Népszabadság, 1981. november (39. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

1981. november 22—28. 1981. november 29., vasárnap ÖSSZE­ÁLLÍTOTTA: NAGY CSABA Mi történt a világpolitikában? Brezsnyev és Schmidt bonni találkozója Bonnban tárgyalt a héten Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, aki Helmut Schmidt nyugatnémet kan­cellár meghívására tett hivatalos lá­togatást az NSZK-ban. A szovjet és a nyugatnémet államfő közötti meg­beszélések témái közül kiemelt he­lyet foglalt el a nemzetközi helyzet, mindenekelőtt a leszerelés kérdése. Mindkét fél részéről elhangzott az a vélemény, hogy nincs ma sürgősebb feladat, mint az enyhülési folyama­tot és az európai stabilitást, vala­mint a széles körű leszerelési intéz­kedéseket szolgáló közös erőfeszíté­sek folytatása. Ezen elvek figyelembevételével Leonyid Brezsnyev új javaslatot ter­jesztett elő: ha megállapodnak a tárgyalások idejére a közép-hatótá­volságú rakéták kölcsönös telepítésé­nek szüneteltetésében, akkor a Szov­jetunió, jó szándéka jeleként, kész egyoldalúan csökkenteni európai te­rületén állomásoztatott közép-ható­távolságú rakétáinak számát. A Szov­jetunió kezdeményezése jó kiinduló­pont lehet ahhoz, hogy a hamarosan megkezdődő genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon ne csupán a közép­hatótávolságú fegyverek korlátozá­sáról, hanem számuk lényeges csök­kentéséről jöjjön létre megállapodás. A nemzetközi problémákat érintő témák mellett a két államfő termé­szetesen a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésének is nagy teret szentelt a tárgyalások során. A megbeszélések eredményességéhez hozzájárult a két ország közötti földgázegyezmény alá­írása, melyet a felek szombaton Essenben, a Ruhr Gas AG székházá­ban láttak el kézjegyükkel. Az egyez­mény része annak a megállapodás­nak, melyet a Szovjetunió több nyu­gat-európai országgal köt, s melynek keretében a Jamal-félszigetről induló vezetéken 1984-től 40 milliárd köb­méter gázt szállítanak az NSZK-nak, Franciaországnak, Olaszországnak, Ausztriának, Hollandiának és Bel­giumnak. Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt hangsúlyozták, hogy nem csupán gazdasági, hanem nagy poli­tikai jelentősége is van a két ország közötti, a kölcsönös érdekeknek meg­felelő, hosszú távú gazdasági progra­moknak. A gazdasági együttműködés ugyanis pozitív hatást gyakorol az államközi kapcsolatok egészére, és hozzájárulhat a nemzetközi stabili­táshoz és a béke megszilárdításához. A szovjet—nyugatnémet tárgyalá­sok az egész világon nagy visszhan­got váltottak ki. A szocialista orszá­gokban egyöntetűen kiemelkedően fontosnak, egészében sikeresnek és hasznosnak ítélték a szovjet—nyu­gatnémet csúcsszintű megbeszélése­ket. A vitás kérdések között Moszk­vában első helyen említették az eu­rópai katonai erőegyensúly problé­máját, amelyet a felek eltérő módon közelítettek meg. Mindazonáltal a hírmagyarázók rámutattak: nem sza­bad megengedni, hogy a nehézségek a párbeszéd intenzitásának csökke­nésére szolgálhassanak ürügyül. A nyugati országok, ugyan a ko­rábbinál visszafogottabb hangnem­ben, de általában elvetették az új szovjet javaslatot. Az amerikai kül­ügyminisztérium néhány sebtiben ki­adott állásfoglalása után a Fehér Ház is szükségesnek tartotta, hogy nyilatkozzék a szovjet—amerikai vi­szonyról. A hivatalos szóvivő szerint az Egyesült Államok és a Szovjet­unió „máris kiterjedt párbeszédet folytat". „Nem lehetetlen — tette hozzá —, hogy jövőre Ronald Reagan és Leonyid Brezsnyev találkozik egy­mással.” Ugyanakkor egyértelműen a közvélemény tudomására hozták, hogy a csúcsszintű párbeszédet felté­telekhez szabják. » A világ mindenesetre várakozással tekint az elkövetkezendő hetek és hónapok eseményeire, abból az alap­állásból, melyet Brúnó Kreisky oszt­rák kancellár így fogalmazott meg: „A kétoldalú találkozón elhangzott javaslatok megfelelő kiindulási hely­zetet teremtettek a tárgyalásokhoz, és ez reményre jogosít.” A görög parlament vitája Andreasz Papandreu szocialista párti kormánya bizalmat kapott a görög parlamenttől programjához. Papandreu — választási ígéreteihez híven — beterjesztette azt a tervet, amely szerint a Görögország terüle­tén levő amerikai­ támaszpontok fel­számolásának menetrendjére a jövő év elején javaslatot tesz. Elképzelhe­tőnek mondta azt is, hogy országa ki­lép a NATO katonai szervezetéből, ha a szövetség nem szavatolja (Török­országgal szemben) Görögország ke­leti határait. Kijelentette: kormányá­nak az a célja, hogy atomfegyver­mentes övezetté nyilvánítsák a Bal­kán térségét, és első lépésként azért fog tevékenykedni, hogy eltávolítsák az atomfegyvereket Görögország te­rületéről. A nyugati szövetségeseket igencsak fájdalmasan érintő katonai vonatko­zású tervek mellett Papandreu ugyan­csak kilátásba helyezte, hogy népsza­vazást ír ki Görögország közös piaci tagságáról, mivel a szervezetben való részvétel inkább fokozza Görögország gazdasági gondjait, mintsem csök­kenti azokat. Egyúttal bejelentette, hogy tervezik a gazdaság több ágaza­tának államosítását is. Érthető, hogy a program hatalmas vitát és felzúdulá­st váltott ki nem­csak a görög ellenzéki pártok köré­ben, hanem a NATO és a Közös Piac berkeiben is. A parlamenti vita so­rán az ellenzék fő erejét adó Új De­mokrácia Párt vezetője, Georgiosz Kallisz megkérdőjelezte a kormány programjában szereplő szinte vala­mennyi terv létjogosultságát. Élesen kirohant a kormány külpolitikai el­képzelései ellen, azt állítva, hogy azok megvalósítása megbontaná a nemzetközi egyensúlyt. Hasonló módon reagáltak a csütör­tökön összeült EGK-csúcs részvevői is a görög tervekre. Természetesen Görögország esetleges kilépése a Kö­zös Piacból — amelynek egyébként csupán egy éve tagja — a tagorszá­gok számára már csak presztízsokok­ból nem lenne kívánatos. Harilaosz Florakisz, a Görög Kom­munista Párt KB fő­titkára parlamenti fel­szólalásában nehez­ményezte, hogy Pa­pandreu pozitív kor­mányprogramja „las­san és nem eléggé határozottan ter­vezi mindannak a megvalósítását, amit a Pánhellén Szocialista Mozga­lom a választások előtt ígért a görög népnek a külpolitikában”. A Görög Kommunista Párt 13 képviselője egyébként nem vett részt a szavazás­ban. Haig Mexikóban Haig amerikai külügyminiszter a mexikói fővárosban megbeszéléseket folytatott Jorge Castaneda mexikói külügyminiszterrel és López Portillo elnökkel. Amerikai részről abban jelölték meg a látogatás célját, hogy enyhíteni kívánják a Washington és Mexikóváros közötti nézeteltéré­seket. „Az amerikai kormány szeret­ne biztos lenni a két ország közötti érintkezés mechanizmusának haté­konyságában, a gyors megértés, a vi­tás ügyek tisztázása érdekében” — mondotta Alexander Haig. Az amerikai külügyminiszter még a repülőgépen — úton Mexikóba — fenyegető kijelentéseket tett Kuba és Nicaragua ellen. Azt állította, hogy az Egyesült Államoknak tudomása van állítólagos szovjet katonai repü­lőgépek Kubába érkezéséről, s sze­rinte ezeket a gépeket Nicaraguának szánják. Ezeket a szavakat természe­tesen annak a Mexikónak szánta, amelynek elnöke a tárgyalások előt­ti napokban figyelmeztette a latin­amerikai közvéleményt, hogy éberen kövesse a térség eseményeit, mert ,,Latin-Am­erik­a nagyon nagy próba­tétel előtt áll”. Az Egyesült Álla­mok, ismerve a mexikói nézeteket, mindenképpen arra törekszik, hogy rábírja a szomszédos ország kormá­nyát álláspontja felülvizsgálatára, s ezzel megkönnyítse agresszív tervei­nek valóra váltását Kubával és Nica­raguával szemben. Az előzetes nyilatkozatháború hangneme és tartalma a tárgyalások során sem változott meg. Haig a megbeszélések során kijelentette, hogy „az Egyesült Államoknak egye­lőre nem áll szándékában Kuba vagy Nicaragua elleni beavatkozás, de nem mondhat le az erőszak más for­máinak alkalmazásáról”. Válaszként López Portillo elnök elismételte azt a nyilatkozatát, amelyet a múlt hét végén adott az NBC amerikai tele­víziós hálózatnak. Ebben kijelen­tette: „az Egyesült Államok óriása történelmi hibát követne el, ha fegy­veres erőivel támadná meg Kubát vagy Nicaraguát”. Bár az amerikaiak­­mindenáron igyekeznek eloszlatni egy ilyen be­avatkozás közvetlen lehetőségének gyanúját — mint ahogyan ezt Haig is tette —, López Portillo kijelenté­sei azért arra mutatnak, hogy ez nem járt sikerrel. Egyebek közt fel­tehetően azért, mert az Egyesült Ál­lamok különleges katonai parancs­nokságot állított fel a Karib-tenger térségének felügyeletére és a kato­nai mozgások irányítására. A Rea­­gan-kormányzat, amely fokozott fi­gyelmet tanúsít a térségben zajló politikai mozgásoknak, minden bi­zonyos ezzel a lépéssel kívánja alá­támasztani Nicaraguának, Kubának és a salvadori hazafiaknak címzett fenyegetéseit. Ez is közrejátszott ab­ban, hogy a tárgyalások idején a mexikói főváros legnagyobb utcáin tízezrek vonultak fel ,tiltakozva Haig külügyminiszter látogatása ellen. Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár meghívására hivatalos látogatásra Bonnba érkezett.­­ Külügyminiszteri értekezlet kezdődött a marokkói Fezben az arab csúcstalálkozó előkészítésére. Mexikóban tárgyalt Haig amerikai külügyminiszter.­­ Reagan amerikai elnök megvétózta a törvényhozás költségvetési tervezetét. Befejeződött a „Bright Star” hadgyakorlat egyiptomi szakasza. A megnyitás napján elnapolták az arab csúcsértekezletet.­­ A görög parlament bizalmat sza­vazott a kormány külpolitikai terveinek. Londonban megkezdődött a Közös Piac állam- és kormányfőinek értekezlete.­­ Dél-afrikai zsoldosok puccskísérletet hajtottak végre a Seychelle-szigetek kormánya ellen. Varsóban megkezdte tanácskozását a LEMP KB VI. ülése. Befejeződtek Samir izraeli és Haig amerikai külügyminiszter washingtoni megbeszélései. Reagan: — Gázszag van! Ian Paisley tiszteletes az észak-írországi unionista protestánsok félkatonai szervezeteinek létjogosultságát bizonygatta egy nagygyűlésen mondott be­szédében. MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA Mubarak egyiptomi elnök rendeleté­re szerdán szabadon bocsátották Mo­­hammed Heikalt, az Al-Ahram egy­kori főszerkesztőjét. A kép Mubarak és Heikal találkozóján készült az el­nöki palotában. „Nők a Pentagon ellen” szervezet tiltakozó nagygyűlést tartott az ameri­kai militarista politika ellen Washingtonban. Végül is bevettem a rek­lámok együgyű szövegét, és vásároltam magamnak egy házi komputert. Elér­kezett a nagy nap, kicso­magoltam odahaza új szer­zeményemet, mire a fele­ségem: — Ezt meg mi a csodá­nak vetted? — Azért, mert ez a kis masina megoldja háztar­tásunk anyagi gondjait. Csak bele kell táplálnom a gépbe, mennyit keresünk, valamint azt, mennyi lesz a kiadásunk, és máris köz­li, ha túl sokat költenénk. — Ezt én is meg tudom neked mondani — felelte lekicsinylően a feleségem. — Valóban, de a kom­puter ezt százszor gyor­sabban csinálja. Ki is pró­bálom, mit tud. Szüksé­günk van egy új kazánra a fűtéshez, ami 3500 dollár­ba kerül.. Vagy a régit kell megcsináltatnunk, ami kétezer dollár. Tudod-e, mennyit fogunk nyerni azon, ha csak megcsinál­tatjuk? — Semennyit — vála­szolta a feleségem. — Tévedsz. A komputer szerint 1500 dollárt takarí­tunk meg. — Talán azt is meg­mondja a te komputered, ha befuccsolunk az újjá­alakított fűtéssel, akkor az egész már 5500 dollárunk­ba kerül? — Már hogy tudná ezt megmondani egy kompu­ter? — A komputer nem is, viszont a mester azt mondta, hogy nem vállal garanciát érte. — Jó, jó, de akkor ezt is be kell táplálnunk. Egy komputer csak olyan jól működik, mint amilyenek a betáplált adatok. — Akkor tápláld be, amit a szerelő mondott. Ha a kazán a javítás után elromlik, a házunk megte­lik szénmonoxiddal, amit az ember nem képes belé­legezni. — Rendben, betáplál­tam. — És mi a válasz? — Ha ez így van, akkor meg fogunk fulladni. — Ezt én is megmond­hattam volna — válaszol­ta a feleségem. — De nem olyan gyor­san, mint a gép — mond­tam határozottan. — Kü­lönben is, az emberek csak azért szólják meg a kom­putereket, mert nem érte­nek hozzájuk. Most be­táplálom, mennyit kere­sek, és ebből mennyit tu­dok megtakarítani Ronald Reagan adócsökkentési rendeletével. Íme, a vá­lasz: az első évben 1700 dollár lesz a nyereségünk. — Ez a komputer nem jó semmire. Veszteségünk lesz, méghozzá 2560 dollár. — Hogy mondhatsz ilyet? — Ma jött meg az in­gatlanadó, amit a város felemelt 25 százalékkal, hogy ellensúlyozza a Rea­gan elnök adócsökkentésé­ből származó veszteségeit. — És ezt miért nem az előtt mondtad, mielőtt be­programoztam volna a komputert? — Miért? Reagan talán szólt, mielőtt előállt az adócsökkentési tervével?! — Tudom én, mi a te problémád. Féltékeny vagy erre a komputerre, és azért viselkedsz ilyen ellenségesen, hogy bebizo­nyítsd, többet tudsz, mint ő. De mi, programozók, is­merjük már az efféle két­kedést. Azért is bebizonyí­tom, hogy ez a csodálatos gép megszolgál minden egyes dollárt, amit ráköl­­töttem. Hetente például 30 dollárt fizetünk ki a bol­tosnak. — Mennyit? Azért egy szelet marhahúst sem kapsz. — Csak nem azt akarod mondani, hogy élelmiszer­re többet költünk heti 30 dollárnál? — Nekem elhiheted, leg­alább 150 dollárt. — Ennyit senki sem költ rá. — Tápláld csak be, te bolondos! Aztán majd meglátjuk, hol tud lefa­ragni a masinád a kony­hapénzből ... Na, mit do­bott ki? — Azt ismételgeti foly­ton: FOLYAMODJÉK ÁL­LAMI ÉLELMISZERSE­­GÉLYÉRT! — Ezt is megmondhat­tam volna előre! — Engem nem lehet el­tántorítani! Ez a kompu­ter arra is be van progra­mozva, hogyan takarítha­tunk meg hatalmas össze­geket a villanyszámlán. — Mit válaszolt? — Kapcsolja le az ösz­­szes lámpát a házában. (Megjelent az International Herald Tribune-ban.) Art Buchwald: HÁZI KOMPUTER

Next