Népszabadság, 1981. december (39. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

2 ( A LEMP KB törvényt javasol az állam és az állampolgárok érdekeinek védelmére varsói tudósítónktól___________) Mint már hírt adtunk róla, szom­baton befejeződött a LEMP KB ülé­se. A központi bizottság határozatot fogadott el, majd a KB első titkára vitazáró beszédet mondott. A KB határozata megállapította,­­hogy a szejm, a LEMP és a szövet­séges pártok felhívásai ellenére a szocializmusellenes erők szüntelenül szítják a társadalmi feszülséget, szervezik és folytatják a sztrájko­kat. Mindez immár közvetlenül fe­nyegeti a nemzet létét, az állam bel­ső biztonságát. A szocializmussal szemben álló ellenséges erők újabb akciót kezdtek a válság leküzdését célzó program megvalósításának kés­leltetésére, a kormány ezzel kapcso­latos erőfeszítéseinek szabotálására. Kampány folyik a pártbizottságok ellen. A Szolidaritás sok szervezete — az ellenséges erők politikai el­gondolásait megvalósítva — kísérle­tet tesz, hogy a pártszervezetet eltá­volítsa. Az ilyenfajta tevékenység­nek véget kell vetni — szögezi le a határozat, és megállapítja: a továb­biakban nem tűrhető semmiféle, a szocialista állam alapjai és az alkot­mány elvei ellen irányuló cselek­mény. A KB megerősítette készségét a nemzeti megegyezés frontjának építésére, a munkás-paraszt szövet­ségre és az értelmiséggel való kap­csolatra támaszkodva. A határozat kötelezte a LEMP képviselői csoportját, tegyen lépése­ket azért, hogy a szejm a lehető leg­hamarabb megvizsgálja és elfogadja a szakszervezetekről szóló törvényt. Ugyanakkor szükségesnek tartotta, hogy a kormány rendkívüli felhatal­mazást kapjon az országot és gazda­ságát pusztulásba döntő, a szocialis­ta államot és a közrendet fenyegető akciók elleni hatékony fellépéshez. A KB kötelezte a LEMP képviselő­­csoportját: lépjen fel kezdeménye­­zően „az állampolgárok és az állam érdekeit védelmező rendkívüli esz­közök alkalmazásáról” szóló törvény meghozatalában. A KB szükségesnek tartja, hogy 1982. január 1-től megkezdjék a gaz­dasági reform bevezetését. A hatá­rozat azt is kimondta, hogy az or­szág súlyos helyzetére való tekintet­tel szükség van a szabad szombato­kon végzett munkára. Wojciech Jaruzelski, a KB első tit­kára a vitát összegező beszédében a többi között kijelentette: a népgaz­daság állapota nem teszi lehetővé az ellátás lényeges javítását, sőt az áruhiány és az infláció további nö­vekedéssel fenyeget. A kormány en­nek megelőzésére további infláció­­ellenes programot dolgoz ki. Jaru­­zetcki szólt az új évtől életbe lépő gazdasági reformról. Ha a gazdaság továbbra is a politikai harc színtere lesz, a társadalomnak a reformhoz fűzött reményei semmivé válnak — mondta. A nemzeti megegyezés frontjának a párt által felvetett eszméjét sú­lyos próbának vetették alá — mon­dotta a KB első titkára, majd utal­va az ellenforradalmi erők támadá­saira, kijelentette, hogy Lengyelor­szág és a lengyelek számára csak két út van: vagy a szembenállás, vagy a válság fokozatos legyőzésének útja, az alkotmány elveinek alapján for­málódó nemzeti megegyezés. A je­lenlegi helyzet tovább nem tartható fenn, a felbomlasztás folyamatát fel kell tartóztatni — mondotta Jaru­zelski.* A lengyel minisztertanács novem­ber 30-i ülésén — a belügyminisz­ter javaslatára — határozatot ho­zott a varsói Tűzoltótiszti Főiskola megszüntetéséről. A polgári alkalmazottak, a Szoli­daritáshoz tartozó vezető káderek, valamint a hallgatóknak egy cso­portja „okkupációs” sztrájkot hirdet­tek meg a belügyminisztériumhoz tartozó főiskolán. Azt követelték, hogy a felsőoktatási reform törvény­tervezete vonatkozzon e főiskolára is, gyakorlatilag tehát a tűzoltótiszt­képzés ne tartozzon a belügymi­nisztérium hatáskörébe. A konflik­tust szította a Szolidaritás varsói szervezetének elnöksége, „tanács­adókat”, valamint „közbenjáró cso­portokat” küldve a helyszínre. A Szolidaritás nyílt beavatkozása a belügyminisztérium és a hozzá tar­tozó felsőoktatási intézmény ügyei­be, célzatos és hamis tájékoztatáson alapuló propagandakampánya olyan helyzetet teremtett, amelyben lehe­tetlenné vált a konfliktus megoldá­sa — közölte a belügyminisztérium szóvivője. Az ügyben hétfőn tartott sajtóér­tekezleten a többi között elmond­ták: tekintettel a Szolidaritás varsói regionális szervezete által a főisko­la területére küldött úgynevezett köz­benjáró csoportra, a főiskolát rend­őri egységekkel vették körül, hogy megakadályozzák további illetékte­len személyek bejutását. Terényi Éva A palesztin nép napja Az Egyesült Nemzetek Szervezete november 29-ét nyilvánította a pa­­lasztin néppel való szolidaritás nap­jának. Ez a dátum már önmagában is állásfoglalás. 1947. november 29-én határozta el az ENSZ, hogy a volt brit mandátumterület — Palesztina — földjén két államot kell kialakí­tania. Az itt élő zsidók és arabok államát. Ez a határozat — hasonlóan a Kö­zel-Keletre vonatkozó későbbi ENSZ- döntésekhez — sohasem valósult meg. Palesztina területén ma egyet­len állam, Izrael található. A Pa­lesztinai araboknak nincs hazájuk. Hosszú évtizedek óta szétszórva él­nek a világ különböző részein, és sokan — a háborúkat követő izraeli területhódítás nyomán — megszál­lás alatt. Hosszú éveken át még a nemzetközi fórumokon is az ügyet csupán menekültkérdésnek tekintet­ték. Izrael ellenállása és szabotálása miatt azonban még a menekültekre vonatkozó határozatoknak sem si­került érvényt szerezni. 1967 óta vál­tozott a probléma megítélése. A vi­lág államainak és népeinek elsöprő többsége számára világos: a palesz­tin kérdés egy hazájától megfosztott, nemzeti létében korlátozott nép prob­lémája. Mint ahogy világos az is, hogy nem lesz addig valódi rende­zés a Közel-Keleten­, amíg a palesz­tin ügy — az egyetlen lehetséges mó­don, az önálló államalapítás útján — meg nem oldódik. A Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet — a palesztin nép egyetlen tör­­vényes képviselője — számos nem­zetközi diplomáciai sikert ért el. Ma már a PFSZ-nek sokkal több ország­gal van politikai kapcsolata, mint Izraelnek. Izrael több háborúja, vagy az olyan kísérlet, mint a Cam­p Da­­vid-i — amely a palesztin probléma­kört megkísérelte megkerülni — nem volt képes levenni a napirend­ről a Közel-Keletnek ezt az alapve­tő kérdését. A palesztin mozgalom és a palesztin nép egyre fokozottabb mértékben élvezi a világ népeinek szolidaritását, támogatását. November 29-e arra emlékeztet, hogy egy ENSZ-határozat nem való­sult meg. A szolidaritás napja, amelyről a világ oly sok részén megemlékeznek, pedig azt mutatja: változatlan a szándék, változatlan a törekvés, hogy minél előbb győze­lemre vezessen a palesztin nép har­ca az önrendelkezésért, az önálló nemzeti lét lehetőségéért, a palesztin állam létrehozásáért. * A szolidaritási nap alkalmából Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Jasszer Arafa­­tot, a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságának elnö­két. (MTI) Mitterrand Algírban Mitterrand francia köztársasági el­nök Sadli államfő meghívására hét­főn Algériába utazott. Mitterrand az algíri repülőtéren mondott beszédé­ben reményét fejezte ki, hogy képe­sek felülemelkedni a múlt fájdalmas emlékein. (Tudósítónktól.) NÉPSZABADSÁG 1981. december 1., kedd Katonai provokáció egy NATO-ellenes tüntetésen Spanyolországban ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL )­ Hivatalos körök által is „megenged­hetetlennek” minősített provokáció színhelye volt vasárnap az északnyu­gat-spanyolországi La Coruna kikö­tővárosa, ahol katonai rendőrök tá­madtak civilek által rendezett NATO- ellenes tüntetés békés részvevőire. Az eset annál nagyobb felháborodást kel­tett, mert a felvonulás és a nagygyű­lés teljesen legális keretek között, mi több, a rendőrség jelenlétében és a legteljesebb rendben folyt. Szemtanúk szerint egy civilruhás katonatiszt, mint utóbb kiderült, Fer­­nandez Navarro kapitány, a tartomá­nyi katonai rendőrség parancsnoka, pisztolyával hadonászva a tömeg el­len vezényelt két szakasz katonai rendőrt, majd dulakodásra és lövöl­dözésre került sor. A botrányos provokáció nyomán La Coruna katonai kormányzója, Al­­varez de Toledo tábornok hatásköri túllépés miatt előzetes letartóztatásba helyezte a katonai rendőröket és pa­rancsnokukat. A dolog érdekessége, hogy La Coruna előző katonai kor­mányzója a februári puccskísérlet­ben való részvételéért felelősségre vont Torres Rojas tábornok volt. S. P. Richard Allen kényszerszabadságon ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Richard Allen, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, akinek korrupciógyanús pénzügyeit és üzleti kapcsolatait az FBI vizsgálja, vasár­nap bejelentette: az ellene folyó vizs­gálat idejére „szabadságolását” kéri a Fehér Házból. Allennek, aki p­olitikai pályafutá­sát a Szovjetunióról és a szocializ­musról szóló szélsőségesen hideghá­borús hangvételű brosúrákkal alapoz­ta meg, a nyilvánosságra került fejle­mények n­em hagytak más utat, mint a kényszerszabadságot. Mint már kö­zöltük, kitudódott: 1981. január 21-én, az elnöki beiktatás másnapján, Allen ezer dollárt kapott japán újságíróiktól, akiknek segítséget nyújtott egy inter­jú elkészítésében az elnök feleségé­vel. Az ezerdolláros boríték Allen fe­­hérházbeli széfjéből került elő egy költözködés idején, s amikor felelős­ségre vonták, a nemzetbiztonsági ta­nácsadó azt állította, elfeledkezett az összegről. Utóbb kiderült: arról is el­felejtett beszámolni, hogy más aján­dékokat — így két karórát is — elfo­gadott a japán vendégektől, és ez rá­irányította a figyelmet arra a válla­latra, amelynek Allén 1981-ig tulaj­donosa volt. Ez ,,nemzetközi konzul­tációs cég” volt, amely külföldi mo­nopóliumoknak adott „tanácsokat” — bizalmas kormányzati információkat — fantasztikus honoráriumokért. Ki­derült: Allén, miután magas kor­mányposztot kapott, eladta ugyan ezt a vállalatot Peter Hannafordnak — a republikánus választási kampány egyik vezető személyiségének —, de a vállalattól ezután is rendszeresen nagy összegeket utaltak át neki. Allen vasárnapi nyilatkozatában olyan hangon vádolta az amerikai sajtót az ellene folytatott vádak föl­tárásáért, amelyet korábban egészen más politikai ellenfelekkel szemben használt... Azt állította, hogy a vá­dak tisztázása után visszatér posztjá­ra. Sokan azonban kételkednek ben­ne, hogy a Fehér Háznak — bármi­lyen körülmények közt — érdeke len­ne a súlyosan kompromittált Allen visszavétele. Washingtoni politikai megfigyelők úgy vélik, hogy a Wa­­tergate-ügy időszakában feltárt fej­lemények óta nem volt még egy eset, amelyben ilyen nagy mértékben fel­színre kerültek volna vezető szemé­lyiségek titkos üzleti kapcsolatai ame­rikai és külföldi monopolista érde­keltségekkel. Allen „kényszerszabadságolása” idejére a nemzetbiztonsági tanácsadó funkcióját s a Fehér Házban működő nemzetbiztonsági apparátus irányítá­sát eddigi helyettese, James Nance nyugalmazott admirális vette át. Vajda Péter Eltérő párizsi nyilatkozatok a reformokról­ ­ PÁRIZSI tudósítónktól ) A gazdasági és szociális reformok folyamatának megszakítása mellett foglalt állást vasárnap Jacques De­­lors, a francia kormány gazdasági minisztere egy újságírókkal folyta­tott vita során. Kijelentette, hogy a reformokban szünetet kellene tarta­ni, és arra összpontosítsanak, hogy a már folyamatban levő három nagy reformot: az államosításokat, a köz­­igazgatás decentralizálását és a szo­ciálpolitikai intézkedéseket végre­hajtsák. Felfogása szerint türelemre van szükség, hogy az üzleti életben véget érjen a legutóbbi hónapok ese­ményei által kiváltott sokkhatás, és nem hisz abban, hogy a vállalatok tulajdonosai szabotálnának. A kor­mánynak arra kell törekednie, hogy a tulajdonosok beruházási kedvét megerősítse. Politikai körök e fenti álláspont bi­zonyos helyreigazítását látják Mau­­roy miniszterelnöknek hétfőn Gre­­noble-­ban mondott beszédében, amelyben a kormányfő a reformok folyamatosságának szükségességét emelte ki. Mauroy azt mondotta, hogy a reformok gyorsításán elhamarko­­dás nélkül, de állandóan és folyama­tosan kell dolgozni, mert „a reform a francia társadalom átalakításának feltétele, tehát a kormánypolitika si­kerének kulcsa”. Ennek három egy­mást követő ütemét jelölte meg. Az elsőben az államosítással, a közigaz­gatási reformmal kapcsolatos intéz­kedések, tehát a strukturális refor­mok vannak fő helyen. A második szakaszban az államosításokat ki kell egészíteni a dolgozók szociális hely­­z­etének javításával és új ipar­­politika indításával. A harmadikban pedig pénzügyi és adóreformot kell végrehajtani. A két beszéd ellentmondásos volta bizonyos fokig tükrözi a kormány legnagyobb problémáját: milyen ma­gatartást tanúsítson abban a helyzet­ben, amikor az egyik oldalon nem sikerült feltartóztatni a munkanél­küliség növekedését és stabilizálni a gazdasági helyzetet, a másik oldalon pedig fokozza nyomását a nagytő­ke és a választásokon vereséget szen­vedett politikai jobboldal. mi.m Rózsa László A Salvador f junta súlyos veszteségei Mintegy 150 katonát veszítettek a salvadori fegyveres erők november 11. és 21. között a Cabanas megyé­ben vívott harcokban — közölte a Farabundo Marti Nemzeti Felszab­a­­dítási Front (FMLN) szóvivője San Joséban. A salvadori hadsereg november 11-én nagyarányú „tisztogató” had­műveletet indított a megye terüle­tén­ a gerillák támaszpontjainak fel­számolására. A túlerővel szemben az FMLN harcosai ideiglenesen felad­ták állásaikat, de azóta sorra vissza­foglalták őket. A legújabb katonai akció sikerte­lenségét az úgynevezett Atacatl dandár kudarcának minősítik. Ezt a dandárt maguk az amerikai tanács­adóik válogatták össze és képezték ki a parrtizánellenes harc módszereire. A dandár hét hónappal ezelőtt ala­kult, és azóta személyi állományának húsz százalékát veszítette el. Az FMLN szóvivői elmondották, hogy a hadsereg vezetői a nagyará­nyú veszteségek nyomán alig egy­hónapos kiképzést kapott katonákat vetettek be. A szóvivők szerint a fris­sen verbuvált katonák gyakran fegy­verüket elhajigálva menekülnek a partizánok elől. Súlyos összecsapásokról érkeznek jelentések Guatemalából is. A fegy­veres erők 60 katonája halt meg, és még több megsebesült a „Felfegyver­zet­t nép szervezete” és a „Szegények gerillahadserege” ne­vű két katonai­­politikai szervezet tagjaival vívott harcokban. A forradalmi erők az összecsapásokban jelentős mennyisé­gű élelmiszert, gyógyszert, fegyvert és lőszert zsákmányoltak. (MTI) Husák és Honecker találkozója Prágában­ ­ PRÁGAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Gustáv Husáknak, a CSKP KB fő­titkárának meghívására hétfőin két­napos baráti munkalátogatásra Prá­gába érkezett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke. Husák és Hone­­cker megbeszélésükön tájékoztatták egymást pártjuk legutóbbi kongresz­­szusa határozatainak végrehajtásáról, a szocialista építőmunka eredmé­nyeiről. Hangsúlyozták, hogy mind­két országban a fejlett szocialista társadalom sikeres építése a marxis­ta-leninista eszmék következetes és alkotó alkalmazásán, a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista országhoz fűződő megbonthatatlan barátságon és együttműködésen alapul. A nemzetközi kérdésekről szólva kiemelték a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért folytatott együttes harc jelentőségét, s ezzel kapcsolat­ban magasra értékelték Leonyid Brezsnyev legutóbbi bonni látogatá­sát. A két vezető első tárgyalása a teljes nézetazonosság jegyében zaj­lott le — hangoztatja a kiadott köz­lemény. K. F. Japán kormány-átalakítás Szuzuki pozíciójának megszilárdítására Szuzuki Zenko japán miniszterel­nök, aki a kormányzó Liberális De­mokrata Párt elnöke is egyben, hét­főn átalakította a tavaly júliusban beiktatott kabinetet, valamint az ugyancsak azóta hivatalban levő LDP-vezérkart. Kétségtelenül fontos változás, hogy Szuzuki a legnépesebb A japán LDP régi hagyományának megfelelően a miniszterelnök szeme előtt szokás szerint ez alkalommal is elsősorban az a cél lebegett, hogy a „konzervatív szolidaritás megszilár­dítása” jegyében, a tárcáknak és pártfunkcióknak a frakciók közötti alkalmas elosztásával a saját pozí­cióját szilárdítsa meg. Minthogy Ta­­naka volt kormányfő pártbeli érdek­­csoportja Szuzukit támogatja, a je­lenleg a Lockheed-perben szabadlá­bon védekező, de „pártonkívü­liként” is nagyhatalmú Tanaka jobbkezének, Nikaidónak adta a főtitkári megbt­konzervatív pártfrakció, a Tanaka­­csoport befolyásos képviselőjének, Nikaido Szuszumunak juttatta az LDP-főtitkár széles hatáskörű poszt­ját, s a volt főtitkárt, Szakuraucsi Josiót az eddigi külügyminiszter, Szonoda Szunao utódjának nevezte ki­­tatást. Úgy véli, hogy ily módon ja­vítja majd hivatalban maradásának esélyeit, amikor 1982 decemberében a kényelmes törvényhozási többsé­get élvező LDP új pártelnököt és egy személyben miniszterelnököt is vá­laszt. Csakhogy Nikaido szintén a Lockheed-féle megvesztegetési ügy gyanúsítottja volt, s ezért kiszeme­lése máris rossz visszhangot keltett nemcsak ellenzéki, hanem polgári sajtókörökben is. Szonoda távozása nem okozott meg­lepetést, noha a volt külügyminiszter igen közel állt Szuzukihoz, s a hírek szerint a kormányfő nem is akart megválni tőle. Az LDP szélsőjobbol­dala azonban a legutóbbi hónapok­ban erősen kikezdte a japán diplo­mácia vezetőjét. Némelyeknek nem volt ínyére, hogy nem szorgalmazta kellő lelkesedéssel sem az amerikai— japán úgynevezett biztonsági rend­szer gyorsított korszerűsítését, sem pedig a szigetországi fegyverkezési erőfeszítéseket, vagy a Dél-Koreának nyújtandó „biztonsági segély” folyó­sítását. Csak idén májusban került Szuzuki kabinetjébe, miután elődje, Ito Maszajosi lemondott. Személye problémát okozott olyan időpontban, amidőn az Egyesült Államokkal szemben felduzzadt japán külkeres­kedelmi aktívum okán a tengeren­túlról amúgy is mind nagyobb poli­tikai és gazdasági nyomás nehezedik Japánra a védelmi terhek — úgy­mond — igazságosabb megosztása céljából. Tokiói hírmagyarázatok mindazon­által feltételezik, hogy Szonoda tá­vozása nyomán mégsem kerül sor a diplomáciai irányvonal számottevő módosítására, ámbár a kabinet — le­hetőségeihez mérten — igyekszik majd kedvében járni szövetségesé­nek. Jelezték, hogy Szuzuki — az ál­lami költségvetés deficitjére hivat­kozva — változatlanul vonakodik a hadiadóknak az amerikai követelések szerinti növelésétől. Az új külügyminiszter, Szakuraucsi, miközben első nyilatkozataiban hitet tett a legfontosabb japán kapcsolat, az Egyesült Államokkal való szövet­ség lendületes ápolása mellett, han­goztatta : elő kívánja mozdítani a kölcsönös megértésen alapuló vi­szonyt a Szovjetunióval. A 69 éves politikus az LDP legtekintélyesebb tagjai közé tartozik, 1947-ben válasz­tották meg először parlamenti kép­viselőnek, volt már külkereskedelmi, mezőgazdasági és építési miniszter is. Flesch István TUDÓSÍTÓNK HÍRMAGYARÁZATA

Next