Népszabadság, 1982. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-17 / 40. szám
KÖZGAZDASÁG Bérszabályozás — vállalati szemszögből 1981. november 18-án a Népszabadság közgazdasági rovata dr. Pongrácz László tollából ismertette az 1982. évi bérszabályozási rendszer módosítását, annak okait. Nem érdektelen ennek nyomán azokat a gondokat sem áttekinteni, melyek a régi és a módosított rendszer alkalmazásában is jelentkeztek a vállalatoknál, különösen a nagyvállalatoknál. Saját vállalatomnál (Magyar Hajó- és Darugyár) tapasztaltakat írom le, megtoldva a szakmabeli kollégákkal beszélgetések, viták során kialakított véleményekkel is. Bázisérdekeltség A nagyvállalatok vezetői számára a béremelés, a dolgozókat kielégítő bérszínvonal elérése ugyanolyan cél, mint a nyereség, a készletcsökkentés vagy a tőkés export növelése. Ha figyelembe vesszük azt a társadalmi érdeklődést, mely a béreket kiemeli a vállalati mutatók sorából, akkor helyénvaló még az a megállapítás is, hogy a bérfejlesztési mutatók alakulása — melynek része a nyereség — kiemelt, esetenként meghatározó a tervekben, a gazdálkodásban. Ez arra készteti a vállalatokat, hogy gazdálkodásukat — esetenként az indokoltnál nagyobb mértékben is — bérszabályozási érdekeik alá rendeljék. A vállalatok több forrásból emelhetik a béreket. Az első, a legfontosabb a hatékonysági mutatók javítása. Ez elvileg szinte korlátlan bérnövelést enged. Ezen túl a létszámcsökkentés és a bértartalék lehet béremelés forrása. Ha csak a hatékonysági mutató alakulását nézzük, akkor azzal a követelménnyel találjuk magunkat szembe, hogy évről évre, viszonylag nagy léptekkel kell a bérfejlesztési mutatót, ezen belül is a legmozgékonyabb részt, a nyereséget növelni. Ez a követelmény még középtávon is vitatható, mert folyamatos, törésmentes, dinamikus fejlődést elvárni nem reális — különösen a hazai és a világgazdasági helyzet korunkra jellemző feszültségei mellett. Bár a rendszer tartalmaz olyan szabályozóelemeket, melyek az átmeneti visszaesések idejére is megoldást adnak — a tartalékfelhasználásra gondolok —, de ennek keretei olyan szigorúak, hogy ha a vállalat csak erre volna utalva (tehát a hatékonysági mutató nem növekedne), úgy az bérfejlesztési elképzeléseiben törést okozna. A mi vállalatunknál például volt a konténergyártásban egy olyan féléves periódus, amikor a kereslet elég lanyha volt. Mi is úgy tettünk, ahogy a szabályozó rendszer sugallja: ezen a területen visszafogtuk a béreket. Ennek az lett a következménye, hogy tucatjával mentek el olyanok, akikre ma már égető szükség lenne, de nekik már új munkahelyük van. Hibáztunk, amikor a pillanatnyi helyzethez igazítottuk a munkaügyi politikánkat és meggondolandónak tartom, hogy az állami szabályozás ezt teszi. A vállalatvezetés egyébként kénytelen számolni a folyamatos fejlődés szabályozókban megfogalmazott „elvárásával”, és ezért olyan taktikát dolgoz ki, amely igazodik ehhez. Ha a vállalatvezetés választhat, akkor azon az úton kell járnia — mert érdekei így diktálják —, hogy az esetleges kiugró teljesítményt fogja vissza, megpróbál abból a későbbi évekre is átmenteni, így a bérszabályozási rendszer olyan taktikázásra készteti a vállalatot, mely teljesítmény-visszatartásra ösztönöz, és ez semmiképp sem kívánatos. „Skatulyák” A bérszabályozási rendszer alkalmazásának más oldalát vizsgálva szót kell ejteni az egyéni (személyi) érdekeltségekről is. A mai — több év óta azonos elveken kiadott — rendelkezések a személyi jövedelmek többségét kitevő alapvagy besorolási béreket majdnem minden vállalatra egységesen érvényes besorolási tarifák, „skatulyák” alkalmazásával írják elő. Ez több gondot is okoz azon túl, hogy igen vitatható a skatulyák mérete, egymáshoz való aránya és egyáltalán: szükségessége is. A vállalat által felhasználható bért összességében egyébként már — e cikk elején említett — rendszerek amúgy is szabályozzák. Ezeket megfejelni további részszabályokkal nem célszerű. Nézetem szerint elvesztette létjogosultságát, indokoltságát az a felfogás, hogy az ország valamennyi — azonos körülmények között dolgozó — lakatosát vagy könyvelőjét ugyanabba a bérbesorolási skatulyába kell tenni. Már csak azért is furcsa ez, mert a vállalatok nem is tartják be, hiszen ezerféle kiskapuja van a rendeleteknek. Az egész bérszabályozás amúgy is igen bonyolult, de ezen belül az egyéni bérezési rendszereket megszabó utasítások valószínűleg túlszabályozottak. Úgy vélem, ezeken jelentősen egyszerűsíteni kellene például a korlátozások, tarifák megszüntetésével. A személyi bérek megállapításának — ami az érdekeltség lényege — további, szinte megfejthetetlen rejtélye az, hogy a vállalati mankja során még mi, az igazán magas bérszínvonallal rendelkező hajógyáriak is igen gyakran találkozunk azzal, hogy a hozzánk képest kis gazdasági erőt képviselő vállalkozások, üzemek olyan béreket kínálnak dolgozóinknak vagy a mi telephelyünkön dolgozó munkavállalóik olyan jövedelmek emlegetésével bosszantják munkásainkat, melyek érthetetlenül magasak. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a bérszabályozási, jövedelemszerzési szabályok vagy nem érvényesek mindenkire, vagy igen sok a hasznosítható kiskapu (mi magunk is tudunk ilyeneket). Ha a vásárlóerő-kiáramlás oldaláról vizsgáljuk a felvetett kérdést, bizonyára nem okoz problémát az, hogy néhány tízvagy százezer dolgozó bérszabályozása nem olyan konzekvens, mint a nagyvállalatokat érintő elszámoltatási kötelezettség. A közvetlen gazdasági károkon túl a bérfeszültségekből adódó irritálás azonban nem lebecsülendő. A megoldás nyilvánvalóan az lehet, ha az ilyen kezdeményezések, vállalkozások, valamint a nagyvállalatok azonos jövedelemérdekeltségi elbírálásban részesülnek és így — rugalmasságuk, aktivitásuk erejével — vívhatják ki a magasabb bért. Fiktív mutatók Érdemes néhány észrevételt tenni a bérszabályozás koncepciójáról is. A mai rendszer alapelve az, hogy a bérfejlesztési lehetőséget a jogszabály a vállalat valamilyen mutatójának fejlődésével köti össze. Ez a gyakorlat — melyet különböző fékek is terelnek — a népgazdasági vásárlóerő-kiáramlást kívánja a teljesítménynövekedésekkel összehangolni. Gondot okoz viszont az, hogy amíg a bérkiáramlás valódi vásárlóerő, addig a gazdálkodási mutatók javulása fiktív is lehet. Ez magyarázza például részben azt a nemkívánatosnak tartott jelenséget is, hogy a vállalati teljesítmények — az adatok szerint — a népgazdasági összeredményeknél jobban emelkedtek. Emlékszünk még a gazdag vállalatok — szegény költségvetés ellentétpárra, mellyel néhány éve jellemezték a hazai gazdasági viszonyokat. Ez az anomália is részben abból adódott, hogy a vállalatok nemcsak színvonalas tevékenységükkel tudják eredményeiket javítani, hanem azt más módon is növelhetik. Ez a valódi gazdasági helyzetet több esetben csak igen sok átszámítással tükröző vállalati nyereség viszont mégis csak a tényleges bérkiáramlást szabályozza. Aligha lehet vitás, hogy egyegy nagyvállalat egészének gazdasági tevékenysége egyik évről a másikra nem romolhat vagy javulhat 50 vagy 100 százalékkal, de a gazdasági mutatók, a nyereség ezt mégis megteszik. Fel lehet tenni a kérdést: alkalmas-e a teljesítmények növelésének mérésére az a mutatórendszer, melyet ma erre használunk. Végezetül egy gondolat a létszámcsökkentésről és ennek bérkonzekvenciáiról. Meggyőződésem, hogy ez a rendszer, melyben az eltávozott dolgozók bére a megmaradók között csak korlátozottan osztható fel, kizárólag kényszer szüleménye. Ugyanakkor vitatni kell azt, hogy a kilépettek el nem költött bérének felhasználása arra ösztönözte a vállalatokat, hogy szabaduljanak meg a dolgozóktól. A vállalatoknak — akármilyen fontos is a bérek emelése — vannak egyéb céljai is, így például a termelés, az export, a nyereség növelése. Ha — és csak anynyiban — ezt a létszám csökkentése elősegíti, úgy szorgalmazzák azt. Angyal Ádám a Magyar Hajó- és Darugyár közgazdasági főosztályának vezetője Minőségjavítás japán módra A legutóbbi időben különböző szakmai tanácskozásokon többen javasolták, hogy háziunkban is be kellene vezetni a japánok által kidolgozott és a fejlett ipari országokban többfelé alkalmazott minőségi köröket. (A minőségi körök az angol Quality Control Circles fordítása. 1962-ben a Toyota gépkocsigyár motorszereldéjében a fizikai dolgozókból önkéntes alapon alakultak meg az első kis csoportok, amelyek közösen próbálták felderíteni a minőségi hibák okait. A második világháború után a japán gazdaság rohamos fejlődésnek indult, de akkoriban a „Made in Japan” világszerte egyenlő volt a rossz minőségű termékkel, a bóvlival. A helyzet megváltoztatására a japánok összehangolt, a külkereskedelmet, a minőség-ellenőrzést és a szabványosítást érintő országos intézkedéseket hoztak. Előadó körútra hívták meg a legismertebb külföldi szakembereket, akik kezdetben a legnagyobb vállalatok vezetőit, majd a középszintű vezetőket is megismertették a minőségszabályozás korszerű módszereivel. Az 1950-es évek végén, az 1960- as évek elején aztán felismerték, hogy a vezetők megnyerésén kívül elengedhetetlen a fizikai dolgozók, a szakmunkások bevonása is. Hiszen, ha jól belegondolunk, a vállalatoknál minden dolgozó képes tenni valamit azért, hogy munkáját jobban végezze. S ha ehhez megfelelő segítség, szakmai oktatás és elismerés is párosul, szinte bizonyos a siker. A japán módszerben az a páratlan, hogy a vezetők által alkalmazott minőségjavítási módszerek leegyszerűsített, könnyebben kezelhető változatát elsajátíttatják a munkásokkal, akik saját tevékenységük elemzésére, a minőségi hibák kiküszöbölésére használják fel ezeket az eljárásokat. Egy példa talán érthetőbbé teszi, miről is van szó. Egy japán elektronikai vállalat egyik dolgozójának az volt a feladata, hogy tranzisztorokat forrasszon be az áramkörökbe. A műveleti utasítás szerint csak arra kellett figyelnie, hogy a felhasznált tranzisztorok lábai elég hosszúak legyenek. Amelyik rövidebb volt, azt félre kellett dobnia. Idővel így öszszegyűlt egy halom tranzisztor, amelynek rövidebb volt a lába. A minőségi körben maguk a dolgozók munkaidő után ezeket vették vizsgálat alá. A konkrét elemzés kimutatta, hogy a tranzisztorokat gyártó két gép közül az egyiket roszszul állították be, s a gépet kezelő munkást sem képezték ki megfelelően. Ebben a példában az a lényeges, hogy a minőségi kör olyan hiba okát derítette fel és küszöbölte ki, amely azelőtt senkinek nem volt a feladata, s így elkerülte a figyelmet. Végül is a tranzisztor értéke nem túl nagy, a selejtes darabokat továbbra is nyugodtan félretehette volna a munkás. A közbeavatkozás jelentősége abban áll, hogy ezután még véletlenül sem kerülhet be a nagy értékű berendezésekbe olyan tranzisztor, amelynek rövidebbek a csatlakozásai. A Toyota gyári kísérlet eredményei felülmúlták a várakozást. Az első minőségi körök tapasztalatai is bizonyították, hogy a munkások élénken érdeklődnek a környezetükben levő hiányosságok kiküszöbölése iránt. Az 1970-es évek közepére a japán áruk minősége elérte, sőt kezdte felülmúlni a legfejlettebb ipari országok termékeinek minőségét is. A fogyasztók tapasztalhatták, hogy az olcsóbb ár nem feltétlenül jár együtt gyengébb minőséggel, sőt ilyen áron is lehetséges a használatnak jobban megfelelő (színes tévék, személygépkocsik, optikai cikkek és a többi), a fogyasztónak több kényelmet nyújtó termékek tervezése és előállítása. A legtöbb iparilag fejlett s néhány fejlődő országban is már több éve elkezdték a minőségi körök módszerének bevezetését. Számtalan világhírű cég, az ITT, a General Electric, a Lockheed, a brazil Volkswagen, a Renault, a Philips, a Siemens és a Volvo, hogy csak néhányat említsünk, jelentős erőfeszítéseket tesz dolgozóinak betanítására, és egyáltalán nem szégyellik, hogy tanulniuk kell a japánoktól. A híres cégek vezetői és dolgozói megértették, hogy a japán kihívásra a helyes válasz, még ha egyelőre nem könnyű is, a lehető leggyorsabban átvenni a módszereket, adaptálva azokat a helyi körülményekre és tradíciókra. Jelentősen segíti ezt a munkát az Európai Minőségügyi Szervezet is, amely éppen a két évvel ezelőtti budapesti konferenciáján rendezte meg első ízben a minőségi körök módszereit oktató szakemberek tapasztalatcseréjét. Talán ez is hozzájárult süthöz, hogy több hazai vállalat felfigyelt a módszerre, és hozzákezdett bevezetéséhez. A Magyar Vagon- és Gépgyárban, valamint a Beton- és Vasbetonipari Műveknél már megalakultak az első minőségi körök, és a munka előkészületi stádiumban van a Medicor Művekben. Ma még korai lenne bármit is mondani e próbálkozásokról, az első értékelhető tapasztalatok és eredmények 1982 első félévének végére várhatók. Mindenesetre maga a tény biztató, s jelzi, hogy a minőség mindinkább a vállalatok érdeklődésének homlokterébe kerül. A gyorsabb előrehaladást több tényező is akadályozza. Az egyik: a legtöbb hazai vállalat olyan csodamódszert szeretne alkalmazni, amely gyorsan és könnyen megoldaná a minőséggel kapcsolatos összes problémáit. A minőségi körök viszont csak olyan vállalatoknál vezethetők be, ahol a vállalatvezetés a minőség javítására összehangolt, tudatos tevékenységet folytat. További problémát okoz, hogy hiányoznak a vállalatoknak segítséget nyújtó hazai szakemberek és oktatási anyagok. Nem tisztázott még az sem, hogy a szocialista brigádok milyen mértékben alkalmasak a minőségi körök működtetésére, szükséges-e ehhez a brigád szervezetét átalakítani. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy különösen nagy figyelmet kell fordítani a javaslatok megvalósítására és az anyagi-erkölcsi elismerésre. Talán e kérdésben is elgondolkozhatunk a japánok gyakorlatán, akik a tavalyelőtti varsói minőségügyi konferenciára 35 tagú delegációjukba a 28 legsikeresebben működő minőségi kör vezetőjét, tehát szakmunkásokat delegáltak. Nagy Ernő a GTE minőségszabályozási szakosztályának alelnöke A nemzeti jövedelem növekedése 1970 - 100 A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a nemzeti jövedelem 1970 óta 61,5%-kal nőtt, ezen belül 1981-ben 1,8%kal. Az anyagi ágakban foglalkoztatottak száma ugyanakkor csökkent, így a nemzeti jövedelem növekedése teljes egészében a munka termelékenységének növekedéséből származott. E növekedést az állóeszköz-állomány folyamatos bővülése és korszerűsítése tette lehetővé. A terv 1982-ben 1—1,5%-os nemzetijövedelem-növekedéssel számol, amit ugyancsak a termelékenység növelésével kell biztosítani. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet—csehszlovák atomerőmű-szerződés Szovjet és csehszlovák vállalatok megállapodása alapján az évtized végére Temelinben 1000 megawattos atomerőmű épül. Az erőműben a szovjet tervezésű VVER—1000 típusú reaktor működik majd, ennek egyes alkatrészeit csehszlovák üzemekben gyártják. Csehszlovákia korábban 2 atomerőmű-szerződést kötött a Szovjetunióval, ennek alapján már megindult a termelés egy dél-szlovákiai erőműben, a másik pedig jelenleg épül Dél- Moráviában. (Világgazdaság) Irak amerikai vásárlókat keres Irak enyhít a korábbi szigorú bojkottrend szabályain, és kétéves szünet után új olajszerződéseket akar kötni amerikai olajcégekkel, hogy felfuttathassa olajexportját — jelentette a Petroleum Intelligence Weekly. Irak 1979 és 1980 folyamán szigorította a bojkottrendelkezéseket és megszüntette az üzleti kapcsolatot a legtöbb amerikai olajvállalattal. Ezek addig napi 300-400 ezer barrel iraki olajat vásároltak. Irak olajexportja az Iránnal folytatott háború óta erősen visszaesett, de az ország — hogy növelje devizabevételeit — a termelést a jelenlegi napi egymillió barrelről napi 1,8 millióra szeretné felfuttatni. (AP— DJ) Mexikó és a KGST gazdasági kapcsolatai A kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről szóló megállapodást írtak alá Mexikóvárosban Mexikó és a KGST képviselői. A tanácskozáson a szocialista országok javaslatokat terjesztettek elő mexikói fejlesztési programokban való részvételükre. A Szovjetunió például évi 30 ezer tonna izoprén kaucsukot előállító üzem, valamint szovjet—mexikói közös vállalkozásban létesítendő pezsgőgyár, Bulgária agráripari, az NDK pedig gépipari létesítmények felépítésére tett ajánlatot, Lengyelország öt teherszállító hajó szállítását vállalná. Mexikó illetékesei is késznek bizonyultak a Szovjetunióban megvalósítandó létesítmények, így egy évi 250 ezer tonna kapacitású papírgyár felépítésében való közreműködésre. (Világgazdaság) Olivetti-robotok a Westinghouse-nak Az olasz Olivetti cég öt évre szóló megállapodást írt alá az amerikai Westinghouse Electric Corp.-nel, melynek értelmében együttműködnek az ipari automatizálásban. Első lépésként az amerikai cég 40 Sigma márkanevű robotot vásárol partnere OSAI (Olivetti Sistemi per l’Automazione Industriale) nevű dél-olaszországi alvállalatától. A Westinghouse kizárólagos jogot kap a termék észak-amerikai gyártására, értékesítésére és szervizelésére is. A szerződés értékét nem tették közzé. (AP—DJ) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. február 16-tól Devizanem Vételi Közép* Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6441,06 6447,51 6453,96 Ausztrál dollár 3769,60 3773,37 3777,14 Belga frank 86,13 86,22 86,31 Dán korona 447,96 448,41 448,86 Francia frank 577,74 578,32 578,90 Hollandi forint 1338,69 1340,03 1341,37 Japán jen (1000) 147,23 147,38 147,53 Kanadai dollár 2856,86 2859,72 2862,58 Kuvaiti dinár 2123,8112135,9512148,09 Norvég korona 582,97 583,55 584,13 NSZK-márka 1467,90 1469,37 1470,84 Olasz líra (1000 27,58 27,61 27,64 Osztrák schilling 209,33 209,54 209,75 Portugál escudo 50,17 50,22 50,27 Spanyol peseta 34,75 34,78 34,81 Svájci frank 1827,62 1829,45 1831,28 Svéd korona 602,40 603,00 603,60 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3458,23 3461,69 3465,15 HÁZTARTÁSI GÁZKÉSZÜLÉKEK SZERELÉSE. FŰTÉSSZERELÉS GÁZ- ÉS SZÉNTÜZELÉSRE. Gyorsított készülékcsere Most rendelik meg! Fővárosi JAVSZER Vállalat Budapest VII., Dohány u. 37—39. Telefon: 420-438, 420*943 és 429*007. Tervézés és kivitelezés. OTP-hitelre is.