Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
1981. szeptember 1., kedd NÉPSZABADSÁG A haladó Latin-Amerika üdvözli Párizs és Mexikó a salvadori ellenállási front elismeréséről ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL) A niicaraguai Sandinista Front központi orgánuma, a Barricada vasárnapi számában Fidel Castrót idézi, aki „nagyon pozitívnak és jogosnak” nevezte Mexikó és Franciaország magatartását, hogy a salvadori forradalmi mozgalmat olyan politikai erőként ismerték el, amely képes a szükséges felelősségek és jogok gyakorlására. A kubai párt- és állami vezető a Farabundo Marti Felszabadítási Front, elismerését rögzítő közleményről abból az alkalomból nyilatkozott a Barricadának, hogy Dániel Ortega, a nicaraguai kormányzótanács koordinátora, útban líbiai hivatalos látogatására, Havannában megállt rövid időre. Carlos Andrés Perez volt venezuelai elnök történelmi jelentőségűnek minősítette a mexikói—francia közlemény Salvadorra vonatkozó részét, hangsúlyozva, hogy Venezuelának változtatnia kellene a Washingtonhoz fűződő szövetségi politikájából adódó magatartásán. A The Washington Post a mexikói —francia közleményt súlyos diplomáciai csapásnak nevezte az Egyesült Államok támogatta salvadori kormányzat szempontjából. A The New York Times pedig már azt latolgatta, ha további kormányzatok is elismerik a baloldali frontot, akkor esetleg az ENSZ fóruma elé kerül a salvadori probléma, amely presztízsveszteség lenne Washingtonra nézve. Napóleon Duarte salvadori elnök vasárnap televíziós nyilatkozatában bejelentette, hogy levelet küldött az ENSZ Biztonsági Tanácsához, amelyben Mexikót és Franciaországot a salvadori belügyekbe való beavatkozás miatt marasztalta el. Arturo Rivera y Damas, San Salvador érseke viszont pozitívnak minősítette a két ország lépését. A Farabundo Marti front közleménye szerint kudarccal végződött a junta hadseregének idén immár hetedik, ezúttal tíznapos gerillaellenes hadművelete a Guazapa vulkán körzetében. A front közleménye a hadsereg 82 fős veszteségéről ad számot. Ortutay L. Gyula Az USA a szárnyas rakéták tömeggyártását tervezi Zaglagyin: A Szovjetunió a konfliktusok békés rendezésére törekszik Az Egyesült Államok az atomrobbanófejek hordozására alkalmas szárnyas rakéták tömeges gyártására törekszik — írja a The New York Times című amerikai lap. — A B—52-es hadászati bombázókat már egy év múlva felszerelik az első szárnyas rakétákkal, és az elkövetkező hat évben az atom- és hagyományos robbanófejekkel felszerelt szárnyas rakéták ezreit helyezik el tengeralattjárókon, hadihajókon és harci repülőgépeken — közli az amerikai napilap. Becslése szerint az új program legalább 15 milliárd dollárba kerül. A Pentagon egyik fő szállítója, a Boeing cég már megkapta a megrendelést az első szállítmány, 3400 szárnyas rakéta gyártására.* A Szovjetunió határozottan szembeszállva az imperializmus veszélyes politikájával, egyúttal arra törekszik, hogy békés úton oldjanak meg a világon felmerülő minden konfliktust — állapította meg Vagyila Zaglagyin szovjet professzor a Mezsdunarodnaja Zsiznya című szovjet folyóirat által szervezett tudományos konferencián elhangzott felszólalásában. Zaglagyin emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió számos új kezdeményezést tett a nemzetközi helyzet legfontosabb problémáinak vonatkozásában. E javaslatok között említette az európai közepes hatótávolságú atomrakétákról és a hadászati nukleáris fegyverekről folytatandó tárgyalások kérdését; az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozásának tervét A NYUGATNÉMET DER VORWARTS KARIKATÚRÁJA Amerikaiak elleni bombamerénylet az NSZK-ban Bombamerényletet követtek el hétfő reggel az NSZK-ban az Európában állomásozó amerikai légierő ramsteini főhadiszállása ellen. A merényletnek tíz könnyebb és két súlyosabb sebesültje van. Az amerikai katonai hatóságok elzárták a külvilágtól a ramsteini légi támaszpontot, a nyugatnémet szövetségi bűnügyi hivatal pedig különbizottságot küldött ki a feltehetőleg terrorista merénylet körülményeinek kivizsgálására. (MTI) Az Egyesült Államok ENSZ-képviselőjének Afganisztán-ellenes uszítása Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője, vasárnap Pakisztánban meglátogatta az afgán ellenforradalmárok egyik táborát. A pakisztáni—afganisztáni határ mentén ilyen táborokban fegyverezik fel és képezik ki az Afganisztánban terrorcselekményeket végrehajtó bandákat. A nagykövet asszony ottani megbeszélései során az afgánok mindenekelőtt fegyvert kértek. A látogatást követően Kirkpatrick helikopterrel a Khyber-hágóhoz utazott, hogy két mérföldnyi távolságról „pillantást vessen az elfoglalt afgán földre”. (A hágó Brzezinski volt nemzetbiztonsági főtanácsadó ottjártakor vált hírhedtté: az amerikai politikus — félre nem érthető jelképként — innen célzott golyószóróval a demokratikus Afganisztán területére.) Itt Kirkpatrick ismételten megígérte: az Egyesült Államok és Pakisztán kormánya mindent elkövet, hogy hatékony gazdasági és katonai segítséget nyújtson az ellenforradalmároknak. (MTI) A VILÁGSAJTÓBÓL MEH Egy „ártatlan" külföldön Az ismert hongkongi hetilap, a Far Eastern Economic Review tudósítója a bukott Pol Pot-rezsim külügyminiszterének, Jeng Sarynak amerikai látogatásáról, önleleplező nyilatkozatáról számol be. A világ szemében ő (mármint Jeng Sary) és sógora, Pol Pot, viseli a felelősséget mintegy kétmillió kambodzsai haláláért, akiket meggyilkoltak, agyonkínoztak vagy betegségben pusztultak el a „vörös khmerek” uralma idején. Két évvel azután, hogy a vietnami hadsereg kiebrudalta Pol Potot, Ieng Sary igyekszik elhatárolódni tőle, meg akarja szakítani a kapcsolatot sógorával és rezsimjének bűneivel. Ezenközben ő lett a „Vörös khmerek” első olyan vezetője, aki nyilatkozatában elismerte: uralmuk idején hivatalos politika volt a rendszerrel szemben állók megsemmisítése. Természetesen azt állítja, ő személy szerint ártatlan. Elegáns New York-i lakosztályában Ieng Sary hitelesítette azokat a dokumentumokat, amelyek a „vörös khmer”-rezsim vallatóközpontjára vonatkoztak. Egyedül itt 15 ezer embert, jórészt az ország elitjét, kínozták halálra. Eleddig bármikor megkérdeztek elmenekült „vörös khmer” vezetőket, mindegyik ártatlannak színlelte magát, s azt állította, hogy a vallatóközpontot, Tuol Slenget, a vietnamiak hozták létre. Amikor azonban e tudósító megmutatta leng Sarynak azokat a londoni New Statesmanben megjelent fotódokumentumokat, amelyek bizonyítják a „vörös khmerek” felelősségét, Ieng Sary bevallotta: az okmányok hitelesek. Több mint két évvel ezelőtt, amikor e sorok írója Phnom Penhben járt, nem utolsósorban azzal a céllal, hogy fényt derítsen az igazságra az emberi jogok megsértésével kapcsolatban, leng Sary megtagadta tőle a lehetőséget, hogy börtönöket látogasson meg. Azt mondta: „Nekünk nincsenek börtöneink, bíróságaink. Nálunk a nép ítélkezik.” És még jót nevetett azon a képtelenségen, hogy náluk kínzókamrák lennének. leng Sary manapság szabadnak érzi magát a tekintetben, hogy elismerje mindazt, ami Tuol Slengben történt, s a rendszer más ténykedéseit. Teszi ezt azért, mert biztonságban van, továbbá hatalmas tömegű a cáfolhatatlan bizonyíték. Felesége, leng Thirith azt kérdi, miért azonosítják férjét Pol Pottal? Hisz ő külügyminiszter volt, állandóan utazott, leng Sary senkit sem gyilkolt meg — mondja. A menekültek könnyen megcáfolják azt az állítást, hogy leng Sary ártatlan. Ő azonban, a többi „vörös khmer” vezetőhöz hasonlóan, szabad, biztonságban van. Nyugati országok, az ASEAN-államok és Kína úgy döntöttek, hogy felszínen tartják a „Demokratikus Kambodzsát”, mint az országot a nemzetközi fórumokon törvényesen képviselő kormányt. A harcmezőn a „vörös khmereket” teljes intenzitással támogatja Peking. Haig amerikai külügyminiszter Jeng Saryval (a kép jobb szélén) beszélget. 3 ifj szerepkör — új módszerek Beszélgetés dr. Jerszi Istvánnal, a Baranya megyei pártbizottság titkárával A pártszervek felépítése az utóbbi években bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokhoz alkalmazkodva módosult. Létrejöttek a városi-járási pártbizottságok, nőtt a községi és üzemi pártbizottságok száma. A járási pártbizottságok feladatköre is egy sor új követelménynyel bővült. Erről beszélgettünk dr. Jerszi Istvánnal, a Baranya megyei pártbizottság titkárával. Közös pártbizottságok — A Politikai Bizottság 1972-ben hozott határozatot a járási pártmunka továbbfejlesztéséről, ez a megváltozott viszonyokhoz igazította a járási pártbizottságok feladat- és hatáskörét, tennivalóit — mondja dr. Jerszi István. — A járások gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement folyamatok — a termelőszövetkezetek lendületes fejlődése, az iparosodás, a közigazgatás reformjai — a pártmunkában is új módszereket követeltek. Baranyában kialakultak a városkörnyékek, 1979-ben megszűnt a pécsi járás, a községek összevonásából nagyközségeket szerveztek — magyarán nem volt olyan szervezet, intézmény, amelyet ne érintett volna a megannyi változás. Az ügyek érdemi intézése zömmel más szintre került: a decentralizálásnak köszönhetően nagyobb önállóságot kaptak a falvak, illetve az átfogóbb tervezés, a jelentősebb programok készítése a megyei szervek dolga lett. Az új helyzet a járási pártbizottságok szerepkörét is megváltoztatta — bár tartósan szükség van rájuk, de tevékenységük állandó korszerűsítésével szervezeti fölépítésüket a szükségletekhez kell igazítani. Ezt látva, a Baranya megyei pártbizottság négy évvel ezelőtt javaslattal élt a Központi Bizottsághoz: alakuljanak közös városi-járási pártbizottságok. 1978-ban kísérletképpen az országban hét — nálunk egy — helyen egyesült a járási és a városi pártbizottság. — Mi indokolta létrejöttüket? — A járás és a város ezer szállal kötődik egymáshoz. Egyetlen példa: a Szigetvári Konzervgyár a városban működik, de a járásból „táplálkozik” az üzemén kívül szinte semmije sincs Szigetváron. A konzervgyár feladataival, a pártszervezet munkájával — hivatalból — a városi pártbizottságnak kellett foglalkoznia, a nyersanyag megtermesztésének gazdasági-emberi oldalával pedig a járásnak. Mindkét szerv hatáskörének megfelelően törődött az üzemmel, de a problémák, éppen természetüknél fogva, nem voltak különválaszthatók. A kettős irányítás napról napra egyeztetést kívánt. Természetesen nem a gyár szorosan vett gazdasági-termelési ügyeiről van szó; az ezért való felelősséget nem lehet levenni a gazdasági vezetők és felettes szerveik válláról. De mégiscsak az a kívánatos, hogy egy gyár politikai munkája egy pártszervhez tartozzék. A szorosan vett példán túlmenve: a város munkaerő-gazdálkodása el sem képzelhető a járás lakossága nélkül, de a járásban élők foglalkoztatásáról tárgyalni sem érdemes a szigetváriak kirekesztésével. Az áruellátás Szigetváron és környékén az áfész feladata, amely a járás pártirányítása alatt állt, és arra törekedett, hogy elsősorban a várost övező falvak gondjait oldja meg — ez óhatatlanul vitákhoz, összeütközésekhez vezetett. Ahhoz, hogy a felesleges értekezleteket, a hatásköri villongásokat mellőzni lehessen, erre a gyökeresnek tetsző szervezeti változtatásra volt szükség. Az egységesebb és ésszerűbb káderprika, az utánpótlás kinevelése is könynyebbé vált a közös pártbizottságok létrehozásával. \tt együttműködés Léts/S zkséglet — A szervezeti változás eredményeként nőtt a helyi pártszervek hatásköre és önállósága? — Az üzemi, intézményi, hivatali és községi pártbizottságokon kívül Baranyában 41 pártvezetőséget hoztunk létre. Ezek — mint közbeeső pártszervek — az alapszervezetek 80 százalékát irányítják. Nagyrészt tehát nekik köszönhető, hogy szervezettebbé vált az alapszervezeti munka, javult a felső párthatározatokból eredő helyi feladat-meghatározás, tervszerűbb a végrehajtás ellenőrzése, konkrétabbak a pártmegbízatások. Persze, mint minden újat, ezt is szokni kell — a szervezeti szisztémához igazítva a szemléletet, az irányítás emberi mozzanatait. De az eddigi tapasztalatok kedvezőek, az országban már egyre több helyen , a megyében Siklóson és Szigetvárott működik városi-járási pártbizottság. A problémák azért nem oldódtak meg egy csapásra, a végrehajtásnak még ma is vannak zökkenői, de a munka tartalmi vonatkozásait erősítve a fékek kikapcsolhatók. — A megyében két „hagyományos” járási pártszerv működik: Komlón és Mohácson. Hogyan fejleszthető tovább — a régi szervezeti formán belül — a munkamódszer, mennyiben változtak a tennivalók? — Komlón és Mohácson bizonyos mértékben még kötnek a szervezeti keretek. A pártbizottsági vagy végrehajtó bizottsági ülésekre egy-egy témából külön-külön készül jelentés a városnak és a járásnak — holott egy beszámoló, feleannyi munkával, tágabb horizontú lehetne. Az adminisztratív teendőket — például a tagnyilvántartásban — szintén érdemes lenne egyszerűsíteni. Annyit mindenesetre sikerült elérnünk, hogy ha szervezetileg önálló is a járás és a város, gondolkodásmódjuk közeledett egymáshoz, az adott térség előtt álló feladatokat komplex módon kezelik, egységesen értelmezik.. Az egyes szervek, intézmények, gazdasági egységek hovatartozása azonban még manapság is okoz felesleges vitákat, hiába állítjuk, hogy a hatásköri elhatárolás nem kerítés - az együttműködés létszükséglet. A járási pártbizottságok érdemi teendői nemigen változtak a járási tanácsok megszűnése óta. Koordináló szerepük azonban fontosabbá vált, mert — járási szinten — egyedül maradtak mint választott vezetői testületek. — Jogkörük tehát változatlan maradt, de munkájuk és felelősségük nőtt! Ezért a járási párttestületek tevékenységében sokkal nagyobb súlyt kapott a tömegkapcsolatok erősítése. Többet kell törődniük a végrehajtás gyakorlati szervezésével, a beszámoltatással. Szélesedett az előterjesztések készítésében részt vevők tábora. Az adminisztrációt pedig úgy próbáljuk csökkenteni, hogy növeljük a szóbeli jelentések, a külső előadók arányát. A pártbizottságok mellett működő munkabizottságok aktívak, a vizsgálatok során szerzett tapasztalataik beépülnek a későbbi döntésekbe is. Az üzemi pártbizottságok, a különböző pártvezetőségek, alapszervezetek támogatása, az önállóbb munkához szükséges muníció biztosítása a járási pártbizottságok talán legfontosabb feladata. Ez pedig főként „épületen kívüli” — csúnyább szóval: területi tevékenység. Bebizonyosodott, hogy a területfelelősi munka nem akadályozza, sőt segíti a reszortfeladatok gyorsabb megvalósítását, jól szolgálja a politikai munka színvonalának emelését. Nekünk olyan szervezetek kialakítását kell elősegítenünk, amelyek magukban hordják a jövő szervezeti formájának csíráit. Pécs elég erős ahhoz, hogy elbírjon majdnem egy járásnyi városkörnyéket — Baranya többi központja azonban csak néhány falut képes magához édesgetni, vonzáskörzetében tartani, így a járások létjogosultsága most még vitathatatlan. Tájegységben gondolkodni — A párthatározatok helyi értelmezése, alkalmazása és alkotó módon való végrehajtása nem kis feladat. A pártvezetőségek, az alapszervezetek önállóságának erősítésével a párttagság közelebb került a döntésekhez? — Feltétlenül! Elég erre egyetlen példát mondanom: a régebbi gyakorlattal ellentétben a távlati fejlesztési tervek kialakítása előtt kéri a megye a járási-városi pártbizottságok észrevételeit — ezek pedig a közbeeső pártbizottságoktól, valamintaz alapszervezetektől szerzik be a kívánságlistát, melyeknek csak rangsorolása dől el a felsőbb pártszerveknél. A tanácsok is így építik terveiket, hosszas tárgyalások gyümölcse a döntés. A pártdemokrácia fejlesztéséhez persze továbbra is szükség van az apparátus politikai-szakmai felkészültségének növelésére, a testületek vitatkozókedvére és nem utolsósorban a tájékoztatás, az információáramoltatás gyorsítására. Apparátusunk létszámát egyébként nem csupán csökkentettük, de eléggé meg is fiatalítottuk. Ezt állapította meg legutóbb a megyei párt-vb is, amikor a mohácsi járás pártbizottságát számoltatta be munkájáról. Vezérelvünk: mindenütt szorgalmazni kell a közös tevékenységet, az együttműködést. Jó példa, hogy néhány községünk összeadja az évek során képződött tartalékalapját, hiszen így a pénzből hamarabb valósul meg egy-egy létesítmény, közmű — a kölcsönt előbb-utóbb a falvak egymástól viszszakapják és ki-ki belefoghat saját építkezésébe, összehangolni az ilyesfajta együttműködéseket annyit jelent, hogy fölismerjük a falvak öszszetartozását, a nagyobb közösség érdekét — fejezte be a beszélgetést Jerszi István. Tamás Ervin