Népszabadság, 1982. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-31 / 76. szám
KÖZGAZDASÁG Ipari tevékenység a tsz-ben A mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenysége hosszú éveken át a viták kereszttüzében állt. A legutóbbi években kedvező változás következett be e tevékenységi körök megítélésében, polgárjogot nyert közgondolkodásunkban a kiegészítő tevékenység társadalmi, gazdasági haszna. Mit jelentenek a kiegészítő üzemágak a kedvezőtlen termőhelyi adottságú Örkényi Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet számára? Pontosabban szólva: azok az üzemágak, amelyek nem tartoznak az élelmiszertermelés fogalomkörébe. Mi a kifejezetten ipari ágazatokat soroljuk az úgynevezett „kiegészítő” körbe. Kedvezőtlen adottságok Termelőszövetkezetünk jelenlegi üzemnagysága, termelési szerkezete 1978-ban — egyesülés útján — alakult ki. Szövetkezetünkben a mezőgazdasági termelés volumenét, jövedelmezőségét alapvetően befolyásolják a kedvezőtlen termelőhelyi adottságok, elsősorban a rossz talajviszonyok. A mezőgazdaságitermék-előállítás jövedelmezősége nem biztosította a bővített újratermelést, ezért szövetkezetünk — több mint tíz éve — nagy erőfeszítéseket tesz az ipari tevékenység fejlesztésére. Élelmiszer-ipari (feldolgozó) tevékenység folytatására üzemünkben nem volt lehetőség, mivel a szükséges alapanyagot saját magunk nem tudtuk megtermelni. A korszerűbb termelőeszközök alkalmazásával szövetkezetünkben is csökkent a munkaerőigény, tagságunk foglalkoztatását viszont továbbra is alapvető feladatunknak tekintettük. Megkülönböztetett gondot fordítottunk az érintett három község (Örkény, Tatárszentgyörgy, Táborfalva) női munkaerejének foglalkoztatására. Ipari ágazatunkban 1981- ben is több mint 250 nő dolgozott, ami a teljes dolgozói létszám mintegy 65%-át teszi ki. A helybeni foglalkoztatás megkönnyíti a kisgyermekes anyák munkáját, családjuk anyagi helyzetét pedig kedvezően befolyásolja, hogy jelentős a szövetkezetből származó jövedelmük. A mezőgazdasági alaptevékenységünkből származó árbevétel 1981-ben 69, az ipari tevékenységből pedig 147 millió forintot ért el. A növekedés döntő tényezője az volt, hogy a termelés fejlesztésére, korszerűsítésére megfelelő fejlesztési források álltak rendelkezésünkre. Nyereséges gazdálkodásunk főleg az ipari ágazatnak köszönhető. Az itt képződő nyereség lehetővé tette és teszi a növénytermelés és az állattenyésztés termelőalapjainak bővítését, korszerűsítését, s a mezőgazdasági árukibocsátás növelését. Gazdaságunk összes termelési értékéből az ipari tevékenység aránya csökkent, mivel a mezőgazdasági termelés növekedési üteme az elmúlt öt évben meghaladta az ipari termelését, de a szövetkezeti tiszta nyereség 60—65%-át ma is az ipari tevékenység adja. Az ipari tevékenységünk hosszú távú szerződéseken alapul. A megrendelő ipari és kereskedelmi vállalatok nagy többségével 5—10 éve állunk szerződéses kapcsolatban, s eddigi korrekt együttműködésünk garantálja a további eredményeket is. Változó termékszerkezet Termelőszövetkezetünk a legutóbbi években a gazdaságtalan vagy alacsony jövedelmezőségű termékek gyártását megszüntette és más termékkel helyettesítette. A gazdasági szabályozó rendszer változása — mezőgazdasági szövetkezeti viszonylatban — rontotta a jövedelmezőségi viszonyokat, ezért feltétlenül szükség volt a termékszerkezet átalakítására, a jövedelmezőség korábbi szintjének megtartása érdekében. Megszüntettük például a korábban gyártott bálázógépek és polipmarkolók készítését, mert jövedelmezőségük kicsi volt. Lakatosüzemünk főképp közúti gépjármű-alkatrészeket gyárt (Ikarus autóbuszokhoz). Az autóbusz részegységek termelése — a közútijármű-program módosulása miatt — az elmúlt években nem növekedett. Fémmegmunkáló gépeink kihasználását azonban lehetővé teszi az 1980-ban megindult élelmiszer-ipari pillangószelepgyártás. Ez a termékünk tőkésimportot pótol, hazai alapanyag felhasználásával. Dolgozóink újításai nyomán a termék felhasználási köre bővült. Termelésünk értéke ebből a következő években eléri a 8— 10 millió forintot. Vegyiüzemünk homlokzatbevonó festéket (Dekton—S), ipari hűtő-kenő folyadékokat (Bemetel-család), ipari tömítő zsírokat (Bana) gyárt. Ezek a termékek szintén importanyagokat helyettesítenek, árban pedig versenyképesek a hasonló hazai termékekkel. Jelentős a különböző vegyi anyagok (elsősorban háztartási sósav) kiszerelése, csomagolása is. Ebből árbevételünk 1981-ben mintegy 15 millió forint volt. Vegyiüzemünk termelése évenként — változatlan áron számítva — 20—25%-kal nőtt az utóbbi években. Textilüzemünk csakis nőket foglalkoztat. Ebből eredő évi árbevételünk 10—12 millió forint. Többi ipari üzemünk nagysága elmarad az említettektől, ám fontos népgazdasági igényeket elégít ki. Bontóüzemünk (a MÉH részére) selejt villanymotorok bontásával nagy mennyiségű színesfémet juttat vissza újbóli feldolgozásra. Munkaerő-háttér Ipari üzemeink létszáma megfelelő munkaerő-hátteret képvisel a mezőgazdasági termelés számára. Szőlő- és gyümölcsültetvényeink idényszerű ápolási és betakarítási munkáit nagyrészt ezek a dolgozóik végzik. Szövetkezetünk a termelőeszközök és a munkaerő jobb hasznosítását tartotta és tartja most is fő feladatának. Az ipari tevékenységben az egy személyre jutó nyereség 1,5—2- szerese a szövetkezeti átlagnak. A hatékonyabb termelést alapozták meg a termelőeszközök korszerűsítését szolgáló fejlesztéseink, a teljesítménybérezés teljes körű bevezetése, valamint üzem- és munkaszervezési intézkedéseink. Az elmondottakból kiderül, hogy termelőszövetkezetünk ipari tevékenysége szorosan kapcsolódik a nagyvállalatok munkájához, népgazdasági igényeket elégít ki. Az ágazat nyeresége hozzájárul az alaptevékenység fejlesztéséhez és tagságunk folyamatos foglalkoztatásához. Szövetkezetünk közép- és hosszú távú tervében továbbra is számol e tevékenység folytatásával. Nádasdi Pál tsz-elnökhelyettes Munkaerő-gazdálkodási feladatok 1982-ben Az alábbiakban ismertetjük Kónya Lajosnak, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettesének a Munkaügyi Szemle 1982. évi, 1—2. számában megjelent cikkét. Tavaly a VI. ötéves és az 1981. évi népgazdasági tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgáló erőfeszítések következtében nem lebecsülendő eredményeket értünk el a munkaerő-gazdálkodásban. Jelentős eredménynek tekinthetjük, hogy a foglalkoztatási egyensúlyhiány mérséklődött, a munkaerő-kereslet és -kínálat globális egyensúlyának lassú javulása figyelhető meg. Ennek ellenére azonban ma még továbbra is inkább munkaerőhiányra utaló jelenségekkel lehet találkozni, főleg a fővárosban és agglomerációs körzetében, továbbá néhány nagyvárosban. A munkaerőhiány leginkább a fizikai munkakörökre, azon belül is főként a kedvezőtlen körülmények között végzett nehéz fizikai munkára koncentrálódik. A részleges munkaerőhiány azonban számottevően nem akadályozta a termelési, szolgáltatási feladatok ellátását. Viszont vannak olyan körzetek is — elsősorban az ország északkeleti része —, ahol a munkaerő-túlkínálat a jellemző. A foglalkoztatás földrajzi területenkénti eltérő adottságait a jövőben feltehetően az eszközrendszerben is a mainál jobban kell tükröztetni. Ennek jegyei máris megtalálhatók például a budapesti építőipari vállalatok keresetszabályozásában. Az 1982. évben a munkaerőgazdálkodás alapvető céljai nem változnak, a legfontosabb feladat a hatékony foglalkoztatás. A racionális munkaerő-gazdálkodás követelményének csak abban az esetben lehet eleget tenni, ha a vállalatok és szövetkezetek a rövid és középtávú létszámgazdálkodási terveik elkészítésénél reálisan veszik figyelembe az egész ország és főként szűkebb működési területük munkaerőhelyzetét. A vállalati éves és középtávú munkaerő-gazdálkodási tervek jó néhány esetben, megalapozatlan optimizmussal, a termelési eredmények javulását a munkaerőforrások bővülésétől várják. A gazdálkodó egységek tekintélyes hányada nem veszi figyelembe, hogy a munkaerőforrás népgazdasági szinten nem bővül, és a helyi munkaerőhelyzetet sem értékelik a valóságnak megfelelően létszámfelhasználási terveik kialakításánál. Ennek a gyakorlatnak egyenes következménye — állapítja meg a szerző —, hogy a vállalati tervek alig tartalmaznak létszámkímélő vagy felszabadító szervezési intézkedéseket, műszaki fejlesztési elképzeléseket, és ennek következtében a későbbiekben a munkaerőhiány ellensúlyozására kapkodó, átgondolatlan lépések megtételére kényszerülnek, állandósul a „hiánypszichózis”. A munkaerőhiányra való hivatkozás éppen az irreális létszámterveket készítő vállalatok körében állandósul, miközben tervszerűbb munkával, jobb szervezéssel számottevően növelhetnék a teljesítményt. Célszerű lenne, ha a jövőben a vállalatok létszámterveik véglegesítése előtt érdemi konzultációt folytatnának a tanácsi munkaügyi szervekkel a területi munkaerőhelyzet mélyebb megismmerése érdekében, s ezúton is meggyőződnének az általuk foglalkoztatni kívánt létszám biztosíthatóságáról. Az egész körzet és a kapcsolódó területek átstrukturálódásának bonyolult folyamatát ugyanis csupán saját tapasztalataira támaszkodva egyetlen vállalat sem tekintheti át, objektíve nincs abban a helyzetben. Ezért nemcsak a létszám tervezett növelésének forrásai szempontjából indokolt a tájékozódás, hanem létszámcsökkenés tervezése esetén is, mégpedig a csökkenés várható mértékének helyes megítélése érdekében. Az elmúlt időszakhoz hasonlóan továbbra is a munkaerőkereslet és -kínálat globális egyensúlyának lassú javulására számíthatunk, a strukturális feszültségek azonban nem fognak enyhülni. A munkaerőhiánnyal küszködő, iparilag fejlett körzetekben — főleg a budapesti agglomerációban — és az úgynevezett hiányszakmákban továbbra sem fog növekedni a munkaerő-kínálat. A demográfiai adottságok közepette számolni kell azzal a — társadalmilag teljesen indokolt és helyeselhető — folyamattal, hogy a nagy távolságról ingázók száma a helybeli, illetve közeli munkaalkalmak megteremtődésével mérséklődik, ami az exponált területek munkaerőhelyzetét még kritikusabbá teszi. Általános jelenség, hogy a vállalatok főképp a teljes munkaidőben foglalkoztatottak számát kívánják növelni, miközben a szűkös munkaerőforrás következtében mind kevésbé lesz arra lehetőségük, hogy létszámukat a termelési, a szolgáltatási kapacitásaik csúcsára méretezve tartsák fenn. A munkacsúcsok létszámigénye reálisan — a mértéktelen túlóráztatás elkerülésével — a részmunkaidős, a nyugdíjas, a bedolgozói és a többi foglalkoztatás bővítése útján elégíthető ki. A munkaerő-kereslet és -kínálat egyensúlya a korábbi években úgy bomlott meg, hogy a kereslet lényegesen meghaladta a kínálatot, a jövőben azonban számítani lehet egyes szakmákban és földrajzi körzetekben munkaerő-túlkínálatra is. A feleslegessé váló létszám egy része nyugdíjba vonul, más része egyénileg helyezkedik el a népgazdaság más területein, bár esetenként szükségessé válhat a dolgozók bizonyos hányadának szervezett vállalatközi átcsoportosítása, ideiglenes vagy állandó jelleggel. Ilyen helyzetben elengedhetetlen a vállalatok, a tanácsi munkaügyi szervek, a munkaerő-közvetítők és a társadalmi szervek átgondolt együttműködése annak érdekében, hogy a munkavállalók a lehető legkedvezőbb feltételekkel kerüljenek új munkahelyükre. A vállalatoknak fel kell készülniük arra, hogy az 1982-től bevezetésre került különböző vállalkozási formák a vállalkozó szellemű, ambiciózus szakemberek egy részét elszívják. Ez valamennyi létszámleadónak okoz átmeneti problémákat, ám ezek mérséklésére előre fel kell készülni. Ennek során célszerű, ha a vállalatok kiválasztják saját szervezetükön belül a kulcsfontosságú munkaköröket, és az itt dolgozó, arra érdemes szakemberek több irányú anyagi és erkölcsi elismerésével próbálják elérni, hogy a „kulcsemberek” közül minél kevesebben menjenek el. Helyes az is, ha a vállalatok és szövetkezetek — dolgozóik igényétől függően — segítik, szervezik a törvényes munkaidőn túli foglalkoztatás vállalaton belüli és ahhoz kapcsolódó lehetőségeit, a vállalati és piaci igényekkel összehangolt módon. Vegyipari termelés 1970 -100 A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábrából látható, hogy az iparon belül a vegyipar az elmúlt 11 év alatt 2,3-szeresre növelte termelését, míg az egész ipar termelése 1,6-szeresre nőtt. A gyors fejlődés következtében a vegyipar aránya az ipari termelésen belül — 1980. évi árszinten számítva — az 1970. évi 14,1%ról 1981-re 19,2%-ra emelkedett. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Erősen csökkent az olasz kőolajfogyasztás Az olasz olajtermék-fogyasztás az év első két hónapjában 11,4 százalékkal csökkent a tavalyi azonos időszakhoz képest — közölte ideiglenes számítások alapján az olasz iparügyi minisztérium. A minisztérium szerint a jelentős fogyasztáscsökkenésben részben szezonális tényezők, részben tényleges megtakarítás, részben pedig az ipari felhasználás csökkenése játszott szerepet. Az ipari termelés alacsonyabb szintje miatt az olasz ipar fűtőanyag-felhasználása ez időszakban 14,2 százalékkal csökkent. (AP—DJ) Nyugat-Európában tovább csökkennek az építőipari beruházások A nyugat-európai építőipari piacon nem javult a helyzet, a beruházások az idén sem emelkednek számottevően — állapítja meg a müncheni gazdaságkutató intézet, az IFO jelentése. A legtöbb országban a gazdaság egészének némi javulása várható, de a jelentésben szereplő 8 államiban (Anglia, Franciaország Olaszország, Belgium, Dánia, Hollandia, Ausztria, az NSZK) az építőipari beruházások átlagosan 2 százalékkal csökkennek. A legnagyobb visszaesés (6 százalék) az NSZK-ban várható. Az elkészülő lakások száma csupán Franciaországban lesz nagyobb, mint 1981-ben. (APA) Energiatakarékos autógumi A Dunlop kutatói az angol cég híradása szerint olyan, teherautóhoz használatos gumiabroncsot fejlesztettek ki, amelynek használata 5 százalékos üzemanyag-megtakarítást eredményez. A cég vezetői a találmányt az utóbbi 40 év legnagyobb sikerének tartják a gumiabroncsgyártó technológiában. Geoffrey Morton, a Dunlop abroncsvizsgáló laboratóriumának vezetője szerint az újfajta polimerből készült abroncsoknak kisebb a gördülési ellenállásuk, vagyis menet közben kevesebb energiát nyelnek el, fékezéskor viszont annál többet. Az új gumi olyan anyagoknak a keveréke, amelyeket korábban egyáltalán nem használtak gumiabroncsok gyártására. (Blick durch die Wirtschaft) EGK-hitel Jugoszláviának A Közös Piac 220 millió dolláros hitelt nyújt Jugoszláviának az úthálózat korszerűsítésére — jelentették be Brüszszelben. Jugoszláviának az EGK-val kötött együttműködési megállapodása értelmében a hitelt az Európai Beruházási Bank nyújtja kedvezményes kamatfeltételekkel. A hitelnyújtás bejelentéséhez fűzött brüsszeli kommentár szerint az úthálózat javítása nemcsak a jugoszláv idegenforgalom fellendítését célozza, hanem azt is, hogy javuljon a Görögországból Olaszország, Ausztria és az NSZK felé irányuló tranzitforgalom. (Reuter) Fejlesztik a nyugat-szibériai úthálózatot Mintegy kétezer kilométer hosszúságú műutat építenek a mostani ötéves tervidőszakban a nyugat-szibériai tyumenyi területen, a Szovjetunió leggazdagabb gáz- és kőolajtermelő vidékén — jelentette a Trud. A nagyrészt mocsaras területen eddig helikopterekkel és kétéltű terepjárókkal végezték a szállítást, de a kőolaj- és földgáztermelés ugrásszerű növekedése miatt halaszthatatlanná vált a gépkocsi-közlekedés lehetőségének megteremtése. (MTI) Az MNB devizaárfolyamai Érvényban: 1982. március 30-tól. Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6266,04 6272,31 6278,58 Ausztrál dollár 3676,64 3680,32 3684,00 Belga frank 77,34 77,42 77,50 Dán korona 428,56 428,99 429,42 Francia frank 559,66 560,22 560,78 Hollandi forint 1321,17 1322,49 1323,81 Japán jen (1000) 142,47 142,61 142,75 Kanadai dollár 2858,47 2861,33 2864,19 Kuvaiti dinár 12123,81 12135,95 12148,09 Norvég korona 574,73 575,31 575,89 NSZK-márka 1458,87 1460,33 1461,79 Olasz líra (1000) 26,62 26,65 26,68 Osztrák schilling 207,81 208,02 208,23 Portugál escudo 49,26 49,31 49,36 Spanyol peseta 33,02 33,05 33,08 Svájci frank 1827,81 1829,64 1831,47 Svéd korona 594,23 594,82 595,41 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3474,66 3478,14 3481,62 Tessék választani, igazán van miből! 1^ p' A\/| | | URH-sávos rádiók: Stralsund 1211-es, modul rendszerű, Videoton sztereó rádiók: