Népszabadság, 1981. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-20 / 143. szám
10 Az emberi tényező TÁRSADALMI SZEMLE □ TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK □ KÖZGAZDASÁGI SZEMLE O SZOCIOLÓGIA Tagadhatatlan, hogy a gyakori használat az utóbbi időben alaposan devalválta a „hatékonyság” és „az emberi tényező” kifejezést. Emiatt sokszor már félve kell leírni ezeket a gazdaságpolitikai stílusváltás alapelemeinek tekinthető, más szóhasználattal nem helyettesíthető fogalmakat. Voltaképpen ez a két fogalom áll Kozma Ferenc tanulmányának középpontjában (Társadalmi Szemle, 1981. 6. szám), amely arra kíván választ adni, hogy a gazdaság szféráján túlmenően egész társadalmunkban milyen folyamatokkal lehet és kell meggyorsítani a minőségi szemlélet fölülkerekedését. Ismeretes, hogy vállalatainknál a termelési folyamatok szervezettsége alacsonyabb fokú, mint amenynyire azt a termelőerőink lehetővé tennék. Meg lehet kockáztatni azt az állítást — írja a szerző —, hogy népgazdaságunk az alacsony fokú szervezettségből következően többet veszít évente, mint a külgazdasági cserearányromlás következtében, s hogy a termelőfolyamatok és általában az egész népgazdaság szervezettségi hiányai nagyobb forrásai az árnövekedésnek, mint az a világpiaci infláció, amely az importon keresztül népgazdaságunkba begyűrűzik. A szervezettség és a jó minőség uralkodóvá tétele ösztönzési, szabályozási, nevelési, képzési, tudatformálási feladat egyszerre. Nincs egyetlen olyan gazdasági vagy politikai „csodaszer” sem, amelynek alkalmazása önmagában sokat segítene a mai helyzeten. A javítás irányába ható intézkedéseknek igen összetetteknek kell lenniük, s ebből a szempontból átgondolandó iskoláink tanítási-nevelési rendszere, a káderkiválasztás, a tömegpropaganda, az életkörülmények alakítása is. A gazdaságpolitikai szemléletváltásnak talán legnagyobb követelménye az — olvashatjuk a tanulmányban —, hogy egyértelműbben az emberi szaktudásra, szorgalomra, vállalkozóképességre kell építeni a gazdaság célrendszerét, s eszközrendszerével is elsősorban az ember alkotóképességének kifejlesztését kell elősegíteni. Nálunk a meglevő elevenmunka-potenciálnak csaknem kétharmada szakemberi munka végzésére alkalmas. Ha ennek a potenciálnak csak egyötöde rendelkezik olyan képességekkel, amelyek időnként valamilyen fokú érdemi újítást eredményezhetnek, ez is több mint félmillió olyan szakképzett emberfőt jelent, amelynek innovációs képességeire népgazdaságunk számíthat. Meghatározó szerepe van az innovációs folyamat megkönyöítítésében vagy megnehezítésében annak a közegnek, amelyben az innovációs folyamat végbemegy. Nem lehet eléggé hangsúlyozni — ezt már Pál Lénárdtól idézzük, akinek a tudományos-technikai haladás társadalmi-gazdasági öszszefüggéseiről egy korábban tartott előadását a Társadalomtudományi Közlemények legújabb (1981. 1.) száma közli —, hogy az innováció kibontakozásának fontos feltétele a társadalom tervezési, szabályozási, döntési, irányítási, képzési, továbbá intézményi-szervezeti rendszerének és érdekviszonyainak állandó korszerűsítése. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az innováció megsérti a termelési, intézményi rendszer stabilitását, szembekerül a meglevő struktúra és önmozgás tehetetlenségével, ezért megvalósítása törvényszerűen ellenállásba ütközik. Az emberi tényezőnek természetesen nemcsak minőségi, hanem mennyiségi összefüggései is vannak: a hatékonyság javításának igen fontos forrása a termelésben foglalkoztatott alkalmazotti létszám csökkentése. Az elmúlt évtizedek folyamatainak elemzéséből levonható legfontosabb tanulság — figyelmeztet rá Sípos Béla tanulmánya (Közgazdasági Szemle, 1981. 5. szám) —, hogy nálunk az iparirányítás konkrét rendszerétől függetlenül állandóan nő az iparban az alkalmazottak létszáma. Alacsony átlagos termelékenységünk egyik meghatározó tényezője az alkalmazottak viszonylag nagy aránya. A nem fizikai dolgozók létszámának csökkentésében tartós megoldást nyilvánvalóan csak a vállalati tevékenység feltételeinek átfogó szabályozása hozhat, amely megteremti a vállalatok erőteljes érdekeltségét az ésszerűbb munkaerőgazdálkodásban. A termelési kultúra, a munkaerkölcs, a munkafegyelem publicisztikában gyakran körüljárt témáját Pogány György most a szociológia eszközeivel vizsgálta meg. Tanulmánya (Szociológia, 1980. 3—4. szám) elsősorban a munkaerkölcs és a munkafegyelem társadalmi meghatározottságát, továbbá a munkafegyelem szintjét és változását meghatározó tényezőket boncolgatja, vagyonra kell építenünk, valamint a kőolaj- és földgázelőfordulásokra. Az elkövetkezendő időszakban — írja Kapolyi László az ásványkincseinket és energiagazdaságunk helyzetét fölmérő tanulmányában (Statisztikai Szemle, 1981. 5. szám) — a mostani termelés (évi 2 millió tonna kőolaj és 6—6,5 milliárd köbméter földgáz) szinten tartásához jelentős mértékben a földtani kutatások sikerére és olyan új termelési módszerek bevezetésére kell alapoznunk, amelyek a kihozatalt lényegesen javítják. A hazai szénvagyont illetően igen sokat várhatunk a felszíni műveléssel lefejthető lignitkészleteinktől. A mélyművelésű széntermelés növelésének keretében Észak-Magyarországon körülbelül hatmillió tonnás barnaszénbányászat alakítható ki, ami 7—7,5 millió tonnáig bővíthető. Jelentős és jó minőségű barnaszénkészleteink vannak a Dunántúli-középhegységben, s lehetőség van a kokszolható feketeszén termelésének bővítésére Komló körzetében. Ez a szénvagyon lehetővé teszi, hogy a jelenlegz illegális Kommunisták Magyarországi Pártja harcának egyik igen jelentős eredménye volt, hogy 1931—33 között legális marxista folyóiratot tudott megjelentetni: a Madzsar József és Sándor Pál szerkesztette Társadalmi Szemlét. A legális és az illegális pártmunka egybekapcsolása — írja Szabó Ágnes és Szabó Bálint a folyóirat fél évszázados tevékenységét áttekintő tanulmányában (Társadalmi Szemle, 1981 6. szám) — az ellenforradalmi korszak kommunista mozgalmának elméleti és gyakorlati feladata volt. A legálisan folytatható eszmecsere sokakkal megismertette a kommunisták állásfoglalását, számos kérdésben egyúttal a folyóirat bizonyos szervezeti kereteket is nyújtott a mozgalomnak, s lehetőséget teremtett újabb és újabb pártmunkások bekapcsolására. A Társadalmi Szemle megjelenésének időszakában a nemzetközi és a magyar kommunista mozgalom hősies harcot vívott a nagy gazdasági válság szociális következményei, a tőkés kizsákmányolás fokozódása ellen. Ennek a harcnak azonban még nem alakultak ki a megfelelő alapelvei és formái. A mozgalom politikájában erős szektás vonások érvényesültek. A szektarianizmus nézeteket konzervált, gátakat emelt egyes kérdések tisztázása elé, nehezítette az útkeresést. Mégis a Társadalmi Szemle marxista módszerrel vizsgálta a társadalmi folyamatokat, részletesen foglalkozott a világgazdasági válság problémáival, hiteles képet adott a változó világról — benne a szocialista építés szovjetunióbeli sikereiről —, alapos elemzéseket publikált ami termelési szintet hosszabb idő alatt megháromszorozzuk. Ismeretes, hogy a hulladékok, a másodnyersanyagok hasznosítása nálunk sajnos még gyermekcipőben jár. Egyelőre mindössze annak felismerésénél tartunk — írja Forgács Katalin (Gazdaság, 1980. 4. szám) —, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben kellene figyelmet fordítani a hulladékanyagok újrahasznosítására. Az újrahasznosítható másodnyersanyag-források értékét — a mostani árakat alapul véve — 6—6,5 milliárd forintra becsülik. Ehhez hozzá kell adni még azt a több száz milliós összeget, amellyel a hasznosítás következtében csökkenthetők volnának a környezetvédelmi kiadások. Ami az ösztönző rendszert illeti, nem megfelelő ebben a lakosság érdekeltsége. Ahhoz, hogy a háztartásokban keletkező értékes anyagok ne kerüljenek a szemétbe, feltétlenül bővíteni kellene a felvevőhelyek számát. Míg Berlinben 2 ezer, addig Budapesten 22 ezer lakosra jut egy átvevőhely. Nem kielégítő a hulladékanyag-gyűjtéssel, -feldolgozással foglalkozó vállalatok érdekeltsége sem. Ezzel kapcsolatosan a szerző rámutat, hogy a hulladékbegyűjtés — az elnevezéssel szemben — mind kevésbé egyszerű felvásárlás. Az ipari felhasználók mindinkább megkövetelik a begyűjtő vállalatoktól, hogy megfelelően előkészített, szétválogatott, tisztított hulladékanyagot kínáljanak a továbbfeldolgozóknak. Az ipari előkészítés költségei pedig emelkednek, s ez is közrejátszott például abban, hogy az alumíniumhulladékot hosszú éveken keresztül kifizetődőbb volt exportálni, mint itthon értékesíteni a továbbfelhasználóknak, korabeli magyar társadalomról. A fasizmus nemzetközi előretörésekor az új jelenség elemzése, megítélése és a magyar ellenforradalmi rendszerrel való rokonítása került a vizsgálódás középpontjába. A folyóirat foglalkozott az olasz és a német fasizmus hasonlóságainak és különbségeinek elemzésével is. Hasábjain többször feltűnt a növekvő jobboldali támadásokkal szemben a munkásmozgalom védelmében kialakítandó egységfront-politika gondolata. A szociáldemokráciáról alkotott egyértelműen negatív kép azonban nem mozdíthatta elő az anynyira szükséges közeledést. Három, Lukács Györgyről szóló írást is közöl a Világosság májusi száma. Mesterházi Miklós írása arra keres választ, hogy a forradalmak korában milyen szerepe volt Lukács marxistává válásában a korábban kialakult etikai nézeteknek; Balogh Tibor cikke pedig Lukács György esztétikai rendszeréről mond el gondolatokat. Kivált figyelemre méltó Sziklai László tanulmánya, amely az úgynevezett poroszságról adott Lukács-kritikát elemzi. Lukács — bizonyítja a szerző — a harmincas-negyvenes években Németország s mindenekelőtt a német ideológia történészévé vált. Filozófiai műveiben, de esztétikatörténeti, művészettörténeti tanulmányaiban, antifasiszta publicisztikájában is arra keresett választ, hogyan született meg a németországi fejlődés burkában a fasizmus, továbbá milyen hagyományok menthetők ugyanebből a történelemből a jövőbeli, az eltaposott fasizmus utáni demokratikus átalakuláshoz. Papp Gábor FOLYÓIRAT-OLVASÓ___________ Marxista örökségünkből TÁRSADALMI SZEMLE □ VILÁGOSSÁG Ásványi nyersanyagok MAGYAR TUDOMÁNY O STATISZTIKAI SZEMLE □ GAZDASÁG Jóllehet hazánk az ásványi kincsekkel viszonylag szűken ellátott országok közé tartozik, a nyersanyagoknak a hetvenes években megkezdődött gyors világpiaci áremelkedése arra késztet bennünket, hogy készleteink kiaknázása a korábbi évekhez képest nagyobb fontosságot kapjon gazdaságunkban. A mostani világgazdasági körülmények között — írja Zsvartos Ferenc a Magyar Tudományban (1981. 5. szám) — ki kell használni hazai ásványi nyersanyagainknak azt a vitathatatlan jó tulajdonságát, hogy itthon vannak. Két alapelvből kellene kiindulni: először is abból, hogy egy egységnyi anyag vagy energia megtakarítása körülbelül a felébe kerül, mint ugyanannak az egységnek a megtermelése; másodszor abból, hogy ásványi nyersanyagaink fokozottabb igénybevételét is differenciáltan kell megtervezni. Ki kell választani a néhány legalkalmasabbat, lehetőleg olyanokat, amelyeknek termelésével legalább az alumíniuméval egyenlő vagy azt is felülmúló szintet és piaci pozíciót lehet elérni. Kiváltképpen a hazai szén- NÉPSZABADSÁG 1981. június 20., szombat JOGI TANÁCSADÓ Felmondható-e a munkaviszony a katonai szolgálat alatt? Férjem sorkatonai szolgálatot teljesít — írja Bencze Istvánné Körmendről. — Úgy tudom, ilyenkor a vállalat a munkaviszonyt nem szüntetheti meg. Mi most — három hónappal a bevonulása után — mégis megkaptuk férjem munkakönyvét, amit a vállalat a „munkaviszonya megszűnt" bejegyzéssel postán küldött ki címünkre. Szabályos-e ez az eljárási Attól függ, hogy férje alkalmaztatása határozott időre szólt-e vagy határozatlanra. A jogszabályok a sorkatonai szolgálatra bevonult dolgozót védik a felmondás ellen. Határozott időre létesített munkaviszony esetén felmondás nincs. Az ilyen munkaviszony a meghatározott idő lejárta után felmondás nélkül megszűnik. Megszűnik akkor is, ha a dolgozó beteg vagy sorkatonai szolgálatot teljesít. Ha tehát férjét munkáltatója meghatározott időre alkalmazta, úgy az eljárás nem szabálytalan. Szabálytalan viszont akkor, ha férje alkalmaztatása határozatlan időre szólt. A jogszabály erre az esetre kimondja: a vállalat nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a sor- vagy tartalékos katonai szolgálat ideje és az azt követő tizenöt nap alatt. A fentiek alapján bizonyára el tudják bírálni, törvénysértő-e a vállalat intézkedése. Ha igen, úgy, tizenöt napon belül forduljanak keresettel a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz. Mikor érvényes a végrendelet? Korán özvegyen maradt, s ezért másodszor is megnősült N. István debreceni olvasónk. Felesége öregségében is hosszú idő óta hűségesen gondozza, ezért szeretné, ha vagyonának arányos részét gyermekein kívül ő örökölné. Kérdezi: törvény szerint van-e erre lehetőség, vagy végrendeletet kell készítenie, s hogyan írja meg azt, hogy érvényes és támadhatatlan legyen? Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végrendelet híján a hozzátartozók a törvény által megállapított szabályok szerint örökölnek. Ez utóbbi szerint a törvényes örökösök elsősorban az örökhagyó gyermekei. Ha valamelyik gyermek az örökhagyó halálakor már nem él, az őt megillető részt annak gyermekei (vagyis az örökhagyó unokái) öröklik. Ha gyermek nincs, a házastárs örököl. Ha az örökhagyónak sem gyermeke, sem házastársa nincs, szülei örökölnek. Ha már a szülő sem él, akkor a sorban a testvérek következnek. Az örökhagyó házastársáé özvegyi jogon mindannak a vagyonnak a haszonélvezete, amelynek tulajdonjogát egyébként nem ő örökli. Házastársa tehát ön után a törvényes öröklés szabályai szerint nem örököl, de az özvegyi haszonélvezeti jog megilleti. Ha a hagyatékból is részesíteni kívánja, erről végrendeletben kell intézkednie. A végrendelet lehet közvégrendelet vagy írásbeli magánvégrendelet. Közvégrendeletet a közjegyző vagy a járásbíróság előtt lehet tenni. Az írásbeli magánvégrendelet akkor érvényes, ha azt a végrendelkező elejétől végéig saját kezűleg —nem írógéppel — maga írta és aláírta. Ilyen végrendelethez tanúk sem kellenek. Ha viszont a végrendeletet a végrendelkező nem kézírásával írja, azt két tanú együttes jelenlétében kell aláírnia. A végrendeletből ki kell tűnnie a végrendelkezési szándéknak, fel kell tüntetni benne azt a helységet, ahol írták, továbbá a dátumot. Az irat lapjait sorszámmal kell ellát- Meddig jár a baleseti özvegyi nyugdíj? Baleseti özvegyi nyugdíjat kap Nagy Gáborné kiskunhalasi olvasónk. Amikor nyugdíjkérelmét beadta, elhunyt férje munkahelyén azt mondták neki, állandó özvegyi nyugdíjat fog kapni. Most viszont azt hallotta, hogy mivel egészséges, fiatal és csak egy kisgyermeke van, az özvegyi nyugdíjat csak egy évig folyósítják. Igaz-e ez? A jogszabály szerint állandó özvegyi nyugdíj csak annak jár, aki az 55. életévét betöltötte vagy rokkant, vagy legalább két, árvaellátásra jogosult gyermeket tart el. Eltérő és kedvezőbb rendelkezés vonatkozik azonban arra az özvegyre, akinek férje üzemi baleset következtében halt meg. Üzemi baleset miatt bekövetkezett halál esetén az özvegyen maradt nőnek — életkorára, egészségi állapotára, valamint az árvaellátásra jogosult gyermekek számára tekintet nélkül — állandó özvegyi nyugdíj jár. Olvasónkat tehát megnyugtathatjuk: az özvegyi nyugdíjat az egy év eltelte után is tovább fogja kapni. Néhány sorban válaszolunk Anyasági segélyre a kisiparos is jogosult, ha a szülés az ipari tevékenység idején vagy az ezt követő 180 napon belül, vagy a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt következik be. A 2500 forint öszszegű anyasági segély kifizetéséhez ilyenkor is igazolni kell, hogy az anya terhességi orvosi vizsgálaton négyszer, koraszülés esetén egyszer részt vett, és az első, illetőleg koraszülés esetén az egyszeri terhességi orvosi vizsgálat a terhesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Egyéb esetekben a segély összege gyermekenként 1000 forint. (Németh Gáborné, százhalombattai olvasónk kérdésére.) A munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegő dolgozóval szemben személyi alapbércsökkentés is kiszabható fegyelmi büntetésként. A személyi alapbércsökkentés mind határozott, mind pedig határozatlan időre szólhat. (Gerelyes Sándorné levelére, Tata.) Az 50 éves jubileumi jutalmat nyugdíjazáskor annak is ki kell fizetni, akinek 45 évi munkaviszonya van. A jubileumi jutalom a kifizetés feltételeinek megléte esetén jár a dolgozónak, kifizetését tehát a munkáltató nem mérlegelheti. (Kókai Andrásnénak, Budapest.) Az épületek és egyes építmények használatba vételének engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló rendelkezést a 14/1979. (VIII. 30.) ÉVM számú rendelete módosította. Megjelent a Magyar Közlöny 1979. évi 60. számában. (Berecz János salgótarjáni olvasónk levelére.) A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a dolgozó keresettel a munkaügyi bírósághoz fordulhat. Az eljárásra az a munkaügyi bíróság illetékes, amelynek területén a keresettel megtámadott, határozatot hozó döntőbizottság működik. (Kenyeres Jánosnak, Miskolc.) KERAVILL HI-FI minőségű az MC 400-as, automata, szenzoros vezérlésűlemezjátszó Hangszedője mágneses. Ára: 6970 Ft.