Népszabadság, 1981. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. március 1., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MU­NKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évfolyam, 51. szám Jó gazda módjára „Mi most, elvtársak, meg tudunk birkózni a legnagyobb és legössze­tettebb feladatokkal. A gazdaságpo­litika tengelyébe azonban olyan fel­adat kerül, amely látszólag egyszerű és hétköznapi — az, hogy jó gazda módjára bánjunk a társadalmi va­gyonnal, s tudjuk teljes mértékben, célszerűen felhasználni mindazt, amivel rendelkezünk.” Ezek a mondatok alig néhány nappal ezelőtt hangzottak el Leo­nyid Brezsnyev előadói beszédében az SZKP XXVI. kongresszusán. Tö­mören, egyszerűen, s mégis tartal­masa­n jellemzik a hatalmas ország gazdasági teljesítőképességét, egy­szersmind a szovjet nép önmagával szembeni követelményeit. Nem kevés az, amivel a Szovjet­unió rendelkezik. Nemcsak, és nem is elsősorban természeti erőforrá­saira gondolunk, hanem főként az ország lakóinak munkálkodásába, amelynek eredményeként a Szovjet­unió elmaradott országból a világ egyik legnagyobb gazdasági hatal­ma lett, s csupán az utóbbi tíz esz­tendőben másfél-kétszeresére növe­kedett az ország gazdasági teljesít­ménye. Mind a központi bizottság beszámolója, mind Nyikolaj Tyiho­­nov miniszterelnöknek a gazdaság helyzetét elemző beszéde részletesen szól azokról az eredményekről és minőségi átalakulásról, amellyel a szovjet gazdaság büszkélkedhet. En­nek ellenére talán mégsem fölösle­ges ismét felidézni, hogy a múlt év­tizedben a Szovjetunióban a munka termelékenysége a korábbinak más­­félszeresére növekedett, új ágazatok jöttek létre, mint például az atom­­technikaigép-gyártás, a kozmikus technika gyártó bázisa, a mikroelekt­ronikai és a mikrobiológiai ipar. Kü­lön figyelmet érdemel, hogy nem kis erőfeszítésekkel új ipari-terme­lési komplexumok sora épült és épül ki Szibéria gazdag ásványkin­cseire alapozva. Ezek egy része ná­lunk is jól ismert, hiszen magyar szakemberek is részt vállaltak pél­dául a Szövetség gázvezeték vagy az uszty-ilimszki cellulózkombinát építéséből. Az SZKP kongresszusán azonban a gazdasági kérdések, teendők meg­vitatásában­ korántsem csupán az eredmények hangoztatása dominált. A vezetők beszámolói s a felszóla­lók nagy figyelmet szenteltek a még megoldatlan gondoknak és a soron levő feladatoknak. Az új terv a szovjet gazdaság helyzetének gondos elemzésén ala­pul, amely kimutatta, hogy a válla­latok és az üzemek gazdálkodásában fellelhető tartalékok kiaknázásával új beruházások, nagyobb anyagi ál­dozatok nélkül jelentékenyen nö­velhető a gazdaságnak fontos termé­kek előállítása. Leonyid Brezsnyev például kiemelte, hogy az iparilag legfejlettebb országokhoz képest a Szovjetunióban több anyagot és energiát használnak fel egységnyi nemzeti jövedelem megtermeléséhez. A megoldást sok tényező együttes érvényesítésétől várják a Szovjet­unióban, amelyek közül kettő külö­nösképpen figyelemre méltó. „Jelen­leg a döntő, legsürgetőbb feladat a tudományos felfedezések és talál­mányok hasznosítása” ■— mondta a főtitkár —, ugyanis ez idő szerint a termelésben több ágazatban késle­kednek a már meglevő tudományos­kutatási eredmények hasznosításá­val, s bár szép számmal akadnak jó példák is, általában lassúnak ítélhe­tő az intenzív technológiák, a fej­lett termelési kultúra elterjedése. Szemléleti változást, az új befoga­dására való jobb képességet kell megteremteni a vállalatoknál ah­hoz, hogy a műszaki-tudományos vívmányok megszületésük után mi­nél hamarabb közvetlen hasznot hozzanak a termelésben. S ehhez az érdekeltségi viszonyok további fej­lesztésére, a vállalatok és a tudo­mányos intézmények közötti együtt­működés hatékonyabb megszerve­zésére van szükség. Sor kerülhet a tudományos erők átcsoportosításá­ra, s mint a fő­titkár mondotta, eb­ben számítanak a különösen erős tu­dományos-kutatási bázissal rendel­kező ágazatok, közöttük a védelmi ágazatok segítségére. A tudomány és a termelés integ­rációjának tudatos fejlesztése mel­lett a másik, számunkra is különö­sen fontos gondolatkör a kongresz­­szus gazdasági témái közül az, hogy a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja továbbra is nagymértékben épít a nemzetközi gazdasági munkamegosz­tásra, elsősorban a KGST-országok­kal kiépített együttműködésre. A szükség és az ésszerűség egyaránt arra készteti a szocialista integrá­cióban érdekelt országokat, hogy élénkítsék egymás közti gazdasági kapcsolataikat, s mint a beszámoló­ban elhangzott, nem képzelhető el, hogy a szocialista országok bárme­lyike önállóan, a kölcsönös érdekek érvényesítésén alapuló együttműkö­dés nélkül oldhatná meg legégetőbb gazdasági gondjait. Ilyeténképpen érvényes ez a Szov­jetunióra is annak ellenére, hogy ha­talmas belső gazdasági potenciálja miatt arányaiban a külkereskedelem súlya a többi országhoz képest ki­sebb. Mégis az a 98 milliárd rubel­nyi exportáru és 90 milliárd rubelnyi importáru, amelyet a Szovjetunió a KGST-együttműködés keretében a legutóbbi öt évben szállított és vá­sárolt, és különösképp a mintegy 120 sokoldalú és több mint ezer kétol­dalú szakosítási, kooperációs és más együttműködési megállapodás indo­kolttá teszi a megállapítást: a kö­vetkező két ötéves tervperiódus vál­jék a szocialista országok intenzív termelési és műszaki-tudományos együttműködésének időszakává, s az élet megköveteli, hogy a tagorszá­gok a tervkoordinációt közösen a gazdaságpolitikai elgondolások egyez­tetésével egészítsék ki. S itt kapcsolódik össze a két gon­dolatkör. A szocialista közösség tag­országai a maguk körülményei kö­zött, sajátosságaikhoz igazodva, köl­csönösen hasznosíthatják a KGST- ben elért új gazdasági, irányítási és műszaki-tudományos eredményeket. S bár a kedvezőtlen világgazdasági helyzet, valamint a tagországok bel­ső gazdasági fejlődésének ismeretes gondjai miatt manapság nem egy­szerű feladat az együttműködés új és új formáinak alkalmazása, mégis ez a legnagyobb sikert ígérő, jár­ható út. Bizonyítja ezt az is, hogy a KGST-tagországok, minden gondjuk ellenére, átlagban lényegesen gyor­sabban fejlődtek a tőkés országoknál, s ennek egyik tényezője éppen a KGST-együttműködés volt. Számunkra azért is fontosak a kongressszuson elhangzottak, mert bizonyítják: a szovjet gazdaság ered­ményei és gondjai egyben a mieink és viszont is, közösen könnyebben találunk megoldást. S hogy a szocialista országok az egymás közti együttműködés fejlesz­tését elsődlegesnek tekintik, az nem zárja ki a kapcsolatok bővítésének lehetőségét a tőkés országokkal. Eze­ket a kapcsolatokat a Szovjetunió is érthetően fontosnak tartja, hiszen mint Leonyid Brezsnyev kiemelte , a Szovjetunió Franciaországgal, az NSZK-val, Finnországgal és más fej­lett vagy fejlődő tőkés országgal foly­tatott kereskedelme eddig is hasznos volt, s így lehet ez a jövőben is. De tiszteletben kell tartani az ér­dekek kölcsönös érvényesítésének el­vét, s nem folytatható gazdasági együttműködés egyoldalú előnyökkel. A kongresszus munkája még nem fejeződött be, ráadásul az elhangzot­tak alapos és mindenre kiterjedő ér­tékelése csak később következhet. Ám a beszámolókból és a felszólalá­sokból már most kiolvasható: a szov­jet párt mind az ország előtt álló gazdasági feladatok megoldásában, mind a nemzetközi kapcsolatokban következetesen arra törekszik, hogy más országokkal közösen, a felismert érdekek kölcsönösen kiegyensúlyo­zott érvényesítésével találja meg a fejlődés útját. Mondhatnánk, a be­vezetőben említett vezérelv nemcsak a Szovjetunió gazdaságpolitikájában, hanem a világgazdasági kapcsolatok egészében is érvényes lehet, ponto­sabban érvényre juttatható, ha az értelmetlen és veszélyes fegyverke­zési verseny helyett az erőforrásokat a jó gazda módjára a világ előtt ál­ló közös gazdasági feladatok megol­dására, például az éhségövezetek megszüntetésére vagy a környezet tisztaságának megóvására fordítják, mégpedig széles körű nemzetközi együttműködéssel. Lovász Péter A szovjet népgazdaságról tanácskozik a kongresszus A Népszabadság tudósítói jelentik Moszkvából. Az SZKP XXVI. kongresszusa szombaton csak dél­előtti ülést tartott. A népgazdaság fejlesztésének fő irányairól folyó vitában négy küldött kapott szót, és hat külföldi delegáció vezetője mondott üdvözlő be­szédet. Az elnöklő Grigorij Romanov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a leningrádi területi pártbizottság első titkára először Vlagyimir Guszevet, a szaratovi te­rületi pártbizottság első titkárát szólította a szónoki emelvényre, őt követte Szabit Orudzsev gázipari mi­niszter, Lilija Gyacskova belgorodi gyermekorvos, majd Valentyin Meszjac mezőgazdasági miniszter. A kongresszus szombaton is nagy figyelemmel hall­gatta a felszólaló külföldi vendégeket, sorrendben: Mo­hamed Szaid Mazuzit, az Algériai Nemzeti Felszaba­­dítási Front Politikai Bizottságának tagját, Rodney Arismendit, az Uruguayi KP KB első titkárát, Gordon McLennant, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának fő­titkárát, Pen Sovant, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács alelnökét, Khaled Bagdast, a Szíriai KP KB főtitkárát, valamint Carlos Nunez Tellezt, a nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egyesített ve­zetősége VB tagját, az államtanács elnökét. A kongresszus hétfő délelőtt 11 órakor folytatja munkáját. A szombati vita A kongresszus hatodik munkanap­jának vitájában nagy figyelemmel hallgatták a küldöttek a Szovjetunió mezőgazdasági miniszterének felszó­lalását, aki bevezetőben elmondotta, hogy a tizedik ötéves tervben 618 milliárd rubelnyi értéket állítottak elő a kolhozokban és a szovhozok­­ban. Ez 60 milliárd rubellal több, mint az előző tervidőszak eredmé­nye, de — mint a miniszter kijelen­tette — az önelégültségnek szikrája sincs a mezőgazdasági dolgozókban. A kongresszuson korábban elhang­zott bírálatokra válaszolva elismer­te: nem lehet csak az időjárást hi­báztatni az elmaradásokért Mert va­lóban sok munkaszervezési hiba, va­lamint a munkafegyelem hiánya is közrejátszott abban, hogy például egyes vidékeken elmaradt a tervtől a tej- és a hústermelés. Valentyin Meszjae jogos követelésnek nevezte a vitában több küldött által is meg­említett óhajt, hogy a mezőgazdasági minisztérium a jövőben az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodjék a gazdaságok szakembereinek helyi kezdeményezéseire, ugyanakkor te­gyen meg mindent a munkafegyelem megszilárdításáért, a hatékonyság és a minőség javításáért. Nemcsak önkritika hangzott el azonban a szónoki emelvényről, mert a miniszter ezután nagy t­apsot ara­tott azzal a kijelentésével, hogy az élelmiszerprogram megvalósításának sikere most már nemcsak tőlük függ, hanem azoktól a tárcáktól is, ahon­nan korszerű mezőgazdasági gépe­ket és berendezéseket, a talajja­vító és a növényvédő szereket kap­ják. Mindeddig ezeket jogos minő­ségi kifogások érik, és néhol még a mennyiséggel is gondok vannak. Vlagyimir Guszev, a szaratovi ter­­s­rületi pártbizottság első titkára azt hangsúlyozta, hogy a kongresszuson részt vevő testvérpártok és haladó mozgalmak képviselőinek jelenléte nagy erőforrás a szovjet kommunis­ták számára a feladatok megoldásá­ban. Azt mondotta, hogy a testvér­pártok és a nemzeti felszabadítási mozgalmak képviselőinek rendkívüli elismerő szavai lelkesítők számukra, de egyúttal e szavak felelősségüket is fokozzák, mert ismételten bebizo­nyosodott: mennyire bíznak a szov­jet pártban a kommunisták és a haladás hívei szerte a világon. A küldöttek ezzel összefüggésben köszönetüket fejezték ki azon orszá­gok dolgozóinak — köztük a bolgár, a magyar, a csehszlovák és az NDK- beli szocialista brigádok tagjainak —, akik az SZKP kongresszusára vállalásokat tettek a Szovjetunióba irányuló exportszállítások meggyor­sítására, és felajánlásaikat becsület­tel teljesítették. Ugyancsak a szaratovi küldött fej­tette ki azt a gondolatot, hogy a szovjet mezőgazdaság fejlesztésének a termelési konkrét tennivalók mel­lett nagyon sok emberi oldala is van. Így például az ötéves lakás­építési programot területükön négy év alatt teljesítették, több min kilométer aszfaltozott utat építettek. Az ilyen és hasonló eredmények erő­sítik a területen élő emberek mun­kakedvét. Az emberek jövőjéről, pontosab­ban a jövendő munkásokról, parasz­tokról, értelmiségiekről mondott meghatóan szép szavakat a belgorodi kórház gyermekorvosnője. Emlékez­tetett arra, hogy a cári Oroszország­ban minden második gyermek meg­halt, mielőtt ötödik életévét megérte volna. Amint a küldött kijelentette, neki mint anyának és mint gyer­mekorvosnak egyaránt csodálatos érzés, hogy a Szovjetunióban ma már egyetlen gyermek sem halhat meg az orvosi segítség elmaradása miatt. Szabit Orudzsev gázipari miniszter, miután részletesen foglalkozott a szénhidrogének szerepével a népgaz­daság felődésében, arról is szólt, hogy az energiahordozókat nem elég ki­termelni, hanem gondoskodni kell a termék biztonságos elszállításáról is. Ezzel kapcsolatban nem elegendő csupán arról beszélni, hogy hány ki­lométer csővezetéket építettek, ha­nem szükség van olyan műszaki meg­oldások felkutatására és alkalmazá­sára, melyek segítségével e vezeté­kek a legkisebb veszteséggel és hi­baszázalékkal szállíthatják el a ki­termelt nyersanyagot. Egyben bizto­sította a kongresszust, hogy a mi­nisztérium ezen dolgozik, s mennyi­ségi mutatókat sem elhanyagolva a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket tesz majd a biztonságos termelés és termékszállítás megszervezésére. *­­ Nagyszabású ünnepi hangverseny­nyel köszöntötték szombat este a Kreml Kongresszusi Palotájában a szovjet művészeti élet kiváló képvi­selői az SZKP XXVI. kongresszusá­nak küldötteit, a tanácskozás külföl­di vendégeit. Az ünnepi hangverse­nyen megjelentek az SZKP KB po­litikai bizottságának tagjai, élükön Leonyid Brezsnyevvel, a KB főtit­kárával. Ott voltak a külföldi kül­döttségek tagjai, köztük a magyar delegáció, Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának vezeté­sével. Kadar és Brezsnyev elvtárs találkozója Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára szomba­ton Moszkvában találkozott L. I. Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnökével. Eszmecserét folytattak a magyar— szovjet kapcsolatok néhány vonat­kozásáról és fontos nemzetközi kér­désekről. Kádár János melegen üdvözölte Leonyid Brezsnyevet abból az alka­lomból, hogy az SZKP XXVI. kong­resszusán nagy jelentőségű beszá­molót mondott. Teljes egyetértéséről és támogatásáról biztosította a be­számolónak az enyhülés folytatásá­ra, a nemzetközi együttműködés fej­lesztésére és a béke megszilárdítá­sára vonatkozó javaslatait. — A Ma­gyar Szocialista Munkáspártnak el­tökélt szándéka — mondotta Kádár János —, hogy hozzájárul a szocia­lista közösség, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom egysé­gének megszilárdításához, minden antiimperialista erő összefogásához. Kádár János és Leonyid Brezs­nyev megállapította, hogy a követ­kező évek rendkívül nagy jelentősé­gűek lesznek a háborús veszély nö­vekedése, a fegyverkezési verseny fokozása ellen vívott küzdelemben. Aláhúzták, hogy a világ békéjének legfőbb biztosítékát a testvéri szo­cialista országok jelentették s je­lentik továbbra is. Kádár János és Leonyid Brezs­nyev találkozója szívélyes, elvtársi légkörben ment végbe. Kádár János és Leonyid Brezsnyev a tárgyalóasztalnál.

Next