Népszabadság, 1981. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. március 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG Magyar vezetők üdvözlő távirata Pham Van Donghoz Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke, táviratban köszöntötte Phlam Viam­ Dongott, a Vietnami Komimunieta Párt Politi­kai Bizottságának tagját,­­a Vietna­mi Szocialista Köztársaság minisz­terelnökét 75. születésin­apja alkal­mából. Születésnapja alkalmából magas szovjet állami kitüntetésben része­sült Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterel­nöke, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a forradalmi mozgalomban való aktív részvéte­léért, a két ország közti barátság és sokoldalú együttműködés fejleszté­séért Lenin-renddel tüntette ki. A spanyol lakosság elutasítja a diktatúra visszaállításának kísérleteit ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A spanyol történelem legnépesebb tömegtüntetése volt a puccsisták mi­napi akciója elején tiltakozó péntek esti madridi felvonulás. A szombatra véglegessé vált értékelések szerint kereken másfél milliónyian vettek részt az összes parlamenti párt és a nagy szakszervezeti központok által szervezett együttes menetelésen, amelyet sem néhány időzített petár­darobbanás, sem az útvonal hosszá­ban helyenként váratlanul kialudt közvilágítás, sem az eső nem tudott feltartóztatni. Az eredetileg csendes tüntetésként tervezett háromórás felvonulás rész­vevői a diktatúra elleni, az alkot­mányos rendet igenlő jelszavakat ki­áltoztak, és gyakran lehetett hallani a baloldal híres jelmondatának üte­mes ismétlését is. „Az egyesült né­pet nem lehet legyőzni!’’ A menet élén együtt haladtak az országos parlamenti pártok — köztük az SKP — és a szakszervezeti központok ve­zetői, akik a felvonulást követően egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy az utca világos választ adott a puccsistáknak: a lakosság elutasítja a Franco-rezsim feltámasztására irá­nyuló kísérleteket. Az ország többi nagyvárosa közül Barcelonában mintegy 300 ezren, Va­lenciában — ahol a puccsisták hét­főről keddre virradóra páncélosokkal vonultak az utcára — negyedmillió­­nyian vettek részt az alkotmányos rend melletti tüntetéseken. Ezen az estén a végleges összesítések szerint legalább két és fél millióan tüntet­tek Spanyolországban. S. P. Újabb közvetítés Irak és Irán között Szombatra virradóra a szaúd-ará­­biai Dzsiddában befejezte tanácsko­zását az Irak és Irén viszályában közvetíteni hivatott „iszlám bizott­ság”, amelyet a januári taifi iszlám csúcstalálkozón hoztak létre. A kilenctagú békéltető bizottság először Teheránba, onnan még va­sárnap Bagdadiba utazik, és várha­tóan hétfő este érkezik vissza Szaúd- Arábiába. A bizottság tagja Ziaul Hak pakisztáni, Ziaur Rahman bang­ladesi, Sékou Touré guineai és Daoud Jawara gamibiai államfő. Billent Ülüsü török miniszterelnök, a sze­negáli és malaysiai külügyminiszter, Jasszer Arafat, a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke, és Habib Satti, az iszlám konferencia főtitkára. Mint Habib Satti korábban közöl­te, a bizottságnak az első jószolgá­lati útján az lesz a feladata, hogy érdemi haladást ígérő tárgyalások megkezdésére vegye rá a két had­viselő felet. A küldöttség kész ösz­­sze­hangolni erőfeszítéseit Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és megbí­zottja, Olof Palme békeközvetítő fá­radozásaival. (MTI) Az ENSZ-közgyűlés foglalkozik Namíbiával Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamai pénteken nem hivatalos találkozókon megvitatták a Dél-Af­­rikával szemben hozott fegyverszál­lítási tilalmak megtartásának ellen­őrzésére alakult ENSZ-bizottság je­lentését. A dokumentum sürgeti a szankciók szigorú megtartását, és törvényes intézkedéseket javasol annak biztosítására, hogy harmadik ország közvetítésével se juthasson el fegyver és hadianyag Dél-Afriká­ba. A jelentés indítványozza a nem­zetközi monopóliumok fegyverkezé­si célokra is felhasználható dél-afri­kai beruházásainak a megtiltását. Hétfőn kezdődik az ENSZ-közgyű­­lésnek a namíbiai kérdéssel foglal­kozó 35. ülésszaka. A részvevők vár­hatóan határozatban sürgetik majd a Biztonsági Tanácsot, hogy rendel­jen el gazdasági és politikai büntető intézkedéseket Pretoriával szemben, így kényszerítve a fajüldöző kor­mányzatot a Namíbia függetlenségé­nek megadását elrendelő ENSZ-ha­­tározatok megtartására. Az Afrikai Egységszervezet (AESZ) miniszteri tanácsa pénteken határo­zatiban ítélte el a dél-afrikai fajül­döző kormányt Namíbia folytatódó törvénytelen megszállása és az ENSZ határozatainak rendszeres megsér­tése miatt. Három személyt fogott el és hur­colt magával az a rohamosztag, amely januárban Mozambik terü­letére betörve megtámadta a dél­afrikai fajüldöző politika ellen küz­dő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) Maputo melletti központját. Az emberrablásról Geldenhuys tá­bornok, a rendőrség főnöke számolt be pénteken Pretoriában. (MTI) Afrika-közi szocialista szervezet alakult Az afrikai földrész országainak tizenegy szociáldemokrata színeze­tű pártja pénteken Tuniszban el­fogadta az első Afrika-közi szo­cialista szervezet alapító okmá­nyát. Az afrikai szociáldemokrata szervezet alapításának Senghor volt szenegáli államfő és Burgiba tuné­ziai elnök volt a legfőbb hangadója. A háromnapos tuniszi találkozón szenegáli, marokkói, szudáni, gam­­biai, ghiainai, szomáliai, d­zsibuti és tunéziai szociáldemokrata jellegű pártok vesznek részt. (MTI) A VILÁGSAJTÓBÓL Béke és Socializmus Az üldöztetés és a terror ellen A Béke és Szocializmus folyóirat feb­ruári száma közli Essop Pahad dél-af­rikai újságíró cikkét az országában fo­lyó féktelen terrorról. 1980 november végén a pretoriai legfelsőbb bíróság hazaárulásért ha­lálra ítélte a­z Afrikai Nemzeti Kong­resszus három harcosát: a 28 éves Ncimbithi Johnson Lubisit, a 19 éves Petrus Tsepo Mashigót és a 24 éves Naphtali Menanát. Ugyanebben a perben még hat másik szabadsághar­cost is elítéltek, összesen 90 évi bör­tönbüntetésre, amelyet a hírhedt Robben Islanden kell letölteniük. A vádlottak bátran, hősiesen visel­kedtek. Celláikból szabadság dal­ok hallatszottak ki. Amikor a fajgyűlölő bíró kihirdette a szigorú ítéletet, mind a kilencen felemelt ököllel kö­szöntötték az Afrikai Nemzeti Kong­resszust, és énekelni kezdték az el­nyomott tömegek nemzeti himnuszát. Válaszul jelenlevő barátaik és roko­naik a hallgatóság padsoraiból üte­mesen kiáltozták: „Hatalmat a nép­nek !”, „Hatalmat Afrikának!” A halálra ítélt foglyok haladékot kaptak, kegyelmi kérvényt nyújthat­tak be. Az Afrikai Nemzeti Kong­resszus és a Dél-afrikai Kommunista Párt felhívással fordult az egész vi­lág népeihez, indítsanak nagyarányú kampányt, hogy a fajüldöző rezsimet a halálos ítélet megváltoztatására kényszerítsék, s ezáltal megmentsék az Afrikai Nemzeti Kongresszus há­rom harcosának életét, valamint a néhány hónappal korábban ugyan­csak halálra ítélt Marcus Katekáét, aki a megszállt Namíbia népét tör­vényesen képviselő SWAPO tagja. Nekik mindannyi­uknak csak egy a „bűnük”: gyűlölik a fajüldözést, az apartheidet, a kolonializmust és az imperializmust. Oliver Tambo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke éppen akkor ír­ta alá a kongresszus és katonai szer­vezete, a Nemzet Lándzsája nevében a humánus hadviselésről szóló genfi­­egyezményt, amikor a halálos ítéle­teket kimondták." A Nemzetközi Vö­röskereszt története folyamán elő­ször fogadta el egy nemzeti felsza­badító mozgalom ilyen értelmű hi­vatalos nyilatkozatát. Tambo elvtárs a jegyzőkönyv aláírásakor ezt mond­ta: „Ennek megfelelően követeljük, hogy a dél-afrikai rezsim ugyancsak kötelezettséget­­vállaljon a hadvise­lés korszerű szabályainak megtartá­sára, és hogy a Nemzet Lándzsája harcosait tekintsék az egyezmény védelme alá tartozó személyeknek.” HAVASI FERENC: Gyorsabban alkalmazkodni a nehezebb feltételekhez Gazdasági fejlődésünk üteme felszabadulás óta eltelt időben­ meg­felelt a szocialista országok átlagá­nak, és gyorsabb volt, min­t a leg­több tőkés országban. Napjainkban­­Magyarország az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem mutatója alapján a közepesen fejlett országok körébe sorolható. Szocialista társadalmi és gazda­sági építőmunkánk eredményeinek alapja pártunk két és fél évtizede folytatott, elvi alapokon álló, követ­kezetes politikája. Ennek keretében a gazdaságpolitikában a szocialista tervgazdálkodás általános törvény­­szerűségeit folyamatosan az idővel változó sajátos viszonyokhoz igazí­tottuk. A párt állandóan kritikusan vizsgálja a társadalom és a gazda­ság különböző területein folyó te­vékenységeket, elemzi és általánosít­ja a tapasztalatokat, és a realitások­hoz igazítja gazdaságpolitikai gya­korlatát. Ezt bizonyítják az olyan horderejű lépések is, mint a mező­­gazdaság szocialista átszervezése, a gazdasági mechanizmus reformja, az irányítási rendszer folyamatos töké­letesítése. Ez a politikai magatartás nyilvánult meg a gazdaságpolitikai gyakorlat utóbbi két évben bekövet­kezett változásában, amely a­­minő­ségi fejlődés kibontakoztatására­ ala­pozva, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítására, az elért életszínvonal megszilárdítására, az életkörülmények javítására irányul. Az utóbbi öt évben sok erőfeszítés és áldozatkész munka nyomán szá­mottevő eredményeket értünk el a népgazdaság fejlesztésében, bár a vártnál nehezebb külső feltételek és gazdasági­­munkánk fogyatékosságai miatt az ötödik ötéves terv számsze­rű előirányzatait sok vonatkozásban nem érhettük el. A tervidőszak első három évében­­— a gazdasági munka számos eredménye mellett — a nép­gazdaság fejlődése nem követte tel­jes mértékben az ötödik ötéves terv­­ben megfogalmazott gazdaságpoliti­kai irányvonalat. Nem hallgathatjuk el, hogy a külső körülmények ked­vezőtlenebbé válása mellett az ebből szükségszerűen adódó gazdasági-tár­sadalmi követelményrendszer tuda­tosítása, a feladatok időbeni felis­merése és vállalása nem volt elég határozott, következetes, helyzetét tartósan javító folyama­tok. Nagyrészt ez az oka annak, hogy a gazdasági növekedés 1979-ben mérséklődött, 1980-ban pedig meg­torpant. A népgazdaság 1979­—1980. évi fejlődésének tapasztalatai arra utal­nak, hogy indokolt és eredményes volt a gazdasági egyensúly javításá­nak előtérbe helyezése. Ugyanakkor a népgazdaság egyensúlyi helyzeté­nek további javítása és a lakosság elért életszínvonalának megőrzése — amelyek a hatodik ötéves terv­nek is alapvető céljai — csak akkor érhetők el, ha az előttünk álló idő­szakban a termelés hatékonyságának javítása és a gazdaságos kivitel nö­velése kerül a gazdasági tevékeny­ség középpontjába. Ehhez átfogó változásokat kell el­érni a termelésben, a gazdasági struktúra átalakításában, verseny­­képességének, gazdaságosságának ja­vításában, a takarékosabb gazdálko­dásban, mindenekelőtt az anyag-, energia- és munkaerő-felhasználás­ban. Ennek megvalósítása jelenti a gazdaság új ,pályára állásának igazi­­próbakövét. Ehhez tettekre serken­tő, egészséges önbizalomra és arra van szükség, hogy mindnyájunk előtt világos legyen: gondjaink, problémáink alapvetően a megvál­tozott és a jövőben is változó világ­­gazdasági követelményekhez való igazodásból, az intenzív gazdálkodás kibontakoztatásának teendőiből adód­nak, és hogy a továbblépés mindig új feladatokat, a megszokottól való eltérést jelent, bátor cselekvést kö­vetel. A KGST szerepe haladásunkban Hazánk külgazdasági kapcsolatai­nak rendszerében meghatározó sze­repet játszik az a széles körű és sok­rétű gazdasági, műszaki együttmű­ködés, amelyet a KGST tagországai­val, ezen belül is elsősorban a Szov­jetunióval folytatunk. Külkereske­delmi forgalmunknak több mint fe­lét ma is ezekkel az országokkal bo­nyolítjuk le. E kapcsolatok nem­ csu­pán a kölcsönös forgalom volumene, hanem annak kedvező áruösszetéte­le­­miatt is rendkívül jelentősek, így például az utóbbi években az álta­lunk importált összes nyersanyagok­nak csaknem a 70 százalékát, ezen­ be­lül az energiahordozóknak mintegy 80 százalékát és a gépi beruházási javaknak kétharmadát a KGST tag­államaiból szereztük be. A KGST- országokba irányuló magyar kivitel­nek ma­­már több mint harmada, az innen származó importunknak pedig mintegy 20 százaléka hosszabb távú, szerződéses munkamegosztás alapján gyártott, szakosított és kooperációs termék. Gépipari kivitelünknek több mint 8­­ százalékát a KGST -országok piacán értékesítjük. Kereskedelmi, gazdasági együttműködésünk a KGST-országokkal az előző ötéves tervidőszakban gyakorlatilag a ter­veinkben foglalt céljainknak megfe­lelően fejlődött. Néhány területen gondok is jelentkeznek, amelyek ne­hezítik kölcsönös gazdasági kapcso­lataink kívánatos bővítését. Ez alap­vetően azzal függ ösze, hogy a KGST-együttműködés­­könnyen ki­aknázható tartalékai kimerültek. Az energiahordozó- és a nyersanyagim­­­portunk a jövőben korlátozottan, bő­víthető. Emellett azzal is számolni kell, hogy hazánkhoz hasonlóan minden európai KGST-országban egyszerre jelentkezik az intenzív fej­lődésre való áttérés szükségessége és a jelentős világpiaci változások a hozzánk hasonló gazdasági struktú­rával rendelkező KGST-országok számára is gondokat okoznak. Az utóbbi két évben KGST-part­­nereinkkel együtt nagy erőfeszítése­ket tettünk együttműködésünk 1980 utáni lehetőségeinek feltárására, nép­gazdaságaink 1981 és 1985 közötti fejlesztésének megalapozására. En­nek eredményeként a KGST-orszá­­gokból származó importunk lehető­vé teszi a hatodik ötéves tervben elő­irányzott termelésnövekedést, de eh­hez az szükséges, hogy a hatékonyság és a gazdaságosság érdemben javul­jon. Alapvető követelmény, hogy még következetesebben érvényre juttas­suk az 1979—1980-ban alkalmazott és eredményesnek bizonyult gazda­ságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlatot. Az utóbbi két évben az egyensúlyjavítás forrása nagyobb mértékben még a belföldi felhasz­nálás és elosztás mérséklése volt, és csak kevésbé az egyensúlyt tartósan megalapozó hatékonyságnövekedés. A következő években viszont az alap­vető forrás már nem lehet más, mint a termelés hatékonyságának, nem­zetközi versenyképességének növe­lése. Az előttünk álló időszakban a fejlődés forrásait és az egyensúly ja­vításához szükséges eszközöket ma­gunknak kell kitermelni. A gazdál­kodás minőségi tényezőit és az egyensúlyjavítással kapcsolatos kö­vetelményeket előtérbe állító, inten­zív irányú gazdasági fejlődés meg­valósítása ezért szükségessé teszi, hogy a gazdasági növekedés üteme a belső erőforrások és szükségletek reális figyelembevétele mellett mesz­­szemenően igazodjék az import bő­vítésének és a gazdaságos, verseny­­képes export növelésének lehetősé­geihez. A nemzeti jövedelem tervben elő­irányzott évi háromszázalékos növe­kedési üteme a nemzetközi prognó­zisokat figyelembe véve, a KGST- ország­ok átlagos ütemének felel meg. A gyorsabb növekedés erőltetése ma az egyensúlyi helyzet romlásával járna, mivel olyan mértékű importot igényelne, amelyet nem tudnánk gaz­daságos exporttal ellentételezni. A terv mérsékelt mennyiségi elő­irányzatokat és jelentősen megnövelt hatékonysági követelményeket tar­talmaz. Ezek megvalósítása nem je­lent kisebb feladatot, sőt a minőségi tényezőkre alapozott haladás a ko­rábbinál lényegesen magasabb igé­nyeket támaszt a társadalmi-gazda­sági élet minden területén végzett munkával szemben. Ha versenyben akarunk maradni — márpedig ez lét­érdek —, a mércét a nemzetközi gazdasági verseny szigorú szabályai­hoz kell igazítani. A minőségi tényezőkön alapuló, intenzív fejlődés kibontakoztatása végett a terv a termelés területén azzal számol, hogy a termelékeny­ség a termelésnél gyorsabban emel­kedik, az anyagi ágazatokban a fog­lalkoztatottak száma mintegy 2,5 szá­zalékkal csökken, az egy főre jutó ter­melés megközelítőleg 20 százalékkal növekszik. A meglevő és a korábbi­nál szerényebb mértékben bővíthető állóeszköz-állomány korszerűsítésé­vel, gazdaságosabb kihasználásával és az egész fejlesztési tevékenység ésszerűbbé, hatékonyabbá tételével javítani kell az állóeszköz-gazdálko­dás színvonalát. A termeléshez vi­szonyítva kedvezőbben kell alakul­niuk az anyagi ráfordításoknak, mér­séklődnie kell a termelés és az érté­kesítés anyag-, energia- és készlet­­igényességének. A struktúraátalakí­tási követelményeknek megfelelő tu­dományos és műszaki fejlődés gyor­sításával előre kell lépnünk a minő­ség javításában, a jövedelmezőség növelésében. A minőségi fejlődésre alapozva A hatodik ötéves tervidőszakban gazdaságpolitikánk fő iránya és mun­kánk alapvető feladata a minőségi tényezőkön alapuló fejlődés kibon­takoztatásával a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének, elsősorban a kül­gazdasági egyensúlynak a javítása és ezzel egyidejűleg az életszínvonal­ban elért eredmények megszilárdítá­sa, az életkörülmények javítása, a gazdasági fejlődés folyamatosságának biztosítása. ­ Igazolódott az 197­­-as határozat helyessége A tapasztalatokból levonható kö­vetkeztetésekkel nem vártuk meg a hatodik ötéves terv kezdetét, hanem már 1979—1980-ban lényeges módo­sításokat hajtottunk végre a gazda­ságpolitikai gyakorlatban és az ezt szolgáló gazdaságirányításban, az ér­es pénzügyi szabályozásban, a szer­vezeti rendszerben. Az utóbbi két év gazdasági ered­ményei a Központi Bizottság 1978 decemberi döntésének helyességét igazolták. Az 1979-ben és 1980-ban követett gazdaságpolitikai irányvo­nal végrehajtásával megkezdődött a következetesebb alkalmazkodás a vi­lággazdasági változásokból adódó legfontosabb követelményekhez. A fejlődés üteme és a nemzeti jöve­delem elosztási arányai, a belső fel­használás tekintetében gazdaságunk az új körülményekhez igazodott. Kedvezőbbé vált az összhang a nem­zeti jövedelem termelése és a fel­­használás között. A belföldi egyen­súlyi helyzet, a vásárlóerő és az árualap összhangja, a beruházási és foglalkoztatási egyensúly javult. A lakosság fogyasztása a gazdasági­ tel­jesítményekkel és lehetőségekkel összhangban alakult. Az alapvető­­gazdaságpolitikai célok, nevezetesen a külgazdasági egyensúly javítása és a lakosság életszín­vonalának, meg­őrzése megvalósultak. Javult a kül­gazdasági munka hatékonysága. Az exportgazdaságosság jobb lett, a vállalatok versenyképesség és jöve­delmezőség szerinti differenciálódá­sa érzékelhetőbbé vált, több kedve­zőtlen jövedelmezőségű termék ki­vitele megszűnt vagy csökkent, a jö­vedelmező termékek exportja emel­kedett. Mindemellett a múlt évi fejlődés jelezte azt is, hogy a vállalatok egy része átállási nehézségekkel küzd, alkalmazkodóképessége korlátozott, s e­­problémák megoldásában a válla­lati erőfeszítések mellett feladatok hárulnak a központi irányításra is. A gazdasági fejlődés meghatározó ■jelentőségű, pozitív eredményei mel­lett tapasztalható volt, hogy a ter­melésben kellő intenzitással még nem bontakoztak ki a népgazdaság Havasi Ferencnek, a Politikai Bizott­ság tagjának, a Központi Bizottság tit­kárának február 25-én a Politikai Aka­démián Az V. ötéves terv teljesítésé­nek tapasztalatai és a gazdasági építő­­munka feladatai a VI. ötéves terv idő­szakában címmel megtartott előadása alapján. Megőrizni az életszínvonalat, javítani az életkörülményeket A tervezett minőségi változásokat tükröző gazdasági fejlődés csak a ha­tékonysági követelményekhez igazo­dó, ágazatonként, de főleg vállala­tonként differenciált termelésnöve­kedéssel alapozható meg. Csak a bel­ső és a külső keresletnek megfelelő, gazdaságos termelésnek legyen lét­­jogosultsága. Mindez erőteljes átren­deződést igényel a termelésben, a fejlesztésben és a foglalkoztatásban. Dinamikusan fejlődhetnek az ex­portot versenyképesen növelni tudó, az importtermékekkel racionálisan gazdálkodó, az importot gazdaságo­san helyettesítő szervezetek. Abban a vállalati körben, ahol a jelenlegi termelési szerkezet mellett a fejlő­désnek nincsenek meg a piaci lehető­ségei, a termelés stagnálásával vagy csökkentésével, esetenként radikális átrendeződéssel kell számolni. A vállalati gazdálkodás hatásfoká­nak érdemi javítása nagy horderejű gazdaságpolitikai feladat. Megvalósí­tását a gazdaságirányítási rendszer összehangolt fejlesztésével, szigorú és következetes érvényesítésével kell segíteni. Ma már vállaljuk a válla­latok differenciált fejlődésével együtt járó gondokat, feszültségeket. A szükséges változások csak akkor hajthatók végre eredményesen, ha azokat aktív társadalmi és politikai támogatás kíséri, ha növekszik a vál­lalati vezetők vállalkozási készsége, valamint a vállalati önállóság és fe­­lelősség. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next