Népszabadság, 1981. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-27 / 122. szám

KÖZGAZDASÁG Világgazdaság és alkalmazkodás Évtizedünk fordulóján a vi­lágnak mind a fejlettebb, mind a kevésbé fejlett orszá­gaiban lassult a gazdasági nö­vekedés. Mérsékelt ütemben emelkedik vagy stagnál a ter­melés, ennek megfelelően vi­szonylag szerényebb lehet a fogyasztás, és kevesebbet for­díthatnak a jövőt megalapozó fejlesztésre. A lanyhulás irányzata világméretű, de okai és megnyilvánulási formái or­szágonként, országcsoporton­ként nem minden tekintetben azonosak. A gazdasági nehéz­ségek hátterében legalább há­rom tényezőcsoportot ismer­hetünk fel. A fejlett tőkés országok — a technológia és az ellátottság magas szintjét elérve — nem tudnak szabadulni az infláció­tól, és védekezni kénytelenek a világpiaci megrázkódtatá­sok, például az olajárrobbanás ellen, miközben termelőkapa­citásaikat, nem utolsósorban az emberi munkaerőt csak hiányosan használják ki. Van­nak „örökölt” hátrányok: a történeti fejlődésben elmara­dott ázsiai, afrikai, latin-ame­rikai országok nagy része a világgazdaság kialakult fe­szültségei közepette még in­kább eladósodik, társadalmi viszonyaik visszahúzó ereje, kormányzati rendszereik in­gatagsága gyakorta kiütközik. Végül az európai szocialista országokban — a gyors meny­­nyiségi fejlődés évtizedei után — még nem alakították ki a hatékony, nemzetközileg ver­senyképes újratermelés és az ehhez szükséges irányítás és gazdálkodás mechanizmusát. Visszaesés a tőkés országokban A világgazdaságban nagy súlyt képviselő fejlett tőkés országokban a gazdasági fej­lődés töréspontja az 1973-as év volt. Ekkor tetőzött a meg­előző időszakban kibontakozó fellendülés, és ekkor fokozta fel a túlfűtött kereslet a már galoppozó inflációt; mindez egybeesett az első olajárrob­banás kezdetével. Az 1973-at megelőző évti­zedben a fejlett tőkés orszá­gok nemzeti terméke együtte­sen számítva átlagosan évi 5%-kal emelkedett. A növeke­dés 1973—1979 között a felére, évi 2,5%-ra esett vissza, 1980- ban és 1981-ben pedig alig éri el vagy haladja meg az 1%­­ot. Ezzel együtt a munkanél­küliek száma felduzzadt, noha a mediterrán országokból a hatvanas években bevándorolt vendégmunkások nagy része távozni kényszerült. Paradox­nak tetsző, ám a jövedelem­­elosztási konfliktusok fényé­ben már kevésbé meglepő je­lenség, hogy miközben a ter­melés alig nő, az infláció to­vábbra is rendkívül magas, átlagosan meghaladja az évi 10%-ot. Eltekintve most a nemzeti sajátosságoktól, a fejlett tőkés országok kormányai kettős ki­hívással találták szemben ma­gukat. Belföldön biztosítani kellett a költségvetési bevéte­leket a növekvő társadalmi szükségletek arányában, to­vábbá segíteniük kellett, hogy a bérek elérjék, de ne halad­ják meg azt a minimumot, amely a „társadalmi béke” fennmaradása érdekében el­engedhetetlennek látszott, vé­gül ügyelniük kellett arra, hogy a profitok színvonala fennmaradjon vagy ne csök­kenjen a beruházásokat ve­szélyeztető mértékben. Az ér­dekek ilyen ütközése konflik­tusokkal terhes, és az elosztás csak a nominális jövedelmek és árak állandó emelkedése — tehát infláció — keretében valósulhat meg. A gazdasági kihívás más ol­dalról nemzetközi eredetű. 1973 óta a nemzetközi vásár­lóerő — s így az importké­pesség — megoszlása nagy­mértékben eltolódott a nyers­olajat exportáló kevés számú ország javára és a nyersola­jat importáló nagyszámú or­szág hátrányára. A nyersolaj­exportőrök, főleg az OPEC tagjai, hatalmasra duzzadt de­vizabevételeiknek csak kis ré­szét tudták többletbehozatalra fordítani, bármily gyorsan nőtt is ezeknek a meggazdagodott országoknak az importja. De­vizatartalékaik másik hánya­dát a nemzetközi tőkepiac út­ján beruházásra (részben spe­kulatív célú befektetésre) for­dították. A felesleg elég te­kintélyes hányada hosszabb­­rövidebb ideig kikerült a nem­­zetközi körforgásból, a nem­zetközi áruforgalom finanszí­rozásában nem vehetett részt. Ez az egyik fontos oka a vi­lágkereskedelem lassulásának. Óvatosabb vállalkozások A külkereskedelmi és a fo­lyó fizetési mérlegek halmo­zódó deficitje, valamint a bel­földi eredetű, de a külső hatá­sokkal is összefonódó infláció védekezésre késztette a tőkés országok kormányait és bank­szervezeteit. Energiatakarékos­ságra ösztönző intézkedéseket hoztak, aminek kezdeti ered­ményei már mutatkoznak. Pénzügyi korlátozásokat ve­zettek be, emelték a kamatlá­bat; a következmény a gaz­dasági növekedés lassulása volt, a külkereskedelmi mér­legre nehezedő nyomás némi enyhülésével. Ez utóbbit azon­ban a második olajárrobbanás (1979—1980) — legalábbis egyelőre — aláásta. A gazdasági növekedés visz­­szafogása, amely különösen 1974—1975-ben és 1979-től volt jellemző, kiváltotta a beruhá­zási tevékenység erős ingado­zását, hanyatlását. Az OECD- országokban az állótőke-beru­házások 1973—1979 között évi átlagban csak 1%-kal nőt­tek az 1973-at megelőző évti­zedben elért 6%-kal szem­ben. Ez annál szembeötlőbb, mivel az utóbbi években a ter­melőberendezések erkölcsi ko­pása minden bizonnyal meg­gyorsult: elég, ha az energia­­termelés és -felhasználás szer­kezete átalakításának szüksé­gességére, az eladók közötti verseny éleződésére és a ter­mékegységre jutó munkaerő­­költség növekedésére gondo­lunk. A beruházási tevékenység azért veszített lendületéből, mert a beruházások kockáza­ta megnőtt, a beruházók óva­tossá váltak. A heves infláció, az energia árának kiszámítha­tatlan növekedése, a valuta­­árfolyamok ingadozása és vé­gül a belpolitikai, valamint a nemzetközi helyzet előre nem jelezhető változásai — mindez gyakran készteti a kormányo­kat gazdaságpolitikai irány­váltásra, a vállalatokat pedig a nagyobb arányú vállalko­zásoktól való tartózkodásra. A gazdasági növekedés las­sulása mindamellett nem je­lenti egyúttal a gazdasági fej­lődés megtorpanását. A nehe­zebb piaci körülmények na­gyobb erőfeszítésre késztetik a termelőket. A technológiai ha­ladás, az újítások váltakozó súlyponttal, de változatlan in­tenzitással folytatódnak. Új termékek, eljárások, új terme­lési és kereskedelmi módszerek bevezetése továbbra is napi­renden van. A kitörés a jelenlegi stagná­lásból két okból is elkerülhe­tetlen. Egyrészt a vállalatok nagy részének fennmaradása függ attól, hogy versenyképe­sek maradnak, illetve azzá vál­nak-e. Másrészt mind az egyes országok, mind az egyes ter­melők számára nő a külföldi piac jelentősége, miközben a nemzetközi kereslet csak las­san bővül. A versenyképesség megteremtése, megszilárdítása, javítása — ez áll ma a világ legtöbb országa gazdaságpoli­tikai törekvéseinek a közép­pontjában. Sikerre azok szá­míthatnak, akik a világpiac külső — tehát az egyes orszá­goktól, illetve vállalatoktól füg­getlen — körülményeihez, azok változásához folyamatosan és rugalmasan alkalmazkodni tud­nak. Az alkalmazkodás útja A világgazdasági környezet változásai, kevés kivétellel, mind a tőkés, mind a szocialis­ta országokat részben hasonló jellegű feladatok elé állították. Ilyen törekvés az energiakímé­­lő megoldások szorgalmazása a felhasználásban, az energiaigé­nyesség lehető csökkentése a termelési szerkezet alakításá­ban, az importgazdálkodás ész­­szerűsítése, az exportorientá­ció erősítése. Az sem érdekte­len, hogy több országban a kor­mányzat — a gazdasági-társa­dalmi feszültségek oldására tö­rekedve — nagyobb figyelem­mel kíséri a társadalomtudo­mányok művelőinek kritikai elemzéseit és javaslatait. A nemzetközi versenyképes­ség kulcskérdése az állam és a vállalatok közötti célszerű munkamegosztás és az állam képessége arra, hogy a válla­latokat műszaki fejlődésre, a hazai és a nemzetközi piac kö­vetelményeinek lehető kielégí­tésére késztesse. Az ehhez szükséges eszközök, módszerek változatosak lehetnek; megvá­lasztásuk részben a társadalmi rendszerek sajátosságaitól és az egyes országok adottságai­tól függ, vannak ugyanakkor minden országra vonatkoztat­ható — felismerhető — köve­telmények. Kedvezőbb helyzetben van­nak a nemzetközi versenyben azok az országok, amelyekben a kínálat megfelelő rugalmas­sággal követi a kereslet szer­kezetének alakulását, folytonos megújulását. Ehhez a követel­ményhez mi akkor tudunk fel­zárkózni, ha a vállalati szek­tor mozgáslehetőségét növel­jük. A központi irányítás nyil­ván nem vállalhatja magára a felelősséget az áruk és a szol­gáltatások milliónyi változata kínálatának megteremtéséért, a választék bővítéséért, a mi­nőségért, a szállítási határidő­kért. Másrészt csak az irányító központ — s erre a mi körül­ményeink között nagy lehető­ség van — hozhat létre olyan gazdasági-társadalmi közeget, amelyben a vállalatoknak lét­érdeke a kereslettel összhang­ban álló kínálat megteremtése és megújítása, a minőség és a pontosság, valamint a ráfordí­tás és az eredmény viszonyá­nak kedvező alakítása. Ez el­vezethet versenyhátrányunk csökkentéséhez más vonatko­zásban is. A tőkés országok termelői ugyanis a tevékenységükhöz szükséges anyagokat, gépeket, eszközöket versenypiacon, te­hát gyorsan és többnyire a legelőnyösebb ajánlatot és part­nert kiválasztva szerezhetik be. Nálunk ma még a belföldi vál­lalatok közötti eladó-vevő kap­csolatban az eladók fölénye ér­vényesül, a beszerzés nehézkes, ez lassítja, drágítja, rugalmat­lanná teszi a termelési folya­matot és a fejlesztést. Továbbá: a teljesítmény elismerése az egyéni és a vállalati jövede­lemben és a teljesítmény hiá­nyának el nem ismerése ugyan­csak jelentős felhajtóerő. Mi­nél gyorsabban haladunk ebbe az irányba, annál inkább ja­vulhat országos átlagban — a vállalatok versenyképessége A hasonló helyzetben levő válla­latok teljesítményében mutat­kozó nagy eltérések ugyanak­kor arra utalnak, hogy az adott lehetőségeket a jól veze­tett vállalatok jobban kihasz­nálják, és figyelemre méltó eredményeket érhetnek el. Lehetőségeink Az alkalmazkodóképesség ja­vulása megnyitja az utat a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek fokozott kihaszná­lására. Egyrészt ugyanis ex­portteljesítményeink közvetlen növekedését eredményezheti, ami erősíti helyzetünket mind a KGST-országokkal való gaz­dasági együttműködés, mind a nem szocialista országokkal fenntartott gazdasági kapcso­latok területén. Másrészt lé­nyeges haladást érhetünk el — hozzátehetjük: kell is elér­nünk — a nemzetközi munka­­megosztás korszerű, a forgal­mi szférán túlmenő módjaiba történő bekapcsolódásban. Kül­ső erőforrások kölcsönös elő­nyökön nyugvó bevonása meg­gyorsíthatja gazdasági fejlődé­sünket. Rába András a Konjunktúra- és Piackutató Intézet igazgatóhelyettese „Rehabilitálták” a bolgár szenet Az energiaválság egyik leg­fontosabb következménye a bol­gár villamosenergia-ipar szem­pontjából a hazai szénkészle­tek „rehabilitálása”. Arról van szó ugyanis, hogy 1970-ben véget ért a hazai szénkészle­tek kitermelésének egyenes vonalú fejlesztése (az évi át­lagos kitermelés 16 millió ton­náról 29,2 millió tonnára emel­kedett a hatvanas évek elejé­től). A kitermelés ingadozásá­nak tízéves időszaka követke­zett. Csak 1980-ban tapasztal­tak jelentős növekedést: 31,5 millió tonna volt a termelés. Ennek az ingadozásnak az okát keresve kissé távolabbra kell visszanyúlnunk az időben. Az ötvenes években fedezték fel Bulgáriában a legnagyobb lignitvagyont — erre épül ma a kelet-maricai bánya- és energiaipari komplexum. Itt összpontosul hárommilliárd tonna az ország ötmilliárd ton­nás szénkészletéből. A sz­énkészletre épített első két villamos erőmű üzemelte­tése azonban bizonyos elége­dettséget keltett az energeti­kusok körében. A lignit ugyan elég kis önköltségige­l termelte a villamos energiát, de több nehézséget is okozott. Ez le­­hűtötte a kezdeti lelkesedést, annál inkább, mert a bolgár szénvagyon 90%-a lignit. Ezért inkább a Szovjetunióból im­portáltak kiváló minőségű sze­net, s erre építettek több nagy teljesítményű erőművet. A „rehabilitáció” azonban nem korlátozódik csupán a kelet-maricai­­ szén­vagyonra. Növekszik a nyugat-maricai területen és a Szófiai-meden­cében található lignitkészletek felhasználása is. Ugyancsak bővül a barna- és a fekete­szén kitermelése, jóllehet, a készletek igen korlátozottak. Mindezek eredményeképpen az 1980. évi 31,5 millió tonná­ról tíz év alatt 62 millió ton­nára emelkedik az ország tel­jes széntermelése. Ez az ug­rásszerű emelkedés összhang­ban van a KGST energia- és tüzelőanyag-ipari hosszú tá­vú célprogramjával, amely fel­tételezi a helyi erőforrások maximális hasznosítását. A szénkitermelés és vele kapcsolatban a villamosener­­gia-termelés rohamos növeke­dése ellenére a hőerőművek aránya nem emelkedik, sőt csökken a villamosenergia-ki­­termelésben: az 1980. évi 72,5%-ról 49,3%-ra 1990-ben. Ennek az az oka, hogy távla­tilag az atomerőművek terme­lése kerül az első helyre. Az 1990 utáni fejlesztés még bizonytalan, elsősorban a Dob­rudzsa területén feltárt kivá­ló minőségű feketeszéntől függ. A földtani vizsgálatok megál­lapították, hogy a készlet 30%-a alkalmas kokszosítás­­ra. A kedvezőtlen geológiai adottságok — nagy mélység, talajvizek — ellenére a prog­nózisok derűlátóak. Arra szá­mítanak, hogy 1990 után meg­kezdődik a művelés. (Szofia­­pressz-Bulletin) Partnereink a BNV-ról A Budapesti Nemzetközi Vásár az idén is széles körű ki­tekintést ad a világra, és — amint arról napi tudósításaink is beszámolnak — új lehetőségeket tár fel külgazdasági kapcso­lataink továbbfejlesztésére. Ezekről a lehetőségekről nyilatkoz­tak a BNV-n megkérdezett külföldi partnereink is. Andrej Babesko, Szovjetunió: Hasznos tapasztalatcsere — Első ízben vagyok a szovjet kiállítás igazgatója a tavaszi BNV-n, s óriási hatással van rám mind a vásár, mind Bu­dapest. A vásár, véleményem szerint, a világ számtalan or­szága műszaki újdonságainak kiválóan szervezett szemléje, s nem véletlen, hogy igen sok kiállítót vonz. A Szovjetunió a hagyományos részvevők kö­zé tartozik, örülünk, hogy le­hetőségünk van bemutatni lá­togatóinknak a szovjet tudo­mány és technika vívmányait, egyebek között olyan ágaza­tokban, mint a gép- és autó­gyártás, az energetika és az elektronika, a fémkohászat és a nehézgépgyártás. A vásáron 22 szovjet külkereskedelmi egyesülés mintegy ezerféle terméket mutat be, amelyek a szovjet ipar eredményein fe­lül a KGST-együttműködés fejlődését is illusztrálják. A budapesti tavaszi vásár igen jó alkalom arra, hogy össze­vethessük a különböző orszá­gok műszaki-tudományos ered­ményeit. Jó iskola ez a szak­embereknek, a mérnököknek, a technikusoknak, minden szak­embernek. A BNV emellett hozzájárul az orsz­ágok közötti gazdasá­gi kapcsolatok fejlesztéséhez. A vásár idején több üzletet is kötöttek vállalataink. Május 24-én például 72 millió rubel értékű szerződést írt alá a ma­gyar Metalimpex és a szovjet Promszk­joexport külkereske­delmi egyesülés. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Szov­jetunió részvétele a vásáron hozzájárul a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok, a nem­zetközi kereskedelem fejlődé­séhez és a népek közötti ba­rátság megszilárdításához. K. J. Rolf Hüsch, NSZK: Bővülő együttműködés — Az idén több mint há­romszáz cégünk vesz részt a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, amelyen a bajoror­szági kiállítók ezúttal önálló standon szerepelnek — mond­ta az NSZK külkereskedelmi minisztériumának képviselője. — Kiállítóink nagy száma azt igazolja, hogy magyar partne­reikkel kölcsönösen jó az együttműködésük, s ezt a jö­vőben is fejleszteni kívánják. A magyar népgazdaság kö­vetkező ötéves fejlődésére vo­natkozó elképzelések nemrég váltak ismertté. Az új ötéves tervben foglalt célok jó tájé­koztatást adtak a mi cégeink­nek is. A kölcsönösen előnyös együttműködésre véleményem szerint a jövőben mind több lehetőség nyílik. A magyar vállalatok és a mi cégeink je­lenleg 350 kooperációs megál­lapodás alapján végeznek kö­zös munkát. Az eddigi ered­mények az együttműködés bő­vítésére biztatnak. Úgy gondo­lom, hogy elsősorban a gép­gyártásban és a mezőgazda­ságban van erre mód, és ér­demes továbbfejleszteni az együttműködést harmadik or­szágok piacán is. A tavaszi vásár mérlegét még nem készítettük el, így csupán azokra a véleményekre alapozhatok, amelyeket eddig hallottam kiállítóinktól. Ezek a vélemények kivétel nélkül jók. Személyes tapasztalataim alapján is csak azt mondha­tom: érdemes volt eljönni. M. P. Jana Bacova, Csehszlovákia: A verseny mind élesebb — A KOVO külkereskedel­mi vállalat, amelynek kiállítá­si igazgatója vagyok, az idén 40 hazai és külföldi vásáron vesz részt. Ezeket az alkalma­kat nemcsak arra használjuk fel, hogy tárgyaljunk hagyo­mányos kereskedelmi partne­reinkkel, hanem arra is, hogy körülnézzünk, megállapítsuk, hol tartanak a fejlődésiben versenytársaink, mi az, ami­ben mi hozzájuk képest elöl járunk, és mi az, amiben el vagyunk maradva. A BNV tapasztalatait majd csak otthon mérjük föl alapo­san. Egy dolog azonban máris nyilvánvaló: a technikai fej­lődés mind gyorsabb, a keres­kedelemben a verseny a ve­vőért mind élesebb. Ha körül­néz a standunkon, láthatja: számítástechnikai eszközöket, nyomdaipari gépeket, integrált áramköröket és rádióipari építőelemeket állítunk ki. Ezekből a termékekből itt, a BNV-n is nagy a kínálat, sok a versenytársunk. Ahhoz, hogy tartani tudjuk velük a lépést, vagy megelőzzük őket, első­sorban arra van szükségünk, hogy vállalataink rövidítsék azt az időt, amíg egy újonnan kifejlesztett termékből szériá­ban gyártott árucikk lesz. A magyar vállalatokkal ha­gyományosan jók a kapcsola­taink. Legfőbb partnereinkkel, a Metrimpexszel, az Elektro­­modullal, a Videotonnal, a Budavoxszal és a Technoim­­pexszel tárgyalásokat folyta­tunk elsősorban számítástech­nikai berendezések, mérő- és ellenőrző műszerek vételéről és eladásáról, gyártási koope­rációk továbbfejlesztéséről. K. L. Wolfgang Eichmeyer, Ausztria: Új üzletekről tárgyalunk — Ausztria huszonkettedik alkalommal vesz részt a tava­szi BNV-n. Százötvenhét oszt­rák cég képviselteti magát a budapesti termékbemutatón, ti­zenöttel több, mint tavaly, ör­vendetes, hogy a két ország között az utóbbi években jól fejlődött a kereskedelmi for­galom. A magyar gazdaság rendszere tapasztalataink sze­rint nyugodt, stabil. Fizetési problémák nincsenek köz­tünk. Országaink jó kapcsolatait erő­síti a növekvő turistaforgalom is: évente 800—900 ezer oszt­rák látogat Magyarországra. Mindezek alapján nem vélet­len, hogy területét tekintve Ausztria a legnagyobb nyugati kiállító a BNV-n. A vásáron részt vevő oszt­rák cégek 80%-át régi, jó kap­csolatok fűzik magyar partne­reikhez. Nagy gondot fordí­tunk a magyar vállalatokkal, szövetkezetekkel való tárgya­lásokra, új üzleti kapcsolatok kialakítására. Jóleső érzés látni, hogy so­kan meglátogatják standjain­kat. Látogatóink főleg a koope­rációs kapcsolatok, a know­­how-átadások iránt érdeklőd­nek. Csak elismeréssel szólhatok a Hungexpo rendezéséről. A szakmai napok pedig jó lehe­tőséget nyújtanak a tárgyalá­sok zavartalan lebonyolításá­ra — mondta befejezésül az osztrák kiállítás vezetője, E. Cs. I I I I I I I I I I I I I I I I I 111 11 I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I LADA GÉPKOCSIJÁNAK lakatos- és fényezőmunkáit végeztesse A HUNGARO SZERVIZ LADA MÁRKASZERVIZÉNEK új üzemrészében. IIIllllllllllllllllllllll ÁB kárfelvétel a helyszínen. Nagy alkatrészkészlet­, igen kedvező javítási határidők. Hungaroszerviz III Budapest IX., Hentes u. 12—14. Telefon: 339-138. Illllllllllllllllll I I I I III I II I I I I I I I II I I I I I I I I I I I I I I I I IIII I I I I I I­lllllllllllllllllllll

Next