Népszabadság, 1982. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
12 Árkus József wexusm Golyóálló A szokott, kellemes bambaság állapotában üldögélt az ember a tévé előtt, várván a focimeccs kezdetét, meg azt, hogy legyen már vége a végeérhetetlen reklám-összeállításnak, amikor a felesége megtörte az idilli unalom hangulatát. Azt kérdezte az embertől, hogy hallotta-e ő is, amint a tévében golyóálló üveget ajánlgatnak. Az ember is hallotta, bár csak fél füllel, és így nem mert volna megesküdni. Lehet, hogy a reklámban tényleg golyóállót mondtak, de az is lehet, hogy csak annak lehetett gűteni. Itt volt például a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányáról szóló tévéfilm, amelyben a főszereplő sorozatosan olyanokat mondott, hogy az egész végül is úgy hatott, mintha egyetlen félreértés lett volna az egész szöveg, holott a kifejezéseket külön-külön nem lehetett félreérteni. Az ember akkor csak annyit mondott a feleségének, hogy sok minden bizonytalan ebben a mai világban, de egy valami holtbiztos. Annak a kapitányos műsornak nem lehetett volna az a címe, hogy „Anyád nyelvét bízták rád a századok”. Az ember felesége azonban makacs teremtés, visszaterelte a szót az iménti reklámra, amelyben szerinte félreérthetetlenül golyóálló üveget ajánlgatott az újfajta nyílászáró szerkezetekről nevezetessé lett megyei tanácsi építőipari vállalat. Az ember erre úgy döntött, hogy becsukja az orra alatt levő hagyományos nyílászáró szerkezetet, mivel a tévében közvetíteni kezdték a focimeccset és az inkább érdekelte, mint akár egy egész tucat golyóálló üvegablak. Igen ám, de a focimeccs a vártnál is unalmasabban indult, eltelt már vagy húsz perc, de a kapukat fölösleges lett volna golyóálló üveggel védelmezni, minthogy egyetlen lövés sem veszélyeztette őket. Erről az embernek visszatértek a gondolatai arra a bizonyos reklámszövegre, és eltűnődött. Azon például, hogy egy golyóálló ablaküveget reklámozó hirdetés semmiféle megütközést sem keltene mondjuk az olasz televízióban. A miénkben viszont meglehetősen szokatlan, és nem is olyan biztos, hogy jó volna, ha megszoknánk. Elképzelhető persze, hogy a reklám eleve a külföldi potenciális vevőknek készült, és akkor nincs benne semmi furcsa. Miért ne fordulhatna elő, hogy az észak-írországi Belfastban, miután az utolsó golyóálló üveget is szétlövik, egyik külkereskedő haladéktalanul Budapestre küldi ügynökét. Utasítja, hogy szerda délután 17 óra 15 perckor a budai Hilton szállóbeli lakosztályában kapcsolja be a Magyar Televízió egyes programját, hátha a tévéreklámok között lesz majd egy, amelyik golyóálló üveget hirdet: Made in Hungary. És a ravasz északír üzletembernek jó volt a szimata, ügynöke már indulhatott is a megadott címre a lövedékbiztos ablaküvegért. Akkor már csak egyetlen kérdés marad nyitva, az, hogy a reklámot miért nem az olasz vagy az északír tv sugározta, ám erre is pofon egyszerű a válasz. Reklámozni pillanatnyilag kizárólag a budapesti televízióban lehet forintért. Az ember mellesleg azonos jelen sorok írójával, csak ezt nem akarta elárulni, eddig nem volt benne bizonyos, hogy magyar ember is hozzájuthat magyar golyóálló ablaküveghez, de most már tudja. Ugyanis még a focimeccs alatt felhívta, azaz immár nyugodtan mondhatom, hogy felhívtam az illető céget, ahol elmondták, hogy a golyóálló ablaküvegnél elsősorban belföldi megrendelőkre számítanak. Megkérdeztem, hogy a szóban forgó üveg hógolyóálló-e, mert a télen egyszer bedobták vele az ablakomat. Megnyugtattak, hogy természetesen, sőt ötvenhárom decibelig még zajálló is, ezt garantálja az üveglapok közé préselt gyantaréteg. Amikor azt is megtudtam, hogy a különleges ablaküveg irányára négyzetméterenként mindössze ezerkétszáz forint, akkor már csupán egyetlen kérdést tettem fel. Golyóálló-e az üveg mindkét oldalról? Igent mondtak, és ez döntött. A tévéhíradóban újabban anynyit lövöldöznek, hogy mind kevésbé érzem magam biztonságban. Ezennel megrendelek egy hatvanszor hatvan centiméteres golyóálló üveget a televíziós készülékemre. Feltéve, hogy az üveg tényleg golyóálló, arról az oldalról is. Önt is érdekelheti A Magyar Közlöny 20. számában egyebek között a Minisztertanács rendelete jelent meg a gyermekgondozási segélyről. A rendelet megállapítja, hogy az anyát, illetőleg a gyermekét egyedül nevelő apát, gyermeke hároméves koránaktartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében 6 éves korának betöltéséig gyermekgondozási segély illeti meg, ha a gyermek születését közvetlenül megelőző két éven belül összesen 270 napig legalább napi négyórás munkaviszonyban állt, vagy bedolgozóként biztosított volt. Gyermekgondozási segélyre jogosult az is, aki bármely iskola, felsőoktatási intézmény nappali tagozatán végzett tanulmányok befejezését követően 90 napon belül munkaviszonyt létesít. A gyermekgondozási segélyre jogosultság feltétele a munkaviszonyban álló személyeknél, fizetés nélküli szabadság igénybevétele. A minisztertanácsi rendelet szerint gyermekgondozási segélyre jogosult az is, aki a fegyveres erők, fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos, illetve továbbszolgáló állományú tagja. A rendelet leszögezi, hogy a gyermekgondozási segély az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek után is jár. Ha a gyes tartama alatt az anya újból szül, további gyermekgondozási segélyre válik jogosulttá. Ikerszülés esetén, vagy ha több gyermekgondozási segélyre jogosító gyermek van, a gyes mindegyik után külön-külön jár. A rendelet kimondja, hogy a gyermek egyéves korának betöltése után a gyest az anya helyett a vele közös háztartásban levő apa is igénybe veheti, ha a gyermekgondozási segélyre mindketten jogosultak. A rendelet rámutat, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő személy — a segély teljes összegének folyósítása mellett — a gyermek másfél éves kora után munkát vállalhat. A munkaviszony keretében történő munkavégzés azonban havi átlagban a napi négy órát nem haladhatja meg. A gyermekgondozási segélyben részesülő üzemi baleset esetén a keresőképtelenség tartamára a gyes és a baleseti táppénz között választhat. Az ismertetett rendelet az ennek végrehajtását szabályozó egészségügyi miniszteri rendelettel egyidejűleg, május 1-én lép hatályba. Az említett egészségügyi miniszteri rendeletet szintén közli a hivatalos lap. E szerint intézményben (bölcsőde, óvoda, napközi otthonos óvoda, csecsemőotthon, egészségügyi gyermekotthon stb.) elhelyezett gyermek után gyes nem jár. A rendelet értelmében gyermekgondozási segély címén havonta az első gyermek után nyolcszáz forint, a második gyermek után kilencszáz, a harmadik és minden egyes további gyermek után ezer forint jár. A mezőgazdasági szövetkezet tagja, a közös munkában munkamegállapodás alapján részt vevő családtagja, valamint a mezőgazdasági szövetkezetnél munkaviszonyban álló személy részére járó gyermekgondozási segély havi összege az első gyermek után hétszáz, a második gyermek után nyolcszáz, a harmadik és minden további gyermek után kilencszáz-kiilencszáz forint. B. T. A Compack hét a Fehérvár Áruházban • Április 26-tól 30-ig a Compack Kereskedelmi Vállalat teljes választéka látható és megvásárolható a Fehérvár Áruházban. Az akció idején egyes cikkekből árengedményes vásárt rendezünk. A Fehérvár Áruházban mindig történik valami! NÉPSZABADSÁG 1982. április 24., szombat ÉS AZ ERKÖLCSI KÁR? Kisajátítási visszaélések a fővárosban A kisajátítási eljárást, vagyis a közcélok érdekében történt bontást és kártérítést — köznapian a szanálást — néhány éve új, rugalmasabb rendelet szabályozza. És ha az új rendelkezéseket feddhetetlen jellemű, megbízható, a jogban jártas köztisztviselők alkalmazzák, egyaránt érvényesül a közösségi és az egyéni érdek is. Ami a következő bűnesetet illeti, a jogban való jártassággal nem is volt baj: a letartóztatott köztisztviselőkből és vállalati ügyintézőkből hatnak volt jogi végzettsége. És ráadásul három — letartóztatott — ügyvéd is szerepel a bűnügyben. Ami az állam kárát illeti, ez pénzben alig fejezhető ki, bár előfordult, hogy a korrupt szakértők túlbecsülték a szanálásra váró ingatlant. Sokkal gyakrabban rövidítették meg a szanálásra előkészített nagy értékű ingatlanok tulajdonosait, akikkel elhitették, hogy még a valódi forgalmi értékhez is csak úgy juthatnak hozzá, ha „kennek”. Így az államot jórészt erkölcsi kár érte. Helyi közhangulat Amikor az egykori öttusázó olimpiai bajnokot, dr. Móna István ügyvédet néhány hónappal ezelőtt a rendőrség őrizetbe vette, a fővárosi szanálások körüli suttogás hirtelen felerősödött. Egy csepeli háztulajdonos, aki saját kezével építette kisajátításra váró otthonát, így összegezte a közhangulatot: „Igazán elég volt már ennek a korrupt bandának a gazságaiból. Már-már azt hittük, hogy Móna meg az a másik csepeli ügyvéd, a Nagy Tibor mindenkit meg tud fogni, de őket senki sem.” De nemcsak Csepelen suttogták, hogy van néhány korrupt ügyvéd és néhány, a szanálások fölött teljhatalommal rendelkező, ám megvásárolható köztisztviselő. Híre kelt ennek Rákoskeresztúron éppúgy, mint Újpesten. Mindenütt, ahol lakótelepépítésre készültek, és ahol ennek jegyében családi házakat, egyéb épületeket kellett bontani. Volt persze, aki még örült is az állam erkölcsi hitelét semmiképpen sem javító, de — íme — megalapozott mendemondának, mert így a jogos járandóságánál többet remélt. Mondjuk ki: a utóbbi harácsolás nem ismeretlen ebben a bűnügyben. De voltak, akik dühöngtek. Ámbár ők is féltették a saját érdekeiket — „hátha én járok pórul, ha nem adok” —, s adtak! A megvesztegethető köztisztviselők persze megválogatták, kiknél próbálkoznak a célzással, hogy a Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Az ügyben szereplő ügyvédekedig éppen a hivatásukkal tévesztették meg az embereket. Elvégre ha ügyvéd intézi a dolgunkat, védi érdekeinket, minden törvényes, jogszerű, nem? Úgy látszik azonban, a kiválasztás mégsem volt tökéletes. A bejelentő Az óbudai asztalosmester kissé meghökkent, amikor Kovács János építészmérnök, szanálási szakértő kétféle — egy alacsonyabb és egy magasabb értékkel záródó — szakvélemény lehetőségét közölte vele. De az asztalos tudta, hogy még a magasabb ellenérték is belefér a törvényes keretekbe, mert egyszer már magánúton felmérette ingatlanát. A szakértő viszont remélte, hogy megkapja a 300 ezer forint csúszópénzt, mert ő is közrejátszott abban, hogy itt, a szanálásra váró római-parti területen elterjedjen: ha valaki „leperkálja” a csúszópénzt, az illetékesek megnyomják a végelszámolásnál a ceruzát. Amikor Vargáné dr. Petrov Ágnes, a Főber szanálási ügyekkel foglalkozó csoportvezető jogtanácsosa az asztalosnál járt, hogy a helyszínen megnézze, mit kell majd elbontani, szintén nem mulasztotta el megjegyezni, mi mindentől függnek a kártalanítási lehetőségek. Az asztalos egy pillanatra megrettent: hátha tényleg kevesebbet kap majd, mint amennyi jár? Pedig neki ebből a pénzből kell új házat, új műhelyt építenie ... Balázsi Erika, a Főber úrelőadója ugyancsak különféle célzásokkal erősítette, mi a teendő, hogy ingatlanáért anynyi pénzt lásson, amennyit vár. Megjelent a helyszínen Pajter István és Kovács János, a két mérnök szakértő is, hogy mit lehet „elsápolni”. Pajter az Uvatervnél csoportvezető, Kovács a Tégla- és Cserépipari Trösztnél volt szakosztályvezető főállásban és az V. kerületi tanács mellett végzett — megbízásos alapon — értékbecslő szakértői munkát. De hogy mikor és ki kapott honoráriummal járó szakértésre megbízást az V. kerületi tanács igazgatási osztályára telepített, teljes budapesti hatáskörű szanálási csoporttól, az attól is függött, juttatott-e a kenőpénzből a csoport vezetőjének, dr. Jónás Pálnak és a csoport egyik főelőadójának, Ormai Péternének. Az asztalos elmondta fiának a történteket, aki nem akarta tudomásul venni, hogy jogos járandóságukból megrövidíthetik őket. A rendőrséget nem érte váratlanul a bejelentésük. A korrupcióval beárnyékolt szakértők ügye már többször szóba került, és fontos volt, hogy eljussanak az igazi bűnösökhöz. A rendőrségen ugyanis már ott volt az V. kerületi tanács elnökének levele, amely — noha bizonyítékokkal nem tudott szolgálni — felhívta a hatóságok figyelmét a szanálási csoport körül terjengő, gyanúra okot adó mendemondákra. A rendőrség Kovács János mérnök szakértőt az asztalosmester lakásán tetten érte, amint átvette a bűnös 300 ezret. Több vallomás is arra utalt, hogy ebből az összegből részt vert Vargáné dr. Petrov Ágnes és dr. Jónás Pál. Az osztozkodás — immár a felelősségből — a rendőrségen folytatódott. (Vizsgálótiszt: 1978-ig visszalapoztunk a fővárosi szanálási ügyiratokban. Igazságügyi szakértőnk segítségével kiszűrtük, milyen esetekben „csúszhatott” meg az ügyintézés kereke. 52 ügyet találtunk. A megvesztegetett állami tisztviselők, a szakértők és a bűnös ügybe keveredett ügyvédek nagyon vigyáztak arra, hogy minél nehezebben lehessen leleplezni őket. Így főképp a hiedelmet erősítették meg, hogy aki ad, az kap is, méghozzá akadékoskodás nélkül, gyorsan.) Bűnös közhivatalnokok Valójában nem sok bűnös közhivatalnokról és közhivatali minőségben eljáró szakértőről van itt szó. De a folt, amit az állam, a közhivatalnoki kar erkölcsi tekintélyén ejtettek, terjedelmesebb. És az erkölcsi kárt fokozza, hogy e közhivatalnokok majd mind jog végzett emberek. Dr. Rönky József, a Főber főosztályvezetője jogi ismereteinél fogva pontosan tudta, hogy abban a székben, amelyben ült, még egy csomag cigarettát sem szabad elfogadni, mert ettől kezdve nincs megállás. Ez a főosztály ugyanis emberek ezreinek életbevágóan fontos ügyeivel, a szanálásokkal foglalkozott. (Vizsgálótiszt: Az emberek, akiknek a saját erejükből épített és persze megszokott lakóháztól, kerttől, műhelytől kellett megválniuk, már a kisajátítás tényével is „sebet" kaptak. A legtermészetesebb tehát, hogy a közösség, amely kénytelen közcélra igénybe venni a személyes tulajdont, legalább a kisajátított ingatlan valódi forgalmi értékével „gyógyítson.") Dr. Heinzely János, a Főber osztályvezetője, Vargáné dr. Petrov Ágnes, a Főber csoportvezető jogtanácsosa, dr. Kerezsi Sándor, a Főber jogtanácsosa, dr. Jónás Pál tanácsi csoportvezető — valamennyien jogvégzett emberek — szintén pontosan tudták, miért mondja a Büntető Törvénykönyv egyértelmű fogalmazással, hogy az a hivatalos személy, aki működésével kapcsolatban előnyt kér, avagy az előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetőleg az előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el. Még súlyosabb az eset, ha vezető beosztású vagy fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy teszi ugyanezt, és az előnyért hivatali kötelességét meg is szegi, hatáskörét túl is lépi, vagy hivatali helyzetével egyébként vissza is él. Bűnös ügyvédek Na és az ügyben gyanúsítottként szereplő ügyvédek? Három letartóztatott, akik ellen vádat emelnek, sikeres ügyvéd volt. De ma már tudjuk, miért tudott például dr. Móna István a Főbernél is, az V. kerületi szanálási csoportnál is gyors sikereket elérni, ami öregbítette ügyvédi hírnevét. Mert „bent”. És nem voltak gátlásai semmilyen vonatkozásban. Itt van például az egyik csepeli munkásember esete, akinek 45 évvel ezelőtt épített családi háza került a nagy csepeli lakótelep-építés előkészületeinek idején kisajátításra. „Az egész utca mondta, hogy nem mennek tisztán a dolgok. Gondoltam, ügyvédet fogadok, ő mégiscsak tudja a törvényt, és engem is visszatart a jogtalan dolgoktól. Mónának híre volt. Felkerestem. Arról nem esett szó, mennyi lesz a munka díja. Felvállalta, intézte, amit kellett. Hallottam, hogy a munkadíj a szanálásért megítélt összeg egy százaléka. Amikor aztán Móna hívott, hogy megjött a pénz, 1 millió 70 ezer forint, gondoltam, adok neki 20 ezret. Ez is duplája annak, ami jár. De ő közölte, kevés. Kivettem még 50 ezret és odaadtam. Nem szólt semmit, hanem kivett még 50 ezret és közölte, hogy mindenki ennyiért csinálja. A 120 ezerből vesztegetett is. (Vizsgálótiszt: Móna soha senkivel nem közölte, hogy ő vesztegetni fog. Csak ígért. Gyorsaságot, végösszeget. És hozta is. Óvatosan csinálta.) „Amikor az első szakértőt letartóztatták, Móna megjelent nálam, és kért, hogy egy szót se szóljak a 120 ezer forintról a rendőrségen, illetve senkinek” — közli a csepeli munkás. Megjegyzendő, hogy Móna és ügyvédtársai érdekében igen nagy volt a szaladgálás tanútól tanúig! Ez is tanulság az ügyből — nem? Dr. Nagy Tibor, a csepeli ügyvédi munkaközösség volt vezetője is teljesen megszokta, hogy az utóbbi években a hivatalos munkadíjon túl, és a közösség pénztárát megkerülve kérhet-kaphat pénzt ügyfeleitől, hiszen elnézik, tudomásul veszik, így már azt sem restellte közölni ügyfeleivel, hogy „a szakértőnek anyagi igénye van”. Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy az ügyfelek lesújtó véleményt alkottak maguknak általában a közhivatalnokokról, az ügyvédekről ? Ami a bizalmat illeti „Csak” két közhivatalnok, öt közhivatali teendőt ellátó szakértő, hat vállalati ügyintéző és három ügyvéd, Móna, Nagy és dr. Tivadar Pál személye tűnt fel ebben a bűnügyben. Mégis olybá tetszik az emberek körében, mintha a szanálásoknál mindenki megvesztegethető lett volna. Hatalmas lakótelepek épültek Budapesten az utóbbi években is. Sok ezer bontásra ítélt családi ház ügyiratait kellett előkészíteni, s bennük a jog előírásai szerint eljárni. Mindezt az előbbieknél sokkal többen végezték, a törvény és a közhivatalnoki tisztesség normái szerint. Ez is ide tartozik. (Vizsgálótiszt: Hogy mikor, kik között kezdődött a korrupció, azt már azért is nehéz lenne évek távlatában felderíteni, mert az egyik kezdeti érdekelt, bizonyos dr. Veszély József, a Főber jogtanácsosa disszidált még a rendőrségi eljárás előtt, s így nincs módunkban megkérdezni. Mindenesetre tény, hogy kialakult egy szűk kör a Buvátinál , ahol 1981 nyaráig intézték a kisajátításokat, majd a Főbernél is, amely átvette ezt a feladatot és az ügyintézőket, valamint az V. kerületi tanács kisajátítási csoportjánál. Valamenynyien feladták ,erkölcsi feddhetetlenségüket. Most persze igyekeznek „mosni” magukat. Van, aki körömszakadtáig tagad. Csakhogy a bizonyítás sokrétű, és ez némelyek tagadása mögött is kimutatja az igazságot.) A közélet tisztasága elleni bűncselekményekről szóló büntetőparagrafusok az állami szervek, a hivatalok és más fontos, társadalmi funkciót betöltő személyek törvényes, pártatlan és elfogulatlan működésébe vetett bizalmat védik. Márpedig a vesztegetés, a befolyással üzérkedés veszélyezteti ezt a bizalmat. Ezért kell irtani, mint a gyomot, a gazt. Ezek után csak egy kérdés marad hátára: vajon mi tette lehetővé ennek a bűnügynek az évek óta tartó virágzását? Talán az új jogszabályban van a hiba? Részkérdésekben lehet. Ám mégiscsak a köztisztviselő és különösképpen az ügyvéd erkölcsi feddhetetlenségén, megbízhatóságán múlik a legtöbb. Enélkül még a legjobb törvény is kicsorbul, és elburjánzik a jogtalan soronkívüliség, az előnyhöz juttatás, a közösség és olykor az egyes személyek anyagi és erkölcsi megkárosítása. De az erkölcsi követelmények biztosítására már nem elegendőek a Büntető Törvénykönyv szabályai. Szabó László