Népszabadság, 1981. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

2 Százezres munkástüntetés New Yorkban Reagan gazdaságpolitikája ellen Legalább százezer amerikai szer­vezett dolgozó vonult fel hétfőn New Yorkban a Reagan-kormány mun­kásellenes intézkedéseivel szembeni tüntetésen. Amerikai hírmagyarázók szerint a megmozdulás változás kez­detét jelentheti a Reagan-kormány egész belpolitikai helyzetében. A menet élén Lane Kirkland, az AFL—CIO elnöke haladt. A­­szövet­ség 1968 óta először szervezett felvo­nulást a munka napján, s emberem­lékezet óta először fordult elő, hogy azon az AFL szakszervezeti szövet­ség elnöke is megjelent. A szerve­zet a­­kormány tudomására hozta: nem fogja tűrni a koncentrált táma­dást, amelyet Reaganék indítottak az amerikai dolgozók szociális vívmá­nyai és jogai ellen. Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára a Political Affairs című folyóirat augusztusi számában egyetértett az AFLACIO által szervezett politikai mozgalommal, s felszólította az ame­rikai kommunistákat: vegyenek részt a szeptember 19-re tervezett washingtoni kormányellenes tömeg­­tüntetésen. Erre a tüntetésre tizen­négy politikai mozgalom és szakszer­vezet küldi el támogatóit, feltétele­zések szerint összesen egymillió em­bert. Reagan vasárnap, ugyancsak a munka napja alkalmából elhangzott nyilatkozatában ismét „millió és mil­lió új munkaalkalmat” ígért az ame­rikaiaknak — a közelebbről meg nem határozott jövőben. Kirkland ez­zel szemben rámutatott, hogy az el­nök politikája eddig már több mint egymillió munkaalkalom megszűné­sét hozta. (MTI) Így látja a reagani politikát a Philadelphia Inquirer karikaturistája. NÉHÁNY SORBAN Átszervezték és kibővítették a ro­mán kormányt. A bányaügyi, kőolaj­ipari és földtani minisztériumból há­rom szakminisztériumot létesítettek. A gépgyártóipari minisztériumból ki­­vált és a jövőben új minisztériumot képez a szerszámgépgyártás, az elekt­rotechnika és az elektronika irányí­tása. (Tudósítónktól.) Letartóztatott 205 színes bőrű szak­­szervezeti aktivistát a dél-afrikai rendőrség — jelentették hivatalos forrásokból. (DPA) Távirányítású aknát robbantottak hétfőn egy rendőrségi jármű alatt az észak-írországi Cappagh faluban. A detonáció megölt két rendőrt. (MTI) Megcáfolták a szudáni fővárosban a Jana libériai hírügynökség hétfői je­lentését, amely szerint rendkívüli ál­lapotot hirdettek ki Khartúmban. EE szerint nincs rendkívüli állapot. A katonai felvonulás azzal függ össze, hogy a fegyveres erők pusztán had­gyakorlatot tartottak a harckészültség felmérésére. (UPI) Az afgán kormány elrendelte azok­nak a — 35 évesnél nem idősebb — férfiaknak egy évre történő behívá­sát, akik 1978 októberéig töltötték le katonai szolgálatukat. Az intézkedés célja a fegyveres erők megerősítése az ellenforradalom elleni harcban. (CTK) NÉPSZABADSÁG 1981. szeptember 9., szerda A konfrontáció szellemében folytatódik a gdanski kongresszus Gdanskban — mint varsói tudósí­tónk, Terényi Éva jelenti — kedden folytatódott a Szolidaritás kongresz­­szusa. A kongresszus munkájára to­vábbra is a LEMP-pel és a kor­mánnyal való szembenállás kiélezé­sének irányzata nyomja rá bélyegét. Kedden olyan határozatot fogadtak el, amely szerint, ha a szejm nem a Szolidaritás álláspontjával egyező módon, foglal állást az önkormány­zatról, akkor a szervezet népszava­zást kezdeményez és bojkottálja a törvényhozás döntését. E kérdéssel kapcsolatban megfi­gyelők emlékeztetnek arra, hogy az önkormányzat kérdésében a LEMP és a kormány álláspontja egyértel­műen az össznépi tulajdon fenntar­tása mellett tesz hitet, míg a Szoli­daritás a csoporttulajdont kívánja egyeduralkodóvá tenni az országban. Kedd délután az egyik felszólaló — mint az MTI jelenti — megkérdő­jelezte a szocialista országok gazda­sági együttműködésének szükséges­ségét, s azt állította, hogy a KGST- ben való részvétel semmi haszonnal nem jár Lengyelország számára. A keddi nap után világos, írja tu­dósítónk, hogy a kongresszus nyílt konfrontációs vonala nyugtalanságot keltett a küldöttek egy részében is. Jó néhányan a küldöttek közül nyíl­tan a manipuláció vádjával illették a kongresszus elnökségét, mert a ha­tározati javaslatok sorozatát igyek­szik gyors ütemben megszavaztatni, így a küldötteknek nemhogy érdem­ben véleményt mondani nincs ide­jük, de jószerint nem is tudják, mi­ről van szó. A Szolidaritáson belül kialakult helyzetre jellemző az a — sajtóban napvilágot látott — levél, amelyben az egyik lublini üzem Szo­lidaritás-szervezetének elnöke beje­lenti, hogy lemond tisztségéről és ki­lép a szervezetből. Boleslaw Cwikla a többi között azt írja, hogy a Szo­lidaritás, amelynek tevékenységét elvben a tagok milliói irányítják, „olyan szervezetté vált, amelyet tel­jes mértékben felülről vezérelnek, s amelynek egyszerű tagjait különféle demagógok a saját céljaikra hasz­nálják fel”. Ebben a szervezetben „csak az a jó vezető, aki igazgatók leváltását követeli, tiltakozik, sztráj­kol, amint azonban önállóan kezd gondolkodni vagy bírálni merészeli a szervezet tevékenységét, abban a pillanatban elveszett ember”. A lengyel hadsereg lapjában, a Zolnierz Wolnosciban Czeslaw Sto­­pinski altábornagy, a Szolidaritás céljait elemezve arra a következte­tésre jut, hogy a szervezet vezetői­nek azért olyan fontos a munkásön­kormányzat kérdése, mert így akar­ják megragadni előbb a gazdasági, majd azon keresztül a politikai ha­talmat. Megfogalmazása szerint „or­szágunkban az ellenforradalom már nem elméleti fogalom, már nem lo­pakodik, hanem emelt fővel, nyíltan a hatalom után nyúl”. A cikkíró fel­teszi a kérdést: „Lehetséges-e egy­általán megállapodás nyílt politikai ellenfelekkel, olyanokkal, akik már nem szakszervezetnek nevezik ma­gukat, hanem ellenzéki társadalmi­politikai mozgalomnak?” A TASZSZ a gdanski tanácskozásról Kedden a TASZSZ hírügynökség a gdanski kongresszusról adott beszá­molójában megállapítja: az olyan el­lenforradalmi szervezeteket, mint a „Társadalmi Önvédelmi Bizottság”, valamint a „Független Lengyelor­szág Konföderációja” a tanácskozá­son 120, illetve 70 ember képviseli. A kongresszuson ócsárolják a népi Lengyelország szocialista alapjait, tá­madják a LEMP-et, a kormányt, a hatalom választott testületeit, kísér­letet tesznek az országnak a háború után elért eredményei befeketítésé­­re. Ugyanakkor a szakszervezet a ko­rábbiakhoz hasonlóan semmiféle konstruktív programot nem terjeszt elő, nem határozza meg azt, hogy miben tudna a Szolidaritás nem sza­vakban, hanem gyakorlatilag is hoz­zájárulni a bonyolult problémák megoldásához, amelyekbe jelenleg az ország ütközik. PAP-jelentés a bydgoszczi rendzavarásról A PAP kedd esti jelentése beszá­molt arról, hogy hétfőn este Byd­­goszczban, miután véget ért a bör­tönlázadás, a súlyosan megrongált fegyintézet előtt mintegy 800 főnyi garázda tömeg gyűlt össze. Az ittas hangadók fenyegették, majd kövek­kel dobálták a bíróság, az ügyészség és a börtön épületét védelmező rendőröket és katonákat. Nyolc rend­őr megsebesült, egyet kórházba kel­lett szállítani. Késő este a lakosság tevékeny segítségével letartóztatták a rendzavarás főkolomposait. Mint tudósítónk jelentésében meg­állapítja, varsói megfigyelők emlé­keztetnek rá, hogy az ismert bydgosz­czi események óta e városban kü­lönösen intenzíven érvényesült a Szolidaritás hangulatkeltése a rend­­fenntartó szervek tagjai ellen. A kormány az önkényes földfoglalásokról A lengyel kormány úgy határozott, hogy november elsejével felemelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, a mező­­gazdaságban pedig a legalacsonyabb juttatásokat. A kormány tájékozta­tót hallgatott meg azokról az esetek­ről, amelyek során az utóbbi időben önkényes földfoglalásokra került sor néhány állami gazdaság és mezőgaz­dasági termelőszövetkezet területén. A minisztertanács közölte, hogy az ilyen megnyilvánulások­ ellen hatá­rozottan fel fognak lépni, ugyanak­kor kötelezte a vajdasági tanácsel­nököket, hogy érdemben tanulmá­nyozzák az egyéni parasztok földvá­sárlással kapcsolatos igényeit. (MTI) Michael Foot beszéde a TUC-kongresszuson A brit szakszervezetek blackpooli kongresszusának második napján felszólalt Michael Foot, a Munkás­párt vezére. Foot kritikája élét „az Atlanti-óceán mindkét oldalán ta­pasztalható thatcherizmusnak” for­dította, utalva rá, hogy az úgyneve­zett szabad világban 1982 táján a munkanélküliek száma eléri a 26 milliót. „A reaganizmusnak nincs több esélye a sikerre, mint a tha­tcherizmusnak. Ugyanazt az érzéket­len, vak, embertelen és ostoba dokt­rínát követi mind a kettő, a különb­ség csak az, hogy Reagan elnök sok­kal nagyobb méretekben gyakorolja ugyanazt, így a következmények is mérhetetlenül súlyosabbak lehet­nek” — jelentette ki, egybekap­csolva ennek az atlanti politikának a szociál- és katonapolitikai követ­kezményeit. (MTI) EGYIPTOM Nyitott kapuk, csukott zárkák h­ajnali három óra volt. Rendőrök ■* verték fel álmából, majd elhur­colták Mohammed Hasszánein Hei­­kalt, az ismert újságírót, a néhai Nasszer elnök bizalmasát, az Al-Ah­­ram című napilap volt főszerkesztő­jét. Heikal egyike annak a másfél ezer letartóztatottnak, akiket az el­múlt napokban politikai okokból Egyiptomban bebörtönöztek. Anvar Szadat 11 esztendővel ez­előtti hatalomra kerülése óta a leg­nagyobb arányú hajszát indította a kairói vezetés belső ellenfeleinek el­­némítására. A jelek szerint az egyip­tomi rendszer módszeresen kíván le­számolni minden olyan erővel, amely­­valamilyen formában szemben áll a jelenlegi politikával. A letartóztatási hullám hivatalos indoka: „vallási el­lentétek szítása”. Tény, hogy az or­szág mohamedán és kopt keresztény lakossága között az utóbbi időben sűrűn zajlottak le összetűzések. Ám nem kétséges, hogy a feleke­zeti zavargások csupán kapóra jött ürügyül szolgáltak Kairónak az egyébként rendkívül heterogén el­lenzék felszámolására. Hiszen a le­tartóztatottak között vannak olyan, vallási ügyekkel közismerten vajmi keveset foglalkozó személyiségek, mint a már említett Heikalon kívül Halmi Murád, a parlamenti ellenzé­ket irányító Szocialista Munkapárt alelnöke. Őrizetbe vették a törvény­­hozásban nem képviselt, de legálisan működő baloldali Nemzeti Haladó Párt Központi Bizottságának több tagját (a párt székházát bezáratták), valamint Abdel Szalam el-Zajjat ko­rábbi miniszterelnök-helyettest, az egyiptomi—szovjet baráti társaság elnökét. Hasonlóképpen vallási viszályko­dás címén szüntettek meg hat saj­tóorgánumot, közöttük az Al-Saabot, a Szocialista Munkapárt hetilapját. A lap ellen azt a vádat emelték, hogy a kormányra, illetve Szadat Nemzeti Demokrata Pártjára hárí­totta a felelősséget a felekezeti ösz­­szetűzésekért. Börtönbe kerültek per­sze az iszlám ellenzék vezető alakjai, a kopt egyház főpapjai, pápájukat pedig elmozdították tisztségéből. Önmagában az a tény, hogy vala­­­mennyiük ellen politikai pert indíta­nak, cáfolja a letartóztatások hivata­los indítékát. Az okok — mint a moszkvai Pravda elemzése is rámu­tat — az egyiptomi vezetés válságá­nak logikus következményeiben ke­resendők. Kairó „nyitott kapu” el­­ztélete, vagyis a nyugati tőke becsa­logatása a nemzetgazdaság felbil­­lenéséhez vezetett. A tőke ugyanis a leggyorsabban magas profitot hozó területekre s nem az alapvető nem­zetgazdasági ágazatokba áramlott, zsíros hasznot hozva egy szűk réteg­nek, ugyanakkor a tömegek életszín­vonalának meredek zuhanását ered­ményezve. Külpolitikai téren a Camp David-i ‘alku elszigetelte Kairót az arab vi­lágban, Egyiptom az Izraellel szem­­­beni sorozatos engedmények zsákut­cájába s Washington feltétlen függő­ségébe került, Camp Dávid pedig Szadat kétségbeesett kísérletei elle­nére is minden jel szerint megfenek­lett. E helyzetben mind gyakoribbá váltak az elégedetlenség jele. Mint a kuvaiti Al-Kabasz című lap írja, Szadat most kezdi megfizetni a Wa­shingtonnal kötött szövetség és a kü­lönbéke árát. Meg kell jegyeznünk, hogy össze­fogott ellenzék sohasem létezett Egyiptomban, jóllehet némely hírek szerint újabban mutatkoztak jelei bizonyos tömörülésnek. A Kairóval szemben álló erők a legkülönfélébb szemszögből bírálták Szadatot. A mu­zulmán fundamentalisták vallási szempontokból ellenezték a közele­dést Izraelhez. A kisebbségben levő koptok a rájuk nézve hátrányos megkülönböztető rendelkezéseket sé­relmezték. A nagypolgárság, a bur­zsoázia egy része saját gazdasági ki­váltságainak szűkülését vette rossz néven. Más körök a nemzeti függet­lenség csorbulását látták Szadat po­litikájában. A baloldal a néptöme­­gek nyomorának fokozódása, az igaz­ságos közel-keleti rendezés elodázá­sa miatt lépett föl. A hadsereg so­raiból eddig nemigen szivárogtak ki hírek elégedetlenségről. Ezért érde­melt figyelmet, hogy ötven katona­tisztet is őrizetbe vettek azzal a vád­dal, hogy együttműködtek különbö­ző ellenzéki csoportokkal. Kairó csütörtökön „népszavazáson” kívánja szentesíteni a politikai haj­tóvadászatot. Aligha kétséges a sza­vazás kimenetele. Mindenki börtön­ben van, aki Szadat ellen szólhatna, az emberek pedig közönyösek a refe­rendumok — ezúttal immár a tizen­­valahányadik — iránt. Az Interna­tional Hérald Tribüne felteszi a kér­dést: Szadat az akciójával erőről vagy gyengeségről tett tanúbizony­ságot? Az amerikai tulajdonú lap — bár szó szerint nem mondja ki — inkább az utóbbi felé hajlik. S eb­ben az egyben ezúttal minden bi­zonnyal igaza van. Mert a tömeges letartóztatás nem szünteti meg az elégedetlenséget, éppen ellenkezőleg, fokozza azt. Laczik Zoltán Magyar vezetők távirata a KNDK nemzeti ünnepén A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 33. évforduló­ja alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke az alábbi táviratban üdvözölte Kim Ir Szent, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának fő­titkárát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnökét és Li Dzong Okot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának elnökét. Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepük, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltá­sának 33. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter­­tanácsa, a magyar nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket küld­jük önöknek, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Közigazgatási Tanácsának és a koreai népnek. Dolgozó népünk nagy elismeréssel tekint azokra a jelentős eredmé­nyekre, amelyeket a koreai nép, pártja vezetésével elért a népgazdaság, a művelődés, a kultúra fejlesztésében. Támogatásunkról biztosítjuk a Koreai Munkapárt, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kormánya és a koreai nép az ország békés úton és demokratikus alapon történő egyesítéséhez szükséges feltételek meg­teremtésére irányuló konstruktív kezdeményezéseit és erőfeszítéseit. Meggyőződésünk, hogy együttműködésünk további elmélyítése a mar­xizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján, meg­felel népeink közös törekvésének, elősegíti a szocializmus és a haladás erői­nek gyarapodását, hozzájárul a béke és a biztonság megszilárdításához Ázsiában s az egész világon. Nemzeti ünnepükön újabb sikereket kívánunk Önöknek, a koreai nép­nek, szocialista építőmunkájukhoz, hazájuk felvirágoztatásához.­­ Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke távirat­ban köszöntötte Hvan Dzang Jopot, a KNDK Legfelsőbb Népi Gyűlése Ál­landó Bizottságának elnökét. Üdvözlő táviratot küldött partnerszervezeté­nek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. (MTI) Megalakulásának 33. évfordulóját ünnepli a népi Korea. A fasiszta Ja­pán világháborús veresége nyomán a koreai nép előtt megnyílt a gyarma­ti járom lerázásának lehetősége. A forradalmi hagyományokban gazdag nép élt is a történelmi alkalommal. Felszabadulása azonban csak részben váltotta valóra vágyait Az ország déli fele ugyanis az amerikai impe­rialisták megszállása alá került, s a japán gyarmatosítást az amerikai neokolonializmus váltotta fel. A köz­társaság északi részén 1948. szeptem­ber 9-én népi demokratikus rendszer jött létre. A KNDK dolgozó népe nagy lendü­lettel kezdett hozzá a gazdaság hely­reállításához, az új társadalom alap­jainak megteremtéséhez. Ezt az ígé­retes munkát szakította félbe az amerikai imperialisták által kirob­bantott háború. A népi Koreának nagy áldozatok árán, a Szovjetunió és a többi szocialista ország hathatós se­gítségével sikerült megvédenie né­pi államát, hazája függetlenségét. A háború befejeződése óta eltelt több mint negyedszázad során a KNDK-ban megszilárdult a szocialis­ta rend, az egykor elmaradott agrár­ország korszerű iparral rendelkező állammá vált. A szocialista testvér­országok, miként a háború idején, úgy a társadalmi-gazdasági felemel­kedés küzdelmes folyamatában is, te­vőlegesen segítették a népi Koreát. A Koreai Munkapárt tavaly megtar­tott VI. kongresszusa kijelölte a szo­cialista építőmunka hosszú távú fel­adatait, amelyeknek teljesítése a szo­cialista társadalom­ fejlettebb szaka­szát hozza majd el. Korea szocialista építőmunkája, nyugodt jövője alapvetően függ a kettéosztott ország újraegyesítésétől. Ennek legfőbb akadálya az ameri­kai imperialisták dél-koreai közvet­len katonai jelenléte, ami egyúttal fenntartja és bátorítja a diktatórikus szöuli rezsimet. Nagy nemzeti ünnepén sok sikert kívánunk a népi Korea dolgozóinak a szocialista társadalom felvirágoztatá­sáért végzett áldozatos munkájukhoz, ahhoz a fáradhatatlan, kitartó harc­hoz, amelyet kettéosztott hazájuk de­mokratikus alapokon történő, békés újraegyesítéséért a Koreai Munka­párt vezetésével folytatnak. Fogadás a koreai nagykövetségen Kim Jong Szun nagykövet kedden fogadást adott a nagykövetségen a KNDK megalakulásának 33. évfor­dulója alkalmából. A fogadáson részt vett Méhes Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, ipari mi­niszter, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, dr. Markója Imre igazságügyi miniszter, Trethon Ferenc munkaügyi minisz­ter, Házi Vencel külügyminiszter­helyettes, valamint politikai, gazda­sági, társadalmi életünk sok más képviselője. Megjelent a budapesti diplomáciai képviseletek több veze­tője és tagja. (MTI)

Next