Népszabadság, 1981. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
2 Brezsnyev: Most nincsen fontosabb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése A Willy Brandt tiszteletére adott vacsorán elmondott pohárköszöntőjében Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta : örülök, hogy ismét itt üdvözölhetem önt Moszkvában. A múltra visszatekintve joggal mondhatjuk, hogy ezek a találkozók jelentős eredményeket hoztak, különösen a hatvanas és a hetvenes évek fordulóján, amikor egy valóban történelmi jelentőségű áttörést sikerült elérnünk a hidegháborútól az enyhülés felé. Az, amit a hetvenes években létrehoztunk, továbbra is érezteti hatását a világban, még ma, a kiéleződött nemzetközi légkörben is. De nézzünk becsületesen egymás szemébe: ma újabb fordulat veszélye fenyeget az enyhüléstől egy újabb hidegháborús időszak irányába. A Szovjetunió, mint a többi szocialista ország is, arra törekszik, hogy elejét vegye az események ilyen irányú alakulásának, ami egyetlen országnak sem hozna semmi jót. Szeretném biztosítani önt, Brandt úr, hogy mindkettőnk számára ugyanúgy, ahogy tíz évvel ezelőtt, a béke jelenti a legnagyobb értéket, s nemzetközi tevékenységünk is annak megőrzését szolgálja. Nézetünk szerint nemzetközi téren most nincs lényegesebb és komolyabb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése. A jelenlegi helyzetben e cél megvalósítását a nukleáris fegyverkezési hajsza Európában való korlátozásával kellene kezdeni. Mi akár holnap készen állunk arra, hogy tárgyalóasztalnál vitassuk meg az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Az Egyesült Államok álláspontja miatt azonban a tárgyalások még mindig nem kezdődhetnek meg. Ugyanakkor kétségbe vonják azt az őszinte szándékunkat, hogy hirdessünk moratóriumot a NATO- tagországok és a Szovjetunió középhatótávolságú új nukleáris rakétafegyvereinek európai telepítésére. Következésképpen, ha a tárgyalások egyáltalán megkezdődnek, akkor is csak olyan körülmények között, amikor mindkét fél tovább folytatja katonai programjainak megvalósítását. Ez pedig nem a legjobb megoldás. Kijelenthetem: a Szovjetunió kész leállítani saját közepes hatótávolságú rakétáinak az ország európai részén való elhelyezését azon a napon, amikor a kérdés lényegét érintő tárgyalások megkezdődnek. Erre természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha az Egyesült Államok kijelenti, hogy a tárgyalások ideje alatt szintén nem növeli Európában elhelyezett közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek számát. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben, aláássa a nemzetközi biztonságot és ingatagabbá teszi saját maga biztonságát is. Vajon a katonai egyensúly elérésének mindig a fegyverzetek növelése lesz az egyetlen eszköze? Ezt a célt a fegyverzetek kialakult szintjének kölcsönös csökkentésével is el lehet érni. Ez a megoldás csak hasznára lehet a népeknek. A Szovjetunió és az NSZK különböző szövetségi rendszerek tagjai, és magától értetődik, hogy mindkét országnak megvannak a maga szövetségi kötelezettségei. De vajon ezeket a kötelezettségvállalásokat mindig teljesen alá kell-e rendelni a katonai erőfölény elérését és az enyhülés aláásását célzó irányvonalnak? Természetesen nem. Ami legalábbis a Varsói Szerződés tagállamait illeti, tőlük idegen ez a fajta magatartás. Mi a Szovjetunióban egyértelműen síkraszállunk azért, hogy békés, jószomszédi kapcsolatokat tartsunk fenn a Német Szövetségi Köztársasággal. Ez a mi állandó, ha úgy tetszik, stratégiai irányvonalunk. Remélem, hogy a Schr -icellárral az NSZK-ban sorra válásaink konstruktívak , elősegítik az országaink együttműködés továbbfejt . Mi nagyra értjük sok szág szociáldemokrak és szoalistáinak részvételét a fegyverkezési hajsza és a nukleáris háború ellen, a béke megszilárdításáért vívott harcban, és mindig készek leszünk együttműködni velük e nemes célok elérése érdekében. Ez az SZKP elvi, a XXVI. kongresszus által is megerősített irányvonala. Brandt: Nem szabad megkérdőjelezni az enyhülés eddig elért eredményeit Willy Brandt válaszában hangsúlyozta, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a jelenlegihez hasonló nehéz időkben a nyílt, átfogó eszmecseréknek. Aggodalmát fejezte ki a nemzetközi helyzet alakulása, a fegyverkezési hajsza végzetes folytatódása miatt. Szólt arról a közös felelősségről, amely különböző jellegű ugyan, mégis mindkét félre hárul. Brandt hangsúlyozta: — A legfontosabb kérdésben teljes közöttünk az egyetértés, ez pedig a béke megőrzésének kérdése. Úgy gondolom, hogy ezt szerződésünk és meggyőződésünk is rögzíti. Semmiképpen sem kívánok eltérni attól, amit itt 1970. augusztus 12-én mondottam. És az az üdvözlet, amelyet önnek Schmidt kancellártól hoztam, ugyancsak megerősíti azt, amit a kancellár maga is elmondott önnek: jó szomszédok kívánunk lenni és meg akarjuk akadályozni, hogy német földről újból háború induljon. Senkinek a nevében nem kíván tárgyalni, különösen pedig nem az Egyesült Államok nevében — hangsúlyozta Brandt, s hozzátette: — Vitathatatlan azonban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok első számú vezetőinek találkozója óriási jelentőségű lenne az emberiség számára. És én úgy vélem, hogy nem kellene a világot sokáig várakoztatni. Brandt emlékeztetett a tizenegy évvel ezelőtt megkötött — szovjet— nyugatnémet szerződés, valamint az azt követő megállapodások jelentőségére. — Ez volt a helyes út, és csak azt a tanácsot adhatom, hogy az eddig elérteket nem szabad megkérdőjelezni. Brandt a továbbiakban hangsúlyozta: — Tudjuk, hogy bizonyos dolgok másként alakultak, mint ahogy szerettük volna, amikor a főtitkár úrral, a 70-es évek elején tanácskoztunk, és a két nagyhatalom fontos megállapodásokra jutott, akkor az enyhülés, az európai együttműködés és biztonság reményteljes távlatai állottak előttünk. Sokak számára az okozta a legnagyobb csalódást, hogy a politikai enyhülést nem követte enyhülés katonai téren. Most pedig az a nem könnyű feladat áll előttünk, hogy az enyhülést ismét szilárd alapokra helyezzük. Katonai enyhülés nélkül a politikai nem fog fennmaradni, mint ahogy hatékony katonai megegyezés politikai együttműködés és kölcsönös bizalom nélkül sem lehet. És ebben rejlik az a veszély, hogy a 80-as évek nem jól végződnek. A kérdés — inkább a nagyhatalmak számára —: vajon a politika ismét az őt megillető szerephez jut-e, vagy kapitulál a fegyverkezési technika előtt? Célunknak azt kell tekintenünk, hogy mindkét fél számára azonos biztonságot szavatolva, megközelítő egyensúlyt hozzunk létre, mégpedig a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén. Ismét megerősítem: tárgyalásainknak az a célja, hogy feleslegessé tegyük a pótlólagos fegyverkezést, ha a fegyverzetek terén meglevő eltéréseket kiigazítják. Brandt végezetülkifejtette: az SPD-n túlmenően az egész Német Szövetségi Köztársaságban remélik, hogy Brezsnyev még az év vége előtt ellátogat Bonnba, s ez a látogatás valamennyi erő számára is jelentős lesz. (MTI) Érdemi záródokumentum szükséges Madridban ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A madridi európai biztonsági és együttműködési találkozón részt vevő 35 állam képviselői keddi teljes ülésükön egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy a tanácskozást érdemi záródokumentummal kell befejezni. Ezt a lényeges állásfoglalást a keddi ülés végén ellenvetés nélkül határozattá emelt — Jugoszlávia által kezdeményezett és öt további semleges és el nem kötelezett országgal együtt előterjesztett — javaslat tartalmazza. Eszerint a részt vevő államok egyhangúlag kifejezik szándékukat, hogy a találkozót tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentummal, pozitív eredménnyel fejezzék be. Egyszersmind úgy nyilatkoztak: erőfeszítést tesznek avégett, hogy e cél július közepe táján elérhető legyen. A hat semleges és el nem kötelezett ország javaslatának határozattá emelésével egyetértett a magyar delegáció is, amelynek vezetője dr. Petrán János nagykövet felszólalásában rámutatott, hogy a hatok indítványa ötvözi azokat az elképzeléseket is, amelyeket amagyar küldöttség által a múlt héten — a többi szocialista ország támogatásával — kifejtett javaslat tartalmazott. S. P. A csehszlovák kormány programja ( PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Kedden a csehszlovák szövetségi gyűlés két házának együttes ülésén Lubomír Strougal kormányfő beterjesztette az újonnan kinevezett szövetségi kormány programját. Mint Strougal aláhúzta, a kormány tevékenységének alapvető célja a csehszlovák gazdaság intenzív úton való fejlesztésének biztosítása. Ezt a hatékonyság, a minőség döntő javításával, az energia és a nyersanyagok takarékosabb felhasználásával, a beruházások koncentrálásával, a tudományos-műszaki fejlődés ösztönzésével, a gazdasági irányítás új módszerével érik el. A kormány jövendő nemzetközi tevékenységét körvonalazva Strougal kifejezte: Csehszlovákia a jövőben is hathatósan hozzájárul az enyhülés kiterjesztéséhez katonai térre, s meg van győződve annak szükségességéről, hogy felújuljanak a szovjet—amerikai tárgyalások a középhatósugarú rakéták korlátozásáról és számuk csökkentéséről. Ami a lengyelországi helyzetet illeti, hangot adott a kormány nyugtalanságának amiatt, hogy a baráti országban nem sikerült megállítani a válság mélyülését. A csehszlovák szövetségi gyűlés nyilatkozatban foglalt állást a szovjet parlamentnek a világ parlamentjeihez és népeihez intézett békefelhívása mellett. Komornik Ferenc NÉHÁNY SORBAN Moszkvában kedden bejelentették, hogy Lord Carrington brit külügyminiszter július első napjaiban munkalátogatásra a Szovjetunióba érkezik. (MTI) Szergej Kraigher, a jugoszláv államelnökség elnöke kedden fogadta Józef Czyreket. A lengyel külügyminiszter belgrádi tanácskozásairól kedden közleményt adtak ki. (MTI) A gdanski vajdaságban július elsejétől jegyre adják a cigarettát. Jegyre jogosult minden 18 éven felüli személy, kivéve a terhes nőket és a szoptatós anyákat. Július hónapra a fejadag tizenkét csomag. (MTI) Az Ír Köztársaság új parlamentje kedden Garret Fitzgerald volt külügyminisztert választotta miniszterelnöknek Charles Haughey helyett (MTI) NÉPSZABADSÁG 1981. július 1., szerda Hatvanéves a Kínai Kommunista Párt Ma hat évtizede, hogy a félgyarmati, imperialista befolyási övezetekre szabdalt Kína egyik legnagyobb városában, Sanghajban összeült a Kínai Kommunista Párt alapító kongresszusa. Történelmi jelentőségű esemény volt ez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására és a Kommunista Internacionálé elvi s gyakorlati segítségével, a világ legnépesebb országában is létrejött az új típusú proletárpárt, amely a nemzeti függetlenség és a szocializmus kivívását tűzte ki célul. A kínai nép szabadságáért és felemelkedéséért vívott több évtizedes, nehéz és áldozatos harcukban a kínai kommunisták felbecsülhetetlen felépítőségű támogatást kaptak a Kominterntől, és a világ első szocialista országától, a Szovjetuniótól. Az elvi kérdések tisztázásával fokozatosan nőtt a kínai kommunisták tömegbefolyása, cselekvőkészsége a nemzeti felszabadító mozgalomban, amelynek létrejöttét, egységét a Csang Kaj-sek-csoport jobboldali árulása bontotta meg. Ettől fogva a KKP a kínai dolgozó tömegek élén vívta a függetlenségi harcot a gyarmatosítók, a japán hódítók ellen. A hitleri fasizmus és a japán militarizmus legyőzése alapvetően megváltoztatta az erőviszonyokat a Távol-Keleten is. A KKP vezette kínai nép hősi harca, amely élvezte a Szovjetunió sokoldalú segítségét, 1949. október 1-én történelmi győzelmet ért el az imperialistabarát, feudális erők fölött: kivívta a forradalom győzelmét, megteremtette a Kínai Népköztársaságot. Több mint két évtizede azonban az addig háttérbe szorult nacionalista áramlat a párt vezetésében sajnos felülkerekedett, ástörés következett be a kínai politikában. A nép érdekeivel, a tudományos szocializmus elveivel ellentétes, súlyos torzulások keletkeztek, amelyeket a „nagy ugrás", majd a „kulturális forradalom" szélsőséges-voluntarista hullámverései jeleztek. Felrúgva a kínai függetlenség és felemelkedés biztos támaszát képező internacionalista elveket, a pekingi vezetés szembefordult a nemzetközi kommunista mozgalommal, ellenséggé nyilvánította a Szovjetuniót, és mind nyíltabb — immár katonai — szövetségre lép az imperializmussal. Mindez nagy károkat okoz a kínai népnek, egyre súlyosabb veszélybe sodorja történelmi vívmányait és az ország nemzeti függetlenségét is. Mindezek számbavételével is, abban a reményben emlékezünk meg a KKP megalapításának hatvanadik évfordulójáról, hogy a hősi múltú kínai kommunisták, a szocializmusért küzdő többi hazafival együtt, végül is legyűrik a KKP és a Kínai Népköztársaság hosszan tartó válságát. A Kínai Kommunista Párt értékelése Mao Ce-tungról és Hua Kuo-fengről Mint jelentettük, Pekingben kedden nyilvánosságra hozták annak a dokumentumnak a szövegét, amelyet június 27-én fogadott el a KKP Központi Bizottságának 6. teljes ülése. A dokumentum, amely a Határozat pártunk történetének bizonyos kérdéseiről a Kínai Népköztársaság megalapítása óta eltelt időszakban címet viseli. Mao Ce-tungról szóló értékelésében rámutat, hogy az elhunyt elnök „nagy marxista, nagy proletárforradalmár, stratéga és teoretikus” volt. Igaz, hogy súlyos hibákat követett el a „kulturális forradalom” évtizedében, de egész tevékenységét figyelembe véve érdemei elsődlegesek, hibái másodlagosak. Eszméi — úgymond — értékes szellemi kincset képeznek, s a jövőben is a párt cselekvési vezérfonalául szolgálnak. A dokumentum a „kulturális forradalmat”, amelyet Mao Ce-tung kezdeményezett és vezetett, s amely teljes zűrzavart eredményezett Kínában és katasztrofális következményekkel járt a párt, az állam és a nép számára, az elhunyt elnök legsúlyosabb hibájának minősíti. A dokumentum Mao Ce-tung halála utáni legfontosabb eseménynek a KKP Központi Bizottságának 1978 decemberében megtartott 3. plénumát minősíti. Ezen az ülésen kezdték meg a tényleges leszámolást a Mao Ce-tung-i korszakból átörökölt, „balos” hibákkal. Ezzel összefüggésben elmarasztalja Hua Kuofeng volt pártelnököt, aki azt az álláspontot képviselte, hogy minden, amit Mao Ce-tung mondott vagy tett, helyes volt. Megkísérelte elnyomni az igazság kritériumáról szóló vitát, akadályozta a veterán vezetők rehabilitálását, elfogadta és előmozdította saját személyi kultuszának kialakítását, s kitartott Mao Ce-tung személyi kultuszának megőrzése mellett. Őt tették felelőssé a gazdasági életben és más területeken az elmúlt néhány évben tapasztalt hibákért is. (MTI) AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Hu Jao-pang, a KKP KB új elnöke Hu Jao-pang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának most megválasztott új elnöke, a politikai bizottság állandó bizottságának tagja, 1915-ben (más források szerint 1913- ban) született a Hunan tartománybeli Liujanban, szegényparaszti családban. 1933 óta tagja a KKP-nak, részt vett a forradalmi háborúban, majd magas rangú vezérkari politikai tiszt volt a japánok elleni harc és a felszabadító háború idején. A forradalom győzelme utáni első években Észak-Szecsuán párttitkára és tanácselnöke, majd 1952-től 1966- ig (a szervezet feloszlatásáig) a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára. Hu Jao-pang egész pályafutása során Teng Hsziao-ping közeli munkatársa. Tenggel együtt ő is a „kulturális forradalom” egyik célpontja volt. 1975-ben rehabilitálták, 1976- ban ismét támadták, s Mao halála után kerül újból reflektorfénybe. A Teng-csoport fokozatos felülkerekedésével mind nagyobb szerephez jutott a KKP vezetésében: előbb a KB szervezési osztályának vezetője, majd a központi fegyelmi bizottság harmadik titkára. 1978 végétől a politikai bizottság tagja, 1980 februárjától pedig az újból létrehozott KB-főtitkár posztján már — kínai szóhasználat szerint — „ő dönt a folyó ügyekben.” Pályafutása és eddigi megnyilatkozásai azt tükrözik, hogy Hu Jaopang a Teng Hsziao-ping fémjelezte csoport elképzeléseit vallja magáénak a kínai párt bel- és külpolitikai tevékenységének vezérlő elveiként. Gazdasági nézetkülönbségek a közöspiaci csúcsértekezleten A közöspiaci állam- és kormányfők kedden véget ért luxembourgi csúcsértekezlete a Mitterrand-kormányzat bemutatkozását jelentette a nyugateurópai közösségben. A bemutatkozás alapvető ellentmondást hozott felszínre a tagországok követendő gazdaságpolitikája között. Nagy-Britannia és az NSZK — ahogyan Thatcher és Schmidt kifejtette — az infláció elleni küzdelemre helyezi a hangsúlyt még a munkanélküliség árán is, míg Mitterrand a munkanélküliség elleni harcot, a nyugat-európai közösség „társadalmi oldalát” tekintette elsődlegesnek. Mitterrand biztosította tárgyalófeleit arról, hogy a francia gazdaságpolitika közös piaci keretekben igyekszik elérni kitűzött céljait. Az amerikai kormány gazdaságpolitikáját Thatcher messzemenően helyeselte, Mitterrand elítélte. Viszont egyaránt számot vetettek azzal, hogy tudomásul kell venniük ezt a gazdaságpolitikát mint tényt, bár károsan hat Nyugat-Európára, ahogyan tudomásul kell venniük a japán versenyt is. A közös piaci csúcs részvevői a nemzetközi kérdések megvitatása során megtárgyalták, hogy folytassák-e a közel-keleti rendezésre irányuló tevékenységüket. Ez utóbbit tavaly Velencében tartott értekezletükön határozták el. Olyan közös álláspont alakult ki végül, hogy egyelőre nem tesznek újabb lépéseket, amíg az izraeli választások után nem körvonalazódik jobban az izraeli és az amerikai politika a térségben. A Lengyelország által kért gazdasági segítség kérdését a pénzügyminiszterek tanácsa elé utalták. A tanácskozás részvevői — a korábbi brit indítványt felmelegítve — nemzetközi értekezletet javasolnak az úgynevezett afganisztáni kérdés rendezésére, és Lord Carrington brit külügyminisztert, a miniszteri tanács soros elnökét bízták meg ennek diplomáciai előterjesztésével. (MTI) Schmidt és Mitterrand a közös piaci csúcson.