Népszabadság, 1982. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
Az iparvállalatok 1982 elején Az iparvállalatok jellegében a tavalyival azonos kül- és belgazdasági feltételek közepette kezdték az idei évet. A vállalatok működését érintő rendelkezések — az ár- és szabályozó rendszer múlt év végi módosítása, az ötnapos munkahétre való felkészülés és egyéb intézkedések nem okoztak zavart az indulásban, sőt bizonyos mértékig segítették azt. A gazdaságirányítás egyéb, a problematikus ágazatok (például kohászat, szénbányászat) helyzetéről, fejlesztéséről, a dolgozók munka- és életkörülményei javításáról stb. hozott rendelkezései szintén javították a vállalati munka feltételeit. A piaci helyzet A belföldi értékesítési lehetőségeket a vállalatok a Gazdaságkutató Intézet múlt év augusztusi felmérésekor is kedvezőnek ítélték, és ez évre mintegy 3—5%-os növekedést prognosztizáltak. A szocialista ipar zömét kitevő és megfigyelt ágazatok belföldi rendelésállományának volumene a KSH adatai szerint az év elején 4%-kal volt több, mint egy évvel korábban. Az év elején a vizsgált gépipari és könynyűipari vállalatok mintegy 40%-a a belföldi értékesítés lehetőségét jobbnak tartja a tavalyinál. A vállalatok közötti termelési kapcsolat élénkülését valószínűsíti, hogy fokozódik az iparon belül továbbfeldolgozásra kerülő termékek iránti igény. Az ilyen jellegű rendelések értéke — különösen a gépiparban és a vegyiparban — több mint 10%-kal nőtt. A korábbi rendelkezések kívánt hatásaként az idén is csökkent a beruházási célú (gépipar, építőanyag-ipar) rendelésállomány volumene, és számottevően kevesebb az építőipari vállalatoktól elfogadott rendelések mennyisége is. A rubelelszámolású piaci kilátások — a vállalatok többsége szerint — az előző évinél kedvezőbbek. A rendelésállomány volumene — a nyílt év eleji viszonylag alacsony szint miatt is — 15—20%-kal több, mint egy évvel korábban. Az év elején vizsgálatba bevont és az ágazatok 70—80%-át képviselő mintegy 130 vállalat 40%-a a rubelelszámolású exportlehetőséget az idén az előző évinél jobbnak ítéli meg, 18%-a pedig — többek között kontingensproblémák és a szerződéskötések bizonytalansága miatt — rosszabbnak tekinti. A vállalatok a múlt év augusztusi felméréskor 1982. évre még erőteljes nem rubelelszámolású exportnöveléssel számoltak. (A kohászati vállalatok — az előző évek visszaesése után — több mint 60%os növekedésben bíztak.) A külpiacokon azonban tovább éleződik a verseny, elhúzódik a vaskohászati és alumíniumipari dekonjunktúra, fokozódnak a vegyipari és a könnyűipari vállalatok értékesítési gondjai is. Ez év elején a múlt év elejéhez képest az ipar megfigyelt ágazataiban a nem rubelelszámolású rendelésállomány volumene a kohászatban számottevően nőtt, a gépiparban a múlt évi szintnek felel meg, a többi ágazatban pedig kevesebb volt. A nem rubelelszámolású export növelésének gondjait, a verseny erősödését bizonyos mértékig a vállalati vélemények is tükrözik. A múlt év augusztusában a vizsgált vállalatoknak még 40%-a a piaci helyzet javulásával számolt, ez év februárjában már csak negyedrésze tartotta jobbnak az exportlehetőségét. A gépipari vállalatok csekély mértékű javulást prognosztizálnak. A múlt év közepén a vizsgált vegyipari vállalatok közel fele tartotta akadályozó tényezőnek a piaci helyzetet, ez év elején több mint háromnegyede. A könnyűiparban csökkent a tőkés piacot kedvezőnek ítélő vállalatok aránya. A gondok és problémák ellenére az információk arra utalnak, hogy az intézkedések, az erőfeszítések eredményeképpen az iparvállalatok (élelmiszeripar nélkül) 1982. évi nem rubelelszámolású exportja összességében várhatóan az előirányzatnak megfelelően bővül. A múlt év augusztusában végzett felmérés szerint egyébként a nem rubelelszámolású export erőteljes növelésének fő akadályaként a kohászati és a vegyipari vállalatok a piaci helyzetet és a jövedelmezőséget, a gépipari és a könnyűipari vállalatok pedig elsősorban a hazai anyag- és alkatrészellátást, valamint a munkaerőhiányt jelölték meg. Ez év elején a vizsgált gépipari vállalatok kétharmadának, a könynyűipari vállalatok több mint felének a véleménye szerint a belföldi beszerzés lehetősége rosszabb, mint egy évvel korábban volt. A hazai háttéripari problémák és a rubelelszámolású import esetenkénti gondjai óhatatlanul növelik a várhatóan más tényezők hatására is fokozódó nem rubelelszámolású importigényt. Termelés az év kezdetén A szocialista ipar (élelmiszeripar nélkül) 1982. január havi termelése — a viszonylag nagyobb múlt évihez képest — csekély mértékben csökkent. Bár az első hónap termelési adataiból messzemenő következtetést nem célszerű levonni, mégis röviden érdemes — ha vázlatosan is — áttekinteni a termelésalakulás néhány öszszetevőjét. Az ipar alacsony januári teljesítményéhez — egyéb tényezők mellett — hozzájárult, hogy a teljesített órák száma 8,5%-kal kevesebb volt (kisebb munkaidőalap, kevesebb létszám), mint egy évvel korábban. Az egy teljesített órára jutó termelés ez év januárjában 8%-kal volt több (a kohászatban, a vegyiparban és a könnyűiparban 9%-kal), mint a múlt év januárjában. Az ipar január havi teljesítményét számottevően befolyásoló gépipar visszaesése — nagyrészt a múlt év végi rohammunka miatt is — nyilvánvalóan csak átmeneti jelenség, ugyanis az információk arra utalnak, hogy az év egészét tekintve a gépipari termelés ipari átlagot meghaladó növekedésével számolhatunk. A vizsgált gépipari vállalatok 48” .,-a szerint az előző évinél jobb a kapacitáskihasználás lehetősége, és mintegy 40" ,,-a szerint kedvezőbbek a műszaki fejlesztés és a termékszerkezetátalakítás feltételei is. (Mindez egyben a nem rubelelszámolású export növekedését is valószínűsíti.) A múlt év augusztusában az iparvállalatok nagy része 1982. évre már a létszám csökkenésével számolt. Ez azonban nem mindig a termelékenységi tartalékok felkutatásának és hasznosításának, a szervezettség javításának eredménye, hanem több esetben csak a „természetes” létszámcsökkenés regisztrálása. A termeléshez, a teljesítményhez képest a meglevő létszámot egyre több vállalat maga is elegendőnek, sőt nemegyszer a szükségesnél többnek tartja. A megkérdezett kohászati és építőanyag-ipari vállalatok (a vegyipari vállalatok közel kétharmada) szerint a tervezett termeléshez a létszám elegendő. A könnyűipar és a gépipar egyes területein — valamint a budapesti iparban — a feladatokhoz képest a létszámot kevésnek tartják. A vállalatok nem kis része a munkaerő-problémát még ma is elsősorban nem az adott vállalat tevékenységétől (is) függő tényezőnek tekinti. A vállalatok nem mindig a teljesítményekkel összefüggésben törekszenek például a bérek emelésére. Az elmúlt években eléggé általános gyakorlattá vált, hogy az éves béremelés 30— 40%-át az év utolsó hónapjaiban adták ki, akkor, amikor már ismerték a várható eredményt. Az év utolsó két hónapjára az éves béremelésnek 1980-ban 40%-a, decemberre 29%-a jutott, 1981-ben pedig 32, illetve 22%. A múlt év augusztusában a megkérdezett vállalatok 1982- re még 6%-os béremelést prognosztizáltak. Az ár- és szabályozó rendszer 1981. év végi módosításának hatására ez év elején a bérfejlesztés ütemét 4,0—5,0%-ra mérsékelték. A szabályozók módosítása a vállalatokat különböző módon érintette, így eltérőek a béremelési lehetőségeik is (például különböző mértékben rendelkeznek bértartalékkal, eltérő a létszámcsökkenés, de a hatékonyságnövelés mértéke is). A vizsgált vállalatok 57%-a 3—5% közötti béremelést valószínűsít, és a béremelés mértéke vállalatonként és ágazatonként várhatóan ez évben sem szóródik jelentősen. A bizonytalansági tényezők hatására is a vállalatok az év elején általában tartózkodnak a jelentősebb béremeléstől. (Különösen jellemző volt ez 1980 elején.) Az idén az első két hónapban a megfigyelt vállalatok a tervezett béremelés 53%-át kiadták. A januári adatok szerint is az 1982. év eleji bérkiáramlás mértéke nagyobb volt, mint korábban. (A foglalkoztatottak havi átlagbére januárban az előző év januárihoz viszonyítva 1980-ban 5,0%kal, 1981-ben 4,4%-kal, ez évben viszont 8,1%-kal emelkedett.) A béremelés ütemét minden vállalatnál a sajátosságok, a lehetőségek és különböző tényezők befolyásolják. Még ágazatonként sem állapítható meg különösebb összefüggés a béremelés éves üteme és az első két hónap teljesítési hányada között. Február végéig a 3%-nál kevesebb és a 6— 7% közötti bérfejlesztést előirányzó vállalatok is egyaránt a tervezett béremeléseknek kereken a felét adták ki. A beruházási szándékokról Az iparvállalatok (élelmiszer- és építőanyag-ipar nélkül) 1982. évi terveikben a népgazdasági előirányzatnál jóval, mintegy 10 milliárd forinttal több (főleg a gépipari és a vegyipari vállalatok) beruházást szerepeltettek. Az eltérés egyik döntő tényezője, hogy a tervezettnél számottevően több beruházási hitelfelvétellel számoltak. A beruházásaik megvalósításának ily módon — különösen a külső források tekintetében — jelentősek a pénzügyi korlátai. A múlt év végi ár- és szabályozórendszer-módosítás hatására a vállalatok beruházási szándékaik felülvizsgálatára és csökkentésére kényszerültek. A vizsgált vállalatok 39%-a a VI. ötéves vállalati tervben 1982-re előirányzotthoz képest mind a fejlesztő, mind a szinttartó beruházását, 19%-a csak a fejlesztő, 13%-a pedig csak a szinttartó beruházási előirányzatát csökkentette, 29%-a viszont egyiket sem módosította. A szóban forgó vállalatok VI. ötéves tervük szerint 1982-ben mintegy 200 beruházás megkezdését tervezték. Az év elején azonban ezeknek csak 42%ára volt fedezet. Az indítás valószínűsége a beruházási összeg növekedésével általában csökken (a növekvő külső forrásszükséglet miatt is). A legtöbbször valamilyen célprogramhoz kapcsolódó és 500 millió forintnál nagyobb beruházásoknak több mint felénél azonban már biztosított a fedezet. A vállalatok legtöbbször nem mondanak le a jelentősebb fejlesztő, szerkezetátalakító elképzeléseikről, csupán elhalasztják megvalósításukat. Ugyanakkor a kül- és belgazdasági feltételek nem mindig kedvező változásából, a szabályozás szigorításából következő nehezebb feltételek mellett fokozzák erőfeszítéseiket a keményebb követelményekhez való alkalmazkodás, a nyereségcsökkenés mielőbbi pótlása, végső soron a népgazdaság egyensúlyjavítása érdekében. Dr. Pető Márton a Gazdaságkutató Intézet főosztályvezetője A Magyarország és Latin- Amerika közötti gazdasági kapcsolatoknak a nagy földrajzi távolság ellenére viszonylag jelentős a múltjuk. A második világháborút megelőző években főként a dél-amerikai földrész keleti partvidékének államaival fejlődött kereskedelmünk. A második világháborút követően a fejlődő országok közül először Argentínával kötöttünk öt évre szóló kereskedelmi és fizetési megállapodást, majd néhány évvel később Brazíliával. Több állammal bankközi egyezmények jöttek létre. 1950 és 1960 között évente mintegy 6—25 millió dollár értékben exportáltunk magyar árukat Latin-Amerikába, elsősorban motorvonatokat, szerszámgépeket, motorkerékpárokat és kerékpárokat, valamint egy sor fogyasztási cikket (textíliákat, izzó- és autólámpákat, zárakat stb.). Behozatalunk 10^—15 M $-t képviselt, és főként nyersbőrből, gyapjúból, kávéból, kakaóból és cserzőanyag-kivonatból állt. A hatvanas évek második felében, valamint a hetvenes években fejlődésnek indultak kapcsolataink Dél-Amerika nyugati partvidékének néhány államával (például Peru, Ecuador), valamint Venezuelával is. Ebben az időszakban egy sor államközi megállapodást (kereskedelmi, fizetési és hitel-, műszaki-tudományos együttműködés) írtunk alá a latinamerikai államokkal, melyek elősegítették exportunk cikkskálájának szélesítését, illetve kedvező kereteket teremtettek az árucsere-forgalom növeléséhez. Tulajdonképpen ezekben az években alakult ki az az árucsere-forgalmi struktúra, mely ma is meghatározó. Az elmúlt öt év átlagában a fejlődő országokba irányuló teljes kivitelünknek évente 5— 9%-át (40—65 M $) vették fel a latin-amerikai piacok. Exportunkra jellemző a nagyfokú koncentráció. Szállításaink mintegy négyötöde öt országba (Argentína, Brazília, Mexikó, Peru, Venezuela) irányult. Az áruösszetételt illetően jelentős a gépipari termékek (így az oktatási, egészségügyi, erőművi, távközlési berendezések, motorvonatok, úszó- és portáldaruk) részesedése. Ezeken kívül kivitelünkben a gyógyszeripari, vákuumtechnikai és textilipari termékek, a növényvédő szerek, fotócikkek, csapágyak képviselnek számottevőbb értéket. Latin-amerikai eredetű a fejlődő világból származó importunk mintegy 50%-a. Behozatalunkra is jellemző a koncentráció, ezen belül legnagyobb szállítónk Brazília. Vásárlásaink zömében népgazdaságunk számára fontos mezőgazdasági termékekből, nyers- és alapanyagokból (például szójadara, kávé, kakaó, banán, gyapot, halliszt, fémek) állnak. Ezek mellett az utóbbi időben növeltük importunkat különböző iparilag feldolgozott árukból, elsősorban különböző fogyasztási cikkekből (farmerkonfekció, cipők, szövetek). Az árucsere hagyományos formái mellett pozitív tényezőként említhetjük, hogy az elmúlt években több ipari kooperáció is létrejött a latinamerikai országokkal (például árammérőgyártás, gyógyszeripar területén), illetve hogy egy sor témában folynak tárgyalások e tevékenység szélesítéséről, harmadik piaci együttműködés kialakításáról. Latin-Amerikával folytatott kereskedelmünk szaldója paszszív. Érthető tehát, hogy a következő időszakban elsősorban exportunk növelésére törekszünk. Ehhez az export áruösszetételénél felsorolt áruk mellett a piackutatás és a folyamatban levő vállalati tárgyalások alapján az energetikai berendezések szállítása, a mezőgazdasági és egészségügyi rendszerexport beindítása és növelése, valamint a már említett, nem hagyományos együttműködési formák terén mutatkozó lehetőségek kihasználása teremtheti meg a feltételeket. Szentmáry Béla Magyar-dél-amerikai gazdasági kapcsolatok KÖZGAZDASÁG A szocialista ipar értékesítése 1975 1100 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1975 óta az iparvállalatok és szövetkezetek belföldi célú értékesítése 12%kal, a külkereskedelmi célú értékesítés ennél jóval nagyobb mértékben, 41%-kal emelkedett. (Valamennyi ágazat exportját figyelembe véve, az ipari termékek kivitele ugyanezen idő alatt 45%-kal nőtt.) A VILÁGGAZDASÁG HÍREI___________________________________________________________ Tömeges elbocsátások az EGK acéliparából A Közös Piac acélipara 1978 októbere és 1981 októbere között teljes foglalkoztatotti állományának 20 százalékát, azaz 134 ezer embert vesztett el. A legsúlyosabb helyzetben Nagy- Britannia acélipara van, ott az összlétszám a szóban forgó időszak alatt csaknem felére esett. Ismeretes, hogy a nyugat-európai acélipart a pangó nemzetközi kereslet szorult helyzetbe, hozta, s a versenyképesség javítása végett a gyárak kénytelenek csökkenteni a munkások számát. Az acélgyárak a végrehajtott kapacitáscsökkentések ellenére sem dolgoznak teljes gőzzel, s a jövőbeli kilátások sem ígérnek semmi jót. Az acélt fogyasztó ágazatok ugyanis az egész iparénál is szorultabb helyzetben vannak, így az acél iránti kereslet 1982 első negyedében várhatóan további három százalékkal esni fog. (Reuter) Enyhítik a hitelkorlátozást Franciaországban A francia kormány a gazdasági növekedés ösztönzése céljából úgy határozott, hogy az év első felében mérsékli a hitelellenőrzést. Párizsi bankkörök szerint a központi bank körlevélben értesítette a pénzintézeteket a módosított hitelplafonokról. Újdonság, hogy a körlevél két csoportba sorolja a bankokat: az első kategóriába tartozik minden bank, amely nem foglalkozik fogyasztói hitelekkel, a másodikba pedig azok, amelyek ilyen tevékenységet is folytatnak. Az új hitelek volumenének növelési lehetőségét a rendelkezés a bankok december 31-i hitelkintlevőségeinek százalékában állapítja meg, az év végi állapotot 100 százaléknak véve. Ennek megfelelően az első kategóriás bankok június végéig 1,5 százalékkal növelhetik hitelnyújtásaikat. (Reuter) Svéd hitel a Szovjetuniónak A Svenska Handelsbanken 700 millió korona (mintegy 121 millió dollár) hitelt nyújt a Szovjetuniónak — jelentette a TASZSZ hírügynökség. A hitelt ipari berendezések vásárlására fordítják. A TASZSZ szerint a múlt hónapban egy másik svéd pénzintézet, a Skandinavska Enskilda Banken 500 millió korona (88 millió dollár) hitelt folyósított a Szovjetuniónak hasonló célokra. A hitelfeltételeket nem tették közzé. A szovjet hírügynökség „megbízható kereskedelmi ügyfeleknek” nevezi a svéd pénzintézeteket, amelyeknek tevékenységét „nem befolyásolják napi politikai megfontolások”. (MTI) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. március 16-tól Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6266.04 6272.31 6278.58 Ausztrál dollár 3699.43 3703.13 3706.83 Belga frank 79,11 79.19 79.27 Dán korona 436.64 437.08 437.52 Francia frank 571.80 572.37 572.94 Hollandi forint 1338.22 1339.56 1340.90 Japán jen (1000) 145.91 146.06 146.21 Kanadai dollár 2840.90 2843.74 2846.58 Kuvaiti dinár 12123.81 12135.95 12148.09 Norvég korona 578.88 579.46 580.04 NSZK-márka 1466.65 1468.12 1469.59 Olasz líra (1000) 27.14 27.17 27.20 Osztrák schilling 209.01 209.22 209.43 Portugál escudo 49.90 49.95 50.00 Spanyol peseta 33.48 33.51 33.54 Svájci frank 1837.04 1838.88 1840.72 Svéd korona 598.20 598.80 599.40 Tr. és cl. rubel 2597.40 2600.00 2602.60 USA-dollár 3458.23 3461.69 3465.15 ____ _ if DJ* DJ | Ajánlom a Tegnapelőttöt azoknak, akik tegnap- r~ ------jAKki ml ^l ^l előtt velem együtt voltak fiatalok, akik „világfor- I 1 » . , gató" nagy hitekkel és reményekkel startoltak a “*----------- * *t&wl aXIflW magyar film* háború után, de ilyen vagy olyan csalódások ér- mozi írta és rendezte: BACSÓ PÉTER tek oket !? /Jyi _ iJhBj Főszereplők: ICÓ ÉVA és DÖRNER GYÖRGY [________________SjpwP