Népszabadság, 1982. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

12 Árkus József wexusm Golyóálló A szokott, kellemes bambaság állapotában üldögélt az ember a tévé előtt, várván a focimeccs kezdetét, meg azt, hogy legyen már vége a végeérhetetlen rek­lám-összeállításnak, amikor a fe­lesége megtörte az idilli unalom hangulatát. Azt kérdezte az em­bertől, hogy hallotta-e ő is, amint a tévében golyóálló üveget ajánl­­gatnak. Az ember is hallotta, bár csak fél füllel, és így nem mert volna megesküdni. Lehet, hogy a reklámban tényleg golyóállót mondtak, de az is lehet, hogy csak annak lehetett gűteni. Itt volt pél­dául a labdarúgó-válogatott szö­vetségi kapitányáról szóló tévé­film, amelyben a főszereplő soro­zatosan olyanokat mondott, hogy az egész végül is úgy hatott, mint­ha egyetlen félreértés lett volna az egész szöveg, holott a kifejezé­seket külön-külön nem lehetett félreérteni. Az ember akkor csak annyit mondott a feleségének, hogy sok minden bizonytalan eb­ben a mai világban, de egy vala­mi holtbiztos. Annak a kapitányos műsornak nem lehetett volna az a címe, hogy „Anyád nyelvét bízták rád a századok”. Az ember felesége azonban ma­kacs teremtés, visszaterelte a szót az iménti reklámra, amelyben sze­rinte félreérthetetlenül golyóálló üveget ajánlgatott az újfajta nyí­lászáró szerkezetekről nevezetessé lett megyei tanácsi építőipari vál­lalat. Az ember erre úgy döntött, hogy becsukja az orra alatt levő hagyományos nyílászáró szerkeze­tet, mivel a tévében közvetíteni kezdték a focimeccset és az in­kább érdekelte, mint akár egy egész tucat golyóálló üvegablak. Igen ám, de a focimeccs a várt­nál is unalmasabban indult, eltelt már vagy húsz perc, de a kapukat fölösleges lett volna golyóálló üveggel védelmezni, minthogy egyetlen lövés sem veszélyeztette őket. Erről az embernek visszatér­tek a gondolatai arra a bizonyos reklámszövegre, és eltűnődött. Azon például, hogy egy golyóálló ablaküveget reklámozó hirdetés semmiféle megütközést sem kelte­ne mondjuk az olasz televízióban. A miénkben viszont meglehetősen szokatlan, és nem is olyan biztos, hogy jó volna, ha megszoknánk. Elképzelhető persze, hogy a rek­lám eleve a külföldi potenciális vevőknek készült, és akkor nincs benne semmi furcsa. Miért ne for­dulhatna elő, hogy az észak-íror­szági Belfastban, miután az utolsó golyóálló üveget is szétlövik, egyik külkereskedő haladéktalanul Bu­dapestre küldi ügynökét. Utasítja, hogy szerda délután 17 óra 15 perckor a budai Hilton szállóbeli lakosztályában kapcsolja be a Ma­gyar Televízió egyes programját, hátha a tévéreklámok között lesz majd egy, amelyik golyóálló üve­get hirdet: Made in Hungary. És a ravasz északír üzletembernek jó volt a szimata, ügynöke már indul­hatott is a megadott címre a löve­dékbiztos ablaküvegért. Akkor már csak egyetlen kérdés marad nyitva, az, hogy a reklámot miért nem az olasz vagy az északír tv sugározta, ám erre is pofon egy­szerű a válasz. Reklámozni pilla­natnyilag kizárólag a budapesti televízióban lehet forintért. Az ember mellesleg azonos je­len sorok írójával, csak ezt nem akarta elárulni, eddig nem volt benne bizonyos, hogy magyar em­ber is hozzájuthat magyar golyó­álló ablaküveghez, de most már tudja. Ugyanis még a focimeccs alatt felhívta, azaz immár nyu­godtan mondhatom, hogy felhív­tam az illető céget, ahol elmond­ták, hogy a golyóálló ablaküveg­nél elsősorban belföldi megrende­lőkre számítanak. Megkérdeztem, hogy a szóban forgó üveg hógo­­lyóálló-e, mert a télen egyszer be­dobták vele az ablakomat. Meg­nyugtattak, hogy természetesen, sőt ötvenhárom decibelig még zaj­álló is, ezt garantálja az üvegla­pok közé préselt gyantaréteg. Amikor azt is megtudtam, hogy a különleges ablaküveg irányára négyzetméterenként mindössze ezerkétszáz forint, akkor már csu­pán egyetlen kérdést tettem fel. Golyóálló-e az üveg mindkét ol­dalról? Igent mondtak, és ez dön­tött. A tévéhíradóban újabban any­­nyit lövöldöznek, hogy mind ke­vésbé érzem magam biztonságban. Ezennel megrendelek egy hatvan­­szor hatvan centiméteres golyóál­ló üveget a televíziós készülékem­re. Feltéve, hogy az üveg tényleg golyóálló, arról az oldalról is. Önt is érdekelheti A Magyar Közlöny 20. számában egyebek között a Minisztertanács rendelete jelent meg a gyermekgon­dozási segélyről. A rendelet megálla­pítja, hogy az anyát, illetőleg a gyer­mekét egyedül nevelő apát, gyermeke hároméves korának­­tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében 6 éves korának­ betöltéséig gyermekgondozási segély illeti meg, ha a gyermek születését közvetlenül megelőző két éven belül összesen 270 napig legalább napi négyórás mun­kaviszonyban állt, vagy bedolgozó­ként biztosított volt. Gyermekgondo­zási segélyre jogosult az is, aki bár­mely iskola, felsőoktatási intézmény nappali tagozatán végzett tanulmá­nyok befejezését követően 90 napon belül munkaviszonyt létesít. A gyer­mekgondozási segélyre jogosultság feltétele a munkaviszonyban álló személyeknél, fizetés nélküli szabad­ság igénybevétele. A minisztertanácsi rendelet szerint gyermekgondozási segélyre jogosult az is, aki a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek hi­vatásos, illetve továbbszolgáló állo­mányú tagja. A rendelet leszögezi, hogy a gyermekgondozási segély az örökbe fogadott, a mostoha- és a ne­velt gyermek után is jár. Ha a gyes tartama alatt az anya újból szül, to­vábbi gyermekgondozási segélyre vá­lik jogosulttá. Ikerszülés esetén, vagy ha több gyermekgondozási segélyre jogosító gyermek van, a gyes mind­egyik után külön-külön jár. A rendelet kimondja, hogy a gyer­mek egyéves korának betöltése után a gyest az anya helyett a vele közös háztartásban levő apa is igénybe ve­heti, ha a gyermekgondozási segélyre mindketten jogosultak. A rendelet rámutat, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő személy — a se­gély teljes összegének folyósítása mellett — a gyermek másfél éves ko­ra után munkát vállalhat. A munka­­viszony keretében történő munka­végzés azonban havi átlagban a napi négy órát nem haladhatja meg. A gyermekgondozási segélyben részesü­lő üzemi baleset esetén a keresőkép­telenség tartamára a gyes és a bal­eseti táppénz között választhat. Az ismertetett rendelet az ennek végre­hajtását szabályozó egészségügyi mi­niszteri rendelettel egyidejűleg, má­jus 1-én lép hatályba. Az említett egészségügyi miniszteri rendeletet szintén közli a hivatalos lap. E szerint intézményben (bölcső­de, óvoda, napközi otthonos óvoda, csecsemőotthon, egészségügyi gyer­mekotthon stb.) elhelyezett gyermek után gyes nem jár. A rendelet értel­mében gyermekgondozási segély cí­mén havonta az első gyermek után nyolcszáz forint, a második gyermek után kilencszáz, a harmadik és min­den egyes további gyermek után ezer forint jár. A mezőgazdasági szövetke­zet tagja, a közös munkában munka­megállapodás alapján részt vevő csa­ládtagja, valamint a mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban ál­ló személy részére járó gyermekgon­dozási segély havi összege az első gyermek után hétszáz, a második gyermek után nyolcszáz, a harmadik és minden további gyermek után ki­­lencszáz-kiilencszáz forint. B. T. A Compack hét a Fehérvár Áruházban • Április 26-tól 30-ig a Compack Kereskedelmi Vállalat teljes választéka látható és megvásárolható a Fehérvár Áruházban. Az akció idején egyes cikkekből árengedményes vásárt rendezünk. A Fehérvár Áruházban mindig történik valami! NÉPSZABADSÁG 1982. április 24., szombat ÉS AZ ERKÖLCSI KÁR? Kisajátítási visszaélések a fővárosban A kisajátítási eljárást, vagyis a közcélok érdekében történt bontást és kártérítést — köznapian a szaná­lást — néhány éve új, rugalmasabb rendelet szabályozza. És ha az új rendelkezéseket feddhetetlen jelle­mű, megbízható, a jogban jártas köztisztviselők alkalmazzák, egy­aránt érvényesül a közösségi és az egyéni érdek is. Ami a következő bűnesetet illeti, a jogban való jártassággal nem is volt baj: a letartóztatott köztisztvi­selőkből és vállalati ügyintézőkből hatnak volt jogi végzettsége. És rá­adásul három — letartóztatott — ügyvéd is szerepel a bűnügyben. Ami az állam kárát illeti, ez pénzben alig fejezhető ki, bár előfordult, hogy a korrupt szakértők túlbecsülték a sza­nálásra váró ingatlant. Sokkal gyak­rabban rövidítették meg a szanálás­ra előkészített nagy értékű ingatla­nok tulajdonosait, akikkel elhitették, hogy még a valódi forgalmi értékhez is csak úgy juthatnak hozzá, ha „ken­nek”. Így az államot jórészt erkölcsi kár érte. Helyi közhangulat Amikor az egykori öttusázó olim­piai bajnokot, dr. Móna István ügy­védet néhány hónappal ezelőtt a rendőrség őrizetbe vette, a fővárosi szanálások körüli suttogás hirtelen felerősödött. Egy csepeli háztulajdo­nos, aki saját kezével építette kisa­játításra váró otthonát, így összegez­te a közhangulatot: „Igazán elég volt már ennek a korrupt bandának a gazságaiból. Már-már azt hittük, hogy Móna meg az a másik csepeli ügyvéd, a Nagy Tibor mindenkit meg tud fogni, de őket senki sem.” De nemcsak Csepelen suttogták, hogy van néhány korrupt ügyvéd és néhány, a szanálások fölött teljhata­lommal rendelkező, ám megvásárol­ható köztisztviselő. Híre kelt ennek Rákoskeresztúron éppúgy, mint Új­­pesten. Mindenütt, ahol lakótelep­­építésre készültek, és ahol ennek je­gyében családi házakat, egyéb épü­leteket kellett bontani. Volt persze, aki még örült is az állam erkölcsi hi­telét semmiképpen sem javító, de — íme — megalapozott mendemondá­nak, mert így a jogos járandóságá­nál többet remélt. Mondjuk ki: a utóbbi harácsolás nem ismeretlen eb­ben a bűnügyben. De voltak, akik dü­höngtek. Ámbár ők is féltették a sa­ját érdekeiket — „hátha én járok pórul, ha nem adok” —, s adtak! A megvesztegethető köztisztvise­lők persze megválogatták, kiknél próbálkoznak a célzással, hogy a Krisztus koporsóját sem őrizték in­gyen. Az ügyben szereplő ügyvédek­­­edig éppen a hivatásukkal tévesz­tették meg az embereket. Elvégre ha ügyvéd intézi a dolgunkat, védi ér­dekeinket, minden törvényes, jogsze­rű, nem? Úgy látszik azonban, a kiválasztás mégsem volt tökéletes. A bejelentő Az óbudai asztalosmester kissé meg­hökkent, amikor Kovács János építész­­mérnök, szanálási szakértő kétféle — egy alacsonyabb és egy magasabb értékkel záródó — szakvélemény le­hetőségét közölte vele. De az aszta­los tudta, hogy még a magasabb ellenérték is belefér a törvényes ke­retekbe, mert egyszer már magán­úton felmérette ingatlanát. A szak­értő viszont remélte, hogy megkapja a 300 ezer forint csúszópénzt, mert ő is közrejátszott abban, hogy itt, a szanálásra váró római-parti terüle­ten elterjedjen: ha valaki „leperkál­­ja” a csúszópénzt, az illetékesek meg­nyomják a végelszámolásnál a ceru­zát. Amikor Vargáné dr. Petrov Ágnes, a Főber szanálási ügyekkel foglalko­zó csoportvezető jogtanácsosa az asz­talosnál járt, hogy a helyszínen meg­nézze, mit kell majd elbontani, szin­tén nem mulasztotta el megjegyezni, mi mindentől függnek a kártalanítá­si lehetőségek. Az asztalos egy pilla­natra megrettent: hátha tényleg ke­vesebbet kap majd, mint amennyi jár? Pedig neki ebből a pénzből kell új házat, új műhelyt építenie ... Balá­zsi Erika, a Főber úrelőadója ugyan­csak különféle célzásokkal erősítette, mi a teendő, hogy ingatlanáért any­­nyi pénzt lásson, amennyit vár. Meg­jelent a helyszínen Pajter István és Kovács János, a két mérnök szakértő is, hogy mit lehet „elsá­­polni”. Pajter az Uvatervnél cso­portvezető, Kovács a Tégla- és Cse­répipari Trösztnél volt szakosztály­vezető főállásban és az V. kerületi tanács mellett végzett — megbízá­sos alapon — értékbecslő szakértői munkát. De hogy mikor és ki kapott honoráriummal járó szakértésre megbízást az V. kerületi tanács igaz­gatási osztályára telepített, teljes bu­dapesti hatáskörű szanálási csoport­tól, az attól is függött, juttatott-e a kenőpénzből a csoport vezetőjének, dr. Jónás Pálnak és a csoport egyik főelőadójának, Ormai Péternének. Az asztalos elmondta fiának a tör­ténteket, aki nem akarta tudomásul venni, hogy jogos járandóságukból megrövidíthetik őket. A rendőrséget nem érte váratlanul a bejelentésük. A korrupcióval beár­nyékolt szakértők ügye már többször szóba került, és fontos volt, hogy el­jussanak az igazi bűnösökhöz. A rendőrségen ugyanis már ott volt az V. kerületi tanács elnökének levele, amely — noha bizonyítékokkal nem tudott szolgálni — felhívta a ható­ságok figyelmét a szanálási csoport körül terjengő, gyanúra okot adó mendemondákra. A rendőrség Kovács János mér­nök szakértőt az asztalosmester la­kásán tetten érte, amint átvette a bűnös 300 ezret. Több vallomás is arra utalt, hogy ebből az összegből részt vert Vargáné dr. Petrov Ágnes és dr. Jónás Pál. Az osztozkodás — immár a felelősségből — a­ rendőrsé­gen folytatódott. (Vizsgálótiszt: 1978-ig visszalapoz­tunk a fővárosi szanálási ügyiratok­ban. Igazságügyi szakértőnk segítsé­gével kiszűrtük, milyen esetekben „csúszhatott” meg az ügyintézés ke­reke. 52 ügyet találtunk. A megvesz­tegetett állami tisztviselők, a szakér­tők és a bűnös ügybe keveredett ügyvédek nagyo­n vigyáztak arra, hogy minél nehezebben lehessen le­leplezni őket. Így főképp a hiedel­met erősítették meg, hogy aki ad, az kap is, méghozzá akadékoskodás nél­kül, gyorsan.) Bűnös közhivatalnokok Valójában nem sok bűnös közhi­vatalnokról és közhivatali minőség­ben eljáró szakértőről van itt szó. De a folt, amit az állam, a közhiva­talnoki kar erkölcsi tekintélyén ej­tettek, terjedelmesebb. És az erköl­csi kárt fokozza, hogy e közhivatal­nokok majd mind jog végzett embe­rek. Dr. Rönky József, a Főber fő­osztályvezetője jogi ismereteinél fog­va pontosan tudta, hogy abban a székben, amelyben ült, még egy cso­mag cigarettát sem szabad elfogad­ni, mert ettől kezdve nincs megállás. Ez a főosztály ugyanis emberek ez­reinek életbevágóan fontos ügyei­vel, a szanálásokkal foglalkozott. (Vizsgálótiszt: Az emberek, akik­nek a saját erejükből épített és per­sze megszokott lakóháztól, kerttől, műhelytől kellett megválniuk, már a kisajátítás tényével is „sebet" kap­tak. A legtermészetesebb tehát, hogy a közösség, amely kénytelen közcél­ra igénybe venni a személyes tulaj­dont, legalább a kisajátított ingatlan valódi forgalmi értékével „gyógyít­son.") Dr. Heinzely János, a Főber osz­tályvezetője, Vargáné dr. Petrov Ág­nes, a Főber csoportvezető jogtaná­csosa, dr. Kerezsi Sándor, a Főber jogtanácsosa, dr. Jónás Pál tanácsi csoportvezető — valamennyien jog­végzett emberek — szintén pontosan tudták, miért mondja a Büntető Tör­vénykönyv egyértelmű fogalmazás­sal, hogy az a hivatalos személy, aki működésével kapcsolatban előnyt kér, avagy az előnyt vagy ennek ígé­retét elfogadja, illetőleg az előny ké­rőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el. Még súlyosabb az eset, ha vezető beosztású vagy fon­tosabb ügyekben intézkedésre hiva­tott hivatalos személy teszi ugyanezt, és az előnyért hivatali kötelességét meg is szegi, hatáskörét túl is lépi, vagy hivatali helyzetével egyébként vissza is él. Bűnös ügyvédek Na és az ügyben gyanúsítottként szereplő ügyvédek? Három letartóz­tatott, akik ellen vádat emelnek, si­keres ügyvéd volt. De ma már tud­juk, miért tudott például dr. Móna István a Főbernél is, az V. kerületi szanálási csoportnál is gyors sikere­ket elérni, ami öregbítette ügyvédi hírnevét. Mert „bent”. És nem vol­tak gátlásai semmilyen vonatkozás­ban. Itt van például az egyik cse­peli munkásember esete, akinek 45 évvel ezelőtt épített családi háza került a nagy csepeli lakótelep-épí­tés előkészületeinek idején kisajátí­tásra. „Az egész utca mondta, hogy nem mennek tisztán a dolgok. Gon­doltam, ügyvédet fogadok, ő mégis­csak tudja a törvényt, és engem is visszatart a jogtalan dolgoktól. Mó­­nának híre volt. Felkerestem. Arról nem esett szó, mennyi lesz a munka díja. Felvállalta, intézte, amit kel­lett. Hallottam, hogy a munkadíj a szanálásért megítélt összeg egy szá­zaléka. Amikor aztán Móna hívott, hogy megjött a pénz, 1 millió 70 ezer forint, gondoltam, adok neki 20 ez­ret. Ez is duplája annak, ami jár. De ő közölte, kevés. Kivettem még 50 ezret és odaadtam. Nem szólt sem­mit, hanem kivett még 50 ezret és közölte, hogy mindenki ennyiért csi­nálja. A 120 ezerből vesztegetett is. (Vizsgálótiszt: Móna soha senkivel nem közölte, hogy ő vesztegetni fog. Csak ígért. Gyorsaságot, végösszeget. És hozta is. Óvatosan csinálta.) „Amikor az első szakértőt letar­tóztatták, Móna megjelent nálam, és kért, hogy egy szót se szóljak a 120 ezer forintról a rendőrségen, illetve senkinek” — közli a csepeli munkás. Megjegyzendő, hogy­­ Móna és ügy­védtársai érdekében igen nagy volt a szaladgálás tanútól tanúig! Ez is tanulság az ügyből — nem? Dr. Nagy Tibor, a csepeli ügyvédi munkaközösség volt vezetője is tel­jesen megszokta, hogy az utóbbi években a hivatalos munkadíjon túl, és a közösség pénztárát megkerülve kérhet-kaphat pénzt ügyfeleitől, hi­szen elnézik, tudomásul veszik, így már azt sem restellte közölni ügyfe­leivel, hogy „a szakértőnek anyagi igénye van”. Ezek után lehet-e cso­dálkozni azon, hogy az ügyfelek le­sújtó véleményt alkottak maguknak általában a közhivatalnokokról, az ügyvédekről ? Ami a bizalmat illeti „Csak” két közhivatalnok, öt köz­hivatali teendőt ellátó szakértő, hat vállalati ügyintéző és három ügyvéd, Móna, Nagy és dr. Tivadar Pál sze­mélye tűnt fel ebben a bűnügyben. Mégis olybá tetszik az emberek kö­rében, mintha a szanálásoknál min­denki megvesztegethető lett volna. Hatalmas lakótelepek épültek Bu­dapesten az utóbbi években is. Sok ezer bontásra ítélt családi ház ügy­iratait kellett előkészíteni, s bennük a jog előírásai szerint eljárni. Mind­ezt az előbbieknél sokkal többen vé­gezték, a törvény és a közhivatalno­ki tisztesség normái szerint. Ez is ide tartozik. (Vizsgálótiszt: Hogy mikor, kik között kezdődött a korrupció, azt már azért is nehéz lenne évek távlatá­ban felderíteni, mert az egyik kez­deti érdekelt, bizonyos dr. Veszély József, a Főber jogtanácsosa disszi­dált még a rendőrségi eljárás előtt, s így nincs módunkban megkérdez­ni. Mindenesetre tény, hogy kialakult egy szűk kör a Buvátinál , ahol 1981 nyaráig intézték a kisajátításo­kat, majd a Főbernél is, amely át­vette ezt a feladatot és az ügyinté­zőket, valamint az V. kerületi tanács kisajátítási csoportjánál. Valameny­­nyien feladták ,erkölcsi feddhetetlen­ségüket. Most persze igyekeznek „mosni” magukat. Van, aki köröm­szakadtáig tagad. Csakhogy a bizo­nyítás sokrétű, és ez némelyek taga­dása mögött is kimutatja az igazsá­got.) A közélet tisztasága elleni bűncse­lekményekről szóló büntetőparagra­fusok az állami szervek, a hivatalok és más fontos, társadalmi funkciót betöltő személyek törvényes, pártat­lan és elfogulatlan működésébe ve­tett bizalmat védik. Márpedig a vesz­tegetés, a befolyással üzérkedés ve­szélyezteti ezt a bizalmat. Ezért kell irtani, mint a gyomot, a gazt. Ezek után csak egy kérdés marad hátára: vajon mi tette lehetővé ennek a bűnügynek az évek óta tartó vi­rágzását? Talán az új jogszabályban van a hiba? Részkérdésekben lehet. Ám mégiscsak a köztisztviselő és különösképpen az ügyvéd erkölcsi feddhetetlenségén, megbízhatóságán múlik a legtöbb. Enélkül még a legjobb törvény is kicsorbul, és el­­burjánzik a jogtalan soronkívüliség, az előnyhöz juttatás, a közösség és olykor az egyes személyek anyagi és erkölcsi megkárosítása. De az erköl­csi követelmények biztosítására már nem elegendőek a Büntető Törvény­­könyv szabályai. Szabó László

Next