Népszabadság, 1980. december (38. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-03 / 283. szám

10 NÉPSZABADSÁG 1980. december 3., szerda A gazdasági szabályozás 1981-ben 1981. január elsejével a ma érvényben levő közgazdasági szabályozó eszközöket a VI. ötéves tervvel összhangban néhány ponton ki kellett igazítani. A szabályozók módosításánál mindig nagyon fontos alaposan megvizsgálni, hogy a már bevezetett és működő szabályozó rendszer mennyiben váltja be a hozzá fűzött reményeket, hogyan szolgálja gazdaságpolitikánk megvalósítását. Ilyen összefüggésekben kellett ezúttal is elemeznünk az idei tapasztalatokat. A jövőre kezdődő új ötéves népgazdasági terv gazdaságpolitikai céljainak megalapozására az ár- és pénzügyi rendszert már 1980 januárjától lényeges elemeiben megváltoztattuk. A vállalati gazdálkodás mércéjét jobban a nemzetközi követelményekhez igazítottuk, illetve igazítjuk. Ez kifejezésre jut az árképzés rendjében, az ármechanizmus működésében és az ezekhez kapcsolódó pénzügyi eszközökben, a vállalati jövedelmek adóztatásában és a támogatáspolitikában. Az 1980. évtől érvényes szabályozás tükrözi a gazdaságpolitika legfőbb törekvéseit, a vállalati termékszerkezet átalakításának igényét és a külgazdasági egyensúly javításának követelményét a hatékonyság növelése alapján. E törekvések gazdaságunk egyenletes fejlődésének megalapozását, az életszínvonal eddig elért eredményeinek megőrzését szolgálják, s azt, hogy ily módon megteremtsük az alapot a későbbi, kiegyensúlyozott minőségi növekedéshez. Nagyigényű célokról van tehát szó, amelyek elérésére az idei esztendőben még csak az első lépéseket tettük meg. Az 1980. évi tapasztalatok Az 1980. évi gazdasági fejlődésről ma még nincs teljes részletességű értékelés és elemzés, bár eredményeinket, gondjainkat s a változások első jeleit azért már most is elég jól fel lehet mérni. A gazdaságpolitikának az az alapvető törekvése, hogy a külgazdasági egyensúly javuljon — teljesül. Vállalataink 1980-ban jobban megfeleltek a nemzetközi piacok által támasztott követelményeknek, exporttevékenységük rugalmasabb, pontosabban szállítanak, mint korábban, javult a kereskedelmi és az ármunka is. Ennek eredményeként nemzetközi cserearányaink a számítottnál kedvezőbben alakulnak. A külső egyensúly javulása jórészt a visszafogottabb belföldi kereslettel függ össze, és úgy lehet értékelni, hogy ez egy folyamat első lépése. A versenyképesség erősítése, az igényekhez jobban alkalmazkodó gazdasági szerkezet lényeges változása, a külkereskedelmi egyensúly követelményeihez igazodó termelés dinamikus bővítése ugyanis még várat magára. A vállalatok jövedelme a számítottnál minden bizonnyal lassúbb termelésbővülés ellenére is eléri, sőt kismértékben túlhaladja a tervezettet. Az eddigi elemzések azt támasztják alá, hogy a vártnál nagyobb vállalati nyereségnek több összetevője van. Számos területen, így a könnyűiparban és részben a vegyiparban, sor került a legkedvezőtlenebb hatékonyságú termékek termelésének megszüntetésére. Javult a vállalati munka hatékonysága, kedvezőbbek az exportárak. Némi javulás tapasztalható az anyagtakarékosság és a költséggazdálkodás néhány területén. A többletjövedelem kialakulásában azonban szerepet játszott az is, hogy az átrendezésnél némely vállalat a r Mmiával arányban nem álló, a gazdasági teljesítménnyel alá nem támasztott nyereségre is szert tett. A tapasztalatokat összegezve azt lehet mondani, hogy a gazdaságpolitika helyesen jelölte ki a legfőbb feladatokat, gazdaságunk a várt irányban fejlődik, de lehetőségeinket még nem használjuk ki eléggé, néhány területen a kelleténél lassúbb az előrehaladás. Ebből az 1981. évi szabályozókra két lényeges következtetés adódik: 1. Nem szükséges az 1980-ban bevezetett magasabb követelményeket támasztó ár- és pénzügyi rendszer lényeges változtatása. 2. Következetesen meg kell tartanunk gazdálkodásunkban azt az irányt, amelyben az idén is haladtunk, ezért indokolt, hogy a szabályozást 1981-ben — a régebbi szándékainkkal is összhangban — néhány ponton kiigazítsuk. A módosítások fő iránya Az a gazdasági környezet, amelyben népgazdaságunk fejlődik, állandóan változó elemeket tartalmaz, ezért a szabályozást is időről időre módosítani kell. Az új vállalati ötéves tervek megalapozott előkészítésével összefüggésben azonban azt is kiemeljük, hogy az idén bevezetett és 1981- től kisebb kiigazításokkal működő ár- és pénzügyi rendszert a következő öt évben sem kell lényegesen változtatni. A gazdaságirányítás arra törekszik, hogy a szükségessé váló szabályozómódosítások — a belső és a külső változások alapvető irányainak ismereretében — a vállalatok számára előre kiszámíthatók, kalkulálhatók legyenek, és így meglegyen a biztonságos alap a vállalkozásra, a kockázatvállalásra, az előrelátó gondolkodásra. Ezek után tekintsük át az 1981. évi módosítások lényegét.A mezőgazdaságot, valamint a bér- és keresetszabályozás területét érintő módosításokat lapunk november 12-i, illetve november 26-i közgazdasági oldalán már ismertettük, ezért ezekre a változásokra e cikk csupán röviden utal.) 1. A jövő évi módosítások fő iránya a különböző kivételek, egyedi elbánások, kedvezmények szűkítése. Ezzel összhangban csökkennek az amortizációbefizetési kedvezmények a szénbányászatban, a szíkvíz- és üdítőital-termelésben, a nagykereskedelemben és a bolti kiskereskedelemben. Az amortizáció központosításában az általános feltételekhez való fokozatos közelítésre kerül sor 1981- től a mész- és cementiparban, a hús- és baromfiiparban, a közúti és a taxiközlekedésben, valamint a vendéglátóiparban. Sor kerül a különbözeti termelői forgalmi adó visszatérítés mérséklésére a könnyűiparban, mivel az eddigi mértékeket az utólag elvégzett számítások nem igazolták. Csökken a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak folyósított támogatás mértéke, s adóvisszatérítés megállapítására került sor a vaskohászatban és a növényolajiparban. Az ár- és költségváltozásokkal összhangban többféle mezőgazdasági jellegű támogatás mérséklődik, illetve úgy alakítjuk át őket, hogy növekedjen a mezőgazdasági üzemek érdekeltsége a teljesítmények javításában, a beruházások gyorsabb megtérülésében. A városi és községfejlesztési hozzájárulás növelése 2. Csupán az eltérő szabályozás mérséklése nem biztosítja a vállalati alapok tervezett kereteinek megtartását, az állami költségvetés bevételeinek kívánatos növekedését. Az életszínvonal megőrzésével kapcsolatos törekvések nem teszik lehetővé, hogy az állami költségvetés mérsékelje a társadalmi közkiadásokat, bár a növekedési ütem csökkentésére ezen a területen is általában sor kerül. Ezenfelül az energiaproblémák megnövekedése a világban a magyar állami költségvetésre is jelentős többletfeladatokat ró, mert az energiagazdálkodás területének fejlesztése számottevően növeli kiadásait. Az említett okok miatt az állami feladatok növekedése és az államnak az összes jövedelmekből való részesedése közt nincs meg a kellő összhang. Ez indokolja azt a módosítást, amely szerint 1981. január 1-től a városi és községfejlesztési hozzájárulás az eddigi 10% helyett 15% lesz. Ez az intézkedés úgy járul hozzá a költségvetés bevételeinek és kiadásainak jobb összhangjához, hogy egyidejűleg növeli a tanácsok bevételeit, és egyben előrelátását, érdekeltségét s felelősségét a területükön tevékenykedő, gazdálkodó egységek munkájában. Ezzel összefüggésben azt is meg kell említeni, hogy a városi és községi hozzájáruláshoz hasonlóan az állami mezőgazdaság adóit is a tanácsokhoz kell befizetni, s a tanácsi vállalatok nyereségadójának 50%-a szintén a helyi tanácsi szerveket illeti meg. 3. A népgazdaság lehetőségeivel összhangban álló vásárlóerőkiáramlás érdekében a vállalatoknál 1980-ban megvalósított bérfejlesztés és az idei évben képződött bértartalék együttesen nem haladhatja meg az 1979-ben kifizetett bértömeg 15%-át. Az 1980 előtt képzett és az idén képződött tartalékokat össze kell vonni, s 1981-től a bértartalékból, az adott évi gazdálkodás eredményei alapján megvalósítható bérfejlesztésen felül legfeljebb további 3°/6-os bérszínvonal-emelésre kerülhet sor. Ennél nagyobb összegű bértartalék csak 4%-os tényleges bérszínvonal-emelés eléréséig használható fel. 4. A jövő év folyamán következetesen működtetni szükséges az idén bevezetett új árrendszert. Az árak energia- és anyagtakarékosságot ösztönző szerepét a gazdaság minden területén erősíteni kell. A működő árrendszert a külgazdasági egyensúly és a termelési szerkezet átalakításának követelményeit is figyelembe véve, jól kiegészíti a rugalmas valutaárfolyam-politika. A külföldi áralakulás alapján — gondosan mérlegelve az árfolyampolitika hatását az exportképességre és a belföldi árak alakulására — a jövőben is változó árfolyamokkal kell számolni. Ennek szellemében került sor októberben a transzferábilis rubel forintárfolyamának változtatására és az összehangolt törekvéseknek megfelelően a konvertibilis valuták forinthoz viszonyított árfolyamát is szükség szerint kiigazítjuk. Idejében adott tájékoztatás Az 1981. évi szabályozóváltozások lényegesebb elemeit emeltük csak ki. A gazdaságirányító szervek arra törekedtek, hogy a módosításokat kellő időben a vállalatok tudomására hozzák, így az összes lényeges jogszabály október 30-ig megjelent. Azokból is látható, hogy a gazdaságirányítás a jövő esztendőben az idén megkezdett úton kíván járni, ösztönözve a vállalatokat és a szövetkezeteket az új követelmények teljesítésére, a nagyobb következetességre. Helytállni az új, a valós feltételeket tükröző ár- és pénzügyi rendszer körülményei között ugyanis csak akkor lehet, ha a fokozatosan kibontakozó minőségi változások a gazdálkodásban tartósan gyökeret vernek. Mindehhez jó alapot adnak az 1980-as év eredményei, és több vállalat munkája már a gyakorlatban is példázza a lehetséges és szükséges kibontakozást. dr. Medgyessy Péter pénzügyminisztériumi főosztályvezető . A lakásállomány megoszlása (%) A Központi Statisztikai Hivatal által 1980 elején végzett népszámláláskor több mint 3,5 millió lakás volt az országban, ezek 27,8%-a egyszobás, 48,4%-a kétszobás és 23,8%-a három- és több szobás volt. Mint az ábra mutatja, a legutóbbi két évtizedben az egyszobás lakások aránya jelentősen csökkent, és nőtt a kétszobás, s különösen a három- és több szobás lakások aránya. Magyar melléklet a Handelsblattban Az NSZK vezető gazdasági napilapjában, a Handelsblattban négyoldalas, a magyar gazdaságpolitika néhány aktuális kérdését, valamint a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat tárgyaló melléklet jelent meg a Magyar Kereskedelmi Kamara gondozásában. A melléklet vezető cikkében Horváth Ede kölni kereskedelmi főtanácsosunk az NSZK-hoz fűződő külgazdasági kapcsolatainkról és a harmadik piaci együttműködés lehetőségeiről ír. Más cikkek a hatodik ötéves tervről, a magyar vállalatok üzletpolitikájáról közölnek ismertetést. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Magyar ruházati cikkek exportja a Szovjetunióba összesen 69 millió rubel értékű szerződést kötött a Hungarotex szovjet partnerével, a Raznoexporttal konfekcióáru 1981. évi szállításáról. A magyar külkereskedelmi vállalat csaknem 49 millió rubelért visz ki nehézkonfekció árut: nagyjából egyforma arányban férfi-, női, valamint sportfelsőruhát, további 20 millióért pedig könnyűkonfekciót: női ruhaneműt, fehérneműt stb. A magyar külkereskedelmi vállalat már korábban megállapodott szovjet partnerével mintegy 45 millió rubel értékű kötöttáru és sál jövő évi kivitelében, így a Hungarotex 1981. évi szovjet konfekciókiviteli szerződésállománya megközelíti a 115 millió rubeles értéket. (Világgazdaság.) cég például, amely 1966-ban még az ország negyedik legnagyobb gyógyszergyártója volt, 1979-ben már a 10. helyet sem érte el, egy másik vállalat pedig az 1966-os 6. helyről az elsőre került. Tavaly az NSZK-ban 1,6 millió márkát fordítottak gyógyszerkutatási, illetve -fejlesztési célokra, ennél többet csak a repülőgépgyártásban költöttek. Míg azonban a kutatásra fordított összeget a gyógyszeriparban csaknem 100%-ban saját forrásaiból teremtik elő, a repülőgépipar csak 15%-kal járul hozzá saját fejlesztési költségeihez. A gyógyszeripari termékek exportja 1979-ben 17%-kal 5 milliárd márkára nőtt, az import viszont 17,3%-kal és megközelítette a 2,95 milliárd márkát. Az NSZK gyógyszeriparának átlagos — adólevonás utáni — nettó nyeresége 1978-ban még a forgalom 3—4%-ára rúgott, azóta csökkenést mutat ugyan, de a többi iparághoz viszonyítva még így is kedvező. (Handelsblatt—Világgazdaság.) Becslés az iraki és iráni olajipari veszteségekről A kilencedik hetébe fordult iraki—iráni háború eddig mintegy 16—18 milliárd dollár veszteséget okozott a két ország olajbányászatában — írja a Párizsban megjelenő Arab Oil and Gas Bulletin. A berendezések 9—10,5 milliárd dollár értékű kárt szenvedtek, az olajexport szünetelése pedig 7,5 milliárd dollár jövedelemhiánnyal járt. Irán vesztesége az olajberendezéseknél nagyobb: 5—6 milliárd dollár lehet az iraki 4—4,5 milliárdhoz képest; a jövedelemveszteség pedig Irak esetében tetemesebb: 5,6 milliárd dollár az iráni 1,7 milliárddal szemben. (AP— DJ, Reuter.) Verseny az NSZK gyógyszerpiacán Óriási a konkurrenciaharc a gyógyszeripari termékek piacán — állapítja meg az NSZK gyógyszeripari szövetsége. Míg 1975-ben az öt legnagyobb gyógyszergyár uralta a belföldi piac 27,4%-át, 1979-ben arányuk már csak 26,3% volt, a 10 legnagyobb gyártót vizsgálva pedig az tapasztalható, hogy a régebbi 44,6%-os arány tavaly 40,6%-ra esett viszsza. A vállalatok közötti erőviszonyok gyorsan változnak, az egyik Kína helye a világ textiliparában A legutóbbi években Kína textiltermelését az összfeldolgozóipari termelésnél gyorsabb ütemű növekedés jellemezte: 1977- ben 17, 1978-ban 16%-kal volt nagyobb a textiltermelés az előző évinél. Kína 1977-ben világelső volt a pamutfonóorsók, pamutipari szövőgépek száma alapján, részaránya a világon üzemelő összes orsók és szövőgép tekintetében 13,2, illetve 16,4% volt. 1978-ban Kína termelte a világon a legtöbb pamutszövetet: 11 milliárd métert, a pamutfonal-termelés ebben az évben 2,2 millió tonna volt. A természetes textilszálak területén Kína a világ kasmírtermelésének kétharmad részét, gyapottermelésének pedig 20%-át adja Az USA és a Szovjetunió után a világon a harmadik legnagyobb gyapottermelő. A vegyiszáltermelésben 1978-ban a világranglista 11. helyén állt, 285 ezer tonnás termelése a világtermelés 2,10/-ának felelt meg. Hosszú távon Kína a belföldi textilfogyasztáson belül a vegyiszálak részarányát a mostani 10%-ról (világátlag 48%) 40%-ra kívánja növelni. (MTN)