Népszabadság, 1981. május (39. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

1981. május 10., vasárnap NEPSZABADSAE 11 I Ezt látni kell! Kárpátukrán tájház Komlóskán A Zempléni-hegység keleti vonula­tának egyik medencéjében, 400—500 méter magas hegyektől övezve, Tolcsva közelében fekszik hazánk néhány kárpátukrán lakosságú köz­ségének egyike, Komlóska. A közép­kori eredetű település a török hábo­rúk, majd a szabadságküzdelmek következtében elnéptelenedett, ezért ide és még két közeli kisközségbe a 18. században kárpátukránokat tele­píttettek az ország északkeleti me­gyéiből. Leszármazottaiknak a szá­ma napjainkban 850-re tehető Kom­lóskán. Ez a kis település jellegzetes er­dőgazdasági falu, amelynek lakosai évszázadokon át az erdőből éltek. Néprajzi szempontból is jellegzetes község, mivel sokat megőrzött a haj­dani népi kultúrából. Egy régi zsúp- fedeles parasztházat felújítva, a múlt év őszén kárpátukrán tájházzá rendeztek be. A ház beosztása olyan, mint a hagyományos parasztházaké általában: pitvar, kamra, szoba és az ezekkel egy fedél alatt levő is­tálló. A pitvarban, kamrában kézi daráló, köpülő, vékák, búzás-, lisz­teskádak, fennállók, tálak, szakajtók és más tárolóalkalmatosságok. Min­den tárgy, eszköz, természetesen fá­ból készült. A lakóépület fő helyisége itt is a szoba, amelyet azonban ezen a vidé­ken, sőt a zempléni hegyeken túl, a Hemád menti falvakban még ma is háznak neveznek. A szoba nagy ré­szét az úgynevezett kabolás kemen­ce foglalja el a sütéshez, főzéshez használt öntöttvas és keménycserép edényekkel, különböző evőeszközök­kel. Gazdag, a maga nemében pompás bútorzata, berendezése van a kom- lóskai tájház szobájának. Belépéskor mindjárt szemünkbe tűnik a hatal­mas mestergerenda, aztán a sátor­aljaújhelyi asztalosműhelyekből ki­került, sötét alapon virágokkal dí­szes festett karosládák, magasra ve­tett két ágy, a terített asztal, hát­támlás székek, ruhásszekrényül használt, háromfiókos komód, a fa­lon szentképek, cseréptálak, virág­mintás tányérok, amelyek a közeli tel'kibányai, hollóházi gyárakból ke­rültek a múlt század óta Komlóská- ra és a szomszédos községek házaiba. Hegyi József MIHlt A helyreállított tájház és belseje. katona Ferenc felvételei a H „Front van” — mondják a mentők, ha aznap az át­lagosnál több karambol­hoz kell kivonulniuk. A köznyelven elhangzó meg­állapítás tudományos bizonyítékok­kal alátámasztott összefüggéseket rejt, mégis, fölöttébb valószínűtlen, hogy a közlekedési szabálysértés el­követőjének vagy baleset okozójának enyhítő körülményként számítanák be a meteorobiológiai hatások — vá­ratlan időjárás-változás, ionizáció, mágneses vihar — okozta élettani fo­lyamatokat. Az nem kétséges, hogy a gépjár­művezetés biztonsága nagymérték­ben függ attól: a volán mögött ülő ember idegrendszere összhangban működik-e érzék- és mozgásszervei­vel. Márpedig ezt a működést olyan külső tényező, környezeti hatás is S2!abályozza vagy módosítja, mint az időjárásban bekövetkező hirtelen változás. Tekintve, hogy ezekben a napokban jócskán volt és van is ré­szünk a szeszélyes klímából, de ha­zánk időjárásában általában is elég­gé sűrűn követik egymást a külön­böző időjárási frontok, amelyek vo­nulásakor gyorsan megváltozik a légnyomás^ a hőmérséklet, a pára- tartalom, érdemes foglalkozni ezek közvetett közlekedési vonzataival. Annyi bizonyos, hogy nem árt, ha ki-ki ellenőrzi saját szervezetének reagálási módját az időjárásra, s an­nak megfelelően készül fel a jármű- vezetésre. Akik a melegfrontra érzékenyeb­bek, serkentő hatás jeleit — gyor­sabb szívverés és szaporább légzés, emelkedő vérnyomás — észlelhetik magukon, s jó előre figyelembe kell venniük, hogy ezek az élettani hatá­sok a közlekedésben elhamarkodott döntésekhez, fokozott ingerlékeny­séghez és feszültséghez, esetleg ve­szélyes kockázatvállaláshoz vezethet­nek. A hidegfrontrta érzékenyeket a vérnyomás csökkenése, a szívverés és légzés lassúbbodása, bágyadtság jel­lemzi, mindez a reakcióidő, a dön­tési folyamat, a cselekvés elnyúlá- sában nyilvánul meg, aminek egyik jól érzékelhető következménye — a növekvő fékút. Az autósokról nagy általánosság­ban feltételezhetjük, hogy egészsé­gesek, hiszen időszakos orvosi vizs­gálatuk kötelező. Esetükben az em­lített időjárási tényező megjelenése nem jár az egészségi állapot olyan mérvű romlásával, ami vezetésre képtelen állapotot idézne elő, de a frontbetörések veszélyessége éppen abban rejlik, hogy hatásukat nehéz felismerni, a közérzetet nem mindig befolyásolják demonstratívan. Több ezer hivatásos gépjárműve­zető körében végzett hazai kutatá­sok szerint a magyarok zömmel a melegfrontra érzékenyek — a bal­eseti grafikon is erre utal —, ezen belül a vizsgált autósok csaknem 13 százaléka igen erősen reagált az ilyen időjárás-változásra. Egyébként a közlekedési vállalatoknál kísérlet­ként bevezetett időjárási előrejelzés hasznosnak bizonyult, kevesebb lett a baleset, tapasztalati ténnyé vált, hogy a frontbetörések és azok hatá­sának tudatában a gépjárművezetők túlnyomó többsége óvatosabban, kö­rültekintőbben vezetett. Nem lenne haszontalan, ha az Űtinform és a népszerű „Útközben” rádióműsor a magángépkocsi-vezetők népes tábo­rát is rendszeresen, idejében tájé­koztatná arról: nemcsak a látási és útviszonyokat befolyásolja az időjá­rás, hanem az idegrendszert is meg­terhelik a várható, „láthatatlan” frontátvonulások. _ r. G. HELIKOPTER, REPÜLŐGÉP, ŰRRAKÉTA A repüléstudomány nagy úttörője Kármán Tódor születésének 100. évfordulójára A Wright fivérek gépe, az első mo­tor hajtotta repülőgép ötnegyed esz­tendővel azután szállt fel, hogy Kár­mán Tódor, a repülés később világ­hírű tudósa 1902-ben megszerezte gé­pészmérnöki diplomáját. Amikor 1963-ban , meghalt, az ember már megjelent a világűrben, az űrszon­dák a Hold, a Venus és a Mars tér­ségét kutatták, s műholdak tucatjai keringtek a Föld körül. Ennek a hat évtizedes tudományos és műszaki fejlődésnek mindvégig nemcsak tanúja, hanem rendkívül aktív részvevője is volt Kármán Tó­dor, aki most száz éve született. Egyszer megkérték a már idős tu­dóst, hogy próbálja értékelni élet­művét, alkotó munkásságának ered­ményeit. „Ha nagy természettudósoknak azokat tartjuk — mondta Kármán —, akik jelentős gondolataikkal gaz­dagították a tudományt, akkor szá­zadunkban az elsőség mindenképp Einsteint illeti meg, akinek a nevéhez négy rendkívül fontos gondolat fű­ződik. öt talán csak a megelőző szá­zadakban Newton múlta felül, öt vagy hat nagy gondolatával. Korunk valamennyi kimagasló természettu­dósa egy vagy legfeljebb két jelen­tékeny gondolatával tűnt ki. Jóma­gámnak három fontos gondolatom volt, esetleg három és fél.. Kármán — aki egyrészt nagyon is tudatában volt munkássága értéké­nek, másrészt megvetette az álsze­rénységet — persze semmiképpen sem akarta magát századunk kiemel­kedő jelentőségű természettudósai fölé helyezni. A remek humorú tudós e kijelentését elsősorban szellemes megállapításnak szánta. Lángelme volt, aki világhírét a fi­zikai és a műszaki tudományok ha­talmas területét átfogó munkássága eredményeinek és széles körű tudo­mányszervező tevékenységének kö­szönhette. Kimagaslóak aerodina­mikai, mindenekelőtt a hangfeletti sebességű repüléshez kapcsolódó ku­tatásai. Megalkotta a határfelület el­méletét, kidolgozta a repülő testek felületei kialakításának és méretezé­sének módszereit. Lényegbevágó eredményeket ért el a szilárdságtan, a képlékeny alakítás, a kristályrács­szerkezet vizsgálata, a magnetohid- rodinamika és az aerotermokémia területén. Számottevő mértékben já­rult hozzá a korszerű rakétatechnika kialakulásához. Budapesttől Budapestig 1881. május 11-én született Buda­pesten. Apja, Kármán Mór európai hírű, kiváló pedagógus és művelődés- politikus volt, akinek alkotásai közé tartozik többek között a budapesti gyakorló főgimnázium, valamint a középiskolai tanárképző intézet. Ugyancsak nemzetközi hírnévre tett szert Tódor testvérbátyja, Kármán Elemér is: a kriminálpedagógia hazai úttörőjeként tartják számon. Kármán Tódor tehetsége korán ki­bontakozott. Első nyilvános sikerét 1898-ban érte el: megnyerte a közép­iskolai matematikai versenyt. A bu­dapesti műegyetemen tanult 1898 és 1902 között. Oklevelének megszerzése után egy évig katona volt, és letette a tartalékos tüzértiszti vizsgát. Mi­után leszerelt, a hadseregből a mű­egyetem nagy hírű professzora, Bán­ki Donát tanszékére került tanárse­gédnek, egyszersmind a Ganz Va­gongyárban kutatómérnökként mű­ködött. Ez idő tájt kezdett foglalkoz­ni a szilárdságtan egyik fontos kér­désével: a rövid nyomott rudak ki­hajlásával. 1906-ban akadémiai ösztöndíjjal Németországba, a göttingai egyetem - re került, ahol a modern áramlástan megalapítójának, Ludwig Prandtl professzornak az oldalán dolgozott. Tudományos szemléletének kialaku­lására elhatározó módon hatottak az egyetem világhírű matematikapro­fesszorai: Dávid Hilbert és Félix Klein. Göttingában alkotta meg kihajlási elméletét, amelyet doktori értekezé­sében fejtett ki, és alig huszonnyolc éves korára a hírneves egyetem ma­gántanára lett. További kutatásai során 1911-ben a szilárd testek képlékeny folyásának az elméletét alapozta meg. Ugyanab­ban az évben fejtette ki az áramlás­ba helyezett testek mögött fellépő örvénysor elméletét. Ezt a jelenséget Kármán Tódor (1881—1963), az aero­dinamika világhírű magyar tudósa. a tudomány Kármán-féle örvénysor­nak nevezi. Hat évig működött a Prandtl-inté- zetben. 1942-ben rövid időre haza­tért, és néhány hónapig a Selmecbá­nyái Bányászati Akadémia tanára volt. Onnan az aacheni (Németor­szág) műegyetemre hívták meg tan­székvezető professzornak. Aacheni működését félbeszakította az első világháború: a mozgósításkor főhadnagyként katonai szolgálatra hívták be. Nagyothallása miatt hát­országi beosztást kapott: a csepeli ruharaktárba került. Egy teljes évig tartott, amíg a hadügyminisztérium­ban felismerték a fonák helyzetet, és átvezényelték Kármánt a Bécs mel­letti Fischamendbe, a repülőarzenál­ba, ahol a kutatási munkák vezetője lett. Javaslatára az arzenálban aero­dinamikai laboratóriumot rendeztek be és a kísérletekhez tervei szerint szélcsatornát építettek. Ott szerkesz­tette meg a sérülékeny tüzérségi megfigyelő léggömbök pótlására a világ első katonai forgószárnyas re­pülőeszközét: a PKZ típusú kötött helikoptert (amelynek elnevezésében a középső betű az ő nevének a kez­dőbetűje). Az őszirózsás forradalom idején visszatért Budapestre, és a Közokta­tási Minisztériumban a felsőoktatási reform munkálatát irányította. Ezt a munkakörét a Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztossá­gon is betöltötte, emellett a budapesti műegyetemen aerodinamikát adott elő. A Tanácsköztársaság bukása után tartania kellett attól, hogy az ellen- forradalmi bandák kezébe kerül. Előbb Budapesten, majd vidéken rej­tőzködött, míg végül hamis papírok­kal sikerült elhagynia az országot. 1919 végén ismét elfoglalhatta aache­ni tanszékét. Aachen és Pasadena Aachenben 1930-ig működött, s ez alatt az általa szervezett és irányí­tott aerodinamikai intézet a világ egyik legjobban ismert, nagy szakmai tekintélyű repüléstudományi kutató- központjává fejlődött. Kármán tudományosan rendkívül termékeny volt; egy ebék között Aachenben dolgozta ki az áramlás­tan fontos új fejezetét: a turbulencia hasonlósági elméletét. Emellett mint oktató is nagy sikerrel működött: hallgatóit magukkal ragadták elő­adásai, amelyek az új, tudományos műszaki szemléletet fejezték ki. Az áramlástan Oktatását szigorúan eg­zakt tudományos alapokra helyezte, törekedve az egyes kérdések lehető legvilágosabb megfogalmazására és egyszerű matematikai kifejezésére. Tudományszervezői tevékenysége nemzetközi távlatú és méretű volt: nagy erőfeszítéseket tett az első vi­lágháború idején megszakadt nem­zetközi tudományos kapcsolatok hely­reállítására, és 1922-ben az ő kezde­ményezésére jött létre Innsbruckban a nemzetközi áramlástani tudomá­nyos találkozó, majd két évvel ké­sőbb Delftben az első nemzetközi al­kalmazott mechanikai konferencia. Ez utóbbin ismerkedett meg Ró­bert Millikan Nobel-díjas fizikussal, a Californian Institute of Techno­logy (a pasadenai műszaki egyetem) igazgatójával. Az ő meghívására járt először Amerikában, 1926-ban: elő­adást tartott Pasadenában. A követ­kező években Dániel Guggenheim amerikai nagytőkés több millió dol­láros alapítványából megszervezte a pasadenai egyetem aerodinamikai kutatólaboratóriumát. Egy ideig vál­takozva Aachenben és Pasadenában dolgozott, majd 1930-tól teljes mun­kásságát az amerikai intézetnek szentelte, anélkül, hogy aacheni pro- fesszorságáról lemondott volna. Tudvalevő, hogy a hitleri hatalom- átvétel (1933) után a nértiet egyete­mek valamennyi zsidó származású tanárát szinte napok alatt megfosz­tották katedrájától. Göringnek, a lé­gierő vezetőjének parancsára Kár- mánnal ugyan hajlandóak lettek vol­na kivételt tenni, és felszólították a visszatérésre, ő azonban elutasította a kétes „megtiszteltetést”. A Guggenheim-laboratóriumban Kármán munkatársaival az aerodi­namika — elsősorban a hangsebes­ség feletti repülés — több alapvető kérdését oldotta meg. A laboratórium azonban nemcsak a repülés, hanem az űrhajózás tudo­mányának is kivételes jelentőségű bázisává lett. 1936-ban egyik kitűnő hallgatója, Frank J. Maiina azzal a javaslattal fordult Kármánhoz, hogy támogassa őt és két társát rakéta­kísérleteikben. A tudósnak megtet­szett a fiatalok elképzelése, s a kis csoport élére állt. A csoport hama­rosan újabb tagokkal bővült, és né­hány év leforgása alatt igen szép eredményeket ért el. Kezdetben ma- gaslégkör-kutató rakétákat akartak építeni, de sikereik csakhamar fel­keltették a légierő érdeklődését, és repülőgépek startrakétáinak a kidol­gozására kaptak megbízást. Jó ered­ményekkel dolgoztak a rakétahajtó­anyagok fejlesztésén is. A kutatócsoport 1944-ben Jet Pro- pulsion Laboratory (sugárhajtás-la­boratórium) néven önálló intézetté vált, ahol Kármán vezetésével több akkori nagy rakétát fejlesztettek ki. Még Kármán életében a JPL lett az amerikai asztronautika egyik köz­ponti intézménye. 1958 óta a JPL az amerikai űrhatóság: a NASA keretei között végzi munkáját; eredményei az amerikai űrszondák (Pioneer, Ma- riner, Viking, Voyager) programjai­ból jól ismertek. Neve a Holdon és a Marson A második világháború idején az akkor már hatvanadik éve felett járó tudós jelentős részt vállalt az ame­rikai légierő tudományos tanácsadó bizottságának a munkájában. Az ötvenes évek elején, a hideg­háború csúcspontján a hírhedt Ame- rikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság eljárást indított Kármán közeli munkatársa és egykori kiváló tanítványa, a kínai Cien Hsue-sen ellen, akit végül is kiutasítottak az Egyesült Államokból. Kármán hiába próbált fellépni a kínai tudós érde­kében: „barátságosan” figyelmeztet­ték, hogy jó lesz, ha nem foglalkozik tovább az üggyel, hiszen a vizsgáló bizottságban megkérdezhetik, hogy mit csinált 1919-ben Magyarorszá­gon ... Kármán volt a megalapítója és el­ső elnöke a Nemzetközi Asztronauti­kai Akadémiának. Elismertségének beszédes jele, hogy huszonkilenc egyetem és főiskola avatta tisztelet­beli doktorává, közöttük 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem, amely­nek elődjén, a József-Műegyetemen kezdődött meg tudományos pályafu­tása. Több akadémia választotta tag­jává, nem sokkal halála előtt pe­dig Kennedy elnök kezéből vette át a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést: a nemzeti tudományos érmet. Ebben a kitüntetésben ő ré­szesült először. Régi németországi barátait láto­gatta meg, amikor 1963. május 7-én, négy nappal 82. születésnapja előtt Aachenben elhunyt. Hamvai Pasade­nában nyugszanak. A Hold túlsó oldalán, valamint a Marson kráter őrzi a nevét. Emléké­re Budapesten, a Közlekedési Mú­zeum előtt állítottak mellszobrot. Nagy István György KÖZÚTI JVAPTÓ Front van...

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék