Népszabadság, 1981. november (39. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-10 / 263. szám
1981. november 10., kedd NÉPSZABADSÁG Végső búcsú Jász Dezsőtől Hétfőn a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjának díszravatalozójában mély részvéttel vettek végső búcsút barátai, elvtársai, tisztelői az NDK-ban 84 éves korában elhunyt Jász Dezsőtől, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosától, újságírótól, hadtörténésztől. A hamvait tartalmazó urnánál politikai, állami, társadalmi és kulturális életünk vezető személyiségei álltak díszőrséget. Az MSZMP Központi Bizottsága, a magyar népi hadsereg és a Magyar Partizán Szövetség nevében Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi államtitkár méltatta az 1897-ben Nagykárolyban született Jász Dezső gazdag életútját. — Kora ifjúságában elkötelezte magát a forradalmi eszmék, a dolgozók ügye iránt — mondotta. — Húszévesen egyik alapító tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Harcolt a Magyar Tanácsköztársaság honvédő háborújában, 21 évesen a 101. vörös gyalogezredben zászlóalj-politikai biztos. A Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerült. A spanyol nép szabadságharcában tábornokként fogott fegyvert, s a második világháború éveiben a franciaországi katonai ellenállási mozgalomban harcolt. Tolnai Gábor akadémikus, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke az igazságtalanság ellen tollal és fegyverrel egyaránt harcoló igaz hazafitól és következetes internacionalistától búcsúzott a család és a barátok nevében. Kiemelte: Jász Dezső harcos életútján maradandót alkotott a marxista történetírásban hadtudományi és harctörténeti műveivel. Ezután Jász Dezső hamvait a Munkásmozgalmi Panteonhoz kísérték, ahol végső nyugalomra helyezték. A kegyeletes szertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. Magyar-osztrák szakszervezeti találkozó A Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttsége Gáspár Sándor főtitkár vezetésével vasárnap Sopronban találkozott az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) küldöttségével, amelyet Anton Benya elnök vezetett. Az egynapos találkozón a SZOT és az ÖGB vezetői tájékoztatták egymást a két ország társadalompolitikai, gazdasági helyzetéről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról, a szakszervezetek érdekvédelmi munkájáról. Véleményt cseréltek a szakszervezeti munka hatékonyságát, demokratizmusát elősegítő tevékenységről. A küldöttségek eszmecserét folytattak a magyar—osztrák szakszervezeti kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről, és megállapodtak az 1982. évi kapcsolatok rendszerében. Megvitatták a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseit, a IV. európai szakszervezeti konferencia feladatait és a közös tennivalókat. A baráti légkörben folytatott megbeszéléseken részt vevők kifejtették, hogy a magyar és osztrák szakszervezetek rendszeres munkakapcsolatát hasznosnak, a nemzetközi szakszervezeti tevékenységben a SZOT és az ÖGB együttműködését eredményesnek tartják. Az osztrák küldöttség vasárnap elutazott Magyarországról. (MTI) Elutazott az észt kormányküldöttség Az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság kormányküldöttsége, amely Walter Klausonnak, az Észt SZSZK Minisztertanácsa elnökének a vezetésével hat napot töltött Szolnok megyében, vasárnap elutazott hazánkból. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Barta László, a megyei tanács elnöke búcsúztatta. A megyével több mint másfél évtizede testvéri kapcsolatokat ápoló észt főváros, Tallinn küldöttsége itt-tartózkodása alatt a helyi tanácsok irányító és szervező munkájával, módszereivel ismerkedett, és részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából rendezett megyei ünnepségeken. Walter Klausent fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. (MTI) Nemzetközi világgazdasági tanácskozás kezdődik Budapesten November 11-től Budapesten rendezik meg a fejlesztési intézetek európai társasága háromnapos tudományos konferenciáját és tisztújító közgyűlését. Az eseményt — amelynek házigazdája a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutató Intézete — az MTA székházának dísztermében nyitják meg. A program szerint Pach Zsigmond Pál, az Akadémia alelnöke üdvözli a részvevőket, akik az 1975-ben létrehozott nemzetközi társaságban tömörülő 150 — a fejlődő országok társadalmi, gazdasági kérdéseivel, az elmaradottsággal, a fejlesztési stratégiával foglalkozó európai kutató- és oktatóintézetet képviselnek. AzMTA Világgazdasági Kutató Intézeténél elmondták, hogy a társaság nemzetközi gazdasági témájú tanácskozásának címe Új fejlesztési utak — Európa szerepe. Mivel a társaság rendszeres kapcsolatokat tart fenn a fejlődő országokban működő társadalomtudományi regionális társaságokkal, ezek képviselőit is meghívták a budapesti tanácskozásra. A társaságban egyébként több nemzetközi összetételű munkacsoport is működik, amely a fejlődés nemzetközi kérdéseivel, belső társadalmi, gazdasági témákkal foglalkozik, tudományos értekezleteket szervez és jelentős publikációs tevékenységet fejt ki. A megnyitóülésre Budapestre érkezik Willy Brandt, a nemzetközi fejlesztési ügyek független bizottságának elnöke, Nobel-békedíjas, az NSZK Szociáldemokrata Pártja és a Szocialista Internacionálé elnöke, s vele együtt a konferencia előadói között szerepel Amir Jamal, Tanzánia pénzügyminisztere, a fejlesztési kérdések nemzetközileg elismert szakértője, Francisco Delich argentin szociológus, aki a fejlődő országokban működő testvéregyesületeket képviseli. Magyar részről Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója tart megnyitó előadást. (MTI) Európa fiataljai fokozzák együttműködésüket a környezetvédelemben (Kiküldött munkatársunktól.) Európa legjelentősebb ifjúsági szervezetei szorosabbra kívánják fűzni együttműködésüket annak érdekében, hogy hatékonyan járulhassanak hozzá kontinensünk mind aggasztóbbá váló környezeti szennyeződésének megakadályozásához. Ebben foglalható össze a Stockholm melletti Bommersvikben vasárnap befejeződött konferencia fő mondanivalója. A háromnapos tanácskozáson különféle nézeteket valló nemzetközi és nemzeti politikai ifjúsági szervezetek — kommunisták, szocialisták, kereszténydemokraták, konzervatívok —, valamint vallási, diák- és egyéb szövetségek küldöttei és környezetvédelmi szakemberek vettek részt. A 20 európai országból érkezett delegátusok — valamint az ENSZ szakosított szervének szintén jelenlevő képviselői — egyetértettek abban, hogy a környezeti szennyeződés problémáit nem lehet nemzeti határok között megoldani; e kérdés mind sürgetőbb nemzetközi összefogást igényel. Kiemelték a helsinki záródokumentum ide vonatkozó fejezetének jelentőségét. Több konkrét akciót határoztak el, így például a Balti-tenger tisztaságának megőrzése érdekében. A konferencia az egy éve létrehozott európai ifjúsági együttműködés keretszervezete egyik rendezvénye volt, s ezzel az együttműködést — további szervezetek bevonásával — új területre, a környezetvédelemre is kiterjesztették. Hangsúlyt kaptak a tanácskozáson a fegyverkezés és a környezeti szennyeződés összefüggései is. A részvevők, kifejezve aggodalmukat a folytatódó fegyverkezési hajsza miatt, megállapították, hogy annak következményei súlyosan érintik földünk természeti környezetét. A konferencia kiemelte ama nemzetközi megállapodások megtartásának szükségességét, amelyek a környezetre ható vegyi, bakteriológiai és egyéb fegyverfajták gyártásának betiltásáról rendelkeznek. Laczik Zoltán Elkészült Csongrád és Szentes között az új közúti híd (Munkatársunktól.) Tegnap a déli órákban megnyitották a Tisza új hídját a forgalom előtt. A Csongrád és Szentes közötti új híddal lényegesen megjavul az Alföld déli és délkeleti közúti közlekedése, hiszen a 451. számú úton ezentúl zavartalan lesz a forgalom. Eddig mind a vasúti, mind pedig a közúti járműforgalom az egy nyomsávú régi hídon bonyolódott le, amelyen mindenkor a vasúté volt az elsőbbség, de gépkocsikkal is csak váltakozó irányban lehetett áthaladni. Emiatt mindkét hídfőnél gyakranbs volt torlódás. Az új híd a vasútitól 300 méterre déli irányban épült meg, rajta súly- és sebességkorlátozás nélkül haladhatnak a járművek. A meder feletti hídrész háromnyílású feszített beton szerkezet, amit szakaszosan mozgatott betonozókocsikkal készítettek. Ezt az építési módszert — a győri Kis-Duna-híd építése után — másodszor alkalmazták hazánkban. A 90 méteres középső nyílás az eddigi leghosszabb olyan áthidalás, amely betongerendás. A mederhídhoz az árterületek fölött a bal parton nyolc, míg a jobb parton három, egyenként 25 méter hosszú ártéri nyílás csatlakozik, míg a két parton együttesen 2,5 kilométernyi új utat építettek. A terveket az Út-, Vasúttervező Vállalat gárdája készítette, az építkezés lebonyolítója a Közúti Beruházó Vállalat, generálkivitelezője pedig a Hídépítő Vállalat volt. A létesítmény teljes költsége 275 millió forint. Átadásával 18 kilométerrel lett rövidebb a Budapest—Hódmezővásárhely közötti távolság. Ezzel, valamint a korábbi kényszerű ácsorgás megszűntével évente 190 ezer liternyi üzemanyaggal kell majd kevesebb a közlekedési szakemberek becslése szerint. • GOMBOLYODIK A FONAL VESZTESÉGEK NYOMÁBAN Külkereskedelmi szakértők becslése szerint textil- és textilruházati exportbevételünk húsz százalékkal több volna, ha a dollárelszámolású exportra gyártó vállalatok képesek lennének megtartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket, és az ígért minőségű árut szállítanák. Az idén az eddig eltelt időben a textil- és textilruházati ipar nem ért el valami fényes eredményt a dolárelszámolású piacokon, s a szakemberek becslése szerint az év végéig a tervhez viszonyított elmaradás nemigen pótolható, mert a piacokon az értékesítési feltételek roszszabbodnak. Érdemes tehát ezt a szakvéleményt alaposabban fontolóra venni, már csak azért is, mert itt elmaradt bevételekről van szó: az exportőrök a már megkötött szerződések enyhébb vagy súlyosabb megszegése miatt szenvedtek veszteségeket. Ez pedig aligha írható a kétségkívül mindinkább csökkenő kereslet rovására, inkább hazai vállalataink munkájának fogyatékosságaival magyarázható. A lényeg az, hogy semmiféle extra, semmiféle különleges igénynek nem kellene megfelelni, a vállalatoknak csupán azt kellene teljesíteniük, amit írott szerződésben vállaltak. Lássuk, miért nem sikerült. Negyedévvel korábban A sátoraljaújhelyi Hegyalja Ruházati Szövetkezet egyike a legjobb textilruházati üzemeinknek. A szövetkezet 270 millió forint értékű termeléséből 140 millió forint a dollárelszámolású kivitel értéke. Ennek mintegy 70 százaléka bérmunka, s csak harminc százaléka az úgynevezett saját anyagos export. A szövetkezet nemrégiben nyugdíjba ment elnöke csaknem egy esztendeje mondta egy nyilatkozatában: ezzel a harminc százalékkal több gondjuk-bajuk van, mint a hetvenszázalékos bérmunkával. Dr. Baratta Egon, a szövetkezet műszaki vezetője ennek okairól a következőket mondja: — A szövetkezetnek s alighanem valamennyi hazai konfekcionáló vállalatnak legalább negyedérvvel a felhasználás ideje előtt fel kell adnia anyagmegrendelését. A gyárak enynyi előretartás nélkül szóba sem állnak velünk. A rendelést követő negyedik hónap valamelyik napján aztán várhatjuk a szállítmányt, ám hogy melyik napon, azt nem tudni, mert a szerződés szerint e hónap utolsó napja még teljesítésnek számít. — Nem túl nehéz így a termelést programozni? — Minthogy legalább hatvannapos nyersanyagkészletet tartalékolunk, ez még nem okoz fennakadást. (Mellesleg ennek a készletnek a finanszírozása sem éppen olcsó. De ez egy másik ügy.) A baj ott kezdődik, hogy a szállítók nem mindig tartják meg ezt a határidőt sem. A legjobb szállítónk, a Hazai Fésűsfonó rendszerint pontosan szállít, évi szállításainak csak 10 százaléka érkezik átlag egyhónapos késéssel. A legrosszabb a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár, a szállítmányainak 50 százaléka hozzávetőleg három hónapot késik. A többiek a kettő között hol jobban, hol kevésbé jól szállítanak. Mi próbáljuk eleve bekalkulálni a mi szerződéseink határidejébe a partnerek megszokott késedelmeit, de nem mindig sikerül. Mindez együtt olykor jókora bonyodalmat okoz a termelés szervezésében, például sorozatban túlóráikra van szükség üzemeinkben. A tőkés vevő ugyanis nem méltányolja a mi szállítónk késedelmét, s csak így tudjuk a saját határidőnket tartani. Kiválogatják — A rohammunka miatt előfordulhat, hogy a gyártásba is hiba csúszik? — Akad erre példa, szerencsére kevés. Késni viszont nem lehet, mert az egyértelmű a piac elvesztésével. Kivált most, amikor a vevők rettenetesen igényesekké váltak. — Ön szerint mi az oka annak, hogy a hazai partnerek többé-kevéssé rendszeresen késnek? — Ezt inkább tőlük kérdezze meg, de hadd mondjak el egy esetet. Egyik partnerünk akadályt jelentett be, mondván, nem tud időre szállítani. Erre megkérdeztem az igazgatót, mennyi sürgősségi felárat kér azért, hogy a szerződésben megszabott határidőt megtartsa. Megalkudtunk 30 százalékban. Nekünk ez még így is megéri, mert nem vesztettük el a vevőt. — Nem túl drága mulatság ez? — Nem. Minden szállítónkkal megosztozunk a kivitel nyereségén, ha pontosan szállítanak. Harminc százalékot nekik adunk, csak rendesen, jó minőségben szállítsanak. — És ennek ellenére vannak bajok? — Bár lényegesen javult a helyzet, tökéletesnek még nem mondható. És akkor a minőségről nem is szóltam, pedig érdemes volna. Kaptunk olyan szállítmányt, amelynek negyedét-harmadát visszaküldhetnénk a feladónak. Mi inkább kiválogatjuk a jót, és kész ... S vajon miként vélekednek minderről a méterárugyárban? Vállalati belügyek Kovács György, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár gazdasági igazgatója kertelés nélkül gyáron belüli okok ismertetésével kezdi a magyarázatot : — Kétségtelen, hogy mi is hibásak vagyunk, bár a Hegyalja Szövetkezet állításait azért túlzásnak tartom, az semmiképp sem igaz, hogy a szállítmányaink fele késett negyedéveket, késésünk két szállítmány esetében egy-másfél hónap volt. De nem ez a lényeg. Van bajunk elég. A nyírségi Demecserben dolgozó új üzemünk adja a kártolt gyapjúfonalaink és szöveteink jelentős részét. Az üzemet 1978-ban fejeztük be, s a gyáregységben régebben gyakran, mostanában már alig-alig, de előfordult és előfordul, hogy egy-egy tételt elrontanak. Ilyenkor újra kellett gyártani a szövetet vagy a fonalat, s ez időben nagyon nagy veszteség. Az elrontott fonal persze csak anynyiban elrontott, hogy nem a vevő által kívánt színű. Kidobni tehát nem kell, mert másra használható, csak éppen a megrendelt tételt újra kell gyártani. Ez az egyik oka a késedelmeinknek. A másik baj: az albertfalvai gyárból rövid idő alatt sok szakképzett fonónő elment. Néhány fonógépet át kellett telepíteni Tatabányára, ahol volt munkáskéz. Ez is késést idézett elő jó néhány tételnél. Bizonyos, hogy gyárainkon belül nem tökéletes a munkaszervezés, és az említett eseteket talán meg lehetett volna előzni. De ez csak a dolgok egyik oldala. Ha anyagot akarok kapni, nekem is három hónappal a szállítás előtt kell feladnom a rendelésemet a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgalmi Vállalatnak. Közben persze változhat a divat, s nem éppen arra a választékra volna szükségem, mint amit megrendeltem, de hát ilyen az élet. Mármost, import gyapjú esetében, ha az ausztrál tenyésztők vagy dokkmunkások sztrájkolnak, akkor bizonyos, hogy nem kapok határidőre gyapjút. Ha hazai gyapjút használok fel, bizonyos divatszíneknél van esélyem rá, hogy a vevő nem fogadja el a terméket, mert a mi gyapjúnk színezhetősége és műszaki jellemzői nem egyenértékűek az ausztrál gyapjúéval. Ráadásul a hazai gyapjút — kapacitás hiányában — Olaszországban kell bérmunkában megfésültetnem és tisztíttatnom. Ez pedig a rendeléstől a felhasználásig tartó időt 120 napra növeli. Ha aztán ott is sztrájk van, márpedig gyakran van, akkor végveszélyben van az én határidőm. S ha minden kedvez, és jó a hazai gyapjú is, akkor néha előfordulhat, hogy a gyapjú a juhok gondatlan kezelése miatt kátrányfoltos, ami csak a kikészítése után derül ki. De ez még mindig csak egy másik pötty az önéletrajzunkon, ugyanis a kikészítőkapacitásunk nem elég korszerű. Ez a fázis kimaradt a textilipari rekonstrukcióból, bizonyos kulcsgépek hiányoznak. Tehát nem tudom a vevő által megkövetelt minőséget kifogástalanul előállítani. A vevő néha mást kap, mint amit kér. Nem egészen mást, csak kicsit mást. Ez viszont okkal nem tetszik neki, s nem adja meg a kialkudott vételárat. Bizonytalansági tényezők — Mindent összevetve, a szerződés megkötésekor ,a vállalatokon belül is, bár inkább gazdasági környezetükben, túlságosan sok a bizonytalansági tényező. S eleve nehéz garantálni, hogy képesek leszünk megfelelni a szerződés előírásainak. A fonalat még gombolyíthatnánk tovább is, például kifaggathatnánk a gyapjút és más nyersanyagokat forgalomba hozó vállalatot, ugyan miért nem tart megfelelő készleteket, s akkor megtudhatnánk, hogy a készletezéssel, az importáruk megrendelésével és szállításával, a választékkal és a készletezési költségekkel sincs minden rendben, csakúgy, mint a kellékek, a festékek és egyebek beszerzésével és eladásával.De már az eddigiek alapján öszszegezhető: a vállalatok a hosszú beszerzési határidők és a szoros szállítási határidők miatt nem képesek megfelelően programozni termelésüket. Akadnak a gyártáson belül szervezési és minőségi hibák, amelyek kijavításával újabb időveszteséget szenvednek. Baj van olykor az alapanyag minőségével, néha a kikészítés kapacitásában van zavar, és néha hiányzik a megfelelő minőségű festék. Mindez drágítja a termelést, s csökkenti a bevételeket. Külön-külön, egy-egy szállítmányt vagy gyárat vizsgálgatva korántsem látszanak súlyosnak a bajok, csupán együttes hatásukban bizonyulnak fölöttébb érzékeny veszteségek okainak. Lovász Péter Jól szervezett szalagmunka a Hegyalja szövetkezetben.