Népszabadság, 1981. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

10 Az emberi tényező TÁRSADALMI SZEMLE □ TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK □ KÖZGAZDASÁGI SZEMLE O SZOCIOLÓGIA Tagadhatatlan, hogy a gya­kori használat az utóbbi idő­ben alaposan devalválta a „ha­tékonyság” és „az emberi té­nyező” kifejezést. Emiatt sok­szor már félve kell leírni eze­ket a gazdaságpolitikai stílus­­váltás alapelemeinek tekinthe­tő, más szóhasználattal nem helyettesíthető fogalmakat. Voltaképpen ez a két foga­lom áll Kozma Ferenc tanul­mányának középpontjában (Társadalmi Szemle, 1981. 6. szám), amely arra kíván vá­laszt adni, hogy a gazdaság szféráján túlmenően egész tár­sadalmunkban milyen folya­matokkal lehet és kell meg­gyorsítani a minőségi szemlé­let fölülkerekedését. Ismeretes, hogy vállalatainknál a terme­lési folyamatok szervezettsége alacsonyabb fokú, mint ameny­­nyire azt a termelőerőink lehe­tővé tennék. Meg lehet koc­káztatni azt az állítást — írja a szerző —, hogy népgazdasá­gunk az alacsony fokú szerve­zettségből következően többet veszít évente, mint a külgazda­sági cserearányromlás követ­keztében, s hogy a termelőfo­lyamatok és általában az egész népgazdaság szervezettségi hiá­nyai nagyobb forrásai az ár­növekedésnek, mint az a világ­piaci infláció, amely az impor­ton keresztül népgazdaságunk­ba begyűrűzik. A szervezettség és a jó mi­nőség uralkodóvá tétele ösz­tönzési, szabályozási, nevelési, képzési, tudatformálási feladat egyszerre. Nincs egyetlen olyan gazdasági vagy politikai „cso­daszer” sem, amelynek alkal­mazása önmagában sokat se­gítene a mai helyzeten. A ja­vítás irányába ható intézkedé­seknek igen összetetteknek kell lenniük, s ebből a szempontból átgondolandó iskoláink tanítá­si-nevelési rendszere, a káder­­kiválasztás, a tömegpropagan­da, az életkörülmények alakí­tása is. A gazdaságpolitikai szemlé­letváltásnak talán legnagyobb követelménye az — olvashat­juk a tanulmányban —, hogy egyértelműbben az emberi szaktudásra, szorgalomra, vál­lalkozóképességre kell építeni a gazdaság célrendszerét, s esz­közrendszerével is elsősorban az ember alkotóképességének kifejlesztését kell elősegíteni. Nálunk a meglevő elevenmun­­ka-potenciálnak csaknem két­harmada szakemberi munka végzésére alkalmas. Ha ennek a potenciálnak csak egyötöde rendelkezik olyan képességek­kel, amelyek időnként valami­lyen fokú érdemi újítást ered­ményezhetnek, ez is több mint félmillió olyan szakképzett em­berfőt jelent, amelynek inno­vációs képességeire népgazda­ságunk számíthat.­­ Meghatározó szerepe van az innovációs folyamat megköny­­öítítésében vagy megnehezíté­sében annak a közegnek, amelyben az innovációs folya­m­at végbemegy. Nem lehet eléggé hangsúlyozni — ezt már Pál Lénárdtól idézzük, akinek a tudományos-technikai hala­dás társadalmi-gazdasági ösz­­szefüggéseiről egy korábban tartott előadását a Társadalom­­tudományi Közlemények leg­újabb (1981. 1.) száma közli —, hogy az innováció kibontako­zásának fontos feltétele a tár­sadalom tervezési, szabályozá­si, döntési, irányítási, képzési, továbbá intézményi-szervezeti rendszerének és érdekviszo­­nyainak állandó korszerűsíté­se. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az innováció megsérti a termelési, intézmé­nyi rendszer stabilitását, szem­bekerül a meglevő struktúra és önmozgás tehetetlenségével, ezért megvalósítása törvény­szerűen ellenállásba ütközik. Az emberi tényezőnek ter­mészetesen nemcsak minőségi, hanem mennyiségi összefüggé­sei is vannak: a hatékonyság javításának igen fontos forrása a termelésben foglalkoztatott alkalmazotti létszám csökken­tése. Az elmúlt évtizedek folya­matainak elemzéséből levon­ható legfontosabb tanulság — figyelmeztet rá Sípos Béla ta­nulmánya (Közgazdasági Szem­le, 1981. 5. szám) —, hogy ná­lunk az iparirányítás konkrét rendszerétől függetlenül állan­dóan nő az iparban az alkal­mazottak létszáma. Alacsony átlagos termelékenységünk egyik meghatározó tényezője az alkalmazottak viszonylag nagy aránya. A nem fizikai dolgozók létszámának csökkentésében tartós megoldást nyilvánvalóan csak a vállalati tevékenység feltételeinek átfogó szabályozá­sa hozhat, amely megteremti a vállalatok erőteljes érdekeltsé­gét az ésszerűbb munkaerő­gazdálkodásban. A termelési kultúra, a mun­kaerkölcs, a munkafegyelem publicisztikában gyakran kö­rüljárt témáját Pogány György most a szociológia eszközeivel vizsgálta meg. Tanulmánya (Szociológia, 1980. 3—4. szám) elsősorban a munkaerkölcs és a munkafegyelem társadalmi meghatározottságát, továbbá a munkafegyelem szintjét és vál­tozását meghatározó tényezőket boncolgatja, vagyonra kell építenünk, va­lamint a kőolaj- és földgáz­előfordulásokra. Az elkövetke­zendő időszakban — írja Ka­­polyi László az ásványkin­cseinket és energiagazdasá­gunk helyzetét fölmérő tanul­mányában (Statisztikai Szemle, 1981. 5. szám) — a mostani ter­melés (évi 2 millió tonna kő­olaj és 6—6,5 milliárd köbmé­ter földgáz) szinten tartásához jelentős mértékben a földtani kutatások sikerére és olyan új termelési módszerek bevezeté­sére kell alapoznunk, amelyek a kihozatalt lényegesen javít­ják. A hazai szénvagyont illetően igen sokat várhatunk a felszíni műveléssel lefejthető lignit­készleteinktől. A mélyműve­lésű széntermelés növelésének keretében Észak-Magyarorszá­­gon körülbelül hatmillió ton­nás barnaszénbányászat ala­kítható ki, ami 7—7,5 millió tonnáig bővíthető. Jelentős és jó minőségű barnaszénkészle­teink vannak a Dunántúli-kö­zéphegységben, s lehetőség van a kokszolható­­ feketeszén ter­melésének bővítésére Komló körzetében. Ez a szénvagyon lehetővé teszi, hogy a jelenle­gz illegális Kommunisták Magyarországi Pártja harcá­nak egyik igen jelentős ered­ménye volt, hogy 1931—33 kö­zött legális marxista folyóira­tot tudott megjelentetni: a Madzsar József és Sándor Pál szerkesztette Társadalmi Szemlét. A legális és az illegális párt­munka egybekapcsolása — ír­ja Szabó Ágnes és Szabó Bá­lint a folyóirat fél évszázados tevékenységét áttekintő tanul­mányában (Társadalmi Szem­le, 1981 6. szám) — az ellen­­forradalmi korszak kommu­nista mozgalmának elméleti és gyakorlati feladata volt. A le­gálisan folytatható eszmecsere sokakkal megismertette a kom­munisták állásfoglalását, szá­mos kérdésben egyúttal a fo­lyóirat bizonyos szervezeti ke­reteket is nyújtott a mozga­lomnak, s lehetőséget terem­tett újabb és újabb pártmun­kások bekapcsolására. A Társadalmi Szemle megje­­lenésének időszakában a nem­zetközi és a magyar kommu­nista mozgalom hősies harcot vívott a nagy gazdasági válság szociális következményei, a tő­kés kizsákmányolás fokozódá­sa ellen. Ennek a harcnak azonban még nem alakultak ki a megfelelő alapelvei és for­mái. A mozgalom politikájá­ban erős szektás vonások ér­vényesültek. A szektarianiz­­mus nézeteket konzervált, gá­takat emelt egyes kérdések tisztázása elé, nehezítette az útkeresést. Mégis a Társadal­mi Szemle marxista módszer­rel vizsgálta a társadalmi fo­lyamatokat, részletesen foglal­kozott a világgazdasági válság problémáival, hiteles képet adott a változó világról — benne a szocialista építés szov­jetunióbeli sikereiről —, ala­pos elemzéseket publikált a­mi termelési szintet hosszabb idő alatt megháromszorozzuk. Ismeretes, hogy a hulladé­kok, a másodnyersanyagok hasznosítása nálunk sajnos még gyermekcipőben jár. Egy­előre mindössze annak felisme­résénél tartunk — írja For­gács Katalin (Gazdaság, 1980. 4. szám) —, hogy a jelenlegi­nél sokkal nagyobb mértékben kellene figyelmet fordítani a hulladékanyagok újrahaszno­sítására. Az újrahasznosítható másodnyersanyag-források ér­tékét — a mostani árakat ala­pul véve — 6—6,5 milliárd fo­rintra becsülik. Ehhez hozzá kell adni még azt a több száz milliós összeget, amellyel a hasznosítás következtében csökkenthetők volnának a kör­nyezetvédelmi kiadások. Ami az ösztönző rendszert illeti, nem megfelelő ebben a lakosság érdekeltsége. Ahhoz, hogy a háztartásokban kelet­kező értékes anyagok ne kerül­jenek a szemétbe, feltétlenül bővíteni kellene a felvevőhe­lyek számát. Míg Berlinben 2 ezer, addig Budapesten 22 ezer lakosra jut egy átvevőhely. Nem kielégítő a hulladék­­anyag-gyűjtéssel, -feldolgozás­sal foglalkozó vállalatok érde­keltsége sem. Ezzel kapcsola­tosan a szerző rámutat, hogy a hulladékbegyűjtés — az el­nevezéssel szemben — mind kevésbé egyszerű felvásárlás. Az ipari felhasználók mindin­kább megkövetelik a begyűjtő vállalatoktól, hogy megfele­lően előkészített, szétváloga­tott, tisztított hulladékanyagot kínáljanak a továbbfeldolgo­­zóknak. Az ipari előkészítés költségei pedig emelkednek, s ez is közrejátszott például ab­ban, hogy az alumíniumhul­ladékot hosszú éveken keresz­tül kifizetődőbb volt exportál­ni, mint itthon értékesíteni a továbbfelhasználóknak, korabeli magyar társadalom­ról. A fasizmus nemzetközi elő­retörésekor az új jelenség elemzése, megítélése és a ma­gyar ellenforradalmi rendszer­rel való rokonítása került a vizsgálódás középpontjába. A folyóirat foglalkozott az olasz és a német fasizmus hasonló­ságainak és különbségeinek elemzésével is. Hasábjain több­ször feltűnt a növekvő jobb­oldali támadásokkal szemben a munkásmozgalom védelmében kialakítandó egységfront-poli­tika gondolata. A szociálde­mokráciáról alkotott egyértel­műen negatív kép azonban nem mozdíthatta elő az any­­nyira­ szükséges közeledést. Három, Lukács Györgyről szóló írást is közöl a Világos­ság májusi száma. Mesterházi Miklós írása arra keres vá­laszt, hogy a forradalmak ko­rában milyen szerepe volt Lu­kács marxistává válásában a korábban kialakult etikai né­zeteknek; Balogh Tibor cikke pedig Lukács György esztéti­kai rendszeréről mond el gon­dolatokat. Kivált figyelemre méltó Sziklai László tanulmánya, amely az úgynevezett porosz­­ságról adott Lukács-kritikát elemzi. Lukács — bizonyítja a szerző — a harmincas-negyve­nes években Németország s mindenekelőtt a német ideoló­gia történészévé vált. Filozó­fiai műveiben, de esztétika­történeti, művészettörténeti ta­nulmányaiban, antifasiszta publicisztikájában is arra ke­resett választ, hogyan született meg a németországi fejlődés burkában a fasizmus, továbbá milyen hagyományok menthe­tők ugyanebből a történelem­ből a jövőbeli, az eltaposott fasizmus utáni demokratikus átalakuláshoz. Papp Gábor FOLYÓ­IRAT-OLVASÓ___________ Marxista örökségünkből TÁRSADALMI SZEMLE □ VILÁGOSSÁG Ásványi nyersanyagok MAGYAR TUDOMÁNY O STATISZTIKAI SZEMLE □ GAZDASÁG Jóllehet hazánk az ásványi kincsekkel viszonylag szűken ellátott országok közé tartozik, a nyersanyagoknak a hetvenes években megkezdődött gyors világpiaci áremelkedése arra késztet bennünket, hogy kész­leteink kiaknázása a korábbi évekhez képest nagyobb fon­tosságot kapjon gazdaságunk­ban. A mostani világgazdasági körülmények között — írja Zsvartos Ferenc a Magyar Tu­dományban (1981. 5. szám) — ki kell használni hazai ásvá­nyi nyersanyagainknak azt a vitathatatlan jó tulajdonságát, hogy itthon vannak. Két alapelvből kellene kiin­dulni: először is abból, hogy egy egységnyi anyag vagy energia megtakarítása körül­belül a felébe kerül, mint ugyanannak az egységnek a megtermelése; másodszor ab­ból, hogy ásványi nyersanya­gaink fokozottabb igénybevé­telét is differenciáltan kell megtervezni. Ki kell választa­ni a néhány legalkalmasabbat, lehetőleg olyanokat, amelyek­nek termelésével legalább az alumíniuméval egyenlő vagy azt is felülmúló szintet és pia­ci pozíciót lehet elérni. Kiváltképpen a hazai szén- NÉPSZABADSÁG 1981. június 20., szombat JOGI TANÁCSADÓ Felmondható-e a munkaviszony a katonai szolgálat alatt? Férjem sorkatonai szolgála­tot teljesít — írja Bencze Ist­vánné Körmendről. — Úgy tu­dom, ilyenkor a vállalat a munkaviszonyt nem szüntethe­ti meg. Mi most — három hó­nappal a bevonulása után — mégis megkaptuk férjem mun­kakönyvét, amit a vállalat a „munkaviszonya megszűnt" bejegyzéssel postán küldött ki címünkre. Szabályos-e ez az el­járási Attól függ, hogy férje alkal­maztatása határozott időre szólt-e vagy határozatlanra. A jogszabályok a sorkatonai szolgálatra bevonult dolgozót védik a felmondás ellen. Ha­tározott időre létesített mun­kaviszony esetén felmondás nincs. Az ilyen munkaviszony a meghatározott idő lejárta után felmondás nélkül meg­szűnik. Megszűnik akkor is, ha a dolgozó beteg vagy sorkato­nai szolgálatot teljesít. Ha te­hát férjét munkáltatója meg­határozott időre alkalmazta, úgy az eljárás nem szabályta­lan. Szabálytalan viszont akkor, ha férje alkalmaztatása hatá­rozatlan időre szólt. A jogsza­bály erre az esetre kimondja: a vállalat nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a sor- vagy tartalékos katonai szolgálat ideje és az azt köve­tő tizenöt nap alatt. A fentiek alapján bizonyára el tudják bírálni, törvénysér­tő-e a vállalat intézkedése. Ha igen, úgy, tizenöt napon belül forduljanak keresettel a válla­lati munkaügyi döntőbizottság­hoz. Mikor érvényes a végrendelet? Korán özvegyen maradt, s ezért másodszor is megnősült N. István debreceni olvasónk. Felesége öregségében is hosszú idő óta hűségesen gondozza, ezért szeretné, ha vagyonának arányos részét gyermekein kí­vül ő örökölné. Kérdezi: tör­vény szerint van-e erre lehe­tőség, vagy végrendeletet kell készítenie, s hogyan írja meg azt, hogy érvényes és támad­hatatlan legyen? Amennyiben az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végrendelet híján a hoz­zátartozók a törvény által meg­állapított szabályok szerint örökölnek. Ez utóbbi szerint a törvényes örökösök elsősor­ban az örökhagyó gyermekei. Ha valamelyik gyermek az örökhagyó halálakor már nem él, az őt megillető részt annak gyermekei (vagyis az örökha­gyó unokái) öröklik. Ha gyer­mek nincs, a házastárs örököl. Ha az örökhagyónak sem gyer­meke, sem házastársa nincs, szülei örökölnek. Ha már a szülő sem él, akkor a sorban a testvérek következnek. Az örökhagyó házastársáé özvegyi jogon mindannak a va­gyonnak­­ a haszonélvezete, amelynek tulajdonjogát egyéb­ként nem ő örökli. Házastársa tehát ön után a törvényes öröklés szabályai szerint nem örököl, de az öz­vegyi haszonélvezeti jog meg­illeti. Ha a hagyatékból is ré­szesíteni kívánja, erről vég­rendeletben kell intézkednie. A végrendelet lehet közvég­rendelet vagy írásbeli magán­végrendelet. Közvégrendeletet a közjegyző vagy a járásbíró­ság előtt lehet tenni. Az írásbeli magánvégrende­let akkor érvényes, ha azt a végrendelkező elejétől végéig saját kezűleg —nem írógéppel — maga írta és aláírta. Ilyen végrendelethez tanúk sem kel­lenek. Ha viszont a végrende­letet a végrendelkező nem kézírásával írja, azt két tanú együttes jelenlétében kell alá­írnia. A végrendeletből ki kell tűnnie a végrendelkezési szán­déknak, fel kell tüntetni ben­ne azt a helységet, ahol írták, továbbá a dátumot. Az irat lapjait sorszámmal kell ellát- Meddig jár a baleseti özvegyi nyugdíj? Baleseti özvegyi nyugdíjat kap Nagy Gáborné kiskunha­lasi olvasónk. Amikor nyugdíj­­kérelmét beadta, elhunyt férje munkahelyén azt mondták ne­ki, állandó özvegyi nyugdíjat fog kapni. Most viszont azt hal­lotta, hogy mivel egészséges, fiatal és csak egy kisgyermeke van, az özvegyi nyugdíjat csak egy évig folyósítják. Igaz-e ez? A jogszabály szerint állandó özvegyi nyugdíj csak annak jár, aki az 55. életévét betöl­tötte vagy rokkant, vagy leg­alább két, árvaellátásra jogo­sult gyermeket tart el. Eltérő és kedvezőbb rendelkezés vo­natkozik azonban arra az öz­vegyre, akinek férje üzemi bal­eset következtében halt meg. Üzemi baleset miatt bekövet­kezett halál esetén az özve­gyen maradt nőnek — életko­rára, egészségi állapotára, va­lamint az árvaellátásra jogo­sult gyermekek számára tekin­tet nélkül — állandó özvegyi nyugdíj jár. Olvasónkat tehát megnyugtathatjuk: az özvegyi nyugdíjat az egy év eltelte után is tovább fogja kapni. Néhány sorban válaszolunk Anyasági segélyre a kisipa­ros is jogosult, ha a szülés az ipari tevékenység idején vagy az ezt követő 180 napon belül, vagy a baleseti táppénz folyó­sításának a tartama alatt kö­vetkezik be. A 2500 forint ösz­­szegű anyasági segély kifize­téséhez ilyenkor is igazolni kell, hogy az anya terhességi orvosi vizsgálaton négyszer, koraszülés esetén egyszer részt vett, és az első, illetőleg kora­szülés esetén az egyszeri ter­hességi orvosi vizsgálat a ter­hesség kezdetétől számított 140 napon belül történt. Egyéb esetekben a segély összege gyermekenként 1000 forint. (Németh Gáborné, százhalom­battai olvasónk kérdésére.) A munkaviszonyával kap­csolatos kötelezettségét vétke­sen megszegő dolgozóval szem­ben személyi alapbércsö­kken­­tés is kiszabható fegyelmi büntetésként. A személyi alapbércsökkentés mind hatá­rozott, mind pedig határozat­lan időre szólhat. (Gerelyes Sándorné levelére, Tata.) Az 50 éves jubileumi jutal­mat nyugdíjazáskor annak is ki kell fizetni, akinek 45 évi munkaviszonya van. A jubi­leumi jutalom a kifizetés fel­tételeinek megléte esetén jár a dolgozónak, kifizetését tehát a munkáltató nem mérlegel­heti. (Kókai Andrásnénak, Bu­dapest.) Az épületek és egyes épít­mények használatba vételének engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló rendelkezést a 14/1979. (VIII. 30.) ÉVM szá­mú rendelete módosította. Megjelent a Magyar Közlöny 1979. évi 60. számában. (Be­­recz János salgótarjáni olva­sónk levelére.) A munkaügyi döntőbizott­ság határozata ellen a dolgozó keresettel a munkaügyi bíró­sághoz fordulhat. Az eljárásra az a munkaügyi bíróság illeté­kes, amelynek területén a ke­resettel megtámadott, határo­zatot hozó döntőbizottság mű­ködik. (Kenyeres Jánosnak, Miskolc.) KERAVILL HI-FI minőségű az MC 400-as, automata, szenzoros vezérlésű­lemezjátszó Hangszedője mágneses. Ára: 6970 Ft.

Next