Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-09 / 211. szám
2 Százezres munkástüntetés New Yorkban Reagan gazdaságpolitikája ellen Legalább százezer amerikai szervezett dolgozó vonult fel hétfőn New Yorkban a Reagan-kormány munkásellenes intézkedéseivel szembeni tüntetésen. Amerikai hírmagyarázók szerint a megmozdulás változás kezdetét jelentheti a Reagan-kormány egész belpolitikai helyzetében. A menet élén Lane Kirkland, az AFL—CIO elnöke haladt. Aszövetség 1968 óta először szervezett felvonulást a munka napján, s emberemlékezet óta először fordult elő, hogy azon az AFL szakszervezeti szövetség elnöke is megjelent. A szervezet akormány tudomására hozta: nem fogja tűrni a koncentrált támadást, amelyet Reaganék indítottak az amerikai dolgozók szociális vívmányai és jogai ellen. Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára a Political Affairs című folyóirat augusztusi számában egyetértett az AFLACIO által szervezett politikai mozgalommal, s felszólította az amerikai kommunistákat: vegyenek részt a szeptember 19-re tervezett washingtoni kormányellenes tömegtüntetésen. Erre a tüntetésre tizennégy politikai mozgalom és szakszervezet küldi el támogatóit, feltételezések szerint összesen egymillió embert. Reagan vasárnap, ugyancsak a munka napja alkalmából elhangzott nyilatkozatában ismét „millió és millió új munkaalkalmat” ígért az amerikaiaknak — a közelebbről meg nem határozott jövőben. Kirkland ezzel szemben rámutatott, hogy az elnök politikája eddig már több mint egymillió munkaalkalom megszűnését hozta. (MTI) Így látja a reagani politikát a Philadelphia Inquirer karikaturistája. NÉHÁNY SORBAN Átszervezték és kibővítették a román kormányt. A bányaügyi, kőolajipari és földtani minisztériumból három szakminisztériumot létesítettek. A gépgyártóipari minisztériumból kivált és a jövőben új minisztériumot képez a szerszámgépgyártás, az elektrotechnika és az elektronika irányítása. (Tudósítónktól.) Letartóztatott 205 színes bőrű szakszervezeti aktivistát a dél-afrikai rendőrség — jelentették hivatalos forrásokból. (DPA) Távirányítású aknát robbantottak hétfőn egy rendőrségi jármű alatt az észak-írországi Cappagh faluban. A detonáció megölt két rendőrt. (MTI) Megcáfolták a szudáni fővárosban a Jana libériai hírügynökség hétfői jelentését, amely szerint rendkívüli állapotot hirdettek ki Khartúmban. EE szerint nincs rendkívüli állapot. A katonai felvonulás azzal függ össze, hogy a fegyveres erők pusztán hadgyakorlatot tartottak a harckészültség felmérésére. (UPI) Az afgán kormány elrendelte azoknak a — 35 évesnél nem idősebb — férfiaknak egy évre történő behívását, akik 1978 októberéig töltötték le katonai szolgálatukat. Az intézkedés célja a fegyveres erők megerősítése az ellenforradalom elleni harcban. (CTK) NÉPSZABADSÁG 1981. szeptember 9., szerda A konfrontáció szellemében folytatódik a gdanski kongresszus Gdanskban — mint varsói tudósítónk, Terényi Éva jelenti — kedden folytatódott a Szolidaritás kongreszszusa. A kongresszus munkájára továbbra is a LEMP-pel és a kormánnyal való szembenállás kiélezésének irányzata nyomja rá bélyegét. Kedden olyan határozatot fogadtak el, amely szerint, ha a szejm nem a Szolidaritás álláspontjával egyező módon, foglal állást az önkormányzatról, akkor a szervezet népszavazást kezdeményez és bojkottálja a törvényhozás döntését. E kérdéssel kapcsolatban megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy az önkormányzat kérdésében a LEMP és a kormány álláspontja egyértelműen az össznépi tulajdon fenntartása mellett tesz hitet, míg a Szolidaritás a csoporttulajdont kívánja egyeduralkodóvá tenni az országban. Kedd délután az egyik felszólaló — mint az MTI jelenti — megkérdőjelezte a szocialista országok gazdasági együttműködésének szükségességét, s azt állította, hogy a KGST- ben való részvétel semmi haszonnal nem jár Lengyelország számára. A keddi nap után világos, írja tudósítónk, hogy a kongresszus nyílt konfrontációs vonala nyugtalanságot keltett a küldöttek egy részében is. Jó néhányan a küldöttek közül nyíltan a manipuláció vádjával illették a kongresszus elnökségét, mert a határozati javaslatok sorozatát igyekszik gyors ütemben megszavaztatni, így a küldötteknek nemhogy érdemben véleményt mondani nincs idejük, de jószerint nem is tudják, miről van szó. A Szolidaritáson belül kialakult helyzetre jellemző az a — sajtóban napvilágot látott — levél, amelyben az egyik lublini üzem Szolidaritás-szervezetének elnöke bejelenti, hogy lemond tisztségéről és kilép a szervezetből. Boleslaw Cwikla a többi között azt írja, hogy a Szolidaritás, amelynek tevékenységét elvben a tagok milliói irányítják, „olyan szervezetté vált, amelyet teljes mértékben felülről vezérelnek, s amelynek egyszerű tagjait különféle demagógok a saját céljaikra használják fel”. Ebben a szervezetben „csak az a jó vezető, aki igazgatók leváltását követeli, tiltakozik, sztrájkol, amint azonban önállóan kezd gondolkodni vagy bírálni merészeli a szervezet tevékenységét, abban a pillanatban elveszett ember”. A lengyel hadsereg lapjában, a Zolnierz Wolnosciban Czeslaw Stopinski altábornagy, a Szolidaritás céljait elemezve arra a következtetésre jut, hogy a szervezet vezetőinek azért olyan fontos a munkásönkormányzat kérdése, mert így akarják megragadni előbb a gazdasági, majd azon keresztül a politikai hatalmat. Megfogalmazása szerint „országunkban az ellenforradalom már nem elméleti fogalom, már nem lopakodik, hanem emelt fővel, nyíltan a hatalom után nyúl”. A cikkíró felteszi a kérdést: „Lehetséges-e egyáltalán megállapodás nyílt politikai ellenfelekkel, olyanokkal, akik már nem szakszervezetnek nevezik magukat, hanem ellenzéki társadalmipolitikai mozgalomnak?” A TASZSZ a gdanski tanácskozásról Kedden a TASZSZ hírügynökség a gdanski kongresszusról adott beszámolójában megállapítja: az olyan ellenforradalmi szervezeteket, mint a „Társadalmi Önvédelmi Bizottság”, valamint a „Független Lengyelország Konföderációja” a tanácskozáson 120, illetve 70 ember képviseli. A kongresszuson ócsárolják a népi Lengyelország szocialista alapjait, támadják a LEMP-et, a kormányt, a hatalom választott testületeit, kísérletet tesznek az országnak a háború után elért eredményei befeketítésére. Ugyanakkor a szakszervezet a korábbiakhoz hasonlóan semmiféle konstruktív programot nem terjeszt elő, nem határozza meg azt, hogy miben tudna a Szolidaritás nem szavakban, hanem gyakorlatilag is hozzájárulni a bonyolult problémák megoldásához, amelyekbe jelenleg az ország ütközik. PAP-jelentés a bydgoszczi rendzavarásról A PAP kedd esti jelentése beszámolt arról, hogy hétfőn este Bydgoszczban, miután véget ért a börtönlázadás, a súlyosan megrongált fegyintézet előtt mintegy 800 főnyi garázda tömeg gyűlt össze. Az ittas hangadók fenyegették, majd kövekkel dobálták a bíróság, az ügyészség és a börtön épületét védelmező rendőröket és katonákat. Nyolc rendőr megsebesült, egyet kórházba kellett szállítani. Késő este a lakosság tevékeny segítségével letartóztatták a rendzavarás főkolomposait. Mint tudósítónk jelentésében megállapítja, varsói megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az ismert bydgoszczi események óta e városban különösen intenzíven érvényesült a Szolidaritás hangulatkeltése a rendfenntartó szervek tagjai ellen. A kormány az önkényes földfoglalásokról A lengyel kormány úgy határozott, hogy november elsejével felemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, a mezőgazdaságban pedig a legalacsonyabb juttatásokat. A kormány tájékoztatót hallgatott meg azokról az esetekről, amelyek során az utóbbi időben önkényes földfoglalásokra került sor néhány állami gazdaság és mezőgazdasági termelőszövetkezet területén. A minisztertanács közölte, hogy az ilyen megnyilvánulások ellen határozottan fel fognak lépni, ugyanakkor kötelezte a vajdasági tanácselnököket, hogy érdemben tanulmányozzák az egyéni parasztok földvásárlással kapcsolatos igényeit. (MTI) Michael Foot beszéde a TUC-kongresszuson A brit szakszervezetek blackpooli kongresszusának második napján felszólalt Michael Foot, a Munkáspárt vezére. Foot kritikája élét „az Atlanti-óceán mindkét oldalán tapasztalható thatcherizmusnak” fordította, utalva rá, hogy az úgynevezett szabad világban 1982 táján a munkanélküliek száma eléri a 26 milliót. „A reaganizmusnak nincs több esélye a sikerre, mint a thatcherizmusnak. Ugyanazt az érzéketlen, vak, embertelen és ostoba doktrínát követi mind a kettő, a különbség csak az, hogy Reagan elnök sokkal nagyobb méretekben gyakorolja ugyanazt, így a következmények is mérhetetlenül súlyosabbak lehetnek” — jelentette ki, egybekapcsolva ennek az atlanti politikának a szociál- és katonapolitikai következményeit. (MTI) EGYIPTOM Nyitott kapuk, csukott zárkák hajnali három óra volt. Rendőrök ■* verték fel álmából, majd elhurcolták Mohammed Hasszánein Heikalt, az ismert újságírót, a néhai Nasszer elnök bizalmasát, az Al-Ahram című napilap volt főszerkesztőjét. Heikal egyike annak a másfél ezer letartóztatottnak, akiket az elmúlt napokban politikai okokból Egyiptomban bebörtönöztek. Anvar Szadat 11 esztendővel ezelőtti hatalomra kerülése óta a legnagyobb arányú hajszát indította a kairói vezetés belső ellenfeleinek elnémítására. A jelek szerint az egyiptomi rendszer módszeresen kíván leszámolni minden olyan erővel, amelyvalamilyen formában szemben áll a jelenlegi politikával. A letartóztatási hullám hivatalos indoka: „vallási ellentétek szítása”. Tény, hogy az ország mohamedán és kopt keresztény lakossága között az utóbbi időben sűrűn zajlottak le összetűzések. Ám nem kétséges, hogy a felekezeti zavargások csupán kapóra jött ürügyül szolgáltak Kairónak az egyébként rendkívül heterogén ellenzék felszámolására. Hiszen a letartóztatottak között vannak olyan, vallási ügyekkel közismerten vajmi keveset foglalkozó személyiségek, mint a már említett Heikalon kívül Halmi Murád, a parlamenti ellenzéket irányító Szocialista Munkapárt alelnöke. Őrizetbe vették a törvényhozásban nem képviselt, de legálisan működő baloldali Nemzeti Haladó Párt Központi Bizottságának több tagját (a párt székházát bezáratták), valamint Abdel Szalam el-Zajjat korábbi miniszterelnök-helyettest, az egyiptomi—szovjet baráti társaság elnökét. Hasonlóképpen vallási viszálykodás címén szüntettek meg hat sajtóorgánumot, közöttük az Al-Saabot, a Szocialista Munkapárt hetilapját. A lap ellen azt a vádat emelték, hogy a kormányra, illetve Szadat Nemzeti Demokrata Pártjára hárította a felelősséget a felekezeti öszszetűzésekért. Börtönbe kerültek persze az iszlám ellenzék vezető alakjai, a kopt egyház főpapjai, pápájukat pedig elmozdították tisztségéből. Önmagában az a tény, hogy valamennyiük ellen politikai pert indítanak, cáfolja a letartóztatások hivatalos indítékát. Az okok — mint a moszkvai Pravda elemzése is rámutat — az egyiptomi vezetés válságának logikus következményeiben keresendők. Kairó „nyitott kapu” elztélete, vagyis a nyugati tőke becsalogatása a nemzetgazdaság felbillenéséhez vezetett. A tőke ugyanis a leggyorsabban magas profitot hozó területekre s nem az alapvető nemzetgazdasági ágazatokba áramlott, zsíros hasznot hozva egy szűk rétegnek, ugyanakkor a tömegek életszínvonalának meredek zuhanását eredményezve. Külpolitikai téren a Camp David-i ‘alku elszigetelte Kairót az arab világban, Egyiptom az Izraellel szembeni sorozatos engedmények zsákutcájába s Washington feltétlen függőségébe került, Camp Dávid pedig Szadat kétségbeesett kísérletei ellenére is minden jel szerint megfeneklett. E helyzetben mind gyakoribbá váltak az elégedetlenség jele. Mint a kuvaiti Al-Kabasz című lap írja, Szadat most kezdi megfizetni a Washingtonnal kötött szövetség és a különbéke árát. Meg kell jegyeznünk, hogy összefogott ellenzék sohasem létezett Egyiptomban, jóllehet némely hírek szerint újabban mutatkoztak jelei bizonyos tömörülésnek. A Kairóval szemben álló erők a legkülönfélébb szemszögből bírálták Szadatot. A muzulmán fundamentalisták vallási szempontokból ellenezték a közeledést Izraelhez. A kisebbségben levő koptok a rájuk nézve hátrányos megkülönböztető rendelkezéseket sérelmezték. A nagypolgárság, a burzsoázia egy része saját gazdasági kiváltságainak szűkülését vette rossz néven. Más körök a nemzeti függetlenség csorbulását látták Szadat politikájában. A baloldal a néptömegek nyomorának fokozódása, az igazságos közel-keleti rendezés elodázása miatt lépett föl. A hadsereg soraiból eddig nemigen szivárogtak ki hírek elégedetlenségről. Ezért érdemelt figyelmet, hogy ötven katonatisztet is őrizetbe vettek azzal a váddal, hogy együttműködtek különböző ellenzéki csoportokkal. Kairó csütörtökön „népszavazáson” kívánja szentesíteni a politikai hajtóvadászatot. Aligha kétséges a szavazás kimenetele. Mindenki börtönben van, aki Szadat ellen szólhatna, az emberek pedig közönyösek a referendumok — ezúttal immár a tizenvalahányadik — iránt. Az International Hérald Tribüne felteszi a kérdést: Szadat az akciójával erőről vagy gyengeségről tett tanúbizonyságot? Az amerikai tulajdonú lap — bár szó szerint nem mondja ki — inkább az utóbbi felé hajlik. S ebben az egyben ezúttal minden bizonnyal igaza van. Mert a tömeges letartóztatás nem szünteti meg az elégedetlenséget, éppen ellenkezőleg, fokozza azt. Laczik Zoltán Magyar vezetők távirata a KNDK nemzeti ünnepén A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 33. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke az alábbi táviratban üdvözölte Kim Ir Szent, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkárát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökét és Li Dzong Okot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnökét. Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepük, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 33. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának és a koreai népnek. Dolgozó népünk nagy elismeréssel tekint azokra a jelentős eredményekre, amelyeket a koreai nép, pártja vezetésével elért a népgazdaság, a művelődés, a kultúra fejlesztésében. Támogatásunkról biztosítjuk a Koreai Munkapárt, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya és a koreai nép az ország békés úton és demokratikus alapon történő egyesítéséhez szükséges feltételek megteremtésére irányuló konstruktív kezdeményezéseit és erőfeszítéseit. Meggyőződésünk, hogy együttműködésünk további elmélyítése a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján, megfelel népeink közös törekvésének, elősegíti a szocializmus és a haladás erőinek gyarapodását, hozzájárul a béke és a biztonság megszilárdításához Ázsiában s az egész világon. Nemzeti ünnepükön újabb sikereket kívánunk Önöknek, a koreai népnek, szocialista építőmunkájukhoz, hazájuk felvirágoztatásához. Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban köszöntötte Hvan Dzang Jopot, a KNDK Legfelsőbb Népi Gyűlése Állandó Bizottságának elnökét. Üdvözlő táviratot küldött partnerszervezetének a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) Megalakulásának 33. évfordulóját ünnepli a népi Korea. A fasiszta Japán világháborús veresége nyomán a koreai nép előtt megnyílt a gyarmati járom lerázásának lehetősége. A forradalmi hagyományokban gazdag nép élt is a történelmi alkalommal. Felszabadulása azonban csak részben váltotta valóra vágyait Az ország déli fele ugyanis az amerikai imperialisták megszállása alá került, s a japán gyarmatosítást az amerikai neokolonializmus váltotta fel. A köztársaság északi részén 1948. szeptember 9-én népi demokratikus rendszer jött létre. A KNDK dolgozó népe nagy lendülettel kezdett hozzá a gazdaság helyreállításához, az új társadalom alapjainak megteremtéséhez. Ezt az ígéretes munkát szakította félbe az amerikai imperialisták által kirobbantott háború. A népi Koreának nagy áldozatok árán, a Szovjetunió és a többi szocialista ország hathatós segítségével sikerült megvédenie népi államát, hazája függetlenségét. A háború befejeződése óta eltelt több mint negyedszázad során a KNDK-ban megszilárdult a szocialista rend, az egykor elmaradott agrárország korszerű iparral rendelkező állammá vált. A szocialista testvérországok, miként a háború idején, úgy a társadalmi-gazdasági felemelkedés küzdelmes folyamatában is, tevőlegesen segítették a népi Koreát. A Koreai Munkapárt tavaly megtartott VI. kongresszusa kijelölte a szocialista építőmunka hosszú távú feladatait, amelyeknek teljesítése a szocialista társadalom fejlettebb szakaszát hozza majd el. Korea szocialista építőmunkája, nyugodt jövője alapvetően függ a kettéosztott ország újraegyesítésétől. Ennek legfőbb akadálya az amerikai imperialisták dél-koreai közvetlen katonai jelenléte, ami egyúttal fenntartja és bátorítja a diktatórikus szöuli rezsimet. Nagy nemzeti ünnepén sok sikert kívánunk a népi Korea dolgozóinak a szocialista társadalom felvirágoztatásáért végzett áldozatos munkájukhoz, ahhoz a fáradhatatlan, kitartó harchoz, amelyet kettéosztott hazájuk demokratikus alapokon történő, békés újraegyesítéséért a Koreai Munkapárt vezetésével folytatnak. Fogadás a koreai nagykövetségen Kim Jong Szun nagykövet kedden fogadást adott a nagykövetségen a KNDK megalakulásának 33. évfordulója alkalmából. A fogadáson részt vett Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, dr. Markója Imre igazságügyi miniszter, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter, Házi Vencel külügyminiszterhelyettes, valamint politikai, gazdasági, társadalmi életünk sok más képviselője. Megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. (MTI)