Népszabadság, 1981. november (39. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
KÖZGAZDASÁG Alkalmazkodás az új feltételekhez INTERJÚ HOÓS JÁNOS TERVHIVATALI ÁLLAMTITKÁRRAL Népgazdaságunk fejlődését az idén több külső tényező kedvezőtlenül érintette. Az öszszetett helyzetre való tekintettel — a korábbi évek gyakorlatától eltérően — az Országos Tervhivatal az év elejétől rendszeresen előrejelzéseket készített a várható gazdasági folyamatokról. Sőt már márciusban megkezdte a jövő évi népgazdasági terv főbb céljainak kialakítását, azok menetközbeni korrigálását, illetve e célokat segítő központi intézkedések kidolgozását. Az éves tervezőmunka új vonásairól, a vállalatok alkalmazkodóképességéről és a világgazdasági feszültségekből adódó változtatásokról beszélgettünk Hoós Jánossal, az Országos Tervhivatal államtitkárával. A VI. ötéves terv a korábbiaknál nyitottabb: az éves tervek a világgazdasági hatásokat figyelembe véve alakíthatók ki. Ez a vállalatok számára is nagyobb mozgásteret teremthet. Mennyire éltek, élhettek ezekkel az új tervezési módszerekkel a vállalatok? — Tervünk nyitottsága és rugalmassága elsősorban abban jelenik meg, hogy a gazdasági fejlődés körülményeinek — a tervben számításba vettől eltérő — változása esetére is kidolgozott gazdaságpolitikai magatartást tartalmaz. Ezzel is összefüggésben az állami — például a nagyberuházási — döntések egy részét konkrétan csak a tervidőszak első két évére határoztuk meg. A többiről menet közben kell dönteni. Mivel a vállalatok önállóan terveznek, így a népgazdasági terv nyitottsága önmagában nem elegendő a vállalatok alkalmazkodásához. De az alkalmazkodási lehetőségek, éppen a piaci változásokat mérlegelő tervezés révén megnőttek. Fontos viszont azt is hangsúlyozni, hogy a vállalatoknak is rugalmasan kell figyelembe venniük saját feltételeik változásait. Cselekvési alternatívák Most például fel kell készülniük arra, hogy a gazdálkodást meghatározó feltételek jövőre az ideinél szigorúbbak lesznek. A feltételek változásaihoz, a bizonytalanságok ellensúlyozására cselekvési alternatívákat alakítanak ki. Ez a több változatban gondolkodó, nyitott tervezés mind több vállalatnál tapasztalható. Jó részük sikerrel használja a korszerű tervezési és elemzési módszereket. Ezek a világosabb műszaki elgondolásokban, a versenytársak valószínű törekvéseinek elemzésében, az érdemi marketingmunkában, a stratégiai célok és a „számítási anyag” megkülönböztetésében jelennek meg. Csakhogy a népgazdasági és a vállalati középtávú tervek nem egy ponton eltérnek, ütköznek egymással. Melyek ezek, és miként lehet az eltérő álláspontokat közelíteni? — A vállalatok számára alapvetően a szabályozó rendszer közvetíti a népgazdasági terv követelményeit és céljait, de néhány fontos kérdésben a közvetlenül érintett vállalatokat kötelező állami döntésekre is sor kerül. Elemeztük a vállalati középtávú terveket az átfogóbb szándékok, törekvések alapján. Úgy tűnik, hogy — a tervkészítés időpontjában — a megfogalmazott termelési és értékesítési elképzelések fő irányaikban és arányaikban megfeleltek a népgazdasági terv céljainak. Viszont több beruházással és munkaerővel és kevesebb — iparáganként ugyan nagyon eltérő mértékben — exporttal számolnak. Így az általuk tervezett hatékonyságjavulás is alatta marad a központi törekvéseknek. Ahhoz, hogy a gazdaságirányítás megfelelően ösztönözzön és kényszerítsen a hatékonyabb vállalati gazdálkodásra, elsősorban a szabályozás mértékeiben kellett változtatásokat végrehajtani. Ez egyben a külső és a belső alkalmazkodóképesség tétje is. Az idei esztendő ezért sok szempontból erőpróbának is számít. Milyenek az első tapasztalatok a vállalatok alkalmazkodóképességéről ? — A VI. ötéves terv megerősítette azt az 1979 óta érvényes gazdaságpolitikai irányvonalat, amelynek főbb céljai az egyensúly javítása, az életszínvonal lehetőség szerinti megőrzése. Ennyiben tehát az idei feladatok szoros összefüggésben állnak, és lényegüket tekintve folytatását jelentik az 1979-es, 1980-as fejlődésnek. Erőpróbáról inkább abban az értelemben beszélhetünk, hogy a külső politikai-gazdasági feltételek — így például a nemzetközi légkör romlása, a tőkés országok elhúzódó recessziója, és a KGST-országok együttműködési nehézségei — sajnos számunkra kedvezőtlenül alakulnak. Ennek ellenére a gazdaság egyensúlyi helyzete valamelyest javult, az életszínvonalra vonatkozó célok pedig teljesülnek. S ez a mai világban, gondjaink ellenére állítom: igen nagy szó! Kedvezőtlen tapasztalatok 1981-ben a hatékonyság az iparban, ha kismértékben is, de javult, és némi előrelépés történt a termékszerkezet átalakításában, illetve a piaci igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodásban, összességében ugyan javuló alkalmazkodóképességről beszélhetünk, de vannak kedvezőtlen tapasztalataink is. Jelentős ugyanis azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek a gazdálkodás minőségi tényezőinek tartós javításával szemben előnyben részesítik a rövid távon eredményt hozó lehetőségeket. Ilyen például a termelői árak megalapozatlan emelése, illetve a nem elég jövedelmező, de még gazdaságos export elhagyása. A szabályozók módosításai részben éppen ezeket a lehetőségeket kívánják szűkíteni, illetve a szándékaink szerint — a népgazdasági célokhoz való szorosabb igazodásra ösztökélik a vállalatokat. — A gyors, rugalmas reagálás a piaci változásokhoz sürgető feladatunk. Ugyanakkor az is látható — s ezt viszont a vállalatok sérelmezik —, hogy az alkalmazkodás eredményei többnyire csak két-három év szívós munkája után mutatkoznak meg. Mégis évről évre értékelik gazdálkodásukat, s ez éppen a hullámzó piaci lehetőségek miatt olykor megtévesztő lehet. Ezt az ismert panaszt én elsősorban abból a szempontból érzem jogosnak, hogy valóban nem elég korszerű értékelési rendszerünk, s ezért nem mindig tudjuk világpiaci mércével mérni a termékváltás sebességét s a termelési szerkezet korszerűsítését. Mint ahogy az is vitatható, milyen biztonsággal ítélünk egy-egy termékcsaládot gazdaságosnak vagy gazdaságtalannak. A rövidebb távú megítélést persze új jelenségek is megkérdőjelezhetik. Tudomásul kellett vennünk: nálunk is kerülhet egyegy iparág — éppen a világpiaci hatások következtében — átmenetileg nehéz helyzetbe. Az idén a termelés mérséklésére kényszerült például a kohászat néhány nagyvállalata. Nyilvánvaló, hogy gondjaikat csak az átfogóbb folyamatokba beágyazva lehet értékelni. Ehhez is kapcsolódó gond, hogy a korábbiaknál szélesebb körben jelent nehézséget a gyorsan fejlődő vállalatoknál a létszámcsökkenés, míg a stagnálóknál a belső foglalkoztatottság megvalósítása. A termelésre kell koncentrálni! Persze a rövidebb-rosszabb távú megítélés dilemmájánál a főhatóságok — éppen az egyensúly gyors javítása érdekében — kényszerű lépéseket is tesznek. Ha nagyobbak lennének a tartalékaink és versenyképesebb a gazdaságunk, valószínűleg megszabadulhatnánk az éves bázis „rabságából”. Az év közepére készítették el a vállalatok középtávú terveiket. Ám alig fejeződött be ez a munka, már láthatóvá vált, hogy a külgazdasági környezet változásai, de belső gyengeségeink miatt is módosítani — szigorítani — kellett a szabályozó rendszeren. A szabályozó rendszer 1980-as módosítása alapvetően helyesnek bizonyult, az akkori rendezési elvek azóta sem változtak. Ám a gazdasági folyamatokban bekövetkezett változások és a vállalati reagálás alapján szükségessé vált a mértékek módosítása. Vagyis tavaly az alapvető irányok és eszközök meghatározásával a gépezet összeszerelése, az idén a próbafutása és a tapasztalatok alapján a nemzetközi feltételekkel is számoló „beállítása” történt meg. Az elmúlt másfél év értékelése ugyanis arra enged következtetni, hogy az eredeti mértékek nem biztosították a népgazdasági és a vállalati jövedelmek együttmozgását, a teljesítményekkel arányos vállalati jövedelemképződést. Hangsúlyozni kell, hogy ebben nagy szerepe van annak, hogy a szabályozók kialakításakor a mainál kedvezőbb külgazdasági körülményeket vettek figyelembe. Mindennek következtében a vállalatok nyeresége a népgazdasági jövedelmeknél aránytalanul gyorsabban nőtt. Ez azért is történhetett meg, mert a szabályozás nem volt elég következetesen szigorú: nem az átlagra — amit a vállalatok is szorgalmaznak —, hanem inkább az alacsony hatékonyságú körre méreteztük a szabályozást. Mutatja ezt az is, hogy a népgazdaság tényleges jövedelmi helyzetéhez mérten kevés vállalatnál jelentkeztek likviditási gondok. — Mennyiben befolyásolják a változások a jövő évi tervezőmunkát? Nem kérdőjelezi-e meg a rövidebb és hosszabb távú iparpolitikai elképzelések realitását? — Mivel a szabályozóelemek korrekciójáról a döntések még az 1982-es vállalati tervek részletes kidolgozása előtt megszülettek, így lehetőség van arra, hogy már ismeretükben haladjon előre a tervezőmunka, amit tájékoztató kiadásával és konzultációk szervezésével is gyorsítunk. Persze a módosítások inkább csak kiigazítások vagy a gazdasági környezetben bekövetkezett kedvezőtlen irányú változások helyreigazításai. Ennek figyelembevételével még a rövidebb távú iparpolitikai célok szükséges módosítása is indokolt. Ha ez igaz, akkor a szabályozók és a rövidebb távú elképzelések — az átmeneti ellentmondások ellenére — összhangba kerülhetnek. Más a helyzet hosszú távon. Ezeket az elképzeléseket a vállalatok egy részénél jelentősen módosítani kell. Erre az 1983—1985-ös tervezőmunka, valamint a hosszú távú tervezés keretében kerülhet sor. — Mit vár az irányítás a jövő esztendőtől? Milyen fő feladatokra kell a vállalatoknak összpontosítaniuk? — 1982-ben elsősorban a gazdasági egyensúly megtartása, illetve lehetőségek szerinti javítása, és mindezzel összefüggésben a lakosság életszínvonalának megőrzése a cél. Azzal ugyanis számot kell vetnünk, hogy a külgazdasági egyensúly javításában elért eddigi eredmények döntően a belföldi felhasználás, elsősorban a beruházások szűkítésével és az indokoltnál lényegesen kisebb részben a vállalatok hatékonyabb, szervezettebb gazdálkodása révén következtek be. Úgy vélem, hogy a továbbiakban is ezt indokolja az életszínvonal tartása is — erőteljesebben kell a termelő szférára összpontosítanunk. A szabályozó rendszer korrekciója ezt segíti elő. Ha ugyanis nem emeltük volna a lécet, tartósan fennmaradt volna az a helyzet, hogy a jobbaktól kell utólag elvenni, átcsoportosítani az erőforrásokat a rosszabbul gazdálkodók fennmaradásáért. A szigorúbb gazdasági feltételek — várhatóan — az eddiginél erőteljesebb differenciálódáshoz fognak vezetni a termelő szférában. Erre — éppen a közös tisztánlátás érdekében — égető szükség van. Következetes végigviteléhez azonban vállalni kell a mindebből származó feszültségeket is. Csakhogy ezek még mindig kisebb feszültségek, mint ha nem néznénk szembe a realitásokkal. Feladatok A gazdasági növekedés mértékét behatárolja a rubelelszámolású behozatal és a nem rubelelszámolású kivitel alakulása. Az ipari termelés, a gazdaságos export arányának növeléséhez, a termékszerkezet korszerűsítésére, valamint kezdeményezőbb, vállalkozóbb vállalati magatartás kialakítására van az ipar minden szervezetében szükség. A mezőgazdaságban is tovább kell lépni az erőforrások jobb kihasználásában, a termelési szerkezetnek a természeti adottságokhoz való igazításában. A korábbiaknál intenzívebb termelés megalapozásához ésszerűbben kell a szükséges eszközöket — gépeket, műtrágyát — felhasználni, a hozamokat növelni. Mind a két alapvető ágazatban perdöntő lehet a piaci ismeretek bővítése, az energia- és anyagmegtakarítások növelése, a belső irányítási és ösztönzési rendszer továbbfejlesztése. A népgazdasági tervet — éppen a világgazdasági bizonytalanságok miatt — továbbra is rugalmasan kell kezelni. Ez a terv szerepét, jelentőségét nem csökkenti. Ellenkezőleg, növeli, mivel fokozódik a változó körülményekhez való alkalmazkodás igénye, amihez a legmegfelelőbb alapot, irányt csak a terv biztosíthatja. Ehhez a terv végrehajtását folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és a szükséges módosításokat időben meg kell tenni, ha főbb céljainktól a reálfolyamatok eltérnének. Erre alapos elemzéssel, hosszabb távú előre- és kitekintéssel is fel kell készülnünk. Bossányi Katalin Fűtés, lakossági energiafogyasztás (egy főre számítva) A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábrából látható, hogy a háztartási tüzelőanyagok közül a brikettfogyasztás 10 százalékkal, a vezetékes és palackos gáz fogyasztása 15 százalékkal emelkedett 1979-ről 1980-ra, a többi energiahordozó (szén, olaj, villamos energia) felhasználása lényegében nem változott. Nyugatnémet alumíniumtermelés A nyugatnémet alumíniumgyártók eredményei határozottan romlottak az első félévben a korábbiakhoz képest. A Vereinigte Aluminium-Werke AG. adatai szerint az NSZK termelői 362 ezer tonna kohóalumíniumot gyártottak 1981 első felében, 0,9°/p-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Bár a kisebb alumíniumgyártás nem számít meglepetésnek — elsősorban a gépkocsigyártó iparág tevékenységének lassulása miatt —, az mindenesetre figyelemre méltó tény, hogy a másodlagos alumíniumtermelés is visszaesett. A termelési adatokon túl az import nagymérvű visszaesése és az export növekedése jelzi a nyugatnémet felhasználó igények csökkenését. Az alumíniumimport 20%-kal esett viszsza, míg a kivitel 5,3%-kal nőtt ugyanebben az időszakban. (Reuter) Szovjet—finn termelési kooperáció Az elmúlt tíz évben a szovjet gépek és berendezések Finnországba irányuló exportja ötszörösére nőtt. Ennek eredményeként Finnország az iparilag fejlett tőkés országok közül a szovjet technika egyik legjelentősebb vevőjévé vált. Az 1976—1980-as években a szovjet ipari termékek exportjának értéke Finnországba meghaladta a 400 millió rubelt. Ennek jelentős részét a hajók és hajóberendezések képezték, a kivitel az elmúlt öt év alatt 70 millió rubelt tett ki. Nagy kereslet mutatkozott a szovjet szerszámgépek és sajtoló-kovácsoló berendezések iránt: ilyen technikát a finn cégek több mint 11 millió rubel értékben vásároltak. Az Avtoexport jelenleg évi 12 ezer személygépkocsit szállít Finnországba. A felek úgy vélik, hogy a termelési kooperáció, illetve szakosodás fejlesztése új lehetőségeket biztosít a kölcsönös áruforgalom kiszélesítésére és egyben a gépek és berendezések, illetve más késztermékek és félkész termékek kereskedelmének mennyiségi növelésére. A kooperáció formái közé sorolhatók többek közt az együttes tervezés, a gyártásban való részvétel és a termékek együttes értékesítése. (EKO —TASZSZ) Brazília növeli a búzatermesztést A Sao Paulo városában nemrégiben befejeződött Amerikaközi mezőgazdasági és élelmiszeripari kongresszuson Amaury Stabilé brazil mezőgazdasági miniszter 150 millió dolláros fejlesztési programot jelentett be, amelynek keretében az ország központi fennsíkján fejleszteni kívánják a mezőgazdaságot. Az összegből 50 millió dollárt Japán bocsát rendelkezésre, ugyanennyit adna a nemzetközi pénzvilág, a többit maga Brazília teremti elő. A program egyik fő célja a búza termesztése az ország középső részében. A miniszter szerint hektáronként 3 tonnáig terjedő búzatermést lehet elérni, és egymillió hektár az a terület, amelyen a következő években meghonosítják a búzát. Brazíliában jelenleg mintegy 1,5 millió tonna búzát takarítanak be, ami azt jelenti, hogy a belföldi szükséglet fedezésére 4 millió tonnát külföldről kell beszerezni. (Reuter) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: november 24-től. Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6577,80 6584,38 6590,96 Ausztrál dollár 3927,75 3931,68 3935,61 Belga frank 92,33 92,42 92,51 Dán korona 480,66 481,14 481,62 Francia frank 611,22 611,83 62,44 Hollandi forint 1413,12 1414,53 1415,94 Japán jen (1000) 150,30 150,45 1150,60 Kanadai dollár 2900,11 2903,01 2905,91 Kuvaiti dinár 12205,56 12217,78 12230,00 Norvég korona 587,82 588,41 589,00 NSZK-márka 1539,15 1540,69 1542,23 Olasz líra (1000) 29,00 29,03 29,06 Osztrák schilling 220,63 220,85 221,07 Portugál escudo 53,42 53,47 53,52 Spanyol peseta 36,11 36,15 36,19 Svájci frank 1849,21 1851,06 1852,91 Svéd korona 627,34 627,97 628,60 Tr. és dl. nmei 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3439,53 3442,97 3446,41 Disco Star, dinamikus lemezjátszóval egybeépített sztereó rádió, az URH-sálvon programozható állomásbeállítás. Ára hangfalakkal: 9650 Ft. OTP-hitel. Béta sztereó rádió._____________________ Ára hangfalak nélkül: 3150 Ft.OTP-hitel. Videoton Super Color, modul rendszerű, színes tv. Ára: 27 900 Ft. OTP-hitel. Junoszty energiatakarékos, hordozható tv.Ára: 3770 Ft. OTP-hitel. HFG 600-as hajszárító készlet, hajápoló kiegészítőkkel. Ára: 690 Ft, műanyag táskában 815 Ft.