Népszabadság, 1982. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

Az iparvállalatok 1982 elején Az iparvállalatok jellegében a tavalyival azonos kül- és bel­gazdasági feltételek közepette kezdték az idei évet. A válla­latok működését érintő rendel­kezések — az ár- és szabályo­zó rendszer múlt év végi módo­sítása, az ötnapos munkahétre való felkészülés és egyéb in­tézkedések nem okoztak zavart az indulásban, sőt bizonyos mértékig segítették azt. A gaz­daságirányítás egyéb, a prob­lematikus ágazatok (például kohászat, szénbányászat) hely­zetéről, fejlesztéséről, a dolgo­zók munka- és életkörülményei javításáról stb. hozott rendel­kezései szintén javították a vállalati munka feltételeit. A piaci helyzet A belföldi értékesítési lehe­tőségeket a vállalatok a Gaz­daságkutató Intézet múlt év augusztusi felmérésekor is ked­vezőnek ítélték, és ez évre mintegy 3—5%-os növekedést prognosztizáltak. A szocialista ipar zömét kitevő és megfi­gyelt ágazatok belföldi rende­lésállományának volumene a KSH adatai szerint az év ele­jén 4%-kal volt több, mint egy évvel korábban. Az év elején a vizsgált gépipari és köny­­nyűipari vállalatok mintegy 40%-a a belföldi értékesítés le­hetőségét jobbnak tartja a ta­valyinál. A vállalatok közötti termelési kapcsolat élénkülé­sét valószínűsíti, hogy fokozó­dik az iparon belül továbbfel­­dolgozásra kerülő termékek iránti igény. Az ilyen jellegű rendelések értéke — különösen a gépiparban és a vegyiparban — több mint 10%-kal nőtt. A korábbi rendelkezések kívánt hatásaként az idén is csökkent a beruházási célú (gépipar, épí­tőanyag-ipar) rendelésállo­mány volumene, és számotte­vően kevesebb az építőipari vállalatoktól elfogadott ren­delések mennyisége is. A rubelelszámolású piaci kilátások — a vállalatok több­sége szerint — az előző évinél kedvezőbbek. A rendelésállo­mány volumene — a nyílt év eleji viszonylag alacsony szint miatt is — 15—20%-kal több, mint egy évvel korábban. Az év elején vizsgálatba bevont és az ágazatok 70—80%-át képvi­selő mintegy 130 vállalat 40%-a a rubelelszámolású exportle­hetőséget az idén az előző évi­nél jobbnak ítéli meg, 18%-a pedig — többek között kontin­gensproblémák és a szerződés­­kötések bizonytalansága miatt — rosszabbnak tekinti. A vállalatok a múlt év au­gusztusi felméréskor 1982. év­re még erőteljes nem rubelel­számolású exportnöveléssel számoltak. (A kohászati válla­latok — az előző évek vissza­esése után — több mint 60%­­os növekedésben bíztak.) A külpiacokon azonban tovább éleződik a verseny, elhúzódik a vaskohászati és alumínium­­ipari dekonjunktúra, fokozód­nak a vegyipari és a könnyű­ipari vállalatok értékesítési gondjai is. Ez év elején a múlt év elejéhez képest az ipar meg­figyelt ágazataiban a nem ru­belelszámolású rendelésállo­mány volumene a kohászatban számottevően nőtt, a gépipar­ban a múlt évi szintnek felel meg, a többi ágazatban pedig kevesebb volt. A nem rubelelszámolású ex­port növelésének gondjait, a verseny erősödését bizonyos mértékig a vállalati vélemé­nyek is tükrözik. A múlt év augusztusában a vizsgált vál­lalatoknak még 40%-a a piaci helyzet javulásával számolt, ez év februárjában már csak ne­gyedrésze tartotta jobbnak az exportlehetőségét. A gépipari vállalatok csekély mértékű ja­vulást prognosztizálnak. A múlt év közepén a vizsgált vegyipari vállalatok közel fele tartotta akadályozó tényezőnek a piaci helyzetet, ez év elején több mint háromnegyede. A könnyűiparban csökkent a tő­kés piacot kedvezőnek ítélő vállalatok aránya. A gondok és problémák ellenére az infor­­m­ációk arra utalnak, hogy az intézkedések, az erőfeszítések eredményeképpen az iparválla­latok (élelmiszeripar nélkül) 1982. évi nem rubelelszámo­lású exportja összességében várhatóan az előirányzatnak megfelelően bővül. A múlt év augusztusában végzett felmérés szerint egyéb­ként a nem rubelelszámolású export erőteljes növelésének fő akadályaként a kohászati és a vegyipari vállalatok a piaci helyzetet és a jövedelmezősé­get, a gépipari és a könnyűipa­ri vállalatok pedig elsősorban a hazai anyag- és alkatrészel­látást, valamint a munkaerő­­hiányt jelölték meg. Ez év ele­jén a vizsgált gépipari vállala­tok kétharmadának, a köny­­nyűipari vállalatok több mint felének a véleménye szerint a belföldi beszerzés lehetősége rosszabb, mint egy évvel ko­rábban volt. A hazai háttér­ipari problémák és a rubelel­számolású import esetenkénti gondjai óhatatlanul növelik a várhatóan más tényezők hatá­sára is fokozódó nem rubelel­számolású importigényt. Termelés az év kezdetén A szocialista ipar (élelmiszer­­ipar nélkül) 1982. január havi termelése — a viszonylag na­gyobb múlt évihez képest — csekély mértékben csökkent. Bár az első hónap termelési adataiból messzemenő követ­keztetést nem célszerű levon­ni, mégis röviden érdemes — ha vázlatosan is — áttekinteni a termelésalakulás néhány ösz­­szetevőjét. Az ipar alacsony januári teljesítményéhez — egyéb tényezők mellett — hoz­zájárult, hogy a teljesített órák száma 8,5%-kal kevesebb volt (kisebb munkaidőalap, keve­sebb létszám), mint egy évvel korábban. Az egy teljesített órára jutó termelés ez év ja­nuárjában 8%-kal volt több (a kohászatban, a vegyiparban és a könnyűiparban 9%-kal), mint a múlt év januárjában. Az ipar január havi teljesít­ményét számottevően befolyá­soló gépipar visszaesése — nagyrészt a múlt év végi ro­hammunka miatt is — nyil­vánvalóan csak átmeneti jelen­ség, ugyanis az információk arra utalnak, hogy az év egé­szét tekintve a gépipari terme­lés ipari átlagot meghaladó nö­vekedésével számolhatunk. A vizsgált gépipari vállalatok 48” .,-a szerint az előző évinél jobb a kapacitáskihasználás le­hetősége, és mintegy 40" ,,-a szerint kedvezőbbek a műszaki fejlesztés és a termékszerkezet­átalakítás feltételei is. (Mind­ez egyben a nem rubelelszámo­lású export növekedését is va­lószínűsíti.) A múlt év augusztusában az iparvállalatok nagy része 1982. évre már a létszám csökkené­sével számolt. Ez azonban nem mindig a termelékenységi tar­talékok felkutatásának és hasz­nosításának, a szervezettség ja­vításának eredménye, hanem több esetben csak a „termé­szetes” létszámcsökkenés re­gisztrálása. A termeléshez, a teljesít­ményhez képest a meglevő lét­számot egyre több vállalat ma­ga is elegendőnek, sőt nem­egyszer a szükségesnél többnek tartja. A megkérdezett kohásza­ti és építőanyag-ipari vállala­tok (a vegyipari vállalatok kö­zel kétharmada) szerint a ter­vezett termeléshez a létszám elegendő. A könnyűipar és a gépipar egyes területein — va­lamint a budapesti iparban — a feladatokhoz képest a létszá­mot kevésnek tartják. A vállalatok nem kis része a munkaerő-problémát még ma is elsősorban nem az adott vál­lalat tevékenységétől (is) füg­gő tényezőnek tekinti. A válla­latok nem mindig a teljesítmé­nyekkel összefüggésben törek­szenek például a bérek emelé­sére. Az elmúlt években elég­gé általános gyakorlattá vált, hogy az éves béremelés 30— 40%-át az év utolsó hónapjai­ban adták ki, akkor, amikor már ismerték a várható ered­ményt. Az év utolsó két hó­napjára az éves béremelésnek 1980-ban 40%-a, decemberre 29%-a jutott, 1981-ben pedig 32, illetve 22%. A múlt év augusztusában a megkérdezett vállalatok 1982- re még 6%-os béremelést prog­nosztizáltak. Az ár- és szabá­lyozó rendszer 1981. év végi módosításának hatására ez év elején a bérfejlesztés ütemét 4,0—5,0%-ra mérsékelték. A szabályozók módosítása a vál­lalatokat különböző módon érintette, így eltérőek a bér­emelési lehetőségeik is (pél­dául különböző mértékben ren­delkeznek bértartalékkal, elté­rő a létszámcsökkenés, de a hatékonyságnövelés mértéke is). A vizsgált vállalatok 57%-a 3—5% közötti béremelést va­lószínűsít, és a béremelés mér­téke vállalatonként és ágaza­tonként várhatóan ez évben sem szóródik jelentősen. A bizonytalansági tényezők hatására is a vállalatok az év elején általában tartózkodnak a jelentősebb béremeléstől. (Különösen jellemző volt ez 1980 elején.) Az idén az első két hónapban a megfigyelt vál­lalatok a tervezett béremelés 53%-át kiadták. A januári ada­tok szerint is az 1982. év eleji bérkiáramlás mértéke nagyobb volt, mint korábban. (A foglal­koztatottak havi átlagbére ja­nuárban az előző év januári­hoz viszonyítva 1980-ban 5,0%­­kal, 1981-ben 4,4%-kal, ez év­ben viszont 8,1%-kal emelke­dett.) A béremelés ütemét minden vállalatnál a sajátos­ságok, a lehetőségek és külön­böző tényezők befolyásolják. Még ágazatonként sem állapít­ható meg különösebb összefüg­gés a béremelés éves üteme és az első két hónap teljesítési hányada között. Február végé­ig a 3%-nál kevesebb és a 6— 7% közötti bérfejlesztést elő­irányzó vállalatok is egyaránt a tervezett béremeléseknek kereken a felét adták ki. A beruházási szándékokról Az iparvállalatok (élelmiszer- és építőanyag-ipar nélkül) 1982. évi terveikben a népgazdasági előirányzatnál jóval, mintegy 10 milliárd forinttal több (fő­leg a gépipari és a vegyipari vállalatok) beruházást szere­peltettek. Az eltérés egyik dön­tő tényezője, hogy a ter­vezettnél számottevően több beruházási hitelfelvétellel szá­moltak. A beruházásaik meg­valósításának ily módon — kü­lönösen a külső források te­kintetében — jelentősek a pénzügyi korlátai. A múlt év végi ár- és szabá­lyozórendszer-módosítás hatá­sára a vállalatok beruházási szándékaik felülvizsgálatára és csökkentésére kényszerültek. A vizsgált vállalatok 39%-a a VI. ötéves vállalati tervben 1982-re előirányzotthoz képest mind a fejlesztő, mind a szint­tartó beruházását, 19%-a csak a fejlesztő, 13%-a pedig csak a szinttartó beruházási előirány­zatát csökkentette, 29%-a vi­szont egyiket sem módosította. A szóban forgó vállalatok VI. ötéves tervük szerint 1982-ben mintegy 200 beruházás meg­kezdését tervezték. Az év ele­jén azonban ezeknek csak 42%­­ára volt fedezet. Az indítás va­lószínűsége a beruházási összeg növekedésével általában csök­ken (a növekvő külső forrás­szükséglet miatt is). A legtöbb­ször valamilyen célprogram­hoz kapcsolódó és 500 millió forintnál nagyobb beruházá­soknak több mint felénél azon­ban már biztosított a fedezet. A vállalatok legtöbbször nem mondanak le a jelentősebb fej­lesztő, szerkezetátalakító el­képzeléseikről, csupán elha­lasztják megvalósításukat. Ugyanakkor a kül- és belgaz­dasági feltételek nem mindig kedvező változásából, a szabá­lyozás szigorításából követke­ző nehezebb feltételek mellett fokozzák erőfeszítéseiket a ke­ményebb követelményekhez való alkalmazkodás, a nyere­ségcsökkenés mielőbbi pótlása, végső soron a népgazdaság egyensúlyjavítása érdekében. Dr. Pető Márton a Gazdaságkutató Intézet főosztály­vezetőj­e A Magyarország és Latin- Amerika közötti gazdasági kap­csolatoknak a nagy földrajzi távolság ellenére viszonylag je­lentős a múltjuk. A második vi­lágháborút megelőző években főként a dél-amerikai földrész keleti partvidékének államai­val fejlődött kereskedelmünk. A második világháborút köve­tően a fejlődő országok közül először Argentínával kötöttünk öt évre szóló kereskedelmi és fizetési megállapodást, majd néhány évvel később Brazíliá­val. Több állammal bankközi egyezmények jöttek létre. 1950 és 1960 között évente mintegy 6—25 millió dollár értékben exportáltunk magyar árukat Latin-Amerikába, elsősorban motorvonatokat, szerszámgé­peket, motorkerékpárokat és kerékpárokat, valamint egy sor fogyasztási cikket (textíliákat, izzó- és autólámpákat, zárakat stb.). Behozatalunk 10^—15 M $-t képviselt, és főként nyers­bőrből, gyapjúból, kávéból, ka­kaóból és cserzőanyag-kivonat­ból állt. A hatvanas évek második felében, valamint a hetvenes években fejlődésnek indultak kapcsolataink Dél-Amerika nyugati partvidékének néhány államával (például Peru, Ecua­dor), valamint Venezuelával is. Ebben az időszakban egy sor államközi megállapodást (ke­reskedelmi, fizetési és hitel-, műszaki-tudományos együtt­működés) írtunk alá a latin­amerikai államokkal, melyek elősegítették exportunk cikk­skálájának szélesítését, illetve kedvező kereteket teremtettek az árucsere-forgalom növelé­séhez. Tulajdonképpen ezek­ben az években alakult ki az az árucsere-forgalmi struktú­ra, mely ma is meghatározó. Az elmúlt öt év átlagában a fejlődő országokba irányuló teljes kivitelünknek évente 5— 9%-át (40—65 M $) vették fel a latin-amerikai piacok. Ex­portunkra jellemző a nagyfo­kú koncentráció. Szállításaink mintegy négyötöde öt ország­ba (Argentína, Brazília, Mexi­kó, Peru, Venezuela) irányult. Az áruösszetételt illetően je­lentős a gépipari termékek (így az oktatási, egészségügyi, erőművi, távközlési berendezé­sek, motorvonatok, úszó- és portáldaruk) részesedése. Eze­ken kívül kivitelünkben a gyógyszeripari, vákuumtechni­kai és textilipari termékek, a növényvédő szerek, fotócikkek, csapágyak képviselnek számot­tevőbb értéket. Latin-amerikai eredetű a fej­lődő világból származó impor­tunk mintegy 50%-a. Behoza­talunkra is jellemző a kon­centráció, ezen belül legna­gyobb szállítónk Brazília. Vá­sárlásaink zömében népgazda­ságunk számára fontos mező­gazdasági termékekből, nyers- és alapanyagokból (például szójadara, kávé, kakaó, banán, gyapot, halliszt, fémek) állnak. Ezek mellett az utóbbi időben növeltük importunkat külön­böző iparilag feldolgozott áruk­ból, elsősorban különböző fo­gyasztási cikkekből (farmer­konfekció, cipők, szövetek). Az árucsere hagyományos formái mellett pozitív ténye­zőként említhetjük, hogy az el­múlt években több ipari koo­peráció is létrejött a latin­amerikai országokkal (például árammérőgyártás, gyógyszer­­ipar területén), illetve hogy egy sor témában folynak tár­gyalások e tevékenység széle­sítéséről, harmadik piaci együttműködés kialakításáról. Latin-Amerikával folytatott kereskedelmünk szaldója pasz­­szív. Érthető tehát, hogy a kö­vetkező időszakban elsősorban exportunk növelésére törek­szünk. Ehhez az export áru­­összetételénél felsorolt áruk mellett a piackutatás és a fo­lyamatban levő vállalati tár­gyalások alapján az energeti­kai berendezések szállítása, a mezőgazdasági és egészségügyi rendszerexport beindítása és növelése, valamint a már em­lített, nem hagyományos együttműködési formák terén mutatkozó lehetőségek kihasz­nálása teremtheti meg a felté­teleket. Szentmáry Béla Magyar-dél-amerikai gazdasági kapcsolatok KÖZGAZDASÁG A szocialista ipar értékesítése 1975 1­100 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1975 óta az iparvállalatok és szövetkezetek belföldi célú értékesítése 12%­­kal, a külkereskedelmi célú értékesítés ennél jóval nagyobb mértékben, 41%-kal emelkedett. (Valamennyi ágazat exportját figyelembe véve, az ipari termékek kivitele ugyanezen idő alatt 45%-kal nőtt.) A VILÁGGAZDASÁG HÍREI­­___________________________________________________________ Tömeges elbocsátások az EGK acéliparából A Közös Piac acélipara 1978 októbere és 1981 októbere kö­zött teljes foglalkoztatotti állo­mányának 20 százalékát, azaz 134 ezer embert vesztett el. A legsúlyosabb helyzetben Nagy- Britannia acélipara van, ott az összlétszám a szóban forgó idő­szak alatt csaknem felére esett. Ismeretes, hogy a nyugat-euró­pai acélipart a pangó nemzet­közi kereslet szorult helyzetbe, hozta, s a versenyképesség ja­vítása végett a gyárak kényte­lenek csökkenteni a munkások számát. Az acélgyárak a végre­hajtott kapacitáscsökkentések ellenére sem dolgoznak teljes gőzzel, s a jövőbeli kilátások sem ígérnek semmi jót. Az acélt fogyasztó ágazatok ugyanis az egész iparénál is szorultabb helyzetben vannak, így az acél iránti kereslet 1982 első negye­dében várhatóan további há­rom százalékkal esni fog. (Reu­ter) Enyhítik a hitelkorlátozást Franciaországban A francia kormány a gazda­sági növekedés ösztönzése cél­jából úgy határozott, hogy az év első felében mérsékli a hitelellenőrzést. Párizsi bank­körök szerint a központi bank körlevélben értesítette a pénz­intézeteket a módosított hitel­plafonokról. Újdonság, hogy a körlevél két csoportba sorolja a bankokat: az első kategóriába tartozik minden bank, amely nem foglalkozik fogyasztói hi­telekkel, a másodikba pedig azok, amelyek ilyen tevékeny­séget is folytatnak. Az új hite­lek volumenének növelési le­hetőségét a rendelkezés a ban­kok december 31-i hitelkintle­vőségeinek százalékában álla­pítja meg, az év végi állapotot 100 százaléknak véve. Ennek megfelelően az első kategóriás bankok június végéig 1,5 szá­zalékkal növelhetik hitelnyúj­tásaikat. (Reuter) Svéd hitel a Szovjetuniónak A Svenska Handelsbanken 700 millió korona (mintegy 121 millió dollár) hitelt nyújt a Szovjetuniónak — jelentette a TASZSZ hírügynökség. A hitelt ipari berendezések vásárlására fordítják. A TASZSZ szerint a múlt hónapban egy másik svéd pénzintézet, a Skandinavska Enskilda Banken 500 millió ko­rona (88 millió dollár) hitelt folyósított a Szovjetuniónak hasonló célokra. A hitelfeltéte­leket nem tették közzé. A szovjet hírügynökség „meg­bízható kereskedelmi ügyfelek­nek” nevezi a svéd pénzintéze­teket, amelyeknek tevékenysé­gét „nem befolyásolják napi politikai megfontolások”. (MTI) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. március 16-tól Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6266.04 6272.31 6278.58 Ausztrál dollár 3699.43 3703.13 3706.83 Belga frank 79,11 79.19 79.27 Dán korona 436.64 437.08 437.52 Francia frank 571.80 572.37 572.94 Hollandi forint 1338.22 1339.56 1340.90 Japán jen (1000) 145.91 146.06 146.21 Kanadai dollár 2840.90 2843.74 2846.58 Kuvaiti dinár 12123.81 12135.95 12148.09 Norvég korona 578.88 579.46 580.04 NSZK-márka 1466.65 1468.12 1469.59 Olasz líra (1000) 27.14 27.17 27.20 Osztrák schilling 209.01 209.22 209.43 Portugál escudo 49.90 49.95 50.00 Spanyol peseta 33.48 33.51 33.54 Svájci frank 1837.04 1838.88 1840.72 Svéd korona 598.20 598.80 599.40 Tr. és cl. rubel 2597.40 2600.00 2602.60 USA-dollár 3458.23 3461.69 3465.15 ____ _ if DJ* DJ | Ajánlom a Tegnapelőttöt azoknak, akik tegnap- r~ ------­jAKki ml ^l ^l előtt velem együtt voltak fiatalok, akik „világfor- I 1 » . , gató" nagy hitekkel és reményekkel startoltak a “*----------- * *t&wl aXIflW magyar film* háború után, de ilyen vagy olyan csalódások ér- mozi írta és rendezte: BACSÓ PÉTER tek oket !?­­ /Jy­i _ iJhBj Főszereplők: ICÓ ÉVA és DÖRNER GYÖRGY [________________SjpwP

Next