Népszabadság, 1981. december (39. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
2 ( A LEMP KB törvényt javasol az állam és az állampolgárok érdekeinek védelmére varsói tudósítónktól___________) Mint már hírt adtunk róla, szombaton befejeződött a LEMP KB ülése. A központi bizottság határozatot fogadott el, majd a KB első titkára vitazáró beszédet mondott. A KB határozata megállapította,hogy a szejm, a LEMP és a szövetséges pártok felhívásai ellenére a szocializmusellenes erők szüntelenül szítják a társadalmi feszülséget, szervezik és folytatják a sztrájkokat. Mindez immár közvetlenül fenyegeti a nemzet létét, az állam belső biztonságát. A szocializmussal szemben álló ellenséges erők újabb akciót kezdtek a válság leküzdését célzó program megvalósításának késleltetésére, a kormány ezzel kapcsolatos erőfeszítéseinek szabotálására. Kampány folyik a pártbizottságok ellen. A Szolidaritás sok szervezete — az ellenséges erők politikai elgondolásait megvalósítva — kísérletet tesz, hogy a pártszervezetet eltávolítsa. Az ilyenfajta tevékenységnek véget kell vetni — szögezi le a határozat, és megállapítja: a továbbiakban nem tűrhető semmiféle, a szocialista állam alapjai és az alkotmány elvei ellen irányuló cselekmény. A KB megerősítette készségét a nemzeti megegyezés frontjának építésére, a munkás-paraszt szövetségre és az értelmiséggel való kapcsolatra támaszkodva. A határozat kötelezte a LEMP képviselői csoportját, tegyen lépéseket azért, hogy a szejm a lehető leghamarabb megvizsgálja és elfogadja a szakszervezetekről szóló törvényt. Ugyanakkor szükségesnek tartotta, hogy a kormány rendkívüli felhatalmazást kapjon az országot és gazdaságát pusztulásba döntő, a szocialista államot és a közrendet fenyegető akciók elleni hatékony fellépéshez. A KB kötelezte a LEMP képviselőcsoportját: lépjen fel kezdeményezően „az állampolgárok és az állam érdekeit védelmező rendkívüli eszközök alkalmazásáról” szóló törvény meghozatalában. A KB szükségesnek tartja, hogy 1982. január 1-től megkezdjék a gazdasági reform bevezetését. A határozat azt is kimondta, hogy az ország súlyos helyzetére való tekintettel szükség van a szabad szombatokon végzett munkára. Wojciech Jaruzelski, a KB első titkára a vitát összegező beszédében a többi között kijelentette: a népgazdaság állapota nem teszi lehetővé az ellátás lényeges javítását, sőt az áruhiány és az infláció további növekedéssel fenyeget. A kormány ennek megelőzésére további inflációellenes programot dolgoz ki. Jaruzetcki szólt az új évtől életbe lépő gazdasági reformról. Ha a gazdaság továbbra is a politikai harc színtere lesz, a társadalomnak a reformhoz fűzött reményei semmivé válnak — mondta. A nemzeti megegyezés frontjának a párt által felvetett eszméjét súlyos próbának vetették alá — mondotta a KB első titkára, majd utalva az ellenforradalmi erők támadásaira, kijelentette, hogy Lengyelország és a lengyelek számára csak két út van: vagy a szembenállás, vagy a válság fokozatos legyőzésének útja, az alkotmány elveinek alapján formálódó nemzeti megegyezés. A jelenlegi helyzet tovább nem tartható fenn, a felbomlasztás folyamatát fel kell tartóztatni — mondotta Jaruzelski.* A lengyel minisztertanács november 30-i ülésén — a belügyminiszter javaslatára — határozatot hozott a varsói Tűzoltótiszti Főiskola megszüntetéséről. A polgári alkalmazottak, a Szolidaritáshoz tartozó vezető káderek, valamint a hallgatóknak egy csoportja „okkupációs” sztrájkot hirdettek meg a belügyminisztériumhoz tartozó főiskolán. Azt követelték, hogy a felsőoktatási reform törvénytervezete vonatkozzon e főiskolára is, gyakorlatilag tehát a tűzoltótisztképzés ne tartozzon a belügyminisztérium hatáskörébe. A konfliktust szította a Szolidaritás varsói szervezetének elnöksége, „tanácsadókat”, valamint „közbenjáró csoportokat” küldve a helyszínre. A Szolidaritás nyílt beavatkozása a belügyminisztérium és a hozzá tartozó felsőoktatási intézmény ügyeibe, célzatos és hamis tájékoztatáson alapuló propagandakampánya olyan helyzetet teremtett, amelyben lehetetlenné vált a konfliktus megoldása — közölte a belügyminisztérium szóvivője. Az ügyben hétfőn tartott sajtóértekezleten a többi között elmondták: tekintettel a Szolidaritás varsói regionális szervezete által a főiskola területére küldött úgynevezett közbenjáró csoportra, a főiskolát rendőri egységekkel vették körül, hogy megakadályozzák további illetéktelen személyek bejutását. Terényi Éva A palesztin nép napja Az Egyesült Nemzetek Szervezete november 29-ét nyilvánította a palasztin néppel való szolidaritás napjának. Ez a dátum már önmagában is állásfoglalás. 1947. november 29-én határozta el az ENSZ, hogy a volt brit mandátumterület — Palesztina — földjén két államot kell kialakítania. Az itt élő zsidók és arabok államát. Ez a határozat — hasonlóan a Közel-Keletre vonatkozó későbbi ENSZ- döntésekhez — sohasem valósult meg. Palesztina területén ma egyetlen állam, Izrael található. A Palesztinai araboknak nincs hazájuk. Hosszú évtizedek óta szétszórva élnek a világ különböző részein, és sokan — a háborúkat követő izraeli területhódítás nyomán — megszállás alatt. Hosszú éveken át még a nemzetközi fórumokon is az ügyet csupán menekültkérdésnek tekintették. Izrael ellenállása és szabotálása miatt azonban még a menekültekre vonatkozó határozatoknak sem sikerült érvényt szerezni. 1967 óta változott a probléma megítélése. A világ államainak és népeinek elsöprő többsége számára világos: a palesztin kérdés egy hazájától megfosztott, nemzeti létében korlátozott nép problémája. Mint ahogy világos az is, hogy nem lesz addig valódi rendezés a Közel-Keleten, amíg a palesztin ügy — az egyetlen lehetséges módon, az önálló államalapítás útján — meg nem oldódik. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet — a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője — számos nemzetközi diplomáciai sikert ért el. Ma már a PFSZ-nek sokkal több országgal van politikai kapcsolata, mint Izraelnek. Izrael több háborúja, vagy az olyan kísérlet, mint a Camp David-i — amely a palesztin problémakört megkísérelte megkerülni — nem volt képes levenni a napirendről a Közel-Keletnek ezt az alapvető kérdését. A palesztin mozgalom és a palesztin nép egyre fokozottabb mértékben élvezi a világ népeinek szolidaritását, támogatását. November 29-e arra emlékeztet, hogy egy ENSZ-határozat nem valósult meg. A szolidaritás napja, amelyről a világ oly sok részén megemlékeznek, pedig azt mutatja: változatlan a szándék, változatlan a törekvés, hogy minél előbb győzelemre vezessen a palesztin nép harca az önrendelkezésért, az önálló nemzeti lét lehetőségéért, a palesztin állam létrehozásáért. * A szolidaritási nap alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jasszer Arafatot, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnökét. (MTI) Mitterrand Algírban Mitterrand francia köztársasági elnök Sadli államfő meghívására hétfőn Algériába utazott. Mitterrand az algíri repülőtéren mondott beszédében reményét fejezte ki, hogy képesek felülemelkedni a múlt fájdalmas emlékein. (Tudósítónktól.) NÉPSZABADSÁG 1981. december 1., kedd Katonai provokáció egy NATO-ellenes tüntetésen Spanyolországban ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Hivatalos körök által is „megengedhetetlennek” minősített provokáció színhelye volt vasárnap az északnyugat-spanyolországi La Coruna kikötővárosa, ahol katonai rendőrök támadtak civilek által rendezett NATO- ellenes tüntetés békés részvevőire. Az eset annál nagyobb felháborodást keltett, mert a felvonulás és a nagygyűlés teljesen legális keretek között, mi több, a rendőrség jelenlétében és a legteljesebb rendben folyt. Szemtanúk szerint egy civilruhás katonatiszt, mint utóbb kiderült, Fernandez Navarro kapitány, a tartományi katonai rendőrség parancsnoka, pisztolyával hadonászva a tömeg ellen vezényelt két szakasz katonai rendőrt, majd dulakodásra és lövöldözésre került sor. A botrányos provokáció nyomán La Coruna katonai kormányzója, Alvarez de Toledo tábornok hatásköri túllépés miatt előzetes letartóztatásba helyezte a katonai rendőröket és parancsnokukat. A dolog érdekessége, hogy La Coruna előző katonai kormányzója a februári puccskísérletben való részvételéért felelősségre vont Torres Rojas tábornok volt. S. P. Richard Allen kényszerszabadságon ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Richard Allen, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, akinek korrupciógyanús pénzügyeit és üzleti kapcsolatait az FBI vizsgálja, vasárnap bejelentette: az ellene folyó vizsgálat idejére „szabadságolását” kéri a Fehér Házból. Allennek, aki politikai pályafutását a Szovjetunióról és a szocializmusról szóló szélsőségesen hidegháborús hangvételű brosúrákkal alapozta meg, a nyilvánosságra került fejlemények nem hagytak más utat, mint a kényszerszabadságot. Mint már közöltük, kitudódott: 1981. január 21-én, az elnöki beiktatás másnapján, Allen ezer dollárt kapott japán újságíróiktól, akiknek segítséget nyújtott egy interjú elkészítésében az elnök feleségével. Az ezerdolláros boríték Allen fehérházbeli széfjéből került elő egy költözködés idején, s amikor felelősségre vonták, a nemzetbiztonsági tanácsadó azt állította, elfeledkezett az összegről. Utóbb kiderült: arról is elfelejtett beszámolni, hogy más ajándékokat — így két karórát is — elfogadott a japán vendégektől, és ez ráirányította a figyelmet arra a vállalatra, amelynek Allén 1981-ig tulajdonosa volt. Ez ,,nemzetközi konzultációs cég” volt, amely külföldi monopóliumoknak adott „tanácsokat” — bizalmas kormányzati információkat — fantasztikus honoráriumokért. Kiderült: Allén, miután magas kormányposztot kapott, eladta ugyan ezt a vállalatot Peter Hannafordnak — a republikánus választási kampány egyik vezető személyiségének —, de a vállalattól ezután is rendszeresen nagy összegeket utaltak át neki. Allen vasárnapi nyilatkozatában olyan hangon vádolta az amerikai sajtót az ellene folytatott vádak föltárásáért, amelyet korábban egészen más politikai ellenfelekkel szemben használt... Azt állította, hogy a vádak tisztázása után visszatér posztjára. Sokan azonban kételkednek benne, hogy a Fehér Háznak — bármilyen körülmények közt — érdeke lenne a súlyosan kompromittált Allen visszavétele. Washingtoni politikai megfigyelők úgy vélik, hogy a Watergate-ügy időszakában feltárt fejlemények óta nem volt még egy eset, amelyben ilyen nagy mértékben felszínre kerültek volna vezető személyiségek titkos üzleti kapcsolatai amerikai és külföldi monopolista érdekeltségekkel. Allen „kényszerszabadságolása” idejére a nemzetbiztonsági tanácsadó funkcióját s a Fehér Házban működő nemzetbiztonsági apparátus irányítását eddigi helyettese, James Nance nyugalmazott admirális vette át. Vajda Péter Eltérő párizsi nyilatkozatok a reformokról PÁRIZSI tudósítónktól ) A gazdasági és szociális reformok folyamatának megszakítása mellett foglalt állást vasárnap Jacques Delors, a francia kormány gazdasági minisztere egy újságírókkal folytatott vita során. Kijelentette, hogy a reformokban szünetet kellene tartani, és arra összpontosítsanak, hogy a már folyamatban levő három nagy reformot: az államosításokat, a közigazgatás decentralizálását és a szociálpolitikai intézkedéseket végrehajtsák. Felfogása szerint türelemre van szükség, hogy az üzleti életben véget érjen a legutóbbi hónapok eseményei által kiváltott sokkhatás, és nem hisz abban, hogy a vállalatok tulajdonosai szabotálnának. A kormánynak arra kell törekednie, hogy a tulajdonosok beruházási kedvét megerősítse. Politikai körök e fenti álláspont bizonyos helyreigazítását látják Mauroy miniszterelnöknek hétfőn Grenoble-ban mondott beszédében, amelyben a kormányfő a reformok folyamatosságának szükségességét emelte ki. Mauroy azt mondotta, hogy a reformok gyorsításán elhamarkodás nélkül, de állandóan és folyamatosan kell dolgozni, mert „a reform a francia társadalom átalakításának feltétele, tehát a kormánypolitika sikerének kulcsa”. Ennek három egymást követő ütemét jelölte meg. Az elsőben az államosítással, a közigazgatási reformmal kapcsolatos intézkedések, tehát a strukturális reformok vannak fő helyen. A második szakaszban az államosításokat ki kell egészíteni a dolgozók szociális helyzetének javításával és új iparpolitika indításával. A harmadikban pedig pénzügyi és adóreformot kell végrehajtani. A két beszéd ellentmondásos volta bizonyos fokig tükrözi a kormány legnagyobb problémáját: milyen magatartást tanúsítson abban a helyzetben, amikor az egyik oldalon nem sikerült feltartóztatni a munkanélküliség növekedését és stabilizálni a gazdasági helyzetet, a másik oldalon pedig fokozza nyomását a nagytőke és a választásokon vereséget szenvedett politikai jobboldal. mi.m Rózsa László A Salvador f junta súlyos veszteségei Mintegy 150 katonát veszítettek a salvadori fegyveres erők november 11. és 21. között a Cabanas megyében vívott harcokban — közölte a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) szóvivője San Joséban. A salvadori hadsereg november 11-én nagyarányú „tisztogató” hadműveletet indított a megye területén a gerillák támaszpontjainak felszámolására. A túlerővel szemben az FMLN harcosai ideiglenesen feladták állásaikat, de azóta sorra visszafoglalták őket. A legújabb katonai akció sikertelenségét az úgynevezett Atacatl dandár kudarcának minősítik. Ezt a dandárt maguk az amerikai tanácsadóik válogatták össze és képezték ki a parrtizánellenes harc módszereire. A dandár hét hónappal ezelőtt alakult, és azóta személyi állományának húsz százalékát veszítette el. Az FMLN szóvivői elmondották, hogy a hadsereg vezetői a nagyarányú veszteségek nyomán alig egyhónapos kiképzést kapott katonákat vetettek be. A szóvivők szerint a frissen verbuvált katonák gyakran fegyverüket elhajigálva menekülnek a partizánok elől. Súlyos összecsapásokról érkeznek jelentések Guatemalából is. A fegyveres erők 60 katonája halt meg, és még több megsebesült a „Felfegyverzett nép szervezete” és a „Szegények gerillahadserege” nevű két katonaipolitikai szervezet tagjaival vívott harcokban. A forradalmi erők az összecsapásokban jelentős mennyiségű élelmiszert, gyógyszert, fegyvert és lőszert zsákmányoltak. (MTI) Husák és Honecker találkozója Prágában PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának meghívására hétfőin kétnapos baráti munkalátogatásra Prágába érkezett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke. Husák és Honecker megbeszélésükön tájékoztatták egymást pártjuk legutóbbi kongreszszusa határozatainak végrehajtásáról, a szocialista építőmunka eredményeiről. Hangsúlyozták, hogy mindkét országban a fejlett szocialista társadalom sikeres építése a marxista-leninista eszmék következetes és alkotó alkalmazásán, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő megbonthatatlan barátságon és együttműködésen alapul. A nemzetközi kérdésekről szólva kiemelték a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért folytatott együttes harc jelentőségét, s ezzel kapcsolatban magasra értékelték Leonyid Brezsnyev legutóbbi bonni látogatását. A két vezető első tárgyalása a teljes nézetazonosság jegyében zajlott le — hangoztatja a kiadott közlemény. K. F. Japán kormány-átalakítás Szuzuki pozíciójának megszilárdítására Szuzuki Zenko japán miniszterelnök, aki a kormányzó Liberális Demokrata Párt elnöke is egyben, hétfőn átalakította a tavaly júliusban beiktatott kabinetet, valamint az ugyancsak azóta hivatalban levő LDP-vezérkart. Kétségtelenül fontos változás, hogy Szuzuki a legnépesebb A japán LDP régi hagyományának megfelelően a miniszterelnök szeme előtt szokás szerint ez alkalommal is elsősorban az a cél lebegett, hogy a „konzervatív szolidaritás megszilárdítása” jegyében, a tárcáknak és pártfunkcióknak a frakciók közötti alkalmas elosztásával a saját pozícióját szilárdítsa meg. Minthogy Tanaka volt kormányfő pártbeli érdekcsoportja Szuzukit támogatja, a jelenleg a Lockheed-perben szabadlábon védekező, de „pártonkívüliként” is nagyhatalmú Tanaka jobbkezének, Nikaidónak adta a főtitkári megbtkonzervatív pártfrakció, a Tanakacsoport befolyásos képviselőjének, Nikaido Szuszumunak juttatta az LDP-főtitkár széles hatáskörű posztját, s a volt főtitkárt, Szakuraucsi Josiót az eddigi külügyminiszter, Szonoda Szunao utódjának nevezte kitatást. Úgy véli, hogy ily módon javítja majd hivatalban maradásának esélyeit, amikor 1982 decemberében a kényelmes törvényhozási többséget élvező LDP új pártelnököt és egy személyben miniszterelnököt is választ. Csakhogy Nikaido szintén a Lockheed-féle megvesztegetési ügy gyanúsítottja volt, s ezért kiszemelése máris rossz visszhangot keltett nemcsak ellenzéki, hanem polgári sajtókörökben is. Szonoda távozása nem okozott meglepetést, noha a volt külügyminiszter igen közel állt Szuzukihoz, s a hírek szerint a kormányfő nem is akart megválni tőle. Az LDP szélsőjobboldala azonban a legutóbbi hónapokban erősen kikezdte a japán diplomácia vezetőjét. Némelyeknek nem volt ínyére, hogy nem szorgalmazta kellő lelkesedéssel sem az amerikai— japán úgynevezett biztonsági rendszer gyorsított korszerűsítését, sem pedig a szigetországi fegyverkezési erőfeszítéseket, vagy a Dél-Koreának nyújtandó „biztonsági segély” folyósítását. Csak idén májusban került Szuzuki kabinetjébe, miután elődje, Ito Maszajosi lemondott. Személye problémát okozott olyan időpontban, amidőn az Egyesült Államokkal szemben felduzzadt japán külkereskedelmi aktívum okán a tengerentúlról amúgy is mind nagyobb politikai és gazdasági nyomás nehezedik Japánra a védelmi terhek — úgymond — igazságosabb megosztása céljából. Tokiói hírmagyarázatok mindazonáltal feltételezik, hogy Szonoda távozása nyomán mégsem kerül sor a diplomáciai irányvonal számottevő módosítására, ámbár a kabinet — lehetőségeihez mérten — igyekszik majd kedvében járni szövetségesének. Jelezték, hogy Szuzuki — az állami költségvetés deficitjére hivatkozva — változatlanul vonakodik a hadiadóknak az amerikai követelések szerinti növelésétől. Az új külügyminiszter, Szakuraucsi, miközben első nyilatkozataiban hitet tett a legfontosabb japán kapcsolat, az Egyesült Államokkal való szövetség lendületes ápolása mellett, hangoztatta : elő kívánja mozdítani a kölcsönös megértésen alapuló viszonyt a Szovjetunióval. A 69 éves politikus az LDP legtekintélyesebb tagjai közé tartozik, 1947-ben választották meg először parlamenti képviselőnek, volt már külkereskedelmi, mezőgazdasági és építési miniszter is. Flesch István TUDÓSÍTÓNK HÍRMAGYARÁZATA