Népszabadság, 1981. május (39. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-27 / 122. szám
KÖZGAZDASÁG Világgazdaság és alkalmazkodás Évtizedünk fordulóján a világnak mind a fejlettebb, mind a kevésbé fejlett országaiban lassult a gazdasági növekedés. Mérsékelt ütemben emelkedik vagy stagnál a termelés, ennek megfelelően viszonylag szerényebb lehet a fogyasztás, és kevesebbet fordíthatnak a jövőt megalapozó fejlesztésre. A lanyhulás irányzata világméretű, de okai és megnyilvánulási formái országonként, országcsoportonként nem minden tekintetben azonosak. A gazdasági nehézségek hátterében legalább három tényezőcsoportot ismerhetünk fel. A fejlett tőkés országok — a technológia és az ellátottság magas szintjét elérve — nem tudnak szabadulni az inflációtól, és védekezni kénytelenek a világpiaci megrázkódtatások, például az olajárrobbanás ellen, miközben termelőkapacitásaikat, nem utolsósorban az emberi munkaerőt csak hiányosan használják ki. Vannak „örökölt” hátrányok: a történeti fejlődésben elmaradott ázsiai, afrikai, latin-amerikai országok nagy része a világgazdaság kialakult feszültségei közepette még inkább eladósodik, társadalmi viszonyaik visszahúzó ereje, kormányzati rendszereik ingatagsága gyakorta kiütközik. Végül az európai szocialista országokban — a gyors menynyiségi fejlődés évtizedei után — még nem alakították ki a hatékony, nemzetközileg versenyképes újratermelés és az ehhez szükséges irányítás és gazdálkodás mechanizmusát. Visszaesés a tőkés országokban A világgazdaságban nagy súlyt képviselő fejlett tőkés országokban a gazdasági fejlődés töréspontja az 1973-as év volt. Ekkor tetőzött a megelőző időszakban kibontakozó fellendülés, és ekkor fokozta fel a túlfűtött kereslet a már galoppozó inflációt; mindez egybeesett az első olajárrobbanás kezdetével. Az 1973-at megelőző évtizedben a fejlett tőkés országok nemzeti terméke együttesen számítva átlagosan évi 5%-kal emelkedett. A növekedés 1973—1979 között a felére, évi 2,5%-ra esett vissza, 1980- ban és 1981-ben pedig alig éri el vagy haladja meg az 1%ot. Ezzel együtt a munkanélküliek száma felduzzadt, noha a mediterrán országokból a hatvanas években bevándorolt vendégmunkások nagy része távozni kényszerült. Paradoxnak tetsző, ám a jövedelemelosztási konfliktusok fényében már kevésbé meglepő jelenség, hogy miközben a termelés alig nő, az infláció továbbra is rendkívül magas, átlagosan meghaladja az évi 10%-ot. Eltekintve most a nemzeti sajátosságoktól, a fejlett tőkés országok kormányai kettős kihívással találták szemben magukat. Belföldön biztosítani kellett a költségvetési bevételeket a növekvő társadalmi szükségletek arányában, továbbá segíteniük kellett, hogy a bérek elérjék, de ne haladják meg azt a minimumot, amely a „társadalmi béke” fennmaradása érdekében elengedhetetlennek látszott, végül ügyelniük kellett arra, hogy a profitok színvonala fennmaradjon vagy ne csökkenjen a beruházásokat veszélyeztető mértékben. Az érdekek ilyen ütközése konfliktusokkal terhes, és az elosztás csak a nominális jövedelmek és árak állandó emelkedése — tehát infláció — keretében valósulhat meg. A gazdasági kihívás más oldalról nemzetközi eredetű. 1973 óta a nemzetközi vásárlóerő — s így az importképesség — megoszlása nagymértékben eltolódott a nyersolajat exportáló kevés számú ország javára és a nyersolajat importáló nagyszámú ország hátrányára. A nyersolajexportőrök, főleg az OPEC tagjai, hatalmasra duzzadt devizabevételeiknek csak kis részét tudták többletbehozatalra fordítani, bármily gyorsan nőtt is ezeknek a meggazdagodott országoknak az importja. Devizatartalékaik másik hányadát a nemzetközi tőkepiac útján beruházásra (részben spekulatív célú befektetésre) fordították. A felesleg elég tekintélyes hányada hosszabbrövidebb ideig kikerült a nemzetközi körforgásból, a nemzetközi áruforgalom finanszírozásában nem vehetett részt. Ez az egyik fontos oka a világkereskedelem lassulásának. Óvatosabb vállalkozások A külkereskedelmi és a folyó fizetési mérlegek halmozódó deficitje, valamint a belföldi eredetű, de a külső hatásokkal is összefonódó infláció védekezésre késztette a tőkés országok kormányait és bankszervezeteit. Energiatakarékosságra ösztönző intézkedéseket hoztak, aminek kezdeti eredményei már mutatkoznak. Pénzügyi korlátozásokat vezettek be, emelték a kamatlábat; a következmény a gazdasági növekedés lassulása volt, a külkereskedelmi mérlegre nehezedő nyomás némi enyhülésével. Ez utóbbit azonban a második olajárrobbanás (1979—1980) — legalábbis egyelőre — aláásta. A gazdasági növekedés viszszafogása, amely különösen 1974—1975-ben és 1979-től volt jellemző, kiváltotta a beruházási tevékenység erős ingadozását, hanyatlását. Az OECD- országokban az állótőke-beruházások 1973—1979 között évi átlagban csak 1%-kal nőttek az 1973-at megelőző évtizedben elért 6%-kal szemben. Ez annál szembeötlőbb, mivel az utóbbi években a termelőberendezések erkölcsi kopása minden bizonnyal meggyorsult: elég, ha az energiatermelés és -felhasználás szerkezete átalakításának szükségességére, az eladók közötti verseny éleződésére és a termékegységre jutó munkaerőköltség növekedésére gondolunk. A beruházási tevékenység azért veszített lendületéből, mert a beruházások kockázata megnőtt, a beruházók óvatossá váltak. A heves infláció, az energia árának kiszámíthatatlan növekedése, a valutaárfolyamok ingadozása és végül a belpolitikai, valamint a nemzetközi helyzet előre nem jelezhető változásai — mindez gyakran készteti a kormányokat gazdaságpolitikai irányváltásra, a vállalatokat pedig a nagyobb arányú vállalkozásoktól való tartózkodásra. A gazdasági növekedés lassulása mindamellett nem jelenti egyúttal a gazdasági fejlődés megtorpanását. A nehezebb piaci körülmények nagyobb erőfeszítésre késztetik a termelőket. A technológiai haladás, az újítások váltakozó súlyponttal, de változatlan intenzitással folytatódnak. Új termékek, eljárások, új termelési és kereskedelmi módszerek bevezetése továbbra is napirenden van. A kitörés a jelenlegi stagnálásból két okból is elkerülhetetlen. Egyrészt a vállalatok nagy részének fennmaradása függ attól, hogy versenyképesek maradnak, illetve azzá válnak-e. Másrészt mind az egyes országok, mind az egyes termelők számára nő a külföldi piac jelentősége, miközben a nemzetközi kereslet csak lassan bővül. A versenyképesség megteremtése, megszilárdítása, javítása — ez áll ma a világ legtöbb országa gazdaságpolitikai törekvéseinek a középpontjában. Sikerre azok számíthatnak, akik a világpiac külső — tehát az egyes országoktól, illetve vállalatoktól független — körülményeihez, azok változásához folyamatosan és rugalmasan alkalmazkodni tudnak. Az alkalmazkodás útja A világgazdasági környezet változásai, kevés kivétellel, mind a tőkés, mind a szocialista országokat részben hasonló jellegű feladatok elé állították. Ilyen törekvés az energiakímélő megoldások szorgalmazása a felhasználásban, az energiaigényesség lehető csökkentése a termelési szerkezet alakításában, az importgazdálkodás észszerűsítése, az exportorientáció erősítése. Az sem érdektelen, hogy több országban a kormányzat — a gazdasági-társadalmi feszültségek oldására törekedve — nagyobb figyelemmel kíséri a társadalomtudományok művelőinek kritikai elemzéseit és javaslatait. A nemzetközi versenyképesség kulcskérdése az állam és a vállalatok közötti célszerű munkamegosztás és az állam képessége arra, hogy a vállalatokat műszaki fejlődésre, a hazai és a nemzetközi piac követelményeinek lehető kielégítésére késztesse. Az ehhez szükséges eszközök, módszerek változatosak lehetnek; megválasztásuk részben a társadalmi rendszerek sajátosságaitól és az egyes országok adottságaitól függ, vannak ugyanakkor minden országra vonatkoztatható — felismerhető — követelmények. Kedvezőbb helyzetben vannak a nemzetközi versenyben azok az országok, amelyekben a kínálat megfelelő rugalmassággal követi a kereslet szerkezetének alakulását, folytonos megújulását. Ehhez a követelményhez mi akkor tudunk felzárkózni, ha a vállalati szektor mozgáslehetőségét növeljük. A központi irányítás nyilván nem vállalhatja magára a felelősséget az áruk és a szolgáltatások milliónyi változata kínálatának megteremtéséért, a választék bővítéséért, a minőségért, a szállítási határidőkért. Másrészt csak az irányító központ — s erre a mi körülményeink között nagy lehetőség van — hozhat létre olyan gazdasági-társadalmi közeget, amelyben a vállalatoknak létérdeke a kereslettel összhangban álló kínálat megteremtése és megújítása, a minőség és a pontosság, valamint a ráfordítás és az eredmény viszonyának kedvező alakítása. Ez elvezethet versenyhátrányunk csökkentéséhez más vonatkozásban is. A tőkés országok termelői ugyanis a tevékenységükhöz szükséges anyagokat, gépeket, eszközöket versenypiacon, tehát gyorsan és többnyire a legelőnyösebb ajánlatot és partnert kiválasztva szerezhetik be. Nálunk ma még a belföldi vállalatok közötti eladó-vevő kapcsolatban az eladók fölénye érvényesül, a beszerzés nehézkes, ez lassítja, drágítja, rugalmatlanná teszi a termelési folyamatot és a fejlesztést. Továbbá: a teljesítmény elismerése az egyéni és a vállalati jövedelemben és a teljesítmény hiányának el nem ismerése ugyancsak jelentős felhajtóerő. Minél gyorsabban haladunk ebbe az irányba, annál inkább javulhat országos átlagban — a vállalatok versenyképessége A hasonló helyzetben levő vállalatok teljesítményében mutatkozó nagy eltérések ugyanakkor arra utalnak, hogy az adott lehetőségeket a jól vezetett vállalatok jobban kihasználják, és figyelemre méltó eredményeket érhetnek el. Lehetőségeink Az alkalmazkodóképesség javulása megnyitja az utat a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek fokozott kihasználására. Egyrészt ugyanis exportteljesítményeink közvetlen növekedését eredményezheti, ami erősíti helyzetünket mind a KGST-országokkal való gazdasági együttműködés, mind a nem szocialista országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok területén. Másrészt lényeges haladást érhetünk el — hozzátehetjük: kell is elérnünk — a nemzetközi munkamegosztás korszerű, a forgalmi szférán túlmenő módjaiba történő bekapcsolódásban. Külső erőforrások kölcsönös előnyökön nyugvó bevonása meggyorsíthatja gazdasági fejlődésünket. Rába András a Konjunktúra- és Piackutató Intézet igazgatóhelyettese „Rehabilitálták” a bolgár szenet Az energiaválság egyik legfontosabb következménye a bolgár villamosenergia-ipar szempontjából a hazai szénkészletek „rehabilitálása”. Arról van szó ugyanis, hogy 1970-ben véget ért a hazai szénkészletek kitermelésének egyenes vonalú fejlesztése (az évi átlagos kitermelés 16 millió tonnáról 29,2 millió tonnára emelkedett a hatvanas évek elejétől). A kitermelés ingadozásának tízéves időszaka következett. Csak 1980-ban tapasztaltak jelentős növekedést: 31,5 millió tonna volt a termelés. Ennek az ingadozásnak az okát keresve kissé távolabbra kell visszanyúlnunk az időben. Az ötvenes években fedezték fel Bulgáriában a legnagyobb lignitvagyont — erre épül ma a kelet-maricai bánya- és energiaipari komplexum. Itt összpontosul hárommilliárd tonna az ország ötmilliárd tonnás szénkészletéből. A szénkészletre épített első két villamos erőmű üzemeltetése azonban bizonyos elégedettséget keltett az energetikusok körében. A lignit ugyan elég kis önköltségigel termelte a villamos energiát, de több nehézséget is okozott. Ez lehűtötte a kezdeti lelkesedést, annál inkább, mert a bolgár szénvagyon 90%-a lignit. Ezért inkább a Szovjetunióból importáltak kiváló minőségű szenet, s erre építettek több nagy teljesítményű erőművet. A „rehabilitáció” azonban nem korlátozódik csupán a kelet-maricai szénvagyonra. Növekszik a nyugat-maricai területen és a Szófiai-medencében található lignitkészletek felhasználása is. Ugyancsak bővül a barna- és a feketeszén kitermelése, jóllehet, a készletek igen korlátozottak. Mindezek eredményeképpen az 1980. évi 31,5 millió tonnáról tíz év alatt 62 millió tonnára emelkedik az ország teljes széntermelése. Ez az ugrásszerű emelkedés összhangban van a KGST energia- és tüzelőanyag-ipari hosszú távú célprogramjával, amely feltételezi a helyi erőforrások maximális hasznosítását. A szénkitermelés és vele kapcsolatban a villamosenergia-termelés rohamos növekedése ellenére a hőerőművek aránya nem emelkedik, sőt csökken a villamosenergia-kitermelésben: az 1980. évi 72,5%-ról 49,3%-ra 1990-ben. Ennek az az oka, hogy távlatilag az atomerőművek termelése kerül az első helyre. Az 1990 utáni fejlesztés még bizonytalan, elsősorban a Dobrudzsa területén feltárt kiváló minőségű feketeszéntől függ. A földtani vizsgálatok megállapították, hogy a készlet 30%-a alkalmas kokszosításra. A kedvezőtlen geológiai adottságok — nagy mélység, talajvizek — ellenére a prognózisok derűlátóak. Arra számítanak, hogy 1990 után megkezdődik a művelés. (Szofiapressz-Bulletin) Partnereink a BNV-ról A Budapesti Nemzetközi Vásár az idén is széles körű kitekintést ad a világra, és — amint arról napi tudósításaink is beszámolnak — új lehetőségeket tár fel külgazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésére. Ezekről a lehetőségekről nyilatkoztak a BNV-n megkérdezett külföldi partnereink is. Andrej Babesko, Szovjetunió: Hasznos tapasztalatcsere — Első ízben vagyok a szovjet kiállítás igazgatója a tavaszi BNV-n, s óriási hatással van rám mind a vásár, mind Budapest. A vásár, véleményem szerint, a világ számtalan országa műszaki újdonságainak kiválóan szervezett szemléje, s nem véletlen, hogy igen sok kiállítót vonz. A Szovjetunió a hagyományos részvevők közé tartozik, örülünk, hogy lehetőségünk van bemutatni látogatóinknak a szovjet tudomány és technika vívmányait, egyebek között olyan ágazatokban, mint a gép- és autógyártás, az energetika és az elektronika, a fémkohászat és a nehézgépgyártás. A vásáron 22 szovjet külkereskedelmi egyesülés mintegy ezerféle terméket mutat be, amelyek a szovjet ipar eredményein felül a KGST-együttműködés fejlődését is illusztrálják. A budapesti tavaszi vásár igen jó alkalom arra, hogy összevethessük a különböző országok műszaki-tudományos eredményeit. Jó iskola ez a szakembereknek, a mérnököknek, a technikusoknak, minden szakembernek. A BNV emellett hozzájárul az országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. A vásár idején több üzletet is kötöttek vállalataink. Május 24-én például 72 millió rubel értékű szerződést írt alá a magyar Metalimpex és a szovjet Promszkjoexport külkereskedelmi egyesülés. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Szovjetunió részvétele a vásáron hozzájárul a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok, a nemzetközi kereskedelem fejlődéséhez és a népek közötti barátság megszilárdításához. K. J. Rolf Hüsch, NSZK: Bővülő együttműködés — Az idén több mint háromszáz cégünk vesz részt a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, amelyen a bajorországi kiállítók ezúttal önálló standon szerepelnek — mondta az NSZK külkereskedelmi minisztériumának képviselője. — Kiállítóink nagy száma azt igazolja, hogy magyar partnereikkel kölcsönösen jó az együttműködésük, s ezt a jövőben is fejleszteni kívánják. A magyar népgazdaság következő ötéves fejlődésére vonatkozó elképzelések nemrég váltak ismertté. Az új ötéves tervben foglalt célok jó tájékoztatást adtak a mi cégeinknek is. A kölcsönösen előnyös együttműködésre véleményem szerint a jövőben mind több lehetőség nyílik. A magyar vállalatok és a mi cégeink jelenleg 350 kooperációs megállapodás alapján végeznek közös munkát. Az eddigi eredmények az együttműködés bővítésére biztatnak. Úgy gondolom, hogy elsősorban a gépgyártásban és a mezőgazdaságban van erre mód, és érdemes továbbfejleszteni az együttműködést harmadik országok piacán is. A tavaszi vásár mérlegét még nem készítettük el, így csupán azokra a véleményekre alapozhatok, amelyeket eddig hallottam kiállítóinktól. Ezek a vélemények kivétel nélkül jók. Személyes tapasztalataim alapján is csak azt mondhatom: érdemes volt eljönni. M. P. Jana Bacova, Csehszlovákia: A verseny mind élesebb — A KOVO külkereskedelmi vállalat, amelynek kiállítási igazgatója vagyok, az idén 40 hazai és külföldi vásáron vesz részt. Ezeket az alkalmakat nemcsak arra használjuk fel, hogy tárgyaljunk hagyományos kereskedelmi partnereinkkel, hanem arra is, hogy körülnézzünk, megállapítsuk, hol tartanak a fejlődésiben versenytársaink, mi az, amiben mi hozzájuk képest elöl járunk, és mi az, amiben el vagyunk maradva. A BNV tapasztalatait majd csak otthon mérjük föl alaposan. Egy dolog azonban máris nyilvánvaló: a technikai fejlődés mind gyorsabb, a kereskedelemben a verseny a vevőért mind élesebb. Ha körülnéz a standunkon, láthatja: számítástechnikai eszközöket, nyomdaipari gépeket, integrált áramköröket és rádióipari építőelemeket állítunk ki. Ezekből a termékekből itt, a BNV-n is nagy a kínálat, sok a versenytársunk. Ahhoz, hogy tartani tudjuk velük a lépést, vagy megelőzzük őket, elsősorban arra van szükségünk, hogy vállalataink rövidítsék azt az időt, amíg egy újonnan kifejlesztett termékből szériában gyártott árucikk lesz. A magyar vállalatokkal hagyományosan jók a kapcsolataink. Legfőbb partnereinkkel, a Metrimpexszel, az Elektromodullal, a Videotonnal, a Budavoxszal és a Technoimpexszel tárgyalásokat folytatunk elsősorban számítástechnikai berendezések, mérő- és ellenőrző műszerek vételéről és eladásáról, gyártási kooperációk továbbfejlesztéséről. K. L. Wolfgang Eichmeyer, Ausztria: Új üzletekről tárgyalunk — Ausztria huszonkettedik alkalommal vesz részt a tavaszi BNV-n. Százötvenhét osztrák cég képviselteti magát a budapesti termékbemutatón, tizenöttel több, mint tavaly, örvendetes, hogy a két ország között az utóbbi években jól fejlődött a kereskedelmi forgalom. A magyar gazdaság rendszere tapasztalataink szerint nyugodt, stabil. Fizetési problémák nincsenek köztünk. Országaink jó kapcsolatait erősíti a növekvő turistaforgalom is: évente 800—900 ezer osztrák látogat Magyarországra. Mindezek alapján nem véletlen, hogy területét tekintve Ausztria a legnagyobb nyugati kiállító a BNV-n. A vásáron részt vevő osztrák cégek 80%-át régi, jó kapcsolatok fűzik magyar partnereikhez. Nagy gondot fordítunk a magyar vállalatokkal, szövetkezetekkel való tárgyalásokra, új üzleti kapcsolatok kialakítására. Jóleső érzés látni, hogy sokan meglátogatják standjainkat. Látogatóink főleg a kooperációs kapcsolatok, a knowhow-átadások iránt érdeklődnek. Csak elismeréssel szólhatok a Hungexpo rendezéséről. A szakmai napok pedig jó lehetőséget nyújtanak a tárgyalások zavartalan lebonyolítására — mondta befejezésül az osztrák kiállítás vezetője, E. Cs. I I I I I I I I I I I I I I I I I 111 11 I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I LADA GÉPKOCSIJÁNAK lakatos- és fényezőmunkáit végeztesse A HUNGARO SZERVIZ LADA MÁRKASZERVIZÉNEK új üzemrészében. IIIllllllllllllllllllllll ÁB kárfelvétel a helyszínen. Nagy alkatrészkészlet, igen kedvező javítási határidők. Hungaroszerviz III Budapest IX., Hentes u. 12—14. Telefon: 339-138. Illllllllllllllllll I I I I III I II I I I I I I I II I I I I I I I I I I I I I I I I IIII I I I I I Illlllllllllllllllllll