Népszabadság, 1981. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG Magyar vezetők üdvözlő távirata Pham Van Donghoz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke, táviratban köszöntötte Phlam Viam Dongott, a Vietnami Komimunieta Párt Politikai Bizottságának tagját,a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökét 75. születésinapja alkalmából. Születésnapja alkalmából magas szovjet állami kitüntetésben részesült Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a forradalmi mozgalomban való aktív részvételéért, a két ország közti barátság és sokoldalú együttműködés fejlesztéséért Lenin-renddel tüntette ki. A spanyol lakosság elutasítja a diktatúra visszaállításának kísérleteit ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A spanyol történelem legnépesebb tömegtüntetése volt a puccsisták minapi akciója elején tiltakozó péntek esti madridi felvonulás. A szombatra véglegessé vált értékelések szerint kereken másfél milliónyian vettek részt az összes parlamenti párt és a nagy szakszervezeti központok által szervezett együttes menetelésen, amelyet sem néhány időzített petárdarobbanás, sem az útvonal hosszában helyenként váratlanul kialudt közvilágítás, sem az eső nem tudott feltartóztatni. Az eredetileg csendes tüntetésként tervezett háromórás felvonulás részvevői a diktatúra elleni, az alkotmányos rendet igenlő jelszavakat kiáltoztak, és gyakran lehetett hallani a baloldal híres jelmondatának ütemes ismétlését is. „Az egyesült népet nem lehet legyőzni!’’ A menet élén együtt haladtak az országos parlamenti pártok — köztük az SKP — és a szakszervezeti központok vezetői, akik a felvonulást követően egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy az utca világos választ adott a puccsistáknak: a lakosság elutasítja a Franco-rezsim feltámasztására irányuló kísérleteket. Az ország többi nagyvárosa közül Barcelonában mintegy 300 ezren, Valenciában — ahol a puccsisták hétfőről keddre virradóra páncélosokkal vonultak az utcára — negyedmilliónyian vettek részt az alkotmányos rend melletti tüntetéseken. Ezen az estén a végleges összesítések szerint legalább két és fél millióan tüntettek Spanyolországban. S. P. Újabb közvetítés Irak és Irán között Szombatra virradóra a szaúd-arábiai Dzsiddában befejezte tanácskozását az Irak és Irén viszályában közvetíteni hivatott „iszlám bizottság”, amelyet a januári taifi iszlám csúcstalálkozón hoztak létre. A kilenctagú békéltető bizottság először Teheránba, onnan még vasárnap Bagdadiba utazik, és várhatóan hétfő este érkezik vissza Szaúd- Arábiába. A bizottság tagja Ziaul Hak pakisztáni, Ziaur Rahman bangladesi, Sékou Touré guineai és Daoud Jawara gamibiai államfő. Billent Ülüsü török miniszterelnök, a szenegáli és malaysiai külügyminiszter, Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke, és Habib Satti, az iszlám konferencia főtitkára. Mint Habib Satti korábban közölte, a bizottságnak az első jószolgálati útján az lesz a feladata, hogy érdemi haladást ígérő tárgyalások megkezdésére vegye rá a két hadviselő felet. A küldöttség kész öszszehangolni erőfeszítéseit Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és megbízottja, Olof Palme békeközvetítő fáradozásaival. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés foglalkozik Namíbiával Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamai pénteken nem hivatalos találkozókon megvitatták a Dél-Afrikával szemben hozott fegyverszállítási tilalmak megtartásának ellenőrzésére alakult ENSZ-bizottság jelentését. A dokumentum sürgeti a szankciók szigorú megtartását, és törvényes intézkedéseket javasol annak biztosítására, hogy harmadik ország közvetítésével se juthasson el fegyver és hadianyag Dél-Afrikába. A jelentés indítványozza a nemzetközi monopóliumok fegyverkezési célokra is felhasználható dél-afrikai beruházásainak a megtiltását. Hétfőn kezdődik az ENSZ-közgyűlésnek a namíbiai kérdéssel foglalkozó 35. ülésszaka. A részvevők várhatóan határozatban sürgetik majd a Biztonsági Tanácsot, hogy rendeljen el gazdasági és politikai büntető intézkedéseket Pretoriával szemben, így kényszerítve a fajüldöző kormányzatot a Namíbia függetlenségének megadását elrendelő ENSZ-határozatok megtartására. Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) miniszteri tanácsa pénteken határozatiban ítélte el a dél-afrikai fajüldöző kormányt Namíbia folytatódó törvénytelen megszállása és az ENSZ határozatainak rendszeres megsértése miatt. Három személyt fogott el és hurcolt magával az a rohamosztag, amely januárban Mozambik területére betörve megtámadta a délafrikai fajüldöző politika ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) Maputo melletti központját. Az emberrablásról Geldenhuys tábornok, a rendőrség főnöke számolt be pénteken Pretoriában. (MTI) Afrika-közi szocialista szervezet alakult Az afrikai földrész országainak tizenegy szociáldemokrata színezetű pártja pénteken Tuniszban elfogadta az első Afrika-közi szocialista szervezet alapító okmányát. Az afrikai szociáldemokrata szervezet alapításának Senghor volt szenegáli államfő és Burgiba tunéziai elnök volt a legfőbb hangadója. A háromnapos tuniszi találkozón szenegáli, marokkói, szudáni, gambiai, ghiainai, szomáliai, dzsibuti és tunéziai szociáldemokrata jellegű pártok vesznek részt. (MTI) A VILÁGSAJTÓBÓL Béke és Socializmus Az üldöztetés és a terror ellen A Béke és Szocializmus folyóirat februári száma közli Essop Pahad dél-afrikai újságíró cikkét az országában folyó féktelen terrorról. 1980 november végén a pretoriai legfelsőbb bíróság hazaárulásért halálra ítélte az Afrikai Nemzeti Kongresszus három harcosát: a 28 éves Ncimbithi Johnson Lubisit, a 19 éves Petrus Tsepo Mashigót és a 24 éves Naphtali Menanát. Ugyanebben a perben még hat másik szabadságharcost is elítéltek, összesen 90 évi börtönbüntetésre, amelyet a hírhedt Robben Islanden kell letölteniük. A vádlottak bátran, hősiesen viselkedtek. Celláikból szabadság dalok hallatszottak ki. Amikor a fajgyűlölő bíró kihirdette a szigorú ítéletet, mind a kilencen felemelt ököllel köszöntötték az Afrikai Nemzeti Kongresszust, és énekelni kezdték az elnyomott tömegek nemzeti himnuszát. Válaszul jelenlevő barátaik és rokonaik a hallgatóság padsoraiból ütemesen kiáltozták: „Hatalmat a népnek !”, „Hatalmat Afrikának!” A halálra ítélt foglyok haladékot kaptak, kegyelmi kérvényt nyújthattak be. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus és a Dél-afrikai Kommunista Párt felhívással fordult az egész világ népeihez, indítsanak nagyarányú kampányt, hogy a fajüldöző rezsimet a halálos ítélet megváltoztatására kényszerítsék, s ezáltal megmentsék az Afrikai Nemzeti Kongresszus három harcosának életét, valamint a néhány hónappal korábban ugyancsak halálra ítélt Marcus Katekáét, aki a megszállt Namíbia népét törvényesen képviselő SWAPO tagja. Nekik mindannyiuknak csak egy a „bűnük”: gyűlölik a fajüldözést, az apartheidet, a kolonializmust és az imperializmust. Oliver Tambo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke éppen akkor írta alá a kongresszus és katonai szervezete, a Nemzet Lándzsája nevében a humánus hadviselésről szóló genfiegyezményt, amikor a halálos ítéleteket kimondták." A Nemzetközi Vöröskereszt története folyamán először fogadta el egy nemzeti felszabadító mozgalom ilyen értelmű hivatalos nyilatkozatát. Tambo elvtárs a jegyzőkönyv aláírásakor ezt mondta: „Ennek megfelelően követeljük, hogy a dél-afrikai rezsim ugyancsak kötelezettségetvállaljon a hadviselés korszerű szabályainak megtartására, és hogy a Nemzet Lándzsája harcosait tekintsék az egyezmény védelme alá tartozó személyeknek.” HAVASI FERENC: Gyorsabban alkalmazkodni a nehezebb feltételekhez Gazdasági fejlődésünk üteme felszabadulás óta eltelt időben megfelelt a szocialista országok átlagának, és gyorsabb volt, mint a legtöbb tőkés országban. NapjainkbanMagyarország az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem mutatója alapján a közepesen fejlett országok körébe sorolható. Szocialista társadalmi és gazdasági építőmunkánk eredményeinek alapja pártunk két és fél évtizede folytatott, elvi alapokon álló, következetes politikája. Ennek keretében a gazdaságpolitikában a szocialista tervgazdálkodás általános törvényszerűségeit folyamatosan az idővel változó sajátos viszonyokhoz igazítottuk. A párt állandóan kritikusan vizsgálja a társadalom és a gazdaság különböző területein folyó tevékenységeket, elemzi és általánosítja a tapasztalatokat, és a realitásokhoz igazítja gazdaságpolitikai gyakorlatát. Ezt bizonyítják az olyan horderejű lépések is, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a gazdasági mechanizmus reformja, az irányítási rendszer folyamatos tökéletesítése. Ez a politikai magatartás nyilvánult meg a gazdaságpolitikai gyakorlat utóbbi két évben bekövetkezett változásában, amely aminőségi fejlődés kibontakoztatására alapozva, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítására, az elért életszínvonal megszilárdítására, az életkörülmények javítására irányul. Az utóbbi öt évben sok erőfeszítés és áldozatkész munka nyomán számottevő eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében, bár a vártnál nehezebb külső feltételek és gazdaságimunkánk fogyatékosságai miatt az ötödik ötéves terv számszerű előirányzatait sok vonatkozásban nem érhettük el. A tervidőszak első három évében— a gazdasági munka számos eredménye mellett — a népgazdaság fejlődése nem követte teljes mértékben az ötödik ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai irányvonalat. Nem hallgathatjuk el, hogy a külső körülmények kedvezőtlenebbé válása mellett az ebből szükségszerűen adódó gazdasági-társadalmi követelményrendszer tudatosítása, a feladatok időbeni felismerése és vállalása nem volt elég határozott, következetes, helyzetét tartósan javító folyamatok. Nagyrészt ez az oka annak, hogy a gazdasági növekedés 1979-ben mérséklődött, 1980-ban pedig megtorpant. A népgazdaság 1979—1980. évi fejlődésének tapasztalatai arra utalnak, hogy indokolt és eredményes volt a gazdasági egyensúly javításának előtérbe helyezése. Ugyanakkor a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további javítása és a lakosság elért életszínvonalának megőrzése — amelyek a hatodik ötéves tervnek is alapvető céljai — csak akkor érhetők el, ha az előttünk álló időszakban a termelés hatékonyságának javítása és a gazdaságos kivitel növelése kerül a gazdasági tevékenység középpontjába. Ehhez átfogó változásokat kell elérni a termelésben, a gazdasági struktúra átalakításában, versenyképességének, gazdaságosságának javításában, a takarékosabb gazdálkodásban, mindenekelőtt az anyag-, energia- és munkaerő-felhasználásban. Ennek megvalósítása jelenti a gazdaság új ,pályára állásának igazipróbakövét. Ehhez tettekre serkentő, egészséges önbizalomra és arra van szükség, hogy mindnyájunk előtt világos legyen: gondjaink, problémáink alapvetően a megváltozott és a jövőben is változó világgazdasági követelményekhez való igazodásból, az intenzív gazdálkodás kibontakoztatásának teendőiből adódnak, és hogy a továbblépés mindig új feladatokat, a megszokottól való eltérést jelent, bátor cselekvést követel. A KGST szerepe haladásunkban Hazánk külgazdasági kapcsolatainak rendszerében meghatározó szerepet játszik az a széles körű és sokrétű gazdasági, műszaki együttműködés, amelyet a KGST tagországaival, ezen belül is elsősorban a Szovjetunióval folytatunk. Külkereskedelmi forgalmunknak több mint felét ma is ezekkel az országokkal bonyolítjuk le. E kapcsolatok nem csupán a kölcsönös forgalom volumene, hanem annak kedvező áruösszetételemiatt is rendkívül jelentősek, így például az utóbbi években az általunk importált összes nyersanyagoknak csaknem a 70 százalékát, ezen belül az energiahordozóknak mintegy 80 százalékát és a gépi beruházási javaknak kétharmadát a KGST tagállamaiból szereztük be. A KGST- országokba irányuló magyar kivitelnek mamár több mint harmada, az innen származó importunknak pedig mintegy 20 százaléka hosszabb távú, szerződéses munkamegosztás alapján gyártott, szakosított és kooperációs termék. Gépipari kivitelünknek több mint 8 százalékát a KGST -országok piacán értékesítjük. Kereskedelmi, gazdasági együttműködésünk a KGST-országokkal az előző ötéves tervidőszakban gyakorlatilag a terveinkben foglalt céljainknak megfelelően fejlődött. Néhány területen gondok is jelentkeznek, amelyek nehezítik kölcsönös gazdasági kapcsolataink kívánatos bővítését. Ez alapvetően azzal függ ösze, hogy a KGST-együttműködéskönnyen kiaknázható tartalékai kimerültek. Az energiahordozó- és a nyersanyagimportunk a jövőben korlátozottan, bővíthető. Emellett azzal is számolni kell, hogy hazánkhoz hasonlóan minden európai KGST-országban egyszerre jelentkezik az intenzív fejlődésre való áttérés szükségessége és a jelentős világpiaci változások a hozzánk hasonló gazdasági struktúrával rendelkező KGST-országok számára is gondokat okoznak. Az utóbbi két évben KGST-partnereinkkel együtt nagy erőfeszítéseket tettünk együttműködésünk 1980 utáni lehetőségeinek feltárására, népgazdaságaink 1981 és 1985 közötti fejlesztésének megalapozására. Ennek eredményeként a KGST-országokból származó importunk lehetővé teszi a hatodik ötéves tervben előirányzott termelésnövekedést, de ehhez az szükséges, hogy a hatékonyság és a gazdaságosság érdemben javuljon. Alapvető követelmény, hogy még következetesebben érvényre juttassuk az 1979—1980-ban alkalmazott és eredményesnek bizonyult gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlatot. Az utóbbi két évben az egyensúlyjavítás forrása nagyobb mértékben még a belföldi felhasználás és elosztás mérséklése volt, és csak kevésbé az egyensúlyt tartósan megalapozó hatékonyságnövekedés. A következő években viszont az alapvető forrás már nem lehet más, mint a termelés hatékonyságának, nemzetközi versenyképességének növelése. Az előttünk álló időszakban a fejlődés forrásait és az egyensúly javításához szükséges eszközöket magunknak kell kitermelni. A gazdálkodás minőségi tényezőit és az egyensúlyjavítással kapcsolatos követelményeket előtérbe állító, intenzív irányú gazdasági fejlődés megvalósítása ezért szükségessé teszi, hogy a gazdasági növekedés üteme a belső erőforrások és szükségletek reális figyelembevétele mellett meszszemenően igazodjék az import bővítésének és a gazdaságos, versenyképes export növelésének lehetőségeihez. A nemzeti jövedelem tervben előirányzott évi háromszázalékos növekedési üteme a nemzetközi prognózisokat figyelembe véve, a KGST- országok átlagos ütemének felel meg. A gyorsabb növekedés erőltetése ma az egyensúlyi helyzet romlásával járna, mivel olyan mértékű importot igényelne, amelyet nem tudnánk gazdaságos exporttal ellentételezni. A terv mérsékelt mennyiségi előirányzatokat és jelentősen megnövelt hatékonysági követelményeket tartalmaz. Ezek megvalósítása nem jelent kisebb feladatot, sőt a minőségi tényezőkre alapozott haladás a korábbinál lényegesen magasabb igényeket támaszt a társadalmi-gazdasági élet minden területén végzett munkával szemben. Ha versenyben akarunk maradni — márpedig ez létérdek —, a mércét a nemzetközi gazdasági verseny szigorú szabályaihoz kell igazítani. A minőségi tényezőkön alapuló, intenzív fejlődés kibontakoztatása végett a terv a termelés területén azzal számol, hogy a termelékenység a termelésnél gyorsabban emelkedik, az anyagi ágazatokban a foglalkoztatottak száma mintegy 2,5 százalékkal csökken, az egy főre jutó termelés megközelítőleg 20 százalékkal növekszik. A meglevő és a korábbinál szerényebb mértékben bővíthető állóeszköz-állomány korszerűsítésével, gazdaságosabb kihasználásával és az egész fejlesztési tevékenység ésszerűbbé, hatékonyabbá tételével javítani kell az állóeszköz-gazdálkodás színvonalát. A termeléshez viszonyítva kedvezőbben kell alakulniuk az anyagi ráfordításoknak, mérséklődnie kell a termelés és az értékesítés anyag-, energia- és készletigényességének. A struktúraátalakítási követelményeknek megfelelő tudományos és műszaki fejlődés gyorsításával előre kell lépnünk a minőség javításában, a jövedelmezőség növelésében. A minőségi fejlődésre alapozva A hatodik ötéves tervidőszakban gazdaságpolitikánk fő iránya és munkánk alapvető feladata a minőségi tényezőkön alapuló fejlődés kibontakoztatásával a népgazdaság egyensúlyi helyzetének, elsősorban a külgazdasági egyensúlynak a javítása és ezzel egyidejűleg az életszínvonalban elért eredmények megszilárdítása, az életkörülmények javítása, a gazdasági fejlődés folyamatosságának biztosítása. Igazolódott az 197-as határozat helyessége A tapasztalatokból levonható következtetésekkel nem vártuk meg a hatodik ötéves terv kezdetét, hanem már 1979—1980-ban lényeges módosításokat hajtottunk végre a gazdaságpolitikai gyakorlatban és az ezt szolgáló gazdaságirányításban, az éres pénzügyi szabályozásban, a szervezeti rendszerben. Az utóbbi két év gazdasági eredményei a Központi Bizottság 1978 decemberi döntésének helyességét igazolták. Az 1979-ben és 1980-ban követett gazdaságpolitikai irányvonal végrehajtásával megkezdődött a következetesebb alkalmazkodás a világgazdasági változásokból adódó legfontosabb követelményekhez. A fejlődés üteme és a nemzeti jövedelem elosztási arányai, a belső felhasználás tekintetében gazdaságunk az új körülményekhez igazodott. Kedvezőbbé vált az összhang a nemzeti jövedelem termelése és a felhasználás között. A belföldi egyensúlyi helyzet, a vásárlóerő és az árualap összhangja, a beruházási és foglalkoztatási egyensúly javult. A lakosság fogyasztása a gazdasági teljesítményekkel és lehetőségekkel összhangban alakult. Az alapvetőgazdaságpolitikai célok, nevezetesen a külgazdasági egyensúly javítása és a lakosság életszínvonalának, megőrzése megvalósultak. Javult a külgazdasági munka hatékonysága. Az exportgazdaságosság jobb lett, a vállalatok versenyképesség és jövedelmezőség szerinti differenciálódása érzékelhetőbbé vált, több kedvezőtlen jövedelmezőségű termék kivitele megszűnt vagy csökkent, a jövedelmező termékek exportja emelkedett. Mindemellett a múlt évi fejlődés jelezte azt is, hogy a vállalatok egy része átállási nehézségekkel küzd, alkalmazkodóképessége korlátozott, s eproblémák megoldásában a vállalati erőfeszítések mellett feladatok hárulnak a központi irányításra is. A gazdasági fejlődés meghatározó ■jelentőségű, pozitív eredményei mellett tapasztalható volt, hogy a termelésben kellő intenzitással még nem bontakoztak ki a népgazdaság Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizottság titkárának február 25-én a Politikai Akadémián Az V. ötéves terv teljesítésének tapasztalatai és a gazdasági építőmunka feladatai a VI. ötéves terv időszakában címmel megtartott előadása alapján. Megőrizni az életszínvonalat, javítani az életkörülményeket A tervezett minőségi változásokat tükröző gazdasági fejlődés csak a hatékonysági követelményekhez igazodó, ágazatonként, de főleg vállalatonként differenciált termelésnövekedéssel alapozható meg. Csak a belső és a külső keresletnek megfelelő, gazdaságos termelésnek legyen létjogosultsága. Mindez erőteljes átrendeződést igényel a termelésben, a fejlesztésben és a foglalkoztatásban. Dinamikusan fejlődhetnek az exportot versenyképesen növelni tudó, az importtermékekkel racionálisan gazdálkodó, az importot gazdaságosan helyettesítő szervezetek. Abban a vállalati körben, ahol a jelenlegi termelési szerkezet mellett a fejlődésnek nincsenek meg a piaci lehetőségei, a termelés stagnálásával vagy csökkentésével, esetenként radikális átrendeződéssel kell számolni. A vállalati gazdálkodás hatásfokának érdemi javítása nagy horderejű gazdaságpolitikai feladat. Megvalósítását a gazdaságirányítási rendszer összehangolt fejlesztésével, szigorú és következetes érvényesítésével kell segíteni. Ma már vállaljuk a vállalatok differenciált fejlődésével együtt járó gondokat, feszültségeket. A szükséges változások csak akkor hajthatók végre eredményesen, ha azokat aktív társadalmi és politikai támogatás kíséri, ha növekszik a vállalati vezetők vállalkozási készsége, valamint a vállalati önállóság és felelősség. (Folytatás a 4. oldalon.)