Népszabadság, 1982. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-03 / 28. szám
Útkeresés a vaskohászati recesszióból Napjainkban a vaskohászat világszerte piaci és hatékonysági gondokkal küzd. Az elhúzódó gazdasági recesszió körülményei között az ágazat tipikus „válságágazattá” vált. Az energia- és a nyersanyag-, valamint a szállítási költségek emelkedése az ágazatot már 1973 óta sújtja. A kohókoksz világpiaci ára az utóbbi tíz évben ötszörösére, a vasérc ára duplájára nőtt. Nem szorul részletesebb magyarázatra, hogy mit jelent ez a legnagyobb energiafogyasztó ágazatok közé tartozó vaskohászat számára, ahol egy tonna nyersvas előállításához a legmodernebb technológiát képviselő óriás kohókban is 500 kg körüli kohókokszra van szükség, és egy tonna megmunkálatlan acél fűtőanyag-tartalma 25—26 G Joule körül van. A költségnövekedés többékevésbé elviselhető volt mindaddig, amíg a felhasználói kereslet csökkenése nem korlátozta a ráfordítások áthárítását a fogyasztókra. Az utóbbi években azonban a kohászat legnagyobb felhasználói (autóipar, hajógyártás, építőipar) is tartósan a válság sújtotta ágazatok közé kerültek, és az öszszeszűkült értékesítési piacok nem vagy csak alig teszik lehetővé a termelési költségek érvényesítését az árakban. Ilyen körülmények között több acélipari cég került súlyos gazdasági helyzetbe. Tőkésországokbeli erőfeszítések A tőkés országok többségében az acélipar gazdaságon belüli súlya nagy, az itt foglalkoztatott munkáslétszám igen tekintélyes. Az önellátás és a világpiactól való nagyfokú függés elkerülése stratégiailag is fontos kérdés. Emellett az acélipar sorsától sok más ágazat helyzete is függ. Ezzel magyarázható, hogy a kormányok többsége az iparág védelmében sok intézkedést hozott. Ezek közé tartoznak a kapacitások kötelező csökkentésére, a magas belső árak biztosítására, az import korlátozására vonatkozó rövid vagy középtávú intézkedések, amelyek a krízis túlélését hivatottak biztosítani. Ezen túlmenően azonban hosszú távú stratégiai segítséget is nyújtanak az acéliparnak az amortizációs kulcs felemelésével, adókedvezményekkel, hosszú lejáratú hitelekkel, ily módon kívánva támogatni az ágazat műszaki megújhodását, illetve az ehhez szükséges nyereség felhalmozását és a vállalatok jövőbeli veszteségmentes működését. A támogatások odaítélésének általában feltétele az, hogy a kérelmezőknek olyan hosszú távú gazdasági és fejlesztési tervük legyen, amely bizonyos fokú garanciát nyújt a vállalat jövőjét illetően. A stratégiai tervek abból indulnak ki, hogy a világgazdaság növekedése az 1980-as években a korábbinál lassúbb ütemű lesz. A jelenlegi akut túlkínálati helyzet az acéltermékek világpiacán a kapacitáskorlátozások ellenére legalább 1982 végéig fennmarad. A kapacitások és a kereslet közötti szakadék csak az 1980-as évek második felében szűnik meg. Hosszabb távon sem várható a kereslet évi 2—3 százalékosnál nagyobb növekedése, és a világpiaci acélárak valószínűleg lassabban nőnek az inflációs rátánál. Ilyen körülmények között nagy jelentősége van az elavult kapacitások leépítésének, a felszabaduló munkaerő elhelyezésének, az energia-, anyag- és élőmunka-felhasználás csökkentésének, a termelési költségek visszaszorításának. E törekvések nyomán valószínűsíthető, hogy évtizedünkben általánosan végbemegy az energiaárrobbanás után megkezdődött technológiai átrendeződés, amelynek során az energiatakarékos ún. nyersvasbázisú integrált, illetve a hulladékbázisú modellek válnak általánossá. (Az első azáltal takarít meg energiát, hogy a nyersvastól az öntésig, illetve a hengerelt áráig folyamatos gyártást tesz lehetővé; az utóbbi a nyersvasgyártási fázis kiküszöbölése miatt gazdaságos.) A termékszerkezet az anyagtakarékosság követelményeinek megfelelően szintén átalakul. Az igények növekedésével számolhatunk mind a gépgyártás, mind az építőipar részéről a viszonylag kisebb súlyú és méretpontos acél késztermékek iránt, amelyek anyag- és energiafelhasználás, valamint megmunkálás szempontjából egyaránt takarékosabb eljárásokat és megoldásokat tesznek lehetővé. A melegen hengerelt acéltermékek közül a lapos termékek (lemezek, szalagok) iránt nő jobban az igény. Gyorsan emelkedik a kereslet az acélcsövek, a foszfor- és kénmentes, valamint az olcsóbb ötvözőanyagokkal gyengén ötvözött, tulajdonságaiban homogén, forma- és méretpontos késztermékek iránt. Valószínűleg tovább folytatódik az ágazat koncentrációja és a termelés egymást követő fázisainak integrációja egy vállalaton belül. Egy-egy acélipari konszern már ma is kezében tartja a vasércbányászattól, a szénkitermeléstől kezdve a gépgyártásig, az építőipari tevékenységig a teljes vertikumot. .A kohászati üzemekhez gyakran tartoznak nehézgépgyárak, szerelő-építő vállalatok, kohászati melléktermékeket (kátrány, kén) feldolgozó vegyi üzemek is. Így a kohászati termelők saját termékeik egy részének a felhasználói is. Termékeik másik jelentős részét ugyancsak kohászati üzemeknek értékesítik, olyan cégeknek, amelyek más jellegű másod- vagy harmadtermékek gyártására specializálódtak, de késztermékgyártásukhoz szükség van más kohászati anyagokra is. Ilyen módon a kohászati vállalatok között szoros, közvetlen kapcsolat alakul ki, egymás, termékeinek jelentős átvevői. A vállalatokon belüli és a vállalatok közti öszszefonódás a jövőben várhatóan erősödik, mivel ez bizonyos védettséget jelent egyrészt a kohászati termékek keresletének visszaesése ellen, másrészt a világpiaci áringadozásokkal szemben. Sok esetben a kohászati termékek alacsony ára ellensúlyozható a késztermékek értékesítése során. Gazdaságossági megfontolások késztetik a tőkés vállalatokat arra is, hogy már meglevő kapacitásaikat áttelepítsék valamely fejlődő országba, ahol a nyersanyag vagy energiahordozó helyben van, és az acélfogyasztás növekedésére is számítani lehet. Különösen a legutóbbi évek műszaki újdonsága, a közvetlen redukciós minikohók kitelepítésére kerülhet sor, amelyeket Japánból és Nyugat-Európából a földgázzal rendelkező fejlődő országokba telepítenek át. A felsoroltak arra utalnak, hogy a recesszióból való kiutat, az ágazat helyzetének hosszú távú stabilizálását a fejlett kohászattal rendelkező országok a technológiai fejlesztésben, a termékszerkezet átalakításában, a termelés szervezeti kereteinek rugalmas változásában látják. Hazai gondok A magyar vaskohászatot, amely termelésének 20—25 százalékát tőkés relációban értékesíti, és belföldön is exportkövető árképzésre kötelezett, érzékenyen érinti a kedvezőtlen világpiaci helyzet. Annál is inkább, mert az acélipari válság felszínre hozta az ágazat olyan gyengéit is, amelyek nem új keletűek, és korábban is hátrányos helyzetet teremtettek számunkra a tőkés exportőrökhöz, képest, de a kedvező értékesítési lehetőségek időszakában és az 1980-ig érvényben levő világpiaci árakra alig érzékeny belföldi ármechanizmus mellett nem, vagy csak kis mértékben voltak érzékelhető. Melyek ezek a fogyatékosságok? Technológiai szempontból nemzetköziösszehasonlításban a kohászati kapacitások decentralizáltsága, a feldolgozásra kerülő érc gyenge minősége a legszembeötlőbb. Ezek következménye is a nemzetközi átlagnál jóval rosszabb fajlagos energiafelhasználás, a rendkívül magas anyagmozgatási és élőmunkaigény. A termékszerkezetet tekintve szintén lényeges eltérések tapasztalhatók a nemzetközi irányzatoktól. A hengerelt áruból másod- és tovább feldolgozott termékeket előállító, kapcsolódó vertikumok fejlesztése nem volt kielégítő. Kicsi a magasabb feldolgozottságú termékek aránya. Kovácsolt és öntött termékeink zöme alakhűség, mérettűrés és felületi kidolgozás szempontjából nem felel meg a nemzetközi normáknak. Csaknem hiányoznak a magas szilárdságú, ötvözött speciális gyártmányok. Kétségtelen, hogy a legutóbbi évek több jelentős beruházása (dróthengermű, nemesacélmű, folyamatos öntősorok stb.) javított a termékszerkezeten, az elmaradás azonban még mindig igen jelentős. A nemzetközi gyakorlathoz képest a legjelentősebbek az eltérések a termelési profilt és a termelési szervezetet illetően. Magyarországon — az iparszervezés ágazati sémájának megfelelően — a kohászati üzemek csaknem kizárólag alapanyagok és félkész termékek gyártására szakosodtak. A másod- és harmadtermékek gyártása még belefér a gyártási nómenklatúrába, a késztermékek azonban — néhány kivételtől eltekintve — lényegében profilidegennek számítanak a kohászati üzemekben. Fejlesztési koncepció 1982 folyamán elkészül a vaskohászat 2000-ig szóló fejlesztési koncepciója. A kídol■gozás során feltétlenül érdemes lenne figyelembe venni a nemzetközi tapasztalatokat és az alkalmazkodást célzó új fejleményeket. Az acélvilágpiac sajátosságai és várható kilátásai azt sugallják, hogy célszerű lenne gyártókapacitásainkat a hazai gépipar, építőipar stb. felhasználásához igazítva előirányozni. Ez nem mond ellent a nemzetközi munkamegosztásba való egészséges bekapcsolódás elvének, amelynek megvalósítása a vaskohászatban is elengedhetetlen. Itthon kellene előállítani mindazokat a termékeket, amelyek adottságaink mellett gazdaságosan előállíthatók, ezekből exportra is kellene termelni. Az importból hazai termelésnél olcsóbban beszerezhető termékek gyártásáról pedig le kellene mondani. Hosszú távon az értékesebb, minél nagyobb mértékben megmunkált termékek előállítására kellene berendezkednünk. Ez nemcsak azt jelentené, hogy a kohászati külkereskedelmünk cserearányai javulnának, hanem azt is, hogy a népgazdaság többi ágazata (elsősorban a gépipar is versenyképesebb lehetne a nemzetközi piacokon. A következő évek fejlesztési politikájának azt a célt kellene szolgálnia, hogy a kohászat gyártmánystruktúrájában ilyen jellegű átalakulás menjen végbe, még akkor is, ha ez újabb beruházásokkal, munkaerő-átcsoportosítással és egyéb kapcsolódó problémákkal jár együtt. Nyers Józsefné a Konjunktúra- és Piackutató Intézet munkatársa Annak ellenére, hogy a komplex program teljesítése a hetvenes évtizedben minőségileg új színvonalra emelte a KGST-tagországok együttműködését, a tagországok új nehézségek egész sorával találták magukat szembe, amelyekre ilyen mértékben nem lehetett számítani a komplex program kidolgozásakor — állapítja meg Jaroslav Fingerland és Boris Djakin a Hospodárské Noviny, 1981. évi 45. számában (csehszlovák közgazdasági hetilap) megjelent cikkében. Elsősorban arra gondolunk, hogy lényegesen megváltoztak a nyersanyagok (különösen az energiahordozók) beszerzésének feltételei — fejtik ki a cikk szerzői. E fejlődés következményei úgy nyilvánultak meg, hogy a világpiacokon módosultak e késztermékek és a nyersanyagok közötti cserearányok az utóbbiak javára; rohamosan erősödött a konkurrencia a feldolgozóipari, de különösen a gép- és vegyipari termékek világpiacán, fontosabbá vált az országok műszaki-tudományos potenciálja mint gazdasági fejlődésük döntő tényezője. Egyelőre nem sikerült hiánytalanul megoldani a gazdaságok szerkezeti átalakítását, az exporttermékek minőségének és műszaki színvonalának javítását, aminek az lenne a célja, hogy jobban ki lehessen használni a hazai gyártású és importált gépeket. Nem sikerült megszüntetni néhány indokolatlan párhuzamot sem, és ezért a KGST-piacon bizonyos vonatkozásokban termékhiány, más vonatkozásokban viszonylagos termékfelesleg keletkezett. Az egyes KGST-tagországok gazdaságaiban a termelési struktúra nem alkalmazkodik teljesen az adott természeti és gazdasági feltételekhez, a gazdasági méretekhez, és ezért csökken a termelési és felhasználási struktúrák hatékonysága. Milyen tartalékok vannak a további fejlődéshez az anyagi termelésben és a műszaki-tudományos együttműködésben ? Eddig a tagországok nem használták ki eléggé azokat a lehetőségeket, amelyeketa nemzetközi gyártási szakosodás és kooperáció nyújt a feldolgozóiparban, különösen a gépiparban, és még mindig keletkeznek szuboptimális méretű új termelési kapacitások. Bár a szakosított termelés a KGST- tagországok kivitelében eléri a 34 százalékos részesedést, egyelőre nem kielégítő az új technika részaránya. Az utóbbi években elért bizonyos haladás ellenére nincs megnyugtatóan megoldva a műszakitudományos együttműködés és a nemzetközi gyártási szakosodás és kooperáció közötti kapcsolat, gyakorlatilag nincsenek olyan szakosodási szerződések, amelyek kiterjednének a kutatás—fejlesztés— gyártás—felhasználás egész láncolatára. Egészében véve azt mondhatjuk, hogy az európai KGST- tagországok lényeges probléma megoldása előtt állnak — át kell térniük a nagyrészt intenzív gazdasági növekedésre, amihez viszont arra van szükség, hogy a gazdaság minden vonatkozásiban kiegyensúlyozott legyen, megszűnjék „hiánygazdálkodás” jellege, és kellő tartalékai alakuljanak ki. Ennek az átállásnak a legfőbb feltétele a KGST-tagországok optimálisabb bekapcsolódása a nemzetközi munkamegosztásba, főleg a KGST-integráció keretében. A KGST-tagországok gazdaságfejlődési perspektívái, hatékonyabb szakosodásuk közvetlenül összefüggenek azzal, hogyan valósítják meg a hosszú távú együttműködési célprogramokat a népgazdaság legfontosabb ágazataiban. Ezek a programok feltételezik a tagországok szorosabb együttműködését a szükségletek kielégítésében a legfontosabb fűtőanyagokból, energia- és nyersanyagfajtákból, a műszakilag fejlett gépekből és berendezésekből, sokféle élelmiszer-ipari termékből, a magas színvonalú tartós fogyasztási cikkekből. A KGST-integráció fejlődése KÖZGAZDASÁG Fogyasztóiár-indexek néhány tőkés országban (az 1980. év 1975 .§-ában) A nemzetközi szervezetek adatai alapján készült ábrából látható, hogy néhány tőkés országban a fogyasztói árszínvonal az elmúlt öt évben a duplájára nőtt, de a többi országban is igen nagy mértékben emelkedtek a megélhetési költségek. 1981-ben további két számjegyű (10—20% közötti) áremelkedés volt az USA-ban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Svédországban. CD tauan CT) Miqilia ("ÉK ) ig«ült Királyiig (*T~^) FwKnonig (^NL) Hollandia (T)«‘" CjP) HSZK (_ I )) Olaszország E Spanyolország S Cl Svédország (JJS^) Ameriai Egyesült Államok * A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Afgán búzavásárlás a Szovjetuniótól Afganisztán 70 ezer tonna búzát vásárolt a Szovjetuniótól, hogy kiegészítse tartalékkészleteit — jelentette a kabuli rádió. A szovjet szállítások megkezdésének időpontja 1982 márciusa. A kabuli rádió szerint Afganisztánnak megfelelő gabonakészletei vannak, a vásárlás célja kizárólag megelőzni az előre nem látható nehézségeket. (Reuter) A brit kormány csökkenti külföldi segélyeit A brit kormány rövidesen ismét megnyirbálja a külföldi hivatalos segélyek összegét — jelentette be a külföldi fejlesztési testület (ODA) szóvivője. A konzervatív kabinet hivatalba lépése, 1979 óta eddig összesen 15%-kal csökkentette az 1981—1983-ra vonatkozó segélyprogram kiadásait, a tervek szerint 1981—1982- ben 972 millió font sterlinget szánnak külföldi segélyezésre, 1982—1983-ban pedig, reálértékben, ennél kevesebbet. Nagy-Britannia hivatalos külföldi segélyeinek összege az ország nemzeti össztermékéhez (GNP) viszonyítva fokozatosan csökken. 1979-ben a GNP-nek még 0,52%-át, 1980- ban már csak 0,34%-át fordították erre a célra. (Reuter) Japán hitelek Kínának Japán háromszázmilliárd jen (1,36 milliárd dollár) összegű hitelt nyújt Kínának a paosani acélmű és a tácsingi olajvegyipari kombinát befejezéséhez. A hitelből 130 milliárdot áruhitel formájában kap Kína, 100 milliárd jent a japán Eximbank folyósít szállítási hitelként, 70 milliárd jent pedig egy magánbankokból álló konzorcium kölcsönöz. A tokiói kormány az 1979-es pénzügyi évben 227 millió dollárnak megfelelő hitelt adott Kínának, 1980-ban pedig 254 millió dollárnyit, Peking azonban ezeket a kereteket nem merítette ki. (AP—DJ, Reuter) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. február 2-től Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6441,06 6447,51 6453,96 Ausztrál dollár 3800,59 3804,39 3808,19 Belga frank 87,75 87,84 87,93 Dán korona 453,77 454,22 454,67 Francia frank 584,36 584,94 585,52 Hollandi forint 1356,81 1358,17 1359,53 Japán jen (1000) 150,34 150,49 150,64 Kanadai dollár 2880,44 2883,32 2886,20 Kuvaiti dinár 12123,81 12135,95 12148,09 Norvég korona 582,97 583,55 584,13 NSZK márka 1494,14 1495,64 1497,14 Olasz líra (1000) 27,76 27,79 27,82 Osztrák schilling 213,15 213,36 213,57 Portugál escudo 51,55 51,60 51,65 Spanyol peseta 34,75 34,78 34,81 Svájci frank 1850,30 1852,15 1854,00 Svéd korona 610,34 610,95 611,56 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3439,53 3442,97 3446,41 A TIT Budapesti Nyelviskolájának tavaszi szemeszterére január 27-től február 5-ig lehet jelentkezni, 14-től 18 óráig, a TIT budapesti szervezetének épületében. Vill., Múzeum u. 7. Felvilágosítás: 341-557..