Népszabadság, 1981. október (39. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-14 / 241. szám
KÖZGAZDASÁG A műszaki ismeretek hasznosítása Korunk szembetűnő jelensége a termelés szellemimunka-tartalmának folyamatos növekedése. A kibontakozott tudományos és technikai szintáttörés nemcsak az ipari technológiákban hozott gyökeres változást, hanem lehetővé tette a mezőgazdaság, az építőipar és a szolgáltatási szektor egyre nagyobb mértékű „iparosodását”, az iparszerű termelésszervezést. Mindez több szellemi munkát magában foglaló, korszerűbb technikát kíván. A szellemimunka-igényesség gyorsuló növekedésében szerepet játszik az energia és a nyersanyagok drágulása által kikényszerített hatékonyabb gazdálkodás is. Szellemi tőke A feldolgozó ipari termékek eladása napjainkban rendszerint szellemi szolgáltatásokkal kapcsolódik össze. A vevők nem egyszerűen marógépet vagy esztergát keresnek, hanem megmunkálási technológiát, amelyhez a gép mellett a felszerszámozás és a numerikus vezérlés használatához szükséges programok kidolgozása is hozzátartozik. Különösen a fejlődő országok kívánnak vásárolni komplex konstrukciókat, kulcsrakészen átadott létesítményeket. A kutatási-fejlesztési-termelési tapasztalatok, a tervezői-szervezői ismeretek értékesítése ugyanis javítja az összmunka hatékonyságát, s egyúttal feltétele a versenyképességnek. A termékhez közvetlenül nem kapcsolódó szellemi munka, a műszaki ismeretek nemzetközi cseréje is igen gyors ütemben nő. 1960—1975 között a világ teljes szellemi exportimport forgalma mintegy hatnyolcszorosára, kb. 5—6 milliárd dollárra emelkedett, és 1980-ban meghaladta a 10 milliárd dollárt. E folyamatok eredményeképpen a cserearányok a sok szellemi munkát hordozó, műszakilag fejlettebb termékek javára változtak. A szellemimunka-tartalom növekedését a külpiaci egyensúly javításának közvetlen eszközeként tarthatjuk számon hazánkban is. Ezért gazdaságpolitikánk megvalósításának egyik fontos eszköze a rendelkezésünkre álló szellemi potenciál jobb hasznosítása. Olyan kis országok, amelyek csak korlátozottan rendelkeznek természeti kincsekkel és beruházási forrásokkal, e hátrányokat rugalmassággal, alkotókészséggel, az új termékek és gyártási eljárások gyorsabb bevezetésével mérsékelhetik. Nemzeti vagyonunk nagy része (egyes számítások szerint közel a fele) az emberi tudás gyarapítására fordított befektetés eredményeként szellemi tőke. Nemzeti értékként tarthatjuk számon a más országokénál nem kisebb arányban található tehetséges, a bonyolult alkotó munkára képes munkaerőt. Lehetőségeink kiaknázásának egyik feltétele az alkotó és cselekvő szellemi munka hatásos megszervezése. Világszerte tapasztalható, hogy a szellemimunka-igényesség gyorsuló növekedése együtt jár a szellemi munka specializált, önálló szervezetekben való megjelenésével. Így válik mindinkább önálló szakterületté és többnyire önálló szervezetté a tudományos és technikai eredmények felhasználásának megszervezésére irányuló tevékenység. Ilyen tevékenységet végeznek a piacgazdálkodó országokban az ún. „engineering-cégek”, mérnöki irodák, nagyvállalatok (trösztök) leányvállalataiként, vagy önálló szervezetekként. Kezdetben a megszerzett műszaki tudásukat, tapasztalatukat (know-how) adták bérbe vagy el, és főleg műszaki-szellemi szolgáltatásokra vállalkoztak (fejlesztések tervezése, irányítása, műszaki ellenőrzés, tanácsadás), később tevékenységüket mindinkább kiterjesztették komplex fejlesztési szolgáltatásokra, vállalva a berendezések beszerzését, építésiszerelési munkákat, „kulcsrakész” állapotban átadandó konstrukciók eladását. Az így szakosodott tevékenység világméretű kibontakozása (és a vállalkozó cégek versenye) motorja volt új műszaki és termelési eljárások hatékony, gyors kiaknázásának és terjesztésének. Fejlődési szinteket átlépve honosítottak meg korszerű termelési módszereket, elősegítve a termelés (és export) szellemimunka-tartalmának és hatékonyságának növekedését. A gazdaságunkban rendelkezésre álló műszaki-szellemi potenciál hatékonyabb felhasználásának kérdéseivel több intézmény foglalkozik, például az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság széles körű szakértői gárda közreműködésével vizsgálja a lehetséges megoldási módokat. E munka eddigi eredményei alapján is megállapítható, hogy az innovációs erők felszabadításához hazánkban — többek között — a kutatás-fejlesztés intézményrendszerét kívánatos korszerűsíteni és az alkotók érdekeltségét fokozni. A kutatásfejlesztés intézményrendszere A műszaki innovációs folyamat gyorsításának egyik korlátja, hogy a kutatás-fejlesztés-termelés-értékesítés közötti közvetlen kapcsolat viszonylag gyenge, intézményeink túl feszesen meghatározott tevékenységi korlátok között végzik munkájukat. Az egyes szervezetek általában egy típusú tevékenységre rendezkedtek be: a kutatóintézetek kutatnak, a tervezőintézetek terveznek, a termelővállalatok kutatás-fejlesztésre szakosodott részlegei pedig a mindennapi élet számos problémája miatt sok helyütt kiszolgálói a napi termelést előnyben részesítő vállalati politikának. Egy műszaki fejlesztési problémának a kutatólaboratórium feltételei között kielégítő megoldása még nem garantálja azt, hogy az üzemi termelés más méretei, berendezésbeli adottságai között is gazdaságosan alkalmazható. A külföldi szakirodalom szerint a közvetlen kutatási, fejlesztési (K + F) tevékenység során 20—40 százalékos (idő- és anyagi) ráfordítással lehet eljutni a kutatási eredményig, míg a termelésbeni alkalmazáshoz minimálisan további 60—80%-os ráfordítás szükséges. A műszaki fejlesztés túlnyúlik a kutatás-fejlesztésen, magában foglalja a fejlesztés lebonyolítását, a gyártás programozását, a szervezést stb. A műszaki, szellemi erőforrások eddiginél jobb hasznosításához olyan vállalkozó típusú szervezetekre (önálló vállalatokra vagy a termelővállalatok önálló részlegeire) lenne szükség, amelyek földerítik az innovációs forrásokat, fölmérik a terjesztést, és kidolgozzák a bevezetési lehetőségeket, menedzselve a hatékony és gyors kiaknázást, vagyis működésükkel segítik, gyorsítják a szellemi erőforrásoknak a gazdálkodásba való fokozottabb bevonását. Ha a hazai kutatás-fejlesztés intézményrendszerét ebben az irányban kívánjuk továbbfejleszteni, akkor a merevséget feloldó, rugalmas formákat kell előnyben részesíteni. Arra kell törekedni, hogy a kutatást-fejlesztést végző szerveztek (a termelővállalatok részlegei, az ipari kutatóintézetek stb.) tevékenysége kibővüljön, és az új funkció — az innováció terjesztése, a bevezetés lehetőségeinek kidolgozása, szervezése — fokozatosan integrálódjon a régi (egysíkú) tevékenységhez. Amellett célszerű megengedni a mindenkori kereslethez igazodva, olyan specializált vállalkozások kialakítását (állami vállalat vagy szövetkezeti formában), amelyek a kutatás és a gyakorlat közötti közvetlen kapcsolat megteremtését tekintik fő feladatuknak. Ilyen jellegű speciális szervezetek létrehozása a többi szocialista ország gyakorlatától sem idegen. Az új szervezetek szükségességét a szakirodalomban azzal indokolják, hogy a kutatók nem képesek minden esetben végigkísérni saját eredményeiket a gyártmány vagy új technológia megvalósulásáig. Ugyanakkor a vállalatok egy részének nincs elég ereje ahhoz, hogy saját szervezetében vállalkozzék az új kutatási eredmények által megkövetelt alkalmazó és fejlesztési munkálatokra. Ezért néhány KGST-országban speciális szervezeteket hoztak létre a műszaki újdonságok bevezetésére. A Szovjetunióban például ún. szakosított szervezeteket létesítettek, amelyekben a kutatólaboratórium, a konstrukciós-technológiai iroda, a kísérleti termelőbázis és a fejlesztési műhely egyaránt megtalálható. Vegyes szervezetnek nevezik az olyan ágazatközi egyesülést, amelyik konstrukciós-technológiai irodával, központi „komplettesítő” bázissal, az új technika bevezetését elősegítő területi szolgálattal és néhány speciális üzemmel rendelkezik. Csehszlovákiában, Bulgáriában is több hasonló kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Működési feltételek Intézményrendszerünknek az előzőekben vázolt továbbfejlődését csak akkor várhatjuk, ha a működési feltételek a feladatokra figyelemmel alakíthatók ki. Az ilyen feladatok teljesítéséhez olyan műszakigazdasági szakemberekre van szükség, akik képesek az új technika adaptálására, továbbfejlesztésére, elterjesztésére és betanítására. Ezért ezen szervezetek munkaerőállománya szükségszerűen kvalifikáltabb a termelővállalatok átlagánál. Működésük alapvető feltétele a kutatófejlesztő-szervező munka eredményességében való érdekeltség. Ennek egyik megfelelő formája, hogy az ilyen vállalatok részesüljenek — tevékenységük eredményeképpen — a megrendelő vállalatoknál keletkező többletnyereségből. Az eredményes és eredménytelen munka között ily módon lényeges különbségek alakulhatnak ki, nemcsak a vállalatok, hanem azok alkotó munkát végző dolgozói között is. Figyelembe kell venni, hogy a vállalkozói tevékenység kockázata a szokásosnál nagyobb. A kockázatvállaláshoz viszont saját rendelkezésű eszközök szükségesek, olyan feltételek, amelyek lehetővé teszik a kockázat bizonyos megosztását a szolgáltatást nyújtók és a megrendelők között. Az innováció gyors terjedését elősegítő vállalatok (vállalati részlegek) eredményes működésének előfeltétele a környezet „fogadókészsége”, hogy a termelő vállalatok mennyire igénylik e szolgáltatásokat. Ez elsősorban a társadalmi-gazdasági környezet kényszerítő hatásán múlik, de azzal is számolhatunk, hogy az ilyen jellegű műszaki fejlesztési szolgáltatások kínálatának bővülése önmagában is serkenti a termelővállalatok innovációs fogadókészségét. Dr. Jávorka Edit az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főtanácsosa Október 1-én a sajtóban PM -MNB-közlemény jelent meg, amely hírül adta, hogy a Magyar Nemzeti Bank a konvertibilis devizákra ezentúl pénznemenként egységes hivatalos árfolyamot jegyez, és ezt alkalmazza mind a kereskedelmi, mind a nem kereskedelmi jellegű elszámolásokban. A valutaárfolyamok a hivatalos devizaárfolyamokhoz igazodnak, a nemzetközi gyakorlatban szokásos feltételekkel. Ez azt jelenti, hogy a valutavételi és -eladási árfolyamok nagyobb mértékben térnek el a középárfolyamtól, mint a devizaeladási és -vételi árfolyamok. Az egyidejűleg közzétett október 1-i árfolyamokból megállapítható volt, hogy devizát a bank a középárfolyamnál l%p-kel alacsonyabb árfolyamon vásárol, és l%0-kel magasabb árfolyamon ad el; valutavásárlásnál a bankfiókok, utazási irodák és más, erre felhatalmazott helyek 3%-kal kevesebb forintot adnak a konvertibilis valuták egy egységéért, mint a középárfolyam, míg ha valutát adnak el, úgy 3%-kal többet számítanak fel a középárfolyamnál. Az előbbi közlésekkel kapcsolatban felmerült néhány — látszólag gondot okozó — fogalom tisztázásának igénye, így például: — Mi a különbség a deviza és a valuta között, és mi indokolja eltérő kezelésüket a vételi és az eladási árfolyamok tekintetében? — Van-e valami új ebben az eltérő kezelésben? A deviza és valuta meghatározását — egyúttal megkülönböztetését — megkönnyíti, ha előzetesen belföldi pénzforgalmunkban megkeressük a hozzájuk hasonlító fogalmakat. A vállalatok egymás közötti elszámolásaikban (amikor pl. anyagot, árut vesznek egymástól, szolgáltatásokat vesznek igénybe) tartozásaikat nem készpénzzel egyenlítik ki — hiszen ez rendkívül nehézkes volna —, hanem egyik vállalat számlájáról a másikra történő „átutalással”. Ez a bankok közbejöttével — számlaátírással — történik, anélkül, hogy a forintból — bankjegy vagy érme formájában — egyetlen darab is gazdát cserélne. Ugyanakkor a munkabéreket általában készpénzben — forint-bankjegyben és érmékben — kapják kézhez a dolgozók, az üzletekben e bankjegyek és érmék felhasználásával vásárolunk. Az említett kétféle elszámolási módnak a nemzetközi fizetésekben lényegében a deviza és a valuta felel meg. A „számlaátírás” jelentőségét itt még az a tény is aláhúzza, hogy a vevő és az eladó (az adós és a hitelező) nagyobb földrajzi távolságra van egymástól, mint egy országon belül. A deviza tehát alapvetően külföldi pénznemben fennálló és fizetésre felhasználható számlakövetelés. A valuta ugyanakkor idegen ország törvényes fizetőeszköze (bankjegye, váltópénze) vagy arra kiállított pénzkímélő eszköz (pl. utazási csekk). Magyarországon minden más ország bankjegye valuta, míg a forintbankjegy külföldön minősül valutának. A devizáknak és a valutáknak a vételi és eladási árfolyamok tekintetében eltérő kezelését egyfelől az indokolja, hogy devizában a fizetések — a jelenlegi technikai eszközök (pl. telex) mellett — rendkívül gyorsan teljesíthetők. Ez a gyorsaság pedig előnyökkel jár a költségek és a kamatozás szempontjából, s jelentősen csökkenti az árfolyamváltozások kockázatát. Ugyanakkor a bankjegyek valódiságának megállapítása, összegyűjtésük, zárolásuk és szállításuk lényegesen költségesebb, hosszabb idő kell újbóli forgalmazásukhoz, így viszonylag jelentős a kamatkiadás, s nagyobb az időközbeni árfolyamváltozások kockázata is. Ennek fedezetét pedig a vételi és eladási árfolyam különbözetéből kell megteremteni. Ez az oka annak, hogy a nemzetközi gyakorlatban a devizák és a valuták vételi és eladási árfolyama között különbségek vannak.Eddig nálunk az árfolyamjegyzésben nem tettünk különbséget a devizák és a valuták között, de a bankjegyet, utazási csekket eladóknak, illetve vásárlóknak a bankok, utazási irodák és egyéb, erre felhatalmazott helyek — költségeik fedezetére — jutalékot számítottak fel, amelynek mértéke 1 és 4,5% között mozgott. A nemzetközi gyakorlat bevezetésével a jutalékok felszámítása megszűnt. Ami egyébként a vételi és eladási árfolyam alkalmazását illeti, az mindig a bank szempontjából értendő (a bank vételi árfolyamon vesz és eladási árfolyamon ad el). Felmerült az a kérdés is, hogy ha a deviza és a valuta fogalma elkülöníthető, miért használjuk mégis váltakozva — hasonló vagy látszólag azonos értelemben — a deviza és a valuta kifejezéseket. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a nemzetközi fizetések szempontjából a meghatározó a devizaforgalom, s ehhez képest a valutaforgalom elhanyagolható jelentőségű. Ezért — még akkor is, ha a valutaforgalmat is ebben szabályozzák — az országok devizatörvényt, devizarendelkezéseket adnak ki, és devizagazdálkodást folytatnak. Hajdú Györgyné KONZULTÁCIÓ Deviza — valuta — árfolyam Piaci idénycikkek árindexei Előző évi 100 A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábra mutatja, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék ára — főleg az időjárástól függően — az egyes években jelentősen ingadozott. Idén ezeknek a cikkeknek az ára jóval alacsonyabb volt, mint tavaly. A tojásárak 1980 óta emelkednek. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Európai energiakonferencia A Szovjetunió és Románia ismét fölvetette egy európai energiakonferencia összehívásának gondolatát — jelentette a Scinteia című román lap. A lap arról ír, hogy a jelenlegi világméretű energia- és nyersanyagválság bizonyítja a szovjet javaslat időszerűségét. Az értekezlet ötletét a Szovjetunió az 1975-ös helsinki megállapodást követően az európai együttműködés bővítésével kapcsolatban vetette föl. (Reuter) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1981. október 13-tól Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6417,53 6423,95 6430,37 Ausztrál dollár 3988,90 3992,89 3996,88 Belga frank 92,58 92,67 92,76 Dán korona 480,95 481,43 481,91 Francia frank 622,71 623,33 623,95 Hollandi forint 1396,19 1397,59 1398,99 Japán jen (1000) 150,71 150,86 151,01 Kanadai dollár 2888,48 2891,37 2894,26 Kuvaiti dinár 12267,34 12279,62 12291,90 Norvég korona 594,33 594,92 595,51 NSZK márka 1545,45 1547,00 1548,55 Olasz líra (1000) 29,36 29,39 29,42 Osztrák schilling 220,63 220,85 221,07 Portugál escudo 53,84 53,89 53,94 Spanyol peseta 36,48 36,52 36,56 Svájci frank 1786,98 1788,77 1790,56 Svéd korona 629,88 630,51 631,14 Tr. és cl. rubel 2697,30 2700,00 2702,70 USA dollár 3466,75 3470,22 3473,69 ff Színes televíziót akar vásárolni? Nálunk valósíthat: megveheti, szaküzleteinkben (minta szerint is), megrendelheti telefonon Vevőszolgálatunknál, a 110-601-es vagy a 118-661-es számon, ha pedig még habozik, a Budapest V., Kossuth Lajos u. 2. sz. alatti, Videoton-Keravill Márkabolt Budapesten három napra a lakására szállítja a tévét, így Ön is meggyőződhet róla, hogy a Super Color ragyogó színes televízió m . Jellemzői: különlegesen hosszú élettartamú in line képcső, kiemelkedő színhírség és nagy fényerő. R _____________________ ______________________________Ára: 27900 Ft. OTP-hitel:_______________________ITO