Népszabadság, 1982. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-03 / 52. szám
KÖZGAZDASÁG Új jelenségek a munkaerőmozgásban A legutóbbi években módosult a munkaerő ágazati struktúrája, a munkaerőmozgások iránya, valamint a munkahelyváltoztatások indítéka is. Ezekről az új jelenségekről beszélgettünk Tímár Jánossal, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Munkatudományi Tanszékének vezetőjével. Ismeretes, hogy elég jelentősen csökkent az iparban, majd legutóbb az építőiparban is a keresők száma, miközben a mezőgazdasági dolgozók állománya kissé az elmúlt évben is nőtt. Ugyanakkor észrevehető változások következtek be a munkaerőmozgásban. Hogyan értékelhetők ezek a változások? — Az ágazati létszám alakulása nyilván azért került a figyelem előterébe, mert szokatlan a változás iránya. Mindenekelőtt a mezőgazdasági létszám növekedése tér el mind eddigi fejlődésünktől, mind a nemzetközileg általános tendenciáktól. A munkaerő-foglalkoztatás tevékenységek szerinti változása azonban korántsem olyan nagy, mint ahogy ezt az ágazati (szervezeti) statisztika mutatja. A munkaerő jó része csupán a különböző ágazatokhoz tartozó vállalatok, szövetkezetek között csoportosult át anélkül, hogy változott volna tevékenységük ágazati jellege. Elég, ha arra utalok, hogy ma már a mezőgazdasági nagyüzemek ún. „kiegészítő üzemágaiban” mintegy 200 ezer fő végez nagyobbrészt ipari és építőipari munkát. Ha tehát a munkaerő ágazati megoszlását nem a „szervezetek”, hanem a „tevékenységek” szerinti összetételben vizsgálják, úgy az ágazati struktúra említett változása nem olyan jelentős, bár nem is elhanyagolható. Fontos változások — A munkaerő-felhasználás hatékonysága szempontjából kedvezőnek ítélhetők ezek a változások? — Úgy gondolom, hogy az adott feltételek és körülmények között kedvezőek. A munkatermelékenység 1980-ban az iparban stagnált, az építőiparban csökkent. Az ipari termelékenység 1981-ben ugyan részben visszatért a régi növekedési pályára, de az építőiparban még folytatódott a pangás. Ebből is arra lehet következtetni, hogy a gazdaságban, de különösen az iparban és az építőiparban inkább nőttek, mint csökkentek az ún. belső munkaerő-tartalékok. E helyzetben kedvezőnek ítélhető, ha más ágazatokban, történetesen a mezőgazdasági üzemek szervezeti keretei között, lehetőség kínálkozik a munkaerő foglalkoztatására, mivel ezek az üzemek jelentős részben olyan igényeknek felelnek meg, amelyeket az illetékes ágazatok nagyvállalatai korábban a többletmunkaerővel sem elégítettek ki. Hogyan értékelhető az új viszonyok között a munkaerő-forgalom alakulása, a munkahelycserék arányának csökkenése? — 1976 és 1980 között valóban csökkent néhány százalékkal a munkaerő-forgalom. Ez szinte természetes következménye annak, hogy mérséklődött gazdasági növekedésünk üteme, és kissé csökkent a gazdaságilag aktív népesség összlétszáma. A munkaerő mozgásában azonban olyan más, fontosabb változások is bekövetkeztek, melyek nagyobb figyelmet érdemelnek. Hosszú éveken keresztül az összes munkahelycseréknek mindössze 9— 10%-a történt a vállalatok kezdeményezésére; az esetek 90%ában a munkavállaló döntötte el, hogy otthagyja a vállalatot, így volt ez még 1976-ban is. 1977-ben azonban egyszerre 19%-ra ugrott, és 1980-ban pedig a 33%-ot is meghaladta a vállalat által kezdeményezett munkahelycserék aránya. Ezen belül ez az arány az iparban — a korábbiaktól eltérően — az átlagosnál kisebb mértékben nőtt, a nem anyagi ágakban viszont az összes munkahelycseréknek már közel a felét a munkáltatók kezdeményezték. Ez olyan új jelenség, amely a gazdálkodásban és a foglalkoztatásban egyaránt érlelődő fontos változásokat jelez. Korábban az alacsony követelmények és a gyors gazdasági növekedés viszonyai között fokozódó munkaerőhiány miatt kiéleződött a vállalatok közötti verseny a munkaerő megszerzéséért és megtartásáért. A követelmények hovatovább már nemcsak a felvételnél, de a munkateljesítmények meghatározásánál és számonkérésénél is háttérbe szorultak. Nos, ehhez a korábbi helyzethez képest új s a gazdasági hatékonyság érvényesítésének lehetőségei szempontjából kedvező jelenség, hogy rövid idő alatt számottevően növekedett a vállalati felmondások és áthelyezések aránya a kilépések között. Ez ugyanis azt jelzi, hogy a korábbinál jobban érvényesültek a munkáltatók követelményei a munkaerő felvételében és megtartásában. Ugyanakkor a munkaerő-forgalom részletesebb adatai azt is jelzik, hogy az iparban ez az új tendencia kevésbé érvényesül, ami feltehetőleg részben azzal függ össze, hogy a még fennálló munkaerőhiány az iparban az átlagosnál nagyobb, részben azzal, hogy az iparvállalatok jó része még várakozik, és a meglevő munkaerő-állományát tartalékolja. A nyereségérdekeltség mai rendszere még nem növelte kellően költségérzékenységüket, nem készteti őket az erőforrások ésszerűbb felhasználására. Egyensúly a munkaerőpiacon? — összeegyeztethetőnek tartja az említett új tendenciákat, illetve ennek erősödését a teljes foglalkoztatottsággal, amelynek fenntartását a legújabb határozatok és nyilatkozatok is megerősítették? — A teljes foglalkoztatottság némi egyszerűsítéssel azt jelenti, hogy a munkaerő-kereslet volumene legalábbis eléri a munkaerő-kínálatot, és összetételük nagyjából megfelel egymásnak, vagyis nincs társadalmi értelemben vett munkanélküliség. Nálunk azonban olyan helyzet alakult ki a múltban, amikor a kereslet egyre nagyobb mértékben haladta meg a munkaerő-kínálatot, vagyis a teljes foglalkoztatottság az éleződő munkaerőhiány talaján szilárdult meg. Az így kialakult viszonyok között megerősödtek az előbb említett kedvezőtlen jelenségek: a bérverseny, a mennyiségi és minőségi teljesítménykövetelmények háttérbe szorultak, a munkafegyelem lazult, az ösztönzési mechanizmusok formálissá váltak stb. E helyzetben nem a fluktuáció mértéke vagy aránya kifogásolható, hanem az, hogy a munkahelycserékben harmadlagos szerepe volt a gazdasági hatékonyság követelményeinek. A munkahelyváltás kockázata jóformán csak a vállalatokat terhelte, költségeit pedig nem az egyén, hanem a vállalatok, illetve a társadalom egésze viselte. Ezért némileg érthető, hogy a központi vagy a területi szervek időnként megkísérelték adminisztratív úton korlátozni a munkavállalás és a munkahelycsere egyéni szabadságát, bár az egyébként előre látható kudarcok után ismételten viszsza is vonták intézkedéseiket. Minél inkább sikerülni fog a munkaerőpiac egyensúlyi viszonyait helyreállítani és megerősíteni, annál kevésbé merülhet fel bárkiben annak gondolata, hogy a munkavállalás és munkahelycsere szabadságát közvetlenül adminisztratív eszközökkel korlátozza. Ezzel párhuzamosan mind fontosabb lenne, hogy a dolgozók előtt világosan feltárjuk választási lehetőségeiket és azokat az objektív korlátokat is, amelyekközött egyéni választásuk szabadságát érvényesíthetik. Strukturális problémák ! Megtartható-e azonban ilyen feltételek között a teljes foglalkoztatottság, amikor már most is, az új egyensúlyi viszonyok kezdetén, megjelentek a munkaerő-kereslet és -kínálat strukturális ellentmondásai? Utalok itt például a felsőoktatás egyes területein végzett szakemberek tavalyi elhelyezkedési nehézségeire. — Először is hadd kezdjem azzal, hogy a strukturális ellentmondások kezdettől fogva kísértenek. Közismert például, hogy hosszú évek óta egyre nehezebbé vált — és ma sem sokat változott — az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények között végzendő egyszerű munka iránti kereslet kielégítése, egyszerűen szólva a segédmunkáshiány mind nagyobb lett. Ugyanakkor tudjuk, tapasztaljuk, hogy ez a hiány — részben — oly módon oldódik meg az adott feltételek között, hogy a szakképzett munkaerő egy része — nem kis mértékben a munkaerőhiány hatására változó kereseti arányok miatt — lemond szakképzettségének érvényesítéséről és egyszerűbb, de jobban fizetett munkát vállal. Más típusú problémára utalnak a felsőfokon végzettek előbb említett elhelyezkedési nehézségei. Az ebből eredő egyéni problémák sajnálatosak, és a lehetőségek határain belül segíteni kell azok megoldásában. Társadalmi megítélésében azonban nem mellőzhető egy sor tényező, amelyek közül legalább kettőt szeretnék itt kiemelni. Az egyik, hogy például az elmúlt évben csaknem 15 ezer szakember végzett a felsőoktatásban, és közülük mindössze 400-nak nem ajánlottak fel szakbavágó munkahelyet. Mindez olyan körülmények között történt, amikor a világgazdaság válságjelenségeinek hatására hazánk gazdasága is súlyos nehézségekkel küszködik. Illúzió volna azt várni, és felelőtlenség volna azt ígérni, hogy mi itt, Magyarországon, függetleníteni tudjuk magunkat a világgazdaság át- rendeződésének új követelményeitől. Az ehhez való alkalmazkodás viszont az egyetlen lehetőség, hogy az életviszonyok javulását is magával hozó új gazdasági fellendülés pályájára kerüljünk. Ez az alkalmazkodás pedig az említettnél nagyobb nehézségek elviselését igényelte már eddig is, és fogja még igényelni egy ideig. Úgy értsem tehát válaszát, hogy a munkaerőpiac globális egyensúlyi viszonyait többé-kevésbé kialakíthatónak tartja, de emellett tartósan számolni kell a munkaerő-kereslet és -kínálat strukturális ellentmondásaival? — Lényegében véve igen, amennyiben a jelenlegi gazdasági helyzetben rövid távon elérhetjük a viszonylagos, globális egyensúlyt, míg a strukturális ellentmondások enyhítése olyan, látszólag egymástól teljesen független, új, távlati fejlődési irányok kibontakozását kívánja, amelyek közül a legfontosabbak: a nemzetközi kooperáció számottevő növekedése külgazdaságunkban, az új technika és a munkabér költségarányait módosító ár- és bérreform, az oktatási rendszer strukturális reformja és hosszabb távlatban a nemzetközi munkaerő-forgalomba való kétoldalú bekapcsolódás feltételeinek kialakítása. Ezek egyikében-másikában már megtörténtek a kezdeti lépések. Az előrehaladás gyorsítása e területeken a munkaerőhelyzettől teljesen függetlenül is indokolt. A kibontakozáshoz hosszú idő kell. Addig tehát együtt kell élnünk a munkaerő-konfliktusokkal is, amelyek kedvezőtlen hatását eleve csak akkor mérsékelhetjük, ha bekövetkezésükre előre felkészülünk. B. R. Mezőgazdasági termelés 1970 - 100 A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1970 óta a mezőgazdasági termékek termelése 41,4%-kal emelkedett. 1981- ben az időjárás veszteségeket okozott a kalászosok és a szőlő termésében, így a növénytermelés valamelyest visszaesett, az állattenyésztés azonban 2,2%-kal nőtt. 1982-re a terv mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés növekedésével, összességében 4—4,5%-os emelkedéssel számol. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Rekordnagyságú gyapottermés várható A nemzetközi pamutipari tanácsadó bizottság (ICRC) legutóbbi havi jelentése szerint az 1981—82. gyapotév termése 71 millió bála lesz, ami újabb rekord, és erősen meghaladja az előző évi 65,5 millió bálás eredményt. (1 bála : 217,73 kilogramm.) Dél-Amerika terméskilátásai némileg romlottak ugyan,, de ezt bőségesen ellensúlyozza az a tény, hogy a Szovjetunió és az USA gyapottermése nagyobb lesz, mint amennyire régebben becsülték. Az 1981— 82. évi felhasználást 67 millió bálára becsüli a bizottság, a szezon végén megmaradó átmenő készletet pedig, $1,2 millió bálára. (Reuter) Szovjet tv-képcsövek az NDK-ban A szovjet Tyehnointorg és az NDK-beli Elektronik Export-Import a napokiban írta alá az idei tv-képcsővásárlásokra vonatkozó alapszerződést. Ennek értelmében a Szovjetunió 200 ezer tv-képcsövet exportál 1982-ben az NDK-ba. Az Elektronik Export-Import további 50 ezret szeretne még vásárolni. A képcsöveken kívül a Tyehnointorg 30 ezer színes tv-t és 40 ezer Junoszty típusú hordozható tv-készüléket is szállít az idén. (Világgazdaság) Olasz farmernadrágok a Szovjetunióban . A torinói Met cég, amelynek első szovjetunióbeli termelőüzeme a közeli hetekben kezdi meg működését, az USA-ban is tervbe vette farmernadrágok gyártását. A Jesus, a Robe di Kappa és a Sniper márkájú farmernadrágok gyártója három üzem építésében vesz részt a Szovjetunióban, amelyek együttesen évi egymillió farmernadrágot fognak előállítani. A nadrágokat szovjet pamutalapanyagból, de olasz modellek alapján készítik. (NFA) A hulladékok gyűjtése és hasznosítása Csehszlovákiában A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya jóváhagyta a másodlagos nyersanyagok gyűjtésének és felvásárlásának 1990-ig szóló fejlesztési koncepcióját. A szlovák kormány kötelezte a megyei tanácsokat, hogy gondoskodjanak a hulladékok gyűjtése és felvásárlása megyei fejlesztési koncepcióinak a kidolgozásáról, és tevékenységükkel segítsék elő a Hulladékhasznosító Állami Vállalat anyagi-technikai bázisának a fejlődését. 1980-ban a köztársaság területén 92 000 tonna papírhulladékot sikerült összegyűjteni. Jelentős a villamosenergiamegtakarítás is: egy tonna makulatúra feldolgozásához 1400 kWó-val kevesebb villamos energiára van szükség, mint fanyersanyag feldolgozása esetén, és 450 kWó-val kevesebbre, mint ha nem fehérített szulfátcellulózt használnak. A makulatúragyűjtésben Szlovákia még messze elmarad a Cseh Szocialista Köztársaságtól. Szlovákia egy lakosára 18,4 kilogramm hulladékpapír, a CSSZK egy lakosára 30,9 kilogramm jut. Évente 49 000 tonna műanyaghulladék megy veszendőbe, ami évi 122 000 tonnányi kőolajveszteséget jelent. A hulladék műanyag gyűjtését a pozsonyi hulladékhasznosító vállalat 1979-ben kezdte meg, és 1980-ban már 3690 tonna műanyaghulladékot vásárolt. Minthogy a csehszlovák feldolgozóipar ezt a hulladékot hasznosítani nem tudja, a vállalat egyelőre tőkés országokba exportálja. A tervek között azonban szerepel olyan új üzem építése, amely a műanyaghulladékot granulátummá dolgozza fel. A használt gumiabroncsok felvásárlása évről évre növekszik ugyan, de a feldolgozó ipar egyelőre csak minimális mértékben vállalkozik a használt gumiabroncsok újrafutózására. A szövetségi beruházási és műszaki fejlesztési minisztérium például a cementgyártásban kívánja hasznosítani a használt gumiabroncsokat. A pozsonyi hulladékhasznosító vállalat nagy erőfeszítéseket tesz az üveghulladék szervezett gyűjtése érdekében. Eperjesen és Kassán tartályokat építettek az üveghulladék gyűjtésére. A legnagyobb gond a nem ipari eredetű ócskavas gyűjtésénél is az elszállítás. 1980-ban a lakosságtól és nem ipari jellegű szervezetektől 112 325 tonna ócskavasat vásároltak, 19,7%-kal többet, mint az előző évben. Ami a gépkocsironcsok elszállítását és hasznosítását illeti, a szövetségi kohászati és nehézipari, valamint a beruházási és műszaki fejlesztési minisztérium most dolgozza ki a megfelelő szervezeti és műszaki intézkedéseket. A másodlagos nyersanyagok felvásárlása érdekében bővítik a felvásárlóhelyek hálózatát. Ez a hálózat különösen Szlovákiában fejletlen; egy felvásárlóhelynek vagy telepnek 22 ezer lakost kell kiszolgálnia, míg a Cseh Szocialista Köztársaságban csak 6450-et. A jelenlegi ötéves tervidőszakban megvizsgálják annak lehetőségét is, hogy a háztartási hulladékot eleve osztályozva gyűjtsék megfelelő konténerekben. (Svet Hospodarstvi) Franciaországban csökkent a fűtőolaj-fogyasztás Franciaországban a belföldi fűtőolaj és a nehéz fűtőolaj fogyasztása nagymértékben viszszaesett 1981 első 11 hónapjában, 1980 azonos időszakához képest. 20,8 millió tonnányi fűtőolajat forgalmaztak, 13,3 százalékkal kevesebbet, mint 1980- ban, nehéz fűtőolajból 16,7 millió tonnányit, 26,2 százalékkal kevesebbet, mint tavalyelőtt. A hőerőművek nehéz fűtőanyagfogyasztása 31,8 százalékkal csökkent. (AP-DÍJ) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. március 2-től Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6362,88 6369,23 6375,62 Ausztrál dollár 3736,20 3739,94 3743,68 Belga frank 79,87 79,95 80,03 Dán korona 436,76 437,20 437,64 Francia frank 577,74 578,32 578,90 Hollandi forint 1331,37 1332,70 1334,03 Japán jen (1000) 145,91 146,06 146,21 Kanadai dollár 2840,90 2843,74 2846,58 Kuvaiti dinár 12123,81 12135,95 12148,09 Norvég korona 578,88 579,46 580,04 NSZK-márka 1459,17 1460,63 1462,09 Olasz líra (1000) 27,36 27,39 27,42 Osztrák schilling 207,93 208,14 208,35 Portugál escudó 50,17 50,22 50,27 Spanyol peseta 33,97 34,00 34,03 Svájci frank 1827,62 1829,45 1831,28 Svéd korona 602,40 603,00 603,60 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3458,23 3461,69 3465,15 ■ | | Autóápolási, felszerelési Választékbővítés céljából várjuk ^ |\| K és kényelmi cikkek kiállítása isH[^ ezeknek a cikkeknek gyártóit és forgalmazóit: * T március 8-a és 12-e között /\||TA|(FP kisiparosokat, szövetkezeteket, hogy ötleteikkel, eladunk QZ javaslataikkal keressenek fel bennünket./ACZN alf id ■ . ... Budapest VI., Népköztársaság útja 14. , VCjZuim II. bemutatótermében Nyitva: le-től is óráig. /