Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

1981. szeptember 1., kedd NÉPSZABADSÁG A haladó Latin-Amerika üdvözli Párizs és Mexikó a salvadori ellenállási front elismeréséről ( HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL) A niicaraguai Sandinista Front központi orgánuma, a Barricada va­sárnapi számában Fidel Castrót idé­zi, aki „nagyon pozitívnak és jogos­nak” nevezte Mexikó és Franciaor­szág magatartását, hogy a salvadori forradalmi mozgalmat olyan politi­kai erőként ismerték el, amely képes a szükséges felelősségek és jogok gyakorlására. A kubai párt- és ál­lami vezető a Farabundo Marti Fel­­szabadítási Front, elismerését rögzí­tő közleményről abból az alkalom­ból nyilatkozott a Barricadának, hogy Dániel Ortega, a nicaraguai kormányzótanács koordinátora, út­ban líbiai hivatalos látogatására, Ha­vannában megállt rövid időre. Carlos Andrés Perez volt venezue­lai elnök történelmi jelentőségűnek minősítette a mexikói—francia köz­lemény Salvadorra vonatkozó részét, hangsúlyozva, hogy Venezuelának változtatnia kellene a Washington­hoz fűződő szövetségi politikájából adódó magatartásán. A The Washington Post a mexikói —francia közleményt súlyos diplomá­ciai csapásnak nevezte az Egyesült Államok támogatta salvadori kor­mányzat szempontjából. A The New York Times pedig már azt latolgatta, ha további kormányzatok is elismerik a baloldali frontot, akkor esetleg az ENSZ fóruma elé kerül a salvadori probléma, amely presztízsveszteség lenne Washingtonra nézve. Napóleon Duarte salvadori elnök vasárnap televíziós nyilatkozatában bejelentette, hogy levelet küldött az ENSZ Biztonsági Tanácsához, amely­ben Mexikót és Franciaországot a salvadori belügyekbe való beavatko­zás miatt marasztalta el. Arturo Ri­vera y Damas, San Salvador érseke­­ viszont pozitívnak minősítette a két ország lépését. A Farabundo Marti front közle­ménye szerint kudarccal végződött a junta hadseregének idén immár hetedik, ezúttal tíznapos gerillaelle­nes hadművelete a Guazapa vulkán körzetében. A front közleménye a hadsereg 82 fős veszteségéről ad szá­mot. Ortutay­ L. Gyula Az USA a szárnyas rakéták tömeggyártását tervezi Zaglagyin: A Szovjetunió a konfliktusok békés rendezésére törekszik Az Egyesült Államok az atomrob­banófejek hordozására alkalmas szárnyas rakéták tömeges gyártására törekszik — írja a The New York Times című amerikai lap. — A B—52-es hadászati bombázó­kat már egy év múlva felszerelik az első szárnyas rakétákkal, és az elkö­vetkező hat évben az atom- és ha­gyományos robbanófejekkel felszerelt szárnyas rakéták ezreit helyezik el tengeralattjárókon, hadihajókon és harci repülőgépeken — közli az ame­rikai napilap. Becslése szerint az új program legalább 15 milliárd dol­lárba kerül. A Pentagon egyik fő szállítója, a Boeing cég már meg­kapta a megrendelést az első szállít­mány, 3400 szárnyas rakéta gyártá­sára.* A Szovjetunió határozottan szem­­beszállva az imperializmus veszélyes politikájával, egyúttal arra törek­szik, hogy békés úton oldjanak meg a világon felmerülő minden konflik­tust — állapította meg Vagyila Zag­lagyin szovjet professzor a Mezsdu­­narodnaja Zsiznya című szovjet fo­lyóirat által szervezett tudományos konferencián elhangzott felszólalásá­ban. Zaglagyin emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió számos új kezdemé­nyezést tett a nemzetközi­ helyzet legfontosabb problémáinak vonatko­zásában. E javaslatok között említet­te az európai közepes­ hatótávolságú atomrakétákról és a hadászati nuk­leáris fegyverekről folytatandó tár­gyalások kérdését; az észak-európai atomfegyvermentes övezet létrehozá­sának tervét A NYUGATNÉMET DER VORWARTS KARIKATÚRÁJA Amerikaiak elleni bombamerénylet az NSZK-ban Bombamerényletet követtek el hét­fő reggel az NSZK-ban az Európá­ban állomásozó amerikai légierő ramsteini főhadiszállása ellen. A me­rényletnek tíz könnyebb és két sú­lyosabb sebesültje van. Az amerikai katonai hatóságok el­zárták a külvilágtól a ramsteini lé­gi támaszpontot, a nyugatnémet szö­vetségi bűnügyi hivatal pedig külön­bizottságot küldött ki a feltehetőleg terrorista merénylet körülményeinek kivizsgálására. (MTI) Az Egyesült Államok ENSZ-képviselőjének Afganisztán-ellenes uszítása Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Ál­lamok állandó ENSZ-képviselője, va­sárnap Pakisztánban meglátogatta az afgán ellenforradalmárok egyik tá­borát. A pakisztáni—afganisztáni ha­tár mentén ilyen táborokban fegy­verezik fel és képezik ki az Afga­nisztánban terrorcselekményeket végrehajtó bandákat. A nagykövet asszony ottani megbeszélései során az afgánok mindenekelőtt fegyvert kér­tek. A látogatást követően Kirkpatrick helikopterrel a Khyber-hágóhoz uta­zott, hogy két mérföldnyi távolságról „pillantást vessen az elfoglalt afgán földre”. (A hágó Brzezinski volt nemzetbiztonsági főtanácsadó ottjár­­takor vált hírhedtté: az amerikai po­litikus — félre nem érthető jelkép­ként — innen célzott golyószóróval a demokratikus Afganisztán területé­re.) Itt Kirkpatrick ismételten meg­ígérte: az Egyesült Államok és Pa­kisztán kormánya mindent elkövet, hogy hatékony gazdasági és katonai segítséget nyújtson az ellenforradal­mároknak. (MTI) A VILÁGSAJTÓBÓL M­EH Egy „ártatlan" külföldön Az ismert hongkongi hetilap, a Far Eastern Economic Review tudósítója a bukott Pol Pot-rezsim külügyminiszte­rének, Jeng Sarynak amerikai látogatá­sáról, önleleplező nyilatkozatáról szá­mol be. A világ szemében ő (mármint Jeng Sary) és sógora, Pol Pot, viseli a fele­lősséget mintegy kétmillió kambod­zsai haláláért, akiket meggyilkoltak, agyonkínoztak vagy betegségben pusztultak el a „vörös khmerek” ural­ma idején. Két évvel azután, hogy a vietnami hadsereg kiebrudalta Pol Potot, Ieng Sary igyekszik elhatárolódni tőle, meg akarja szakítani a kapcsolatot sógorával és rezsimj­ének bűneivel. Ezenközben ő lett a „Vörös khme­rek” első olyan vezetője, aki nyilat­kozatában elismerte: uralmuk ide­jén hivatalos politika volt a rend­szerrel szemben állók megsemmisíté­se. Természetesen azt állítja, ő sze­mély szerint ártatlan. Elegáns New York-i lakosztályá­ban Ieng Sary hitelesítette azokat a dokumentumokat, amelyek a „vörös khmer”-rezsim vallatóközpontjára vonatkoztak. Egyedül itt 15 ezer em­bert, jórészt az ország elitjét, kínoz­ták halálra. Eleddig bármikor meg­kérdeztek elmenekült „vörös khmer” vezetőket, mindegyik ártatlannak színlelte magát, s azt állította, hogy a vallatóközpontot, Tuol Slenget, a vietnamiak hozták létre. Amikor azonban e tudósító megmutatta leng Sarynak azokat a londoni New Sta­­tesmanben megjelent fotódokumen­tumokat, amelyek bizonyítják a „vö­rös khmerek” felelősségét, Ieng Sary bevallotta: az okmányok hitelesek. Több mint két évvel ezelőtt, ami­kor e sorok írója Phnom Penhben járt, nem utolsósorban azzal a cél­lal, hogy fényt derítsen az igazságra az emberi jogok megsértésével kap­csolatban, leng Sary megtagadta tőle a lehetőséget, hogy börtönöket láto­gasson meg. Azt mondta: „Nekünk nincsenek börtöneink, bíróságaink. Nálunk a nép ítélkezik.” És még jót nevetett azon a képtelenségen, hogy náluk kínzókamrák lennének. leng Sary manapság szabadnak ér­zi magát a tekintetben, hogy elis­merje mindazt, ami Tuol Slengben történt, s a rendszer más ténykedé­seit. Teszi ezt azért, mert biztonság­ban van, továbbá hatalmas tömegű a cáfolhatatlan bizonyíték.­­ Felesége, leng Thirith azt kérdi, miért azono­sítják férjét Pol Pottal? Hisz ő kül­ügyminiszter volt, állandóan utazott, leng Sary senkit sem gyilkolt meg — mondja. A menekültek könnyen megcáfol­ják azt az állítást, hogy leng Sary ártatlan. Ő azonban, a többi „vörös khmer” vezetőhöz hasonlóan, szabad, biztonságban van. Nyugati országok, az ASEAN-államok és Kína úgy döntöttek, hogy felszínen tartják a „Demokratikus Kambodzsát”, mint az országot a nemzetközi fórumokon törvényesen képviselő kormányt. A harcmezőn a „vörös khmereket” tel­jes intenzitással támogatja Peking. Haig amerikai külügyminiszter Jeng Saryval (a kép jobb szélén) beszélget. 3 ifj szerepkör — új módszerek Beszélgetés dr. Jerszi Istvánnal, a Baranya megyei pártbizottság titkárával A pártszervek felépítése az utóbbi években bekövetkezett társadalmi, gazdasági változásokhoz alkalmaz­kodva módosult. Létrejöttek a vá­rosi-járási pártbizottságok, nőtt a községi és üzemi pártbizottságok száma. A járási pártbizottságok fel­adatköre is egy sor új követelmény­nyel bővült. Erről beszélgettünk dr. Jerszi Istvánnal, a Baranya megyei pártbizottság titkárával.­­ Közös pártbizottságok — A Politikai Bizottság 1972-ben hozott határozatot a járási pártmun­ka továbbfejlesztéséről, ez a meg­változott viszonyokhoz igazította a járási pártbizottságok feladat- és ha­táskörét, tennivalóit — mondja dr. Jerszi István. — A járások gazda­sági és társadalmi szerkezetében végbement folyamatok — a terme­lőszövetkezetek lendületes fejlődé­se, az iparosodás, a közigazgatás re­formjai — a pártmunkában is új módszereket követeltek. Baranyában kialakultak a város­­környékek, 1979-ben megszűnt a pé­csi járás, a községek összevonásából nagyközségeket szerveztek — ma­gyarán nem volt olyan szervezet, intézmény, amelyet ne érintett vol­na a megannyi változás. Az ügyek érdemi intézése zömmel más szintre került: a decentralizálásnak köszön­hetően nagyobb önállóságot kaptak a falvak, illetve az átfogóbb terve­zés, a jelentősebb programok készí­tése a megyei szervek dolga lett. Az új helyzet a járási pártbizottságok szerepkörét is megváltoztatta — bár tartósan szükség van rájuk, de te­vékenységük állandó korszerűsítésé­vel szervezeti fölépítésüket a szük­ségletekhez kell igazítani. Ezt látva, a Baranya megyei pártbizottság­­ négy évvel ezelőtt javaslattal élt a­ Központi Bizottsághoz: alakuljanak közös városi-járási pártbizottságok. 1978-ban kísérletképpen az ország­ban hét — nálunk egy — helyen egyesült a járási és a városi pártbi­zottság. — Mi indokolta létrejöttüket? — A járás és a város ezer szállal kötődik egymáshoz. Egyetlen példa: a Szigetvári Konzervgyár a város­ban működik, de a járásból „táplál­kozik” az üzemén kívül szinte semmije sincs Szigetváron. A kon­zervgyár feladataival, a pártszer­vezet munkájával — hivatalból — a városi pártbizottságnak kellett foglalkoznia, a nyersanyag megter­­mesztésének gazdasági-emberi olda­lával pedig a járásnak. Mindkét szerv hatáskörének megfelelően tö­rődött az üzemmel, de a problémák, éppen természetüknél fogva, nem voltak különválaszthatók. A kettős irányítás napról napra egyeztetést kívánt. Természetesen nem a gyár szorosan vett gazdasági-termelési ügyeiről van szó; az ezért való fele­lősséget nem lehet levenni a gazda­sági vezetők és felettes szerveik vál­láról. De mégiscsak az a kívánatos, hogy egy gyár politikai munkája egy pártszervhez tartozzék. A szorosan vett példán túlmenve: a város munkaerő-gazdálkodása el sem képzelhető a járás lakossága nélkül, de a járásban élők foglal­koztatásáról tárgyalni sem érdemes a szigetváriak kirekesztésével. Az áruellátás Szigetváron és környékén az áfész feladata, amely a járás pártirányítása alatt állt, és arra tö­rekedett, hogy elsősorban a várost övező falvak gondjait oldja meg — ez óhatatlanul vitákhoz, összeütkö­zésekhez vezetett. Ahhoz, hogy a fe­lesleges értekezleteket, a hatásköri villongásokat mellőzni lehessen, er­re a gyökeresnek tetsző szervezeti változtatásra volt szükség. Az egy­ségesebb és ésszerűbb káderp­rika, az utánpótlás kinevelése is köny­­nyebbé vált a közös pártbizottságok létrehozásával. \tt együttműködés Léts/S z­kséglet — A szervezeti változás eredménye­ként nőtt a helyi pártszervek hatásköre és önállósága? — Az üzemi, intézményi, hivatali és községi pártbizottságokon kívül Baranyában 41 pártvezetőséget hoz­tunk létre. Ezek — mint közbeeső pártszervek — az alapszervezetek 80 százalékát irányítják. Nagyrészt te­hát nekik köszönhető, hogy szerve­zettebbé vált az alapszervezeti mun­ka, javult a felső párthatározatokból eredő helyi feladat-meghatározás, tervszerűbb a végrehajtás ellenőr­zése, konkrétabbak a pártmegbíza­tások. Persze, mint minden újat, ezt is szokni kell — a szervezeti szisz­témához igazítva a szemléletet, az irányítás emberi mozzanatait. De az eddigi tapasztalatok kedvezőek, az országban már egyre több helyen , a megyében Siklóson és Szigetvárott működik városi-járási pártbizott­ság. A problémák azért nem oldód­tak meg egy csapásra, a végrehajtás­nak még ma is vannak zökkenői, de a munka tartalmi vonatkozásait erő­sítve a fékek kikapcsolhatók. — A megyében két „hagyományos” járási pártszerv működik: Komlón és Mohácson. Hogyan fejleszthető tovább — a régi szervezeti formán belül — a munkamódszer, mennyiben változtak a tennivalók? — Komlón és Mohácson bizonyos mértékben még kötnek a szervezeti keretek. A pártbizottsági vagy vég­rehajtó bizottsági ülésekre egy-egy témából külön-külön készül jelentés a városnak és a járásnak — holott egy beszámoló, feleannyi munkával, tágabb horizontú lehetne. Az admi­nisztratív­­ teendőket — például a tagnyilvántartásban — szintén érde­mes lenne egyszerűsíteni. Annyit mindenesetre sikerült elérnünk, hogy ha szervezetileg önálló is a járás és a város, gondolkodásmódjuk kö­zeledett egymáshoz, az adott térség előtt álló feladatokat komplex mó­don kezelik, egységesen értelmezik.. Az egyes szervek, intézmények, gaz­dasági egységek hovatartozása azon­ban még manapság is okoz felesle­ges vitákat, hiába állítjuk, hogy a hatásköri elhatárolás nem kerítés - az együttműködés létszükséglet.­­ A járási pártbizottságok érdemi teendői nemigen változtak a járási ta­nácsok megszűnése óta. Koordináló szerepük azonban fontosabbá vált, mert — járási szinten — egyedül maradtak mint választott vezetői testületek. — Jogkörük tehát változatlan ma­radt, de munkájuk és felelősségük nőtt! Ezért a járási párttestületek tevékenységében sokkal nagyobb súlyt kapott a tömegkapcsolatok erő­sítése. Többet kell törődniük a vég­rehajtás gyakorlati szervezésével, a beszámoltatással. Szélesedett az elő­terjesztések készítésében részt ve­vők tábora. Az adminisztrációt pe­dig úgy próbáljuk csökkenteni, hogy növeljük a szóbeli jelentések, a kül­ső előadók arányát. A pártbizottságok mellett működő munkabizottságok aktívak, a vizsgá­latok során szerzett tapasztalataik beépülnek a későbbi döntésekbe is. Az üzemi pártbizottságok, a külön­böző pártvezetőségek, alapszerveze­tek támogatása, az önállóbb munká­hoz szükséges muníció biztosítása a járási pártbizottságok talán legfon­tosabb feladata. Ez pedig főként „épületen kívüli” — csúnyább szó­val: területi tevékenység. Bebizo­nyosodott, hogy a területfelelősi munka nem akadályozza, sőt segíti a reszortfeladatok gyorsabb megva­lósítását, jól szolgálja a politikai munka színvonalának emelését. Ne­künk olyan szervezetek kialakítását kell elősegítenünk, amelyek maguk­ban hordják a jövő szervezeti for­májának csíráit. Pécs elég erős ahhoz, hogy elbírjon majdnem egy járásnyi városkörnyéket — Baranya többi központja azonban csak né­hány falut képes magához édesgetni, vonzáskörzetében tartani, így a já­rások létjogosultsága most még vi­tathatatlan. Tájegységben gondolkodni — A párthatározatok helyi értelme­zése, alkalmazása és alkotó módon való végrehajtása nem kis feladat. A párt­­vezetőségek, az alapszervezetek önálló­ságának erősítésével a párttagság kö­zelebb került a döntésekhez? — Feltétlenül! Elég erre egyetlen példát mondanom: a régebbi gya­korlattal ellentétben a távlati fej­lesztési tervek kialakítása előtt kéri a megye a járási-városi pártbizott­ságok észrevételeit — ezek pedig a közbeeső pártbizottságoktól, vala­mint­­­az alapszervezetektől szerzik be a kívánságlistát, melyeknek csak rangsorolása dől el a felsőbb párt­szerveknél. A tanácsok is így építik terveiket, hosszas tárgyalások gyü­mölcse a döntés. A pártdemokrácia fejlesztéséhez persze továbbra is szükség van az apparátus politikai-szakmai felké­szültségének növelésére, a testületek vitatkozókedvére és nem utolsósor­ban a tájékoztatás, az információ­­áramoltatás gyorsítására. Apparátu­sunk létszámát egyébként nem csu­pán csökkentettük, de eléggé meg is fiatalítottuk. Ezt állapította meg leg­utóbb a megyei párt-vb is, amikor a mohácsi járás pártbizottságát szá­moltatta be munkájáról. Vezérel­vünk: mindenütt szorgalmazni kell a közös tevékenységet, az együttmű­ködést. Jó példa, hogy néhány községünk összeadja az évek során képződött tartalékalapját, hiszen így a pénz­ből hamarabb valósul meg egy-egy létesítmény, közmű — a kölcsönt előbb-utóbb a falvak egymástól visz­­szakapják és ki-ki belefoghat saját építkezésébe, összehangolni az ilyes­fajta együttműködéseket annyit je­lent, hogy fölismerjük a falvak ösz­­szetartozását, a nagyobb közösség érdekét — fejezte be a beszélgetést Jerszi István. Tamás Ervin

Next