Népszabadság, 1981. november (39. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
1981. november 22—28. 1981. november 29., vasárnap ÖSSZEÁLLÍTOTTA: NAGY CSABA Mi történt a világpolitikában? Brezsnyev és Schmidt bonni találkozója Bonnban tárgyalt a héten Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, aki Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár meghívására tett hivatalos látogatást az NSZK-ban. A szovjet és a nyugatnémet államfő közötti megbeszélések témái közül kiemelt helyet foglalt el a nemzetközi helyzet, mindenekelőtt a leszerelés kérdése. Mindkét fél részéről elhangzott az a vélemény, hogy nincs ma sürgősebb feladat, mint az enyhülési folyamatot és az európai stabilitást, valamint a széles körű leszerelési intézkedéseket szolgáló közös erőfeszítések folytatása. Ezen elvek figyelembevételével Leonyid Brezsnyev új javaslatot terjesztett elő: ha megállapodnak a tárgyalások idejére a közép-hatótávolságú rakéták kölcsönös telepítésének szüneteltetésében, akkor a Szovjetunió, jó szándéka jeleként, kész egyoldalúan csökkenteni európai területén állomásoztatott közép-hatótávolságú rakétáinak számát. A Szovjetunió kezdeményezése jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy a hamarosan megkezdődő genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon ne csupán a középhatótávolságú fegyverek korlátozásáról, hanem számuk lényeges csökkentéséről jöjjön létre megállapodás. A nemzetközi problémákat érintő témák mellett a két államfő természetesen a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének is nagy teret szentelt a tárgyalások során. A megbeszélések eredményességéhez hozzájárult a két ország közötti földgázegyezmény aláírása, melyet a felek szombaton Essenben, a Ruhr Gas AG székházában láttak el kézjegyükkel. Az egyezmény része annak a megállapodásnak, melyet a Szovjetunió több nyugat-európai országgal köt, s melynek keretében a Jamal-félszigetről induló vezetéken 1984-től 40 milliárd köbméter gázt szállítanak az NSZK-nak, Franciaországnak, Olaszországnak, Ausztriának, Hollandiának és Belgiumnak. Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt hangsúlyozták, hogy nem csupán gazdasági, hanem nagy politikai jelentősége is van a két ország közötti, a kölcsönös érdekeknek megfelelő, hosszú távú gazdasági programoknak. A gazdasági együttműködés ugyanis pozitív hatást gyakorol az államközi kapcsolatok egészére, és hozzájárulhat a nemzetközi stabilitáshoz és a béke megszilárdításához. A szovjet—nyugatnémet tárgyalások az egész világon nagy visszhangot váltottak ki. A szocialista országokban egyöntetűen kiemelkedően fontosnak, egészében sikeresnek és hasznosnak ítélték a szovjet—nyugatnémet csúcsszintű megbeszéléseket. A vitás kérdések között Moszkvában első helyen említették az európai katonai erőegyensúly problémáját, amelyet a felek eltérő módon közelítettek meg. Mindazonáltal a hírmagyarázók rámutattak: nem szabad megengedni, hogy a nehézségek a párbeszéd intenzitásának csökkenésére szolgálhassanak ürügyül. A nyugati országok, ugyan a korábbinál visszafogottabb hangnemben, de általában elvetették az új szovjet javaslatot. Az amerikai külügyminisztérium néhány sebtiben kiadott állásfoglalása után a Fehér Ház is szükségesnek tartotta, hogy nyilatkozzék a szovjet—amerikai viszonyról. A hivatalos szóvivő szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió „máris kiterjedt párbeszédet folytat". „Nem lehetetlen — tette hozzá —, hogy jövőre Ronald Reagan és Leonyid Brezsnyev találkozik egymással.” Ugyanakkor egyértelműen a közvélemény tudomására hozták, hogy a csúcsszintű párbeszédet feltételekhez szabják. » A világ mindenesetre várakozással tekint az elkövetkezendő hetek és hónapok eseményeire, abból az alapállásból, melyet Brúnó Kreisky osztrák kancellár így fogalmazott meg: „A kétoldalú találkozón elhangzott javaslatok megfelelő kiindulási helyzetet teremtettek a tárgyalásokhoz, és ez reményre jogosít.” A görög parlament vitája Andreasz Papandreu szocialista párti kormánya bizalmat kapott a görög parlamenttől programjához. Papandreu — választási ígéreteihez híven — beterjesztette azt a tervet, amely szerint a Görögország területén levő amerikai támaszpontok felszámolásának menetrendjére a jövő év elején javaslatot tesz. Elképzelhetőnek mondta azt is, hogy országa kilép a NATO katonai szervezetéből, ha a szövetség nem szavatolja (Törökországgal szemben) Görögország keleti határait. Kijelentette: kormányának az a célja, hogy atomfegyvermentes övezetté nyilvánítsák a Balkán térségét, és első lépésként azért fog tevékenykedni, hogy eltávolítsák az atomfegyvereket Görögország területéről. A nyugati szövetségeseket igencsak fájdalmasan érintő katonai vonatkozású tervek mellett Papandreu ugyancsak kilátásba helyezte, hogy népszavazást ír ki Görögország közös piaci tagságáról, mivel a szervezetben való részvétel inkább fokozza Görögország gazdasági gondjait, mintsem csökkenti azokat. Egyúttal bejelentette, hogy tervezik a gazdaság több ágazatának államosítását is. Érthető, hogy a program hatalmas vitát és felzúdulást váltott ki nemcsak a görög ellenzéki pártok körében, hanem a NATO és a Közös Piac berkeiben is. A parlamenti vita során az ellenzék fő erejét adó Új Demokrácia Párt vezetője, Georgiosz Kallisz megkérdőjelezte a kormány programjában szereplő szinte valamennyi terv létjogosultságát. Élesen kirohant a kormány külpolitikai elképzelései ellen, azt állítva, hogy azok megvalósítása megbontaná a nemzetközi egyensúlyt. Hasonló módon reagáltak a csütörtökön összeült EGK-csúcs részvevői is a görög tervekre. Természetesen Görögország esetleges kilépése a Közös Piacból — amelynek egyébként csupán egy éve tagja — a tagországok számára már csak presztízsokokból nem lenne kívánatos. Harilaosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt KB főtitkára parlamenti felszólalásában nehezményezte, hogy Papandreu pozitív kormányprogramja „lassan és nem eléggé határozottan tervezi mindannak a megvalósítását, amit a Pánhellén Szocialista Mozgalom a választások előtt ígért a görög népnek a külpolitikában”. A Görög Kommunista Párt 13 képviselője egyébként nem vett részt a szavazásban. Haig Mexikóban Haig amerikai külügyminiszter a mexikói fővárosban megbeszéléseket folytatott Jorge Castaneda mexikói külügyminiszterrel és López Portillo elnökkel. Amerikai részről abban jelölték meg a látogatás célját, hogy enyhíteni kívánják a Washington és Mexikóváros közötti nézeteltéréseket. „Az amerikai kormány szeretne biztos lenni a két ország közötti érintkezés mechanizmusának hatékonyságában, a gyors megértés, a vitás ügyek tisztázása érdekében” — mondotta Alexander Haig. Az amerikai külügyminiszter még a repülőgépen — úton Mexikóba — fenyegető kijelentéseket tett Kuba és Nicaragua ellen. Azt állította, hogy az Egyesült Államoknak tudomása van állítólagos szovjet katonai repülőgépek Kubába érkezéséről, s szerinte ezeket a gépeket Nicaraguának szánják. Ezeket a szavakat természetesen annak a Mexikónak szánta, amelynek elnöke a tárgyalások előtti napokban figyelmeztette a latinamerikai közvéleményt, hogy éberen kövesse a térség eseményeit, mert ,,Latin-Amerika nagyon nagy próbatétel előtt áll”. Az Egyesült Államok, ismerve a mexikói nézeteket, mindenképpen arra törekszik, hogy rábírja a szomszédos ország kormányát álláspontja felülvizsgálatára, s ezzel megkönnyítse agresszív terveinek valóra váltását Kubával és Nicaraguával szemben. Az előzetes nyilatkozatháború hangneme és tartalma a tárgyalások során sem változott meg. Haig a megbeszélések során kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak egyelőre nem áll szándékában Kuba vagy Nicaragua elleni beavatkozás, de nem mondhat le az erőszak más formáinak alkalmazásáról”. Válaszként López Portillo elnök elismételte azt a nyilatkozatát, amelyet a múlt hét végén adott az NBC amerikai televíziós hálózatnak. Ebben kijelentette: „az Egyesült Államok óriása történelmi hibát követne el, ha fegyveres erőivel támadná meg Kubát vagy Nicaraguát”. Bár az amerikaiakmindenáron igyekeznek eloszlatni egy ilyen beavatkozás közvetlen lehetőségének gyanúját — mint ahogyan ezt Haig is tette —, López Portillo kijelentései azért arra mutatnak, hogy ez nem járt sikerrel. Egyebek közt feltehetően azért, mert az Egyesült Államok különleges katonai parancsnokságot állított fel a Karib-tenger térségének felügyeletére és a katonai mozgások irányítására. A Reagan-kormányzat, amely fokozott figyelmet tanúsít a térségben zajló politikai mozgásoknak, minden bizonyos ezzel a lépéssel kívánja alátámasztani Nicaraguának, Kubának és a salvadori hazafiaknak címzett fenyegetéseit. Ez is közrejátszott abban, hogy a tárgyalások idején a mexikói főváros legnagyobb utcáin tízezrek vonultak fel ,tiltakozva Haig külügyminiszter látogatása ellen. Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár meghívására hivatalos látogatásra Bonnba érkezett. Külügyminiszteri értekezlet kezdődött a marokkói Fezben az arab csúcstalálkozó előkészítésére. Mexikóban tárgyalt Haig amerikai külügyminiszter. Reagan amerikai elnök megvétózta a törvényhozás költségvetési tervezetét. Befejeződött a „Bright Star” hadgyakorlat egyiptomi szakasza. A megnyitás napján elnapolták az arab csúcsértekezletet. A görög parlament bizalmat szavazott a kormány külpolitikai terveinek. Londonban megkezdődött a Közös Piac állam- és kormányfőinek értekezlete. Dél-afrikai zsoldosok puccskísérletet hajtottak végre a Seychelle-szigetek kormánya ellen. Varsóban megkezdte tanácskozását a LEMP KB VI. ülése. Befejeződtek Samir izraeli és Haig amerikai külügyminiszter washingtoni megbeszélései. Reagan: — Gázszag van! Ian Paisley tiszteletes az észak-írországi unionista protestánsok félkatonai szervezeteinek létjogosultságát bizonygatta egy nagygyűlésen mondott beszédében. MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA Mubarak egyiptomi elnök rendeletére szerdán szabadon bocsátották Mohammed Heikalt, az Al-Ahram egykori főszerkesztőjét. A kép Mubarak és Heikal találkozóján készült az elnöki palotában. „Nők a Pentagon ellen” szervezet tiltakozó nagygyűlést tartott az amerikai militarista politika ellen Washingtonban. Végül is bevettem a reklámok együgyű szövegét, és vásároltam magamnak egy házi komputert. Elérkezett a nagy nap, kicsomagoltam odahaza új szerzeményemet, mire a feleségem: — Ezt meg mi a csodának vetted? — Azért, mert ez a kis masina megoldja háztartásunk anyagi gondjait. Csak bele kell táplálnom a gépbe, mennyit keresünk, valamint azt, mennyi lesz a kiadásunk, és máris közli, ha túl sokat költenénk. — Ezt én is meg tudom neked mondani — felelte lekicsinylően a feleségem. — Valóban, de a komputer ezt százszor gyorsabban csinálja. Ki is próbálom, mit tud. Szükségünk van egy új kazánra a fűtéshez, ami 3500 dollárba kerül.. Vagy a régit kell megcsináltatnunk, ami kétezer dollár. Tudod-e, mennyit fogunk nyerni azon, ha csak megcsináltatjuk? — Semennyit — válaszolta a feleségem. — Tévedsz. A komputer szerint 1500 dollárt takarítunk meg. — Talán azt is megmondja a te komputered, ha befuccsolunk az újjáalakított fűtéssel, akkor az egész már 5500 dollárunkba kerül? — Már hogy tudná ezt megmondani egy komputer? — A komputer nem is, viszont a mester azt mondta, hogy nem vállal garanciát érte. — Jó, jó, de akkor ezt is be kell táplálnunk. Egy komputer csak olyan jól működik, mint amilyenek a betáplált adatok. — Akkor tápláld be, amit a szerelő mondott. Ha a kazán a javítás után elromlik, a házunk megtelik szénmonoxiddal, amit az ember nem képes belélegezni. — Rendben, betápláltam. — És mi a válasz? — Ha ez így van, akkor meg fogunk fulladni. — Ezt én is megmondhattam volna — válaszolta a feleségem. — De nem olyan gyorsan, mint a gép — mondtam határozottan. — Különben is, az emberek csak azért szólják meg a komputereket, mert nem értenek hozzájuk. Most betáplálom, mennyit keresek, és ebből mennyit tudok megtakarítani Ronald Reagan adócsökkentési rendeletével. Íme, a válasz: az első évben 1700 dollár lesz a nyereségünk. — Ez a komputer nem jó semmire. Veszteségünk lesz, méghozzá 2560 dollár. — Hogy mondhatsz ilyet? — Ma jött meg az ingatlanadó, amit a város felemelt 25 százalékkal, hogy ellensúlyozza a Reagan elnök adócsökkentéséből származó veszteségeit. — És ezt miért nem az előtt mondtad, mielőtt beprogramoztam volna a komputert? — Miért? Reagan talán szólt, mielőtt előállt az adócsökkentési tervével?! — Tudom én, mi a te problémád. Féltékeny vagy erre a komputerre, és azért viselkedsz ilyen ellenségesen, hogy bebizonyítsd, többet tudsz, mint ő. De mi, programozók, ismerjük már az efféle kétkedést. Azért is bebizonyítom, hogy ez a csodálatos gép megszolgál minden egyes dollárt, amit ráköltöttem. Hetente például 30 dollárt fizetünk ki a boltosnak. — Mennyit? Azért egy szelet marhahúst sem kapsz. — Csak nem azt akarod mondani, hogy élelmiszerre többet költünk heti 30 dollárnál? — Nekem elhiheted, legalább 150 dollárt. — Ennyit senki sem költ rá. — Tápláld csak be, te bolondos! Aztán majd meglátjuk, hol tud lefaragni a masinád a konyhapénzből ... Na, mit dobott ki? — Azt ismételgeti folyton: FOLYAMODJÉK ÁLLAMI ÉLELMISZERSEGÉLYÉRT! — Ezt is megmondhattam volna előre! — Engem nem lehet eltántorítani! Ez a komputer arra is be van programozva, hogyan takaríthatunk meg hatalmas összegeket a villanyszámlán. — Mit válaszolt? — Kapcsolja le az öszszes lámpát a házában. (Megjelent az International Herald Tribune-ban.) Art Buchwald: HÁZI KOMPUTER