Népszabadság, 1981. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
I KÖZGAZDASÁG A magyar ipar műszaki színvonala A nemzetközi összehasonlítások néhány tapasztalata A tudomány termelőerővé válásának hosszan tartó evolúciós folyamata a hatvanas években lényegében véget ért. Az energiahordozók és az alapvető nyersanyagok árának robbanásszerű emelkedése e korszakváltásnak látványos megnyilvánulási formája volt, a felszín alatt azonban a műszaki haladás sokrétű erjesztő hatása húzódik meg. Az átalakulás összetettségét jól jellemzi, hogy a műszaki haladás fogalma tartalmilag innovációvá szélesedett, s a természettudományok mellett a társadalomtudományokban is rövid időn belül meghonosodott. Az utóbbi két évtizedben végzett, nemzetközileg is értékelhető statisztikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a fejlett ipari országok termelőágazataiban a fejlődés legalább 50%-ban (az NSZK- ban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban 60— 75%-ban) a technikai haladásnak tulajdonítható. A. Arakeljam szovjet akadémikus számításai szerint a Szovjetunióban a termelékenység növelését háromnegyed részben a műszaki haladás biztosítja. A magyar ipar technikaigényes ágazataiban — így a híradás- és vákuumtechnikai iparban, a vegyiparban — a termelés növekedését statisztikailag is bizonyíthatóan ugyancsak jelentős mértékben a műszaki fejlődés határozta meg. Hasonló tendencia érvényesült a rekonstrukciót végrehajtó papíriparban és a ruházati ipar egyes ágazataiban. A technikai haladás A műszaki színvonal fogalmilag és a napi tapasztalatok szerint is összefügg a nemzetgazdaság fejlettségével, valamint az élőmunka termelékenységével. Érdekes képet ad erről a termelés automatizálási, gépesítési fokának az egy munkásra jutó villamosenergia-felhasználásának, valamint a géppark életkorának és kihasználásának a Szovjetunióban végzett összehasonlító elemzése. E szerint a Szovjetunió műszaki fejlettségi színvonalát 100-nak véve, 1960-ban Bulgária iparának műszaki színvonala 72%, az NDK-é pedig 123% volt. 1970- ben a technikai színvonalkülönbségek mérsékeltebbek voltak, az NDK 116%-kal megőrizte vezető helyét. A magyar gazdaság átlagos műszaki színvonala e számítások szerint a Szovjetunióénak 78%-a, s ez a különbség a vizsgált tíz évben nem változott. Az ipar műszaki színvonalának nemzetközi összehasonlítására a Központi Statisztikai Hivatalban csaknem egy évtizede folynak kutatások, kísérleti számítások. Ilyen jellegű összehasonlításra elsőként Lengyelország és Magyarország, majd pedig Jugoszlávia és Magyarország között került sor 1975—1978 között, s ennek általános tanulságai ma is időszerűek. A szóban forgó vizsgálatok lényegében három fő területre terjedtek ki: 1. a termelőeszközök műszaki színvonala, a munka gépesítettsége, 2. a termelési struktúra korszerűsítése, 3. a nemzetközi műszaki-gazdasági kapcsolatok szerepe. Az elemzésből egyértelműen kiderül, hogy a termelés műszaki színvonalának emelésében mindhárom országban fontos szerepet játszottak a beruházások, s a fejlesztésre szánt összegek legnagyobb hányada az ipar termelőkapacitásainak bővítését szolgálta. Az eltérő munkaerőhelyzet miatt az országok beruházásainak jellege különböző volt: Jugoszláviában és Lengyelországban viszonylag jelentősek voltak a munkaerő-tartalékok, emiatt a beruházások általában új munkahelyek létrehozását jelentették, s csak kismértékben szolgálták a már meglevő üzemek termelésének technikai korszerűsítését. Magyarországon viszont, főleg a hetvenes években a munkaerő-tartalékok kimerülése miatt a rekonstrukciós jellegű, munkaerő-megtakarító fejlesztések kerültek előtérbe. Az ipari beruházások jelentős része mindhárom országban a gépiparban, a vegyiparban és a villamosenergia-iparban koncentrálódott. Emellett a legutóbbi években Jugoszláviában és Magyarországon az élelmiszeripar néhány területét is kiemelten fejlesztették. Automatizálás A termelőeszközök műszaki színvonalának emelése szempontjából a gépberuházások szerepe a döntő. Arányuk az ipar összberuházásain belül mindhárom országban növekedett, s az egy-egy évben üzembe helyezett gépek, berendezések értéke a már működő gépállomány bruttó értékének mintegy 10—15%-át tette ki. A jelentős fejlesztések ellenére a termelőtevékenységek automatizáltsága a vizsgált országok egyikében sem magas. Több ágazatban az automatizálás a termelésnek csak egyegy fázisára terjed ki. Az automatizált gépek, berendezések aránya Jugoszlávia iparában kismértékben meghaladja a magyarországi szintet. Lengyelországban és Magyarországon 1975-ben a gépeknek, berendezéseknek mindössze 8 —10%-a volt teljesen automatizált, 1978 végére arányuk Magyarországon 17%-ra emelkedett. Automatizált gépeket, berendezéseket legnagyobb arányban azokban az ágazatokban üzemeltetnek (például vegyipar, papíripar), amelyekben a folyamatos termelés, illetve ahol a szükséges paraméterek biztosítása csak automatizált vezérléssel, szabályozással oldható meg. A fajlagos villamosenergiafelhasználás egyidejűleg jelzi a munka technikai felszereltségét, valamint a technológiák jellegét, esetenként korszerűségét. Az egy munkásra jutó villamosenergia-felhasználás a vizsgált években mind Lengyelországban, mind Jugoszláviában mintegy másfélszerese volt a magyar iparénak. Szerkezeti eltérések A tudományos-műszaki haladás egyik legszembeötlőbb eredménye, s egyúttal a további fejlődés bázisa és serkentője is az ipar ágazati és termelési struktúrájának változása. A gépipar és a vegyipar részesedése az ipar termeléséből 1975-ben hazánkban és Lengyelországban csaknem azonos, a gépipar részesedése 30% körüli, a vegyiparé mintegy 10% volt. A vizsgált időszakban Lengyelországban a gépgyártásnak és a fémfeldolgozó iparnak az iparon belüli súlya — igaz, a túlzottnak bizonyult beruházások következtében —, mintegy megkétszereződött, Magyarországon viszont alig változott. A vegyipar aránya a magyar iparban nőtt jelentősebben. Mindkét országban csökkent a vaskohászat, a tüzelőanyagipar, az építőanyag-ipar, a textilipar és az élelmiszeripar részesedése az ipari termelésből. Jugoszlávia és Magyarország ipari termelésének ágazati struktúrája ugyancsak több hasonló vonást mutatott. Mindkét országban a legnagyobb — és az időszak folyamán növekvő — arányt a gépipar képviselte. A vegyipar aránya a hetvenes évek elején a két országban csaknem azonos volt. A gyorsabb fejlesztés eredményeként azonban az időszak végére Magyarországon a vegyipar termelésének részesedése az ipar hozzáadott értékében lényegesen magasabb volt, mint Jugoszláviában. A könnyűipari ágazatok aránya mindkét országban csökkent. Az elmúlt időszakban mindhárom országban jelentős erőfeszítéseket tettek az ipar termékstruktúrájának korszerűsítésére, olyan cikkek gyártására, amelyekkel nem rubelelszámolású kivitelüket növelni vagy behozatalukat csökkenteni tudják. A fejlesztési koncepciókban kitűzött célok azonban csak részben valósultak meg, a beruházási javak és a fogyasztási cikkek termelésének növekedése gyorsabb volt, mint a továbbfeldolgozásra kerülő korszerű termékeké, s ezzel a gazdaság importfüggősége fokozódott. Az ipari termelés műszaki színvonalának növelésében fontos szerepe van a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásnak. E területen a három ország közül Jugoszlávia ipari kooperációs kapcsolatait korábban kezdte, s volumene nagyobb, formái változatosabbak, mint Magyarországon. Jugoszláviában igen jelentős a külföldi vállalatokkal kötött közös vállalkozások szerepe, a szerződések főleg a vegyiparban, a könnyűiparban és a közlekedési eszközök gyártásában koncentrálódtak. Magyarországon a rendelkezések 1977-ig csak a nem termelőmunkára vonatkozó társulások alapítását tették lehetővé, a közös vállalkozások szerepe azonban a jogi szabályozást követően sem emelkedett számottevően, előnyeinek szélesebb körű kihasználása a jövő lehetősége. A licencek vásárlásában az országok közötti különbségek nem voltak jelentősek. A licencvásárlások mindhárom országban a gépiparban és a vegyiparban összpontosultak. Termelékenység A több oldalú vizsgálatok tapasztalatait összefoglalva megállapítható, hogy a társadalmi, gazdasági és természeti feltételek hatását is figyelembe véve, Jugoszlávia, Lengyelország és Magyarország iparának műszaki színvonala nem különbözik lényegesen. A termelőfolyamatok gépesítettsége, a termelőeszközök technikai színvonala a három országban — az utóbbi években végrehajtott jelentős fejlesztések ellenére — nemzetközi összehasonlításban közepes. A jugoszláv és a magyar ipar viszonylag hasonló műszaki fejlettségi szintjét jelzik a termelékenység színvonalának és dinamikájának indexei is. A két ország ipari termelékenységi színvonalának arányairól 1970-re vonatkozóan vannak megbízható információink. E termelékenységi öszszehasonlítás szerint a két ország ipara lényegében majdnem azonos élőmunka-hatékonysággal termelt, s az 1970 —1978 közötti időszakban a termelékenységi színvonal nemzeti statisztikák alapján számított indexei az ipar egészében alig térnek el egymástól. A vizsgálatok tükrében az is eléggé egyértelmű, hogy a termelékenységi színvonal emelése jelentős mértékben az élőmunka hatékonyabb felhasználásától, valamint a munka- és üzemszervezés erőteljes fejlesztésétől függ. Versenyképesség A kétoldalú összehasonlítás szerint Lengyelországban a vaskohászat, valamint a gépipar műszaki színvonala magasabb volt, mint Magyarországon. Az ágazat technikai fejlettsége Jugoszláviában és Magyarországon majdnem azonos volt. Az építőanyag-ipart Magyarországon erőteljesebben fejlesztették, mint a másik két országban. A természeti adottságok és a jelentős fejlesztési ráfordítások eredményeként a lengyel szénbányászat műszaki színvonala meghaladja a hazait. A kedvezőbb mezőgazdasági feltételekkel magyarázható — egyebek között — a magyar élelmiszer-ipari termelésnek a lengyelországinál magasabb műszaki színvonala. A vegyipar — az utóbbi évek jelentős fejlesztései következtében — a három ország közül Magyarországon érte el a legmagasabb műszaki színvonalat. Az elemzések tanulsága szerint elmaradásunk a nemzetközi élmezőnytől jórészt azokon a területeken csökkent, ahol az erőforrások koncentrálásával, általában központilag meghirdetett program alapján fejlesztettünk. Az innováció széles körű kibontakoztatása, iparunk nemzetközi versenyképességének erősítése azonban még napjaink iparpolitikájának a feladata, s egyben nagyon fontos feltétele gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának. Nyers József a Központi statisztikai Hivatal főosztályvezetője A fontosabb növények termésmennyisége és termésátlaga A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült grafikonról látható, hogy az V. ötéves terv időszakában a búza és a kukorica termésmennyisége számottevően emelkedett. A növekedés a termésátlag emelkedésének tudható be, a nagyobb termés kisebb vetésterületen termett meg. A burgonya termésátlaga szintén nőtt, ez azonban nem tudta ellensúlyozni a vetésterület csökkenését, így a termésmennyiség is csökkent. A cukorrépatermés növekedése viszont elsősorban a vetésterület növelésével függ össze. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Jugoszlávia népességi adatai Az április első felében végrehajtott népszámlálás adatai szerint Jugoszlávia lakosainak száma 22,35 millió — egy évtized alatt 1,83 millióval növekedett. A háztartások száma 6,18 millió, 15%-kal több, mint az 1971-ben végrehajtott felmérés idején. A lakások száma egy évtized alatt 22%-kal, 6,14 millióra nőtt, a 335 ezer hétvégi ház nyolcszorosa az egy évtizeddel korábbinak. Külföldön, elsősorban a nyugat-európai országokban, több mint 577 ezer jugoszláv vendégmunkás dolgozik, 100 ezerrel kevesebb, mint 1971-ben. A központi statisztikai hivatal hozzáfűzi, hogy a lakosság, illetve a vendégmunkások tényleges száma valamivel nagyobb lehet a most közölt adatoknál, mert nem mindenki jelentkezett az összeíráson. (APA, DPA) Nyugat-berlini szállítások a Ladához Az Avtopromimport újabb megrendelést adott nyugati cégnek a következő Lada-modellek — az elsőkerék-meghajtású Váz—2108 és Váz—2109 típusok — gyártásához szükséges berendezések szállítására. Ezúttal a nyugat-berlini Jung céggel szerződtek úgynevezett koszorúberendezések importjáról. Az üzlet értékét nem hozták nyilvánosságra, csak azt, hogy a szállítások 1982-ben lesznek esedékesek. (Világgazdaság) UNIDO: hasznosítsák a veszendőbe menő földgázt Az ENSZ azt javasolja az olajtermelő fejlődő országoknak, hogy az olajkutak közelébe telepítsék iparukat, így felhasználhatják a jelenleg nagyrészt veszendőbe menő, az olajjal együtt feltörő gázt. Az UNIDO, az ENSZ iparfejlesztési szervezete által készített jelentés szerint vizsgált harmadik világbeli 18 jelentős olajtermelő ország kútjaiból 1978-ban napi 400 millió köbméter földgáz ment veszendőbe. Ez a mennyiség hőértékben napi 2,6 milliárd barrel olajjal egyenértékű. Az UNIDO isztambuli konferenciája elé terjesztett jelentés hangsúlyozza, hogy a biztonsági okokból a levegőbe engedett gáz felhasználásával műtrágyát, petrolkémiai cikkeiket, vasat, acélt ésallumíniumot lehetne gyártani. (Reuter) Termelés, értékesítés, belkereskedelem A gazdaságirányítás reformját követő években az ipar és a belkereskedelem együttműködése a fogyasztói igények kielégítésében alapvetővé vált, ennek megfelelően fejlődtek az együttműködés formái — állapítja meg Bagó Eszter, a Belkereskedelmi Szemle 1981. évi 2. számában. Ezek azonban még csak formák. Tartalmi elemei, a munkamegosztás alapelvei tekintetében lényeges változást még alig figyelhetünk meg s az együttműködés új formái által adott lehetőségek még jórészt kihasználatlanok. Az ipar és a belkereskedelem viszonylag hosszú távú, féléves éves időszakokra kötött szállítási szerződéseken alapuló kapcsolatai az ipar és a kereskedelem egyenlőtlen kockázatvállalását, illetve a termelő egyoldalú biztonságát eredményezik. Azáltal, hogy a termelő szinte csakis a kereskedelem megrendelései alapján termel, kockázatvállalása, termékeinek tényleges piacképességével kapcsolatos érzékenysége minimálisra csökken. Ez a kapcsolatforma a termelés kényelmes biztonságát szolgálja, a termelő feladata a megrendelések elfogadása után a teljesítéssel lezárul. Nyilvánvalóak a belkereskedelem piacismeretével kapcsolatos problémák is — állapítja meg a szerző. A kereskedelmi vállalatok számára gondot okoz, hogy legtöbbször csak jelentős bizonytalansággal képesek előrejelezni a kereslet nagyságát és összetételét A keresletre vonatkozó megalapozott, konkrét, választékmélységű információk alig vannak: rendszeres, széles körű piackutatási tevékenységet általában nem folytatnak. A kereskedelmi vállalatoknál a piac megismerésének mostani alapvető eszközei a piac fő tendenciáit előrejelző másodlagos információk feldolgozása és a nagykereskedelmi üzletkötők, illetőleg a kiskereskedelmi boltvezetők tapasztalatainak összegyűjtése. Sokszor nem az ipar szállítási készségének hiányára, hanem éppen a belkereskedelem piacismeretének bizonytalanságára vezethetők vissza a kínálat és a kereslet választékának eltérései. Az ipar és a kereskedelem mostani együttműködésében mutatkozó problémák e kapcsolatrendszer kétirányú továbbfejlesztésének fontosságára hívják fel a figyelmet. Egyrészt szükségesnek ítélhetjük, hogy a jövőben e két népgazdasági ág jelenlegi erőteljes munkamegosztásának oldásával növeljék az ipar szerepét és érdekeltségét az értékesítés folyamatában, fejlődjenek a termelők értékesítési funkciói. Másrészt megoldásra vár, hogy a kereskedelem a mainál következetesebben és erőteljesebben közvetítse és érvényesítse az iparnál a tényleges piaci, fogyasztói igényeket. Játék a Centrumban! Aki velünk játszik, annak egyelőre nincs más dolga, mint megőrizni a kiürült Centrum gyufásdobozok számozott hátoldalát Az év végén sorsoláson dől el, hogy a 35-féle gyufásdoboz közül hányas számúval pályázhat. _ A beküldési határidőt és a sorsolások idejét később közöljük Figyelje a hirdetéseinket: JÁTÉKBAN A CENTRUMI \DjjP^ Centrum MjL^Áruházak