, a másodikosok kettőt. Négy könyvvel vajon melyik osztályba veszik fel az embert, töprengett Guguce útközben. Az igazgató az iskola küszöbén állt. — Guguce, Guguce — mosolygott. — A tarisznyád nagyobb, mint te vagy. Noj még akkorát, amekkora a kucsmád, és első osztályos lehetsz. Na, jól van — nevetett az igazgató —, ha már eljöttél, egyél egy kis dinnyét az iskola kertjéből. Guguce majd elsüllyedt szégyenében. Ki hallott már olyat, hogy egy embert, aki teli tarisznya könyvvel érkezik az iskolába, az összes gyerek füle hallatára elküldjenek dinnyét enni az iskola kertjébe? Mérges lett Guguce, s hazament. Az igazgató rájött, hogy Guguce megharagudott rá, ezért este meglátogatta, hogy kibéküljön vele. Vagy így, vagy úgy, kiengeszteli a gyereket, határozta el. De nem sikerült neki. — Ha megengedném, Guguce, hogy a szünet elején és végén te csengess az iskolában? Mi erről a véleményed? — Semmi! — Nem bánnám, ha az iskolai ünnepeken te is fellépnél és verset mondanák Ehhez mit szólsz? — Semmit! Az igazgató dolga végezetlenül távozott. Guguce pedig ezzel a kéréssel fordult az apjához: — Apa! Építs nekem az udvaron egy iskolát! Apa megvakarta a tarkóját. — Ha már hozzáfogunk, akkor igazi iskolát kellene építenünk. De ahhoz nekem se emelődarum nincs, se betonkeverőm. — Akkor csinálj egy padot! — Guguce nem tágított. — Azt lehet, padot tudok csinálni. Néhány nap múlva Gugucénak igazi padja volt Amint az iskolában megszólalt a csengő, Guguce beült a padba, s elkezdett tanulni. A gyerekek az egész faluból ott tolongtak a ház előtt, s bámultak be a kerítés résein át Mit nem adtak volna érte, ha ilyen padban ülhetnének! Guguce megsajnálta őket: szerezzenek könyveket, mossák meg a fülüket, és egyenként bejöhetnek. A pad híre hamar elterjedt a faluban. A felnőttek, valahányszor a kert mellett vitt el az útjuk, mindig benéztek a kerítés fölött, és örültek, hogy ez a kis falu újra nagy tudást ad az országnak. Néhányan még a kertbe is betértek. Egy napsugaras délelőttön, amikor Guguce iskolájában éppen szünet volt, maga az iskola igazgatója is benyitott a kapun. — Engedd meg, Guguce, hogy beüljek a padodba! — Rendben van — felelte Guguce. — De előbb tessék almát enni, itt termett, a kertünkben. Oroszból fordította Petrovácz István ARANY-VERS Ha a bal alsó sarokban levő A betűből kiindulva lóugrásban haladva, helyes sorrendben olvassátok össze a betűket, Arany János egyik versének címét kapjátok eredményül. Megfejtésül a vers címét küldjétek be. NÉPSZABADSÁG 1980. november 30., vasárnap Csikó Sándor: Piactér Kapható itt: Hókusz-pókusz, banánhéjjal bevont kókusz, görbe szög és rozsdás küllő, kőmorzsoló és fanyüve. Rézerdő és vasmacska, fatányér és fabatka, gyurmából gyúrt kenyérfalat, széllel bélelt kabát, kalap. Színes cserép, üveggolyó, kenderkóc és nádtiloló, rádió-jel: ti-ti-tá ..., csiribu és csiribá. Szárnyas hajó, tüzes mozdony, ágyrugó és hajlott sodrony, búgócsiga, fűzfasíp, kötél-létra, gyufahíd. Árvalányhajba zárt szellő, vízitündér, szirén, sellő, pucolt dió, őrölt fahéj, kacsalábon forgó kastély. S mit megkívántok: Tiétek — Vegyétek és vigyétek! Tónagy Sándor: Majomház Ketrec előtt sokadalom, mit lehet itt látni vajon? Persze, ez a majomház, azért van e majomláz. Kacarász a vigadalom, ezt a mókát ki nem hagyom! Majomsuli, majomhinta, vigyorgáshoz majom-minta. Fáraszt kicsit — szól a majom—, soha egy kis nyugodalom. Pisla szemek méregetnek, majomlátványt kéregetnek. Mégsincs semmi bonyodalom, nem itt lakik az unalom. Kintről bentet, bentről kintet hasonlítgat a tekintet. Visongat a sokadalom, ez is majom, az is majom. Persze, ez a majomház, azért van e majomláz. EGY MONDAT, HÁROM ŰRHAJÓS 1969. július 21-én hangzott el a következő: „Kis lépés egy ember számára, de .. .** folytatás a vízszintes 23. és 40. sorban. VÍZSZINTES: 1. Űrhajós, tőle származik az idézett mondat. 13. Bababútor. 14. Pukkanásszerű hangot ad. 15. Ének. 17. Díszes, cifra. 19. Étkezésnél használt babaruha. 27. Német költő. 28. Város az Egyesült Államokban. 32. Világhírű szovjet sakkozó. 34. Orosz zeneszerző, fő műve az Iván Szuszanyin. 38. Erdei vad kicsinye. FÜGGŐLEGES: 1. Vízparti növény. 2. Nem tud tovább lépni. 3. Érint. 4. Sakkfigura. 5. Régi űrmérték. 8. A rádium vegyjele. 7. Sípos Dénes. 8. Város Franciaországban. 9. Azonos mássalhangzók. 18. Váratlan, alattomos támadás. 11. A nátrium vegyjele. 12. Afrikai antilopfajta. II. Mondatrész. 17. Éhség. 18. Perzsa uralkodói cím volt. 19. Remiz közepe. 20. Távoli előde. 21. Egyjegyű szám. 22. Készül-e harcot kezdeni? 24. Női név. 25. Gyakorlat. 25. Somlay Artúr. 29. A valóságnak megfelelő. 30. Tartózkodási helyet megjelölő adat. 31. Kéz, keverve. 33. Kis házikó. 35. Igekötő. 36. N. B. 37. Az argon vegyjele. 38. Előd. 39. Gong, széles. Beküldendő: az idézett mondat, a vízszintes 1-ben szereplő űrhajós neve és a különálló sorban szereplő két űrhajós neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) TD Beküldési határidő: december 6. Cím: Népszabadság Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. MEGFEJTÉS - NYERTESEK A november 23-i keresztrejtvény megfejtése: muskétás, dragonyos, darabont, janicsár, gránátos, dzsidás, íjász. A november 16-i számban megjelent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Kaluha Tímea, Mátészalka; Fazekas Péter, Romhány; Bene Zsuzsanna, Püspökladány; Szkiba Zsolt, Kistelek; Felföldi János, Csongrád; Kardos Erzsébet, Csenger; Kiss Virág, Kőröshegy; Kocsmár Judit, Kerecsend; Kozsdi Zsuzsanna, Szőny; Lászlók Tímea, Nagybátony; Lovász László, Boldva; Marada Csilla, Hejőcsaba; Olejnyik Péter, Abaújszántó; Gnodi Szilvia, Eger; Sípos Imre, Borsosberény; Stolcz Tímea, Ózd; Szegedi György, Tiszafüred; Szélig Terézia, Baja; Szöllősi Judit, Nagymágocs; Tóvári Tamás, Győr; Vandornyik Barnabás, Magyargéc; Vas Ferenc, Ecseg; Véber József, Zirc; Volom Krisztina, Parád; Milakov Zsuzsanna, Pálkerti Ibolya, Pók Zoltán, Sárdi József, Szűcs Magdolna, Vincze Péter, Budapest KÍSÉRLETEK A LÁTÁSSAL Vágj ki erősebb rajzlapból néhány 4 cm széles, 8 cm hosszú téglalap alakú darabkát, hajtsd azokat pontosan félbe, majd (1. ábra) rajzolj rájuk egy ablakot és egy cserép virágot úgy, hogy azok a két fél téglalapnak azonos helyére kerüljenek. A lap hátsó felét ragasztózd be, és úgy ragaszd öszsze, hogy előzőleg pontosan a felezővonalon egy arasznyi fonalat vagy hurkapálcikát helyezel közéjük. Két kezeddel pödörgetésszerűen forgasd meg gyorsan a kis szerkezetet, aminek következtében a virágot az ablakban fogod látni. Ugyanígy rajzolhatsz a többi lapocskára kalitkát és papagájt (2.), befőttes üveget és aranyhalat, színesek is lehetnek, az eredmény ugyanaz: a két kép egybeolvad a szemed előtt. Szemed ugyanis a látott képet egy pillanatig még megőrzi, ezalatt a túloldali kép kerül előre, és így tovább. Ugyanez a helyzet a színekkel is. E kísérlethez inkább gyorsan megpörgetett kartonkorongocskákat használj (3. ábra), amelynek felét, mondjuk, kékre, másik felét sárgára fested. Színes papír felragasztásával még jobb eredményeket érhetsz el. A „lusta”, vagy inkább „jól emlékező” szem egybekeverve látja a két színt, jelen esetben sárga + kék + zöld lesz. Piros + kék lilát ad, s ha mind a hármat kevered, vagyis három részre osztod és színezed a korongot, barnás szín lesz az eredmény. A pörgettyű (4.) tengelye 6 cm hosszú, kihegyezett, hurkapálcika (HP), a korong átmérője 10 cm lehet Közepére ragassz dugóból szelt korongocskát (D), s a pörgettyűtengely alsó vége sokkal rövidebb legyen, mint a felső (5.). Ugyancsak 10 cm átmérőjű fehér rajzlapkorong a következő kísérlet eszköze (6.). Rajzolj rá, körzővel két kört, a sugaraik közötti különbség 5—10 cm legyen, s az így nyert körgyűrűt szögmérővel vagy háromszögvonalzóval osszad be 10 fokos cikkekre. Minden második mezecskét fesd tussal feketére, ragaszd fel a lapot egy vastagabb kartonkorongra, s középen szúrd át. Hogy a korongot megforgathasd, tengelyt és fogantyút kell készítened. A fogantyú (?) rudacska, végébe vert gombostűtengellyel (GT). Nem árt, ha a korong két üveggyöngy (Gy) között forog. Nagyon egyszerű tengely : versatilceruzába fogott vékony szög. Állj az ablak elé, s forgasd meg a pörgettyűdet, az eredmény az lesz, amit vársz: fekete -- fehér -fszürke. Gyújtsd meg most az asztali kislámpát, és tartsd alá a forgó korongot, s nagy meglepetésedre a sávozás hol előre, hol visszafelé mozgónak látszik. Ennek oka az, hogy a váltóáram másodpercenként százszor változtatja meg irányát, s közben erőssége megszakad, s a villanyégő ilyenkor mindig kialszik (vagy legalábbis sötétebbé válik), de ezt szemünk nem veszi észre. A forgó korong sávjai azonban — ahogy lassul a forgás — más és más ponton állnak a fény felvillanásakor, néha egy kicsit hátrább, mint előbb, néha előrébb. A drágább lemezjátszók lemeztányérjának peremén látott csíkozás ugyanígy jelzi — elmozdulással —, ha a korong sebessége eltér az előírttól. F. L. A vándorló polihisztor A 18. század második felének s a 19. század elejének legnagyobb hazai természettudósa, Kitaibel Pál Nagymartonban született 1757-ben. Földműves szülei a papi pályára szánták, de ő a tudományt választotta. Akkoriban az orvosi pálya volt az egyedüli, ahol bővebb természettudományi ismereteket lehetett szerezni, s a természetért rajongó Kitaibel Pál is a pesti egyetem orvosi karára iratkozott be. A fölkészülés éveiben fanatikus kitartással tanulta a növény-, állat- és vegytant meg a földrajztudományt, hogy mindenki előtt titkolt életcélját, a magyar föld természettudományi föltárását megvalósíthassa. Orvosi oklevelének megszerzése után nyomban egyetemi katedrát kapott, de csak rövid ideig töltötte be a nyugodt életet kínáló tanári beosztást. Fölmentését kérte az egyetemi oktatás alól, hogy fölfedezze az országot a tudománynak. Többnyire gyalogszerrel, néha kocsin vagy lóháton rótta az úttalan utakat a Kárpátoktól , az Adriai-tengerig, Máramaros égbenyúló havasaitól a Dunántúlig. A magányosan kutató, vándorló polihisztor (sokoldalú) tudós több mint húszezer kilométer utat tett meg negyedszázad alatt! Gyűjtötte a növényeket, az állatokat és az ásványokat; megfigyeléseit gondosan lejegyezte, s lerajzolta vaskos jegyzettömbjeibe. Több új növényfajt fedezett föl. Növényvilágunknak csaknem felét katalogizálta tudományos igénnyel. Vadon élő állataink közül a földikutyát és a pannon gyíkot elsőként figyelte meg, ez utóbbit róla nevezték el (Ablepharus kitaibeli). Tudásra szomjazó elméjét úgyszólván minden érdekelte. A természetrajzi megfigyeléseken és gyűjtéseken kívül följegyezte a bejárt hatalmas országrészek néprajzi sajátosságait, a gazdasági körülményeket, a talajviszonyokat, leírta az alföldi salétromfőzést és szódagyártást. Mindmáig forrásértékű és alapvető jelentőségű, szakorvosaink által ma is fölhasznált 150 hazai ásványvizünk vegyelemzéséből összeállított jegyzete. Egyik felvidéki kutatóútján megismerkedett Waldstein Ádám gazdag cseh főúrral, akinek anyagi támogatásával három hatalmas kötetben kiadta „Magyarország ritkább növényeink leírása és képei” című, kézzel festett színes ábrákkal illusztrált munkáját. Ez a kincset érő szakkönyv mindöszsze kétszáz példányban jelent meg, mégis óriási elismerést hozott — külföldön is — szerzőjének: fölfigyeltek Kitaibel tudományos eredményeire. Sajnos, ekkor már nagyon beteges volt, a sok vándorlás, a terepmunka és az időjárás viszontagságai aláásták egészségét. Mégis újabb és újabb tudományos problémák foglalkoztatták. Laboratóriumi úton először állított elő klórmeszet és hidrogénferrocianidot; az ő nevéhez fűződik az első hazai — tudományos igényű — földrengésleírás, melyet az 1810-ben Mór községet sújtó természeti katasztrófa nyomán dolgozott ki. Hosszas betegség után, 1817. december 13-án hunyt el Pesten. Hagyatékában csaknem tizenötezer lap terjedelmű herbáriumot, háromezer ásványt, temérdek kéziratot, rajzot és sok-sok laboratóriumi fölszerelést találtak. Ezek ma a Természettudományi Múzeum féltve őrzött emléktárgyai. KÁLMÁN GYULA