Népszabadság, 1981. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1981. április 1., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évfolyam, 77. szám HH­MM Leskötésfolyan világ? Moszkvai tudósítónk távol-keleti riportsorozata (6. oldal) HIVATALOS WASHINGTONI BEJELENTÉS: Rónald Reagan állapota /u­ra/ A merénylő az amerikai náci párt tagja volt — Leonyid Brezsnyev üzenete az elnökhöz ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A viszonylag súlyosan sebesült Ró­nald Reagan elnök, aki ellen hétfőn Washingtonban fegyveres merényle­tet hajtottak végre, az esti és az éj­szakai órákban a George Washington Egyetem kórházában több műtéten esett át. Kedd délelőtt Larry Speakes, a Fe­hér Ház ideiglenes szóvivője sajtóér­tekezletet tartott, amelyen részt vett az egyetemi kórház dékánja és az el­nök háziorvosa is. A két orvosszak­értő egybehangzóan állítja, hogy a műtétek kitűnően sikerültek, Ronald Reagan szervezete erős, gyors fel­­gyógyulására megvan minden reális remény. Véleményük szerint az elnö­köt már ma át lehet vinni az inten­zív ápolásra berendezett helyiségből egy hagyományos betegszobába. Fel­tehetően nem több, mint két hét kór­házi ápolásra szorul. Az újságírók kérdéseire válaszolva mind a szóvivő, mind az orvosok nagy hangsúlyt helyeztek annak bi­zonyítására, hogy Reagan már a kedd reggeli óráktól kezdve „döntéshoza­talra képes elnök”. Ennek alátámasz­tására Speakes elmondta, hogy két elnöki tanácsadó, Baker és Meese reggel felkereste Reagant, aki a be­tegágyán aláírta, és ezzel életbe lép­tette­ a kongresszus által megszava­zott egyik új törvényt. Az aláírás fotókópiájának példá­nyait azonnal szétosztották a sajtóte­remben. Arra a rendeletre került a kissé bizonytalan kézírás, amely elő­írja a tej és tejtermékek központi ártámogatásának felszámolását. A szóvivő hozzáfűzte, hogy George Bush alelnök, aki hétfő este óta a Fehér Házban az ügyeket vezeti, nem vette át az elnöktől a döntéshozatal jogát, csupán az ügyintéző szerepkört tölti be. Tulajdonképpen ez a politikai kér­dés merült fel szinte azonnal, ami­kor ismeretessé vált Reagannek a kezdetben a nyilvánosság előtt eltit­kolt súlyos sebesülése. A Fehér Ház irányítását akkor az odasiető Alexan­der Haig külügyminiszter vette át, aki ezt a sajtószoba emelvényéről azonnal be is jelentette. Hivatkozott az alkotmányra, amely szerint — mint mondotta — az elnök és az al­elnök után „az állam titkára”, vagy­is a külügyminiszter következik az utódlásban. Hozzáfűzte, hogy egyet­értésben cselekszik Bush alelnökkel, aki repülőgépen sürgősen visszatér éppen csak megkezdett texasi útjá­ról. (Bush aznap reggel még rövid ér­tekezleten vett részt Washingtonban, és a merénylet híre útközben érte.) Most Haiget nem azért érik bírá­latok, hogy a Fehér Házban ideigle­nesen kezébe vette az ügyintézést, hanem a módért, ahogyan ezt beje­lentette. A külügyminiszter — a New York Times szerint — megfeledke­zett arról, hogy „az állam titkára” az elnöki feladatkör öröklésében nemcsak az alelnök, hanem a képvi­selőház elnöke, valamint a szenátus korelnöke után következik az alkot­mány szerint. Bush alelnök kedd reggel össze­hívta a kabinetet, amelynek ülésén ő elnökölt. A sajtóval azt közölte, hogy minden megy a maga útján. Ennek hangsúlyozása érdekében sem­mit sem változtattak a Reagan elnök számára keddre tervezett munkaren­den, s annak valamennyi pontját, beleértve a hivatalos találkozást a holland miniszterelnökkel, Bush al­elnök teljesíti. (Folytatás a 2. oldalon.) A megsebesített elnököt gépkocsijába tuszkolják kísérői. — A merénylő, John W. Hinckley. Tanácskozás hosszú távú NATO-tervekről ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az amerikai közép-hatósugarú ra­kétaprogram, a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások és a NATO hosszú távú katonai célki­tűzései szerepelnek az Észak-atlanti Szövetség speciális tervező csoport­ja brüsszeli ülésének napirendjén. A tanácskozásra Washington nyu­gat-európai szövetségeseinek nyo­mására került sor. Dánia, Hollandia és Belgium ugyanis ellenzi az új amerikai kormány által meghirde­tett külpolitikai és katonai célkitű­zések egy részét. Ezekben az orszá­gokban attól tartanak, hogy az Egye­sült Államok kormánya a NATO 1979. évi határozatából csupán an­nak fegyverkezési részét akarja megvalósítani. Az ugyanis lehetővé tenné számára, hogy 572 Pershing— 2 rakétát helyezzen el szövetségesei területén, anélkül, hogy tárgyaláso­kat kezdene a Szovjetunióval. Az említett határozat előírja, hogy az Egyesült Államoknak tárgyalásokat kell kezdeményeznie a Szovjetunió­val, és a közép-hatósugarú rakéták modernizálására és rendszerbe állí­tására csak akkor kerülhet sor, ha e tárgyalásokon nem sikerül meg­állapodni. Az utóbbi időben elhang­zott hivatalos amerikai nyilatkoza­tok, továbbá amerikai politikusok­kal lezajlott konzultációk azt a be­nyomást erősítették meg a nyugat­európai partnerekben, hogy Wa­shington elsősorban a rakéták mo­dernizálásában és nem a tárgyalá­sokban érdekelt. Bonni kormánykörökből származó információ szerint a nyugat-euró­paiak arra szeretnék rábírni az ame­rikaiakat, tegyenek kötelező ígéretet a leszerelési tárgyalások — ahogyan itt fogalmaznak: a SALT-folyamat — folytatására. Bonni megítélés sze­rint a nyugat-európai partnerek egy része csak ebben az esetben támo­gatja az amerikai rakétaprogramot. Tény, hogy ezt az álláspontot kép­viselik a dánok, a hollandok és a belgák is. A közvélemény nyomása alatt újabban a bonni koalíció is kénytelen nagyobb hangsúlyt he­lyezni a leszerelési tárgyalásokra. Nyugtalanítja a bonni koalíciót, hogy Washington újabb hat amerikai had­osztály elhelyezésének megteremté­sét követeli. Ez több milliárd márka többletkiadást jelentene, amit a je­lenlegi gazdasági helyzetben aligha vállalhatna a koalíciós kormány. Kanyó András Giscard d'Estaing a kelet-nyugati párbeszéd mellett ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Giscard d’Estaing francia elnök mint a versengő jelöltek egyike lé­pett hétfőn a nyilvánosság elé. Tele­víziós nyilatkozatában határozott szavakkal szólt külpolitikai lépései­ről. Brezsnyevel folytatott tárgya­lásait megvédelmezte azokkal a kon­­centrált támadásokkal szemben, ame­lyek főleg Jacques Chirac és Mitter­­rand részéről érték. E két utóbbi je­lölt ugyanis a „kemény magatartást” támogató politikai körökre kacsin­gatva igyekszik aláásni több, a bé­­két és az enyhülést elősegítő irány­ban tett francia külpolitikai lépés hitelét. Giscard ezzel szemben hangsú­lyozta: a mindenkori államfőnek is­mernie kell más hatalmak álláspont­ját, például azt, hogy mi jelenleg a Szovjetunió véleménye, a Szovjet­uniónak pedig a francia álláspontot. A távozó elnök megerősítette, hogy újraválasztása esetén sem kívánja módosítani magatartását. Az ellene felhasznált válogatás nélküli eszkö­zökre célozva elmondotta, hogy egy nagy költséggel előállított brosúra van forgalomban, amely nem keve­sebbet állít, mint azt, hogy „a köz­­társasági elnök szovjet ügynök”. Hozzátette: „ez merénylet a fran­ciák intelligenciájával szemben, és nem lehet ostobább és alantasabb dolgot kitalálni”. Az elnök ezek után tények felsora­koztatásával igyekezett bizonyítani, hogy mind Afganisztán ügyében, mind pedig a kelet—nyugati kapcso­latok terén Franciaország egyeztette lépéseit szövetségeseivel, mindenek­előtt Schmidt bonni kancellárral. A francia politikának ez a defen­zív magyarázata — mint az elnök szavaiból kitetszett — természetesen azt is sejteni engedi, hogy a válasz­tások különösen kényes periódusá­ban, amikor az elnököt jobbról igye­keznek lekörözni egyes ellenfelei nemzetközi kérdésekben, ez a nyo­más nem egészen hatástalan. R. L. Naponta bizonyítanak A kivételes helyzetek irányítják fi­gyelmünket újra és újra azokra az emberekre, akik köznapi feladatai­kat tetézve készek és képesek a kö­zösség javára, valamennyiünk hasz­nára többet cselekedni. Ezekben a hetekben például a vízügyi dolgozók élvezik e megkülönböztetett tisztelet reflektorfényét: helytállásuk - mint már annyiszor — ismét emlékezetes pillanatokkal­ ajándékozta meg a kö­zösség dolgaiért felelősséget érzőket. Megtörtént: lépteik sarkába ért a víz az alpári gát védelmén szorgos­­kodóknak, mégsem akarták elhagyni őrhelyeiket, csak szigorú parancsra vonultak vissza biztosabb száraz­földre. Kötelességünk nem megfeledkezni ezekről az emberekről. Bizonyos: nem születik valamennyiükről újság­cikk, nem mutatják be tetteiket a te­levízióban, nem szól róluk a rádió - ám nem is ez cselekedetük sikerének fokmérője. Az elismerésnek számta­lan más, talán még érzékletesebb, jobban tapintható jele a közvetlen környezet megkülönböztetett tiszte­lete. A nemrég búcsúzott tél néhány ke­mény próbát állított a közlekedésben dolgozók elé, s közülük szép szám­mal voltak, akik nem hátráltak meg a feladatok nagyja előtt. Nem vesz­tették el lélekjelenlétüket, amikor a hófúvás már-már betemette jármű­vüket, s nem a magaik biztonságát keresték, hanem a gondjaikra bízott utasokét. De hát ezek­­ kivételes helyzetek. Igaz, sokaknak mindennapi munká­ja, hogy ezek előfordulása esetén óvják és vigyázzák a dolgozó ember épségét: ők a biztonságunk javára munkálkodó testületek tagjai - rend­őrök, tűzoltók, munkásőrök s persze a katonák. Nem szabad azonban elfeledkez­nünk azokról sem, akik naponta új­ra meg újra bizonyítják, hogy lehet számítani rájuk, hogy helytállnak, amikor a munka nehezebbje vár el­végzésre. Ismert a kohók mellett, a bányákban s más, kivételesen nehéz körülmények között dolgozók min­denkor áldozatkész feladatvállalása: lehet számítani rájuk, s maguk is tudják, a társadalom egésze épít az átlagot meghaladó képességeikre. De ha már a hétköznapok helyt­állásáról szólunk, terítékre kívánkoz­nak a jobbára apróbb tettekkel bi­zonyságot tevők is. Nemcsak az el­ismerésre méltó ugyanis, aminek „címoldalon" a helye, hanem pél­dául azok az olykor szóra sem ér­demesnek tűnő, közösség iránti fi­gyelmességek, amiket esetenként megköszönni is elfeledünk. Történe­tesen, hogy háromszemélyes boltot egyedül nyit valaki heteken át, mert társai megbetegedtek, de az az egy vállalja és csinálja olykor talán erőn felül is, tudva: a környéknek ége­tően szüksége van rá, az üzletre, hogy ne kelljen kilométereket mász­kálni tejért, kenyérért. Nem teljes a kör­­ természetesen, hiszen a szándék is csak annyi volt: felvillantani, milyen széles is a helyt­állás skálája: az elemekkel viasko­dó, a természet erőivel bírókra kelő férfiaktól egészen akár egy törékeny bolti eladónőig. Ami viszont közös: valamennyien, akiket azért becsü­lünk, mert többet vállalva és végezve állnak helyt - a közösség javára vál­lalják a nehezét. * Sáfrán István Megkezdődött a Bolgár KP XII. kongresszusa Todor Zsivkov ismertette a KB beszámolóját (Kiküldött munkatársunk t­ele­fon­­jelentése.) A BKP kongresszusi küldötteit, a külföldi vendégeket fogadta elsőként kedden reggel a most elkészült szó­fiai Nemzeti Kultúrpalota impozáns épülete. A hatalmas tanácskozóte­remben reggel 9-kor kezdte meg munkáját a több mint 800 ezer bol­gár kommunistát képviselő 1658 kül­dött. A párttanácskozás elnökségé­ben helyet foglaltak a BKP KB Poli­tikai Bizottságának tagjai, a kong­resszusra érkezett külföldi küldött­ségek vezetői, közöttük Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Todor Zsivkov, a BKP KB első tit­kára nyitotta meg a kongresszust. Megemlékezett a Bolgár KP, az SZKP, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nem­zeti felszabadító mozgalmak kiemel­kedő személyiségeiről, akik a beszá­moló időszaka alatt hunytak el. A kongresszus egyperces néma felállás­sal tisztelgett emléküknek. Ezután a kongresszus egyhangúlag elfogadta munkarendjét. E szerint megvitatják a központi bizottság be­számolóját, illetőleg az elkövetkező Vik­t. ötéves terv és az 1990-ig ter­jedő időszak társadalmi-gazdasági fejlesztési tervének irányelveit. E té­ma előadója Todor Zsivkov volt. Megvitatja a kongresszus a köz­ponti ellenőrző és revíziós bizottság jelentését, és megválasztja az elkö­vetkező öt évre a párt vezető szer­veit.­­ A szónoki emelvényre lépő Todor Zsivkovot a küldöttek felállva, tap­solva köszöntötték. A szónok mintegy három és fél órás beszédét gyakran szakította meg a taps. (A BKP KB beszámolóját lapunk harmadik olda­lán közöljük.) A kongresszus a délutáni órákban folytatta munkáját. Ekkor Alekszan­­dar Lilov, a politikai bizottság tagja, a KB titkára elnökölt. Elsőként a központi ellenőrző és revíziós bizott­ság elnöke, Sztojan Karadzsov ka­pott szót. Ismertetve a bizottság je­lentését, kiemelte:­Bulgáriában ma rangot jelent kommunistának lenni, és az elmúlt öt évben tovább emel­kedett a párttagok erkölcsi és poli­tikai színvonala, aktivitása. Rámuta­tott ugyanakkor a kommunisták kö­zött is meglevő néhány negatív je­lenségre. Sztojan Karadzsov jelen­tése után Csudomir Alekszandrov, a szófiai városi pártbizottság első tit­kárának hozzászólása nyitotta meg a vitát. A külföldi küldöttségek vezetői kö­zül elsőként Vlagyimir Scserbickij emelkedett szólásra. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja nagy­ra értékelte a szovjet—bolgár együtt­működés eredményeit, hangsúlyozta a két párt politikai-ideológiai egysé­gének jelentőségét, szólt az SZKP XXVI. kongresszusának tanulságai­ról, a népgazdasági feladatok közös megoldásának lehetőségeiről. Emlé­keztetett arra a szovjet javaslatra, hogy a szocialista országok vegyenek részt a nyugat-szibériai gázkincs kö­zös kiaknázásában. A nemzetközi helyzet kapcsán hangsúlyozta a katonai erőegyensúly megőrzésének szükségességét. Fel­hívta a figyelmet a Szovjetunió újabb békejavaslataira, amelyeket Leonyid Brezsnyev terjesztett elő az SZKP XXVI. kongresszusán. Kiemelte, hogy a Szovjetunió továbbra is mindig a vitás kérdések tárgyalásos megoldá­sát szorgalmazza. Folyamatos párbe­szédet kell folytatni a robbanásve­szélyes nemzetközi problémák meg­oldása érdekében, mivel ez az egyet­len lehetséges út — mondotta Vla­gyimir Scserbickij. Miklós Gábor Semlegesek és el nem kötelezettek záróokmány-tervezete a madridi találkozón ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nem hivatalos záródokumentum­tervezetet terjesztett a madridi eu­rópai biztonsági és együttműködési találkozó részvevői elé kedden nyolc semleges és el nem kötelezett ország küldöttsége, hogy szándéka szerint kísérletet tegyen a felmerült nehéz­ségek áthidalására. A nyolc ország a következő: Ausztria, Ciprus, Finnor­szág, Jugoszlávia, Liechtenstein, San Marino, Svájc és Svédország. Ezt követően a keddi plenáris ülé­sen többüknek a küldöttségvezetője felszólalt. A jugoszláv, a svéd, az osztrák és a svájci fődelegátus hang­súlyozta: hozzá kívántak járulni ah­hoz, hogy a madridi találkozó éssze­rű időn bellül és eredményesen fejez­hesse be a munkáját. Müller nagykö­vet, finn küldöttségvezető kifejtette, hogy a jelen kedvezőtlen nemzetkö­zi helyzetben olyan záródokumen­tum elfogadására lenne szükség, amely kiterjed minden lényeges kér­désre, és hozzájárul az enyhülésihez. Mint mondotta, a nyolc ország ál­tal ajánlott szövegtervezet összeállí­tásakor a maguk részéről igyekeztek egyensúlyba hozni az eddig elhang­zott különböző javaslatokat és véle­ményeket. Felkérte azonban a ta­nácskozás részvevőit, hogy — a mintegy 30 oldalas tervezet tanul­mányozása után — tegyék meg ész­revételeiket, és terjesszék elő eset­leges kiegészítéseiket. S. P.

Next