Népszabadság, 1982. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
1982. február 2., kedd NÉPSZABADSÁG Ünnepség a Szabad Nép megjelenésének 40. évfordulóján Óvári Miklós mondott beszédet . Felavatták Rózsa Ferenc dombormvét 1942. február 1-én jelent meg először a Szabad Nép, a Kommunisták Magyarországi Pártjának akkor illegálisan terjesztett újságja, amelynek utóda, immár negyed évszázada, a Népszabadság, az MSZMP központi lapja. Hétfőn, a 40 éves évforduló alkalmából a Népszabadság szerkesztősége a lap székházának előcsarnokáéban ünnepséget rendezett, amelyen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottságtitkára mondott beszédet, majd leleplezte azt a domborművet — Kalmár János munkáját —, amely a Szabad Nép megjelenésének és első főszerkesztőjének, Rózsa Ferencnek állít emléket. A Szabad Nép egykori szerkesztőinek, munkatársainak, a mai magyar sajtó vezető képviselőinek a jelenlétében Óvári Miklós felidézte Rózsa Ferenc kommunista újságírói munkásságát, s társainak hősies helytállását, amely akkor, a második világháború rendkívül nehéz viszonyai között, lehetővé tette a lap megjelenését és terjesztését. Az illegális Szabad Nép — mondta — hitet tett amellett, és bizonyította, hogy Magyarországon is vannak olyan erők, amelyek készek felvenni a harcot a fasizmus barbársága ellen. Írta és szervezte a harcot a független, demokratikus Magyarországért. — Az évfordulón nemcsak a négy évtized alatt megtett útra emlékezünk, hanem fel kell idéznünk a harc közben elkerülhetetlen és elkerülhető nehézségeket és tanulságokat is. A párt és a nép ma azt várja a Magyar Szocialista Munkáspárt központi lapjától, kommunista sajtónktól, hogy közös felelősségünk tudatában segítse a mai kor feladatainak minél színvonalasabb megoldását. A lapszületésnapján — hangoztatta a Központi Bizottság titkára — a múltra emlékezve, figyelmünket a jelen feladataira összpontosítva kell a jövőbe tekintetünk, teljesítenünk a pártsajtó nemes küldetését. A beszéd után Rózsa Ferenc domborművét Óvári Miklós és Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője, Várkonyi Péter, a Központi Bizottság tagja, a Népszabadság főszerkesztője és Vadász Ferenc, a Népszabadság pártszervezetének titkára, Komját Irén, a MÚOSZ alelnöke és Király András, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára koszorúzta meg. Az egykori harcostársak is elhelyezték a kegyelet virágait a domborműnél. Az ünnepséget követő baráti találkozón, ahol részt vettek azok, akik a pártlap szerkesztésében, előállításában és terjesztésében közreműködtek és közreműködnek, Máté György, Rózsa Ferenc egykori munkatársa mondott pohárköszöntőt. A felavatott dombormű: Óvári Miklós beszél az ünnepségen. Balogh p.lászló felvétele Izrael újabb betörésre készül Dél-Libanonban ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Folytatódnak az izraeli csapatöszszevonások, és tart az izraeli nehézfegyverzet beáramlása a jobboldali milíciák kezén levő dél-libanoni határövezetbe. A tüzérségi és harckocsiállásokat a palesztin ellenállási mozgalom és a libanoni nemzeti-hazafias erők támaszpontjaival szemben építették ki. Izraeli katonai vezetők több ellenőrző körutat tettek a csapatösszevonások térségében. A hét végén fokozta a feszültséget az az izraeli bejelentés, hogy a jordániai határon észlelt gerillabeszivárgást (egy öttagú palesztin kommandó három tagját tűzharcban elfogták) a múlt év júliusában létrejött dél-libanoni tűzszünet megsértéseként fogják fel. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet rádiója hangoztatta, hogy az izraeli—palesztin tűzszünet érvényessége a dél-libanoni frontra korlátozódik. A palesztin ellenállás nem szüntetheti meg akcióit a megszállt területeken belül és kívül mindaddig, amíg Izrael arab földeket tart megszállva. A ciszjordániai palesztin akció körül csapott izraeli lárma valójában egy dél-libanoni offenzíva lélektani előkészítésére hivatott. A PFSZ számít erre, és megtette a szükséges intézkedéseket. A palesztin ellenállás libanoni szövetségeseivel együtt megerősíti, hogy továbbra is tiszteletben tartja a tűzszüneti megállapodást. Az izraeli kormány szóvivője szerint a Begin-kormány azzal a kikötéssel fogadta el a dél-libanoni tűzszünetet, hogy a megállapodást valamennyi fronton tiszteletben tartják. Bejrúti megfigyelők egyetértenek abban, hogy Izrael — válaszul a jordániai határon felújított gerillatevékenységre — „megtorló” csapásra készül Dél-Libanonban. Nyugati részvétel a sínai felügyeletben Ausztrália is küld csapatokat a sínai felügyelő erőkbe — közölte hétfőn Malcolm Fraser ausztráliai miniszterelnök. Mint ismeretes, vasárnap az izraeli kormány beleegyezett, hogy négy nyugat-európai ország — Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Hollandia — részt vegyen az izraeli kivonulás után a Sínai-félszigeten felállítandó (nyugati) felügyelő erők kötelékében. Az ausztráliai miniszterelnök ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a négy nyugat-európai ország részvétele biztosítja a szükséges egyensúlyt, s ez lehetővé teszi, hogy Ausztrália részt vehessen a felügyelő erőkben. Az izraeli beleegyező döntést vasárnap üdvözölte Butrosz Ghali egyiptomi külügyi államminiszter. Véleménye szerint a nyugat-európaiországoknak a sínai erőkben való részvétele erősíteni fogja Nyugat- Európa szerepét a közel-keleti rendezési folyamatban, és nemzetközi jelleget kölcsönöz majd a — felerész amerikai összetételű — egységnek. Olaszország valószínűleg 3 aknaszedő hajóval és ehhez tartozó mintegy 100 fős legénységgel vesz részt az izraeli—egyiptomi különbéke ellenőrzésében — jelentette ki a haditengerészet vezérkari főnöke. Monassi tengernagy szerint a felügyeleti erőkben való olasz részvétel a Sharm el- Bheikh szoros szabad hajózásának ellenőrzésére korlátozódik. (MTI) Szíria elítéli Jordánia beavatkozását Irak és Irán Háborújába Irán iraki hadifoglyokból és menekültekből „Golán-zászlóaljat” szervez, amelyet a szíriai kormány rendelkezésére bocsát — jelentette a hivatalos iráni hírügynökség. A zászlóaljat az alapkiképzés után a szíriai— izraeli határhoz küldik, s ott a szíriai kormány „belátása szerint” használhatja fel azt. Egy szíriai kormányszóvivő vasárnap elítélte Husszein jordániai királynak azt a döntését, hogy Irak oldalán jordániai önkénteseket küld az iráni frontra. A hasemita uralkodó ezzel lemondott az arab—izraeli konfliktusban vállalt nemzeti kötelezettségéről. Izrael, nem pedig az arab nemzet oldalán álló Irán ellen kell folytatni a harcot — mutatott rá a közlemény. Hasznosabb lenne, ha a jordániai rezsim az Izraellel szembeni arab szolidaritást erősítené, és megnyitna minden frontot a palesztin gerillatevékenység előtt. Közben Jordániában több száz önkéntes jelentkezett a toborzóirodákban, főként nyugállományú tisztek, diákok, kormánytisztviselők. Becz Sándor Kairó változatlanul támaszponthasználat lehetőségét biztosítja az USA-nak Mitterrand francia elnök hétfőn ebédet adott az Elysée-palotában Mubarak egyiptomi elnök tiszteletére, aki nyugat-európai körútja során rövid hivatalos látogatást tett Párizsban. Az Elysée-palotából távozva az egyiptomi elnök kijelentette, hogy az eszmecserén elsősorban a kétoldalú kapcsolatokról és a közelkeleti helyzetről, valamint a palesztin autonómia kérdéséről volt szó. Mubarak Párizsból ma Washingtonba érkezik. Egyiptom változatlanul biztosítja az Egyesült Államok számára támaszpontjai használatának lehetőségét — közölte Kamal Hasszan Ali külügyminiszter a Majo című kairói hetilapban hétfőn megjelent interjújában. Az amerikai fegyveres erőknek felajánlott támaszpont-használati lehetőségekről kijelentette, hogy Egyiptom ezzel kapcsolatos döntésének „indokai nem változtak”, s a kairói részről már jó ideje nem emlegetett érvhez folyamodva az afganisztáni szovjet katonai jelenlétről beszélt. A katonai létesítmények témakörében elmondta, hogy tovább folytatják a vörös-tengeri kikötőváros, Rasz Banasz haditengerészeti és légi támaszpontjának fejlesztését — oly módon, hogy az alkalmassá váljék az amerikai gyorshadtest alakulatainak befogadására. Egy kérdésre válaszolva Ali voltaképpen elhárította a Szovjetunió részvételét a közel-keleti rendezésben, s az Egyesült Államokra utalva kijelentette: „Amíg a megoldás az egyik féltől jön, miért ne folytatnánk ezzel a féllel”. A küszöbön álló csúcsszintű amerikai—egyiptomi tanácskozás előtt nyilvánosságra hozott vélemény némileg ellentmond Mubarak elnök legfrissebb nyilatkozatainak, melyek szerint Egyiptom „hosszú távon” szerepet szán a Szovjetuniónak a közel-keleti konfliktus rendezésében — mutatnak rá megfigyelők. Kamal Hasszán Ali interjújában a Palesztinai Felszabadítási Szervezet és az Egyesült Államok párbeszédét szorgalmazta, s újra felvetette Izrael és a PFSZ kölcsönös elismerésére vonatkozó egyiptomi javaslatot. Hangoztatva, hogy palesztin, illetve arab szempontból elfogadható megállapodásra törekszik Izraellel a palesztin „autonómiát” illetően, ismét kijelentette: országa ragaszkodik a Camp David-i megállapodásokhoz, „nem lévén ezeknek alternatívája”. Az egyiptomi és a líbiai hatóságok megállapodása értelmében hétfőtől megnyitják a három évvel ezelőtt lezárt közös határt — jelentette a kairói Al Ahram. Kairóban emlékeztetnek rá, hogy az elmúlt évek folyamán rendkívül feszült volt az egyiptomi—líbiai viszony. Tripoli és Kairó kapcsolatainak romlása tavaly őszig nemegyszer harci cselekmények kirobbanásával fenyegetett. Az új egyiptomi elnök, Hoszni Mubarak röviddel hivatalba lépése után leállította az arab országok elleni propagandát, s több ízben hangsúlyozta, hogy a szócsata megfékezése a szomszédos Líbiával kapcsolatban is érvényes. (MTI) Napjainkban, amikor újból és újból megfogalmazódnak azok a termeléssel kapcsolatos követelmények, amelyeknek a teljesítésétől gyorsabb haladást várunk minden területen, az élelmiszer-termelés szempontjából igazán fontos kérdés, hogy a feldolgozó vállalatok miképpen képesek alkalmazkodni adottságaikhoz, menynyire használják ki termelésfejlesztő lehetőségeiket. Mindez elengedhetetlen követelmény még akkor is, ha tudjuk, hogy a magyar élelmiszeripar a legutóbbi két évtizedben erőteljes fejlődésen ment keresztül, megtöbbszörözte termelését, és a belföldi igények mind teljesebb kielégítése mellett egyes termékeivel nemzetközi hírnevet vívott ki, és több piacot szerzett a magyar élelmiszereknek. Az önállóság ereje Az eredmények elérésében persze meghatározó szerep jutott a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlődésének éppúgy, mint a feldolgozó ipar bővülő fejlesztési lehetőségeinek, az élelmiszeriparban dolgozók jó munkájának, valamint annak a vállalati szervezeti rendszernek, amelynek segítségével lehetővé vált a fejlesztési eszközök koncentrált felhasználása. Az új követelményekhez való igazodás azonban ma már megkívánja, hogy a korábban uralkodó mennyiségi tényezők helyét az élelmiszertermelésben is a minőségi tényezők foglalják el. Az eddiginél rugalmasabban kell alkalmazkodni tehát a piaci igényekhez, erőteljesebben kell törekedni a választék bővítésére, új, jobb minőségű termékekkel szükséges megjelenni a hazai és a nemzetközi piacokon, s végül a korábbi „elosztási” gyakorlat helyett elengedhetetlen a kereskedelmi módszerek széles körű alkalmazása. Mindezt pedig úgy kell megvalósítanunk, hogy a VI. ötéves tervidőszakban a termelés mennyisége 15—18 százalékkal növekedjen. Ennek az összetett feladatnak természetesen van egy feltételrendszere is, amelynek egyik lényeges eleméről, a szervezeti feltételek korszerűsítéséről, a legutóbbi másfél-két esztendőben oly sok szó esett. A nagyobb követelményekhez való igazodáshoz ugyanis nem elég csupán az anyagi, technikai feltételek megteremtésén fáradozni, olyan szervezeti keretek kialakítására is szükség van, amely lehetővé teszi az élelmiszer-ipari termelés hatékonyságának a növelését. Ezért is vizsgáltuk meg két év alatt a minisztériumi felügyeletű élelmiszer-ipari szakágazatok mindegyikében a trösztök, a vállalatok gazdálkodását, hogy méreteik, szervezeti felépítésük megfelel-e a mai követelményeknek. Figyelembe vettük a szervezet előnyeit és hátrányait, az ágazat helyzetét, az ellátásban és az exportban betöltött szerepét. Véleményünket szembesítettük az érdekeltekkel, vagyis a vállalati központok, tehát a trösztök és a nagyvállalatok képviselőivel, másrészt véleményt cseréltünk az érintett főhatóságokkal, a párt- és a társadalmi, valamint a szövetkezeti érdekképviseleti szervekkel is. Így alakult ki az a meggyőződésünk, hogy új utakat kell keresnünk a vállalati szervezetek kialakításában is, hogy a vállalati önállóságban rejlő lehetőségeket is teljes mértékben kihasználhassuk. Ennek megfelelően született meg az a kormányzati döntés, amely az élelmiszeripar területén hat tröszt és egy országos nagyvállalat megszüntetéséről intézkedik. Első lépésben a bor-, a dohány-, valamint a cukoripari vállalatok kaptak teljes önállóságot, majd 1981. január elsejétől az édesipari vállalatok is. Kedvező tapasztalatok Az első tapasztalatok azt bizonyították, hogy helyes volt a döntés. Közvetlenebbé vált az önálló gyárak, vállalatok kapcsolata a mezőgazdasági termelőkkel, a kereskedelemmel. Erőteljesebb a törekvésük a gyártmányfejlesztés korszerűsítésére, javították a gazdaságosságot és a minőséget, s növelték az exportárualapokat. Elmondhatjuk tehát, hogy ezek a vállalatok eltérő felszereltségük és vezetési színvonaluk miatt különböző mértékben ugyan, de mindenütt jól éltek az önállóság adta lehetőségekkel. A kedvező tapasztalatok alapján született meg aztán az a döntés, mely szerint második lépésként 1981. december 31-én megszűnt a konzervipari, a söripari és a baromfiipari vállalatok trösztje, s ezeknek a vállalataik is teljes önállóságot kaptak. Természetesen most sem feledkeztünk el arról a jól bevált gyakorlatról, hogy az illetékes főhatóságokkal együttműködve fokozott figyelmet fordítsunk az önállóvá lett vállalatokra, különösen az önállósulás kezdeti időszakában. Arról is gondoskodunk, hogy az önállósult vállalatok működésük első évében külső tényezők miatt ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe, segítünk a vállalati gazdálkodás alapvető műszaki, pénzügyi feltételeinek megteremtésében. Az állami élelmiszeripar 14 szakágazata közül hétben tehát tröszti és nagyvállalati központok nélkül most már önállóan alakíthatják termelésüket, gazdálkodásukat a vállalatok. A sütőiparban eddig sem volt középirányító szervezet, a sütőipari vállalatok a fővárosi, illetve a megyei tanácsok irányításával működnek. A további hat szakágazatban, a hús-, a gabona-, a tej-, a szesz-, a növényolaj- és a hűtőiparban a már említett felülvizsgálat alapján úgy döntöttünk, hogy megmaradnak a régi szervezeti keretek között, viszont a hatáskörök decentralizálásával a vállalatok önállóságának növelésére van szükség. A tröszt megszüntetése ugyanis kétségkívül a legradikálisabb, de nem az egyetlen formája a vállalati önállóság növelésének. Kisebb-nagyobb szervezeti kiigazításokra, korszerűsítésekre (például leányvállalat alapítására) természetesen továbbra is sor kerülhet, ha annak jó gazdasági indítékai vannak. Célunk az is, hogy az önálló vállalatokon belül az egyes üzemek, gyáregységek önállósága is növekedjen, hiszen ez igen sok tartalékot rejt magában. Az előzőekben vázolt szervezeti korszerűsítés folyamatát most befejezettnek tekintjük. A következő időszakban szervezeti nyugvást akarunk, mert az eddigi felülvizsgálat, a döntések előkészítése az érintett vezetőket és dolgozókat — sőt a közvetlenül nem érintettek egy részét is — erősen igénybe vette. Növekvő feladataink pedig azt követelik, hogy a vezetés minden erejét és idejét a gazdaságszervező munkára fordíthassa. A megszüntetett trösztök az állami felügyelet gyakorlása, a gazdálkodás szervezése mellett elláttak olyan szolgáltatásjellegű feladatokat is (például közös beszerzés), amelyekre az önállóvá vált vállalatoknak is szükségük van. Ezeket ugyanis célszerűbb és főként gazdaságosabb közösen elvégezni. Ezért az önálló vállalatok létrehoztak olyan társulásokat, egyesülést, illetve jogi személyiségű vagy jogi személyiség nélküli közös vállalatot, amelyek kis létszámmal a vállalatok megbízása alapján különféle szolgáltatást, koordinációt végeznek. Vannak olyan ágazatok, ahol a szolgáltató egységeket kifejezetten a szállításra vagy az alapanyag beszerzésére koncentrálják. Máshol az exportimport munkát bízzák e közös vállalatokra. Sokoldalú segítség Rendkívül fontosnak tartottuk a szervezeti korszerűsítés során a megszűnő középirányító szervek dolgozóiról való gondoskodást. A megszűnt trösztök, illetve nagyvállalati központ dolgozóinak száma kereken ezer volt. Ennyi embernek a célszerű elhelyezkedéséhez segítséget kellett nyújtani. Nem kis fáradsággal, az illetékes párt- és társadalmi szervek aktív támogatásával a felszabadult dolgozók helyzete megnyugtatóan rendeződött. A szakemberek közül sokan az önállóvá vált termelővállalatokhoz kerültek, mások a létrehozott társulásoknál találtak hasznos elfoglaltságot. Az önállósult vállalatok közvetlen minisztériumi felügyeletéhez is a felszabadult szakemberek közül kaptunk káderutánpótlást. Alapvető változást hozott tehát a szervezeti korszerűsítés a vállalati gazdálkodásban. Az önállósággal együtt járó feladat- és felelősségnövekedés részben készteti, részben kényszeríti a vállalatokat gazdasági helyzetük széles körű áttekintésére és jövőjük mélyebb megalapozására. Új értelmet nyernek a vállalati döntések, amelyek magukban hordozzák természetesen a tévedések kockázatát is. Éppen ezért az átmeneti időszakban különösen fontosnak tartjuk a folyamatosság, a zökkenőmentes átállás feltételeinek a megteremtését, majd pedig azt, hogy az ésszerű kockázatot is vállaló döntések megalapozottak legyenek. Ehhez mindenekelőtt a közgazdasági munka színvonalát, a termelői kapcsolatokat kell javítani, s a vállalati kollektíva közvetlen anyagi érdekeltségét kell megteremteni. Tudjuk, hogy néhány vállalatnál több segítségre van szükség, s még így is eltérő lesz a fejlődésük. Az azonban vitathatatlan, hogy az önálló gazdálkodás előnyeinek a kihasználása a termelés fejlődésének egyik tartalékát jelenti. Márpedig jelenlegi helyzetünkben minden tartalék mozgósítására szükség van. Így tudunk csak igazodni azokhoz a követelményekhez, amelyeket a hazai és a nemzetközi piac támaszt velünk szemben. Dr. Kovács Imre MÉM miniszterhelyettes Igazodva, a nagyobb követelményekhez Szervezeti korszerűsítés az élelmiszeriparban