Népszabadság, 1980. november (18. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

20 ^ ^ ^ v «•~ ^ ^ | - ‘ ' 9 " SZPIRIDON VANGELI: Guguce padja Gugucét már jó néhány napja alig lehetett látni az udvaron. Ál­landóan a nagyobb fiúkkal üzle­telt. A faluban mindenkitől isko­láskönyvek után érdeklődött. Vé­gül is négy ábécéskönyvet gyűj­tött össze, s elkunyerálta az uno­katestvére iskolás tarisznyáját. Szeptember elseje előestéjén Gugace elbúcsúzott kispajtásaitól, meghagyva nekik, keressenek más játszótársat, s a kishúgának aján­dékozta minden játékát, még az autóját is, amelyik kormányánál sofőr­ül. Hamar lefeküdt, de az álom messzi elkerülte. Hallotta, amint kint ugatott a kutya. Biztosan Éne apót ugatja, aki éjjel álmot hoz a kisgyerek szemé­re, s aki most tőle el akarja lopni a tarisz­nyát Ki kellett mennie az udvar­ra, hogy elenged­je Tarzant. Reggel a ku­tyát mély álom­ban találta, a dombon fekve. Biztosan egész éjjel Éne apóra acsargott. A ta­risznya a helyén volt. Megmosta a fülét, felvette új ruháját, átvetette a vállán a tarisz­nyát, tépett egy csokor virágot a kertjükben, s elindult az iskolába. Az első osztályosok egy köny­vet visznek, a másodikosok ket­tőt. Négy könyvvel vajon melyik osztályba veszik fel az embert, töprengett Guguce útközben. Az igazgató az iskola küszöbén állt. — Guguce, Guguce — mosoly­gott. — A tarisznyád nagyobb, mint te vagy. Noj még akkorát, amekkora a kucsmád, és első osz­tályos lehetsz. Na, jól van — ne­vetett az igazgató —, ha már el­jöttél, egyél egy kis dinnyét az iskola kertjéből. Guguce majd elsüllyedt szégye­nében. Ki hallott már olyat, hogy egy embert, aki teli tarisznya könyvvel érkezik az iskolába, az összes gyerek füle hallatára el­­küldjenek dinnyét enni az iskola kertjébe? Mérges lett Guguce, s hazament. Az igazgató rájött, hogy Gugu­ce megharagudott rá, ezért este meglátogatta, hogy kibéküljön ve­le. Vagy így, vagy úgy, kiengesz­teli a gyereket, határozta el. De nem sikerült neki. — Ha megengedném, Guguce, hogy a szünet elején és végén te csengess az iskolában? Mi erről a véleményed? — Semmi! — Nem bánnám, ha az iskolai ünnepeken te is fellépnél és ver­set mondanák Ehhez mit szólsz? — Semmit! Az igazgató dolga végezetlenül távozott. Guguce pedig ezzel a kéréssel fordult az apjához: — Apa! Építs nekem az udva­ron egy iskolát! Apa megvakarta a tarkóját. — Ha már hozzáfogunk, akkor igazi iskolát kellene építenünk. De ahhoz nekem se emelődarum nincs, se betonkeverőm. — Akkor csinálj egy padot! — Guguce nem tágított. — Azt lehet, padot tudok csi­nálni. Néhány nap múlva Gugucénak igazi padja volt Amint az iskolában megszólalt a csengő, Guguce beült a padba, s elkezdett tanulni. A gyerekek az egész faluból ott tolongtak a ház előtt, s bámultak be a kerítés résein át Mit nem adtak volna érte, ha ilyen padban ülhetnének! Guguce megsajnálta őket: szerez­zenek könyveket, mossák meg a fülüket, és egyenként bejöhetnek. A pad híre hamar elterjedt a faluban. A felnőttek, valahányszor a kert mellett vitt el az útjuk, mindig benéztek a kerítés fölött, és örültek, hogy ez a kis falu újra nagy tudást ad az országnak. Né­­hányan még a kertbe is betértek. Egy napsugaras délelőttön, ami­kor Guguce iskolájában éppen szünet volt, maga az iskola igaz­gatója is benyitott a kapun. — Engedd meg, Guguce, hogy beüljek a padodba! — Rendben van — felelte Gu­guce. — De előbb tessék almát enni, itt termett, a kertünkben. Oroszból fordította Petrovácz István ARANY-VERS Ha a bal alsó sarokban levő A betűből kiindulva lóugrásban haladva, helyes sorrendben ol­vassátok össze a betűket, Arany János egyik versének címét kap­játok eredményül. Megfejtésül a vers címét küldjétek be. NÉPSZABADSÁG 1980. november 30., vasárnap Csikó Sándor: Piactér Kapható itt: Hókusz-pókusz, banánhéjjal bevont kókusz, görbe szög és rozsdás küllő, kőmorzsoló és fanyüve. Rézerdő és vasmacska, fatányér és fabatka, gyurmából gyúrt kenyér­falat, széllel­ bélelt kabát, kalap. Színes cserép, üveggolyó, kenderkóc és nádtiloló, rádió-jel: ti-ti-tá ..., csiribu és csiribá. Szárnyas­ hajó, tüzes mozdony, ágyrugó és hajlott sodrony, búgócsiga, fűzfasíp, kötél-létra, gyufahíd. Árvalányhajba zárt szellő, vízitündér, szirén, sellő, pucolt dió, őrölt fahéj, kacsalábon forgó kastély. S mit megkívántok: Tiétek — Vegyétek és vigyétek! Tónagy Sándor: Majomház Ketrec előtt sokadalom, mit lehet itt látni vajon? Persze, ez a majomház, azért van e majomláz. Kacarász a vigadalom, ezt a mókát ki nem hagyom! Majomsuli, majomhinta, vigyorgáshoz majom-minta. Fáraszt kicsit — szól a majom—, soha egy kis nyugodalom. Pisla szemek méregetnek, majomlátványt kéregetnek. Mégsincs semmi bonyodalom, nem itt lakik az unalom. Kintről bentet, bentről kintet hasonlítgat a tekintet. Visongat a sokadalom, ez is majom, az is majom. Persze, ez a majomház, azért van e majomláz. EGY MONDAT, HÁROM ŰRHAJÓS 1969. július 21-én hangzott el a kö­vetkező: „Kis lépés egy ember számá­ra, de .. .** folyta­tás a vízszintes 23. és 40. sorban. VÍZSZINTES: 1. Űrhajós, tőle szár­mazik az idézett mondat. 13. Baba­bútor. 14. Pukka­násszerű hangot ad. 15. Ének. 17. Díszes, cifra. 19. Ét­kezésnél használt babaruha. 27. Né­met költő. 28. Vá­ros az Egyesült Államokban. 32. Világhírű szovjet sakkozó. 34. Orosz zeneszerző, fő mű­ve az Iván Szusza­­nyin. 38. Erdei vad kicsinye. FÜGGŐLEGES: 1. Vízparti növény. 2. Nem tud tovább lépni. 3. Érint. 4. Sakkfigura. 5. Régi űrmérték. 8. A rádium vegyjele. 7. Sípos Dénes. 8. Város Franciaország­ban. 9. Azonos mássalhangzók. 18. Váratlan, alattomos támadás. 11. A nátrium vegyjele. 12. Afrikai antilop­fajta. II. Mondatrész. 17. Éhség. 18. Perzsa uralkodói cím volt. 19. Remiz közepe. 20. Távoli előde. 21. Egyjegyű szám. 22. Készül-e harcot kezdeni? 24. Női név. 25. Gyakorlat. 25. Somlay Artúr. 29. A valóságnak megfelelő. 30. Tartózkodási helyet megjelölő adat. 31. Kéz, keverve. 33. Kis házikó. 35. Igekötő. 36. N. B. 37. Az argon vegy­jele. 38. Előd. 39. Gong, széles. Beküldendő: az idézett mondat, a vízszintes 1-ben szereplő űrhajós neve és a különálló sorban szereplő két űrhajós neve. (A különálló sorba a rejtvény azo­nos számú kockáinak betűit kell be­írni.) T­D Beküldési határidő: december 6. Cím: Népszabadság Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. MEGFEJTÉS - NYERTESEK A november 23-i keresztrejtvény megfejtése: muskétás, dragonyos, da­rabont, janicsár, gránátos, dzsidás, íjász. A november 16-i számban megjelent rejtvény helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Kaluha Tímea, Mátészalka; Fazekas Péter, Romhány; Bene Zsuzsanna, Püspökladány; Szkiba Zsolt, Kistelek; Felföldi János, Csongrád; Kardos Er­zsébet, Csenger; Kiss Virág, Kőrös­hegy; Kocsmár Judit, Kerecsend; Kozsdi Zsuzsanna, Szőny; Lászlók Tí­mea, Nagybátony; Lovász László, Boldva; Marada Csilla, Hejőcsaba; Olejnyik Péter, Abaújszántó; Gnodi Szilvia, Eger; Sípos Imre, Borsosbe­­rény; Stolcz Tímea, Ózd; Szegedi György, Tiszafüred; Szélig Terézia, Baja; Szöllősi Judit, Nagymágocs; Tó­vári Tamás, Győr; Vandornyik Bar­nabás, Magyargéc; Vas Ferenc, Ecseg; Véber József, Zirc; Volom Krisztina, Parád; Milakov Zsuzsanna, Pálkerti Ibolya, Pók Zoltán, Sárdi József, Szűcs Magdolna, Vincze Péter, Buda­pest KÍSÉRLETEK A LÁTÁSSAL Vágj ki erősebb rajzlapból né­hány 4 cm széles, 8 cm hosszú téglalap alakú darabkát, hajtsd azokat pontosan félbe, majd (1. ábra) rajzolj rájuk egy ablakot és egy cserép virágot úgy, hogy azok a két fél téglalapnak azonos he­lyére kerüljenek. A lap hátsó felét ragasztózd be, és úgy ragaszd ösz­­sze, hogy előzőleg pontosan a fele­zővonalon egy arasznyi fonalat vagy hurkapálcikát helyezel kö­zéjük. Két kezeddel pödörgetés­­szerűen forgasd meg gyorsan a kis szerkezetet, aminek következ­tében a virágot az ablakban fo­god látni. Ugyanígy rajzolhatsz a többi lapocskára kalitkát és pa­pagájt (2.), befőttes üveget és aranyhalat, színesek is lehetnek, az eredmény ugyanaz: a két kép egybeolvad a szemed előtt. Sze­med ugyanis a látott képet egy pillanatig még megőrzi, ezalatt a túloldali kép kerül előre, és így tovább. Ugyanez a helyzet a színekkel is. E kísérlethez inkább gyorsan megpörgetett kartonkorongocská­­kat használj (3. ábra), amelynek felét, mondjuk, kékre, másik felét sárgára fested. Színes papír fel­­ragasztásával még jobb eredmé­nyeket érhetsz el. A „lusta”, vagy inkább „jól emlékező” szem egy­bekeverve látja a két színt, jelen esetben sárga + kék + zöld lesz. Piros + kék lilát ad, s ha mind a hármat kevered, vagyis három részre osztod és színezed a koron­got, barnás szín lesz az eredmény. A pörgettyű (4.) tengelye 6 cm hosszú, kihegyezett, hurkapálcika (HP), a korong átmérője 10 cm le­het Közepére ragassz dugóból szelt korongocskát (D), s a pör­gettyűtengely alsó vége sokkal rö­­videbb legyen, mint a felső (5.). Ugyancsak 10 cm átmérőjű fe­hér rajzlapkorong a következő kí­sérlet eszköze (6.). Rajzolj rá, kör­zővel két kört, a sugaraik közötti különbség 5—10 cm legyen, s az így nyert körgyűrűt szögmérővel vagy háromszögvonalzóval osszad be 10 fokos cikkekre. Minden má­sodik mezecskét fesd tussal feke­tére, ragaszd fel a lapot egy vas­tagabb kartonkorongra, s középen szúrd át. Hogy a korongot meg­forgathasd, tengelyt és fogantyút kell készítened. A fogantyú (?­) rudacska, végébe vert gombostű­tengellyel (GT). Nem árt, ha a ko­rong két üveggyöngy (Gy) kö­zött forog. Nagyon egyszerű ten­gely : versatilceruzába fogott vé­kony szög. Állj az ablak elé, s forgasd meg a pörgettyűdet, az eredmény az lesz, amit vársz: fekete -­- fehér -f­­szürke. Gyújtsd meg most az asz­tali kislámpát, és tartsd alá a for­gó korongot, s nagy meglepeté­sedre a sávozás hol előre, hol visszafelé mozgónak látszik. En­nek oka az, hogy a váltóáram má­sodpercenként százszor változtat­ja meg irányát, s közben erőssé­ge megszakad, s a villanyégő ilyenkor mindig kialszik (vagy legalábbis sötétebbé válik), de ezt szemünk nem veszi észre. A forgó korong sávjai azonban — ahogy lassul a forgás — más és más pon­ton állnak a fény felvillanásakor, néha egy kicsit hátrább, mint előbb, néha előrébb. A drágább le­mezjátszók lemeztányérjának pe­remén látott csíkozás ugyanígy jelzi — elmozdulással —, ha a ko­rong sebessége eltér az előírttól. F. L. A vándorló polihisztor A 18. század második felének s a 19. század elejének legna­gyobb hazai természettudósa, Ki­­taibel Pál Nagymartonban szüle­tett 1757-ben. Földműves szülei a papi pályára szánták, de ő a tu­dományt választotta. Akkoriban az orvosi pálya volt az egyedüli, ahol bővebb termé­szettudományi ismereteket lehe­tett szerezni, s a természetért ra­jongó Kitaibel Pál is a pesti egye­tem orvosi karára iratkozott be. A fölkészülés éveiben fanatikus kitartással tanulta a növény-, ál­lat- és vegytant meg a földrajz­tudományt, hogy mindenki előtt titkolt életcélját, a magyar föld természettudományi föltárását megvalósíthassa. Orvosi oklevelének megszerzé­se után nyomban egyetemi kated­rát kapott, de csak rövid ideig töl­tötte be a nyugodt életet kínáló tanári beosztást. Fölmentését kér­te az egyetemi oktatás alól, hogy fölfedezze az országot a tudo­mánynak. Többnyire gyalogszer­rel, néha kocsin vagy lóháton rót­ta az úttalan utakat a Kárpátok­tól , az Adriai-tengerig, Márama­­ros égbenyúló havasaitól a Du­nántúlig. A magányosan kutató, vándorló polihisztor (sokoldalú) tudós több mint húszezer kilomé­ter utat tett meg negyedszázad alatt! Gyűjtötte a növényeket, az állatokat és az ásványokat; meg­figyeléseit gondosan lejegyezte, s lerajzolta vaskos jegyzettömbjei­be. Több új növényfajt fedezett föl. Növényvilágunknak csaknem felét­­ katalogizálta tudományos igénnyel. Vadon élő állataink kö­zül a földikutyát és a pannon gyí­kot elsőként figyelte meg, ez utób­bit róla nevezték el (Ablepharus kitaibeli). Tudásra szomjazó elméjét úgy­szólván minden érdekelte. A ter­mészetrajzi megfigyeléseken és gyűjtéseken kívül föl­jegyezte a bejárt hatalmas országrészek nép­rajzi sajátosságait, a gazdasági kö­rülményeket, a talajviszonyokat, leírta az alföldi salétromfőzést és szódagyártást. Mindmáig forrás­­értékű és alapvető jelentőségű, szakorvosaink által ma is fölhasz­nált 150 hazai ásványvizünk vegy­­elemzéséből összeállított jegyzete. Egyik felvidéki kutatóútján megismerkedett Waldstein Ádám gazdag cseh főúrral, akinek anya­gi támogatásával három hatalmas kötetben kiadta „Magyarország ritkább növényeink leírása és képei” című, kézzel festett színes ábrákkal illusztrált munkáját. Ez­­ a kincset érő szakkönyv mindösz­­sze kétszáz példányban jelent meg, mégis óriási elismerést hozott — külföldön is — szerzőjének: föl­figyeltek Kitaibel tudományos eredményeire. Sajnos, ekkor már nagyon beteges volt, a sok ván­dorlás, a terepmunka és az időjá­rás viszontagságai aláásták egész­ségét. Mégis újabb és újabb tudomá­nyos problémák foglalkoztatták. Laboratóriumi úton először állí­tott elő klórmeszet és hidrogén­­ferrocianidot; az ő nevéhez fűző­dik az első hazai — tudományos igényű — földrengésleírás, melyet az 1810-ben Mór községet sújtó természeti katasztrófa nyomán dolgozott ki. Hosszas betegség után, 1817. de­cember 13-án hunyt el Pesten. Hagyatékában csaknem tizenöt­ezer lap terjedelmű herbáriumot, háromezer ásványt, temérdek kéz­iratot, rajzot és sok-sok labora­tóriumi fölszerelést találtak. Ezek ma a Természettudományi Mú­zeum féltve őrzött emléktárgyai. KÁLMÁN GYULA

Next