Népszabadság, 1981. december (39. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-30 / 304. szám
KÖZGAZDASÁG NEHÉZ KÜLSŐ FELTÉTELEK Világgazdasági környezetünk ’81 végén A magyar gazdaságpolitika már hosszabb ideje abból indul ki, hogy gazdasági fejlődésünk külső környezete nem átmenetileg vált kedvezőtlenné, hanem a hetvenes évek végére kialakult kemény feltételek tartósan megmaradnak. Ezért az egyensúly javítása, az életszínvonal megőrzése csak saját gazdasági teljesítményünk eredménye lehet. Nemzetközi környezetünk állandó mozgásban és változásban van. Miközben beszerzési és értékesítési lehetőségeink általában a „kedvezőtlen” jelzővel illethetők, az egyes országok és országcsoportok gazdasági helyzete, kereskedelme, a különböző nyersanyagok és iparcikkek piaci ára nagyon sokféleképpen alakul. Az is előfordul, hogy eközben kedvező folyamatok is végbemennek olyan területen, ahol korábban nemcsak nehéz, de még hosszú ideig számottevően romló feltételeket lehetett előre jelezni, míg kedvezőtlen fejlemények következnek be ott, ahol a feltételek romlásával nemrég még nem vagy nem eléggé számoltunk. Fontos, hogy e változásokra — bármilyen előjelűek legyenek is — tudjunk folyamatosan reagálni. Ez a vállalatokat alkalmazkodásra késztető itthoni gazdasági környezet kialakításán kívül elsősorban a rugalmas, a külső feltételek ideiglenes vagy tartós módosulásából — szükség esetén a hagyományos szemlélet megváltoztatásával is — megfelelő következtetéseket levonni képes gazdaságpolitikán múlik. A konjunktúra alakulása A nyugati világban az 1980- ban megkezdődött gazdasági visszaesés a vártnál jobban elhúzódott. Igaz, Japánban csak a növekedés üteme esett viszsza, az Egyesült Államokban pedig a gazdaság élénkülése az 1980 eleji visszaesés után a múlt év harmadik negyedévében megkezdődött, és 1981 elején az amerikai gazdaságot intenzív beruházási tevékenység jellemezte, elsősorban az energiával és a legkorszerűbb technikával kapcsolatos területeken. Az év közepén azonban a fellendülés megtorpant, ami feltehetően elsősorban a magas kamatlábaknak, mindeneselőtt a lakásépítést, de a beruházásokat általában sújtó hatásával magyarázható. Ma már az amerikai kormány is arról beszél, hogy a gazdaság ismét recesszióba került. Nyugat-Európában az 1980- ban megkezdődött recesszió 1981 első felében súlyosbodott. A termelési szint — különösen az ipari termelésé — csaknem valamennyi országban alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban. A visszaesést az olajárak 1979—1980. évi újabb jelentős emelkedése, valamint az a korlátozó gazdaságpolitika okozta, amely az inflációt tekinti az első számú közellenségnek, és annak csökkentését még a gazdaság visszaesése árán is el kívánja érni. A recesszió elhúzódása azonban részben a külső feltételek alakulásának is tulajdonítható: a dollár ez évi jelentős felértékelődésének a nyugat-európai valutákhoz képest (1980 decembere és 1981 júliusa között a márkához képest például 24 százalékkal értékelődött fel), valamint a magas amerikai kamatlábnak. A dollár felértékelődése nagyon megdrágította Nyugat-Európa számára a kontinensen kívülről származó importot, így a dollárban kifejezett árak stagnálása ellenére, az olajimportért sokkal többet kellett fizetnie, mint korábban. Jóllehet valutáik leértékelődése exportjuk világpiaci versenypozícióit javította, az infláció elleni harcot elsődlegesnek tekintő felfogás mellett az árfolyamváltozások is restrikciós irányba terelték a nyugat-európai országok gazdaságpolitikáját. Akárcsak az amerikai kamatláb-politika, amely Európában is fenntartotta a magas kamatszintet. A kormányok és a monetáris hatóságok ugyanis magas kamatokkal kívántak védekezni a tőkekiáramlás, illetve valutáiknak a dollárral szembeni, további leértékelődése ellen. Kifelé a recesszióból? A nyugat-európai konjunktúra ilyetén alakulása következtében idén a nemzetközi kereskedelem irányzatai számunkra kedvezőtlenül változtak meg. A fejlett tőkés országok importjának mennyisége ugyan már 1980-ban is valamelyest csökkent, de akkor ez a tengerentúli kereslet visszaeséséből adódott. 1981-ben viszont — az eddig ismert adatok szerint — a Nyugattal folytatott kereskedelmünkben mintegy 90 százalékban részesedő Nyugat-Európa importja, egyebek közt iparcikkimportja esik vissza. Megindul-e a közeljövőben Nyugat-Európában a recesszióból való kilábalás? A szakértők többnyire óvatosan igenlő választ adnak erre a kérdésre. Úgy látják, hogy a konjunkturális helyzet további romlásával nem kell számolni, de a nyugat-európai gazdaságok ez évi stagnálását jövőre csak igen vontatott, alacsony dinamikájú, mintegy 2%-os növekedés fogja felváltani. Az idei csökkenés után ismét növekedni fog iparcikkimportjuk is. Ez mindenképpen pozitívum a mi exportlehetőségeink szempontjából. Azt nem jelenti, hogy ne kellene továbbra is igen éles versenyre berendezkednünk a világpiacon, de azt igen, hogy olyan mértékben, ahogyan exportunk makro- és mikrostruktúráját, valamint versenyképességünk egyéb feltételeit javítani tudjuk, tőkés exportunk növekedését is elérhetjük. A mélypontról való elmozdulást a nyugat-európai országok számára egyebek között az árfolyam viszonyok bizonyos rendeződése teszi lehetővé (a dollárfelértékelődés augusztus közepén megakadt), valamint az, hogy az export — amelynek árfeltételei a nyugateurópai országok versenyképességének szempontjából az év eleje óta kedvezően változtak meg — ismét konjunktúraélénkítő szerepet játszhat. Az exportoffenzívát megkönnyítheti, hogy a növekvő világgazdasági szerepet játszó fejlődő országok több csoportjának is — az OPEC-országoknak, az OPEC-hez nem tartozó olajtermelőknek (például Mexikó), valamint az úgynevezett újonnan iparosodóknak — gazdasági fejlődése, s így iparcikkimportjának bővülése a visszaesés idején is dinamikus volt. Emellett a fejlett tőkés országokban 1980-ban és 1981- ben a recesszió ellenére is számos, elsősorban a legkorszerűbb technikák meghonosításához kapcsolódó ágazatban gyors műszaki fejlesztés és beruházási tevékenység folyt, ami kihat a gazdasági helyzet egészére is. Olajpiaci kilátások Az élénkülést segítő tényezők között kell említést tennünk az olajpiaci helyzetről. Tavasz óta olyan méretű (napi 2—4 millió hordó) túlkínálat alakult ki a nemzetközi piacon, amely miatt az OPEC-országok nemcsak a termelés visszafogására, hanem árcsökkentésre is kényszerültek. Az OPEC — helyzetének további romlását elkerülendő — kénytelen volt október végén a szaúdi feltételek (34 dollár/ hordó) alapján megállapodni az árakról, amelyek 1982 végéig érvényesek maradnak, így az olajat importáló nyugati országoknak a közeljövőben nem kell számolniuk az olajárak emelkedésével, a kívülről jövő inflációs hatások gyengülése pedig jobb feltételeket hoz létre a gazdasági tevékenység élénkítéséhez. Az olajat importáló országok, így hazánk szempontjából is a világpiaci olajárak 1981— 1982. évi alakulásánál fontosabb, miként alakulhat hoszszabb távon az olajpiac. A kérdés tehát az, hogy konjunkturális vagy más — strukturális — tényezők következménye-e a túlkínálat. A konjunkturális visszaesés természetesen szerepet játszott a túlkínálat kialakulásában és abban, hogy így az olajexportálók nem tudták egyoldalúan érvényesíteni akaratukat. Az is kétségtelen, hogy az erősebb konjunktúra (jóllehet túlságos élénkülésre a közeljövőben aligha kell számítani) az olaj iránti kereslet fokozódásával járhat. Strukturális hatások Az 1981. évi túlkínálat kialakulásában azonban tartós — és nem konjunkturális tényezőkhöz kötődő — gazdasági folyamatok is jelentős szerepet játszottak. Közülük elsősorban a fejlett tőkés országokban növekvő energiatakarékosság és javuló hatásfokú energiafelhasználás érdemel figyelmet. 1980-ban energiafelhasználásuk az 1973. évi szintre esett vissza , miközben bruttó nemzeti termékük ez idő alatt 19%-kal nőtt. Az energiafelhasználásban előrehaladt az olaj más energiahordozókkal való helyettesítése, míg az olajfogyasztásban az OPEC-országokból származó import rovására megnőtt a belső termelés és a nem OPEC- országokból való behozatal súlya. A további megtakarítási potenciálra jellemző, hogy az Egyesült Államokban — amelyre a fejlett tőkés országok energiafelhasználásának ma is közel a fele jut — 1977-ig az olajimport még óriási mértékben emelkedett. Azóta Amerika olajimport-függősége több mint 40%-kal csökkent. A belföldi olajárak felszabadításával párhuzamosan, 1980-ban, egyetlen év alatt az olajfogyasztás mintegy 8%-kal, az olajimport 20%-kal esett viszsza. Energiatakarékos technológiák Vagyis az energiafogyasztás csökkenése Nyugaton a megkezdett — s közel sem lezáródott — struktúraátalakítás, az energiatakarékos technológiák elterjedése, az „ésszerűsítő” (s kevésbé kapacitásbővítő) vállalati beruházási politika és nem kis részben a növekvő olajárak gyorsabb begyűrűztetésével ösztönzött lakossági energiamegtakarításoknak is az eredménye. A tőkés országokban a termelési és a fogyasztási struktúra folyamatos átalakítása révén haladás mutatkozik afelé, hogy megszűnjék a fogyasztók olyan egyoldalú kiszolgáltatottsága a termelőknek, amely az elmúlt évtizedben a kétszeri olajárrobbanáshoz vezetett. Még az is feltételezhető, hogy a magas olajárak mellett az élénkülő konjunktúra egyben a gyors strukturális változások, a további energiamegtakarító fejlesztés és olajhelyettesítés jegyében fog végbemenni. A KGST-országok helyzete Bonyolult és nehéz feltételek között fejlődik legfontosabb gazdasági partnereinknek, a KGST-országoknak a gazdasága. A lengyelországi válság, amelynek súlyosságát mutatja, hogy idén az ipari termelés több mint 10%-kal csökkent, mind a lakosság ellátásában, mind a külgazdasági kapcsolatok fenntartásában súlyos feszültségekkel jár. Az országok összességét tekintve is 1980-ban folytatódott a gazdasági növekedés lassulásának a hetvenes évek közepe óta általános irányzata. Az ipari termelés növekedése tavaly az eddigi legalacsonyabb volt, és igen mérsékelt az ipari termelés növekedése 1981-ben is. Fokozódnak a fűtő- és nyersanyag-kitermelés növekedési nehézségei, lelassult az olyan — a belgazdasági fejlődés, a KGST-együttműködés és a tőkés export szempontjából központi jelentőségű — ágazatok növekedése, mint az olaj- és széntermelés, a vas- és acélipar, a fa- és papíripar stb. A mezőgazdaság teljesítménye 1981-ben több országban kedvezőtlennek ígérkezik, így az elmúlt évekhez hasonlóan — egyes országokban a korábbit esetleg meghaladó mértékben — gabonát és egyéb élelmiszert kell importálniuk, így külgazdasági gondjaik továbbra is megmaradnak. Minthogy a gazdasági növekedés lassulása számos olyan ágazatra is kiterjed, amelynek termékei a KGST-országokból származó magyar behozatalban is fontos helyet foglalnak el, a KGST-országokból származó magyar import növekedése is — törekvéseink ellenére — korlátozódik. De mivel a KGST-n belüli kereskedelemben cserearányaink romlása folytatódik (még ha a világpiacon nem is megy végbe az árarányok további eltolódása az olaj javára), partnereink pedig kiegyenlített áruforgalomra törekszenek, exportunk volumennövekedésének meg kell haladnia az importét. S mindezt olyan körülmények között, amikor az általánosan lassúbb növekedés miatt is a szocialista piac egyre kevésbé lesz készséges felvevője a gyengébb minőségű, más piacokon nem értékesíthető termékeknek. A külső feltételek tehát várhatóan 1982-ben sem állítanak könnyebb feladat elé — akár a szocialista, akár a tőkés országokkal bonyolított külkereskedelmünket tekintjük —, amelyeknek csak a mai gondoknak megfelelő külgazdaságpolitikai eszközök és módszerek alkalmazása esetén felelhetünk meg. Köves András a Konjunktúra- és Piackutató Intézet főosztályvezetője Az MNB devizaárfolyamai Devizanem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6497,03 6503,53 6510,03 Ausztrál dollár 3882,52 3886,41 3890,30 Belga frank 89,61 89,70 89,79 Dán korona 465,74 466,21 466,68 Francia frank 599,99 600,59 601,19 Hollandi forint 1376,36 1377,74 1379,12 Japán jen (1000) 156,34 156,50 156,66 Kanadai dollár 2902,55 2905,46 2908,37 Kuvaiti dinár 12214,23 12226,46 12238,69 Norvég korona 588,96 589,55 590,14 NSZK-márka 1519,90 1521,42 1522,94 Olasz líra (1000) 28,47 28,50 28,53 Osztrák schilling 217,00 217,22 217,44 Portugál escudo 52,47 52,52 52,57 Spanyol peseta 35,38 35,42 35,46 Svájci frank 1849,21 1851,06 1852,91 Svéd korona 616,40 617,02 617,64 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3439,53 3442,97 3446,41 Érvényben: 1981. december 29-től. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak megoszlása. (A szocialista szektorban, szövetkezeti mezőgazdaság nélkül.) A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábra azt mutatja, hogy a foglalkoztatottak száma hogyan oszlott meg az egyes években keresetük nagysága szerint (az 1980. évi vásárlóerejű forintban kifejezve). A bérkiegészítéseket is figyelembe véve a legalacsonyabb kereseti kategória részaránya 1978 és 1980 között lényegében változatlan maradt, 1976-hoz viszonyítva közel felére csökkent. A magas kereseti kategóriák részaránya ugyan 1978-hoz képest csökkent az 1979. évi fogyasztói árintézkedéseket követően, de 1976-hoz viszonyítva kismértékben nőtt. A havi átlagkereset + bérkiegészítés összege szerinti megoszlás A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet—algériai gazdasági együttműködés A Szovjetunió az elkövetkező években számos nagyszabású algériai beruházásban vesz részt. Az 1980—84-es ötéves tervidőszakban segítséget nyújt egy földgázvezeték lefektetéséhez, egy erőmű és két cementmű fölépítéséhez, négy duzzasztógát felállításához és egy tengervíz-sótalanító üzem létrehozásához. Az együttműködés ezenkívül esetleg olyan területekre is ki fog terjedni, mint a lakásépítés, az acélgyártás, a félsivatagi területek fejlesztése, valamint a szakmai képzés. (Világgazdaság) Növeli termelését a vracai vegyipari kombinát Bulgária legnagyobb műtrágyatermelője, a vracai vegyipari kombinát azt tervezi, hogy 1982 végétől egyharmaddal növeli a kiszállított ammónia és karbamid mennyiségét. A bővítésre és korszerűsítésre irányuló munkák a közelmúltban kezdődtek el. A terveket a szófiai Himprojekt készítette, a szükséges berendezéseket olasz és dán cégek szállítják majd. Épül Vracában többek között egy 87 méter magas torony, amely új technológiával a granulátumok hűtését szolgálja. (Industrie- und Handels- Revue) Osztrák kőolajvegyészeti berendezések az NDK-ban Az állami kézben levő osztrák VÖEST-Alpine 6 milliárd schilling értékű megrendelést kapott az NDK-beli Industrieanlagen-Import külkereskedelmi vállalattól kőolaj-vegyészeti berendezések szállítására. Az osztrák cég a kőolajlepárlás során keletkező hulladékanyagok elgázosítását, majd metanollá alakítását végző rendszert és más berendezéseket szállít a Leuna-művek számára. A VÖEST a szerelési munkálatok elvégzésére is vállalkozott. (APA) Dán autófesték a Szovjetuniónak A Sadolin and Holmblad, a második legnagyobb dán festék- és lakkipari konszern finnországi leányvállalatán keresztül szerződést kötött a Szovjetunióval dán autófesték szállítására. A Finnországban a dán anyavállalat licence alapján gyártott festéket a Moszkvics gépkocsikhoz kívánják felhasználni, kezdetben évi 2000 tonna mennyiségben. Már ez is akkora gyártási kapacitást igényel, hogy a Sadolin megkezdte a Vantaaban működő gyár bővítését, és egyidejűleg szerződést kötött Finnország legnagyobb festékgyárával, a Dicksbury vállalattal, hogy a Sadolin and Holmblad licence alapján vállalják az új gyár elkészültéig a festékek gyártását. (Börsen) Japán acélhengermű az NDK-nak Jelentős megrendelést kapott az NDK-tól három japán cég. A megbízás értelmében acélhideghengerművet fognak építeni Eisenhüttenstadtban, 200 kilométerre Berlintől keletre. Az évi 400 ezer tonna kapacitású üzemben gépkocsikhoz és elektromos háztartási berendezésekhez szükséges acéllemezeket fognak gyártani. Az üzletben részt vevő három japán cég: a Mitsui, a Hitachi és a Nippon Steel. A szerződés értelmében a 15 milliárd jen értékű hideghengerművet 1983 második félévében szállítják le a japánok, ők adják a berendezéseket, a gyártási technológiát és kulcsrakészen az üzemet, a tervek szerint 1985 márciusában. (AP—DJ) A Pannónia étkezési kedvezménye Három pesti étteremben, minden vasárnap és ünnepnap 25%-os árengedményt nyújtunk az étlapokon feltüntetett ételárakból minden kedves vendégünknek. Dunapark, XIII., Pozsonyi út 38. Telefon: 295-620. Pepita oroszlán, V., Váci u. 40. Telefon: 174-261. Szófia, V., Kossuth Lajos tér 13-15. Tel.: 118-232. PANNÓNIA animummi